Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-06-03 / 479. szám

híveinek adand hitelt, nem pedig nekik. Ez legyen elég említetetbizottságuk’ megrovására. A’czáfolat’ egyes állításai közül csak a’főbbekre kívánunk válaszolni; nagyobb fáradozást nem érdemel az meg. Az 1841-iki tiszújitást közvetlenül megelőzött időkben — úgy szólnak ők — a’ most fehér szalagos párt nekünk nyujta baráti jobbot; közös tanyán közösen vigadtunk; de a’ tisztválasztást megelőzött éjen a’ közös tanyán egyik emberünk — ’s ez csakugyan igaz — tisztválasztási lajstromot olvasott föl az ő érdekeikkel merőben ellenkezőt,s ezzel mi bontók föl az egyességet.-------Oh imádásra méltó ártatlanság !! e’ szavak után indulva, ki merne most védelmünkre kelni föl? pedig egészen máskép’ áll a’dolog. —Ugyan mi okból olvasá pártunk’ egyik tisztelt embere az említett lajstromot? e’körülmény, mint látjuk, nem akarta’közlök’ hű tollából folyni ki; node megmondjuk mi nekik; azért történt az, minthogy ők ellenére a’jelszóul kimondott „barátság és egyesség“nek, kikocsiztak a’ megye’ akkori főigazgatójához egy kis tisztújitási tanácskozmányra; nekünk azonban erről — persze csupa feledékenységböl — szót sem mondanak; mint baráti a’közteherviselésnek azonban, aláírási íveket hozzánk is küldögetének segítésére a’ „közös tanyának“, mellyben az általuk tudtunk nélkül hivatalokra kijelölt egyének’ egészségére irtanak; hát ez az ő barátságuk, ez az őszinteség, méltányosság ’s kiengesztelődés’ eszméje , mikkel czikkükben émelygésig dicsekednek ? Nem, urak ! mindez csak álarcz vala; ők tépték szét fondorkodásukkal az egyesség’ kötelékeit, miknek elenyésztével beállott ismét az ellenesség’ régi viszonya, ’s e’ körülménynek tulajdonítsák a’ felhozott lajstromnak akkori olvastatását. Ennyit a’ megye’ távolabb múltjáról.— A’ legközelebbi mozgalmak’ rajzolása közben a’közlök magyarázhatlan elhittséggel szórják ellenünk népszerütlenitésünkre tervezett állítások’ ■ egész seregét; de mindezek’ valótlanságát bizonyítgatni , ’s elleneink’ irányában igazolási szerepet vállalni fel, méltóságunk alatti dolog, gyávaság volna. — Ócsárlásbani ügyességüknek azon szavakban adják ők legdicsőbb jelét A mik pártunk’ legnagyobb részét képező egy felekezet ellen intézték; azt mondják ugyanis czikkük’ végén: „mi a’ magyar nemzetiség’ kérdését, és elleneinknek a’ melletti feldicsért buzgólkodását illeti: ne vitassuk azt: mi keserűek lenni nem akarunk“ — ezt a’ legaljabb gyanúsításnak nyilatkoztatjuk ; másrészről pedig a’ nemzetiség’ fontos ügyében kitüntetett ez idétlen bánásmód világosan tanúsítja, hogy ha a’ nemzetiség’ ügyének csak ollyeszélytelen barátságra kellene támaszkodni, a’ minő az övéjök , akkor bátran kiálthatná: „Isten ments meg barátimtól, ellenségeim ellen majd megóvom magam !“ — Midőn ők végre megvetéssel utasítják vissza kifejezéseinket, tudtokra adjuk, hogy bármi magas fokra emelik is ellenünkben a’ megvetést, ezzel csak a’ hasonnemü terhes kölcsönt fizetik viszsza nekünk. Mellőzve sok egyebet, mit a’ szőnyegen forgó tárgy körül még felhordhatnánk, bezárjuk czikkünket, ’s csak a’ most említettek után is teljes nyugalommal ’s büszke öntudattal írjuk ide elleneink’ azon szavait, hogy „Ítéletet a’ nagy közönség hozand.