Pesti Hírlap, 1845. szeptember (531-547. szám)

1845-09-12 / 537. szám

szónokok , kik általa növelteinek majd vigasztalhatni fog­nak szenvedéseink között. Mi azonban megfogjuk mutatni , hogy a’ befolyás, mellyet megyéink a’ törvényhozásra gya­­korolnak , épen olly károsan hat magára megyei szerkeze­tünkre is, sőt hogy azt talán semmi veszély nem fenyegeti inkább, mint melly e’ jogok’gyakorlatából veszi erede­tét. — E. ÜGYVÉDI REFORM’ TÁRGYÁBAN. I. Mind a’ Pesti Hírlapban , mind a’ Jelenkorban megpendítetvén az esz­me , hogy az ügyvédi kar’ jelen sülyedező állásában ezen­túl nem maradhat , ’s hogy tekintélyét socialis téren úgy , valamint törvényhozás’ utján minden áron emelni kell , — én , ki ezen eszmét már régóta keblem’ mélyében rejtem , és vele a’ journalistica’ mezején olly édes örömmel találkoz­tam, — ugyanott nézeteimet már csak súrlódás’ eszközlése’ tekintetéből is czélszerűnek véltem röviden előterjeszteni . Hogy az ügyvéd amaz igen tisztes hivatásának, misze­rint ő minden elébe hozott ügynek első bírája , voltaképp megfelelhessen, vagyis : az őt megkereső félnek , va­lódi belső meggyőződését és ítéletét tartózkodás nélkül ki­jelenthesse, — továbbá, hogy léptei soha az igazság’ el­­homályositására, és a’ zavarosban­ halászásra ne, ha­nem mindig és egyedül annak kellő tisztába hozatalára le­gyenek irányozva, az az, hogy az ügyvéd ne az előtte is tudva lévő körülmények és tények’ eltitkolása , elferdí­tése avagy épen hazug eltagadása által igyekezzék védeni ezének a’ pör’ kedvező kimenetelét biztositni, hanem min­denkor csupán a’ törvénynek a’ fentforgó esetrei alkalma­zásában , és elvi kérdések’ vitatásában gyökerezze felének védelmét; — egy szóval: hogy minden tekintetben lelkismeretesen eljárhasson hi­vatásában, — elkerülhetlenül szükséges, hogy az ügyvéd, munkadija iránt, ne egyedül védencze’ kegyelmétől függjön, hanem e’ részben törvény által kellőleg biztosítva legyen. — így van ez minden jól rendezett közállományban; — igy van különösen a’ szomszéd Ausztriában is. Nálunk is vannak törvények az ügyvédekről, de a’ na­gyobb rész rájuk nézve sújtó — mint ezt az előttem ezen tárgyban értekezők bővebben kifejték—sőt még az 1832/e évi országgyűlés alatt is a’ követi tábla , midőn a’ kerületi ülésekben az ügyvédekről hozandó törvényezikk fölött ta­nácskozott , felölök olly különös felfogást tanúsított , hogy az egész czikkbe büntetésnél egyebet nem is foglalt; mire egy jeles követ méltán megjegyzé , hogy illy javaslat mel­lett ügyvédi pályára becsületes ember bajosan adhatja magát. Van törvény, (jelesül az 1723 : 38. t.sz.) melly ke­mény büntetés alatt tiltja „de quotta litis pacisci“ — hanem a’ bíróra bizza, hogy az „habita experientiae, habilitatis et insumti laboris ratione“ az ügyvéd’ munka-diját lelkismere­tesen határozza meg. A'váltótörvény pedig jelesül II. 225. § még e’ körülírást is mellőzte. Már most nézzük, miként alkalmaztatik e‘ törvény gya­korlatilag ? és van-e ez által biztosítva az ügyvéd megér­­demlett munkadíja iránt. Ha a’ kormányszékek avagy papi székek előtt mozdít elé valamelly ügyet, — minthogy ezek nem köztörvényi bíró­ságok, — ott az ügyvédi munkadíjnak a’határozatbani meg­említése teljesen ismeretlen. Királyi tábla előtt lefolyó pörökben ritkán jár perkölt­ség , és mivel az ügyvédi munkadij is azok közé