Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-01-02 / 418. szám

Januar 2. 1845. pesti hírlap. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 forint pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483.sz. a., egyébitt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai 'birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik.?— Mindenféle hirdetmények felvételnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. ” ~~ Előfizetés a’Pesti Hírlap 1845-ik évi folyamára. Budapesten házhozhordással boríték nélkül egész évre 10, félévre 5 ft, postán küldve egész évre 12 ft, félévre 6 pft. — A’ czímek hibátlan beküldése ’s a’ megrendelés’ siettetése kéretik, hogy a' nyomtatás a’ kellékhez alkalmaztathassák. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelések csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetnek. Janderer város, a’ „Pesti Hírlap’ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Bezerédj I. önkötelezése az adó’ ügyében. Halálozás: Pest, január’ 1-én. Ismét nehány szójárás a’ B.P. Híradóban ’s nehány kérdés részünkről. Törvényhatósági dolgok: Tolna vármegyei követjelentés’ kivonata. Bihar, Verőcze, Baranya (követjelentési közgyűlések). Torontál, Mármaros (r. közgyűlések). Turmező (tisztujitás). Fővárosi újdonságok. Vegyes közlemények: M. academiai jutalomkérdések. A’ m. n. muzeum' tárgyában. Segélydíjnyerés. Pesti műegyesület. Oktatás a’ viaszplasticából az iparegyesületi teremben. Külföld. Hivatalos tud. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. BEZERÉDJ ISTVÁN’ ÖNNKÖTELEZÉSE AZ ADÓ’ TÁRGYÁBAN. Szebb adattal nem nyithatnék meg lapjaink’ ez évi folyamat, mint a’ következő oklevéllel. Alulirt fájdalommal szemlélvén, miképen a’ legközelebb befejezett országgyűlése sem bírt az adó’ állapotja iránt, bár melly formában is orvosló törvényt hozni, nem halaszthatom továbbra, hogy meggyőződésemnek, melly szerint adózási rendszerünk’ megváltoztatását mind a’ haza’ érdeke, mind az igazság a’ legsürgösbben követeli — ne csak szóban, hanem, mennyire tőlem függ, cselekvésben is, azaz: adómentességemnek megszüntetésével következést adjak; mit egyszerű vagyonbeli jogommal élve tehetni vélek a’ nélkül, hogy törvénysértéssel vagy törvény iránti tiszteletlenséggel távolnl is vádoltathatnám. Ezennel tudnillik magamat és birtokomat önként adó alá velem; az úgymondolt hadi adó alá úgy, mint a’ házi adó alá, esedezvén a’ t.as vármegye előtt, hogy ebbeli a’ következő pontokban foglalt ünnepélyes és visszavonhatlan kötelezésemet elfogadni, ’s annak értelmében engemet éltem’ fogytáig Tolna vármegye’ adózóinak sorába iktatni méltóztassék, olly módon tudnillik, hogy: 1) Azon részarányt vevén föl, melly léteznék , ha Tolna vmegyének az 1844/s évi hadi adóját 89,663 ft, és a’ honit 75,288 ft, összesen 164,951 ft Tolna vmegyében levő minden személy, birtok és vagyon viselné, pontos számolást azonban a’ dolog’ mivolta szerint nem tehetvén, folyó évi adózásom háromszáz pengő forintban határozódjék, melly sommára lehetet i. hozzávetve felszámolnom, a’ mit mind a’ két pénztárra nézve, a’ közmunkának pénzzeli megváltását is ebbefoglalva , az érintett arány szerint igazságosan magamra veendőnek tartok; tekintetbe vévén, hogy as Tolna vmegyének rendszeréhez képest a’ közmunkát teljesítők a’ honi pénztárból bért nyernek, mellynek számára e’ fejében nevezetes summa vettetik ki, mi által igy minden adózó már pénzbeli fizetésével a’ közmunkák’ terhét az érintett részben viseli. 