Pesti Hírlap, 1845. szeptember (531-547. szám)

1845-09-26 / 545. szám

TARTALOM. Névmagyarosítás. Büntető törvénykönyv. III. Rév komáromi biztosító társaság. T­örvényhatósági dolg­ok: Vasból (tisztújitási visszaemlékezések). Ugocsa (a’ közgyűlési ter­­jedelm­esbben). Csanád (a’ közgyűlési vége). Irodalmi érte­sítő. Vegyes közlemények: Észrevételek a­ Pester Zig’ 88. sz. ’stb. Műegyesü­let. Külföld*. Hirdetések. WiJkBVAESMPIlSKÁ«í én EKlDkk­Y. ő cs. kir. felsége Schandl György pesti polgár és kádármes­ter’ nevének Hamvasy-ra magyarítását kegy. megengedni mél­­tóztatott. BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV. III. A’ magyar büntető törvénykönyvi javaslat a’ múlt országgyűlésen kerületi és országos ülésekben a’ RR.-nél átvizsgáltatván , ’s a’fő- RR.-nél is, ha mindjárt csak részben, tárgyaltatván, végre nálunk is nagyszerűebb alakban indult meg a’ codificatiónak műve, mellynek országos hatását jól sejdítette az, ki a’ centralisatiónak alapul fekvő eszmét az Irigynek látta azzal, melly a’ codificatio’ zászlajának kitűzésével bevallja, hogy nem a’ múlt’ hagyományaival akar táplálkozni, ’s nem lefolyt századok’ intézkedéseinek garmadájából kiszedegetni a’ rendszabályokat, mellyek magán- és közértének finom­­­aértékül szolgáljanak, mert ez gyakrs­ ,a ami hálátlatlan dolog, ’s vajmi sovány táplálat;—és "bévallja továbbá, hogy szükséges elvégre intézkedni , hogy az előítéletek’ futóhomoka a’ kigyomlált és egy szebb kor’ vetésének fel­szántott mezőt el ne öntse ezentúl. — Mert ebben rejlik a’ codificatiónak nagy eszméje; abban, hogy kimondatik a’ gyökeres revisiónak szüksége, és hogy az ész’ ’s az igazság’ szövétnekével le akarunk világítani a’ birói tapogatódzás’, a’ rabulismus’ odúiba; abban , hogy nem akarunk többé egyre foltozni, enyvezni, nem egy sereg ármányforralót táplálni, kik a’centuriae du­­bietatum’ feloldásából élősködnek­; abban, hogy feltün­tetjük a’ napot, midőn a’ statusférfiu a’ legisták’ irá­nyában nem lesz kénytelen kétségbeesésében felkiáltani Cromvrellel: „ezek a’ zerbiak’ magzatai erősebbek nálam­­nál !“ — Mondhatom , csodálni való egy dolog, hogy azok , kik centralisationalis törekvéseink’ felvillámlására középkori bölcseségekben félreverték a’ harangot, még csak keresztet sem vetettek , midőn a’ codificatiót emlegették előttük; hiszen ők sejdíthették, hogy a’ ki codificatiot akar, az egy rendezett, önálló, magába bezárkózott művet akar; hogy nem a’ leges barbarorum, nem is a’ magunk törvényei’ gyűjteményének képére teremtetik a’ codex, melly „egy népnek a’ törvényhozó által szerkesztett álta­lános törvények, azaz: olly valami , mi a’ municipalis, consvetudinarius ’s még nem tudom miféle jussokat szépen kikiséri a’ törvénykezési teremből, ’s rázárja utánok az ajtót. De mit mondok, — sőt inkább ezen egy mákszemnyit sem kell csodálkozni; hanem bámulnunk kell vala, ha őke’ két kérdés’ rokonságát — a’ mint t. i. értelmeztetendők e’ kérdések — által látták volna. Hiszen ők, a’ központosítás’ annyi statusférfiui tapintattal bíró ellenei azt sem sejdítették, hogy, midőn az ellenzék a’ petitionalis jog,’s a’ verificatio­­nak a’ táblára bizatása mellett nyilatkozott; midőn több tag­jai nyiltan az utasítási rendszer ellen szólaltak fel; a­hogy akkor már a’ centralisatio’ terrénumán állott, már a’ diétá­nak parlamentté idomitását inditványozá az ellenzék. Ők csak a’ kortesbérlés’ kérdését,csak önmagokat látták mind­ennek fenekén; statustudományuk hasonló azon magokat