Pesti Hírlap, 1846. július (701-718. szám)

1846-07-03 / 702. szám

Péntek 702. FESTI niRLAP. Megjelenik e­ lap minden heten négyszer Li.In d e r­e­r Lajos kiadó-tulajdonosnál nyolc iránt a’ megrendelés 1 Julius 3. 1846. TARTALOM. Hivat. közlemények. Halálozás. Töltött utak­ról. V. Fővárosi újdonságok. Törvény­hatósági dolgok: Hevesböl (törvényszéki elnökség, nyugpénzes katonák’ bűnügye, g. nem egyesültek , több intéz­mény, zalai körlevél ’stb). Zalamegye (közgyűlés’ vége). Sza­bolcs (rövid közlés). Külföld. Hirdetések­ én BBMMLVIV. ő Fölsége a’ magy. kir. udv. Kamaránál ujan­ rendszerített titok­­hoki állomásokra Locale Ili László számfeletti titoknokot, A­­­r­­ták Károly, Hálás Ágoston és Fi­ló Keresztély fogalmazókat; az utanrendszerített fogalmazói állomásokra pedig Christen András számfeletti fogalmazót, Kutsényi Rudolf közöns. udv. kamrai fogalmazó gyakornokot, Willrader Zsigmond és Albertffy Mihály magyar udv. kamrai fogaim, gyakornokokat érdemesíteni leg­­kegy. méltóztatott. Ő Felsége Krammercsik János tiszaszalóki plébánosnak veze­téknevét ,Kőv­á­ry‘-ra változtathatni legkegy. megengedte. B. P. H. Halálozás. Zábráczky József, a’ föher­­czeg nádor’ nevét viselő 12. számú huszár ezredbeli hadnagy, 26 évében, elhunyt; ugyszinte Zsoldos Károly (Komárom­­megyében) élte’ 28 évében, kiben egy alapos készültséggel biró ifjú honpolgár szállott kora sirjába. TÖLTÖTT UTAKRÓL. V. Az anyagszere­k’ vaskossága. A’ tapasztalás azt tanítja , hogy az anyagszerek’ legczélszerűbb terjedtségeinek mértéke ab­ban áll, ha egy 2"-nél valamivel nagyobb átmérőjű gyűrűn, minden irányban, könnyen átmehetnek. A’ mi nem azt teszi, hogy minden darab épen illyen vaskos legyen; ezen feltétel, azonkívül, hogy nehezen teljesít­hető , nem is bírna semmi előnynyel. A’ fődolog ellenke­zőleg abban áll, hogy ezen mértéktől kezdve lefelé , min­den terjedtségü darabok legyenek , hogy az apróbbak kön­nyen beférkezhessenek a*’nagyobbak­'által hagyott hé­zagokba,’s igy egy kevésbbé mozgó egybetapadt tömeget al­kossanak. Egyébiránt igy van ez minden rendes állapotra ju­tott tökélyes útburkolatban is,’s igyekezni kell, mennyire le­het, előre valósítani azt, mi később magának a’ forgalomnak következésében fogna megtörténni. Ezen 2' -nyi mértéket tehát csak úgy kell tekinteni, mint felső határt, melly tán igen is nagy az erősen kemény anyagszerekre nézve, de több mint elég a’ porhanyóbbakra nézve. — Alsóbb határnak , szorosan véve, nem is kellene lennie ’s nincs is, mikor tört anyagszerrel van dolgunk, akkor minden jó ’s nyereség­gel használható a’ legapróbb diribdarabig. De midőn vala­­n­elly vállalkozó által szolgáltatandó kavicsról van szó , csakugyan jó , egy alsó határt szabni, mert különben, meg­lehet, csak porondot kapnánk , ezen alsóbb határt pedig a’ mintegy 8 V-/r os lika rosta adja, mellyen az anyagszert áthányják. Midőn egy jó állapotban levő töltött út már régóta ki van téve a szekerezés’ hatásának, a’ burkolat’ felsőbb rétege olly anyagokból vagy anyagdarabokból áll, mellyeknek nagysága azon mértékben csökken, a’ mint közelednek a’ felülethez. Minthogy már a’ szekérforgalomnak kimaradhat­­lan hatánya ezen egybetörése , elapritása a’vele közvetlen érintkezésben levő anyagszernek , nagyon helyes, azt , mennyire lehet, e’ fáradságtól megkímélni, az által, hogy a’ felületre csak a’ legapróbb töredéket hintjük, ’s a’ többit a burkolat alsóbb részének számára tartjuk meg. Ezen el­választását a’ különböző vaskosságu daraboknak vasvillák által, mellyeknek ágai egymástól különböző távolban állnak, könnyű eszközölni. Ezen figyelem nélkül, ha az anyagokat csak úgy vegyesen hánynék az ut’aljába, épen ellenkező eredményre jutnánk mindig azzal , mit elérni akartunk: —— az apróbb darabok­­. S a’ fenékre jutnának, midőn a’vasko­­sabbak a felületen maradnának. — Egy utólagos tördelés magán a’ burkolaton, midőn minden anyagszer már helyén van, s az út állandó profilját megkapta, még igen jótékony művelet. Ez által nemcsak azt eszközöljük, hogy a’ felület— kövecs a legülöbb tertelmekre lesz visszavive, hanem a’ kötözésből származó aprólék és töredék beveszi magát a’ burkolat hézagaiba, ’s annak egybetapadását sietteti. Alig szükség mondani, hogy minden aprólék, melly a’ burkola­­ton kívüli törésből származik, gondosan megőrzendő, hogy majd a’ felületre téríttethessék. Ez, igen gyakran , a’ leg­alkalmasabb anyag azon behintésekre , mellyekről e’ czikk­­ben már többször szólottunk­. Mikor az anyagszerek be vannak rakva, a’ szerint, mint a fenebbiekben előadni próbáltuk, még pedig olly móddal, hogy a burkolatnak normális dimensiói a’ könnyű egybe­­tapadásra nézve legkedvezőbb feltételek alatt legyenek megadva, sok van még hátra, hogy az építési munkát jevégezettnek tekinthessük. Ez állapotban az út még alig járható, iszonyú vonóerőt igényelvén a’ szekerektől. Az anyagszerek egyszerűen csak egymás mellé lévén rakva, a’ terekek baj nélkül taszítják el egymástól, és hirtelen nyo­mokat hagynak magok után, mellyek mindinkább mélyülvén, mintegy magokra záródni törekesznek, ’s mellyekben aztán a’ kerekek csak a’ legnagyobb bajjal mozoghatnak. A’ for­galom csak akkor lesz könnyű, mikor a’ szekerek’ hosszas járása, a’ gyúrás , siporás , a’ töredékek’ keverése és egy­­benyomása által, végre állandóságot adhatott az anyagsze­reknek,’s az egészből egy tömör és szilárd tömeget formál­hatott. — Azt kérdhetni már: valljon illő-e a’járkelőkre, a’ szekerességre tolni ezen terhes szilárditási munkát, ’s valljon nem kötelessége-e inkább az illető kormánynak , a’ közönségnek használatára egészen bevégzett és közvetle­nül járható utat adni? A’ felelet nem lehet kétséges. A’ burkolat’ megszilárdítása. Mkor az útbur­kolat’ megkötését a’ szekerek’ járása eszközli, akkor ezen munka nagyon lassú , szabálytalan és iszonyú erővesztege­­téssel jár , minthogy ezen erők csak vaktában és minden igazgatás nélkül hatnak­ Látnivaló, hogy a’ szilárdítás’ mun­kája , észszerű eszközök által teljesítve, millyenekről a’ kormány vagy hatóság rendelkezhetik, végtelenül gazda­ságosabb volna , mert a’ szabályosság , rend , munka­­organisalia az erőknek szükségeskép’ fól használását és megkímélését teszik fel. Hiú beszéd volna az, hogy ha a’ közönség veszt is , de nyer ám a’ közpénztár, vagy inkább az utcsináló köznép, ha a’ dolog magától jő rendbe , — mert micsoda nyereség van ott, hol az utat járó közönség 10-et veszt azért, hogy az útcsináló közönség vagy pénztár 1-et nyerjen ? Aztán, ha még lehetne is így tenni fel a’ kér­dést. De könnyű bebizonyítani, hogy a’ közpénztár vagy az útcsinálók’ érdeke teljesen egyezik az utazó közönségével. Ha ugyan­is a’ hatóság felmentheti is magát a’ szilárdítás’ munkájától, de nem az út’ fentartásaétól. No már, egy uj útnak fentartása vagy ápolása, melly semmi szilárditási műtétéinek nem volt alávetve , sokáig felette költséges, — mivel az ellenhatás egyenlő lévén a’ hatással, ha az út nagyon alkalmatlankodik a’ szekereknek , ezek is nem ke­vésbbé , sőt épen szigorúan aránylag alkalmatlankodnék az útnak. Mintha magok a’ szekerek is tiltakoznának, a’ magok módjok szerint, a’hibás rendszer ellen. De ha, ellenben, sima és kötött felületet adunk nekik , látnivaló, hogy akadályra nem találván , ártatlanul sikulandnak el rajta , a’ nélkül, hogy valami kárt okoznának, és hogy igy a’fen­­tartás’ gazdaságossága által lehetend visszanyerni azt ’s még azon túl, mibe a’ szilárdítás’ munkája kerülendett. — A’ miből