2) Adózásom e’jelen 1844/s évre kezdődvén, a’hadi és honi pénztárt aránylag illesse. 3) A’ jelen évre határozott 300 ft évenként aránylag a’szerint felebb vagy alább változzék, a’mint ns Tolna vármegyének jelen összes adója 164,951 ftnál több vagy kevesebb leend. 4) Ha a’ hazában az általános egyarányú közadózás fog bekövetkezni, ezen személyes külön kötelezésem önként megszűnik; ha pedig, mielőtt ez történnék, törvény vagy megyei végzés után reám és birtokomra afféle ugymondokt nemesi teher vagy fizetés esnék, mellyben Tolna megyének többi adózói is aránylag nem részesülnek— az illy teher vagy fizetés e’ jelenleg kötelezett adómból levonandó legyen. 5) Ha Tolna vármegyében levő birtokom fogyna vagy öregbednék, adóm is azon arányban változzék. És ezeket kívántam a’ t. ns vármegyének elébe terjeszteni. — Adóbeli kötelezettségemben lelki könnyebbülést találok, mellyhez igen jótékony érzés fog járulni, ha a’ t. ns vármegye e’ nyilatkozatomat kegyesen helyeselni, és abban talán azon elveknek következményét is szemlélni méltóztatik, mellyeket bennem a Vas vármegyének szolgálata érlelt meg. Ha pedig azon szebb időig, midőn hazánkban az adó’ állapotját igazságos törvény általán orvosolandja, ezen önkéntes adózói helyzetemben több és minél több hazafi társakkal állhatok egyesülve, istennek buzgó hálát adandók. — Szekszárd, decemb. 16-án 1844. — Bezerédj István mk. NÉVMAGYARITÁS. Firnikl Kilián izsáki r. catholicus lelkész és öcscse Lénárd, czeglédberczeli jegyző, legfelsőbb engedelem mellett vezetéknevöket Szigethy re változtatták. HALÁLOZÁS. Ózdi Sturman Márton cs. kir. tanácsnok,s több külföldi tudományos társulatok’ tagja m. é. karácsonya’ 13-án életének 88-ik évében meghalálozott. A’ boldogult’ élete’ pályáját figyelemmel kisérve, hazánk’ szellemi és anyagi felvirágzására irányzott ritka érdemei szemléljük , mert ő volt ki több évek előtt, erélyes jellemével, szilárd kitüréssel, ’s tetemes pénzáldozatokkal, a’ még szunnyadan lelkesedést, különösen a’ vasipar’ kifejtése’ érdekében felvillanyozó, ’s mondhatni, a’ Gömör megyében létező, ’s országos szempontból, honunk’ipara’nevezetes tényezőinek tekinthető vasegyletek , felvirágozásuk’ első csiráját neki köszönhetik, melly érdemes’ méltányos elismeréséül, a’ rimabrezói vasegylet, őt a’ helyszínén felállított nagyobbszerű öntött vasszoborral is megtisztelé, — más részről mint az ágostai szertartásnak’ osztatlan bizalmával megválasztott kerületi főfelügyelő, az egyház’ elintézésében, különösen pedig a’ kevésbbé adományozott iskolák’ ’s a’ szűkölködő tanuló egyedek’ felsegélésében ritka adakozásaival ’s alapítványaival , az utókornak követésre méltó példával járt elő; a béke áldott porainak. Pest, januarius 1-én. Az elmélet’ ’s a’ gyakorlat’ emberei századokon keresztül úgy vélekedtek , hogy az nem is tudomány, miből legalább annyi tanúságot nem meríthetni, mennyit Phüdrus egyegy meséjéhez ragasztott. Különösen a’ történettudományra nézve olly véleményben voltak apáink — a’ jámborok—, hogy azt azért írják, hogy azt azért tanuljuk, miszerint hasznát vehessük a’ gyakorlati életben. — Ma már egyebet hirdetnek a’ bölcsek, ’s a’ veréb is azt csiripeli a’ háztetőn, hogy a’ történeteket olly végre írni, miszerint azokból mások okuljanak,—profanatiója a’tudománynak, a’ művészetnek, melly önmagának czél.