számit­­tatik, azért az ítéletek e’ felől hallgatnak. Fölebbezett pörökben pedig a’ királyi fötörvényszékek az eljáró bíróságok által meghatározott pörköltséghez csu­pán az ítéletlevél’ díját szokták hozzáadni. Adóbíróságoknál, az úri székeket nem is említve, mert hiszen ott szívesen sem látják, ha valamelly ügybe ügyvéd foly be , a’ pörvesztett fél’ügyvédjéről szó sincs. A' pör­­nyertes félnek pedig — értve olly pöröket, hol költség’ megítélésének törvény szerint helye van, — nem ritkán kevesebb pörköltség ítéltetik meg mind össze, mint a' mennyi készpénzbeli kiadása az előkészületekre valódilag volt, — pedig még az ügyvédi munkadij is ebben foglalta­tik, vagyis tulajdonképp ebből kellene annak is kitelnie, és igy az rendesen 1­0. Olly pörökben pedig , hol költség­ megítélésének helye nincs, az ügyvédi munkadíjról az ítélet hasonlag nem gondoskodik. Általában a’ bíróságok az ügyvéd’ fáradozásit igen ke­vésre becsülik. — Többek közt: megyei bíróságok — talán azért, mivel bizonyos rangfelsőbbséget éreznek magokban az ügyvéd fölött — rendesen kevesebbet ítélnek ügyvédi munkadij’ fejében, mint a’ mit az ő birói járandóságuk ki­tesz. Holott a’ legegyszerűbb esetben is legalább három, sőt nem ritkán tíz avagy húsz annyi fáradsága is volt a’ pör’ elkészítése körül az ügyvédnek, mint a’bírónak ez ítéletek’ hozatalával és végrehajtásával. Váltótörvényszékek előtt az ügyvéd minden mulasz­tásért felelősséggel tartozik , következőleg , minél na­gyobb a’ kereseti ősziét , annál több jótállás terheli az ügyvédet , és mégis munkadíja majd mindig egyenlőre szokott határoztatni,­­s a’pör’ előkészítésére, azaz, az okiratok’ megszerzésére tett fáradozásai rendszerint mint nem igazoltak , — mert hiszen kitudná az illyeseket még adatokkal is kimutatni ? mik a’ mellékletekből amúgy is következtethetők , — figyelembe se vétetnek; sőt nem ritkán több napi tárgyalásért is csak olly dij ítélte­tik , mint félnapiért, és két periratért is csak annyi , mint a’ felperesi ügyvédnek egyért, mintha attól tartana a’ válláltörvényszék, hogy, ha mindezekhez mérné a’dijt, a’ pör­beszédek végtelen hosszak lennének. Pedig bizony , a’ ki csak hosszadalmasan képes előadni nézeteit, azt az illy visszás birói szokás sem fogja attól legkevésbbé is el­szoktatni. Hosszas lenni nem akarok, — ugyanazért az e’ részbeni gyakorlat’ részletei’ bővebb fejtegetésébe nem is bocsát­kozom. De úgy hiszem, az eddig mondottak is eléggé tanú­sítják , hogy a’ fentebb felhívott törvény’ gyakorlati alkal­mazása által, megérdemlett munkadíja iránt az ügy­véd egyáltalában biztosítva nincs. Mert vagy a’ nevet­ségig csekély dij ítéltetik neki a’ perköltségek’ sorában , ’s mellyből nemcsak megélnie, még pedig a’legszűkebben is, teljes lehetlen volna , hanem még a’ törvénytudomány’ megszerzésére fordított költségeit is egész élte’ lefolyta alatt e’részbeni keresményéből helyreütni alig lehet képes; — vagy a’ költség’ megítélését kizáró pörökben az ügyvédi díjról említés sem létetik , — következőleg e’ részben tel­jesen védencze’ önkényére hagyatik , avagy a’ mennyiség’ meghatározását külön pörrel keresni, ’s ekkép’ a’ már egy­szer megérdemlett munkadijáért még másodszor is fáradozni kénytelen. ’S e’ függés tulajdonkép’ legfőbb oka nézetem szerint mindazon kinövéseknek , mik itt ott olly gyakran mutat­koznak. Azon