Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-10-10 / 394. szám

Én nem mondhatnám, hogy e* táblába szerelmes va­gyok, az bizonyosan nem, de ké­rdem: mit akarunk az illy eszmékkel elérni? alkotmányos kifejtést a’lehető leglibe­­rálisabb alapon? de mi szellemben? német, magyar, vagy szláv szellemben? Ha a’ nemzetiség előttünk nem főszem­pont, akkor elmondhatni, hogy peregjen le az egész, má­sok fognak helyökbe ülni; mert meglehet hogy azok, kik helyünkbe ülni fognak, becsületesebb, okosabb emberek lesznek; de magyarok bizonyosan nem. Előttem pedig a’ világ’ minden élvezete , minden kincsei mellett gyűlöletes Magyarországban minden kifejlődés, mi nem magyar; ’s legszentebb kincsnek tartom a’ nemzetiséget, mert alkot­mányt 24 óra alatt a’legszabadabb alapon lehet od­rogirozni, de sírjához közel álló nemzetiséget bárdolatlan fogásokkal ki nem fejthetni. Ez sokkal bonyolodottabb dolog, hogy sem minden fiatal ember könnyedén felfoghatná. Mondják : „hisz Magyarország már feltámadt,“ ez igaz, de még nincsen erőnk , hogy új elemeket vehessünk ma­gunkhoz , ’s hogy berzenkedjünk. Fiatal viszketegség és elszántság a’ megrohanás’ idején szép és dicséretes, de a’ megrohanást — mig gyengék vagyunk — fel kell tartóztat­ni az eszesnek. Azok, miket itt gróf Z. K. és gróf P. J.-től hallónk, a’magok idején mind méltánylandók; de midőn nem rég’ folyt le az idő, mellyben a' magyarság csak nem egészen el volt temetve, ’s mellette néhány gyenge kebel­ből alig hangzott egy két deák szó, a midőn még most is aggódnunk kell, hogy e’ nemzet sírjából felemelkedni nem fog: őrizkednünk kell kapkodásaink közben az olly lépé­sektől , mint e’ tábla’ eltörlése. Azt beszélik: új elemeket kell teremteni, mert a’ léte­zőkkel Magyarország’ kifejtését alkotmányos szellemben ki­vívni nem fogjuk; de a’teremtés a’nagy istenek’ dolga, nem az embereké; emberek csak fáradhatatlan hangya­munkával , ’s nem szenvedélyes felhevülés által emelhetik a’hont magasabb fokra, különben lehetetlen, hogy reactio ne szülessen. Ezután szóló inkább az előtte nyilatkozott két gróffal, mint czáfolata’ tárgyával bajlódván, különösen gróf P. J.-tel, — ki szerinte több ízben kíméletlenül rostálgatá e’ táblát — kérdé: ha valljon a’ gróf’ eddigi tettei, eddigi élete , ’s tulajdonai ollyanok­­, hogy illy gyűlöletes censori szerepet vehessen fel? kérdé: hol az a’ nagy tudomány, az a’ nagy erény, melly­et e’ tábla’ gyalázására feljogositá? és ha van­nak a’ táblánál, kiknek itt ülni nem kellene, ’s ha ezeket egy magasabb, a’ hon’ javát teljesen ismerő hatalom egy­kor kitörölné, nem sorozná e a’ kérdett grófot a’ kitörlen­dők közé? illy kitörlést azonban nem kívánt, mert még jö­het idő, mellyben gróf P. J. is kiábrándulván hazánk’ elő­menetelét a’ nemzetiségre fogja alapítani, ’s mellyben e’ táblára könnyelmüleg anathemát szórni nem fog. A’ tárgyra nézve azt vélvén szóló, hogy ha házról ház­ra kérdeztetnének meg a’ közvélemény’ tényezői a’ város­­rendezés iránt, nem találtatnék a’ közvélemény olly com­­pactnak, miszerint el lehetne mondani, hogy a’ tárgy’ föl­­terjesztését csak egy két fő úr ellenzi; ismét kérdést tön : talán — úgymond — gróf P. J.