— A’ kinek tetszik, gyönyörködjék ezen mélynek látszani akaró jargonban; mi rég’ meggyőződtünk feneketlen voltáról, ’s nálunknál ügyesb búvárokra bízzuk, elmerülni a’ tagadások’ holt tengerében,’s felhozni a’ gyöngyöt a’ nagy semmiből. Igen is, mi azokhoz tartozunk, kik a’ történettudományban az emberi ész, az akaratszabadság’nyilatkozásait látják , nem sötét fatalismus lánczsorát, nem is mozaikféle töredékeket, mellyek csak arra szolgáljanak , hogy Péter vagy Pál azokból plastikai vagy festészeti ízlést tanúsító művet alkosson, — de látunk benne folytonos revelatiót, hogy az unoka tanulhasson abból, mit az ősök tapasztaltak. ’S különösen, mióta mi is egy bármi parányi számtöredékét tesszük azon ezereknek, kik Magyarország’kifejlődésére törekedvén időről időre felszólalnak, a’ felelet’terhének érzetével ha előítéleteket nem oszlatnak, mellyek fejeik felett alakultak, ha érzelmeket altatnak, mellyek nélkül lelketlen agyag az ember , ha eszméket elfojtanak , mellyek az életrevalóság’ bélyegét viselik magukon, — különösen azóta a’világért nem szeretnék hét pecsét alá zárt könyvnek tekinteni a’ históriát, vagy egyedül képes krónikának, mellynek fametszeteiből a’ sceptrum és pallium’ szabásánál ’s a’ bocskor’ configuratiójánál egyebet ne tanulhasson az olvasó. Tanuságosabb mi, ’s ollyatén, mi mélyebb pillanatot engedjen az emberi család’ életébe, alig található a’históriában Sanchuiatontól Guizotig,— mint a’ vallási és politicai vezéreszmék’ hanyatlása, és vagy hosszú küzdés után, vagy önkint, látszatra mintegy rögtönözve helyökbe újaknak keletkezése. A’ régiek ekkor szavakat hallottak a’ magasban , mintha még a’ levegő is végveszedelemről szólana a’ sokaságnak, újjászületésről a’ választottaknak. Az embertömeg illyenkor hit és remény nélkül csak a’ gépiség’ mozgalmaival vagy az állatiság’ ösztönével néz foglalkodásai után, eszme nélkül, melly irányt adjon, czél nélkül,melly határt szabjon; — a’ társasági és polgári institutiók’ szövegében rémitő hasadékok, vagy épen ellenkezőleg, szemre Szakadás nélkül az egész, minden összefüggve, egymásba- nyulva, együvé szövődve , mint a’ lakatlan szigetben kihunyt ember, kit évekkel halála után asztalára könyökölve talált a’ hajós, de ki a’ „jó reggelt“ hangjára mint hamu szétporlott. Illy társaságban, illy időszakban, kik hivatást éreznek kebelekben , megvívni az önséggel, az elkülönözéssel, a’ kislelküséggel, a’ roskadás’ korának megannyi jelenségeivel, — vagy erőt és időt pazarlanak olly formulák’ felalánlására, mellyek lelánczolják a’ már kiköltözködött szellemet, ’s a’ babona’ abrakadabráihoz fordulnak; vagy pedig, tudva, hogy az emberiségnek, mint az óczeánnak — állóvíznek’s talán felületében rothadónak tessék is bár — örök folyamai vannak kebelében, — ennek tudomásával és szent hittel, hogy a’mit a’ genius ígér, azt létesitendi az élet, roskadni hagyják a’ porhanyót,’s a’rommal felmárgázott teleknek szántóvetőivé lesznek. E’ hittel, hogy én is a’ gyenge, egykét barázdavonással segítsem elő a’ jobb napok’ vetését, tökélettem el magamat Eötvös és Trefort barátaimmal — kiknek neveikkel a’ milly gyakran, olly örömmel, úgy hiszem, találkozott az olvasó — megkísértem az időszaki sajtó általi működést. Ha elszigetelt állásban gyönyörködünk, ennek nem sokáig örvendezhettünk volna, mert első kezdet óta néhány hasonló irányú publicistai talentum, kiknek működése majdan díszt vonand a’ magyar politicai irodalomra, társul lépett fel velünk, ’s rövid idő múlva a’ rokonszenv’ szózatait hallók az ország’ minden vidékeiről. Fél évvel ezelőtt azon