Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-11-10 / 403. szám

sára Bécsre lesz alkalmazható, — ’s ez az, mitől mi tartunk ’s félünk; ’s midőn a’ magyar törvényhozás az 1836: 25. t.czikket alkotta, mindig úgy értette — különben nem is érthette — hogy az ország’ fökereskedésének lakhelye, gyárpiacza Pest legyen, ugyan azért a’ vasutaknak indulá­sát, ’s e’ szerint az indóházakat is, mindig Pestről veszi fel a’törvény; a’mostani vasut-társaság pedig, mint Benkár Dienes vasút-társasági mérnök ur a’ P. H. 401—ik számában igen jól megjegyzi, — nálunk egy társaság, t. i. a’ középponti társaság­ (risum teneatis) egy vasutat épit Debreczentöl Bécsig — profit! — A’ B. H. t. vezére különösen kiemeli az utasok’ kényel­mét ’s az utazás’ olcsóságát, továbbá a’vasut-társaság’ nye­­részkedhetését, azaz: ő egyes érdekeket em­lít, mi a’ maga helyén igen szép ’s dicséretes, mi pedig mindig az ország’ kereskedése’ érdekében szólunk, mellyel fővárosunk’ felvirágozhatása vagy vég­képi elhanyatlása olly szoros kapcsolatban áll, mint egy láncz­­szem a’ másikkal. A’ t. vezérur a’ külföld’ más városairól azon merész állítását, miszerint azon városok már régen megbánták, hogy indóházaikat nem egyesítették —nyilvánítja, holott a’ napi ’s újabb tapasztalás ellenkezőt tanúsít, mivel legú­jabban a’ Lipcse városába vasutat vezetendő bajorországi vasut-társaság szinte különálló indoházat építtet; Berlin­ben alig van nehány puskalövésnyire egy indoház a’ másik­tól ; Braunschweigban — hol maga a’ kormány épittette a’ vasutat, tehát ugyan csak egy társaság — a­ kis Braun­schweigban (mellyel majdnem felér a’ mi Terézia külváro­sunk is) két külön, egyik Hannoverának, másik Porosz­bonnak vezető indoház van. Mi a’ megbánást ’s illetőleg eb­beli ráfogást illeti: nem tudjuk, mivel igazolhatná a’ t. ve­zérűr ezen merész állítását ? egyébiránt csak mi magyarok meg ne bánjuk a’ vasút-társaság által mostani modorban építendő vaspályák’ következményeit; ’s kívánatos, hogy ama’ régi németek’ mondája: „alle Wege führen nach Rom“ nálunk is példabeszéddé ne váljék. A’ t. vezérúr önmaga állítja czikkében , hogy egy in­dóház’ építésénél „annál inkább rajta (t. i. a’ fő váro­­­son) keresztül veendi a’ kereskedés irányát“; már pedig a’ mostani mód szerint, ki a’ vaspályákat a’hely’ színén megtekinti, senki sem fogja állíthatni, hogy a’ bécs­­debreczeni vaspálya Pesten keresztül vezettetik, hanem csak Pest városa mellett; — Így tehát ne tekintse a’ t. ve­zérűr az egyes kereskedők’ vagy a’ társaság’ érdekeit, ha­nem a’közhaza’ kereskedését a’ felidézett törvény’ fő czéljául. © MÉG EGY SZÓ AZ ORSZÁGHÁZI PÁLYADOLGOZA­TOK’ ÜGYÉBEN. E’ lapok’ múlt számában Sz. K. ur azon kétes helyzetről szólt, mellybe a’ pályázó építészek az ál­tal jöttek, hogy a’magyar lapokban nekik más zsinórmér­ték tűzetett ki, mint a’német újságokban, nevezetesen az augsburgiban. Hogy e’ két zsinórmérték közt nevezetes különbség létezik, az számtalnilag bizonyos, azonban e’ sú­lyos elnézést nem annyira az orsz. választmánynak mint azon szakembereknek tulajdonithatni, kik a’ felszólítást szerkesztők, mert hogy szakemberek által szerkesztetett, egyébről nem szólván, már csak abból is világos , misze­rint a’ német szöveg, a’ technikai kellékek’ megfontolásá­ban kisebb mértéket kiván az alaprajz’ számára, nagyobbat pedig az átmetszetek és a’ homlokrajz’ számára. E’ tény sejteti velünk,mikép’ a’ magyar szövegnek e’tekintetben igy kellett vala lennie: „A’terv olly scálában legyen készítve, hogy 3 bécsi hüvelyk 10 a’ homlok­rajzban és á­t m­e­ts­z­etekb­en, az alaprajzban pedig 20 bécsi ölet képezzen.