Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)
1844-11-10 / 403. szám
sára Bécsre lesz alkalmazható, — ’s ez az, mitől mi tartunk ’s félünk; ’s midőn a’ magyar törvényhozás az 1836: 25. t.czikket alkotta, mindig úgy értette — különben nem is érthette — hogy az ország’ fökereskedésének lakhelye, gyárpiacza Pest legyen, ugyan azért a’ vasutaknak indulását, ’s e’ szerint az indóházakat is, mindig Pestről veszi fel a’törvény; a’mostani vasut-társaság pedig, mint Benkár Dienes vasút-társasági mérnök ur a’ P. H. 401—ik számában igen jól megjegyzi, — nálunk egy társaság, t. i. a’ középponti társaság (risum teneatis) egy vasutat épit Debreczentöl Bécsig — profit! — A’ B. H. t. vezére különösen kiemeli az utasok’ kényelmét ’s az utazás’ olcsóságát, továbbá a’vasut-társaság’ nyerészkedhetését, azaz: ő egyes érdekeket említ, mi a’ maga helyén igen szép ’s dicséretes, mi pedig mindig az ország’ kereskedése’ érdekében szólunk, mellyel fővárosunk’ felvirágozhatása vagy végképi elhanyatlása olly szoros kapcsolatban áll, mint egy lánczszem a’ másikkal. A’ t. vezérur a’ külföld’ más városairól azon merész állítását, miszerint azon városok már régen megbánták, hogy indóházaikat nem egyesítették —nyilvánítja, holott a’ napi ’s újabb tapasztalás ellenkezőt tanúsít, mivel legújabban a’ Lipcse városába vasutat vezetendő bajorországi vasut-társaság szinte különálló indoházat építtet; Berlinben alig van nehány puskalövésnyire egy indoház a’ másiktól ; Braunschweigban — hol maga a’ kormány épittette a’ vasutat, tehát ugyan csak egy társaság — a kis Braunschweigban (mellyel majdnem felér a’ mi Terézia külvárosunk is) két külön, egyik Hannoverának, másik Poroszbonnak vezető indoház van. Mi a’ megbánást ’s illetőleg ebbeli ráfogást illeti: nem tudjuk, mivel igazolhatná a’ t. vezérűr ezen merész állítását ? egyébiránt csak mi magyarok meg ne bánjuk a’ vasút-társaság által mostani modorban építendő vaspályák’ következményeit; ’s kívánatos, hogy ama’ régi németek’ mondája: „alle Wege führen nach Rom“ nálunk is példabeszéddé ne váljék. A’ t. vezérúr önmaga állítja czikkében , hogy egy indóház’ építésénél „annál inkább rajta (t. i. a’ fő városon) keresztül veendi a’ kereskedés irányát“; már pedig a’ mostani mód szerint, ki a’ vaspályákat a’hely’ színén megtekinti, senki sem fogja állíthatni, hogy a’ bécsdebreczeni vaspálya Pesten keresztül vezettetik, hanem csak Pest városa mellett; — Így tehát ne tekintse a’ t. vezérűr az egyes kereskedők’ vagy a’ társaság’ érdekeit, hanem a’közhaza’ kereskedését a’ felidézett törvény’ fő czéljául. © MÉG EGY SZÓ AZ ORSZÁGHÁZI PÁLYADOLGOZATOK’ ÜGYÉBEN. E’ lapok’ múlt számában Sz. K. ur azon kétes helyzetről szólt, mellybe a’ pályázó építészek az által jöttek, hogy a’magyar lapokban nekik más zsinórmérték tűzetett ki, mint a’német újságokban, nevezetesen az augsburgiban. Hogy e’ két zsinórmérték közt nevezetes különbség létezik, az számtalnilag bizonyos, azonban e’ súlyos elnézést nem annyira az orsz. választmánynak mint azon szakembereknek tulajdonithatni, kik a’ felszólítást szerkesztők, mert hogy szakemberek által szerkesztetett, egyébről nem szólván, már csak abból is világos , miszerint a’ német szöveg, a’ technikai kellékek’ megfontolásában kisebb mértéket kiván az alaprajz’ számára, nagyobbat pedig az átmetszetek és a’ homlokrajz’ számára. E’ tény sejteti velünk,mikép’ a’ magyar szövegnek e’tekintetben igy kellett vala lennie: „A’terv olly scálában legyen készítve, hogy 3 bécsi hüvelyk 10 a’ homlokrajzban és át metszetekben, az alaprajzban pedig 20 bécsi ölet képezzen.