historicusoknak tartók’ tudományához, kik a’ világ’ törté­neteiből csak aprócseprő aneedotákat, csak önmagukat ol­­vassák ki ! De hagyjuk ezt. Mi e’ kérdéseknek egymáshozi viszo­­nyát csak azért említettük, hogy az olvasó lássa, miszerint a codificatio kérdését aprólékos szempontból felfogni,any­­nyi mint nem is a kérdéshez szólani;’s hogy elvtársaink szo­ros kapcsolatban látván a’ codificatio’ ügyét ez ország’ köz­jogi regenerálójával, elkövessenek mindent, de mindent, hogy a’ jövő országgyűlésen a’ büntető törvénykönyv élet­­beléptettessék.­­ ’S ha valami, úgy az a’ mi büntetőtörvénykönyvi javas­latunk teljes joggal érdemli, hogy legjobb erőnkkel pár­­toltassék. „Egyetlen egy törvénykönyv sem bir annyi eredetiséggel mint a’ magyar javal­lat;— törekvést, a’ kor’haladásának, az igaz­ság’ követeléseinek, ’s a’ legújabb büntető­jogi nézeteknek megfelelő törvényköny­vet alkotni, — ezen törekvés’ bélyegét egyetlenegy törvényhozási munka sem vi­seli magán olly nagy mértékben mint a’ma­gyar javaslat,“ — ezt jegyzi meg, különösen az első részről, melly a’ bűntettekről ’s ezeknek büntetéséről szól, Németország’ első criminalistája Mittermaier. — Azon kor után, melly olly remény’ fejében szeretett codificálni, hogy törvénykönyve által az összes ügyvédi kart szükségtelenné teendi, mit a’tapasztalás’ tanuságtétele szerint a’legjobb codex sem tehet, mert e’ mellett csak a’ rabulista megyen veszendőbe, nem az ügyvéd, — azon kor után, melly csa­lódásában symbolumául a’ római jogformulát választá: „ab­­sit dolus malus et jurisconsultus,“ ’s melly ennélfogva csak hogy minden ember által megértessék , az együgyüségig igyekezett egyszerü lenni,—csak hamar bekövetkezett azuj időszak , mellynek Feuerbach’ büntetőjogi kézikönyve ’s az ennek és a’franczia criminalis codex’ nyomán, Bajorország’ számára szinte Freuerbach által szerkesztett törvénykönyv adott volt irányt. Azóta tetemesen haladott elő a’ tudomány, az ur theoriák sem maradhattak befolyás nélkül a’hozott törvé­nyekre , változások történtek a’ módszer körül is , de ve­gyük kezünkbe bármellyikét az újabb törvénykönyveknek, akár a’ Louisiana’ számára készített Livingstenfélét is , — ’s mindenikében, talán azon egynek kivételével, mellyet Macaulay a’ keletindiai gyarmatok’számára tervezett,— félreismerhetlen a’ feuerbachi rend- és módszer’ typusa. A’ ki e’ tárgygyal közelebbről, ex professo foglalkodott, az nem fogja tagadhatni, hogy valamennyi újabb büntető tör­vénykönyven — ha mindjárt az egyik azt az általános rész­be iktatta, mit Feuerbach a' speciálisban tárgyalt, ha mind­járt a’ büntetésvolumenek nem a’rettentési theoriához mér­vék , ha mindjárt a’ dolus malus’ előfeltételezéséről semmit sem akarnak tudni, ha mindjárt, egy szóval, tölséletesb­­bek a’ Feuerbach’ művénél, s valamennyin, mondom, ezen családi hasonlatosság’ szembeszökő jelei mutatkoznak.Hogy a’ magyar törvényjavaslat is ezen családhoz tartozik, szinte első tekintetre világos, mert csakugyan nem mondhatni, hogy a’ módszer’ egészére nézve testvéreitől elütne , — de mind e’ mellett, mikép’ felebb megjegyeztetett: „mind­nyája között a legeredetiebb,­ ’s ezen nemes eredetiségről, melly nemcsak formán hanem tartalmon is alapul, egy kö­zelebbi számban szólandunk. — Sz. L. A’ SZABAD RÉVKOMÁROMI BIZTOSÍTÓ-TÁRSASÁG’ a’ tűzibiztositásrai alakulásra folyó évi September hó’ 15dik napjára kitűzött közgyűlésében a’ köröztetett 152. aláírási­­iv közül , a’ mondott napig csak 45. iv érkezvén