“ ’S igy talán csak e’ szó alaprajz maradt ki, melly kimaradás azonban a’ szak­embert nem zavarhatta, mivel mint mondva volt, a’kisebb mérték jobban illik az alaprajzra mint a’ homlokrajzra vagy átmetszesekre A’ nagyobb elnézés tehát kétségkívül a’ két különböző zsinórmértékben van, mivel ebből szükségkép’ a’ beküldött munkák’ szembetűnő különbségének kell követ­kezni, és első pillanatra a’ dolog könnyen úgy tüntethetnék élénkbe, mintha képesek lennénk azon beküldőkben, kik magukat a’ kisebb mértékhez tartották, mint magyarokra rá ismerni, azokat pedig, kik a’ nagyobbat használták, kül­földieknek tudni, miért is Sz. K. úr, hogy t. i.e’ ráismerhe­­tés elkerültethessék, a’ csőd’ határnapja’elhalasztását java­solja ; ezáltal a’ beküldők időt nyervén, munkáikat ugyan azon mérték szerint átdolgozhatják. — Azonban elvonat­kozva azon rész hatástól, mellyet a’ saját hibának illy be­­vallomása a’külföld előtt bizonyosan előidézne, nem állíthatni egyenesen hogy a’ kisebb vagy nagyobb mérték’ használatától vett ráismerés eldöntő okot nyújt a’ határnap­ elhalasztására, mivel meglehetünk arról győződve , mikép’ nem csak a’ külföldiek, hanem saját épitészeink’ nagy része is inkább a’ nagyobb mint a’ kisebb mértéket használta, mert először,mit sajnálattal meg kell jegyeznünk, talán épen leg­jelesebb építészeink nem annyira jártasok a’ magyar, mint német nyelvben, ’s mert másodszor, nem minden építé­szeink tartózkodnak Magyarországban, és mert harmadszor azok közül is, kik tökéletesen magyarul értenek, alkalma­sint találkoztak ollyanok, kik a’ mi kájukra bizonyosan sokkal kedvezőbb nagyobb, t. i. az augsburgi újságban ki­hirdetett mértékhez tárták magukat. Ha ez okok’ ellenében az uj csődöt azzal akarnék védeni, hogy a’ munkálatok’ bí­rái majd nehezebben járandnak el a’ kisebb mértékű terve­zetek’ megbirálásában, válaszolhatni, mikép’ a’ magyar la­pokban kihirdetett zsinórmérték sem olly kicsin, hogy a’ szerinte készült tervekben ne lehessen a’ nagyobb téreket egész két, a’kisebbeket pedig egy élig kimérni. De kü­lönben sem várhatjuk a’ legcsekélyebb részletekig kidolgo-­­zott terveket, miért a’ bírálatnak is inkább az egészre kel­lene szemügygyel lennie, például a’ térek’csoportozatára a’ főarányokkal egyetemben, mikről bővebben szólam talán még leend alkalmunk. — Henszlmann Imre. Országgyűlés 220. kerületi ülés, okt. 29-én ; elnökök: Rut­­kay (Turócz), Szentpály (Ugocsa); naplóvivő : Zsoldos; jegyzők: Palóczy, Ghiczy, Vukovics. Napi­rend : hitelesítés , főbdi válaszok, ’s irói tu­lajdon. Hitelesíttetett: a’ közadó’ megajánlása iránti üzenet ’s fölirat, ’s a’ csőd­törvények’ módosítását tárgyazó törvény­­javaslat. Az elnökség jelenté, mikép’ a’ törvényjavaslatok’ szer­kezetére felügyelő kerületi választmányba következő tagok választottak : Pázmándy Dénes, Török Gábor, Nagy Károly, Olgyay Titus, az öt kerületi jegyző , a’ városok’ részéről: Meszéna (Esztergom) , a’ kerületek’ részéről : Kovács (Hajdú kér.). Miután továbbá előbbi napon több idegeneket megjutal­­mazának a’ BR. a’ honosítás által nemesi kiváltságokkal