Pesti Hírlap, 1846. július (701-718. szám)

1846-07-02 / 701. szám

Csütörtök 901. Julias 2.1846. FESTI HIBLAF. Meelelenlk e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozbodárssal 5 ft; borítékban 6 ft; r-ostán borítékban 6 ft Pp ~ Elöíizetbetni helyben Länderer La%s kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-hárban 483. sz. a., egyébutt minden kir. postahivatalnak — Az ausztriai biiodalomba s cgyéb kulfold tartományokba kuldvtpi kívánt pílda- Länderer ^ megJrendelés c’sak a- bécsl cs. föp0stahivatal’ utján történhetik. - Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábserért aprébetukkel 5 pengé kr szamlttatlk.______________ TARTALOM. Hivat, közlemények. A’ B. P. Híradó, Hetilap és mi a’ vámügyben. Töltött utakról. IV. Fővárosi új­donságok. Törvényhatósági dolgok: Zalamegye (gyorsirási ügy , g. n. egyesültek’ vallási ügye ’slb). Vegyes közlemények: Népkönyvkiadó egyesület. Külföld. Hirdetések. MACStY^aiOnUiSRÁI» és »MPKlf. A’ nmgu magy. kir. udv. Kamara a’ komáromi sóhivatalnál meg­ürült mázsamesteri állomásra Gra n n e r Antalt, a’ bánfyhunyadi kir. ellenílrségnél volt sómázsálól nevezte ki. Ö Fölsége Prohászka Károly Ferenczet, hradeki elemi is- kolatanitót nyugalmazni méltóztatott. Horváth János nagybányai kir. sómázsáló folyó évi junius’ tjén, V i e t o r i s János , kir. homonnai sómázsáló pedig junius’ 2án meghaláiozott. B. P. H. A’ B. P. Híradó, Hetilap és mia’vám- ügyben. Miután, a’ védrendszeri izgatás’ következtében, a’ vámsorompók’ megszüntetésére a’ másik párt’ kebelében is szándék keletkezett: helyén vala elmondanunk az alkot­mányos föltételeket, mik mellett mi készek vagyunk vám­szövetségre lépni a’ szomszéd örökös statusokkal. A’ B. P. Híradó , mellynek fontolva haladó pártja évek után nagy késén csakugyan eljutott oda, hol már évek előtt állott az ellenzék, örömet színlelve, hirdeté a’ győzelmet, misze­rint sikerült neki a’ P. Hírlapot valahára megtérítenie. Lát- szatos öröme azonban nem tartott soká. A’ Hetilap ugyanis, közbe szólva vitáinkba , a’ B. P. Híradóhoz némelly kérdé­seket intézett, „mellyeknek megoldása nélkül a’ vámügyben véleményt képezni nem lehet,’s mellyekre a’közbenső vám­vonal’ késő eltörlésének apostolai, ha nyíltan, őszintén nyi­latkozni vonakodnak , örökké azon alapos föltevés fog el­lenükben harcolni, hogy szándokuk veszedelmes ’stb.“ Mi ismétlők e’ kérdéseket, várva a’ velünk egyetértést szinlö B. P. Híradótól, hogy. nemzetünk’ alkotmányos és status— gazdasági érdekeire.nézve a’ közönséget, nyilvánosság’ or­gánumához illő határ'ózöiisággai, részéről is siet megnyug­tatni. Mondottuk, hogy ha ezt nem teszi, alkotmányos lap­nak sem fogjuk tarthatni. A’ B. P Híradó mindezekkel nem gondolva , ismét tanusitá, miszerint nála a’ „legyünk őszin­ték“ feliratok nem egyebek üres szójárásnál. Nem szólunk a’ Hetilap’ kérdéseire tett „csak azért semu-féle nyilatko­zatról. E’ dacz’ gyermekességét eléggé feltünteté a’ Heti­lap Utasítjuk olvasóinkat K. L. ur’ jun. 26-ki czikke’ meg- olvasására. De lássuk , mit felelt a’ B. P. Híradó nekünk ? — A’ helyett, hogy