Pesti Hírlap, 1845. november (567-582. szám)

1845-11-06 / 568. szám

Csütörtök Megjelenik e’ lap minden hetén nagysecr: I un derer Lajos kiadó-tulajdonosnál n,ok Iránt a' megrendelés November 0. 18 ft. se 8. HÍRLAP: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. • Eleilletheti.i­llelyben , hatvani utcia Horváth-hazban 183 s­. a., egyebütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’» egyéb külföld» tartományokba küldetni kívánt pen'.a­­csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetményei felvétetnek,­­s egy-egy kis hesábsorért apróbetű­kkel 5 pengő ki számittatik. TARTALOM. Kinevezések. Országház. Duna-tiszai csatorna Fővárosi újdonság­ok. Törényhatósági dolgok: Horvátország (tartományi gyűlés), Zágráb megye (közgyűléséről előleges közlés), Zeránd (tisztujilas). Belsőszem­ek. Vegyes költemények. Thalberg. Gyáralapító társaság. Külföld.­­Értekező: Esküsszéki eljárás (folyt) Hirdetések. WAOTAMOHSKA.© és ElKIJEXKr. Ő cs. ap. kir- Fölsége a’ király­i ügyek’ igazgatójává Eötvös József eddigi aligazgatót méltóztatott legkegyeim kinevezni A magy. kir. udv. Kanczellariánál Marovsz­ky József, és Moravchik József Frigyes Lajos gyakornokok udv. járulno­­kokká és hitesjegyzőkké lőnek kinevezve. ORSZÁGHÁZ. Már ez ókor’ legtávolabb századaiban érezték, hogy azon helyeket, hol a’status legfőbb jogait gyakorolja, fénynyel kell körülvenni. A’ dolgok* benső méltósága a’ sokaságnak nem imponál, ’s e’ fölött van az emberben bizonyos érzet, melly a’ cselekvés ’s a’hely között öszhangzást kiván. A’ honpolgár’ büszke öntudata is követeli, hogy ol­y helyek, hol sorsa fölött határoztatik, dísztelenek ne legyenek. Bizonyítják mindezt az ó és uj kor’ középületei, ’s különösen a’ törvényhozást illetőleg, Washingtontól Karlsruheig fényes termek állíttattak a’ tör­vényhozó testületeknek. Mi magyarok természetesen e’ te­kintetben is kivételt képezünk, mert hiszen tudjuk, hogy szép teremek még nem hoznak jó törvényt, ’s mert mi nem vagyunk hiú nemzet, vagy talán pozsonyi or­szágházunk disztelensége által minden más országházat azért múl felül, mert azt úgyis inkább a’magyar tör­vényhozás’ ideiglenes szállásául, mint országháznak kí­vánjuk tekintetni. Ezen tekintet, de főleg azon természetes kívánat, hogy országgyűléseink az ország’ szivében Pesten tartassanak , hozá szőnyegre az országház’ ügyét. A’ múlt országgyűlés , mint sok másban, e’ tárgyra nézve is a’ választmányok’ kényelmes ösvényén haladva, választmányt nevezett, ’s e’ fölött programmot bocsáta ki, felszólitá a’ művészeket, jutalmakat tűzött ki. Nem akarunk itt most ez eljárás’ czélszerű vagy czélszerütlen voltáról szólani; elég az ahhoz, hogy e’dologban a’számadás gazda nélkül történt. Az o.gyűlésnek igen bajos volt úgy intézkednie, hogy az or. választmány ne compromittáltassére.— Pénz forgott szóban,’s nekünk mindenre van pénzünk,csak a’statusszükségek’fedezé­­sére nincsen. Magyarország különös színben tünteté fel magát Európa előtt, ’s pedig akár igaz volna, hogy e’ 12 milliónyi népességű ország az indítványozott három milliót meg nem bírná , akár ha csupán a’ fizetéstől vonakodott. — De azon remény’ fejében, hogy ez nem maradhat mindig így, térjünk át az országházra. Tegyük föl, hogy a’ jövő ’s ha ez nem, a’ 3., 4., vagy tizedik országgyűlés ismét szőnyegre hozandja az ország­­ház’ ügyét. Véleményünk szerint olly terv volna elfogadandó, miszerint az épület nemcsak az anyagi igényeknek megfe­lelne, de művészi értéke által az épitészeti ízlés’ nemesbíté­sére is hatna. Miután e’ tárgyról mindenkor illy nézeteink voltak, nagy örömünk volt látni, hogy Markó jeles művész, kinek híre európai, kire méltán büszkék lehetünk, hogy hazánkfia, a’ kibocsátott programai szerint országháztervet készít. E’ munka’ becséről, ha majd késsen leend ’s a’ nyilvánosságnak átadatik, illető birák fognak ítélni. Szabad legyen mindazáltal hinnünk, hogy kitür­ö fog lenni e’ terv. Nem alaptalan e’ várakozásunk.Tudjuk már a’ történetekből, miszerint nagy festők egyszersmind nagy építészek valának, ’s ki nem ismeri e’ férfiú’ tehetségét ’s művészeti általános képességét ? A’ művész, ki az építészet’ e’ classicus földön, Florenciben él, folyvást a’ legjobb építészeti iskoláben van. Megannyi fontos körülmény, melly a’ készülőben levő tervet előre különösen ajánlja az illetők’ figyelmébe. De ismételjük , hogy e’ művész hazánkfia, ki, habár évek óta ki­t­l él e’művészetnek nem kedvező hazán, azt olly híven szereti, mint bárki más, ki e’ hon’határait soha nem hagyja el s a posványos alföldnél szebb hont nem látott, ’s ízoms­og­yálban véli látni a’ művészet’ legszebb teremt­ményeit. Nem lehet ugyan nézetünk szerint a’ művészet’ , * h*Zstfiság de ha a’ honfi művész kész­ tökéletesbe vagy csak ollyat, melly az idegen művel méltán vetélkedhető , bűnnek tartanók , ha nem a’ honfi műve nyerné az idegen fölött az elsőséget Markó e’ terv miatt készül hazánkba jöni. Bár teljesülne szándéka, hogy tapasztalhassa, miként a’valódi művészt a’ honfi művészt honfitársai is érdeme szerint tudják méltá­nyolni. Sok hibáink’ egyike úgy is, hogy politicai mozgal­mak közepett a’ civilisatio’ más kellékeiről elfeledkeztünk , hogy az ipar, tudomány ’s művészet’ mezejét kopáron ha­­gyók, mintha a’ valódi szabadság e’ javak mellett meg nem férne , vagy épen nélkülök elérhető vagy fentartható­­volna. A’ tudás azon szárny, mellyel az egekbe repülünk , a’ tudatlanság átka az emberi nemnek, monda már Sha­kespearre,’s nagy igazságot mondott. Míg a’ szabadságot miveltséggel párosulva az emberi nem’ legnagyobb áldásá­nak tartjuk , úgy hisszük , hogy m­i veletlenség és tu­datlanság mellett vele élni nem tudunk. — T. Á. A’ duna-tiszai csatorna’ tárgyéban Írja a’ B.P. Híradó. Feynie H. F., hollandiai kir. töviz­­mérnök, ki már hazájában vizmérnöki tudományának tettleg több jeles próbáit adá, a’ dunatiszai csatorna’ vállalatát ’ előmozdító választmány’ kívánságára és Wodjáner S. ur’ közbenjárása után tegnapelőtt (oct. 30-án) ide megérkezett, nyomban folytatván útját a’ kérdéses dunatiszai csatorna’ vonalának és Beszédes József vizmérnök ur’ tervének meg­vizsgálására ; minélfogva ezen már harmadik nagytekintélyű és practicus vizmérnöknek eljárásából remélhető, hogy ezen csatorna’ tárgya és az előadott nehézségek rövid idő múlva végkép’ el fognak döntetni. Főváros* ajd£ , Kétszer s dalolt a’ legközelebb múlt napokban színpa­dunkon Katona József „Bánk bán“ czimű 1818-ban készült drámája, — múlt Szombaton Len­dvay’, kedden Egressy’ jutalmául közönségesnél ünnepélyesebb érzelmekkel zarándokolunk e’ napokon a’szent ereklyéhez, — egy az életben ismeretlenül, meg nem értve, nem mél­tányolva ’s nehéz bajokkal átküzdött koránhunyt nagy szellem’ csaknem egyetlen hagyományát jövénk megtekin­teni. És előttünk látók lebegni képzeletünkben a' halottak’ országából visszatért szellem’ óriási árnyékát, és üdvet in­tegetni látók a’ magyar közönségnek , melly azon napokon csaknem először kezde emlékezni a’ korán,de már régen el­hunytra.’S ámbár elragadtatásunk az előadás alatt a’ léc földi fokra hágott, tiszta öröm helyett mégis keserédes érzelmek foglalák el kebleinket, ’s a’helyett, hogy — mint máskor tevők — előadás után jótékony visszaemlékezés’ kedves képei között merengtünk volna, most visszavonulva ma­gányunkba, érezzük leginkább, mit jelentsen az, ha Csákó mondja egy helyen , hogy : „gondolataim fájnak.