“ ’S igy talán csak e’ szó alaprajz maradt ki, melly kimaradás azonban a’ szakembert nem zavarhatta, mivel mint mondva volt, a’kisebb mérték jobban illik az alaprajzra mint a’ homlokrajzra vagy átmetszesekre A’ nagyobb elnézés tehát kétségkívül a’ két különböző zsinórmértékben van, mivel ebből szükségkép’ a’ beküldött munkák’ szembetűnő különbségének kell következni, és első pillanatra a’ dolog könnyen úgy tüntethetnék élénkbe, mintha képesek lennénk azon beküldőkben, kik magukat a’ kisebb mértékhez tartották, mint magyarokra rá ismerni, azokat pedig, kik a’ nagyobbat használták, külföldieknek tudni, miért is Sz. K. úr, hogy t. i.e’ ráismerhetés elkerültethessék, a’ csőd’ határnapja’elhalasztását javasolja ; ezáltal a’ beküldők időt nyervén, munkáikat ugyan azon mérték szerint átdolgozhatják. — Azonban elvonatkozva azon rész hatástól, mellyet a’ saját hibának illy bevallomása a’külföld előtt bizonyosan előidézne, nem állíthatni egyenesen hogy a’ kisebb vagy nagyobb mérték’ használatától vett ráismerés eldöntő okot nyújt a’ határnap elhalasztására, mivel meglehetünk arról győződve , mikép’ nem csak a’ külföldiek, hanem saját épitészeink’ nagy része is inkább a’ nagyobb mint a’ kisebb mértéket használta, mert először,mit sajnálattal meg kell jegyeznünk, talán épen legjelesebb építészeink nem annyira jártasok a’ magyar, mint német nyelvben, ’s mert másodszor, nem minden építészeink tartózkodnak Magyarországban, és mert harmadszor azok közül is, kik tökéletesen magyarul értenek, alkalmasint találkoztak ollyanok, kik a’ mi kájukra bizonyosan sokkal kedvezőbb nagyobb, t. i. az augsburgi újságban kihirdetett mértékhez tárták magukat. Ha ez okok’ ellenében az uj csődöt azzal akarnék védeni, hogy a’ munkálatok’ bírái majd nehezebben járandnak el a’ kisebb mértékű tervezetek’ megbirálásában, válaszolhatni, mikép’ a’ magyar lapokban kihirdetett zsinórmérték sem olly kicsin, hogy a’ szerinte készült tervekben ne lehessen a’ nagyobb téreket egész két, a’kisebbeket pedig egy élig kimérni. De különben sem várhatjuk a’ legcsekélyebb részletekig kidolgo-zott terveket, miért a’ bírálatnak is inkább az egészre kellene szemügygyel lennie, például a’ térek’csoportozatára a’ főarányokkal egyetemben, mikről bővebben szólam talán még leend alkalmunk. — Henszlmann Imre. Országgyűlés 220. kerületi ülés, okt. 29-én ; elnökök: Rutkay (Turócz), Szentpály (Ugocsa); naplóvivő : Zsoldos; jegyzők: Palóczy, Ghiczy, Vukovics. Napirend : hitelesítés , főbdi válaszok, ’s irói tulajdon. Hitelesíttetett: a’ közadó’ megajánlása iránti üzenet ’s fölirat, ’s a’ csődtörvények’ módosítását tárgyazó törvényjavaslat. Az elnökség jelenté, mikép’ a’ törvényjavaslatok’ szerkezetére felügyelő kerületi választmányba következő tagok választottak : Pázmándy Dénes, Török Gábor, Nagy Károly, Olgyay Titus, az öt kerületi jegyző , a’ városok’ részéről: Meszéna (Esztergom) , a’ kerületek’ részéről : Kovács (Hajdú kér.). Miután továbbá előbbi napon több idegeneket megjutalmazának a’ BR. a’ honosítás által nemesi