Pesti Hírlap, 1845. szeptember (531-547. szám)
1845-09-26 / 545. szám
TARTALOM. Névmagyarosítás. Büntető törvénykönyv. III. Rév komáromi biztosító társaság. Törvényhatósági dolgok: Vasból (tisztújitási visszaemlékezések). Ugocsa (a’ közgyűlési terjedelmesbben). Csanád (a’ közgyűlési vége). Irodalmi értesítő. Vegyes közlemények: Észrevételek a Pester Zig’ 88. sz. ’stb. Műegyesület. Külföld*. Hirdetések. WiJkBVAESMPIlSKÁ«í én EKlDkkY. ő cs. kir. felsége Schandl György pesti polgár és kádármester’ nevének Hamvasy-ra magyarítását kegy. megengedni méltóztatott. BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV. III. A’ magyar büntető törvénykönyvi javaslat a’ múlt országgyűlésen kerületi és országos ülésekben a’ RR.-nél átvizsgáltatván , ’s a’fő- RR.-nél is, ha mindjárt csak részben, tárgyaltatván, végre nálunk is nagyszerűebb alakban indult meg a’ codificatiónak műve, mellynek országos hatását jól sejdítette az, ki a’ centralisatiónak alapul fekvő eszmét az Irigynek látta azzal, melly a’ codificatio’ zászlajának kitűzésével bevallja, hogy nem a’ múlt’ hagyományaival akar táplálkozni, ’s nem lefolyt századok’ intézkedéseinek garmadájából kiszedegetni a’ rendszabályokat, mellyek magán- és közértének finomaértékül szolgáljanak, mert ez gyakrs ,a ami hálátlatlan dolog, ’s vajmi sovány táplálat;—és "bévallja továbbá, hogy szükséges elvégre intézkedni , hogy az előítéletek’ futóhomoka a’ kigyomlált és egy szebb kor’ vetésének felszántott mezőt el ne öntse ezentúl. — Mert ebben rejlik a’ codificatiónak nagy eszméje; abban, hogy kimondatik a’ gyökeres revisiónak szüksége, és hogy az ész’ ’s az igazság’ szövétnekével le akarunk világítani a’ birói tapogatódzás’, a’ rabulismus’ odúiba; abban , hogy nem akarunk többé egyre foltozni, enyvezni, nem egy sereg ármányforralót táplálni, kik a’centuriae dubietatum’ feloldásából élősködnek; abban, hogy feltüntetjük a’ napot, midőn a’ statusférfiu a’ legisták’ irányában nem lesz kénytelen kétségbeesésében felkiáltani Cromvrellel: „ezek a’ zerbiak’ magzatai erősebbek nálamnál !“ — Mondhatom , csodálni való egy dolog, hogy azok , kik centralisationalis törekvéseink’ felvillámlására középkori bölcseségekben félreverték a’ harangot, még csak keresztet sem vetettek , midőn a’ codificatiót emlegették előttük; hiszen ők sejdíthették, hogy a’ ki codificatiot akar, az egy rendezett, önálló, magába bezárkózott művet akar; hogy nem a’ leges barbarorum, nem is a’ magunk törvényei’ gyűjteményének képére teremtetik a’ codex, melly „egy népnek a’ törvényhozó által szerkesztett általános törvények, azaz: olly valami , mi a’ municipalis, consvetudinarius ’s még nem tudom miféle jussokat szépen kikiséri a’ törvénykezési teremből, ’s rázárja utánok az ajtót. De mit mondok, — sőt inkább ezen egy mákszemnyit sem kell csodálkozni; hanem bámulnunk kell vala, ha őke’ két kérdés’ rokonságát — a’ mint t. i. értelmeztetendők e’ kérdések — által látták volna. Hiszen ők, a’ központosítás’ annyi statusférfiui tapintattal bíró ellenei azt sem sejdítették, hogy, midőn az ellenzék a’ petitionalis jog,’s a’ verificationak a’ táblára bizatása mellett nyilatkozott; midőn több tagjai nyiltan az utasítási rendszer ellen szólaltak fel; ahogy akkor már a’ centralisatio’ terrénumán állott, már a’ diétának parlamentté idomitását inditványozá az ellenzék. Ők csak a’ kortesbérlés’ kérdését,csak önmagokat látták mindennek fenekén; statustudományuk