ru­házván fel, egy dunai megye’ követe utasítása’ folytán kéré a’ RR-ket, méltóztatnának kegyességüket honfiakra is ki­terjeszteni. Ajánlják különösen küldői a’ RR. figyelmébe Frivisz Antal kapitányt, kié’ rangra közvitézből saját ér­demei által küzdött föl, fegyverrel 35 évig szolgálván a’ hazát, ’s résztvevőn több ütközetekben. A’ RR. úgy hivék, hogy az illyes ajánlat törvényhozás’ körébe nem tartozik; ezt az illető hatóságok önmagok szok­ták teljesíteni. Következett több főRRi válasz’ tárgyalása. A’ két tábla között még most is fenforgó sérelmi pon­tokra nézve, úgy szinte Pozsega, Szerém és Verőcze’ sé­relmeinek fölterjesztése’ módja iránt is maradnak a’ RR előbbi nézeteik mellett. A’ váltótörvényi változtatásokat illető főRRi válaszban több uj módosítás initiáltatik. A’ RR. ezt sérelmesnek talál­ják kezdeményi jogukra nézve. Központi megyénk’ követe különösen állitá, hogy a’ felsőház csupán az alsótáblai javaslatokra adhatja elő nézeteit, ’s positiv előterjesztésü­ket nem tehetvén , más észrevételeit egyedül figyelmezte­­tőleg közölheti a’ RR-rel. A’ többség azonban ezeket most fejtegetni nem kívánván, a’ főRR. némelly észrevételeit el­fogadta. Ezekre, midőn az izenet tárgyaltatni fog, még visszatérendünk , csak két pontot említvén meg e’ helyen. A’ főRR. egy nagy hiányát pótolák váltójogunknak , midőn rendelkezni kívánnak az iránt, micsoda személyek által vi­tessenek véghez a­ katonai véghelyeken az ovások ’s egyéb váltói cselekmények, ez iránti javaslatuk tehát annál na­gyobb örömmel fogadtatott, mivel kezdetét láták benne a’ BR. a’ véghelyek’ rendezésének Abban azonban nem egyezhetnek meg, hogy a’ váltótörvénykönyvben általában kimondassák, mikép’ azon személyek is büntetés alá veen­dők, kik fizetési tehetetlenségöket, vagy azt, hogy szen­vedő váltóképességgel nem bírnak, tudván , kötelezik ma­gukat váltóilag. Ez kereskedőkre, bukás’ esetében most is áll; általános kimondása azonban a’ büntetőtörvénykönyvbe tartoznék , nem váltójogba, ’s még akkor is nagy megfon­tolást érdemlene, mikép’ honosittassék meg, vagy csak be­hozassák e az úgynevezett: Wechsel-Arrest. ’S ha beho­zatnék , mond jegyző, ki lenne terjesztendő azon csalárd nyerkémekre is, kik fiatal emberek’ tapasztalatlanságára üzérkednek. Olvastatott tov­ábbá a’ községi jegyzők­ sorsának bizto­sítását tárgyazó törvényjavaslat iránti főRRi válasz. A’ fő­RR.­e’ részben feleslegesnek tartják a’ rendelkezést; mit azon ifjú követ, ki a’kérdéses törvényjavaslatot készité, haj­landó lenne gúnynak venni, ha nem tudná , hogy a’ főRB részint nagy urakból állanak , kik nem sokat aggódnak a’ nép’ sorsa fölött, részint állanak főispánokból, kik olly ke­véssé ismerik egy községi jegyző’helyzetét,mint nem ismerik a’ szolgabirói hatáskört. Pedig hasztalan a’ felsőbb hivatal­nokok, hasztalan a’ szolgabirák’ hivatali buzgalma , ha a’ községi előljárók, különösen a’ jegyzők által nem támo­­gattatik , kik legközelebb állván a’ néphez , legközvetle­nebb hátást gyakorolnak rá. Szükség tehát, hogy a’ köz­ségi jegyzők értelmes és tekintélyes emberek legyenek. Tekintélyűk nem lehet, mig állásuk biztos nem leend. Most a’ jegyző egyiránt függ a’ földesurtól ’s a’ megyei tisztvi­selőtől, függ a’ községtől. Ha a’ jegyző csinosabban öltö­zik, azt mondják, ime a’ mi pénzünkön czifrálkodik; ha a’ földesurral gyakrabban van, vagy ebédre hivatik, alatto­mos szövetkezésről vádoltatik. Ez tovább igy nem lehet; szükség, hogy a’ jegyző se a’ földesúrnak, se a’ községnek ne legyen rabszolgája , hanem legyen, minek lennie kell, alsólépcső a’ hivatali hierarchiában, miilyen például az egy­házi hierarchiában a’ plébánus , ki állásánál fogva sokkal több jót tehet, ’s teszen is a’ néppel, mint magas lakukból tesznek némelly püspökök. ’S szónok , annál inkább cso­dálkozik , hogy el nem fogadták a’ főRB. a’ törvényjavasla­tot , mivel benne az eddigi földes­ uri befolyás érin­­tetlenül hagyaték , csodálkozik , hogy nem kívánják a’ községekbe bevinni az általok olly igen pártolt stabilitás’ elvét. Egy dunántúli megyének követe ezekhez még a’ jegy­zők fölötti czivódásokat emlité, mik a’ mostani ingatag ál­lapotból erednek,’s miket nem tudni vétkes ignorantia. Mindezek a’ foRR-nek megiratnak. A’ folyó homok’ megkötése iránt a’ foRR-nek semmi nehézségűk nem volt, ’s azon föliratból is csak némelly ki­fejezéseket kívánnak kihagyatni, mellyben kéretik, hogy a’ magyar ezredekben valahára magyar tisztek alkalmaz- II 770­ tassanak. A’ RR. e’ kihagyásban semmi lényeget nem he­lyezvén, a’ tárgy’ siettetése miatt is megegyeztek. Az 1840: 25-ik törvényezikk’ módosítását azonban folyv­at sürgetendi az alsóház. A’ levonási díjra nézve, melly Ausztriában ellenünkben is gyakoroltatik, úgy hiszik a’ főRR., hogy megvan ré­szünkről a’ kölcsönösség. ’S több városok’ követei támoga­­ták a' főRRi véleményt, előadván, mikép’ annak öröksé­géből, ki valamelly egészen idegen tartományba költözik, 10 %-ot lehúz a’ kir. ügyész , úgy szinte annak értékéből is , ki az örökös tartományokba megy, azon különbséggel, hogy ez utóbbi esetben 5 % a’ városoknak engedtetik. A’ RR. azonban a’ levonást törvényesnek nem ismerheték, ’s annyival kevésbé , mivel csak némelly városokban mintegy kivételkép’ divatozik, holott azt Ausztriában törvény ren­deli. A’ RR. tehát nem szűnnek meg sürgetni, hogy e’ le­­húzási díj Ausztriában, ’s hol most gyakorlatban, nálunk is eltöröltessék, vagy Magyarországban is törvény által álta­lános rendszerré emeltessék. Az egyetem’ állapota iránt, miként irtuk, vala adatokat fölvilágositást kívánnának a’ RR., hogy a’ körülményekhez képest magok rendelkezhessenek. A’ főRRi tábla ellenben óhajtá, hogy a’tanitás-módra nézve czélszerű javításokat rendelni ő felsége keressék meg. A’ két tábla között tehát ez ügyben nagy vélemény-különbség van. A’ RR. illy kö­rülmények között jelen országgyűlésen egyességet nem remélhetvén,felhagynak ezúttal e’ tárgygyal; nehogy azon­ban hallgatással addig is a’ föRR-kel egyetérteni látszassa­nak, megh­an­lják még egy szenetben, mikép’a’nemzet’ joga rendelkezni saját gyermekei’neveltetéséröl sokkal ter­mészetesebb, semmint csak kétségbe is vonathatnék. Az egyházi adományosok’ törvényszékeinek rendezése' tárgyában is iratik föRB-hez még egy fölvilágosító szenet. A’ gyors­irás’ megtanulására nem tanszék , hanem fá­­radhatlan szorgalom, hosszas gyakorlat szükséges; mire ösztönül szolgál, ha azoknak, kik magokat a’ gyorsirás­­bani kiképzésre szánják, némi biztosíték nyujtatik , misze­rint hosszas fáradsággal szerzett tudományuknak hasznát vehetendik. Illy nézetből a’ főRB. országos végzést tarta­nak szükségesnek, minélfogva jövőre mindenik táblánál a’ napló’ vitelére