Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)
1844-10-10 / 394. szám
Én nem mondhatnám, hogy e* táblába szerelmes vagyok, az bizonyosan nem, de kérdem: mit akarunk az illy eszmékkel elérni? alkotmányos kifejtést a’lehető legliberálisabb alapon? de mi szellemben? német, magyar, vagy szláv szellemben? Ha a’ nemzetiség előttünk nem főszempont, akkor elmondhatni, hogy peregjen le az egész, mások fognak helyökbe ülni; mert meglehet hogy azok, kik helyünkbe ülni fognak, becsületesebb, okosabb emberek lesznek; de magyarok bizonyosan nem. Előttem pedig a’ világ’ minden élvezete , minden kincsei mellett gyűlöletes Magyarországban minden kifejlődés, mi nem magyar; ’s legszentebb kincsnek tartom a’ nemzetiséget, mert alkotmányt 24 óra alatt a’legszabadabb alapon lehet odrogirozni, de sírjához közel álló nemzetiséget bárdolatlan fogásokkal ki nem fejthetni. Ez sokkal bonyolodottabb dolog, hogy sem minden fiatal ember könnyedén felfoghatná. Mondják : „hisz Magyarország már feltámadt,“ ez igaz, de még nincsen erőnk , hogy új elemeket vehessünk magunkhoz , ’s hogy berzenkedjünk. Fiatal viszketegség és elszántság a’ megrohanás’ idején szép és dicséretes, de a’ megrohanást — mig gyengék vagyunk — fel kell tartóztatni az eszesnek. Azok, miket itt gróf Z. K. és gróf P. J.-től hallónk, a’magok idején mind méltánylandók; de midőn nem rég’ folyt le az idő, mellyben a' magyarság csak nem egészen el volt temetve, ’s mellette néhány gyenge kebelből alig hangzott egy két deák szó, a midőn még most is aggódnunk kell, hogy e’ nemzet sírjából felemelkedni nem fog: őrizkednünk kell kapkodásaink közben az olly lépésektől , mint e’ tábla’ eltörlése. Azt beszélik: új elemeket kell teremteni, mert a’ létezőkkel Magyarország’ kifejtését alkotmányos szellemben kivívni nem fogjuk; de a’teremtés a’nagy istenek’ dolga, nem az embereké; emberek csak fáradhatatlan hangyamunkával , ’s nem szenvedélyes felhevülés által emelhetik a’hont magasabb fokra, különben lehetetlen, hogy reactio ne szülessen. Ezután szóló inkább az előtte nyilatkozott két gróffal, mint czáfolata’ tárgyával bajlódván, különösen gróf P. J.-tel, — ki szerinte több ízben kíméletlenül rostálgatá e’ táblát — kérdé: ha valljon a’ gróf’ eddigi tettei, eddigi élete , ’s tulajdonai ollyanok, hogy illy gyűlöletes censori szerepet vehessen fel? kérdé: hol az a’ nagy tudomány, az a’ nagy erény, mellyet e’ tábla’ gyalázására feljogositá? és ha vannak a’ táblánál, kiknek itt ülni nem kellene, ’s ha ezeket egy magasabb, a’ hon’ javát teljesen ismerő hatalom egykor kitörölné, nem sorozná e a’ kérdett grófot a’ kitörlendők közé? illy kitörlést azonban nem kívánt, mert még jöhet idő, mellyben gróf P. J. is kiábrándulván hazánk’ előmenetelét a’ nemzetiségre fogja alapítani, ’s mellyben e’ táblára könnyelmüleg anathemát szórni nem fog. A’ tárgyra nézve azt vélvén szóló, hogy ha házról házra kérdeztetnének meg a’ közvélemény’ tényezői a’ városrendezés iránt, nem találtatnék a’ közvélemény olly compactnak, miszerint el lehetne mondani, hogy a’ tárgy’ fölterjesztését csak egy két fő úr ellenzi; ismét kérdést tön : talán — úgymond — gróf P. J.