Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)
1844-10-20 / 397. szám
követét, hogy ő nem vádia hazafiatlansággal azokat, kik a’ s védegyetlenben nincsenek, legyen nekik saját hitük szerint, csak csodálkozását fejezé ki,hogy a’nemzetnek semmi cselekvései iránt sem mutatkozik rokonszenv; csodálkozott, hogy azon hivatalnokok közül egy sem volt jelen, egy sem lépett sorompóba, hogy aggodalmaira , hogy gyanúsításaira fölfoghatá vala szónok az elébe dobott kesztyűt. Másban leli követni a’ hon’ üdvét: állítsa fel tehát tanjait, miért hallgat velök? Szónok elismeri, hogy gyarló ember, hiszen, ha az nem volna , más irányt tűzne cselekvéseinek. Ő tiszteletlenséget nem szórt a’ kormány ellen, ócsárlás nem sajátja már véralkata szerint sem, de mihez érdemet nem tud varrni, azt sem állítja fel köz- és magányéletében bálványul. Tisztelet, bizalom kivívja magát a’ kolostor’ falai között is; de azt parancsolni nem lehet. Mi ok van tiszteletre ? Adjon az érdemes követ csak egyetlen rózsát , mi fölvizitsa szónok’hazáját, hiszen ő olly gazdag, képes e adni ? Szónoknak azonban kegyelem nem kell, neki igazság kell, ’s ezért küzdeni érez erőt keblében. Ő még ott sem hajlott meg, gyönge suhancz korában, hol azt kegyelet kívánta. — Vagy van igazsága e’ nemzetnek , vagy nincs, miért késnek azt kimondani? S mi a’közvéleményt illeti, jól tudja szónok, hogy az magában alakul, hogy azt alakitni hatalmában nincs; de hiszen az ellenzék’ ereje, mellynek soraiban ő küzd, nem a’ többségben van. Emlékezhetik Sz. kövere, hogy 1836-ban alig számlált az ellenzék néhány tagot, ’s mégis megállotta az ut’ szorosát. Szónok most sem szólt fontolatlanul; 18 hónapi várakozás után mondá ki véleményét; ez időszak egy ember’ életében sem kevés, törvényhozás’ történeteiben pedig felszámithatlan veszteség. 'S szónok mind e’ mellett sem hirdetett gyűlölséget; jól tudja , hogy az epe előbb kirágja saját kérgét, mint mást elönthet; szónok a’ törvények iránti tiszteletet kivánó szivökbe csepegtetni a’ küldőknek. Egyébként szóló követ összetörpülve fogja mellét verni, ’s a’ legmagasztalóbb igék’ apostola lesz, csak adassék meg e’ nemzetnek, mi őt illeti. Most miért tenné ezt ? Puszta szép szavakért? — Óh ezzel ő is szolgálhat bárkinek. Felelt továbbá P— követe. Szó kövste, úgymond, vádolt bennünket, hogy mi lángszavakba öntök érzéseinket; hiszen ő, mit tett, megítélését a’BR-re bízom. De most tehát nem felindulva, hanem, mint törvényhozóhoz illik, egész léleknyugalommal és hidegen fog néhány kérdést az érdemes követhez intézni. Bizalom’ hiányával vádol bennünket, követni, mintha bizony a’ bizalom olly állapot volna, mellybe valakit decretum által lehetne helyezni. De ha már a’ tisztelet olly valami, melly szabadon szállja meg az ember’ lelkét, kérdi szónok, mi ok van tehát a’ tiszteletre ? Szólott Sz. követe a' közvéleményről is , ’s nem tudni hol, megtapogatván üterét, úgy tapasztala, hogy az e’ tábla ellen fordult. Ez mind meglehet; de kérdi szónok, ha tett ezen tábla valamit, mi miatt elfordult tőle a’közvélemény, viszont tett ő a’ hatalom ollyast, mi miatt részére fordulhata? Így tehát bizalmatlansággal viseltetvén mindenik testület iránt, csuda e, ha a’ közvélemény önmagához, az associatio’ eszméjéhez fordult? Avagy vizsgáljuk meg, mi sikere volt 1790. óta a’ nemzet’ öröködéseinek, azon organicus kérdések körül, mellyek