Pesti Hírlap, 1846. július (701-718. szám)

1846-07-10 / 706. szám

Péntek 906. Julius 10.1846. PESTI HÍRLAP . .­­ ». no(Tvczor• vacáman keddpa csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban t­szhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán­ borítékban^6 ft pp. Előfizethetni hegben Megjelenik e’lap minden he­gy . ^ P. Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba’s egyéb küledi tartományokba ku detni knant példa­ Länderer fdpstahivatal utján törlénh­eti.­­ Mindenfele hí,ttomé.­ek fel­éleinek,­­s egy­ egy kis I.as,koréi. ,prebe.uM.d­ 5 petteé hr sz.nm.,t.k. TARTALOM. Hivat. közrem. Tájékozásul az adókérdésben: M. tud. társaság. Törvényhatósági dolgok: Krasznamegye (a­ tisztujitás nem tartatik meg). Nógrádból (előleges hir és válasz). Zombor (nemzetiségi ellenszenv). Vegyes közlemények: Dunántúli helv. egyházgyülés. M. G. Egylet. N. Museum. N. színház. Állatkínzás elleni egylet. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. ClUCSWARORSZÁG és ERBELT. Ő főhűsége, Magyarország’ nádora , mint a’ magy. nemz. mú­zeum’ törvényes pártfogója, az ezen intézetnél Honát István’el­hunyta által megü­resült Széchenyi­ országos könyvtár-őri hivatalra, néhai Széchenyi Ferencz gr. alapítványa’következtében, Széchenyi Lajos gróf által kijelölési jogán álfogva különösen ajánlott M­átray Gábor h. ügyvédet, m. acad. lev. tagot, ugyanennek az irodalom’ kö­rében ’s főleg a’ m. nemz. museum mellett 9 évig mint könyvtári se­géd és igazgatói titoknok által lett hű és buzgó szolgálatai’ tekinteté­ből, kinevezni méltóztatott. (Jelenkor.) S t u b e n f o 11 Mannó tiszolczi főhalász , a’ rohniczi vasol­­vaszmű-igazgatáshoz tartozó bisztrai megüresült porölydegondnok­­ságra . — Schwarzmann Adolf pénzverészeti gyakornok pe­dig a’ körmöczbányai pénzverőhivatalnál tollnokká lön érdemesítve. — (B. P. H.) Tájékozásul az adókérdésben. A’ múlt or­szággyűlésen a’ közszükségek’ miképen leendő fedezése’ tárgyában országosan kirendelt küldöttség, jelentésének bevezetésében, ekként nyilatkozik: „A’ választmány mindin­kább meggyőződött arról, hogy az országnak jelen hátra­maradott állapotjábóli kiemelése ’s mind szellemi , mind anyagi tekintetbeni felvirágoztatása ’s boldog jövendőjének megalapítására ’s biztosítására legigazságosabb ’s legméltányosabb ’s ennél fogva leg bizto­sabb eszköz: a’ közter­beknek az ország’min­den lakosai által közösen ’s aránylagosan leendő viselése. „E’ nyilatkozatnék örvendenünk kell , ’s figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy azon küldöttség, melly a’közteherviselésről ekként nyilatkozott, mind a’két táb­lának kifolyása volt, — hogy e’ küldöttségben az alsótábla’ ellenzéke kisebbségben volt, hogy e’ küldöttség a’ közte­herviselést nem úgy értelmezte, mint az későbben a’ felső­táblánál történ­t, hanem a’ szó’ valódi értelmében a’ közös­teherviselésbe foglalván az adónak minden létező ’s léte­zendő nemeit. Ezen országos nyilatkozat után az ellenzék, melly a’ haladó párt’ nevét is méltán igényelheti, többé a’ nemesi adómentesség’ megszüntetésében csupán a’ házi-adóra vagy országos pénztárra nem szoritkozhatik törekvéseiben, neki programmjába a’ közös teherviselést, azaz megyei, országos és hadi-adót is föl kell venni, ’s minden erejet öszpontosi­­tani , hogy szava tetté váljék. Ha máskép’ cselekednék, politicája minden logicai alap nélkül lenne. Valamint min­denben, úgy a’ politicában is benső összefüggés van a’ dol­gok között, mellyet fel nem lehet bontan­i a’ nélkül, hogy önmagunk felett palezát, ne törjünk. — A’ magyar ellenzéki politicának leglényegesb pontjai elvesztik jó­zan értelmüket, vagy gúnyos szavakká válnak a’ köz­teherviselés’ elfogadása nélkül. Csak kettőt akarunk emlí­teni, a’ népképviseletet ’s az úrbéri tartozások’ megváltását a status’ közbenlöttével. Sürgetheti-e az ellenzék komo­lyan e’ két javaslatot, a’ nélkül, hogy a’ közös tehervise­lést is ne indítványozná. Legkisebb kétségünk sincs tehát, hogy az ellenzék ek­­kor fog eljárni. Azonban tisztába kell jőnünk a’ föltételek iránt, mikkel javaslatát össze fogja kötni. Értjük a’ fele­lő­s­s­é­g­e­t az adó’ dolgában. Hol az adót nem a’ törvényhozás szavazza meg, ’s hol a törvényhozásnak nincs joga az adó’ hová fordításáról számot követelni, ott nincs alkotmány. — Ez axióma. Továbbá ha valamelly párt , mint párt létezni akar , ismertető jegygyel kell bírnia , olly valamivel, mi kizáró­lag tulajdona , mit más pártnál hasztalan keresünk A’ magyar ellenzéknek más ismertető jegye nem lehet, mint a felelősség sürgetése; — ez reá nézve természet­­törvénynyé vált azon pillanattól fogva, midőn a’ conservativ és kormány­párt kimondó, hogy ő is a’ reform’ terére fog lépni. E nézetünket lehet ugyan, ha elleneinknek tetszik , gunyolniok, de megczáfolni senkinek sem fog sikerülni. A felelősség’ sürgetése, viszonyain.