következik , hogy az átcsináltató hatóság­ vagy pénztárnak áll épen józan gazdasági érdekében , a’ közön­ségnek használatára csak közvetlen járható ’s a’ lehető legkisebb vonóerőt igénylő­ vagy , más szókkal, a’ leg­nagyobb szépségű utat , nyitni meg. Lássuk már most, mellyek az ezen eredményt eszközlö módok. Azonba nem lesz felesleges előre is megjegyeznünk, hogy a’ burkolat’ megkötődését azon erős összenyomás eszközli, mellyet a’ szekerek’ kerekei gyakorolnak, ’s ezen hatány annál sebe­sebb és teljesebb, minél szélesebb a’ kerekek’ talpa ’s ne­hezebbek a’ szekerek’ terhei. A’ legegyszerűbb eszköz tehát, mesterségesen ugyanazon eredményre jutni, az volna, hogy a’ burkolat egy igen széles talpú és súlyos kerék’ járásának vettetnék alá, a mi azon, úgynevezett nyomtató hen­ger’ használatában áll, mellynek jó sikerét ma már a’ ta­pasztalás minden kétségenkivülivé tette. A’ nyomtató vagy lapító hengernek, hogy a’ lehető leggazdaságosabban szolgálhasson , két feltétel­nek kell eleget tenni: 1) A’legkisebb vonóerőt igényelni bizonyos , meghatározott teherhez; 2) különböző ter­hekre alkalmazható lenni, minélfogva a’ nyomást tetszés szerint öregbíteni, ’s, helyváltoztatás’ esetében, a’ szállítási költségeket is lehető legkisebbre lehessen szoritani. — Az első feltételnek úgy felelend meg a’ henger , ha átmé­­rője a’ lesz, mi a’ legnagyobb kerekeké — miilyenek pél­dául Francziaországban vannak használatban — t. i.­­ öl, — mert tudva van, hogy a’ vonásra kellő erő az átmérő’ négyszög gyökerével egyenes arányban csökken. Igaz, hogy még nagyobb átmérő , még kisebb vonóerőt kívánna, de a’ hengert bajos lenne mozgatni, ’s a’ lovak által von­tatást nem lehetne olly jatalmasan eszközölni. Egy ölnyi átmérő már 40/1 lábnyi szélességet igényel, hogy a’ tömeg illendőleg sulyegyenezve legyen. A’ henger’ súlyát pedig tetszés szerint lehetene öreg­bíteni: 1) Ha belseje üres. 2) Ha egy alkalmas rámával van felkészítve, mellyre több vagy kevesebb terhet lehessen rakni. A’ használatban levő hengerek kétfélék: Öntött vasból vagy fából valók , de vasabroncsokkal övezve; üresen kö­­rülbelől 60 mázsát, teli 120-at— és a’ráma’ terhének maximumával 160—200 mázsát nyomnak. A’ nyomás tehát D -nyi zónától 111 és 370 font között változhatik , és igy jóval alábbvaló a’ teherszállító szekerekéinél. De ezen nyo­más egészen máskint hat, az egyszerre nagy kiterjedésen nyomott anyagszerek nem sikulhatván ki alóla, mint ez a’ közönséges kerekek alatt történni szokott. Elég az, hogy a’ tapasztalás elegendőnek mutatta az alkalmazás illő felté­telei alatt. Nem kell elfelejtenünk, hogy a’ hengernek elöl­­hátul egyiránt befoghatnak kell lenni, hogy ne legyen szükség helyében forgatni, a’ mi nemcsak igen bajos volna, hanem még egyéb kedvetlenséggel is járna. — Ha egy új utat minden előkészítés nélkül nyitnak meg a’ közlekedésnek, a’körülmények, mellyek időveli megszi­lárdulásának kedveznek, im’ ezek: 1) A’ kerekek eltiporják az anyagszerek’ egy részét, ’s földes részeket hordanak az útra, mellyek lassankint betöltik a’ hézagokat, 2) A’ köz­ségi befolyások’ cseréssége ’s kivált az esők’ hatása előmoz­dítják az egybetapadást. No már, a’ henger kicsit tipor el, és semmit sem hord az útra. ’S mi több , minthogy műté­­tele igen rövid ideig tart, esőkre sem lehetne számítani, mellyek a’ szükséghez illő arányban és épen idejében ér­keznének. Hanem ezen kedvező körülmények’ hiányát ki lehet pótolni. f) A’felületnek újra törése , egy csekély réteg romladék vagy földnek ráteritése. 