kérdéseinkre válaszolna, azokra felel, miket történeti tekintetben mondottunk. Meghamisítja a’ históriát. Állítja , mikint pártja régebben azért ellenzé a’ vámsorompók’ megszüntetését, mivel az adóügy még nem volt eldöntve. Ez állítás azon tételen alapszik , mintha az adóügyi különbségek’ kiegyenlitéseül állanának fen a’ vám­különbségek ; ’s e’ tétel’ alaptalanságát a’ P. Zeitungnak adott, jun 9-ki válaszunkban már eléggé feltüntettük. Itt csupán a’ históriát illetőleg kérdezzük: valljon az ellenzék ugyanazon időben, mikor a’ P. Hírlapban annak hajdani szerkesztője, a” mi különösen tisztelt elődünk, a’vámügy körül megkezdte az izgatást, nem kezdett-e egyszersmind izgatni az adó’ elvállalására is ? Hol talált mindkét ügy aka­dályra? A’ B. P. Híradó’ pártjánál, mellynek emberei el­lenzék a’ vámügy’ elintézését,— ledorongolák az adóügyet. Ezearől jó lesz megemlékezni. Sőt kérdhetjük, hogy jelen­leg is, midőn az ellenzék’védrendszeri izgatását a’ B. P. Hí­radó elavult doctrinalis vitákkal hivé paralizálhatni, — irt-e a’ B. P. Híradó nem random ugyanannyi, de csak egyetlen czikket is különösen az adóelvállalás mellett? Nem, hanem a B^. P. Híradó ig'en ért azon mesterséghez, mint lehet má­sok érdemét érdemetlenül elsajátítani. Az ellenzék’ embe­rei, e’ népszerűség’ vadászásával vádolt párt’ hívei, kitet­ték magokat a’ népszeiütlenségnek, koczkára tevék, az általatok felizgatott szenvedélyek közt, nem egyszer éltö­ket is, — ’s miután az eredmény közel áll, zajt csináltok, hogy, istennek hála, közel vagyunk a’ czélhoz, melly ellen mi.nd1n,fe8,yy?rekkel küzdöttetek. ’S ime már most hogyan csinálják a históriát? Élőállatok, mondván, hogy tímár reg ohajtátok a vámsorompók’ megszüntetését, de az el- enzék nem akart adózni. Nem ez-e a’ logica az idézett híradói czikkben ? Ismételjük, mikép a históriát tekintve, valamint sok egyéb kérdésben, a’ vámügyi eljárásra nézve is, az ellen­zék mondhatná a’conservativ párthoz, hogy: tandem ali- quan,do. Mi azonban ezt nem fogjuk mondani, sőt mindad­dig , mig a' B. P, Híradó a’ kijelölt alkotmányos és nemzet- gazdasági kérdésekre választ nem ad, ismét és ismét ünne­pélyesen tagadjuk, hogy közöttünk és közte, a’ fenforgó tárgyra nézve, egyetértés volna, Igaza van a’ Hetilapnak, hogy itt minden attól függ: hogyan ? mikép ? milly fölté­telek alatt ? B* részien mi a’ Hetilappal tökéletesen egy értelemben vagyunk. De a’ Hetilap, jun. 26-ki számában, tovább ment; a’ kivihetőségek’ kérdésébe bocsátkozott. Olly kérdések , miknek taglalásába bocsátkozni csak az utasítási rendszer kényszerit. IUy kérdésekben ugyan is , mint a’ vámügy , melly annyi bonyodalmakkal, annyi érdek-összeütközések­kel jár, előre valami bizonyost mondani igen bajos. ’S az utasitások mégis egész részletességekkel, mégis positivi- tásra adatnak. Sok megyékben a’ védrendszerre , másutt a’ vámsorompók’ megszüntetésére ’stb. A’ másik részről ez utóbbit halljuk; ezért kelle elmondanunk, mit kivan alkot­mányos önállóságunk, mit nemzetgazdasági érdekünk, ha ekkép’ intéztetik el a’ vámügy. Hogy a’ Hetilap föltételein­ket még