be, eze­ken pedig korántsem foglaltatván olly számbani részvény­vállalások , miszerint a’ nevezett társaság magát alapter­­vezetéhez képest tüzibiztositási újabb czéljára nézve ala­­kultnak nyilatkoztathatta volna, alakulási közgyűlését jövő 1846-dik évi Február hó 1 3-dikára volt kéntelen halasz­tani Tisztelettel kéretnek tehát minden t.cz. ivtartó urak , a’ kezeik közt lévő iveket tovább is köröztetni, ’s csak jövő évi január hónapban — de már akkor halasztás nélkül. — Révkomáromban az igazgatósághoz beküldeni. *)­­ Az igazgatóság által. Törvényhatósági VASBÓL. September. A’ múlt országgyűlés alatt terhes felhők borultak Vasmegye’ fölébe, melly járványos időben olly fojtó volt a’ jég , hogy majd azon nehány vezér szikra is kioltatott, melly a’ sötétséget megvilágositani ernyedet­­len törekvés, hogy az örök igazság’ parancsszavának kiki egyaránt hódoljon. A haza és nemes polgártársaink ellen *) Aláírási ívvel az igazgatóság bennlünket is megtisztelt. Midőn tehát e­ helyen kinyilatkoztatnék, hogy aláírásokat e’ la­pok szerkesztője is elfogad, ide iktatjuk egyszersmind az aláírási fölhívás következő sorait : „A’ révkomáromi biz­tositó társaság 1807-ben alakult, ’s 38 évek f elfor­­gása alatt egyik esztendőt a’ másikba vé­ve, minden néven nevezendő költségeit és kártérítéseit levonata után — a’ pénztárá­ba r­é­s­z­v­é­n­y­e­s­e­i által készpénzül befizetett ősziéstől e’ társaság é­v­en­k­én­t 52 1/1 sz­á­z­­tél­ tiszta hasznot adott osztalékul. És e’ társaság azon meggyőződésben él , hogy ha a’ szűk körű hajóbiztositásból czélszerű és becsületes kezelés mellett 521/1 pcent tiszta hasznot tud 38 éven keresztül felmutatni, ezen osztaléki haszon a’ tüzkárbiztositással egybe kötve tágabb és elkövetett bűn meg szégyellhetvén ,a’ jog és igazság’ érzete­k’ keblekre túlsúlyt gyakorolt, ’s az ég Vasmegye felett újra derülni kezdett. *) Legújabb időkben habár, nagy részben a’haladás’elveiérti küzdést éré a’ győzelem’ boros­­tyánja, mégis nem lehet tagadni , miként szükséges, hogy az e’megyében elég sok de szerte ágazó ellenzéki elem jobban egyesüljön joga és kötelessége’ gyakorlatára. — A’ kormányzási kinevezések’ folytán Vasmegyét is csere érte, mire egy új szél kezdett futni a’ megyében, és nem voltak igen sokan , kiket a’ kiterjesztendett nimbusnak sugarai át nem hatottak. Az uj kormányzás’ küszöbén némellyek’ aggodalma rész néven vétetett, és mi magunk is megvalljuk , hogy uj kor­mányzónktól e’ rövid idő alatt az igazságszeretetnek és loyalitásnak birjuk emlékeit , de az aug. 27-ki tisztújítás alatti némelly tünemények aggodalomra hívnak fel bennünket, nem azért , mintha mi minden kis ballépéstől megijednénk, vagy nem volnánk elég erősek némi csapásokat eltűrni, nem, de mivel minden jogot kicsinyen úgy mint nagyban tisztelni kötelességünknek tartjuk. Lássunk néhány adatot a’ tisztújításból, és méltóztassa­­nak az illetők vissza emlékezni. Sort tartva, megemlítendőnek véljük először a’ tiszt­­újitást megelőzött gyűlésen Szabó Miklós főjegyzőnek hi­vataláról tett leköszönését. A’ leköszönési beszéd remek volt, sajnáljuk , hogy nem biránk eszközzel szavait bűn követhetni. Elmondá­s, hogy midőn 10 éves szolgálata alatt tapasztalt bizodalmukért a’ RRnek forró köszönetét és búcsúszavát mondja, nem vesz búcsút a* RRtől, mert a’ RR. között születve és neveltetve , a’ rendek között kíván élni és halni. Midőn magányába visszavonul, monda, nincs oka egy perczig is pirulni , mert reá nézve megnyugtató az, hogy