napirenden valának, hány van, mi elintéztetvén, ismét fel nem forgattatott volna. Nekünk szüntelen úgy kell dolgoznunk , hogy hátunk mögött mindig megannyi tárgy marad; mi örökké csak próbálgatni vagyunk kénytelenek: valljon, melly alakban tetszik ez, vagy amaz reform a’ kormánynak. Szónok ennek okát abban találja, hogy a’ kormányzási rendszer ellenkezik a’ törvényhozás’ alkotmányos elveivel ’stb. — Mi végre az adó’kérdését illeti, annak megtagadását még most kimondani nem kívánja; több kérdések vannak itt, mellyek veszélyes örvény’ szélén állanak, ’s miket a’kormánynak megmenteni érdekében áll. Emliti szónok csupán a’ kiváltságos osztálynak összeolvadását egy uj elemmel ’stb. Végre Cs— követe szólt, úgy hívén, hogy igen nagynak kell lenni az igazságnak e’ tárgyban, mit lényegben Sz— követe is pártol. De e tiszteletet hirdetvén, úgy szólt, mint egy buroeralia’ kicsiny tagja; feledvén, hogy a’ törvényhozó csak fejedelmét tartozik tisztelni, ’s hogy épen ennek ámítása volna bizalmat színlelni, ha bizalmat a’ kormány iránt nem érez.Az elnök ezek után illykép’ mondá ki a’ végzést: közösen pártoltatik, hogy föliratban, hivatkozólag Ulászló’ felelősséget biztositó törvényére, erős hangon követeltessék a’ Részek’ visszakapcsolásának még ez orsz.gyűlésen végkép’ elintézése. A’ további lépéseket a’BR e’ föliratok’ eredményétől függeszték föl. A’ középszolnoki kérelemirat fölötti viták befejeztetvén, Pest megye’ részéről más két folyamodvány nyujtatott be, az iparegyesület, de különösen a’ jégverés ellen kármentesítő magyar társaság nevében. Az utóbbinak szabályait kinyomatni a’ helytartó-tanács eltiltá, az 1840-ki törvénynél fogva hibásan követelvén , hogy hasonló társulatok’ alakulására jóváhagyása kivántassék. A’ kérelmet benyújtó követ ezeknél fogva az egyesülhetés (associatio) iránt törvényt kiván olly értelemben hozatni, hogy csak olly egyesületek’ alakulása legyen tilos,mellyeket a’ törvény tilt, ’s hogy minden egyesület nyilvánosan tartsa üléseit, ’s tudomás végett jegyzőkönyveit az illető törvényhatóság’útján tartozzék fölterjeszteni a’ helyt.tanácsnak. Egy kárpátvidéki követ még, különösen a’jégkármentesitő egyesület’ fenállhatása végett, melly kölcsönös biztosításon alapszik , kívánta a’ külföldi társulatokat eltiltatni. Egy hegyaljai követ azonban nem tartja szükségesnek, az egész egyesülési törvényt. Ez által úgymond csak a’fen-t álló jogot koczkáztatnók, mit alkotmányos polgár hazánkban s még kétségbe nem vont. Az indítványozó követ erre válaszoló, hogy ő nem az egyesülhetési jogot kívánja kimondatni, hanem csak a’ fenálló jogot, épen a’ szabadság’ érdekében körülírni, ’s gyakorlását olly korlátok által szabályozni, mellyek a’ szabadságnak nem ártanak. A’többség a’törvényjavaslat’ tervezésére az indítványozó követet, ki egyszersmind jegyző, bizta meg. Ülés’ végén még a’ zsidók’ ügyét érdeklő fÖRRi válasz tárgyaltaték. Tekintve az orsz.gyülés’közeledő végét, elfogadók a’ RR. ezúttal a’ föRRi észrevételeket, kijelentvén, hogy a’ törvényjavaslatban leirt engedmények, csak benszületett zsidókra értetnek. A’bevándorlók’ honosítása iránt törvényjavaslatot jegyző Ghiczy készitend. Országos ülés a’ BBnél, October’ 11-én d. u. 1 órakor. Az e’ napon vegyes ülésben meghirdetett kir. válaszok ismét felolvastattak. Olvastatott továbbá a’ KR. II-dik izenete a’ birhatási jog’ kiterjesztése iránt. Végre folytattatott a’ hitelintézet’ alkotásáról szóló törvényjavaslat’ tárgyalása. A’ kerületi szerkezet lényeges változást szenvedett. A’ hitelintézet’ igazgatósága közvetlenül ő felsége által fog kineveztetni. Sok mondatott a’ felelősség körül is. Az elnök ezt nem tudá sehogy megegyeztetni azzal, mit mi magyarokul alkotmánynak nevezünk. 