-et mint Numa Pompiliust valamelly oraculum tévé bizonyossá , hogy a’ haza’ üdvössége e’ tárgy’ keresztülvitelétül függ? mert igy még menthető, ha dögönyözéshez, korbácsoláshoz, mocskolódáshoz kész nyúlni. Ezek után reményét nyilvánítván a gróf, hogy a’ nemzet’ többsége a’ földi tábla’ eltörléséhez járulni nem fog,’s hogy e’tábla illyesekkel magát sepertetni nem engedi; a’ többség’ tetszészajára felhozó Phodion’ példáját, ki midőn előadására tetszését nyilvánitá a’ tömeg, mindig azt hitte, hogy talán valami roszat mondott. Végre visszatérvén a’ nemzetiséghez: valóban isten’ csodája — úgymond — hogy a’ magyar nemzet szláv, német és török elem között olly sokáig küzdve fen tudta magát szilárdsága által tartani, ’s lehetetlen, hogy illy nemzet iránt a’ külföld is vonzódást ne érezzen. De midőn a’ világ’ népei irántunk sympathiát éreznek , itthon a’ jó kedély a’ legnagyobb búba sülyed , midőn látja, hogy azt, mit eddig megmentettünk , mit dicsőséggel ’s gyönyörrel lehetne partra vezetni, faragatlan kezek megsemmisítik. — Beszédét azzal záró be ő mlga, hogy e’ nyilatkozattal — bármi következzék reá — hazájának tartozott, ’s ha ma leend is utolsó pillanata, ha holt testén mennének is keresztül, azon hűségnél fogva, mellyet hazájának esküdött, ha egyedül marad, egyedül is ellenezni fogná mind végig a’ földi tábla’ eltörlését. A’ gróf után a’ megtámadott jobboldali tagok’ egyike szólt, gróf Z. K. kijelentvén, mennyire óhajtá vala, ha a’ mért, gróf beszédét egész terjedelmében foghatta volna fel, nem egyes kikapott szavak, ’s nem a’ kutyabör után, mi alatt csak azon diplomákat érté, mellyek a’pótló utasítások’ eszközlése végett osztogattalak. Mert — mond a’ magát igazoló gróf — jól tudom, hogy ha honunkban az aristocratia eltöröltetnék, abban többé a’ szabadságnak egyetlen napja sem viradna fel; ’s hogy ezen eltörlést követő első nap lenne a’ tömeg’ zsarnokságáé, második egy kényur’ járma alatt folyna le, harmadikon elkövetkeznék a’varsói drámának utolsó felvonása. De hogy a’ magas aristocratia tartotta volna fel nemzetiségünket, ennek a’történetírás ellentmond. Koránt sem az arany gyapjas vitézek, sem a’ többi lovagrendek’ nagy keresztesei tárták azt fen, hanem néhány szegény kálvinista pap, ’s a’bocskoros nemesség. E’ nyilatkozatnál a’czáfolt gróf, Sz.Inn ájultan hanyatlott székéről a’ padozatra, ’s jobb és baloldal egyiránt ápolására sietvén, az ülés félbenszakadt; mi csak akkor folytattathaték tovább , midőn az ájult gróf lassanként magához térvén néhány főrendi tag’ karjain a’ teremből kivitetett. — E’ jelenet után a’ nagy nevű gróf nem vevén részt a’ tanácskozásokban, beszédét az ellenvéleménynek a’meglepetés miatt kellő taglalás alá nem vehetők; csak az, ki a’ főrendi tábla’ eltörlését szóbahozta, jegyzé meg rá, mikép’ a’ gróffal abban mindenki egyetért, hogy a’ nemzetiség főszempont; egyedül az kérdés, feltalálhatni e ezen főszempontot, a’ nemzetiséget, e’ táblánál ’stb. A’ fenforgó tárgy’ megszakadt fonalát egy jobboldali gróf fogá fel, feltűnőnek találván a’ RR. újabb közeledését, holott ezelőtt annyiszor mondák, hogy az engedés’ véghatárán állanak, ’s hogy engedniök lehetetlen, ’s most a’főfelügyelőket mégis elfogadták; de védelmökre szolgál a’ RRnek az, hogy a’ haza’ jövőjét e’ munkálatban látták, s hogy a’ főRR. voltak azok, kik a’ hazát mintegy erővel késztették a’ főfelügyelők’ elfogadására. Minő szellemben kívánnak a’főRR haladni, azt gróf Sz.— A.