“ És pillanataink­ illyetén visszafordultában, keblünknek illy hangulatában ismét hajlandók vagyunk elhinni, mit ön­ismeretünk’ fokonkénti jobbra , szigorúbbra változásában puszta phrasisnál egyébnek már alig tartánk, hogy t. i. e’ nemzet’ elmaradásának, lassú sorvadásának oka nem csu­pán önbüneinek hosszú lajstromában rejlik , hanem, hogy csakugyan igaz, miszerint minden e’ haza’ áldott földön dúsan virágzani törekvő nemesebb csirára a’ sors’ átka ne­hezül. Avagy a’ szív’ tengerének legmélyére ható azon lélek­búvárát , ama nagy és örök igazságok’ előállítása szóban, cselekmények ’s egyes jellemfestésekben, azon kiválólag magyar szellem, e’ nemzet’ örök időkteli hibáinak, erényei­nek, stereotyp-polgári bűneinek éles bonczolása, a’ magas költészet, ’s a’ mellyel an­nyit kelle küzködnie, a’ szép és erődus nyelv, — a’ miket Bánk bánban mindenki csodált — nem nyilván mutatják-e, hogy fiatal szerzője egy illy­ép csemete vala, mellynek gyümölcseit később mohón lett volna élvezendő a’ nemzet. De az elvonulva fényésö cse­mete alig hozá meg legelső tavaszvirágait, miket nyelvünk’ nehány gondosabb kertészén alig vön akkor észre valaki — rájött a’ vihar , ’s letördelé ágait, összerombolá a’ gyöke­reket. Katona meghalt. És meglepő a’ halál éveinek leg­szebb , legmenkabiróbb szakában, a­­nélkül, hogy dicső­ségét megérné, ’s a’ nélkül, hogy legalább hallhatatlan szellemének több művét hagyhatta volna hátra az utókornak tanulságul, gyönyörül, példányképül. Abban a’ világ’ csaknem valamennyi nagy embereinek közös sorsában osztozott, erre nézve az utókor’ fájdalomteljes szá­nakozásét ébreszté fel. Az igazgatóság’ ég színészek’ részéről a’ legnagyobb buzgósággal, fáradságot, költ­séget nem kímélve fogadtatott, — a’ közönség pedig olly rendkívüli számmal jelent meg, hogy ~ különösen első isben — még a’ színpad’ minden üres helyei is tömve valának nézőkkel. És eszünkbe jut a’ tapasztalás által bebi­­zonyult azon igazság , hogy a’ melly nép lelkes fiaiért még lelkesedni képes, az még nem veszett el egészen. — Libay ismeretes ezüst mellképéért ő felségétől egy brilliantos arany gyűrűvel jutalmaztatott. — Thalbergnek múlt szombaton déli 12 órakor a’ nagy redoutteremben adott hangversenyén fényes , de nem igen nagy számú közönség jelent meg. Őt Liszttel csaknem egy rangra, sőt mint zeneműszerzőt magasabbra helyezték , ’s hogy mégis Lisztnek hasonlíthatlanul nagyobb közönsége volt közöttük , annak oka az idők’ változásán kívül, alkalmasint a’ rokonszenv’ más és erősebb kapcsai között keresendő. Jeles játéka sem fogadtatott azon kitörő lelkesedéssel, melly­­ről külföldi lapok emlékezének, ’s minek Pesten is többször valánk tanúi. Mondják: Thalberg a’ hölgyek’ embere lehet, hogy ez volt oka a’ csendes és szelidebb tetszésnyilatkozat­nak, miután a’ hangversenyen kitűnőleg több férfi volt jelen, mint asszony, az asszonyok pedig nem igen szoktak hangot adni a’ férfiaknak a’ hangversenyeken , ámbár hogy külön­ben nagy barátai a’ hangversenyeknek —Thalberg a’ pesti Kör által múlt vasárnap adott lakomán megjelenvén, a’ többi között áldomást ivott Erkelre , „mint a‘ most élő zeneszerzők’ egyik legjelesbikére.“ Pedig competensebb bírót e’ dologra nézve nem sokat találhatnánk Európában. Meg kell jegyeznünk , hogy Thalberg „Hunyady László“ legutóbbi adatásakor jelen volt színházunkban. — Szinte múlt szombaton adatott a’ budai színházban Czakónak nálunk mindig tetszéssel adatni szokott „Kalmár és tengerész“ czimű dran­ája német fordításban. Czakó, ki a’ darab’adatásán jelen volt — múlt számunkban közlé nyi­latkozatát, miszerint ama fordításban az ő eredetijére sem­miképen sem ismert reá. ’S így nincs mit csodálkoznunk , ha a’ darab bukott, annál kevésbbá van pedig erre okunk , ha a’ darab é s magyarul egy kukkot is alig értő fordítójára gondolunk, azon bizonyos , a’ német nyelvben is járatlan Benkiri C. Mária arra , kinek hívatlan tolakodásásáról már más ízben is valánk kénytelenek emlékezni. Az irodalom’ országa ugyön mindenkinek nyitva áll, de tudnia kell benne mindenkinek a’ netovábbat. Az ő ne továbbjának pedig határai igen szükek. — Közbeszéd’ tárgya , miszerint a’ bekövetkező téli hónapokban a’ budavári német színházban a’ nemzeti szín­ház’ tagjai által hetenkint két magyar előadás fogna adatni. Ugyan kiben ne örülne a’ szív illy hírek’ hallattára? Sziné­­szeinkre nézve bizonyosan nem a' legkellemesebben S­aland a’teli átevezés’gondolata , azonban nekik a’színi ügynek mindenütt, de különösen a’ fővárosokban­ terjedése ezer­­szerte inkább f­kszik szívókon, mintsem hogy e’ gondolat­tól csak egy pillanatnyira is visszaijednének. És a’ Budán lakozó igen számos magyar é­rzésü főbb és alsóbb rangú hazánkfiai a’ magyarságnak Budáni meggyökereztetésére nézve hatalmasb lépést egyhamar nem tehetnének, mintha a’ fentebbi hit’ valósulását kieszközlenék. Kezdetnek ennyit, azután többet és igy tovább , a’ minek neve azután h a- 1 a d á s. — Hitelesen tudjuk, miszerint az idei népszínmű juta­­lomra pályázott művek között második rangot nyert, ’s a’ jutalomtól csak egyetlen szókevesebbség miatt elesett szín­mű , a’ „Két gyám“ Jókay Móricz­é, ’s némi változtatá­sokkal szintén szalni fog. Ugyanazon szerzőtől múlt héten egy „Kincstárnok“ czimű történeti dráma fogadtatott el. ’S e’ szerint ismét több rendbeli új darabnak nézünk elébe. — A’ Tigris-fogadó’ gazdáját figyelmeztetjük, paran­csolja meg embereinek , hogy a’ mosdó edények’ tartalmát ne öntsék ki a’ magas ablakokon keresztül az alacsony ut­­czára. Minap egy szegény asszonyt, ki azonkívül gyerme­­­ket hordott ölében, lepett meg az illyen magaírósi leöntés. ’S az ijedség miatt csaknem veszedelmesebb baja történt mindkettőnek. — A’ vasút’ egy csekély részét csakugyan még e’ hó­nap’ folytán szándékoznak megnyitni. Akkor hisszük, ha látjuk. — □ 'ITst­ratay Santca&gf HORVÁTORSZÁG, Zágráb, October’ 16-án. — A’ kilenczedik ülésben , oct. 10-én a’ választmányi munkálat’ nyomán tárgyaltattak a’ többi még hátralevő sérelmek és kivánatok, nem különben a’ követj­elentés’ folytában indít­ványozott intézkedések,’s végkép’ is befejeztettek. Varasd­­megye ’s Károly város’ követei’ indítványa’ következtében ő felsége arra kéretett,hogy a’ zágrábi academiát mind azért, hogy azon tartományok’ fiai a’tanári koszorút elnyerhessék, minthogy a’ tanszéki csődületek itt helyben tartathassanak, három karból álló egyetemmé emelni méltóztassék; — Ká­­rolyvárosnak indítványa azonban, hogy a’ zágrábi püspök az uj egyetem’ örökös elnökévé neveztessék , minthogy a’ kinevezési jog ő felségéhez tartozik, pártolásra nem talált; — továbbá, hogy a’ horvát nyelv nemcsak az academiában, hanem a’ gymnasiumokban is tanittassék; — mesterképző intézet ’s ipariskolák létesittessenek, vagy a’ mennyiben az utóbbi nem történhetnék , két horvát ifjú segélydíjjal lát­tassák el; — a’ zágrábi kir. academiában a’ nyilvánjog’ ta­nítója által a’ horvát­ helyhatósági szabályok ’s jogok tanít­tassanak ; — a’ gymnasiumi tanítók’ fizetései öregbittesse­­nek, ’s a’ tanszékek nem egyedül a’ sz. ferencz-rendi szerzetesekre, hanem csődület’ utján a’ legalkalmasabb egyénekre bízassanak. A’ horvát színházi tőkét, ugyszinte a’ j­a­m­n­i­c­z­ai savanyu vizet tárgyszó számadások megvizsgáltatván, az el­sőre nézve határozattá vált, hogy míg a’ szinház létre nem jön, a’ 10.000 ftból álló tőke’ kamatjainak fele része éven­ként a’ legjobb drámai munkák’ jutalmazáséra forditathas­­sék; — ezeknek megbirálása választmányra bízatván gróf Draskovich János’elnöksége alatt.—’S ez alkalommal uj alá­írás nyittatott, ’s a’ bán ő exc. 500 pft, a’ zenggi püspök 200, a’ z­ágrábi káptalan 1000, gr. Keglevich Simu 200, Hor- 74

Next