politikai élete minden árnyéktól ment, mert meggyő­ződését és elveit, mellyeket érett megfontolás után vallott magáéinak , semmi hivatalért , semmi érdekért áruba soha nem bocsátotta.Ha hivatalos pályájára vissza tekint,folytató , azt nem látja ugyan ollyannak , millyennek lenni kellett volna, de emberi gyarlósága akadályoztatta szándéka’ ki­vitelében. Beszéde’ folytán kéré a’ rendeket , engedjék meg, hogy most, midőn díszes hivatalából kilép , midőn a’ hazának a’ jelen körülmények között annyi erőre van szük­sége, hogy most egyességre szólítsa fel a’ rendeket, hogy ne zavarja a’ BR. koszorúját elvbeli különbség, hanem fo­gadják el egymástól a’ béke-jobbot. Midőn a’ hazának annyi öszpontositott erőre van szüksége, a’ haza ellen vét , ki a’ békességet minden áron eszközölni nem akarja. Ne üldözzük egymást nevekért, hiszen alkotmányos ország úgy állhat fenn , ha elvek és nézetek férfiason képvisel­tetnek ; ki a’ hazában a’ békességet előmozdítja , az aj ha­zának fontos szolgálatot tesz. Fordítsuk minden figyelmün­ket az egyességre , mert habár eszközölhetünk is törvény’ útján reformot, annak sikere nem lesz, ha azt a’socialis reform elő nem készíti. Tartsuk fökötelességünknek,mondá, az igazságért küzdeni, még akkor is , ha a’ sikerhez nincs remény. Végre igére a’ jeles szónok, hogy a’ megyei ren­dek’ díszes koszorújában nem lesz utólsó, ki a’ haza­ nagy épületéhez egy egy porszemet hordana , és megfogja mu­tatni minden időben, hogy magához és elveihez hű marad­ván , az igazságot soha senki’ kedvéért megtagadni nem fogja. (És mi mindig ezen szavakra hivatkozunk, feleletül annak, ki Szabó Miklósnak jövendőre elveihezi szilárd ra­gaszkodásában kételkedik.) A’ leköszönő urnák nyilatkoza­tát közmegilletödés követte , mellynek egyik tolmácslója gróf Sz­. J.— keserű fájdalmát fejezte ki , midőn olly férfiút lát kilépni hivatalából , kit mintául lehet kitűzni, ki hivatalos pályáján, mondá , mintegy fényes csillag ra­gyogott, ’s kit nélkülöznünk nem lehet. A’ mostani kor­nagyszerű téren hasonló kezelés mellett semmi esetre nem ke­­vesedhetik. Szükségesnek tartja e­ társaság eddigi szerkeze­tét ’s kezelési módját alapelveiben tovább is meg­tartva, i­íy nagyszerű czél’ elérésére biztositási alapul lekötött tőkéjét egy millió kétszáz ezer pengő forintra szaporítani; ezen öszletet öt ezer darab részvényre felosztva , egy egy rész­vény­ árát két száz negyven pengő forintban megállapítani. Melly részvényr­észletből negyven pengő forint a1 részvény1 átvételekor a1 társasági pénztárába készpénzül befizetendő ; a­ két száz pengő forint pedig akár biztos alapul szolgáló ingatlan vagyonra jó helyen betáblázott kötelezvényben , akár a­ hazánkban jelenleg fenálló kamatláb szerint száztól öttel kamatozandó készpénzben a­ társasági pénztárába be­­teendő leszen.“ — Szerk. *) Az adóügy’ ledorongoltatását követő Jobb időszak értetik. 51 September 26. 1845. Péntek Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483 sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá­nyok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorát apróbetűkkel 5 pengő kr számittatik. ijfgry* Folyó évi October’ 1-ső napjával kezdendő másod évnegyedi szokott előfizetés a’ „Pesti Hírlapra“ Budapesten házhozhordással boríték nélkül: 2 ft 48 kr., postán küldve: 3 ft 30 krjával pengőben elfogadtatik hatvani utczában a’ kiadóhivatalban és minden cs. kir. postahivatalnál. Landerer Lajos , a’ „Pesti Hírlap’“ kiadó­ tulajdonosa.

Next