“ BARANYÁBÓL. F. h. 21-én tartottuk főispáni helytartónk ifjabb székhelyi Majláth György méltóságának székfoglalási ünnepét; — a’ zordon idők és folytonos esőzések’ közepette csak május’ 20-ka vagy is a’ bejövetel’ napja vala azon egy, melly tiszta kék égről csillogó napfényben ragyoga, ’s a’ bejöveteli pompának előre már igen-igen féltett megsemmisülendését nem engedé, úgy, hogy mi is méltán elmondhatnék ama’ latin költővel: „Nocte pluit tota ’stb.“ Ő méltósága az e’ megyében lévő uradalmának nevet adott Rakocza helységéből a’ hegyháti kerületbeli szolgabiró ’s esküdtnek kíséretében megindulván, Pécs városa’ határán kívül egy a’ KK. és RR. részéről nevezett fényes választmány által üdvözölteték, a’ honnan ezen számos kocsisort képező választmány v úgy a’ szabad szentkirályi nemesség közül választott bandérium ’s több magyar díszruhában lévő urlovasok által környezve a’ diszmenet megkezdődött, mellyhez még a’ város’ határánál üdvözlését tevő városi küldöttség is csatlakozott; — itt Pécsett e méltóságának szállása körül a’ pécsi polgári magyar örsereg és vadászosztály, úgy a’mohácsiak által különösen ez alkalomra ujonan egybeszerkezett magyar polgárság mind meganynyi zeneharsogás közti, — nem különben a’ megyebeli hajdúk’ és foglárok’ csapatja tisztelgett, — szállásán pedig szinte a’ BK. és RR. részéről nevezett fényes küldöttség köszönté, hangos „éljen“ rivalgások közti megérkezte után azonnal megkezdődtek a’ tisztelgések a’ szomszéd Tolna, Verőcze, Bács megyék’küldöttjei, —tisztviselői és katonai tiszti kar, városi és káptalani küldöttségek által; — estve a’ város ragyogón világítva, és számos felírásokkal diszesitett transparentek felállítva valának, jelesül a’megyeháznál, lyceum és gymnasiumnál — nemzeti és polgári casinokban,tgy a’ zsidók által egyik hitsorsosuknak a’piaczon lévő szállása’ ablakaiban. — Másnap 9 órakor a’ püspöki vártemplomban gyültenek össze a’ KK. és RR. a’ szentléleknek segítségül hívására, honnan a’ megyeház’ teremébe menvén, elnök alispán ur a’ gyűlést megkezdé, mellyböl egy ő migát meghívandó választmány küldetett ki, ennek visszatérte után csak hamar ő miga a’ zsúfolva tört teremben megjelenvén szűnni nem akaró éljenzések között elnöki székét elfoglald , királyi levelét felolvastatá, ’s esküjét létéve, és miután ősi szokás szerint négy főszolgabíró által székében három ízben felemeltetett volna, az ismét hangos éljenzések után hathatós szónoki tehetségét ritka elmeéllel szerkezett beszédével újra tanusttá; — mire alispán ésfőjegyző urak a’ RK. és RR. és a’ tisztviselői kar’ nevében rövid ugyan, de velős és szép beszédeikkel válaszolván, — alispán ur a’ megyei pecsétet, pénz és levéltár’ kulcsait ő magának át adá, ki azon nyilvánítás mellett, miként azon megyei kincseket a’ legjobb kezek között lenni tudja, ismét alispán urnak visszanyujtá. Ezek után néhány udvari parancsok, helytartósági intézmények, megyei levelek, és folyamodványok vétetvén fel, maga azzal rekeszté be a’ mai gyűlést, miként azon okból, mivel az első alispánság megürült, a’ második is csak helyettesitett, de más számos hivatalok is megürültek, amúgy is a’ tisztujitás ótai harmadik év mármár lefolyván, törvényes kötelességének eleget teendő a’ tisztujitást megtartani kívánja, miért is járásbeli szolgabiró urak a’ nemességnek összeírására ’s az összeírásnak a’ junius’ 23-n tartandó évnegyedes közgyűlésre leendő beadására utasitattak, egyszersmind ezen most mondott napon tartandó közgyűlés az