-et mint Numa Pompiliust valamelly oraculum tévé bizonyossá , hogy a’ haza’ üdvös­sége e’ tárgy’ keresztülvitelétül függ? mert igy még ment­hető, ha dögönyözéshez, korbácsoláshoz, mocskolódáshoz kész nyúlni. Ezek után reményét nyilvánítván a­ gróf, hogy a’ nem­zet’ többsége a’ földi tábla’ eltörléséhez járulni nem fog,’s hogy e’tábla illyesekkel magát sepertetni nem engedi; a’ többség’ tetszészajára felhozó Phodion’ példáját, ki midőn előadására tetszését nyilvánitá a’ tömeg, mindig azt hitte, hogy talán valami roszat mondott. Végre visszatérvén a’ nemzetiséghez: valóban isten’ csodája — úgymond — hogy a’ magyar nemzet szláv, né­met és török elem között olly sokáig küzdve fen tudta ma­gát szilárdsága által tartani, ’s lehetetlen, hogy illy nem­zet iránt a’ külföld is vonzódást ne érezzen. De midőn a’ világ’ népei irántunk sympathiát éreznek , itthon a’ jó ke­dély a’ legnagyobb búba sülyed , midőn látja, hogy azt, mit eddig megmentettünk , mit dicsőséggel ’s gyönyörrel le­hetne partra vezetni, faragatlan kezek megsemmisítik. — Beszédét azzal záró be ő mlga, hogy e’ nyilatkozattal — bármi következzék reá — hazájának tartozott, ’s ha ma leend is utolsó pillanata, ha holt testén mennének is keresz­tül, azon hűségnél fogva, mellyet hazájának esküdött, ha egyedül marad, egyedül is ellenezni fogná mind végig a’ fö­ldi tábla’ eltörlését. A’ gróf után a’ megtámadott jobboldali tagok’ egyike szólt, gróf Z. K. kijelentvén, mennyire óhajtá vala, ha a’ m­ért, gróf beszédét egész terjedelmében foghatta volna fel, nem egyes kikapott szavak, ’s nem a’ kutyabör után, mi alatt csak azon diplomákat érté, mellyek a’pótló utasítások’ eszközlése végett osztogattalak. Mert — mond a’ magát igazoló gróf — jól tudom, hogy ha honunkban az aristocra­­tia eltöröltetnék, abban többé a’ szabadságnak egyetlen napja sem viradna fel; ’s hogy ezen eltörlést követő első nap lenne a’ tömeg’ zsarnokságáé, második egy kényur’ járma alatt folyna le, harmadikon elkövetkeznék a’varsói drámának utolsó felvonása. De hogy a’ magas aristocratia tartotta volna fel nemzetiségünket, ennek a’történetírás ellentmond. Koránt sem az arany gyapjas vitézek, sem a’ többi lovagrendek’ nagy keresztesei tárták azt fen, ha­nem néhány szegény kálvinista pap, ’s a’bocskoros ne­messég. E’ nyilatkozatnál a’czáfolt gróf, Sz.Inn ájultan hanyat­lott székéről a’ padozatra, ’s jobb és baloldal egyiránt ápo­lására sietvén, az ülés félbenszakadt; mi csak akkor foly­­tattathaték tovább , midőn az ájult gróf lassanként magá­hoz térvén néhány főrendi tag’ karjain a’ teremből kivi­tetett. — E’ jelenet után a’ nagy nevű gróf nem vevén részt a’ ta­nácskozásokban, beszédét az ellenvéleménynek a’megle­petés miatt kellő taglalás alá nem vehetők; csak az, ki a’ főrendi tábla’ eltörlését szóbahozta, jegyzé meg rá, mikép’ a’ gróffal abban mindenki egyetért, hogy a’ nemzetiség fő­szempont; egyedül az kérdés, feltalálhatni e ezen főszem­pontot, a’ nemzetiséget, e’ táblánál ’stb. A’ fenforgó tárgy’ megszakadt fonalát egy jobboldali gróf fogá fel, feltűnőnek találván a’ RR. újabb közeledé­sét, holott ezelőtt annyiszor mondák, hogy az engedés’ véghatárán állanak, ’s hogy engedniök lehetetlen, ’s most a’főfelügyelőket mégis elfogadták; de védelmökre szolgál a’ RRnek az, hogy a’ haza’ jövőjét e’ munkálatban látták, s hogy a’ főRR. voltak azok, kik a’ hazát mintegy erővel késztették a’ főfelügyelők’ elfogadására. Minő szellemben kívánnak a’főRR haladni, azt gróf Sz.— A.