Pesti Hírlap, 1845. október (548-565. szám)

1845-10-19 / 558. szám

o 130III.InkA vidéki olvasóink’ érdeke eslen (kik az ily jeleneteknek ré­szint ritkán, részint soha nem lehetnek tanúi), ha a’ helyett, hogy itt ott hallott­ vámszedő-gorombaságot olvasnánk le emlékezetünk’ táblájáról, egy illy dunai jelenet’ rövid váz­lat írjuk ki tárczánkból. Hét óra közeledett könnyű köd fedé még a’ szőke Du­nát , ’s partjain a’ sötétlő Budát ’s a’ mosolygó Pestet. A’ Pozsonyba készülő Stephan gőzösre m­indannan siettek az elkésés’gondolatától kergetett utasok bundáikkal,málháikkal, ’s őket a’gőzösig kísérő szeretteikkel. A’ kevéssé alább ál­lomásozó Ó-Budára járó kis Donau *) gőzösen szinte beál­lott az indulás’ órája,­­s a’ rajta levő emberek nem úti ké­születek , csak ollyanok , miilyeneket rendesen látni Pest’ utczáin- Ezen is, amazon is megcsendült időszakonként az indulást hirdető harang’ éles hangja. — Attila, mindkét ké­ményének erős füstölése’ daczára még mindig mozdulatlanul vesztegelt a’ hid’ romjai között. ’S a’ hid’ alsó részén meg­mozdul egy óriás , melly már annyi pórul járt kis collegái­­nak ’s annyi jégre vitt tehetetlen faalkotmánynak eszközlé parthoz vergődését, megmozdul Hercules, ’s nehány pilla­nat alatt sepervén el maga alatt a’ reánézve csak gyerme­kes daczu hullámokat, csak hamar Attila előtt terem , ’s megszánva fontolva haladó helyzetét, nehány sikertelen erőködés után méltóságteljesen vonszolja ki a’ kettős ke­ményével is csak hiában pipázgató Attilát szorultságából. ’S most négy gőzös terem egyszerre csak igen csekély­­távolságra egymástól a’ Duna’ felsőrészén. Hercules akna­­terjedelmü kéményével ’s a’ kudarczot vallott Attila a’ Duna’ közepén foglalnak helyet,—az első, mintha pirongatoriumot osztogatna, a’ másik, mintha elszégyenülve köszönetét re­­begne. És mind a’ négy hajóból barna fü­stoszlopok és szőke gözfellegecskék emelkednek fel egyenesen és maga­san a’ csendes ég felé, nagy felhőkkel borítva el a’ látha­tárt. És megkondul egy messze toronyban a’ hét óra. Ste­phan elválik a’parttól, utazó vendégei bucsuképen lobog­tatják kendőiket a’ part felé; a’ parton úti készületűt néhány ember lelkendezik, 's ámbár alig hogy lihegni bír, mégis elkésett. Utána indul csakhamar a’ másik német, a’ kis Donau is, barátságosan játszadozva a’ habokkal, nyílként repülve a’ túlterhelt Stephan után , kit csakhamar el is ha­gyott. Elhagyott állomási helyeikre Hercules és Attila tele­pedének. E’ közben mindinkább megnépesedének a’ partok, a’ megbomlott hidat 5 — 6 csalnak igyekvék pótolni (sed quid hoc ad tantam sitim?), eleséggel megrakott apró hajók kötének ki itt is, ott is, ’s a’ hetivásárra csődülő nép sűrü tömegekké csoportosult. Forgalom , üzlet , kereskedés, gyors és szakadatlan közlekedés,— újjászületésünk’ e’nagy tényezői, jövendő boldogságunk’ biztató zálogai — műkö­dének mindenütt , a’ merre pillantánk. ’S örömtől doboga fel keblünk, ’s kibeszélési vágy szállta meg lelkünket. És nem pillantánk a’ múltba, mert nem szeretnénk fél után megállatni ’s kezeinket összecsapva felkiáltani: „Im mennyire jutottunk már!