— kijelenté, mondván, hogy e’ tábla’ törekvéseinek czélja a’ monarchia, alkotmány és aristocratia; csak az a’kérdés mi értelmet köt a’ gróf e’ szavakhoz. Mint a’ tanácskozások mutatják, a’ főRB. minden alkotmányos erőt leginkább abban helyheztetnek, hogy ez a’ kijelölési jog teljes korlátlanságában maradjon a’ főfelügyelőknél; — Így kár volt a’ választók’ képessége mellett e’ két táblának olly hosszasan küzdeni, midőn végtére is nem a’ választók, hanem a’ főfelügyelő fog választani minden hivatalnokot; —kor hogy a’ tanácskozók’ száma minél kevesebb legyen; három tanácskozó képviselőt számítva minden hivatalnokra , talán hogy a’ kijelölés’ ígéretével a’ főfelügyelő ezeket is hatalmába kerülhesse. E’ szerint a’ főRR. a’ monarchiát a’ kijelölésbeli önkényben, az alkotmányt a’ szabadszólás’ korlátozásában, az aristocratiát a’ burocratia’ felsőbbségében látják. Szóló itt találá fel okát, miért hogy a’ főRR. a’ megyei kihágásoknál a’főispánokról szólni nem akartak, azért — úgymond — mert előzményt kívántak készíteni a’ főispánokra nézve a’ főfelügyelőkben, hogy ha most tisztán átruházhatják a’ város’ kijelölés jogát a’ városi főfelügyelőkre, jövő orsz gyűlésen legyen mi okon követelni azt a’ főispánokra nézve is, kik bármi tarka legyen most a’ gyakorlat, a’kijelölést egészen tisztában mégsem gyakorolják, mert ott van törvénykönyvünkben, hogy a’ megyei hivatalnokok a’ választó nemesség’ megegyezésével választassanak. Illy körülmények közt a’ városrendezésnek jövője nincs; ’s kit terhel érette a’ vád’ súlya, annak megítélését szóló a’ haza és külföld’ közvéleményére bizá. E’ nyilatkozatok mellett a’jobboldalról többen lejártnak tartván a’ két tábla közötti alkudozás’ idejét, a’ törvényjavaslat’ fölterjesztésére szólták fel a’ főRRket. Szóltak a’ baloldalról is , a’ pólló utasításokat az eszmék’ súrlódásának, nem pedig a’ főRRi tábla’ erőszakosának tulajdonítván , ’s szemére vetvén a’ jobboldalnak, hogy kivánatival, miket olly sokszor nevezett a’ nemzet’ kivánatainak,— most elszigetelten áll. És kérdé egy aldunai megye’ főispánja, mikép’ kívánhatni felelősséget a’ kormánytól a’ városok iránt, ha a’ főfelügyelők’ választása tőle megtagadtatik; hiszen — úgymond — illy főfelügyelőket Kliegl is tudna készíteni akármennyit. Ez értelemben kérdé egy felföldi főispán is: valljon azon jobboldali szónokok , kik a’ tanácskozó képviselők’ számát kevesellik, számban keresik e a’ szólásszabadságot, ’s nem a’ jellem’ szilárdságában? Ha igen, ha attól tartanak hogy a’ képviselőket a’ főfelügyelő kijelölési ígéretekkel a’ maga részére vonja: indítványozzák, hogy a’képviselők hivatalt ne viselhessenek soha; ezt szóló is pártolandja, ’s hiszi, hogy ezzel a’ képviselők’ függetlensége iránt minden aggodalom el lesz hárítva. Ő maga azt is állilá , hogy e’ tábla’ többsége nem orgánuma a’ kormánynak, mert hiszen azt, hogy mit akar a’kormány, midőn nem nyilatkozik, nem tudja senki. A’ ki pedig hiszi, hogy a’ főRR többsége a’ kormányt képviseli, miért erőszakolja a’ tárgyak’ felterjesztését azon okból, hogy a’kormány’akaratát megtudhassa , az ezt a’ főRR nyilatkozataiból is kiveheti. Szóló a’ felsötábla ellen szóbahozott agitatióhoz sok szerencsét kívánt mindennek, ki azt üdvösnek hiszi, e’ hiedelemben azonban nem osztozhaték, mert azt tartá, hogy azon erő, mi e’ táblát eltörölhetné, sok olly érdekeket is megsemmisitend, mik az agitátorok’ sziveit is vérezni fognák; minthogy azon erő nem lehetne más az indulatosság és szenvedélyek’ erejénél, mihez nyúlni nem mindig tanácsos. Egy más főispán, ha az említett izgatás a’ tábla ellen megkezdetik, részéről ellenizgatást igért, bár elismerő, hogy a’ kettős izgatás’ zavarában egy harmadik hatalmas izgató fogna halászni. E’nyilatkozatok újabb czáfolatra adtak alkalmat a’ jobboldali tagoknak, kik közül egy tekintélyes gróf megjegyzé, hogy ha gróf Sz.