2) Öntözés által. Végre azt is meg kell jegyeznünk, hogy a’ henger nem gyakorolhatván , mint a’ kerekek , egyenes hatást bizonyos mélységben fekvő anyagokra, az szükségkép’ sokkal véko­nyabb rétegre van szorítva. Ezen elveket előre bocsátva, adjuk elő már most, miké­pen kell történni a’ hengerezésnek. Legelébb is üresen kell eljártatni a’ hengert, miután a’ felület újra töretett. Ezen első hengerzés legfeljebb csak egymáshoz k­özelitendi az anyagokat, ’s megsikitandja a’ felületet, a’ nélkül, hogy egyberagadást eszközölne, ha csak az anyagok nem igen lágyak. Azután egy vékony réteg­­kötő anyagot kell kiteríteni, mint elébb , miután mindazál­­tal, ha az idő igen száraz lenne, az itt megöntöztetett. A’ hengert ekkor újra üresen kell megjártatni, aztán teli ’s végi­g egészen megterhelve. Ezen hengerezések alatt, újra meg újra kötő anyagokat kell teríteni azon részekre , mely­­lyek azok’ híjával volnának. Öntözni is szükséges leend egy­­, vagy többször is, a’község’ állapota és az anyagszerelv’ természete szerint, hogy a’ kötő anyagok a’ burkolat’ bel­sejébe hathassanak, és hatásuk sikeresebb legyen. A’ kötés’ eszközlésére szükséges hengerjártatások’ száma az anyagok’ természetétől, egy kissé a’ föld’ tulajdonságaitól is és a’ réteg’ vastagságától fog igen sokat függeni. Leg­gyorsabban a’ 4"-nyi vastag burkolatok szoktak megkö­tődni. Ezeknél olly kicsiny a’ távolság, a’ földaljra támasz­kodó alsó ’s a’ töredékkel behintett felső felü­let között, hogy minden hézagok könnyen megtelnek, ’s az anyagsze­rek mind lágy anyagokkal jőnek érintkezésbe , mellyek baj nélkül kötik meg a’henger’nyomása alatt. Ez esetben 8—10 jártatás, minden pontján a’ burkolatnak, körülbelöl ele­gendő; u. m.2 szárazon és üresen; 2 üresen, a’töredék’ ki­terítése után; 2 teli; 2 egész teherrel; végre egy utósó jártatás egy vagy két hét múlva, miután az út közlekedésre megnyílt. Minden jártatások a’ vonó lovak’ ugyanazon számával történhetnek meg, mert a’ szerint, mint a’ súly öregbedik, lesz mind könnyebb és könnyebb a’ hengerités is , épen e’ műtétei’ következésében. Ügyelni kell azonban, hogy a’ lo­vak csak mérsékelt vonásra erőtessenek , különben lábaik, támaszpontot keresvén a’ burkolatban, minden pillanatban felbontanák a’ henger által eszközölt kezdetét a’ megkötő­­désnek. Épen e’ teszi ezen műveletet nehézzé és költsé­gessé a’ hajlásokon. A’ lovak’ számának itt sokkal nagyobb­nak kell lenni, mint a’ térségen , ’s mégis , mivel a’ fogat annál roszabb szolgálatot tesz, minél számosabb, állíthatni, hogy 5y­ontok­nál nagyobb lejtőkön a’ hengerezés körülbelöl lehetetlen. Ha a’ burkolat 4"-nyi középnél vastagabb volna, két rétegben kellene azt csinálni, ’s azokat egymásután henge­­rezni Csak hogy a’ második réteg’ letételére nem kellene az elsőnek normális állapotra jutását várni be. Sőt ellenben tanácsos volna használni a’ pillanatot, mikor a’ szekérfor­galom nehány nyomot idézendett elő a’ felületen. Ezenkívül jó lenne ezen műveletet esős időbe ejteni, vagy az öntözést el nem hanyagolni. Azt mondók, hogy 4'-nyi vastagságnak 8—10-szeri hengerjártatás általában elegendő , hanem e’ számban nincs semmi kirekesztő. Ha a’ jártatások’ száma csekély, a’ bur­kolat még egy kissé mozgó — vagy ha úgy tetszik, laza —­­fog maradni; ez esetben az ápolásnak gondosabbnak ’s kö­vetkezőleg költségesebbnek kell lenni , hogy az út meg ne rongálódjék. Ha a’ jártatások’ száma tetemes , a’ hengere­zés többe kerülendett, de a’ kötődés tökélyesebb lévén, a’ fentartás’ további költségei kisebbek leendőek. Van tehát bi­zonyos száma a’ hengerek’ meghordozásának, melly gazda­sági tekintetben legjatalmasabb, de mellyet előre kiszabni nem lehetne, ’s mellyet egyedül a’ tapasztalás ismertethet meg minden különös esetben. Annyi bizonyos, hogy a’henger által, akárhányszor hor­dozzuk is meg, soha sem fogunk olly teljes szilárdításra jutni, millyet maga a­ járkelés idővel eszközöl. Ezen eset- 2

Next