“ A’ szép jelen, hazánk’ sziv­­erének, a’ kedves szőke Dunának, ép, eleven pezsgése át­emelő lelkünket egy szebb jövö’tündérképei közé, mik nap­ról napra vonzóbbak lesznek mindnyájunk előtt,­­s mikről álmodozni munka utáni üres óráinkban jobban szeretünk, mint saját magunk’ jövendő boldogságáról. ’S képzeletünk’ szárnyai átrepitenek a’ Temze’ és Szajna’ partjainak bol­dog népei közé , hol épen annak, minek emelkedését most minálunk is tapasztaljuk, hol az anyagi érdekek’teljes kifejlése’ következtében magas halomra gyűlve feküsznek a’ s­z­e 1t e­m’ kincsei — és gőzöseink’ kerekeinek minden mozszanásában egy lépést láttunk, melly által azon példány­képen előttünk ragyogó nemzetek’nagysága felé közeledünk. — Midőn nehány héttel ez­előtt az Ungar’ egyik szinházbirálója (egyúttal szerkesztője) egy német színészről megrovólag azt nyilvánította volna lapjában, miképen az úgy áll a’ színen , mint néhai Lejarsék’ , a jaz­zé­j­a , a’ szinész által törvény előtt bevádoltatott; minek vége azután az jön, hogy az érintett szerkesztőbiráló a’ városnak valami Montesquieuvel túlterhelt, másodrendű tisztviselője által azon okból, mivel illy családi (!) vi­szonyokba vágó megjegyzést merészkedett tenni, most ez egyszer ugyancsak 12 pfttal büntettetett, jövendő ha­sonló esetekre nézve azonban testi büntetéssel is biztattatott. — Mi e’ dolognál, a’ családi pietás’ megőrzé­sén illy iszonyúan munkálódó subalternus úr’ bölcse­­ségén kívül (mit olly nagyszerűen bámultunk , hogy ámbár a’ dolog már nehány héttel ez előtt esett tudo­másunkra, mi a’ rendkívüli bámulás miatt csak most bírunk szóhoz jutni), mi csak azon csudálkozunk, miérthogy a’ né­met színház’ egész közönsége nem fogatott ezen bölcs ítélet alá , melly egy szájjal ugyan azt vallja a’ neve­zett színészről , mit az emlitett referens mondott. — Nem is fogjuk e’ tárgyat újra fölmelengetni; úgy hisz­­szük, az illető ítélő urnak elég ideje volt már eddig hig­gadtan átgondolni eljárását ’s magát a’ legmélyebb piru­lásnak adni által. — Csak annyit mondunk, hogy a’ legbotránkoztatóbb képtelenséget állítaná az, ki az ef­féle ítéleteket igazságosnak , a’ testi büntetésseli fe­nyegetést alkotmányos ország’ polgára , mi több: a’ közönség’ egy része — bármi csekély, de még is — szellemi vezérének irányában szabadnak, méltányosnak mondaná. ’S hazánkban már a’ barmok’ ügyében is alakul­nak kínzás elleni egyesületek, — és valljon mi fogalmuk lehet bizonyos embereknek a’ sajtóról ? — — A’ fővárosi feltünöségek közé tartozik, hogy vala­mennyi lap , mellyek’ illető írói az uj pesti Kör’ pártolói közé tartoznak, ezen kör’ ajánlásául egyhangúlag említik meg azon körülményt, miképen ott minden tag ingyen kap szivart és dohányt. A’ Hirharang múltkor kiszámitá, hogy Budapesten (vagy talán csak Pesten magában ? — an­nál jobb) legalább is 15,000 ember dohányozik. Ha a’ 15,000 ember nem áll be tagnak az uj Körbe, akkor nem tudjuk, ki álljon be; ’s ha e’ kedvező körülmény nem buktatja meg a’ régi Kört, akkor semmi sem lesz azt képes megdönteni. Csak nincs a’ világon különb dolog, mint az életrevaló tu­domány , mellynél fogva az uj Kör’ alapító tagjai a’ jobbik végét ragadják meg a’ sulyoknak, ’s olly gyenge oldalra sujtnak azután vele , a’ hova más ember még csak nem is álmodja a’ sujtást. — A’ légszeszvilágitál’ ügye erősebben kezd mo­zogni. A’ városi tanács megtevé ez iránt az első lépéseket, e’ napokban folyamodván a’ kir. kamarához , mondaná ki elvileg az e’ tárgyú engedélyt. Mellynek megnyerése után lennének azután megkezdendők az e’feletti tanácskozások a’ már kinevezett városi választmány ’s a’ vállalkozó párisi ház’ itt mulató meghatalmazottja