— J.— épen ma dicsekvék elszigetelt állásával, ezt talán a’jobboldal’többi tagjai is tehetnék, de tenni nem akarják, mert ezen elszigeteltség a’ hazára nézve szomorú. Az mindenesetre figyelemre méltó körülmény — mond a’ gróf — hogy mi nem elszigetelve léptünk fel a’ főfelügyelők ellen, ’s más, nyugalomra bocsátott eszmék mellett, mivel mellettünk áll a’ képviselő tábla,s a’ nemzet’ közakarata, hogy azóta a’ nemzet’ orgánuma tőlünk elvált, ez fájdalmas, de reánk nézve legkisebbé sem lealacsonyító , mert azon okok, mik e’ keserű elválást előidézék, e’ tábla’ kevesebbségére homályt nem vethetnek. Az illy elszigetelt testület’ szerepét, a’ féBbi többség már rég’ vitte, ’s hogy most a’ szerepelök változtak, ez csak azt bizonyítja , hogy Magyarországon a’ közvélemény változó. Ezen elszigeteltségben a’ többséghez bátran elmondhatni: „Ne sírjatok felettem, hanem önmagatok és fiaitok felett sírjatok.“ — Más jobboldali gróf a’felföldi főispánnak felesé, mikép* számban a’szólásszabadságot nem kérése soha, hanem a’ nyilvánosságban , de mégis lát a’ számban is bizonyos korlátot, mellyen belől játékká válik a’ szabadság. Az elszigeteltséget ’s a’ közvéleménynyeli takaródzást illető vádra szóló kijelenté, hogy a’ főRRi többség is számtalanszor hivatkozott népszerűségre, ’s közvéleményre, ’s ha ezeket olly rég óta bírja, ügyetlenség volt tőle, hogy eddig a’ közvéleményt maga mellett kedvező nyilatkozatra bírni képes nem volt. Midőn a’ főRRi tábla — mond szóló — a’ kormány’ nyilatkozását olly állhatatosan gátolja : nem könnyen jöhetnie azon gondolatra, hogy e’ tábla’ többsége talán onnan fölülről kap utasításokat; kivált mikor e’ vád ellen csak az hozatik fel, hogy a’kormány még nem nyilatkozott, mintha e’ nyilatkozásnak azon egyetlen neménél, mit a’ törvényhozás ismer, nem lenne más neme is. Ha azon utasítások csakugyan léteznek, néhány eredménytelen országgyűlés után, könnyen eszébe juthat a’nemzet’ többségének az, hogy ezen táblát jobb lenne eb be utasítani. Ha pedig, mint állitatik, e’ tábla nem a’ kormány’ nézeteit képviseli, akkor ez nem egyéb positiv résznál a’ nemzeti kifejlődés’ útjában, ’s igy enyésztét önmaga fogja eszközölni. Általános elv ugyan a’két tábla rendszeres alkotmányos országban, ’s a’ felsőtábla, legyen bár szerkezete aristocraticus, legyen democraticus, csak a’ nemzet’ bizodalmát bírja, csak azt bizonyítsa be, hogy a’kormány’törvénytelen tetteinek képes ellenszegülni, mint az angol lordok’ táblája, hosszú életre számíthat. De olly tábla, melly a’nemzet’ bizodalmát nem bírja, melly gátja minden haladásnak , ’s melly mellett a’nemzet’ érdekei csak nagy bajjal vívhatják ki magokat, fenmaradhat e, megfér e a’ nemzet’ jövendőjével, azt állítani bajosan lehet. Szóló, ha azon alternativa állna előtte, eltöröltessék e az aristocratia igy, mint áll, vagy fenhagyassék,azt eltörleni nem kétkednék. Lehet, hogy aristocratiánk’ jelen állapota még változik,’s hogyrosz organisatióján még segíthetünk, ’s ekkor fenmaradását kétségbevonni nem lehet, de pen ezért kell azon lenni, hogy az aristocratia reformáltatván erős lábra állítassák; vagy ha ez már többé nem