egygyel megtoldotta, mondván: óvakodjunk pedig a’ dohánymonopoliumtól! — helyesen történt. Múlt évi tájékozásaink közt gyakran tevénk erről említést magunk is. Mi ebben szinte nagy akadályt láttunk, habár nem is olly nagyot, mint a’védrendszer’ ellenében. Ez ellen, viszonyaink között, állásunk’, európai statushelyzetünk’ természete szól; mig a’ dohánymonopolium, bármi nagy akadály különben, csak Gnanczalis akadály , mellynek elhárítására számtalan tervek lehetnek , a’nélkül, hogy Magyarország’részéről, mit mi szinte határozottan ellenzünk , kárpótlás követeltet- nék, vagy a’ dohánymonopolium hazánkba is behozatnék. Vegyük például a’ dolgot nem csupán fiscalisi szempontból; vegyük számba a’ nemzetgazdasági tekinteteket. Nem bir- hatja-e Ausztriát arra, hogy e’ monopóliumról maga is le­mondjon , azon nagy haszon , mellyet egy jogszerűen bir— hatandolt olly nagy piacz fog nyújtani iparának , mint Magyarország; nem birhatja-e illy áldozatra az egy koro­nás fő alatt egyesült népek' kölcsönös kiengesztelése ? Mi ezt mind nem tartjuk lehctlenségnek, annál kevésbbé , mivel tulajdonkép’ nem is olly nagy a’ dohánymonopolium- ból származó haszon , mint kürtöltetik. Ne feledjük a’ ke­zelés’ tömérdek költségeit ’s a’ minden irányban olly nagy- szerülég gyakorlott csempészetet ’stb. Azonban ismerjük el bár ez akadály’ rendkívüli fontos­ságát: valljon a’ mi dolgünk-e gondoskodni, hogy azon jövedelem miiíy utón mentessék meg. Ez a’ szomszéd sta­tusok’ kormányát illeti. ’S ha a’ másik rész ez akadály’ daczára is kivihetőnek tartja a’ vámszövetséget: akkor szóljunk mi ellenökben kivihetlenségekről, ha a’ másik rész indítványához olly föltételeket kötne, mellyeket ellenezni alkotmányos önállóságunk ’s nemzetgazdasági érdekeink parancsolják. Ekkor lesz egyszersmind idő a’ vámkérdést egy uj stádiumra vezetni, azon stádiumra , mellyben gyö­keres orvoslás helyett, legalább a’ baj’ részletes és ideig­lenes orvoslásáról keli gondoskodnunk. Ezen harmadik esetről, ezen szinte bekövetkezhető stádiumról szólottunk már eddigi vámügyi tájékozásink között is egy jegyzetben. Mondottuk, hogy a’ vámszövetségnek még olly neme is lehet, hol nem törlesztetnek el általában a’ közbenső vámok, hanem kölcsönös egyezkedések’ utján fogunk nyerni egyes czikkcinkre némi kedvezményeket. Ha azon kedvezményeket, mikhez illy utón juthatunk, érti a’ Hetilap’ jun. 26-ki száma, midőn mondja : „nincs közöttünk senki , magát azzal mystificaló , hogy miután királyunk ausztriai császár is, mi a’ magyar király’ megegyezésével fogunk az ausztriai császár ellen önhatalommal védvonalt állítani; hanem gondoltuk s gondoljuk azt, hogy alku és egyezség' utján fog Ausztria’ h oz z ájárul táva 1 a’közbenső vám szabályoztatni, ’s c’szabályzatnál köl­csönös méltány ossággá 1 hazánk’ érdeke is (tehát nem a’ védrendszer’ elvei szerint: csak hazánk’ érdeke) tekintetbe vétetni“; ha, mondjuk, ezen tekintetbevétel mindaz, mit a’Hetilap védrendszer alatt ért, akkor az ő terve kétségtelenül a’ legpracti- cusabb , a’ legkivihetőbb. — Mi védrendszer alatt egé­szen mást értünk; ’s az említett