között. Mindenfelé erről foly most a’ beszéd; a’ mostani olajosok azt mondják, hogy az, a’ mit ők a’ lámpákba töltenek és meggyujtnak, a’ lehető leg­kevesebb ugyan, de azért mégis valami — minél fogva azután meg nem foghatják, hogyan lehetene az, hogy na­gyobb világosságot adjon az, a’ mi még a’ legkevesebbnél is kevesebb : a’ semmi. Mások azt beszélik, hogy ezentúl nemcsak az utczák, boltok, házak’ lépcsői ’stb. légszeszszel lesznek megvilágítva , hanem még az éjjelenként világító utczagyerköczök is légszeszvilágot hordozandanak lámpá­saikban gyertyabél helyett. Ezen kis Diogenesektől minden kitelik.­­ Bizonyos városban , melly közel van Pesthez, szá­mosan járulnak folyamodásaikkal egy fényes rangú , köz­­tiszteletben álló férfiúhoz; segélyért esedeznek előtte gyak­ran a’ legszegényebb , legügyefogyottabb sorsuak. Ezeket mint halljuk , egy rájok leső aprócska kényur szokta fel­fogni— kiről a’ felsőbbek bizonyosan semmit sem tudnak , ’s azon ürügy alatt, mintha a’ magokkal hozott folyamodás nem érne semmit, azt tőlök elszedegeti ’s helyébe ő maga ir mást — 2 pft. honoráriumért. Egy vidéki megyei tiszt­viselő’ közbenjárása által kezünk között van egy ollyan fo­lyamodvány, mellyet azon, mások’ dőreségén élősködő em­ber egy szegény folyamodni akaró asszony’ kezébe adott az emlitett munkadij’ letétele mellett,­­- ’s azon kívül, hogy e’ kérelemlevél’ külalakja ollyan, mellyért minden írni ta­nuló gyermek büntetést érdemelne, a’ benne foglalt írás ollyan, mint mikor egy két éves gyermek krétát kap kezé­be, ’s a’ szoba’ pallóit széles jó kedvében, szabályt nem is­merő , zabolátlan vonásokkal mázolja, úgy annyira, hogy az egyptomi gúlák’ hyerogliphjeivel talán csak épen olly kevéssé boldogulnánk , mint e’ kérelemlevél’ olvasásánál. Sírva panaszlá a’ szegény asszony e’ levél’ visszautasittatá­­sát az illető helyen — min csodálkozni épen nem lehet — ’s ezennel figyelmeztetjük a­ tolakodó fogadatlan ügynököt, hagyjon fel nemtelen fogásaival, különben pedig az ille­tők tudni fogják, mint lehessen őt e’ szenvedélyétől el­szoktatni. — A’ fa’ára naponként emelkedik fővárosunkban. Minél fogva mindazoknak , kiknek nem sok pazarolni való pénzök van, ajánljuk a’nem régiben szóba hozott köszénfütést Ez által a’fütési költség’felét lehetne megtakarítani. Egy középnagy­ságú szoba’ fűtésére mintegy 30 olly mázsa kőszénre van szükség, a’ mi ilyen Budán Brunnernél, Pesten Miesbach­­nál kapható 24 pakron; mig ugyan azon szoba legalább is két öl kemény fát nyelne el, a’ mi pedig a’ fának mostani ára mellett legalább is még egyszer annyi költséget szerez­ne. Ez ajánlat Pesten már is számos pártolóra talált, ’s le­het, hogy ezek a’ jövő télre, vagy talán örökre lemonda­nak a’ drága fáról. ’S ha a’ pártolás még nagyobb lesz , ’s ennek folytán a’ kőszén nagyobb mennyiségben fog beszál­­littatni, remélhető, hogy az még olcsóbbá fog válni. A’ fa­­kereskedő urak e’ mozgalmakat természetesen épen olly formán szeretik, mint az olajlámpások a’ közelgő légszesz­­világítást. De a’ kor halad ’s nem hallgat egyes ember’ ma­gánérdekeire. — Dicsérve kell megemlítenünk a’ helybeli asztalos ezéd’ azon legújabb határzatát , miszerint ezentúl minden bútorait honi kelmékkel szándékozik bevonatni — mit meg­bánni bizonyosan nem leend oka , miután e’ tekintetben ha­zai gyáraink’ művei igen közel állanak ahhoz , mit a’ kül­föld , mint e’ nemben