hasonló azon magokat historicusoknak tartók’ tudományához, kik a’ világ’ történeteiből csak aprócseprő aneedotákat, csak önmagukat olvassák ki ! De hagyjuk ezt. Mi e’ kérdéseknek egymáshozi viszonyát csak azért említettük, hogy az olvasó lássa, miszerint a codificatio kérdését aprólékos szempontból felfogni,anynyi mint nem is a kérdéshez szólani;’s hogy elvtársaink szoros kapcsolatban látván a’ codificatio’ ügyét ez ország’ közjogi regenerálójával, elkövessenek mindent, de mindent, hogy a’ jövő országgyűlésen a’ büntető törvénykönyv életbeléptettessék. ’S ha valami, úgy az a’ mi büntetőtörvénykönyvi javaslatunk teljes joggal érdemli, hogy legjobb erőnkkel pártoltassék. „Egyetlen egy törvénykönyv sem bir annyi eredetiséggel mint a’ magyar javallat;— törekvést, a’ kor’haladásának, az igazság’ követeléseinek, ’s a’ legújabb büntetőjogi nézeteknek megfelelő törvénykönyvet alkotni, — ezen törekvés’ bélyegét egyetlenegy törvényhozási munka sem viseli magán olly nagy mértékben mint a’magyar javaslat,“ — ezt jegyzi meg, különösen az első részről, melly a’ bűntettekről ’s ezeknek büntetéséről szól, Németország’ első criminalistája Mittermaier. — Azon kor után, melly olly remény’ fejében szeretett codificálni, hogy törvénykönyve által az összes ügyvédi kart szükségtelenné teendi, mit a’tapasztalás’ tanuságtétele szerint a’legjobb codex sem tehet, mert e’ mellett csak a’ rabulista megyen veszendőbe, nem az ügyvéd, — azon kor után, melly csalódásában symbolumául a’ római jogformulát választá: „absit dolus malus et jurisconsultus,“ ’s melly ennélfogva csak hogy minden ember által megértessék , az együgyüségig igyekezett egyszerü lenni,—csak hamar bekövetkezett azuj időszak , mellynek Feuerbach’ büntetőjogi kézikönyve ’s az ennek és a’franczia criminalis codex’ nyomán, Bajorország’ számára szinte Freuerbach által szerkesztett törvénykönyv adott volt irányt. Azóta tetemesen haladott elő a’ tudomány, az ur theoriák sem maradhattak befolyás nélkül a’hozott törvényekre , változások történtek a’ módszer körül is , de vegyük kezünkbe bármellyikét az újabb törvénykönyveknek, akár a’ Louisiana’ számára készített Livingstenfélét is , — ’s mindenikében, talán azon egynek kivételével, mellyet Macaulay a’ keletindiai gyarmatok’számára tervezett,— félreismerhetlen a’ feuerbachi rend- és módszer’ typusa. A’ ki e’ tárgygyal közelebbről, ex professo foglalkodott, az nem fogja tagadhatni, hogy valamennyi újabb büntető törvénykönyven — ha mindjárt az egyik azt az általános részbe iktatta, mit Feuerbach a' speciálisban tárgyalt, ha mindjárt a’ büntetésvolumenek nem a’rettentési theoriához mérvék , ha mindjárt a’ dolus malus’ előfeltételezéséről semmit sem akarnak tudni, ha mindjárt, egy szóval, tölséletesbbek a’ Feuerbach’ művénél, s valamennyin, mondom, ezen családi hasonlatosság’ szembeszökő jelei mutatkoznak.Hogy a’ magyar törvényjavaslat is ezen családhoz tartozik, szinte első tekintetre világos, mert csakugyan nem mondhatni, hogy a’ módszer’ egészére nézve testvéreitől elütne , — de mind e’ mellett, mikép’ felebb megjegyeztetett: „mindnyája között a legeredetiebb, ’s ezen nemes eredetiségről, melly nemcsak formán hanem tartalmon is alapul, egy közelebbi számban szólandunk. — Sz. L. A’ SZABAD RÉVKOMÁROMI BIZTOSÍTÓ-TÁRSASÁG’ a’ tűzibiztositásrai alakulásra folyó évi September hó’ 15dik napjára kitűzött közgyűlésében a’ köröztetett 152. aláírásiiv közül , a’ mondott napig csak 45. iv érkezvén be, ezeken pedig korántsem foglaltatván olly számbani részvényvállalások , miszerint a’ nevezett társaság magát alaptervezetéhez képest tüzibiztositási újabb czéljára nézve alakultnak nyilatkoztathatta volna, alakulási közgyűlését jövő 1846-dik évi Február hó 1 3-dikára volt kéntelen halasztani Tisztelettel kéretnek tehát minden t.cz. ivtartó urak , a’ kezeik közt lévő iveket tovább is köröztetni, ’s csak jövő évi január hónapban — de már akkor halasztás nélkül. — Révkomáromban az igazgatósághoz beküldeni. *) Az igazgatóság által. Törvényhatósági VASBÓL. September. A’ múlt országgyűlés alatt terhes felhők borultak Vasmegye’ fölébe, melly járványos időben olly fojtó volt a’ jég , hogy majd azon nehány vezér szikra is kioltatott, melly a’ sötétséget megvilágositani ernyedetlen törekvés, hogy az örök igazság’ parancsszavának kiki egyaránt hódoljon. A haza és nemes polgártársaink ellen *) Aláírási ívvel az igazgatóság bennlünket is megtisztelt. Midőn tehát e helyen kinyilatkoztatnék, hogy aláírásokat e’ lapok szerkesztője is elfogad, ide iktatjuk egyszersmind az aláírási fölhívás következő sorait : „A’ révkomáromi biztositó társaság 1807-ben alakult, ’s 38 évek f elforgása alatt egyik esztendőt a’ másikba véve, minden néven nevezendő költségeit és kártérítéseit levonata után — a’ pénztárába részvényesei által készpénzül befizetett ősziéstől e’ társaság évenként 52 1/1 száztél tiszta hasznot adott osztalékul. És e’ társaság azon meggyőződésben él , hogy ha a’ szűk körű hajóbiztositásból czélszerű és becsületes kezelés mellett 521/1 pcent tiszta hasznot tud 38 éven keresztül felmutatni, ezen osztaléki haszon a’ tüzkárbiztositással egybe kötve tágabb és elkövetett bűn meg szégyellhetvén ,a’ jog és igazság’ érzetek’ keblekre túlsúlyt gyakorolt, ’s az ég Vasmegye felett újra derülni kezdett. *) Legújabb időkben habár, nagy részben a’haladás’elveiérti küzdést éré a’ győzelem’ borostyánja, mégis nem lehet tagadni , miként szükséges, hogy az e’megyében elég sok de szerte ágazó ellenzéki elem jobban egyesüljön joga és kötelessége’ gyakorlatára. — A’ kormányzási kinevezések’ folytán Vasmegyét is csere érte, mire egy új szél kezdett futni a’ megyében, és nem voltak igen sokan , kiket a’ kiterjesztendett nimbusnak sugarai át nem hatottak. Az uj kormányzás’ küszöbén némellyek’ aggodalma rész néven vétetett, és mi magunk is megvalljuk , hogy uj kormányzónktól e’ rövid idő alatt az igazságszeretetnek és loyalitásnak birjuk emlékeit , de az aug. 27-ki tisztújítás alatti némelly tünemények aggodalomra hívnak fel bennünket, nem azért , mintha mi minden kis ballépéstől megijednénk, vagy nem volnánk elég erősek némi csapásokat eltűrni, nem, de mivel minden jogot kicsinyen úgy mint nagyban tisztelni kötelességünknek tartjuk. Lássunk néhány adatot a’ tisztújításból, és méltóztassanak az illetők vissza emlékezni. Sort tartva, megemlítendőnek véljük először a’ tisztújitást megelőzött gyűlésen Szabó Miklós főjegyzőnek hivataláról tett leköszönését. A’ leköszönési beszéd remek volt, sajnáljuk , hogy nem biránk eszközzel szavait bűn követhetni. Elmondás, hogy midőn 10 éves szolgálata alatt tapasztalt bizodalmukért a’ RRnek forró köszönetét és búcsúszavát mondja, nem vesz búcsút a* RRtől, mert a’ RR. között születve és neveltetve , a’ rendek között kíván élni és halni. Midőn magányába visszavonul, monda, nincs oka egy perczig is