— kijelenté, mondván, hogy e’ tábla’ törekvéseinek czélja a’ monarchia, alkotmány és aristocratia; csak az a’kérdés mi értelmet köt a’ gróf e’ szavakhoz. Mint a’ tanácskozások mutatják, a’ fő­RB. minden alkotmányos erőt leginkább abban helyheztet­­nek, hogy­­ ez a’ kijelölési jog teljes korlátlanságában ma­radjon a’ főfelügyelőknél; — Így kár volt a’ választók’ ké­pessége mellett e’ két táblának olly hosszasan küzdeni, mi­dőn végtére is nem a’ választók, hanem a’ főfelügyelő fog választani minden hivatalnokot; —­k­or hogy a’ tanácsko­zók’ száma minél kevesebb legyen; három tanácskozó kép­viselőt számítva minden hivatalnokra , talán hogy a’ kijelö­lés’ ígéretével a’ főfelügyelő ezeket is hatalmába kerülhes­­se. E’ szerint a’ főRR. a’ monarchiát a’ kijelölésbeli önkény­ben,­­ az alkotmányt a’ szabadszólás’ korlátozásában, az aristocratiát a’ burocratia’ felsőbbségében látják. Szóló itt találá fel okát, miért hogy a’ főRR. a’ megyei kihágásoknál a’főispánokról szólni nem akartak, azért — úgymond — mert előzményt kívántak készíteni a’ főispá­nokra nézve a’ főfelügyelőkben, hogy ha most tisztán átru­házhatják a’ város’ kijelölés jogát a’ városi főfelügyelőkre, jövő orsz gyűlésen legyen mi okon követelni azt a’ főispá­nokra nézve is, kik bármi tarka legyen most a’ gyakorlat, a’kijelölést egészen tisztában mégsem gyakorolják, mert ott van törvénykönyvünkben, hogy a’ megyei hivatalnokok a’ választó nemesség’ megegyezésével választassanak. Illy körülmények közt a’ városrendezésnek jövője nincs; ’s kit terhel érette a’ vád’ súlya, annak megítélését szóló a’ haza és külföld’ közvéleményére bizá. E’ nyilatkozatok mellett a’jobboldalról többen lejártnak tartván a’ két tábla közötti alkudozás’ idejét, a’ törvényja­vaslat’ fölterjesztésére szól­ták fel a’ főRRket. Szóltak a’ baloldalról is , a’ pólló utasításokat az esz­mék’ súrlódásának, nem pedig a’ főRRi tábla’ erőszakosá­nak tulajdonítván , ’s szemére vetvén a’ jobboldalnak, hogy kivánatival, miket olly sokszor nevezett a’ nemzet’ kivána­­tainak,— most elszigetelten áll. És kérdé egy aldunai me­gye’ főispánja, mikép’ kívánhatni felelősséget a’ kormánytól a’ városok iránt, ha a’ főfelügyelők’ választása tőle megta­­gadtatik; hiszen — úgymond — illy főfelügyelőket Kliegl is tudna készíteni akármennyit. Ez értelemben kérdé egy felföldi főispán is: valljon azon jobboldali szónokok , kik a’ tanácskozó képviselők’ számát kevesellik, számban keresik e a’ szólásszabadságot, ’s nem a’ jellem’ szilárdságában? Ha igen, ha attól tartanak hogy a’ képviselőket a’ főfelügyelő kijelölési ígéretekkel a’ maga részére vonja: indítványozzák, hogy a’képviselők hivatalt ne viselhessenek soha; ezt szóló is pártolandja, ’s hiszi, hogy ezzel a’ képviselők’ függetlensége iránt minden aggo­dalom el lesz hárítva. Ő maga azt is állilá , hogy e’ tábla’ többsége nem orgánuma a’ kormánynak, mert hiszen azt, hogy mit akar a’kormány, midőn nem nyilatkozik, nem tudja senki. A’ ki pedig hiszi, hogy a’ főRR többsége a’ kormányt képviseli, miért erőszakolja a’ tárgyak’ felter­jesztését azon okból, hogy a’kormány’akaratát megtud­hassa , az ezt a’ főRR­ nyilatkozataiból is kiveheti. Szóló a’ felsötábla ellen szóbahozott agitatióhoz sok szerencsét kívánt mindennek, ki azt üdvösnek hiszi, e’ hie­delemben azonban nem osztozhaték, mert azt tartá, hogy azon erő, mi e’ táblát eltörölhetné, sok olly érdekeket is megsemmisitend, mik az agitátorok’ sziveit is vérezni fog­nák; minthogy azon erő nem lehetne más az indulatosság és szenvedélyek’ erejénél, mihez nyúlni nem mindig ta­nácsos. Egy más főispán, ha az említett izgatás a’ tábla ellen megkezdetik, részéről ellenizgatást igért, bár elismerő, hogy a’ kettős izgatás’ zavarában egy harmadik hatalmas­ izgató fogna halászni. E’nyilatkozatok újabb czáfolatra adtak alkalmat a’ jobb­oldali tagoknak, kik közül egy tekintélyes gróf megjegyzé, hogy ha gróf Sz.