kiváltságokkal ruházván fel, egy dunai megye’ követe utasítása’ folytán kéré a’ RR-ket, méltóztatnának kegyességüket honfiakra is kiterjeszteni. Ajánlják különösen küldői a’ RR. figyelmébe Frivisz Antal kapitányt, kié’ rangra közvitézből saját érdemei által küzdött föl, fegyverrel 35 évig szolgálván a’ hazát, ’s résztvevőn több ütközetekben. A’ RR. úgy hivék, hogy az illyes ajánlat törvényhozás’ körébe nem tartozik; ezt az illető hatóságok önmagok szokták teljesíteni. Következett több főRRi válasz’ tárgyalása. A’ két tábla között még most is fenforgó sérelmi pontokra nézve, úgy szinte Pozsega, Szerém és Verőcze’ sérelmeinek fölterjesztése’ módja iránt is maradnak a’ RR előbbi nézeteik mellett. A’ váltótörvényi változtatásokat illető főRRi válaszban több uj módosítás initiáltatik. A’ RR. ezt sérelmesnek találják kezdeményi jogukra nézve. Központi megyénk’ követe különösen állitá, hogy a’ felsőház csupán az alsótáblai javaslatokra adhatja elő nézeteit, ’s positiv előterjesztésüket nem tehetvén , más észrevételeit egyedül figyelmeztetőleg közölheti a’ RR-rel. A’ többség azonban ezeket most fejtegetni nem kívánván, a’ főRR. némelly észrevételeit elfogadta. Ezekre, midőn az izenet tárgyaltatni fog, még visszatérendünk , csak két pontot említvén meg e’ helyen. A’ főRR. egy nagy hiányát pótolák váltójogunknak , midőn rendelkezni kívánnak az iránt, micsoda személyek által vitessenek véghez a katonai véghelyeken az ovások ’s egyéb váltói cselekmények, ez iránti javaslatuk tehát annál nagyobb örömmel fogadtatott, mivel kezdetét láták benne a’ BR. a’ véghelyek’ rendezésének Abban azonban nem egyezhetnek meg, hogy a’ váltótörvénykönyvben általában kimondassák, mikép’ azon személyek is büntetés alá veendők, kik fizetési tehetetlenségöket, vagy azt, hogy szenvedő váltóképességgel nem bírnak, tudván , kötelezik magukat váltóilag. Ez kereskedőkre, bukás’ esetében most is áll; általános kimondása azonban a’ büntetőtörvénykönyvbe tartoznék , nem váltójogba, ’s még akkor is nagy megfontolást érdemlene, mikép’ honosittassék meg, vagy csak behozassák e az úgynevezett: Wechsel-Arrest. ’S ha behozatnék , mond jegyző, ki lenne terjesztendő azon csalárd nyerkémekre is, kik fiatal emberek’ tapasztalatlanságára üzérkednek. Olvastatott továbbá a’ községi jegyzők sorsának biztosítását tárgyazó törvényjavaslat iránti főRRi válasz. A’ főRR.e’ részben feleslegesnek tartják a’ rendelkezést; mit azon ifjú követ, ki a’kérdéses törvényjavaslatot készité, hajlandó lenne gúnynak venni, ha nem tudná , hogy a’ főRB részint nagy urakból állanak , kik nem sokat aggódnak a’ nép’ sorsa fölött, részint állanak főispánokból, kik olly kevéssé ismerik egy községi jegyző’helyzetét,mint nem ismerik a’ szolgabirói hatáskört. Pedig hasztalan a’ felsőbb hivatalnokok, hasztalan a’ szolgabirák’ hivatali buzgalma , ha a’ községi előljárók, különösen a’ jegyzők által nem támogattatik , kik legközelebb állván a’ néphez , legközvetlenebb hátást gyakorolnak rá. Szükség tehát, hogy a’ községi jegyzők értelmes és tekintélyes emberek legyenek. Tekintélyűk nem lehet, mig állásuk biztos nem leend. Most a’ jegyző egyiránt függ a’ földesurtól ’s a’ megyei tisztviselőtől, függ a’ községtől. Ha a’ jegyző csinosabban öltözik, azt mondják, ime a’ mi pénzünkön czifrálkodik; ha a’ földesurral