pirulni , mert reá nézve megnyugtató az, hogy politikai élete minden árnyéktól ment, mert meggyőződését és elveit, mellyeket érett megfontolás után vallott magáéinak , semmi hivatalért , semmi érdekért áruba soha nem bocsátotta.Ha hivatalos pályájára vissza tekint,folytató , azt nem látja ugyan ollyannak , millyennek lenni kellett volna, de emberi gyarlósága akadályoztatta szándéka’ kivitelében. Beszéde’ folytán kéré a’ rendeket , engedjék meg, hogy most, midőn díszes hivatalából kilép , midőn a’ hazának a’ jelen körülmények között annyi erőre van szüksége, hogy most egyességre szólítsa fel a’ rendeket, hogy ne zavarja a’ BR. koszorúját elvbeli különbség, hanem fogadják el egymástól a’ béke-jobbot. Midőn a’ hazának annyi öszpontositott erőre van szüksége, a’ haza ellen vét , ki a’ békességet minden áron eszközölni nem akarja. Ne üldözzük egymást nevekért, hiszen alkotmányos ország úgy állhat fenn , ha elvek és nézetek férfiason képviseltetnek ; ki a’ hazában a’ békességet előmozdítja , az aj hazának fontos szolgálatot tesz. Fordítsuk minden figyelmünket az egyességre , mert habár eszközölhetünk is törvény’ útján reformot, annak sikere nem lesz, ha azt a’socialis reform elő nem készíti. Tartsuk fökötelességünknek,mondá, az igazságért küzdeni, még akkor is , ha a’ sikerhez nincs remény. Végre igére a’ jeles szónok, hogy a’ megyei rendek’ díszes koszorújában nem lesz utólsó, ki a’ haza nagy épületéhez egy egy porszemet hordana , és megfogja mutatni minden időben, hogy magához és elveihez hű maradván , az igazságot soha senki’ kedvéért megtagadni nem fogja. (És mi mindig ezen szavakra hivatkozunk, feleletül annak, ki Szabó Miklósnak jövendőre elveihezi szilárd ragaszkodásában kételkedik.) A’ leköszönő urnák nyilatkozatát közmegilletödés követte , mellynek egyik tolmácslója gróf Sz. J.— keserű fájdalmát fejezte ki , midőn olly férfiút lát kilépni hivatalából , kit mintául lehet kitűzni, ki hivatalos pályáján, mondá , mintegy fényes csillag ragyogott, ’s kit nélkülöznünk nem lehet. A’ mostani kornagyszerű téren hasonló kezelés mellett semmi esetre nem kevesedhetik. Szükségesnek tartja e társaság eddigi szerkezetét ’s kezelési módját alapelveiben tovább is megtartva, iíy nagyszerű czél’ elérésére biztositási alapul lekötött tőkéjét egy millió kétszáz ezer pengő forintra szaporítani; ezen öszletet öt ezer darab részvényre felosztva , egy egy részvény árát két száz negyven pengő forintban megállapítani. Melly részvényrészletből negyven pengő forint a1 részvény1 átvételekor a1 társasági pénztárába készpénzül befizetendő ; a két száz pengő forint pedig akár biztos alapul szolgáló ingatlan vagyonra jó helyen betáblázott kötelezvényben , akár a hazánkban jelenleg fenálló kamatláb szerint száztól öttel kamatozandó készpénzben a társasági pénztárába beteendő leszen.“ — Szerk. *) Az adóügy’ ledorongoltatását követő Jobb időszak értetik. 51 September 26. 1845. Péntek Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483 sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorát apróbetűkkel 5 pengő kr számittatik. ijfgry* Folyó évi October’ 1-ső napjával kezdendő másod évnegyedi szokott előfizetés a’ „Pesti Hírlapra“ Budapesten házhozhordással boríték nélkül: 2 ft 48 kr., postán küldve: 3 ft 30 krjával pengőben elfogadtatik hatvani utczában a’ kiadóhivatalban és minden cs. kir. postahivatalnál. Landerer Lajos , a’ „Pesti Hírlap’“ kiadó tulajdonosa.