pörlekedő félnek , melly mellett az igazság har­czol , ’s a’ melly méltán várhatná , hogy neki minden költ­sége az utolsó fillérig a’ pörvesztett által ítéletnél fogva megtéríttessék — valóban nehezére eshetik , és esik az ellenkezőt tapasztalni; — nehezére esik: ügyvédje’ munka­diját a’ fenálló törvénykezési szokás mellett saját erszényé­ből megadni, avagy csak pótolni is. Már pedig ki mit nem örömest ad , azt rendesen fűnek fának felpanaszolja. És igy , ha az ügyvéd a’ magáét kö­veteli — magát rágalmazásoknak teszi ki; — ha pedig nem követeli, akkor elmondhatni felőle : szemérmes kol­dusnak üres tarisznyája. Mikor kap tehát az ügyvéd védenczétől illő munkadijt? Legtöbbnyire csak olly esetekben, midőn védenezét igen bonyolódott és szerfelett kétes kimenetelű, avagy épen tel­jesen igaztalan ügyben sikerrel elősegéli Mert igen termé­szetes , illyenkor könnyebb is áldozni , midőn a’ félnek a’ szoros igazság szerint sokszorozva , többet kell vala vesz­tenie, mint a’ mit ügyvédi munkadijra fordított. És innen mi következik más, mint hogy az ügyvéd fe­ledve eredeti hivatását, miszerint ő első bírája az ügynek, ’s rendeltetése : az igazság’ kellő kiderítése, •­­ magát vé­­dencze’ érdekében rendszerint vak eszközül engedi hasz­náltatni, ki kisebb, ki nagyobb mértékben, — az az­ egyik csak a' tények' eltitkolása, másik azok’ elferdítése, avagy épen szívtelen eltagadása, — majd harmadik különféle ál és más kárára czélzó bonyolítások által; sőt némellyek ezen is túlmennek , ’s kábaságukban nem ritkán törvényileg tilos eszközökhöz is nyúlnak. És ez mind onnan származik, mivel az ügyvéd véden­czétől munkadija’ tárgyában nem független,— és mert en­nek nyomán még kezdő , sőt gyakornok korában megszok­ta magát vak eszköznek tekinteni, és ennek valódi hatá­rait , mellyen túllépni nemcsak nem illendő már, hanem még polgári bűn is, — a’ mondott függésnél fogva magá­nak , kimérni néha nem is képes. Innen van az is, hogy mivel az ügyvéd munkadija iránt törvény által biztosítva egy általában nincs , és mivel — de quotta litis pacisci törvény által szoros büntetés alatt tiltva van, ’s e’ miatt az ügy* kimenetelétől föltételezett szerző­désre — nehogy az „litis quostának“ értelmeztessék, — jó híre nevére kényes ügyvéd lépni se mer, más oldalról pedig , mivel igen ritka az olly pörlekedő fél, ki miután az ügyvéd’ segedelmével az árkot szerencsésen átugrotta, — ügyvédje’ megjutalmazásában méltányos volna, sőt legtöb­ben őt akkor számításukból egészen ki is feledik: mind ezen okoknál fogva — mondom — ha csak magát azon nyilvános veszélynek nem akarja kitenni, hogy minden szorgalma mellett is álkaperája felkopjék, kénytelen az ügy­véd minden igyekezetét oda fordítni, hogy munkadija iránt még az ügy’ lefolyta alatt magát valamikép' biztositsa, — a’ mikor még tulajdonkép’ azt sem tudja, milly, és meny­nyi fáradsága lesz az ügy körül ? és ezt is nem épen a’ leg­illőbb módon, hanem vagy aljas kéregetés, vagy nem ritkán erőtetes’ útján kénytelen kieszközölni. ’S ugyan e’ miatt, mivel még maga az ügyvéd sem tudja , milly és mennyi fáradsága lesz az ügy körül ? vagy kellettnél kevesebb munkah­írt vesz védenetén, kivált ha az ügyvéd egyébként is szerény természettel bir, ’s ek­kor ő húzza a’ rövidet, — vagy pedig többet vészén, — ’s ez esetben védencze magát megcsalatottnak