gyakrabban van, vagy ebédre hivatik, alattomos szövetkezésről vádoltatik. Ez tovább igy nem lehet; szükség, hogy a’ jegyző se a’ földesúrnak, se a’ községnek ne legyen rabszolgája , hanem legyen, minek lennie kell, alsólépcső a’ hivatali hierarchiában, miilyen például az egyházi hierarchiában a’ plébánus , ki állásánál fogva sokkal több jót tehet, ’s teszen is a’ néppel, mint magas lakukból tesznek némelly püspökök. ’S szónok , annál inkább csodálkozik , hogy el nem fogadták a’ főRB. a’ törvényjavaslatot , mivel benne az eddigi földes uri befolyás érintetlenül hagyaték , csodálkozik , hogy nem kívánják a’ községekbe bevinni az általok olly igen pártolt stabilitás’ elvét. Egy dunántúli megyének követe ezekhez még a’ jegyzők fölötti czivódásokat emlité, mik a’ mostani ingatag állapotból erednek,’s miket nem tudni vétkes ignorantia. Mindezek a’ foRR-nek megiratnak. A’ folyó homok’ megkötése iránt a’ foRR-nek semmi nehézségűk nem volt, ’s azon föliratból is csak némelly kifejezéseket kívánnak kihagyatni, mellyben kéretik, hogy a’ magyar ezredekben valahára magyar tisztek alkalmaz- II 770 tassanak. A’ RR. e’ kihagyásban semmi lényeget nem helyezvén, a’ tárgy’ siettetése miatt is megegyeztek. Az 1840: 25-ik törvényezikk’ módosítását azonban folyvat sürgetendi az alsóház. A’ levonási díjra nézve, melly Ausztriában ellenünkben is gyakoroltatik, úgy hiszik a’ főRR., hogy megvan részünkről a’ kölcsönösség. ’S több városok’ követei támogaták a' főRRi véleményt, előadván, mikép’ annak örökségéből, ki valamelly egészen idegen tartományba költözik, 10 %-ot lehúz a’ kir. ügyész , úgy szinte annak értékéből is , ki az örökös tartományokba megy, azon különbséggel, hogy ez utóbbi esetben 5 % a’ városoknak engedtetik. A’ RR. azonban a’ levonást törvényesnek nem ismerheték, ’s annyival kevésbé , mivel csak némelly városokban mintegy kivételkép’ divatozik, holott azt Ausztriában törvény rendeli. A’ RR. tehát nem szűnnek meg sürgetni, hogy e’ lehúzási díj Ausztriában, ’s hol most gyakorlatban, nálunk is eltöröltessék, vagy Magyarországban is törvény által általános rendszerré emeltessék. Az egyetem’ állapota iránt, miként irtuk, vala adatokat fölvilágositást kívánnának a’ RR., hogy a’ körülményekhez képest magok rendelkezhessenek. A’ főRRi tábla ellenben óhajtá, hogy a’tanitás-módra nézve czélszerű javításokat rendelni ő felsége keressék meg. A’ két tábla között tehát ez ügyben nagy vélemény-különbség van. A’ RR. illy körülmények között jelen országgyűlésen egyességet nem remélhetvén,felhagynak ezúttal e’ tárgygyal; nehogy azonban hallgatással addig is a’ föRR-kel egyetérteni látszassanak, meghanlják még egy szenetben, mikép’a’nemzet’ joga rendelkezni saját gyermekei’neveltetéséröl sokkal természetesebb, semmint csak kétségbe is vonathatnék. Az egyházi adományosok’ törvényszékeinek rendezése' tárgyában is iratik föRB-hez még egy fölvilágosító szenet. A’ gyorsirás’ megtanulására nem tanszék , hanem fáradhatlan szorgalom, hosszas gyakorlat szükséges; mire ösztönül szolgál, ha azoknak, kik magokat a’ gyorsirásbani kiképzésre szánják, némi biztosíték nyujtatik , miszerint hosszas fáradsággal szerzett tudományuknak hasznát vehetendik. Illy nézetből a’ főRB. országos végzést tartanak szükségesnek, minélfogva jövőre mindenik táblánál a’ napló’ vitelére