— J.— épen ma dicsekvék elszigetelt ál­lásával, ezt talán a’jobboldal’többi tagjai is tehetnék, de tenni nem akarják, mert ezen elszigeteltség a’ hazára néz­ve szomorú. Az mindenesetre figyelemre méltó körülmény — mond a’ gróf — hogy mi nem elszigetelve léptünk fel a’ főfelügyelők ellen, ’s más, nyugalomra bocsátott eszmék mellett, mivel mellettünk áll a’ képviselő tábla,­­s a’ nem­zet’ közakarata, hogy azóta­­ a’ nemzet’ orgánuma tőlünk elvált, ez fájdalmas, de reánk nézve legkisebbé sem leala­csonyító , mert azon okok, mik e’ keserű elválást előidézék, e’ tábla’ kevesebbségére homályt nem vethetnek. Az illy el­szigetelt testület’ szerepét, a’ féBbi többség már rég’ vitte, ’s hogy most a’ szerepelök változtak, ez csak azt bizonyít­ja , hogy Magyarországon a’ közvélemény változó. Ezen elszigeteltségben a’ többséghez bátran elmondhatni: „Ne sírjatok felettem, hanem önmagatok és fiaitok felett sír­jatok.“ — Más jobboldali gróf a’felföldi főispánnak felesé, mikép* számban a’szólásszabadságot nem kérése soha, hanem a’ nyilvánosságban , de mégis lát a’ számban is bizonyos kor­látot, mellyen belől játékká válik a’ szabadság. Az elszi­geteltséget ’s a’ közvéleménynyeli takaródzást illető vádra szóló kijelenté, hogy a’ főRRi többség is számtalanszor hi­vatkozott népszerűségre, ’s közvéleményre, ’s ha ezeket olly rég­ óta bírja, ügyetlenség volt tőle, hogy eddig a’ közvéleményt maga mellett kedvező nyilatkozatra bírni ké­pes nem volt. Midőn a’ főRRi tábla — mond szóló — a’ kormány’ nyi­latkozását olly állhatatosan gátolja : nem könnyen jöhetni­e azon gondolatra, hogy e’ tábla’ többsége talán onnan fölül­ről kap utasításokat; kivált mikor e’ vád ellen csak az ho­­zatik fel, hogy a’kormány még nem nyilatkozott, mintha e’ nyilatkozásnak azon egyetlen neménél, mit a’ törvényho­zás ismer, nem lenne más neme is. Ha azon utasítások csak­ugyan léteznek, néhány eredménytelen országgyűlés után, könnyen eszébe juthat a’nemzet’ többségének az, hogy ezen táblát jobb lenne eb be utasítani. Ha pedig, mint állitatik, e’ tábla nem a’ kormány’ nézeteit képviseli, akkor ez nem egyéb positiv résznál a’ nemzeti kifejlődés’ útjában, ’s igy enyésztét önmaga fogja eszközölni. Általános elv ugyan a’két tábla rendszeres alkotmányos országban, ’s a’ felsőtábla, legyen bár szerkezete aristocra­­ticus, legyen democraticus, csak a’ nemzet’ bizodalmát bír­ja, csak azt bizonyítsa be, hogy a’kormány’törvénytelen tetteinek képes ellenszegülni, mint az angol lordok’ táblája, hosszú életre számíthat. De olly tábla, melly a’nemzet’ bizo­dalmát nem bírja, melly gátja minden haladásnak , ’s melly mellett a’nemzet’ érdekei csak nagy bajjal vívhatják ki ma­gokat, fenmaradhat e, megfér e a’ nemzet’ jövendőjével, azt állítani bajosan lehet. Szóló, ha azon alternativa állna előtte, eltöröltessék e az aristocratia igy, mint áll, vagy fenhagyas­­sék,azt eltörleni nem kétkednék. Lehet, hogy aristocratiánk’ jelen állapota még változik,’s hogyrosz organisatióján még segíthetünk, ’s ekkor fenmaradását kétségbevonni nem le­het, de pen ezért kell azon lenni, hogy az aristocratia reformáltatván erős lábra állítassák; vagy ha ez már többé nem lehet, eltöröltessék. Hosszas