építtetni tervezett uj megyeház’ költségeinek mikénti fedezése’ érdemében hozandó határozat végett marcalis gyűlésnek hirdettetni, ’s e’ végből az öszszes megyei nemesség az ebbeni részvétre meghivatni rendeltetett. Az ünnepélyt ő maga főispáni helytartónk által a’ hattyúhoz czimzett teremben 300 személyre adott fényes lakoma , melly alatt ő felsége kegyelmes királyunk , — József szeretett nádorunk — ’s az egész uralkodó ház’ boldogságáért ’s virágzásáért a’ poharak ürítettek, ’s számos toasztok, a’ Verőcze megyei küldöttségben részt vett alispánok által is jól magyarul, hangoztattak; festve pedig a’ KK. és RR.’ részéről adott fényes tánczvigalom rekeszté be. Május’23-án a’ 21-ki jegyzőkönyv hitelesíttetett, a’ tartott beszédek a’ jegyzőkönyvbe igtattatni ’s kinyomatni rendeltettek. — Indítvány létetett továbbá, miként más megyék’ példáját követve e’ megye is az elaggott tisztviselők, ezek’ özvegyeik 's árváik’ jobbléte’ tekintetéből nyugdíjazási intézetet alapítani, ’s igy e’ megyei örömünnepet egy illyes jótékony czélnak létrehozásával még inkább örökíteni kegyeskednék; a melly indítvány elfogadtatván azon megyék, mellyekben illyes intézetnek már létesülése tudatik, alapszabályaiknak használhatás végett leendő megküldése végett megkerestetni rendeltettek. Csehi és Szerdahely helységeknek földes urokkal Batthyány Kázmér gróffal kötött örökváltsági szerződések a’ nm. m. k. h.-tanácshoz felterjesztetett. 364 Vegyes közlemények. DUNATISZAI CSATORNA. A’ társasági közgyűlés, melly f. év junius’ 3-ára volt kitűzve, azon nap délelőtt 11 órakor a’ „magyar királynál 12dik sz. alatt“ fog tartatni. — Pest, május’ 31-kén 1845. — Az elnök’ meghagyásából W eber, jegyző. IPAREGYESÜLET (Aláírási iveink 1841 —1842-ről). (Folytatás.) Számosabban vannak megkeresett ívtartóink közül , kik betudósiták , miként a’ nevükre írott aláírási ívek kezűkhöz sem jutottak, ’s igy ezek’ hollétét nem tudván, hozzájok a’ fentemlitett visszaélés’ félelme természetesen csatlakozik. ’S az e’ részbeni aggodalom kötelességünkké téve, hogy a’ visszaélés’ lehetségének telhetőleg elejét vegyük. Elhatározók tehát, hogy azon íveket, mik a’ nálunk megnevezett ívtartókhoz, ezeknek nyilatkozataik szerint, nem jutottak, megsemmisítsük, megsemmitetteknek kihirdessük’s mindenkit ójunk, nehogy azokra magát aláírja, vagy az azokon tett aláirása’következésében valamit fizessen. Ehhez képest itt következtetjük az ekként megsemmisett ivek’kijelölését,ivtartóik’ neve és számai szerint: Boronkay Lajosé, Hontban, 3. sz. a.; Bezerédj Lászlóé, Veszprémben, 254. sz. a.; Joannovics Jánosé, Ráczkevén, 52. sz. a.; Kazinczy Gáboré, Zemplénben, 84. sz. a.; Pajor Antalé, Czegléden , 54. sz. a.; Pusztay Sándoré , Pozsonyban, 444. sz. a.; Szabadka városáéi, 262, 263, 264, 265, 266, 292, 293 és 294. sz. a. Meg nem számozva eltévedtek; Abonyi Ferenczé, Ugocsában; Bernáth Zsigmondé,Ungban; Ludwig Jánosé, Szepesben; Szaplonczay Józsefé, Mármarosban; ’s Újhelyi Gáboré, Turóczban.— Ha ki ezeknek nyomába akadna , hollétökről tudomással volna, méltóztassék bennünket értesíteni, ’s mi azonnal lépéseket teendünk azoknak bevonása iránt. Ellenben a’ következő iveket, mint még mindig érvényeseket és aláirhatókat jelöljük ki, a’ mennyiben azok megnevezett ivtartóik által tartatnak, vagy rendelésükből vannak körözésben: a) Helyben és számokkal ellátva; ezeknek t.cz. ivtartóik és számaik ezek : Appel József 18, ifjú Bene Ferencz 70, Breisach Herman 69, Cahen Miksa 71, Coffin Károly 103 , Császár Ferencz 33, Deák József 21, Dömén Sándor 452, Eiserle Antal 72, Emmerling Károly 104, b. Eötvös József 93, Farkas János 106, Fiáth Ferencz 261, Fröhlich Sámuel 75, Fuchs Keresztély 88, dr. Gall Lajos, 423. b) Gömöry 117 , Hajnik Pál 39, Heckenaszt 152, Hegedűs Zsigmond 174 és 445, Hild János 101, Iszer Vilmos 102, izraelita község 418. b) Jacobsohn 57, Jelenkori szerkesztősége 112, Kappel Frigyes 47, Khern Enoch 159, Khern Izsák 158, Klaszy Venczel 155, Lackenbacher 160, Láng Ignácz 236, Lukács Móricz 28, Máhr Antal 128, Martinelly 118, Neuhoffer János 46 , Nimy József 426, Nyáry Pál 151. b) Oesterreicher Dávid 162, Patsiz Károly 232, Privorszky 116, Rosty Albert 92, Sartory János 165, Schwartz Sámuel 278, gr. Serényi László 30, Stáhly 114, Sváb Vilmos 453, Székely Károly 24, Szekrényessy Endre, 166, Szekrényessy József 167, Szijj Sámuel 130, Takácsy György 26, Tasner Antal 25 és 169, gr. Teleky László 50, Valero Antal 97, Varga Soma 328 , Walthier An-tal 97 ,Wolfner Sándor 56, gr. Zichy Henrik 107, Ztterbarth Mátyás 100, és Zoffcsák József 99, Zsoldos Ignácz 252, 6 TANÍTÓINK. Et ego dico vobis, petite, et dabitur vobis, quaerite, et invenietis, pulsate, et aperietur vobis. — Lukács 1, 9. Az iskolaügy, mint látszik, teljesen megragadta a’ nemzet’figyelmét, mit eléggé tanúsít azon iratok’ halmaza, mellyek iskolai rendszerünk’ügyében írattak, és a’ részvét, mellyet az ügy’szentsége igényel, ’s mellyel az fel is karoltaték, méltán lobbant édes örömre minden hazafi kebelt, mig ellenben fonák rendszerünk igazán keserű fájdalommal szaggathat minden jobb szivet; ’s valóban, ha a ’ történetek’ évlapjait komolyan gondolkodva olvassuk , meg kell győződnünk , miszerint nincs tárgy, nincsen ügy, melly inkább megérdemelné egész figyelmünket, mint a’ nevelés’ szent ügye. Ez azon mező, mellyen vetnie kell a’ vésztől sokat hányatott nemzetnek, hogy idővel dús aratást várhasson; mert a’ nemzetek’ jövendő sorsának emelkedése vagy sülyedésének magvait már a’ most élő ivadék hinti el, és népre, melly évszázak óta szívja isten’ kék ege alatt az alkotmányos szabadság’éltető levegőjét, jöhetnek az események’ legsúlyosabb csapásai; de ha erénye ép, ’s nevelési rendszere gondolkozásának jó irányt mutat, bizton remélhet szebb, boldogabb jövőt; jól értette azt ama’ görög bölcs is, ki, midőn Spartát le nem verheté, nevelési rendszere’megváltoztatását ajánlgatta,szirt erősen híven, mikép’ ez meghozandja az erkölcs’ romlását, „melly ha megvész, Róma ledől ’s rabigába görbéd.“ Közüdv a’ nevelés’ növénye. — A’ nagy Pestalozzi helyesen hiszi anyák által előidézendőnek ama’ jobb kort, „melly után buzgó imádság eredez’, de én meg’ azt hiszem, hogy nálunk, hol a’gyermek már 9—10 éves korában kiragadtatik az édes anya’ ápoló karjaiból, ’s idegen, messzefekvő városba vitetvén , majd egészen oktatója’ gondviselésére bizatik , am a’ jobb kort inkább remélhetjük az oktatók’ buzgó, lelkismeretes és honfias törekvéseitől. Illy előzmények után világosan kitűnik , mikép’ a’ nevelési izzasztó pályán fáradozók nem megvetendő szerepet játszanak a’ nemzetek’ életében; mert mindig igaz marad, hogy a’ tanítók’ szelleme az, melly jóra vagy roszra buzdít. Illy tudattal, illy érzettel