legjobbat, képes felmutatni. — Hirszerint gróf Teleky József erdélyi kormányzó és m. akadémiai elnök ó excja, ki e’ napokbani Pesten mu­latósa’ alkalmával színházunkat is gyakrabban látogató meg, a’ nov. 16-án tartandó akadémiai nagygyűlést személyesen szándékozik megnyitni. — Gróf Széchenyi István e excja nagy fontosságú tisza­­vidéki utjából városunkba érkezett. — □ Törvélyhatósági dolgok. HORVÁTORSZÁG. Tartományi gyűlés. Hatodik ülés. Oct. 3-án. Mindenek előtt elfogadtatott egy felirat Zágráb­­megye’követeinek meg nem jelenése miatt. Ezután a’ leirat értelmében, mellyet közlöttünk, a’ tartományi gyűlés ren­dezése került tanácskozás alá. Tanácskozás’ alapjául szol­gált az 1837. évi küldöttségi munkálat. A’ munkálat szerint a’ tartományi gyűlés’ elnöke a bán, kinek joga: a’ rendeket, felsőbb jóváhagyás mellett, össze­hívni, s a’ gyűlés’ helyét a’ tartomány’ határain belől meg­határozni. Helyettese lehet a’ báni helyettes, vagy a’ leg­­idősb főispán. Körösmegye’ indítványára ezekhez még hozzá­ adatván, hogy a’ tartományi ülés felváltva Horvát- és Tótor- t­­­szágban tartassék. Ez utóbbi nevezet alatt ellenkezőleg az­­ anyaország" legújabb törvényeivel is, ellenkezőleg a’ tör­ténet­ekel, Verőcze-, Szerém- és Pozsegamegyéket értik. Tartományi gyűlésre meghivatik a’ bán által: a) minden megyei püspök, czimzetes püspökök ’stb.; b) az auraniai perjel; c) az alkapitány; d) káptalanok. Körösmegye’ ki­­vonata szerint a’ körösi görög nem egyesült is; e) a’ főis­pánok’s helyetteseik; f) a’ fiumei kormányzó; g) a’ Horvátországban birtokos és lakó mágnások; h) az ottani megyék; i) a’ turopolyai gróf; k) a’ sz. kir. városok (ezek közt Eszék is és minden leendő kir. városok) , Fiume és Bukhari; l) az albán , itélőmester ’s a’ bántáblai ülnökök; m) a’ kerületi táblák’ elnöke , ülnökei ’s jegyzője; n) a­ zágrábi tudományos académia. A’ hivatalnokok’ képviselete ekkép’ rendeztetvén , né­­mellyek a’vinodoli (20,000 lakossal biró) tengerparti kincs­tári kerület’ részére is ülést és szavazatot sürgettek, hogy ez által a’ tartományi joga azon kerülethez, mellyet a’ ma­gyarok de facto úgy is magoknak tulajdonitnak, érvénye­­sitessék. Ez argumentum olly fontosnak találtatott, hogy az indítvány ellen hasztalan hozatott fel a­ nevezett kerületnek kincstártól függése. Egyébiránt a’ képviselet’ felállított rendszere mellett ez argumentumnak nagy fontosság nem is tulajdonitathatott. A’ bántáblai ülnökök’ szavazata ellen is emeltetett szó. Valaki úgy vélekedett, hogy a’ legfelsőbb hatalomtól füg­gő bíráknak a’nemzet’politicai ügyeibe engedett illyes avat­kozás által a’ nemzet’ képviselőinek befolyása gyöngitetnék. A’ képviseleti eszme’szempontjából is létetett ellenvetés. A’ többség azonban itt is következetes volt magához, ’s a’ sza­vazatjogot a’ tiszteletbeli ülnökökre is kiterjeszté, úgy szinte a’ fiumei és károlyvárosi váltótörvényszékek’ elnö­keire is. Végre Pozsegamegye az aranykulcsos és királyi taná­csos urakat is megakará hívni a­ tartományi gyűlésre. Nem pártoltatott. Hetedik ülésben (oct. 4-én) a’rendezés befejeztetett, ’s egy zágrábmegyei nemesektől aláirt óvás olvastatott fel az ülésbéli kirekesztetésök iránt. — A’ következő három napon ülés nem volt. Nyolczadik ülésben (oct. 9-én) a’ horvátországi külön helytartótanács’ kérdése nagy szó­többséggel elfogadtatott, ’s ez felírásban fog sürgettetni. — Azután a’ turopolyaik’ zágrábmegyei szava­­zatjoga fordult elő; ’s közgyűléseken ’s választásokban nektek egy szavazat adatott; tehát képviselet, aránylag illy semmit jelentő képviselet a’ megyén! ZEMPLÉNBEN sept. 30-án érkezvén meg Gróf Szé­chenyi István mint kir. biztos a’ Tiszaszabályozás’ tár­gyában, másnap 10 órakor ülést tarta saját elnöklete alatt. Jelen voltak Szabolcs’, Bereg’ és Ung’ küldöttei és számos tiszai birtokosok. Az ülésről a’ következőket közöljük a’ Jelenkor után: Előterjesztő ő nagym, hogy a’ Tisza folyónak Tisza- Újlaktól egész a’ Dunába szakadásáig akkénti szabályozta­­tása , hogy vidéke, mellynek több millió hold földnyi ré­sze a’ kártékony áradások miatt haszonvehetlenül hever , az áradásoktól megmentessék — a’ czél, mellyre egyesített erőkkel működni kell. A’ czél , mellyet sem kicsinyíteni sem nagyítani nem kíván, eléretni csak úgy fog , ha az illetők’ kebleit tántoríthatatlan akarat ’s nem szűnő lelkese­dés edzendi meg. Férfiak kellenek úgymond a’ gátra, ’s a’ lehetetlenséggel határos akadályok romba dűlnek. Többször mondák már, hogy a’ Tisza’vidéke iránt különös sympathiá­­val nem viseltetem , ezt megczáfolandó itt kezdem meg működésemet,’s az ellenkezőt tettleg kívánom bebizonyítani, hiszen előszeretet csatol engem e’ vidékhez , mert ez a’ tiszta magyar nép’ törzsökének telephelye, mellytöl a’ „nemzetiség és szabadelműség“ tekintetiben a’ nemes gróf annyit vár , hogy megmentetésökkel a’ hon’ boldogabb jö­vendőjét látszik elővarázsolni. Pénz, terv é s ennek sikeres vé­gr­eh­aj­tása, ezek azok úgymond, mely­­lyek teendőink közé tartoznak , a’ mód pedig mind ezeket létesíteni a' tár­sada­lmi téren­­ mű­ködés. Mi pedig a’költségeket illeti, a’ gróf azon ér­telemben van, hogy kik a’ hasznot húzzák , azok viseljék a’ nehézségeket, ’s így kiknek földjeik megmentetnek ,­­ré­szesüljenek a’ közterhekben. Ismeri­k úgymond e’ beteg testet , mellyet nem néhány recipével, nem egy vagy több canalissal, de teljes regulatióval lehet csak igazán meg­­orvoslani, ’s nem palliativ de radical szerekkel, külön­ben csak foltot foltra rakunk. Elvül pedig kimondja , hogy mellette senkinek veszteni nem kell. Mivel azonban ez alkalommal több megyei küldöttei is vannak je­len, ez nem annyira vidéki mint orsz. ügyben tanácskozásra szólít fel mindenkit, indítványát pedig abban öszpontosítja, hogy társaságok alakuljanak, mellyek választottaikat Pestre küldjék, hol a’ létesítési módok ’s megkivántató szüksége­sekről közértelemmel tanácskozzanak. E’ több ízben éljenekkel megszakított beszédet más szó­nokok’ nyilatkozatai válták fel. Beregből L. J. ő excellen­­tiája az indítványt elfogadó. Hasonló értelemben nyilatko­zott Szabolcsból P. L., ellenben jogból P . csupán me­gyei utón kivánt a‘ dologhoz kezdeni. Különbözők valónak a’ vélemények, némellyek egyedül megyei, mások egye­dül társadalmi, legtöbben megyei és társadalmi módokhoz kívántak nyúlni, a’ mennyiben t. i. a’ megyét több fenfor­­gandó úrbéri kérdés miatt nélkülözni nem lehetene. Volt, ki a’ tárgyat országosan kívánta sikeresittetni, azon hiede­lemben lévén , hogy illy nagy czélra egyes erők csekélyek leendnek. Hollandiában, úgymond, egy köblös föld’ megmen­­­­tetése 250 p. forintba került, kisebb szám mellett mennyi­­i­vel inkább tehetetlenek leendünk különösen mi, kiknél az *) teg negezi *• 8 gőzhajózási társaság a’ Dunát. — Szerk­. 262

Next