tekintetbe vétel’ eredménye legjobb esetben sem lesz egyéb némelly vám­különbségek’ kiegyenlítésénél. Pedig, habár némi tekintet­ben a’ védvám is kiegyenlítési vám: könnyen átláthatja bárki a’ kettő között az óriási különbséget, ha tudja, hogy az úgynevezett kiegyenlítési vám legtöbb esetben csak küllátszaton, számok’ hasonlatán, ’s nem a’ terményző erők ’s a’ különböző országok’ természeti és socialis előnyeinek tekintetbe vételén alapszik. Mi igen csekélynek ’s igen nagy fáradságba kerülőnek tekintjük, az ez utón apránkint nyc- rendett hasznot. Ez utón nem lesz kioltva, sőt minden egyes vámrovat’ vitatásánál, minél közelebb vezetnek az adatok’ kutatásai ’s a’ részletes viták a’ polgárok’ érdekeihez, az iparüzök’ műhelyeihez, annál inkább nyer mindannyiszor uj táplálatot az izgatás’ tüze, mellyet s’ viszonyok idéznek elő, s mi miatt mégis annyi felöl olly élesen gyanusittatunk. —­A P. Ztung’ vámszövetséget illető újabb czikkeire va- lamellyik közelebbi számunkban felelünk. TÖLTÖTT UTAKRÓL. IV. Szóljunk most legelőször is I az.uí,a^. domborúságáról. Régebben felettedomboruan [ csinálták az u^fhHt,^a^ö,^*tófrhajiÉs1r-^dván azoknak, — ma is nem ritkán látunk illyen koporsófedelü építményeket. A’ czél ebben, mit szem előtt tartottak , a’ volt, hogy a’ viz könnyen lefolyhasson rólok , ’s igy az utak’ tartóssága inkább biztosítva legyen. De, először is, nem a’túlságos domborúság, hanem inkább a’ felület’ simasága, más szók­kal, az ut’ szépsége biztosítja legjobban a’ viz’ lefolyását. Akármiilyen tetemes legyen is az ut’ domborúsága, a’ ke­rékvágásokba rekedt viz le nem folyhat, midőn ellenben, ha az még olly csekély is , de a’ felület folyvást simán tar- tatik , meg sem fog állni rajta. Födolog tehát, elkerülni a’ kerékvágások’ formálódását; — ’s aztán a’ túlságos dom­borúságok a’ feltett czélnak épen ellene is fordulnak, mert arra kényszerítik a’ szekereket, hogy folyvást egy nyomban járjanak , magokat sűlyegyenben tartandók , — a’ minek eredménye előbb nyomok’s aztán mind mélyebb és mélyebb vágások. Aztán, másodszor, a’ viz’ lefolyásának és az ut’ jó állapotban tartásának szempontja nem is a’legfontosbika azoknak, mellyeket számba kell venni. Legelső a’mit te­kintetbe kell venni, a’ szállítási forgalom’ kényelme és a’ közönség’ bátorsága, mellyért az ut csinálva van. Már pedig a’ szekérjárás’ gyorsaságának folyvást« nevekedése miatt, az igen domború utak nemcsak kényelmetlenek, hanem még veszedelmesek is a’ forgalomra nézve. Azért a’ régi dom­borúságok számüzendőkj’s az újak lehető legkisebb hajlásra szoritandók. A’ nekünk IcgillÖbbnek látszó domborúság az, melly 3Vo-tóli hajlásnak felel meg. Ez ámbár csekély , mégis több, mint elég a’ víz’ lefolyására tökélyesen ápolt utakon, ’s ezenkívül nem gátolja, hogy a’szekerek szabadon kering­hessenek az utak’ egész terjedelmén, minek hatása az, hogy a’ kopás egyforma,’s a’ nyomdokok és vágások’ alakulására alkalom nem adatik. Körülbelül ezt a’ domborúságot aján­lotta volt Mac Ádám is , ’s ezen gyakorlat van a’ legjobb angol- és németországi utakon is. Lehet azonban