alkalmazandó gyorsírók’ száma, ’s fizetése előre határoztassék meg. Felolvastatván e’válasz; egy ifjú követ szólalt fel Gyors­írók’ képezését már csak azon körülmény is szükségessé teszi, hogy teljes országgyűlési szabad újság szerkesztet­­vén, a’ törvényhozás’ nyilatkozatai megszorítás nélkül kö­­zöltethetessenek. Ha le nem rontatnak is jövő orsz.gyülésig a’ sajtó’ korlátai, úgy hiszi szónak az alkalommal már biz­tos reményünk lehet jól szerkezeti orsz.gyűlési szabad lap­hoz. E’ czélból inditványozá, hogy az alakulandó orsz. pénztárból három év gyorsírók’ képzésére ’s folytonos gya­korlására 12 ezer forint engedtessék az orsz. igazgató’ rendelkezése alá. Ha a’ törvényhozás munkálkodásait tisz­tán akarja juttatni a’ nemzet’ elébe, a’ nyilvánosság’ érde­kében az áldozatot csekélynek kell tartanunk. ’S nyolcz gyorsíróra, legalább is szükség van. Kezében szónoknak egy levél a’ párisi kamara’ első gyorsírójától. Kívánatosnak mondja ez , hogy e’ mesterségre ismerettel biró egyének adják magokat, ’s egyszersmind előadja, hogy a’ franczia kamarában három rendbeli gyorsírók vannak, ’s egymást fölváltva nyolcz dolgozik , mindenik hat perczig, ’s csupán maga a’ főgyorsiró ir egy egész óráig. Ezután összeha­sonlítja, szerkeszti az iratokat, ’s egy óra múlva már nyom­tatás alá adattak a’ beszédek. A’ BR. ez indítványt elfogadák, e’ rendelkezés mellett azonban, melly a’ közelebbi szükség’ fedezhetése’ tekinte­téből czélszerűbbnek mutatkozott, nem szűnnek meg egy­szersmind sürgetni, hogy az egyetemben tanszék állitassék a’ gyorsírás’ nyilvános oktatására. A’ jobbágyok által gyakorlandó sóárúlás’ tárgyában ra­gaszkodnak a’ BR. kivonatukhoz. Végre Szemere jegyző felolvasá az irodalmi ’s művé­szeti jogok’ biztosításáról szóló törvényjavaslatát, ’s az egy­értelműig változtatás nélkül elfogadtatott, 321. kerületi ülés, oct. 30-án; elnökök: Szent­­pály, Rutkay; naplóvivő: Zsoldos; jegyző : Palóczy, Szent­­királyi, Demeczky. Napi­rend : hitelesítés , orszgos pénztári számadások, sérelmek. Hitelesittetett a’ hivatalképesség’ kiterjesztése iránti Il­­k izenet, ’s a’ hadi adó’ megajánlását illető fölirat. Hitelesitteték vala továbbá a’ vallási átmenet’ tárgyában készült újabb törvényjavaslat; a’ szerkezet azonban egé­szen megváltoztatva újonnan alakíttatott a’ viták közben. Az elv, a’ tartalom iránt egyesség vala a’ BR. között, ’s a’ vi­ták , forogván egyedül a’ szerkezet’ külső alakja és szavai körül, csupán egy tanúságot nyujtanak, miszerint a' magyar törvén­yhozásnak vallási törvények' irásakor annál óvatosabb­nak szükség lennie , minél homályosabbaknak találá a’ jegyző a’ leiratokat e’ tárgyban. Ki hitte volna 1790-ben, hogy e’ szócska : „possint“ ’s „ne temere fiant’ családok’ nyugalmát fogja idővel földulni; ’s úgy jön. Olvastatott ezekután egy küldöttségi jelentés az orszá­gos pénztárak’ számadásairól. ’S ez alkalommal a’ kincstári tartozások’ megtérítése ismét szóba jött; de a’ BR. ismét részletes’ számadást kívántak a’ jövő országgyűlésre. Né­­mellyek más jövedelmi forrásokról is számot kívánnak előbb venni, ’s kimutattatni óhajtják, hogy a’ tartozás, mellyet a’ nemzet kincstárából országos pénztárába,egy zsebéből má­sikba von által, deficitet okozott. E’ tartozás,mint a’ számadásban mondatik, többnyire or­szágos küldöttségi napi díjakra előlegeztett és felötlő volt egy

Next