243. Országos ülés a’ föRRnél, oct. 11-én, d. e. 10 órakor. Tárgy: középponti vasút. Fölolvastatván e’ tárgyban a’ RB’. izenete az orsz. választmány’ javaslata, némelly választmányi tagok’ különvéleményével,s a’helyt.tanácsnak a’középponti vasúttársaság’ megbízottjaival 1844.márt. 13-án kötött szerződése, mindenekelőtt egy tiszai megye’ főispáni helyettese szólalt fel, ki ezen egyoldalú szerződésétől a’ helyt.tanácsnak minden írón menekülni kiván, mellyben a’kisajátítási jog szinte minden biztosítás nélkül adatott át a’ társaságnak a’ szerződést szóló vasutaink’ jövendőjére nézve károsnak taálta, mivel benne egyéb positivitás nincs annál, hogy a’pestpozsonyi, és pest-debreczeni pálya’ építése egyszerre kezdendő és folytatandó; de mennyi idő alatt köteles a’ társaság a’ két pályát felépíteni, vagy mi történik akkor, ha kötelezésének eleget nem tesz? — 'S a’ vasút az engedményes 80 év’ elteltével kit illet? — Mindezekről a’ szerződésben szó sincs , ’s igy a’ kisajátítási jog örökre és minden biztosíték nélkül van a’ középponti vasúttársaságnak átengedve a’ nélkül, hogy csak az árszabályzat is tisztán meg lenne állapítva; mert a’ szállítandó áruk’ osztályzatához képest 3, 2 és 1 /1 pengő krajezárra van ugyan határozva mértföldenként minden mázsának vitelbére, de mellyik osztályba, minő áruezikkek tartoznak, arról ismét hallgat a’ szerződés. Ezen, törvény hatalma alatti bizonytalanságban kell a’ nemzetnek örökre sinlödni, ha a’ kedvező alkalmat most meg nem ragadja. Most az országos választmány ismét megkezdvén az alkut az illető társaság’ képviselőivel, ezek oda nyilatkoztak, hogy készek mind a’két pályát hét év alatt teljesen elkészíteni, — azt 80 év múlva a’ nemzet’ birtokába bocsátani, — addig pedig a’ 3-ik osztályú czikkeknek mértföldenkint 12 krajezárra határozott vitelbérét 1 krajezárra leszállítani, ha a’ nemzet az egész középponti vasút’ felépítésére szükséges 18 millió pengő forintnak 4. és 5- dik, ’s igy két száztuk kamatját — azon esetre, ha a’ két pálya a’ befektetett összes tőkének 5 száztali kamatját be nem hozná — 30 évre, ’s a’ pályát a’ párhuzamu vonalak ellen 15 évre biztosítja. Ezt ajánlja az orsz. választmány is, olly módosítással, hogy az engedményezett 80 év, 60-ra szállitassék , ’s a’ társaság a’ nemzet’ biztosítására egy millió forintot jelöljön ki, ’s ha ezek mellett 7 év alatt az egész pálya’ alapzatának két harmada letéve, ’s középponti vasút Debreczentöl az ausztriai határszélekig 8 év alatt tökéletesen felépítve nem lesz , a’ társaság minden kedvezményeit az általa leteendő egy millió forint biztosítékkal együtt veszítse el. A’ helyt tanács’ amaz egyoldalú szerződésétöli menekülés maga elegendő ok arra, hogy a’ nemzet elfogadja a’ választmány’ javaslatát, melly csak az engedményes évek’ számának 80-ról 60-ra szállításában, ’s a’ nemzet’ részére kikötendő egy millió pengő forintnyi biztosítékban különbözik a’ társasági küldöttek’ ajánlatától, e’ két pont felett pedig az egyesülés könnyen megtörténik. A’ lánczhid- é s gőzhajózási társaság’ irányában a’ nemzetnek semmi olly kötelezettsége nincs, melly — mint némellyek szeretik hinni —a’ középponti vasut-társaság’ biztosításában őt gátolhatná. Efféle követeléseket azon két társaság legtávolabbról sem alkothat. Helybeli érdekeknek — úgy hivé szóló — itt említésbe sem kellene jőni; mert midőn az ország’ nagy része sinylik, beteg az egész hon, ’s igy a’ tiszai részeknek ezen vaspálya által eszközlendő felsegélését a’közérdek kívánja, melly minden hazafit egyiránt érdekel. Azok’ aggodalmát sem tartá alaposnak, kik attól tartanak , hogy ha ez országgyűlés a’ pénzbeli biztosítást megajánlja, azt a’ jövő országyűlések teljesíteni nem fogják; — mert ha most minden befektetés nélkül tisztán csak jó reménység’ fejében kész azt az ország megajánlani, lehetetlen , hogy később, midőn majd az építendő vaspályának hasznait teljes mértékben fogja élvezni; — egypár nyomorult ezer forintért vonakodnék a’ fizetéstől. Ezen okokból a’ kamatbiztositásra nézve pártolván , maga a’ Bt. izenetét, javaslá, hogy — mellőzve a’ párhuzamok elleni biztosíték’ elvállalását, mit a’ középponti vasut-társaság utolsó közgyűlésében nem is nyilvánított mellőzhetetlen feltételnek — az orsz. választmány újonnan küldessék ki, a’ középponti vasut-társaság’ megbízottjaival leendő alkudozásra , ’s hatalmaztassék fel a’ kívánt kamatbiztositéknak az orsz.választmányi jelentés’útmutatása szerinti felajánlására, olly meghagyással, hogy a’ társasággal kötendő szerződését végső jóváhagyás végett a’ törvényhozásnak mutassa be. Következő szónok a’ párhuzamok elleni biztosítást a’ nemzet’ részéről nem ellenzé; de azt csak 8—9 évre kívánta megadatni; párhuzamu vonaloknak pedig tartá azokat, mik egy pontból indulnak, ’s egy pontban végződnek, ilylyen a’jobbparti vasút a’balparti’ irányában. Ezt maga a’ jobbparti vasút-társaság is elismerő, midőn kijelenté, hogy a’ jobbparti vasút a’ középponti — mint parallel vaspálya mellett — létre nem jöhet. Ezen indítványok felett megkezdődvén a’ különböző érdekek’ harcza, egy duna menti megye’ főispánja, azért ellenzi a’ biztosítást; nehogy a’ középponti vasút fölépüljön, és az alföldi termékek a’ felföldiekkel versenyezve, a’ pesti piaczon olcsóságot szüljenek; és hogy az 5 százték kamat’biztosításával a’ kamatláb országszerte — mint mondá — 5-re ne csigáztassék. E’ mellett azonban ő maga a’ párhuzamu vonaloknak barátja, ámbár teljesen meg van győződve , hogy vámviszonyaink’ jelen helyzetében a’ debreczen-pozsonyi vonal is be fog gyepesedni. Más érdekek’ csoportozata azt akará, hogy csak a’ pestdebreczeni vasút biztositassék, de az 8 millió biztosítási tőke mellett egész 5 száztóiig, ’s igy évenként 400,000 p. ftig, midőn a’ társaság ajánlata szerint 4, ’s 5-dik száztuli biztosíték a’ debreczen-pozsonyi egész vaspályára csak 360,000 p.ftra megy évenként. Ezt különösen pártolá a’túloldalnak két nagy tekintélyű grófja, kik a’ pest-ausztriai vonal’biztosítását azért ellenzék különösen, mivel az néhány fenálló Chic-gőzhajózási társaság’ rovására történnék. Egyik veszélyes egyedáruságot lát kivált a’ párhuzamok elleni biztosítékban, melly a’ dunántúli rész’ egész kárával jár, sőt a’felső, vagy pest-ausztriai vonalat sem sürgetőnek , sem kívánatosnak nem tartja ; mivel ez termékeinknek csak olcsóbb keretet biztosit, de jobb árt nem, ’s mivel a’ bécsi vonalon elébb arról kellene magunkat kereskedési szerződéssel biztosítani, hogy mit e’ vasúton nyerünk, saját zsebünkben marad. Mert mig a’ közbeneső vámok úgy vannak rendezve , hogy az ausztriai termék kelljen jó áron, ’s a’ magyarországi termesztményekre csak akkor kerüljön sor, ha az ausztriaiak már elfogytak, addig remélenünk nem lehet, hogy egy vasút által nyomasztó állapotunkat jóra fordítjuk. E’ szerint ő maga a’ felső vonalt biztosítani egyáltalában nem kívánta, az alsót, vagy pest-debreczenit is csak úgy, ha az a’ tengerparti vasúttal együtt biztositatik. Másik, a’ jobbparti vasúttársaság’ nyilatkozatára hivatkozó fentebbi gróf ellenében azt jegyze meg mindenekelőtt, hogy abból, mert a’ múlt orsz.gyűlésen egy két szónok a’ balparti vonalt a’ jobboldalira nézve párhuzamunak mondá, biztos következményt vonni nem lehet, mivel nincs könynyebb, mint valakit naplóbeli búvárkodások után látszatos következetlenségbe hozni. Nálunk — úgymond — gyakran használják e’ kifejezést „köpönyeget fordított valaki;“ holott csak arra kell fordítani a’ köpönyeget merre a’ szél fú, a’ hajós is csak arra fordítja vitorláját mindenkor, különben nem halad, így ha a’ dolgok’ állása változik, változni kell azzal a’ nézeteknek is, ’s ma minden következetlenség nélkül állíthatom épen ellenkezőjét annak, mit ezelőtt tiz évvel mondtam. Ötödfél évvel ezelőtt a’ gróf jóslá , hogy e’ szóban forgó egész vonalból nem lesz semmi, ’s jóslata teljesült. Akkor még e’ kérdés ollyan volt, miért az embert mindegyre korbácsolták, ’s pisztoly nélkül az utczán sem lehet e miatta bátorságban járni; most a’ paroxismus elmúlt ’s talán lesz már belőle valami. És most a’kérdés egyedül az: sárba mocsárba üljünk e továbbra is, vagy ezer theoriák közt valahára már kiemelkedjünk? Ha két társaság súrlódásba jő, ’s egyik a’ másik’ vállalatát gyalázza, ezt szóló természetesnek tartja, mert mindenik a’ maga körében jár el, ’s egyik ollyan mint másik. De a’ tözsérek sem mindenhatók; — ha az általok felfogott eszmét a’ közönség nem kedvelli, hasonlítanak a’ hajóshoz, ki szél ’s gőz nélkül helyéböl sem mozdulhat; ’s ha részvényeik 50 — 60-ra szállanak le : szelők, gőzük nincs, vállalatuk megakad. Nálunk a’ papirospénzzel kereskedés’ vágya nem szűnt sőt növekedett, ’s e’ pillanatot meg kell ragadni; mert egy véletlen körülmény könnyen hidegvizet önthet reá , ’s maradunk helyzetünkben, mi pirulásra méltó. Legszükségesebbnek hiszi ő maga a’ pest-debreczeni, ’s pest-szegedi vonalt, ’s a’ nemzet’ áldozatát ezekre kívánná fordítani, de a’ középponti vasutat is egy részben szívesen biztosítja; ’s valahára már helyét látja, hogy a’ nemzet kezeskedjék a’ vaspályák iránt a’ jövedelem’ bizonyos fokáig, mi a’ kezes’ részéről könnyen fizetést vonhat maga után. És e’ kezesség- és fizetésben — mond a’ gróf — mi felső megyék’ lakosi is részt veszünk, még pedig alkalmasint aránylag túlterhelve a’ választmány’ terve szerint, mi az általam ajánlott kivetési kulcstól távol áll, ’s inkább valami jövedelem-adó, mint az általa megpendített telekdij. De azért ő maga a’fizetéstől, teherviseléstől nem idegen, ha három vagy tiz annyit raknak is hátára, mint mennyi illetné; mert hazafisága szivében el, nem csak ajkain peng. — Ezért a’ pest-debreczeni vonalt, mellyből, hacsak egészen nem biztositatik, ismét előre láthatni, hogy nem lesz semmi 5 168* 719