óhajtással nyitottam meg e’ lap’ júliusi folyamát, hogy a’ Hírlap, szerkesztésem alatt is némi tényezőül szolgáljon a’közvélemény’ megalapítására, — voltunk e hatással. Ítéljék meg mások, annyi talán nem tagadható, hogy a’ közhaladás’, a’ mozgalom’ iránya rokon e’ lap’ irányával. Tettünk, mennyit tennünk lehetséges vala; más viszonyok közt talán többet is tehettünk volna. Az uj évben azok leszünk a’ kik voltunk a’ múltban. Mindnyájan hallottuk gyermekkorunkban a’ ragét azon üregről, melly alulról közepéig mérges gőzökkel lévén eltelve, életben csak úgy marad benne az ember, ha egyenes fővel meghajlás nélkül megy rajta végig. ? ISMÉT NÉMELLY SZÓJÁRÁSOK A’ B. P. HÍRADÓBAN, ’S NÉMELLY KÉRDÉSEK RÉSZÜNKRŐL. Ha csak kissé hiúk volnánk — pedig helyzetünkben, midőn naponként arról vádoltatik a’ Hírlap, hogy nem magyar szellemben szól a’ tárgyakhoz, talán takticátlanságot követünk el, midőn megváltjuk, hogy nem vagyunk hiúk, ’s igy nemzeti jellemünk’ egyik legkitünőbbik sajátságát nélkülözzük, — valóban emeltebb fővel járhatnánk körűl, mióta a’ B. P. Híradó’ 102-ik számában, rövid jegyzeteinkről, mellyeket a’ P. Hírlap’ 413. számában közöltünk, olvastuk, hogy azok értekezésnek, mi több különös értekezésnek neveztetnek; sőt némi kárörömre is lehetne talán alkalmunk, midőn látjuk,hogy czikkelyünknek azon része, mellyben a’ B. P. Híradó’ szavait idéztük, maga a’ B. P. Híradó’ szemleirója által üres szóhalmaznak neveztetik. De mi,kik az időszaki sajtó’ térén, csak mint dilettánsok lépünk fel,’s leginkább az által buzdittatánk felszólalásra, mert a’befolyást tapasztalva, mellyel journalistikánk az irodalomra sőt a’ magyar stylusra általánosan gyakorol, féltünk e’mind inkább elharapódzó írásmód’következéseitől, mellyben politicai íróink a’ közönségnek — hogy Petron’ szavaival éljek : „mellitos verborun globulos, et omnia dicta factaque quasi papavere et sesamo sparsa“ nyújtanak, — mi káröröm nélkül örvendünk, hogy maga a’ B. P. Híradó’ szemleirója, a’ rhetori kísérleteknek , mellyeket e’ lapból kiiránk, megadá azon nevet , mellyet mi azoknak adni nem akartunk, de melly a’ lap’ egyik dolgozó társától kimondatván, általunk is kétségen kivil a’ leghelyesebbnek tartatik. Kevesebbé szerencsések valánk , mint látszik, azokban, miket czikkelyünkben a’ politicus szójárásokról mondánk. — Azon nagyhangú phrasisokról szóltunk, mellyeknek anynyi értelmök van, hogy végre senki által sem értetnek, mellyek Proteusként változnak kezeink alatt, — ’s kértük a’ B. P. Híradót, hogy ezekkel élni szűnjön meg legalább addig, mig az egyes főfogalmaknak értelmezését nem adta, mig legalább arról nem tudósitá olvasóit ’s minket, mit ért ő alkotmányos kormány alatt? — A’ B. P. Híradó 102. számának hirlapi szemléjében erre azt válaszolja, hogy illy otiosus?!!! kérdésekre, minő az, mit ért e alkotmányos kormány alatt, felelni nem fog, hogy erre nekünk megfelel törvénykönyvünk. De tekintetes vagy méltóságos szemléiró uram! tudja e ön hogy azon keveseket kivéve, kik vagy a’ kormányt vagy az alkotmányosságot hazánkban otvosus dolgoknak tartják, ezen kérdést otiosusnak tartani senki sem fogja? hogy hírlapnak , »melly politicus párt’ orgánumának vallja magát,első kötelessége tisztán kimondani elveit? hogy azon szembekötősdi játszás — kimélóbb hasonlóságot ezen bánásmódra, mellynél ,a’ főelvek fátyolba burkoltatnak, nem találunk — férfiakhoz nem illő, hogy nekünk mint a’ B. P. És a’nemes példa már is nemes követőkre talált!