Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-10-20 / 397. szám

követét, hogy ő nem vádia hazafiatlansággal azokat, kik a’ s védegyetlenben nincsenek, legyen nekik saját hitük szerint, csak csodálkozását fejezé ki,hogy a’nemzetnek semmi cselek­vései iránt sem mutatkozik rokonszenv; csodálkozott, hogy azon hivatalnokok közül egy sem volt jelen, egy sem lépett sorompóba, hogy aggodalmaira , hogy gyanúsításaira föl­­foghatá vala szónok az elébe dobott kesztyűt. Másban leli követ­ni a’ hon’ üdvét: állítsa fel tehát tanjait, miért hall­gat velök? Szónok elismeri, hogy gyarló ember, hiszen, ha az nem volna , más irányt tűzne cselekvéseinek. Ő tisz­teletlenséget nem szórt a’ kormány ellen, ócsárlás nem sa­játja már véralkata szerint sem, de mihez érdemet nem tud varrni, azt sem állítja fel köz- és magányéletében bálvá­nyul. Tisztelet, bizalom kivívja magát a’ kolostor’ falai között is; de azt parancsolni nem lehet. Mi ok van tiszte­letre ? Adjon az érdemes követ csak egyetlen rózsát , mi fölvizitsa szónok’hazáját, hiszen ő olly gazdag, képes e adni ? Szónoknak azonban kegyelem nem kell, neki igaz­ság kell, ’s ezért küzdeni érez erőt keblében. Ő még ott sem hajlott meg, gyönge suhancz korában, hol azt kegyelet kívánta. — Vagy van igazsága e’ nemzetnek , vagy nincs, miért késnek azt kimondani? S mi a’közvéleményt illeti, jól tudja szónok, hogy az magában alakul, hogy azt alakitni hatalmában nincs; de hiszen az ellenzék’ ereje, mellynek soraiban ő küzd, nem a’ többségben van. Emlékezhetik Sz. kövere, hogy 1836-ban alig számlált az ellenzék né­hány tagot, ’s mégis megállotta az ut’ szorosát. Szónok most sem szólt fontolatlanul; 18 hónapi várakozás után mondá ki véleményét; ez időszak egy ember’ életében sem kevés, törvényhozás’ történeteiben pedig felszámithatlan veszteség. 'S szónok mind e’ mellett sem hirdetett gyű­löl­­séget; jól tudja , hogy az epe előbb kirágja saját kérgét, mint mást elönthet; szónok a’ törvények iránti tiszteletet kivánó szivökbe csepegtetni a’ küldőknek. Egyébként szóló követ összetörpülve fogja mellét verni, ’s a’ legmagaszta­­lóbb igék’ apostola lesz, csak adassék meg e’ nemzetnek, mi őt illeti. Most miért tenné ezt ? Puszta szép szavakért? — Óh ezzel ő is szolgálhat bárkinek. Felelt továbbá P— követe. Szó kövste, úgymond, vá­dolt bennünket, hogy mi lángszavakba öntök érzéseinket; hiszen ő, mit tett, megítélését a’BR-re bízom. De most te­hát nem felindulva, hanem, mint törvényhozóhoz illik, egész léleknyugalommal és hidegen fog néhány kérdést az érde­mes követhez intézni. Bizalom’ hiányával vádol bennünket, követni, mintha bizony a’ bizalom olly állapot volna, mellybe valakit decretum által lehetne helyezni. De ha már a’ tisz­telet olly valami, melly szabadon szállja meg az ember’ lel­két, kérdi szónok, mi ok van tehát a’ tiszteletre ? Szólott Sz. követe a' közvéleményről is , ’s nem tudni hol, megtapo­gatván üterét, úgy tapasztala, hogy az e’ tábla ellen fordult. Ez mind meglehet; de kérdi szónok, ha tett ezen tábla valamit, mi miatt elfordult tőle a’közvélemény, viszont tett ő a’ hatalom ollyast, mi miatt részére fordulhata? Így tehát bizalmatlansággal viseltetvén mindenik testület iránt, csuda e, ha a’ közvélemény önmagához,­­ az as­­sociatio’ eszméjéhez fordult? Avagy vizsgáljuk meg, mi si­kere volt 1790. óta a’ nemzet’ öröködéseinek, azon orga­­nicus kérdések körül, mellyek napi­renden valának, hány van, mi elintéztetvén, ismét fel nem forgattatott volna. Ne­künk szüntelen úgy kell dolgoznunk , hogy hátunk mögött mindig megannyi tárgy marad; mi örökké csak próbálgatni vagyunk kénytelenek: valljon, melly alakban tetszik ez, vagy amaz reform a’ kormánynak. Szónok ennek okát ab­ban találja, hogy a’ kormányzási rendszer ellenkezik a’ törvényhozás’ alkotmányos elveivel ’stb. — Mi végre az adó’kérdését illeti, annak megtagadását még most kimon­dani nem kívánja; több kérdések vannak itt, mellyek ve­szélyes örvény’ szélén állanak, ’s miket a’kormánynak megmenteni érdekében áll. Emliti szónok csupán a’ kivált­ságos osztálynak összeolvadását egy uj elemmel ’stb. Végre Cs— követe szólt, úgy hívén, hogy igen nagy­nak kell lenni az igazságnak e’ tárgyban, mit lényegben Sz— követe is pártol. De e tiszteletet hirdetvén, úgy szólt, mint egy buroeralia’ kicsiny tagja; feledvén, hogy a’ tör­vényhozó csak fejedelmét tartozik tisztelni, ’s hogy épen ennek ámítása volna bizalmat színlelni, ha bizalmat a’ kor­mány iránt nem érez.­­Az elnök ezek után illykép’ mondá ki a’ végzést: közö­sen pártoltatik, hogy föliratban, hivatkozólag Ulászló’ fele­lősséget biztositó törvényére, erős hangon követeltessék a’ Részek’ visszakapcsolásának még ez orsz.gyűlésen végkép’ elintézése. A’ további lépéseket a’BR e’ föliratok’ eredmé­nyétől függeszték föl. A’ középszolnoki kérelemirat fölötti viták befejeztetvén, Pest megye’ részéről más két folyamodvány nyujtatott be, az iparegyesület, de különösen a’ jégverés ellen kármente­sítő magyar társaság­ nevében. Az utóbbinak szabályait ki­nyomatni a’ helytartó-tanács eltiltá, az 1840-ki törvénynél fogva hibásan követelvén , hogy hasonló társulatok’ alaku­lására jóváhagyása kivántassék. A’ kérelmet benyújtó követ ezeknél fogva az egyesülhetés (associatio) iránt törvényt kiván olly értelemben hozatni, hogy csak olly egyesületek’ alakulása legyen tilos,mellyeket a’ törvény tilt, ’s hogy min­den egyesület nyilvánosan tartsa üléseit, ’s tudomás végett jegyzőkönyveit az illető törvényhatóság’útján tartozzék föl­terjeszteni a’ helyt.­tanácsnak. Egy kárpátvidéki követ még, különösen a’jégkármen­­tesitő egyesület’ fenállhatása végett, melly kölcsönös biz­tosításon alapszik , kívánta a’ külföldi társulatokat el­­tiltatni. Egy hegyaljai követ azonban nem tartja szükségesnek, az egész egyesülési törvényt. Ez által úgymond csak a’fen-t álló jogot koczkáztatnók, mit alkotmányos polgár hazánkban s még kétségbe nem vont. Az indítványozó követ erre válaszoló, hogy ő nem az egyesü­lhetési jogot kívánja kimondatni, hanem csak a’ fen­­álló jogot, épen a’ szabadság’ érdekében körülírni, ’s gya­korlását olly korlátok által szabályozni, mellyek a’ szabad­ságnak nem ártanak. A’többség a’törvényjavaslat’ tervezésére az indítványo­zó követet, ki egyszersmind jegyző, bizta meg. Ülés’ végén még a’ zsidók’ ügyét érdeklő fÖRRi válasz tárgyaltaték. Tekintve az orsz.gyülés’közeledő végét, el­fogadók a’ RR. ezúttal a’ föRRi észrevételeket, kijelentvén, hogy a’ törvényjavaslatban leirt engedmények, csak ben­­született zsidókra értetnek. A’bevándorlók’ honosítása iránt törvényjavaslatot jegyző Ghiczy készitend. Országos ülés a’ BBnél, October’ 11-én d. u. 1 órakor. Az e’ napon vegyes ülésben meghirdetett kir. válaszok ismét felolvastattak. Olvastatott továbbá a’ KR. II-dik izenete a’ birhatási jog’ kiterjesztése iránt. Végre folytattatott a’ hitelintézet’ alkotásáról szóló tör­vényjavaslat’ tárgyalása. A’ kerületi szerkezet lényeges vál­tozást szenvedett. A’ hitelintézet’ igazgatósága közvetlenül ő felsége által fog kineveztetni. Sok mondatott a’ felelősség körül is. Az elnök ezt nem tudá sehogy megegyeztetni az­zal, mit mi magyarokul alkotmánynak nevezünk. 243. Országos ülés a’ föRRnél, oct. 11-én, d. e. 10 órakor. Tárgy: középponti vasút. Fölolvastatván e’ tárgyban a’ RB’. izenete az orsz. vá­lasztmány’ javaslata, némelly választmányi tagok’ különvé­leményével,­­s a’helyt.­tanácsnak a’középponti vasúttár­saság’ megbízottjaival 1844.márt. 13-án kötött szerződése, mindenekelőtt egy tiszai megye’ főispáni helyettese szólalt fel, ki ezen egyoldalú szerződésétől a’ helyt.­tanácsnak minden írón menekülni kiván, mellyben a’kisajátítási jog szinte minden biztosítás nélkül adatott át a’ társaságnak a’ szerződést szóló vasutaink’ jövendőjére nézve károsnak ta­­álta, mivel benne egyéb positivitás nincs annál, hogy a’pest­pozsonyi, és pest-debreczeni pálya’ építése egyszerre kez­dendő és folytatandó; de mennyi idő alatt köteles a’ társa­ság a’ két pályát felépíteni, vagy mi történik akkor, ha kö­telezésének eleget nem tesz? — 'S a’ vasút az engedmé­nyes 80 év’ elteltével kit illet? — Mindezekről a’ szerző­désben szó sincs , ’s igy a’ kisajátítási jog örökre és min­den biztosíték nélkül van a’ középponti vasúttársaságnak át­engedve a’ nélkül, hogy csak az árszabályzat is tisztán meg lenne állapítva; mert a’ szállítandó áruk’ osztályzatához ké­pest 3, 2 és 1 /1 pengő krajezárra van ugyan határozva mértföldenként minden mázsának vitelbére, de mellyik osztályba, minő áruezikkek tartoznak, arról ismét hallgat a’ szerződés. Ezen, törvény h­atalma alatti­­ bizonytalanságban kell a’ nemzetnek örökre sinlödni, ha a’ kedvező alkalmat most meg nem ragadja. Most az országos választmány ismét meg­kezdvén az alkut az illető társaság’ képviselőivel, ezek oda nyilatkoztak, hogy készek mind a’két pályát hét év alatt teljesen elkészíteni, — azt 80 év múlva a’ nemzet’ birtoká­ba bocsátani, — addig pedig a’ 3-ik osztályú czikkeknek mértföldenkint 1­2 krajezárra határozott vitelbérét 1 kraj­ezárra leszállítani, ha a’ nemzet az egész középponti vasút’ felépítésére szükséges 18 millió pengő forintnak 4. és 5- dik, ’s igy két száztuk­ kamatját — azon esetre, ha a’ két pálya a’ befektetett összes tőkének 5 száztali kamatját be nem hozná — 30 évre, ’s a’ pályát a’ párhuzamu vonalak ellen 15 évre biztosítja. Ezt ajánlja az orsz. választmány is, olly módosítással, hogy az engedményezett 80 év, 60-ra szállitassék , ’s a’ társaság a’ nemzet’ biztosítására egy mil­lió forintot jelöljön ki, ’s ha ezek mellett 7 év alatt az egész pálya’ alapzatának két harmada letéve, ’s középponti vasút Debreczentöl az ausztriai határszélekig 8 év alatt tö­kéletesen felépítve nem lesz , a’ társaság minden kedvez­ményeit az általa leteendő egy millió forint biztosítékkal együtt veszítse el. A’ helyt­­ tanács’ amaz egyoldalú szerződésétöli mene­külés maga elegendő ok arra, hogy a’ nemzet elfogadja a’ választmány’ javaslatát, melly csak az engedményes évek’ számának 80-ról 60-ra szállításában, ’s a’ nemzet’ részére kikötendő egy millió pengő forintnyi biztosítékban különbö­zik a’ társasági küldöttek’ ajánlatától, e’ két pont felett pedig az egyesülés könnyen megtörténik. A’ lánczhid- é s gőzhajózási­ társaság’ irányában a’ nem­zetnek semmi olly kötelezettsége nincs, melly — mint né­­mellyek szeretik hinni —a’ középponti vasut-társaság’ biz­tosításában őt gátolhatná. Efféle követeléseket azon két tár­saság legtávolabbról sem alkothat. Helybeli érdekeknek — úgy hivé szóló — itt említésbe sem kellene jőni; mert midőn az ország’ nagy része sinylik, beteg az egész hon, ’s igy a’ tiszai részeknek ezen vaspá­lya által eszközlendő felsegélését a’közérdek kívánja, melly minden hazafit egyiránt érdekel. Azok’ aggodalmát sem tartá alaposnak, kik attól tarta­nak , hogy ha ez országgyűlés a’ pénzbeli biztosítást meg­ajánlja, azt a’ jövő országyűlések teljesíteni nem fogják; — mert ha most minden befektetés nélkül tisztán csak jó re­ménység’ fejében kész azt az ország megajánlani, lehetet­len , hogy később, midőn majd az építendő vaspályának hasznait teljes mértékben fogja élvezni; — egypár nyomo­rult ezer forintért vonakodnék a’ fizetéstől. Ezen okokból a’ kamatbiztositásra nézve pártolván , maga a’ Bt. izenetét, javaslá, hogy — mellőzve a’ párhuzamok­­ elleni biztosíték’ elvállalását, mit a’ középponti vasut-társa­ság utolsó közgyűlésében nem is nyilvánított mellőzhetetlen feltételnek — az orsz. választmány újonnan küldessék ki, a’ középponti vasut-társaság’ megbízottjaival leendő alkudo­zásra , ’s hatalmaztassék fel a’ kívánt kamatbiztositéknak az orsz.választmányi jelentés’útmutatása szerinti felajánlására, olly meghagyással, hogy a’ társasággal kötendő szerződését végső jóváhagyás végett a’ törvényhozásnak mutassa be. Következő szónok a’ párhuzamok elleni biztosítást a’ nemzet’ részéről nem ellenzé; de azt csak 8—9 évre kíván­ta megadatni; párhuzamu vonaloknak pedig tartá azokat, mik egy pontból indulnak, ’s egy pontban végződnek, ily­­lyen a’jobbparti vasút a’balparti’ irányában. Ezt maga a’ jobbparti vasút-társaság is elismerő, midőn kijelenté, hogy a’ jobbparti vasút a’ középponti — mint parallel vaspálya mellett — létre nem jöhet. Ezen indítványok felett megkezdődvén a’ különböző ér­dekek’ harcza, egy duna menti megye’ főispánja, azért el­lenzi a’ biztosítást; nehogy a’ középponti vasút fölépüljön, és az alföldi termékek a’ felföldiekkel versenyezve, a’ pesti piaczon olcsóságot szüljenek; és hogy az 5 százték­ kamat’biztosításával a’ kamatláb országszerte — mint mon­dá — 5-re ne csigáztassék. E’ mellett azonban ő maga a’ párhuzamu vonaloknak barátja, ámbár teljesen meg van győződve , hogy vámviszonyaink’ jelen helyzetében a’ de­­breczen-pozsonyi vonal is be fog gyepesedni. Más érdekek’ csoportozata azt akará, hogy csak a’ pest­­debreczeni vasút biztositassék, de az 8 millió biztosítási tőke mellett egész 5 száztóiig, ’s igy évenként 400,000 p. ftig, midőn a’ társaság­ ajánlata szerint 4, ’s 5-dik száztuli biztosíték a’ debreczen-pozsonyi egész vaspályára csak 360,000 p.ftra megy évenként. Ezt különösen pártolá a’túloldalnak két nagy tekintélyű grófja, kik a’ pest-ausztriai vonal’biztosítását azért ellenzék különösen, mivel az néhány fenálló Chic-gőzhajózási­ tár­saság’ rovására történnék. Egyik veszélyes egyedáruságot lát kivált a’ párhuzamok elleni biztosítékban, melly a’ dunántúli rész’ egész kárával jár, sőt a’felső, vagy pest-ausztriai vonalat sem sürgető­nek , sem kívánatosnak nem tartja ; mivel ez termékeink­nek csak olcsóbb keretet biztosit, de jobb árt nem, ’s mi­vel a’ bécsi vonalon elébb arról kellene magunkat kereske­dési szerződéssel biztosítani, hogy mit e’ vasúton nyerünk, saját zsebünkben marad. Mert mig a’ közbeneső vámok úgy vannak rendezve , hogy az ausztriai termék kelljen jó áron, ’s a’ magyarországi termesztményekre csak akkor kerüljön sor, ha az ausztriaiak már elfogytak, addig rem­é­­lenünk nem lehet, hogy egy vasút által nyomasztó álla­potunkat jóra fordítjuk. E’ szerint ő maga a’ felső vonalt biztosítani egyáltalában nem kívánta, az alsót, vagy pest-de­­breczenit is csak úgy, ha az a’ tengerparti vasúttal együtt biztositatik. Másik, a’ jobbparti vasúttársaság’ nyilatkozatára hivat­kozó fentebbi gróf ellenében azt jegyze meg mindenekelőtt, hogy abból, mert a’ múlt orsz.gyűlésen egy két szónok a’ balparti vonalt a’ jobboldalira nézve párhuzamunak mondá, biztos következményt vonni nem lehet, mivel nincs köny­­nyebb, mint valakit naplóbeli búvárkodások után látszatos következetlenségbe hozni. Nálunk — úgymond — gyakran használják e’ kifejezést „köpönyeget fordított valaki;“ ho­lott csak arra kell fordítani a’ köpönyeget merre a’ szél fú, a’ hajós is csak arra fordítja vitorláját mindenkor, külön­ben nem halad, így ha a’ dolgok’ állása változik, változni kell azzal a’ nézeteknek is, ’s ma minden következetlenség nélkül állíthatom épen ellenkezőjét annak, mit ezelőtt tiz év­vel mondtam. Ötödfél évvel ezelőtt a’ gróf jóslá , hogy e’ szóban for­gó egész vonalból nem lesz semmi, ’s jóslata teljesült. Ak­kor még e’ kérdés ollyan volt, miért az embert mindegyre korbácsolták, ’s pisztoly nélkül az utczán sem lehet e miatta bátorságban járni; most a’ paroxismus elmúlt ’s talán lesz már belőle valami. És most a’kérdés egyedül az: sárba mocsárba üljünk e továbbra is, vagy ezer theoriák közt va­­lahára már kiemelkedjünk? Ha két társaság súrlódásba jő, ’s egyik a’ másik’ válla­latát gyalázza, ezt szóló természetesnek tartja, mert min­denik a’ maga körében jár el, ’s egyik ollyan mint másik. De a’ tözsérek sem mindenhatók; — ha az általok felfogott eszmét a’ közönség nem kedvelli, hasonlítanak a’ hajóshoz, ki szél ’s gőz nélkül helyéböl sem mozdulhat; ’s ha rész­vényeik 50 — 60-ra szállanak le : szelők, gőzük nincs, vál­lalatuk megakad. Nálunk a’ papirospénzzel kereskedés’ vá­gya nem szűnt sőt növekedett, ’s e’ pillanatot meg kell ra­gadni; mert egy véletlen körülmény könnyen hidegvizet önthet reá , ’s maradunk helyzetünkben, mi pirulásra méltó. Legszükségesebbnek hiszi ő maga a’ pest-debreczeni, ’s pest-szegedi vonalt, ’s a’ nemzet’ áldozatát ezekre kívánná fordítani, de a’ középponti vasutat is egy részben szívesen biztosítja; ’s valahára már helyét látja, hogy a’ nemzet ke­zeskedjék a’ vaspályák iránt a’ jövedelem’ bizonyos fokáig, mi a’ kezes’ részéről könnyen fizetést vonhat maga után. És e’ kezesség- és fizetésben — mond a’ gróf — mi felső me­gyék’ lakosi is részt veszünk, még pedig alkalmasint arány­lag túlterhelve a’ választmány’ terve szerint, mi az általam ajánlott kivetési kulcstól távol áll, ’s inkább valami jövede­lem-adó, mint az általa megpendített telekdij. De azért ő maga a’fizetéstől, teherviseléstől nem idegen, ha három vagy tiz annyit raknak is hátára, mint mennyi illetné; mert hazafisága szivében el, nem csak ajkain peng. — Ezért a’ pest-debreczeni vonalt, m­ellyből, hacsak egészen nem biz­­tositatik, ismét előre láthatni, hogy nem lesz semmi 5 168* 719

Next