alkalmazandó gyorsírók’ száma, ’s fizetése előre határoztassék meg. Felolvastatván e’válasz; egy ifjú követ szólalt fel Gyorsírók’ képezését már csak azon körülmény is szükségessé teszi, hogy teljes országgyűlési szabad újság szerkesztetvén, a’ törvényhozás’ nyilatkozatai megszorítás nélkül közöltethetessenek. Ha le nem rontatnak is jövő orsz.gyülésig a’ sajtó’ korlátai, úgy hiszi szónak az alkalommal már biztos reményünk lehet jól szerkezeti orsz.gyűlési szabad laphoz. E’ czélból inditványozá, hogy az alakulandó orsz. pénztárból három év gyorsírók’ képzésére ’s folytonos gyakorlására 12 ezer forint engedtessék az orsz. igazgató’ rendelkezése alá. Ha a’ törvényhozás munkálkodásait tisztán akarja juttatni a’ nemzet’ elébe, a’ nyilvánosság’ érdekében az áldozatot csekélynek kell tartanunk. ’S nyolcz gyorsíróra, legalább is szükség van. Kezében szónoknak egy levél a’ párisi kamara’ első gyorsírójától. Kívánatosnak mondja ez , hogy e’ mesterségre ismerettel biró egyének adják magokat, ’s egyszersmind előadja, hogy a’ franczia kamarában három rendbeli gyorsírók vannak, ’s egymást fölváltva nyolcz dolgozik , mindenik hat perczig, ’s csupán maga a’ főgyorsiró ir egy egész óráig. Ezután összehasonlítja, szerkeszti az iratokat, ’s egy óra múlva már nyomtatás alá adattak a’ beszédek. A’ BR. ez indítványt elfogadák, e’ rendelkezés mellett azonban, melly a’ közelebbi szükség’ fedezhetése’ tekintetéből czélszerűbbnek mutatkozott, nem szűnnek meg egyszersmind sürgetni, hogy az egyetemben tanszék állitassék a’ gyorsírás’ nyilvános oktatására. A’ jobbágyok által gyakorlandó sóárúlás’ tárgyában ragaszkodnak a’ BR. kivonatukhoz. Végre Szemere jegyző felolvasá az irodalmi ’s művészeti jogok’ biztosításáról szóló törvényjavaslatát, ’s az egyértelműig változtatás nélkül elfogadtatott, 321. kerületi ülés, oct. 30-án; elnökök: Szentpály, Rutkay; naplóvivő: Zsoldos; jegyző : Palóczy, Szentkirályi, Demeczky. Napirend : hitelesítés , orszgos pénztári számadások, sérelmek. Hitelesittetett a’ hivatalképesség’ kiterjesztése iránti Ilk izenet, ’s a’ hadi adó’ megajánlását illető fölirat. Hitelesitteték vala továbbá a’ vallási átmenet’ tárgyában készült újabb törvényjavaslat; a’ szerkezet azonban egészen megváltoztatva újonnan alakíttatott a’ viták közben. Az elv, a’ tartalom iránt egyesség vala a’ BR. között, ’s a’ viták , forogván egyedül a’ szerkezet’ külső alakja és szavai körül, csupán egy tanúságot nyujtanak, miszerint a' magyar törvényhozásnak vallási törvények' irásakor annál óvatosabbnak szükség lennie , minél homályosabbaknak találá a’ jegyző a’ leiratokat e’ tárgyban. Ki hitte volna 1790-ben, hogy e’ szócska : „possint“ ’s „ne temere fiant’ családok’ nyugalmát fogja idővel földulni; ’s úgy jön. Olvastatott ezekután egy küldöttségi jelentés az országos pénztárak’ számadásairól. ’S ez alkalommal a’ kincstári tartozások’ megtérítése ismét szóba jött; de a’ BR. ismét részletes’ számadást kívántak a’ jövő országgyűlésre. Némellyek más jövedelmi forrásokról is számot kívánnak előbb venni, ’s kimutattatni óhajtják, hogy a’ tartozás, mellyet a’ nemzet kincstárából országos pénztárába,egy zsebéből másikba von által, deficitet okozott. E’ tartozás,mint a’ számadásban mondatik, többnyire országos küldöttségi napi díjakra előlegeztett és felötlő volt egy