tekinti; — és ezzel kész a’ nagy lárma, s az ügyvéd’ visszaélése elleni panasz. Minek az természetes következménye, hogy a’ világ az ügyvédeket általában huzavonáknak és zsarolóknak kiáltja ki, és valóban nem ok nélkül, mert hiszen maga azon mód, miszerint, mint fentebb érintém, munkadíja iránt az ügyvéd az ügy’ lefolyta előtt magát biztositni kénytelen, mondha­tom: bármelly jóérzésű ember’ szemei előtt nem a’legillőbb, ’s a’ kicsikarással minden esetre határos. És mégis az ügyvédi kar n emez abnormit állásán, mely­ben egész lételök a’ legtágabb önkénynek van kitéve segi-­­ lésre, a hatóságok- és bíróságoknál legkisebb hajlam sem mutatkozik. Pedig bizony — nézetem szerint — e bajon segítni hatalmukban lenne, mert csupán a hatóságok és bí­róságok változtathatnák meg gyakorlatilag a fentebbi kifej­tett százados rész szokást, — kiszabadíthatnák az ügyvédi kart védenczeik’ önkénye alól, kiragadhatnák a sülyedés­­ből és nekik egy szebb jövendőt biztosíthatnának. Ehhez azonban semmi remény sem mutatkozik, mert — hiszen őszintén megvallva — valahányszor és valahány mrv ,u e tárgy iránt értekeztem, mind­annyiszor azon megrögzött vastag principii petitióval találkoztam, hogy ők az ügyvédi munkadíj illő meghatározásával azért gondolnak olly keveset, mivel az ügyvédnek elég módjában van magát ez iránt védencze irányában magányszerüleg biztositni, — avagy épen évenkénti rendes fizetést húz az ügyvéd véden­czétől. Hanem ezen jó urak feledik , hogy ama magányszerü biztosítás egy részt nem is illő , — más felöl pedig a’ per­­nyertesre sújtó , hogy neki ellenfele által az ügyvédi mun­kadíj teljes mértékben sohasem téríttetik meg. Ugyanazért — nézetem szerint — vállat vetve kell az ügyvédeknek saját állásuk’ biztosítása ’s egykori tekinté­lyűk visszaszerzése’ érdemében közremunkálkodniok, mert ha maguk nem gondoskodnak magukról, isten is elhagyja őket, így mondja az írás. Azon kell teljes erővel igyekezniük , hogy ne csak azon néhányan, kik évenkénti rendes fizetéssel ellátvák, hanem a többi ügyvédek is fáradságok­ jutalma iránt biztosítva le­gyenek , és e részben ne ők védenczeiktől, hanem inkább azok tőlök, vagy­is tulajdonképen a’ törvénytől függjenek. Miután pedig ez nem másként, hanem csak törvényho­zás útján eszközölhető, a nézetem az lenne: maga az ügyvédi kar készitne egy kimerítő­­.javaslatot saját állásáról és azt még a’ legközelebbi országgyűlés előtt a’ frigu ud­vari cancellariának , valamint minden törvényhatóságnak utasításadás végett, sőt szükség’ esetében az országos ren­deknek is külön példányban kérelem’ kíséretében nyúj­taná be. A’ törvényjavaslat’ tartalmáról máskor.­­ L. Tör­vény hatósági dolph. ZALA-EGERSZEGEN, augustus’ 18-ki közgyűlésben Kerkápolyi első alispánnak azon jelentésére, hogy ő a’ múlt nyárbó’ 14 ki közgyűlés alatt kelt utasító határozat’ követ­keztében e’ gyülésre, megjelenésre Lukács János gyorsírót, kinek gyakorlati jártasságát a’ gyorsírásban országgyűlésen eléggé tapasztalta, felszólitá, és hogy most itt az idő ’s al­kalom a’ RRnek a’ megjelent egyénnel a’ gyors­ irásnak e’ megyében lenndő tanítása iránt egyezkedni. Zalamegye’ RRei elhatározták, hogy Lukács János, Zalamegye’ ifjait a' gyors írás’ tudományára novemb. 10-től jövő áprilisig a’ nemesi pénztárból fizetendő 600 pftnyi díj mellett tanítani fogja , ezen idő alatt a’ köztanácskozásokat is gyorsirási jegyzeteivel kisérvén. Azon egy vagy két, a’ gyors­ irásban kiképezendő egyének’ számára pedig, kik magokat a’ gya­korlati gyors­ irászatban legügyesebbekké kiművelendik, a’ megyei rendek egy bizonyos, állandó és rendes évi jutalmat határoztak *), irodalmi értesítő. A’ népszerű könyvtárnak második füzete megjelent ezen czim alatt: „A’ vasárnapi gyermek“ vagy „Babo­­na-ir­tók­öny­vecs­ke.“ Irta Halász Márton. — E’dol­gozatot szerző „a’ népi balitéletek“ iránt hirdetett füzet­­czimre készítette, ’s mint bírálóink ítélték, a’ népnek a’ természetre vonatkozó balitéleteit igen találván, népszerűn, ’s okokkal világosítva támadja meg és oszlatja szét. Annál­­fogva ajánljuk e’ kis munkát mindazon népbarátoknak, kik már népszerű könyvtárunk’első füzetét, a’„szerencse út­jai“ is érdemesnek ítélték, a’ falusi iskolák, a’ magasabb iskolai fiatalság ’s a’ nép között ajándékképen is elterjesz­teni. Ez újabb füzet nem csak népszerű tartalmánál fogva, hanem, mert hasonlag felette olcsó, igen alkalmas ajándé­kul szolgálni. Harmadfél ívnyi terjedelem mellett is, ára csak 6 kr. pengőben, következőleg 10 pofton 100 darab osztható szét számosak között, kiknél vajmi üdvös hatással lehet a’ balitéleteket oszlató gyenge világ is. Kérjük ez út­tal azon t. ez. előfizetőket, kik a’ múlt országgyűlés’ alkal­mával t. Perczel Móricz által megindított ivén aláírtak ’s elő is fizettek, méltóztassanak mielőbb bérmentes rendelése­ket tenni az iránt, hogy illető példányaik hol és hova és kinek szolgáltassanak ki. — Ügybarátinknak, kik e’ dolgo­zatnak eladásával óhajtanak foglalkodni, 8-et ajánlunk. —■ Sept. 3-án. C s a n é d y, iparegyesületi jegyző. 174 Vegyes közlemények. A’ PESTI TAKARÉKPÉNZTÁR vasárnap’, sept. 7-án tartá közgyűlését, mint hirdetve volt lapjainkban. Az intézet’ gyarapodása igen örvendetes; a’ tartaléktár már többre növekedett 60 ezer ftnál. Ezentúl tehát osztalékra is lehetne kinéz­és, mi minden esetre , bármit mondjunk a­ philantro­­picus czélzatokról , a’ részvények’ vonzalmát az intézet iránt leginkább növeli. Ezen 60 ezernyi alaptőke állandó tartalékjáról a’ 100 ezerig fog kiegészitetni, hatos kamatjai a’ tőkéhez csatoltatván. — Mi e’ 100 ezernyi tartaléktőke’ évenkénti kamatain ’s a’ kezelési költségeken felül marad, a’ forgalmi tőke’ kamatiból osztalék adatik a’ részvénye­seknek. — A’ leghasznosabb intézkedések közé számítandó pedig, hogy a’ pénzforgatás’ köre , értve a’ kölcsönzéseket, minden szomszéd megyékre kiterjesztetett. IPAREGYESÜLETI csőd hirdetmény ásványtani felolvasások iránt. A’ természetnek ásvány-országa tö­mérdek földeket , köveket és érczeket szolgáltatván nyers­anya­gokul a’ műipar’ munkáihoz , az egyesületnek az iparosság’ ok­­szerűsitésére van hivatva , kötelességében az ásványtan’ népszerű megismertetése körül gondoskodni. Elhatárzó ez okból az ipar­­egyesület’ igazgató választmánya , hogy valamint már az egyéb természeti tudományokból, sőt a’ természet-leiratnak növénytani részéből is előadásokat indított meg és folyvást tartat mostan is . *) Zalamegye’ rendesenk­e’ határozata, mennyiben a’ nyilvánosság' egyik leghívebb esközének, a’ gyorsirászatnak terjesztését czé­lozza, országos szempontból is figyelmet érdemel, ’s bár minél több követőkre találna a’ többi megyék között. — S­zerk.

Next