ki volna az, kinek keble hidegen maradhatna azok’ irányában , kik a’ legfontosabb, legüdvösebb tisztet viselik, és legnagyobb áldozatot teszik a’ társas életben, kik hatással fáradoznak a’ nemzet’ java, fénye, dicsősége körül, kik a’ szívimádta nemzet’ egykori nagyságának hintegetik fényt, üdvöt árasztó magvait. — És mégis hányszor vesztik el mint egyesek, úgy egész nemzetek szemök elöl a’ kellő szempontot, a’ közhaza’ hértelen napszámosainak hányszor jön érdemlelt hála helyett rút hálátlanság, gúny, elfeledés egyedüli jutalmok ! Nem szándékom panaszokkal rázni föl a’ nemzet’ figyelmét , nem akarok epés kifakadásokkal ébreszteni részvétet irántunk a’ t. közönségben, de a’ keserű fájdalmat, melly évek óta fásítja keblünket, visszatartani mégis vajmi nehéz ! Sorvasztó, leverő helyzetünk már régen kényszerűé bennünket illy nyilatkozatokra, mint minő ez, és a’ B. P.H. 169. számában az ,Adalék‘ K. A-tól,ámde mi érezve hivatásunk’ szentségét, nyugodtan tűrtük az idők’ mostohaságát, és megeléglők azt, mi a’ kegyelem’ — napjainkban már igen magassá nőtt —asztaláról jutott magány órákban érdemlett fáradalmainkért, mi példátlan türelemmel viseltük azt, mit a’ homályos idők’ vaskeze vállainkra halmozott, ’s habár szegények valánk, és szűkölködők mindenben, dúsgazdaggá téve kebleinket azon megnyugtató öntudat, hogy napi egyszerű élelmünkért—ebéd ’s estek csupán—képezzük a’ haza’ gyermekeinek szivét, szellemét a’ magyar szabadság’ uralma alatt , ’s most ama könyve, melly épen szemeimbe szőkék, büszke lévén, hőn dobogó kebellel kérdem : Ki az, a’ ki nagyobb áldozatot tesz jutalom nélkül a’haza’javáért? — deh jól mondta az a’ dicső Kölcsey: „Önérzés, te vagy a’ diadalmas’ bére, nem a’ díj.“ — És midőn mi honfias érzetünk’ öntudatában buzgón járunk el hivatalos rendeltetésünk’ pályafutásain úgy , a’ mint legfelsőbb helyről meghagyatik, bennünket sértő szavakkal bántani,kötelességteljesitésre emlékeztetni, épen olly illetlen, mint boszantó vala. Fájdalmas panaszt tehát csak most, és most is csak azért rebegnek ajkaink; mert az ellenünk szóval, írásban naponkint megújuló ’s mérgesebb kifakadások, és a' becsületünkön ejtett sebek a’ panaszt belőlünk szinte kicsikarják. A’ B. P. II. 127. számában megjelent czikk hatalmasan sürgeti felszólalásunkat , nehogy a’ közvélemény előtt úgy tekintessünk , mint telhetetlen kincsszomjazók; — de honfiak legyetek méltányosak , ’s mielőtt keserű gúnynyal illetve elkeseritnétek az úgy is eléggé keserű életmóddal küzdő tanítókat, ne sajnáljátok az időt, belső igen leverő viszonyaikkal megismerkedni, és ha megismerétek, és az én erős hitem, hogy más ítélettel leendetek irántunk, és csudáim fogjátok, hogy illy körülmények között ennyit is tehetünk ! — A’ Világ’ valamellyik száma a’ szerzetes tanítókat , névszerint a’ piaristákat, hívja fel tudományos munkák’ kidolgozása ’s kiadására, mint kiket az ég ’s bőkezű királyaink gazdagon jövedelmező javakkal láttak el; F. G. ur a’ „gyűlöletes correpetitiók“ ellen kel ki keserűen a’ B.P. H. 127. számában; a mennyiben igaz az, hogy mi gazdagon jövedelmező jószággal vagyunk ellátva, nem tudom, kutatnom nem illik; mert hiszen nekünk a’ vak engedelmesség’ puszta, száraz dicsősége is elég a’ 19. század’ derekán; de hogy ama soknak mondott jószágból nekünk köpönyeg, kalap, csizma, nadrág, kendők, fejér és agyi ruhára, szűk-