vitatkozás után gróf Sz— A— indítványa sze­rint mondatott ki a’ maradó határozat, melly, mint érin­tők , a’felolvasott izenet’ minden pontjaira kiterjesztetik. ELOLEGES KÖZLÉS. A’ f. h. 4-én tartatott kerü­leti ülésben a’financiális választmány’ munkálata, nevezetesen a’ hitelintézetről szóló rész tárgyaltatott. Az annyi tekin­tetben érdekes tanácskozás más nap, October’ 5- én, folytat­­tatott. Részletei a’jövő számban. ’m­irvén­yi hatósági d­olgok. NÓGRÁDBÓL. B.Gyarmath , sept. 26-án. A’ financiális választmány’ munkálatának megvizsgálására múlt gyűlésünk’ alkalmával biztosság neveztetett, mellyben képviselve volt minden politicai szin és nem-szín. És jön felakadás mindjárt a’ küszöbön. Voltak, kik a’ közteherviselés’ rémét a’ vá­lasztmányi munkálat’ dominójában is megismerhetni vélték, ’s tömjénért kiáltottak. Voltak mások, kik abban, ha az adózó’ terhéböl egy szálat sem veszünk le, de terhét még az adómentes’ pánczéljával is neveljük, koránsem hitték az egyenlőség’ árnyát is rejteni. Míg mások híven elgondolva, hogy a’ világ is semmiből teremtetett, e’ mun­kálatban is elég csiráját leléli egy teremtendő nemzeti egy­ség ’s egyenlőség’ világának.— Hosszú küzdés után egyen­lően álltak a’ szavazatok, mig elnöklő alispánunk is nyilat­kozván , úgy dőlt el a’ kérdés, hogy követeink igyekez­­zenek az egyenlő teherviselés’ elvét a’ lehető legszélesebb alapon kivinni; nehogy mégis a’ kormány felelőség nél­küli rendelkezést nyerjen financiális dolgainkban, ha a’fen­tebb mondott elv egészben már az idő’ rövidsége miatt ki­vihető nem lenne, neveztessék országos választmány,melly a’ szükséges előkészületeket jövő országgyűlésig megtegye. A’ most megajánlandó 3 millió ftban pedig csak az arányla­­gosság’ elvének kivitele mellett kívánjuk az adózó népet részeltetni, mi ki nem vitethetvén, viselje azt a’ nemesség inkább maga , mint az adózóval együtt illy praecárius, ’s csak uj terheltetést magában foglaló alapon. — Mi ugyan subsidiumtól áldást nem remélünk, de következetesen azon statariális törvényhozási módhoz , melly szerint tür­­hetlen törvények által kényszerítjük fontolgatásunkat elő­­legesebb törvények’ hozatalára, a’ subsidiumot is csak azért pártoljuk, hogy elviselhetetlen terhe, ’s eredmény­telensége által nyissa meg, bár fájdalommal, az illetők’ sze­mének hályogát az örök igazság’ napja előtt. A’ másik lé­nyeges kérdést t. i. a’ kezelést és beszedést illetőleg,­­. és u. t. különvéleményét fogadtuk el egész kiterjedésében. Fiuméveli öszveköttetésünknek a’ B. H. által védett módja egy párthívre sem talált. Egyébben, kis változást kivéve, az egész munkálat, nem legjobb kulcsa mellett is, hely­­benhagyatott. — Megjött a’ gyűlés’ napja, D— D — remek kivonata felolvastatott; ’s jön alkalom épüle­tes elmélkedésre , super eo : philistérium. — Nem vagyok ugyan philológ, de azon mégis gyakorta gondolkozám, mint lehetne e’ korszerű szót magyarra fordítani, ’s a’ spectábi­­lisban állapodám meg. Isten ments, hogy e’név alatt a’ táb­­labirói kart érteném, mellyet divat ugyan gúnyolni, de melly jelen állásunkban mégis morális erőnk’ főfeltartója a’ vidéken , mit azon hanyatló megyék’ példája is bizonyít, mellyekben túlnyomóságát az inkább függő tisztviselők el­lenében elveszté. — Elmélkedém tehát a’ sanyarú idők fe­lett, mellyek most valódi spectabiliseinket érik; valóban gonosz idők , mellyekben az események olly gyorsan űzik 162* 695

Next