lehet, eltöröltessék. Hosszas vitatkozás után gróf Sz— A— indítványa szerint mondatott ki a’ maradó határozat, melly, mint érintők , a’felolvasott izenet’ minden pontjaira kiterjesztetik. ELOLEGES KÖZLÉS. A’ f. h. 4-én tartatott kerületi ülésben a’financiális választmány’ munkálata, nevezetesen a’ hitelintézetről szóló rész tárgyaltatott. Az annyi tekintetben érdekes tanácskozás más nap, October’ 5- én, folytattatott. Részletei a’jövő számban. ’mirvényi hatósági dolgok. NÓGRÁDBÓL. B.Gyarmath , sept. 26-án. A’ financiális választmány’ munkálatának megvizsgálására múlt gyűlésünk’ alkalmával biztosság neveztetett, mellyben képviselve volt minden politicai szin és nem-szín. És jön felakadás mindjárt a’ küszöbön. Voltak, kik a’ közteherviselés’ rémét a’ választmányi munkálat’ dominójában is megismerhetni vélték, ’s tömjénért kiáltottak. Voltak mások, kik abban, ha az adózó’ terhéböl egy szálat sem veszünk le, de terhét még az adómentes’ pánczéljával is neveljük, koránsem hitték az egyenlőség’ árnyát is rejteni. Míg mások híven elgondolva, hogy a’ világ is semmiből teremtetett, e’ munkálatban is elég csiráját leléli egy teremtendő nemzeti egység ’s egyenlőség’ világának.— Hosszú küzdés után egyenlően álltak a’ szavazatok, mig elnöklő alispánunk is nyilatkozván , úgy dőlt el a’ kérdés, hogy követeink igyekezzenek az egyenlő teherviselés’ elvét a’ lehető legszélesebb alapon kivinni; nehogy mégis a’ kormány felelőség nélküli rendelkezést nyerjen financiális dolgainkban, ha a’fentebb mondott elv egészben már az idő’ rövidsége miatt kivihető nem lenne, neveztessék országos választmány,melly a’ szükséges előkészületeket jövő országgyűlésig megtegye. A’ most megajánlandó 3 millió ftban pedig csak az aránylagosság’ elvének kivitele mellett kívánjuk az adózó népet részeltetni, mi ki nem vitethetvén, viselje azt a’ nemesség inkább maga , mint az adózóval együtt illy praecárius, ’s csak uj terheltetést magában foglaló alapon. — Mi ugyan subsidiumtól áldást nem remélünk, de következetesen azon statariális törvényhozási módhoz , melly szerint türhetlen törvények által kényszerítjük fontolgatásunkat előlegesebb törvények’ hozatalára, a’ subsidiumot is csak azért pártoljuk, hogy elviselhetetlen terhe, ’s eredménytelensége által nyissa meg, bár fájdalommal, az illetők’ szemének hályogát az örök igazság’ napja előtt. A’ másik lényeges kérdést t. i. a’ kezelést és beszedést illetőleg,. és u. t. különvéleményét fogadtuk el egész kiterjedésében. Fiuméveli öszveköttetésünknek a’ B. H. által védett módja egy párthívre sem talált. Egyébben, kis változást kivéve, az egész munkálat, nem legjobb kulcsa mellett is, helybenhagyatott. — Megjött a’ gyűlés’ napja, D— D — remek kivonata felolvastatott; ’s jön alkalom épületes elmélkedésre , super eo : philistérium. — Nem vagyok ugyan philológ, de azon mégis gyakorta gondolkozám, mint lehetne e’ korszerű szót magyarra fordítani, ’s a’ spectábilisban állapodám meg. Isten ments, hogy e’név alatt a’ táblabirói kart érteném, mellyet divat ugyan gúnyolni, de melly jelen állásunkban mégis morális erőnk’ főfeltartója a’ vidéken , mit azon hanyatló megyék’ példája is bizonyít, mellyekben túlnyomóságát az inkább függő tisztviselők ellenében elveszté. — Elmélkedém tehát a’ sanyarú idők felett, mellyek most valódi spectabiliseinket érik; valóban gonosz idők , mellyekben az események olly gyorsan űzik 162* 695