kissé öregbíteni a’ vizirányos részeken,’s alábbszállitani a’ hajlot­takon. A’ domborúság’ alsó határa lehet a’ 2'yo-tóli hajlás, mellyre nézvo tökéletes utón a’ nehézség stílyegyenzi a’ súrlódást. — Hanem mind ez csak a’ rendes állapotra jutott utakat illeti. Mikor uj útról van szó, ha azt akarjuk, hogy annak állandó domborúsága 3%-tóli legyen, az építéskor egy kissé túl kell menni ezen mértéken. Eleinte ugyanis a’ nyári ut nem igen lévén járható, a’ szekerek hajlandók az ut’ közepe felé tartani magokat, ’s ez által egyenetlen rok- kanást okoznak; az ut’ közepe e’ miatt elkopik, kiváluso- dik, ’s a’ széle felé görgetett kövecsek ott egy kitűnő ormót képeznek. Meg lehet ugyan tartani a’ felület’ szabályszerű­ségét, értelmes és folytonos ápolás által; — de azért nem kevésbbé igaz, hogy a’ felület többet vagy kevesebbet rok­kan, ’s a’ domborúság csökken. Ezen egyenetlen rokkanás’ kipótlása végett jó lesz 4%-tólíra emelni a’ hajlást az ut’ építésekor, hogy a’ szem előtt tartott 3%-tóli domborúság el legyen érve, mikor az ut teljesen egybetapadva és meg­rokkanva lesz. Egyébaránt a’ domborúság’ tulemelése az anyagszerek’ természetétől ’s a’ fentartásra fordított gon­doktól is függ. — Az aljnak formája, min a’ burkolat’ alsó lapja nyugszik, lehet egyenkörü-párhuzamos a’ felülettel, vagy egyszerűen vizirányos. Ezen utósó intézkedés minden tekintetben többre becsülendő. — Minthogy a’ forgalom tetemesebb az ut’ közepén, mint szélein, illő, hogy a’ burkolat’ vastagsága is egyenetlen és arányos legyen a’ terheltetéssel, mellyet minden pont visel. No már ép' ez történik , mikor az alj vizirányos, mivel a’ domborúság’ következtében a’ vastagság fokozatosan csök­ken az ut’ közepétől a’ széléig. Igaz, hogyigen sebes csök­kenés némi bajjal járhatna az igen szeles utakon, a’ midőn a’ középnek vastagságát igen fölemelné. De a’ 3n/n-tóli domborításoknál nem félhetni semmi effélétől. — Ha a’ bur­kolat’ csak egy részét foglalja el az útnak , ezen alj szúk- ségkép’ be lesz egy kissé rámázva az oldalutak közé; ha ellenben az egész ut’ felülete be leend burkolva , mint ez Angliában szokott történni, látnivaló, hogy e’ befoglalásnak nem leend helye. Most már egy igen fontos dologról, az utakat al­kotó anyagokról kell szólanunk. Először is az anyag- szerek’ minőségéről. Talán mondtuk is már valahol, hogy a’ töltött utak’ 1 ur- kolatának két fő feltételt kell betölteni: 1) A’ szekereknek sima, kemény és tömött felületet adni. 2) A’ földaijt víz­hatlan födéllel borítani tökélyesen. Ebből következik, hogy az azt alkotó anyagokban két tulajdonság tekintendő: a’ keménység és az egybetapadási könnyűség. Mindenki át­látja , hogy ezen tulajdonság’ egyesülése igen becses , de azért a’ világért sem mellözhetlen. Az anyagszerek’ keménysége valódilag csak a' legfelső réteg’ alkotásánál feletle kívánatos , mellyre a’ szekerek egyenes hatásukat gyakorolják. Mi az alsóbb réteget illeti, mellynek jó fentarlási rendszer mellett soha sem szabad a’ kerekek’ megtámadásinak kitéve lenni, arra nézve elég.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék