Pesti Hírlap, 1845. szeptember (531-547. szám)

1845-09-21 / 542. szám

Szabadságot veszek magamnak ez alkalommal előterjeszteni, önöknek szíves jóváhagyását fogja megnyerni, é s ez által kinyilatkoztatjuk, hogy mi is az ulsteri protestánsok, szo­ros egyetértésben vagyunk egymással (Tetszés), azon ügy­ben, melly a’ kormány’ eljárását illeti (Tetszés). Mi bátran kérdhetjük, minő bűnt követett el Watson, hogy hivatalá­ból elbocsátatott, mellyet annyi év óta, az országnak és társaságnak becsülettel és hasznosan, folytatott (Tetszés). Tisztelt barátom egy levelet kapott elöljárójától, mellyben az íratott neki, hogy elbocsátatásának azon oka van, mivel olly állásba téve magát, mellyben bizonyos kicsapongásban lehet része, ’s ingerültséget okozhat az ulster­i protestán­sok’ keblében a’ kormány’ tettei iránt (Hosszas tetszés). Illy körülmények között nem akarom önöket tovább tartóztatni, hanem egyszerűen ezen áldomást terjesztem elő, melly, bi­zonyos vagyok, közönséges helyeslést nyerend: Az ulster­i független középrend és Watson az ő érdemes és derék vendégök (Nagy tetszés). Ezután Watson állott fel, ’s, nagy tetszéssel fogadva felálltában, igy szólott: My Lord Roden, testvérim és hú­gaim ezen társaságban. Önök nem tehetnének nekem maga­sabb becsületet é s nagyobb kedvezést, mint minőt ma este tevének, ’s mellyet én illően megköszönök. De én tudom, hogy én csak másodrendű vagyok,’s fődolog,melly az önök’ szivén fekszik a’ protestantismus. (Tetszés.) Meg kell mu­tatni Sir Robert Peelnek , hogy ő nem találta az éjszaki iz­­landi protestánsok’ érzelmeit (kik kormánytabbak a’ kor­mánynál), midőn azt állitá , hogy pártolják a’ magnoothi bilit ’stb. Ezután az elnök azon protestáns alsóházi tagok’ egész­ségére szólott , kik vallási és politicai elveikhez híven a’ maynoothi cath. collegium' évi pénzének felebbemelése ellen !s szavaztak.­­ Ekkor Werner ezredes állott fel: Urak és asszonyok,­­ mond, testvérim és barátaim, mert illyeneknek kell önöket neveznem, mivel olly kötelékkel vagyunk egymáshoz fűz­ve , melly soha sem fog elválni. Kötelességemnek tartom az elnök úr­ áldomására egy pár szót tenni, egyedül lévén jelen, kire az alkalmazható. Mylord, örvendek mondhatni, tekintélyes kevesebbségünk van az alsóházban, ha meg­gondoljuk , hogy nem csupán a’ kormány’ befolyása van ellenünk, hanem a’ radicalok’ és catholicusok’ ellen­ségeskedése is, és mégis 109 valánk a’ javaslat ellen. (Tetszés.) My lord, azért jöttem ide , hogy kifejezzem ér­zelmeimet és szeretetemet régi tisztelt barátom Watson iránt, ’s hogy én is hozzá­járuljak ennek kifejezéséhez, fájdalmat nyilvánítván a­ kormánynak azon eljárására , miszerint egy hivatalnokot egy orangista ülésben való részvétért elbocsátott. (Tetszés.) Emlékeztetnem kell önöket egy kifejezésre , néhány év előtt, mellynek nagy hatása volt. Az orangista meneteket illetőleg képtelenség azt gondol­ni, a’becsületes embereket megakadályozhatni egy olly ese­mény’ megölésében, mellynek szabadságukat ’s a’ jólé­tük’ áldásit köszönik.“ (Tetszés.) Ez volt véleménye azon férfiúnak, kitől most a’ Watson’kárhoztatása származik. (Egy hang „Ah! Peel.“) Azt mondják, Watson elbocsáta- | tott, mivel a’ repeal- barát hivatalnokokkal is igy tesznek;­­ de kérdem én: becsület és helyes-e ezeket egymáshoz ha- 9 sonlítani (tetszés) , a' repeal- barátokat és orangistákat le- s het- e egyenlő tekintettel nézni? (Nagy tetszés.) A’repeal- i barátok ’s az Angliával való egyességnek ügyvédei, gyá-i­mai egy lábra állíthatók- e; vagy pedig egyformán lehet-­­ e velek bánni? ’stb. Ezután „a’ reformatió’ dicsőséges elvei, sokáig tartsák meg a’ ministereket és a’ népet az isten’ igé­jében ’s az egymás közötti egyességben.“ Campbell (pap) dicsérte a’ reformatiot, mellyet méltóan dicsérni , angyalok’ nyelvére volna szükség. A’ reformatio megmenté az egyházat és a’ nemzetet Róma’zsarnokságától ’s a’ pápista tévedésektől. Wellington herczeg azt mondá , a’ nép engedelmeskedjék a’ törvényeknek, bárminek legye­nek is azok; szónok azt mondja: Központosítsátok minden erőtöket, mellyel birtok, ’s mi éjszaki izlandi protestánsok, egyesülve nektek azt mondjuk : „mi nem akarunk igazság­talan rendeleteknek engedelmeskedni Igen, a’ vas herczeg (Wellington) az izlandi egyházzal úgy fog járni , mint Napoleon Waterloonál.“ — Az ülésben mintegy 900— 1000 ember vett részt, ’s az áldomások t h­e a mellett folytak. A’ ballinhassigi vásárban a’ rendőrséggel történt össze­ütközés által szerencsétlen sorsra jutottak’ felsegélésére O’Connell 20 guineet adott, a’ dublini repeal-egyesület pe­dig 100 font sterlinget. Ez az első pénz, mond egy pro­testáns lap, mellyet a’repeal-pénztárból kij­ön­­ látni lehet. NÉMETORSZÁG. Bizonyos Roth nevű jelenleg Würtem­­bergben tartózkodó erdélyi evangelicus lelkész felszólítást bocsátott ki a’ schwab. Merkur­ban, vándorolnának a’ németek Erdélybe. A’ szászföld (tulajdonképen király föld), mond ő, hol nincs jobbágyság, hanem szabad polgárság, sokat hasonlít a’ „kedves svábokhoz“ (lieben Schwaben), ’s minden , mi ott elvettetik, a’ legnagyobb bőségben tenyészik , mert a’ föld kövérebb,­­­s az égaly szelidebb,­­mert magyar föld az, ma­gyar király engedő azt át a’ német jövevényeknek. — Tiszta búza és bor a’ fötermények. A’ föld olcsó , ’s a’ vásárlás könnyű, mivel minden paraszt annyit adhat el birtokából, mennyit tetszése tartja. Az evangelica egyház egyike a’ négy szabad egyházaknak. Nincs egyetlen német falu sem, hol templom, iskola , lelkész és oktató ne­m volna. A’ fát ritka helyen kell vásárolni, a’ levegő egész- i­séges, valamint a’ viz is, és csupán a tüzes olcsó bor szó­ s kott a’ bevándorló németeknek felettébb tetszeni, ’s innen­­ van a’ fonák bir a’ viz’ egészségtelenségéről. Az adó cse­­f­kély, az ország’ alkotmánya szabad, a’ hivatalnokok, még a’ papok is, választatnak Kevés pénzzel czélt érhet a’ hon­kereső. Ajánlja magát egyszersmind a’ felszólító Roth lel­kész a’ bevándorlást elősegíteni. Azon óhajtást fejezi ki, bár a’ svábok alapitanának egyesületet, melly Németor­szág’ jövőj­ét (?) figyelembe véve az Erdélybe vándor­­landók’ sorsáról gondoskodnék , az anyaországgali össze­köttetést fentartaná. A’ közelebbi országgyűlés , mond tovább Roth , talán már rendelkezni fog a’ nemesi javak’ eladhatásáról a’ megyékben; ekkor a’ bevándorlásnak arany kapuja nyílik , ’s nem lehet ellátni , hová és minő eredményekre vezet a’ német kivándorlásnak ezen első lé­pése kelet felé. Itt a’ Dunánál, és sehol másutt, fog Német­ország’ nagyságának csillaga felderülni. (Dehogy?) Mi er­délyi németek, 700 év előtt bevándorolva, itt állunk mint gyám- és támaszpontja mindennek a’ mi német (!), ’s ezen keleti telep általam minden német léleknek, ki ezen országba akar jöni , gyámolitó kezet nyújt , ’s üdvözlettel fogadja. Mi történt volna, ha a’ tótok ennyit mondottak volna? A’ német nemzet Erdélyben rokonszenvvel van a’ német bevándorlók iránt ’stb. — Igen helyesen teszi az erdélyi országgyűlés, ha a’ nemesi javakat felmenti az el nem ad­­hatási zár alól, de e’ mellett kell gondoskodni a’ nemzeti­ségről , hogy az illyen leselkedőknek, kik nyíltan megvált­ják balga tervöket, hogy minket idegen elemmel akarnak elárasztani, ’s Németország’jövendőjét a’ testvér magyar hazákban keresik, martaléka ne legyen. Az Allgem. Zeitungnak egy magyarországi levelezője közelebb azon felfedezésre jutott, hogy Magyarországon a’ reformátusok nagyrészint szlávok, a’ lutheránusok ellenben magyarok. SPANYOLORSZÁG. Sept. 3-án Thiers megérkezett Madridba. Sept. 5-én szinte lázadási mozgalom ütött ki esti tiz órakor; azonban mihamar elfojtatott, és csupán egy tiszt öletett meg. ÉRTEKEZŐ: A’­ KÖZSÉGI HATÁSKÖR’ TÁGULÁSA FRANCZIA­­ORSZÁGBAN. „Kifejlett nemzetiség nélkül nincs nagyszerű nemzeti élet“ — ez olly állítás, mellyet már ma mindenki szégyelne tagadni. Ezen igazság’ elismeréséből következik csaknem minden országban a’ nemzeti egység’ megalapí­tása­ és szilárdítására való törekvés. A’ nemzeti egység pe­dig leginkább az által éretik el, ha az ország’ minden ré­szeiben , és minden polgárra nézve ugyan azon törvények ’s egyformán alkalmaztatnak. — Ezt ismét csak kormány­zási központosítással érhetni el. — Ez alapja mind az önké­nyes , mind az alkotmányos központosításnak. — Önkényes központosítás mellett egy ur’ parancsszava eszközli a’ ren­det , és igy párosulva van szolgasággal; alkotmányos köz­pontosítás mellett a’ nemzet szab magának rendet, van te­hát szabadsága. Mi magyarok a’ másodikat nem igen ismer­jük, ’s ez oka sokaknál a’ központositástóli idegenke­désnek. — Legjobb nevelés az , melly az emberben leginkább ki­fejti az értelmet, és leginkább sokasitja a’ morális erőt; szinte legjobb kormányzási institutio az, melly az egyénben legtöbb politicai tehetséget fejt ki. — Ez ismét olly állítás, mellyet senki nem tagadhat. — Már hogy az alkotmányos központosítástól lehet-e várni a’ fellebb mondottakat: ez a’ kérdés. Mi azt hisszük : igen, még pedig egy egész nem­zetre nézve (nem osztályt értünk) véghetetlenül jobban, mint bármelly ismeretes aristocraticus intézménytől. Alkotmányos központositás ’s szabad községi és megyei szerkezet a’ legjobb atyafiságban megélhetnek együtt. Hogy a’ községi és megyei élet’ köre mennyit tágult Francziaországban 1830 óta és még mennyit tágulhat, en­nek megmutatása végett közöljük kivonatban Saynek kö­vetkező czikkét. *­ „A’ forradalom alatti különböző kormányok, mint szinte Napoleon előtt is, a’ foederalismus mindig olly színben tűnt fel, mint melly eldarabolván az ország’ erejét, azt csalha­tatlanul gyengitendi is; és az ország’közigazgatásának ren­dezésében vezérül egy felől a’ zavartali félelem, másfelől a’ hatalomvágy szolgált. — így született azon központositás, mellynek következtében minden csak a’ központi kormány’ megbízásából és nevében történhetett, melly kormány termé­szetesen a’nemzet’ nevében és megbízásából járt el. A’ préfet, alpréfet és maire-ek a’ végrehajtó hatalomnak csak egyszerű eszközei lettek, és bár határozó tanács állíttatott is fel mel­léjük, minthogy ez ,­­­nem a’ szabad választásból vette ere­detét, teljességgel nem képviselte a’ kormánya alá tartozó kerületek’ lakosait, és körül­belől ezen tanácsok csak a’ nagy kormány’ gépkerekei voltak.­­ De ha az illyszerű köz­pontosítás szükséges volt is Napoleon alatt, az ország’ po­liticai hatalmára nézve, meg kell vallanunk, hogy akkor, midőn már a’ veszély elmúlt, a’ nemzeti egység megszilár­dult úgy, hogy már többé e’ tekintetből nem lehetett félni, könnyen ártalmassá válhatik az által, ha a’ megyék és köz­ségeket az élet- és öncselekvéstől megfosztja. — Az illő határokon tulvitt központositás *) egyéni önzésre vezet, és a’ polgárokat közönyösekké teszi a’ közügy iránt. Ezt Fran­­cziaország 1820-ban általánosan érezte, ’s ennek követ­keztében az uj charta’ 69-ik pontjában megigértetett, hogy a’ szabadválasztás’ elve a’ megyéknél és községeknél (jól megértsük, a’ tanácskozó testületre nézve) behozatik. Az 1834. és 1837. évi törvények megtágiták a’ köz­ségek’ cselekvőségét gátló kötelékeket; a’ municipalis ta­nácsok fontosságot és valódi cselekvési jogot nyertek , természetesen a’ központi kormány’ felügyelése alatt. — A’ reform e’ tekintetben félénkül létetett, és meg kell val­lani : még korántsem kielégítő, de az első lépés mindig a’ legfontosabb, a’ többi önként következik. Csak e’ reform’ kivitele óta is egészen új élet mutatkozik az ország’ minden szögében. Ha egyszer egy nemzet a’ haladás’ útján van, azon többé nem lehet megállani, egyik javítás a’ másikat szüli, igy például már most mindenki elismeri, hogy a’ községek fe­lett gyakorlott szigorú gyámságot szeliditeni kell . A’ községek’ cselekvőségének kifejlését most leginkább azon jövedelemforrások’ bizonytalansága okozza, mellyek­­ből a’ községek’ költségei vétetnek. Nehéz ugyan­is, igen nehéz jövedelmet venni és adót kérni ott, hol már a’ kincstár’ tisztjei , a’ központi kormány’ szükségeire merí­tettek.­­ A’nagy budget, mellyre sok franczia büszke, elnyeli a’községek’kicsiny budget-et, és a’községek’pénz­­szedői, kik a’ fiscus’ tisztjei után következnek , gyakran az adózók’ zsebeit már üresen talál­ják. — Tudni kell, hogy igazgatási központosításon kívül, van egy más műve is a’ központosításnak, melly még a’ régi monarchia alatt kezdő­dött, az egymást követő forradalmi kormányok által folytat­­tatott és el nem hanyagoltatott a’ mostani alkotmányos kor­mány által sem : ez az, melly szerint minden adó a’ köz­kincstárba folyik be. — Francziaországban tehát, direct és indirect adó centráliséivá van , és a’ községek’ költségei csak úgy fedezhetők, ha az adóval már egyszer megrótt tár­gyakra, új adó vettetik. — A’ megyék’ szükségei az úgy­nevezett járulványcentimekkel — centimes additionels — elégittetnek ki , ezen járulványcentime-ek pedig a’ direct adó’ négy nemére rovatnak. A’ mi a’ községek’ költségeit illeti, ámbár e’ végett különböző források vagynak kijelölve, mégis, ha megvizsgáljuk a’ városok’ budget-ét, csakhamar átláthatjuk, hogy ezek fontosabb jövedelmeiket azon indi­rect adóból veszik, mellyet az emésztési czikkekre és az építési anyagokra vetnek, és melly adó Francziaországban octroi név alatt ismeretes. A’ kiadások elég jól vannak szabályozva, erre senkinek nem lehet panasza , mert e’ tekintetben kezesség is van a’ municipalis tanácsosok’ választásában , és mindenekfelett a’ számadások’ nyilvánosságában. A’ mi a’ községi rendszer’ felvilágosult barátinak figyelmét igényli, az inkább a’ be­vételt , mint a’ kiadást illeti. A’ községek’ költségvetése a’ municipalis tanács által vitattatik meg , ’s a’ maire’ előterjesztése után, ha az ősz­iét 100,000 francon alul van , a’ préfet által , ha pedig fe­lül van, akkor végkép’ királyi rendelet által határoz­­tatik el. A’ községeknek sok helyütt igen nagy kiadásai vannak csatornákra, iskolákra ’s más középületekre’sa’t. — Fe­dezni kell pedig minden kiadásokat, a’ járulványcentimek, a’ közbirtok’ jövedelme, vásár’ és piaczvám’ ’s leginkább pe­dig az octroi’ jövedelméből. Az előszámlált jövedelem-források közül az octroin kí­vül valamellyik alig érdemel említést. Az octroi Párisban, hol az évi budget 42,000,000 ft, mint szinte más községek­ben is, 4/s-ét teszi a’ jövedelemnek.— És igy tehát a’ községek’ jövedelme csaknem egészen indirect adóból áll; mik legyenek pedig ezen adó’ rész olda­lai, már sokak által megmuttatott, ’s csaknem mindenki előtt ismeretes. — Az octroi a’ legszükségesebb emésztési czik­kekre vettetvén, az adózót nem jövedelméhez mért igaz­ságos arányban terheli, ’s kitünőleg súlyos azon osztályra nézve, melly napszám után él. — De javítani e’ tárgyban igen nehéz, minthogy adózás körül igaz az, hogy a’ legke­­vésbbé terhes adó az , mellynek fizetését megszokták az adózók.— Az octroi a’ közelebbi években sok oldalról megtámad­­tatott, minthogy leginkább az élelemre legszükségesebb anyagokat terheli. Sokan inkább a’ fényűzési czikkekre : kávé, czukor , stb. akarnak többet vettetni, ollyanok is vannak, kik bútor és toilette-re tartozó kereskedési czikkeket akarnák megrovatni. — De ez után mind nem­ lehet elérni az octroi’ eltörlését: legjobb mód erre néz­ve a’ direct adó’ némelly ágait a’ községeknek engedni. — Angliában nincs octroi, igen de a’ direct adó’ legtöbb részét az egyházkerületek (paroisse) magoknál tartják meg. Hanem ebből még azt nem kell következtetni , hogy a’ franczia községi élet roszabb , mint az angol. Nálunk magyaroknál az aristocratia’ barátai, democrata tanok ellen mindig Angliára hivatkoznak. Ki pedig az angol törvényhozást figyelemmel kiséri , csakhamar átláthatja, hogy ott a’ democratia évenként nagyobb nagyobb tért fog­lal el, főleg 1830 óta. Most már négyszáz ezer választó helyett több van milliónál, az alsóház független a’ felsőtől, hírlapi és parliamenti vitatkozásaikban már nem a’ hagyo­mányok, hanem az ész’ fegyvereivel küzdenek. Képtelen­ség , hogy követet küldjön egy elpusztult kis város. Igaz, elismeré a’ többség, és a’jog átadatott nagyobb városok­nak. Képtelenség, hogy a’községekben senkitől nem vá­lasztott birtokosak legyenek az igazgatók. Igaz, és itt is re­formáltak ’stb. Illyen logica ostromolja a’ középkori intézmények’ fer­­deségeit mindenhol. Egyik reform vezet a­ másikra, ’s minden megnyert lépés könnyíti a’ következőt. — De Angliában a’ democratiával, a’ központositás’ rend­szere is terjed. Az 1832-ki reform óta már több törvények hozattak a’ központositás’ szellemében. Hanem közigazgatási tekintetben Angliában még igen 48* *) Annuaire de l’économie politique. 1844 — S­z­e r­k. #) Vagyis a’ hatósági központositás, mint Tocquinville nevezi, ellentétben a’ kormányzási központosítással. — S­z­e­rk. 195

Next