­ közt, nem annyit tesz­, hogy a’ megyei rendszert egy tollvonással meg kell szüntetni, vagy hogy a’ magyar ellenzéknek, mint Angliá­ban és Francziaországban , a’kormányt meg kelljen buk­tatni , ’s helyére lépni, hanem hogy a’múlt országgyűlés’ példájára , melly az országos pénztárra nézve a’ felelősség’ elvét elfogadta, minden új reforméba be kell azt szőni. A’ többit ki fogja vívni az idő. Ezek után, úgy hisszük, világos, hogy az ellenzék az adó dolgában sem mondhat le a’ felelősségről. E’ követelés a legjogosabb, ’s, alkotmányos állásunknál fogva, mondhat­nék , hogy egyszersmind a’ legtermészetesebb, sőt némileg törvényszerű is. De lássuk, miként áll e’ természetes követelés az egyes adónemekre nézve. A’ közös teherviselés magában foglalja: t­ör a’házi­adót. Erre nézve a’ felelősség’ tekintetében nincs nehéz­ség, mert akár a’mostani rendszer szerint, akár az or­szággyűlés’ befolyása mellett, a’házi adónál a’ czélok, mikre az fordittatik, ki vannak jelölve, ’s azt a’ megye kezeli, ’s a’ kezelő tisztviselőket felelősségre is lehet vonni. 2­or az országos adót, az országos közszükségek’ fedezésére. Erre nézve felelősség’ tekintetében , úgy hisszük , nem leend semmi nagy nehézség. A’ törvényhozás ez adóra nézve a’ múlt országgyűlés’ ösvényétől el nem térhet. — Az országos adónál a’ czélok, mikre fordítandó, ki fognak jelöltetni; — a’ kezelő hivatalnok pedig felelős leend az or­szággyűlésnek. Végre 3-or magában foglalja a’ közteher­viselés a’ hadi-adót ’s az élelmezés’ megváltása’ fejében fi­zetendő öszletet. — Erre nézve sem fogunk felelősség’ te­kintetében nagy akadályokkal küzdeni — mert ezen adó is országgyűlésről országgyűlésre ’s szinte különös czélra, a’ magyar sereg’ fentartására szavaztatik meg, ’s mivel vi­lágos , hogy a’ magyar hadsereg’ fentartása azon öszletet csakugyan fel is emészti, — nincs okunk hinni, miért vo­nakodnék a’ kormány annak kimutatásától. Ha az ellenzék a’ felelősséget az adó’ dolgában így ér­telmezendő ’s viszonyaink közt még most máskép’ nem ér­telmezhetvén , alapos ekünk van hinni, hogy igy fogja ér­telmezni: ekkor elhárítja magáról azon vádat elleneink’ részéről, hogy a’ felelősség’ követelése csak ürü­gy a’ kér­dés’ megbuktására , — ’s bebizonyitandja kételkedő hívei­nek , hogy a’ felelősség’ követelése nem utopia, mellyen a’ közös teherviselésnek buknia kell. —­­ A’ M. Acad­em­i­a jun. 30-án tartá kisülését Schedius Lajos tiszt. tag’ elnöklete alatt, melly alkalommal Fest film. levelező tag olvasta fel székfoglaló értekezését a’ „légnyo­­matú vaspályákról“, előadván ezek’ eredetét , történetét, természetét, előnyeit ’s akadályait, ’s mind ezeket példák­kal ’s adatokkal világosítván. A’ kötelesség’ illyetén telje­sítése után a’ tisztelt tag’ oklevele kiadatni rendeltetett.— Ezután jelenté a’ titoknak, hogy mostanában három neve­zetes munka jelent meg az academia’ kebeléből, úgymint a’ philosophiai pályamunkák’ 3-ik kötete, melly a’ lélektudo­­mánynak a’ neveléshezi viszonyát tárgyalja , ’s 10 évig ki­adatlanul feküdt, mig végre fogságából magános kiadó által megszabadittatott; továbbá a’ nyelvtudományi pályamunkák’ 4-ik negyede az „ékes szókötésről“, mit a’ szerző maga adott ki az academia’ engedelmével; végre a’ „régi magyar nyelvemlékek’4­4-ik kötetének első osztálya, melly ezen gyűjteménynek fénypontja, ’s 1 ft 50 krnyi igen csekély áron adatik. Ez utóbbi az academia’ költ­ségén jelent meg. Minden alkalommal emlékeztetnek az előfordult körülmények , hogy az academia’ pénztárát zsibbasztó szegénység nyomja, mellyen ha segítve nem lesz, úgy csak hangoljuk minél alább a’ követeléseket. — A’ benyújtott kéziratok ’s pályamunkák évek’ múltával kel­hetnek csak szárnyra az archívum’ poraiból, midőn érdekök’ nagyobb része is sok esetben elenyészett, midőn talán maga a’ tudomány is tetemesen tovább haladt már. Ez épen olly alkalmas mód az írói kedv’ lesujtására, mint a’milly káros az örökké haladó tudományok’ érdekében. —­ A’ nyelvtudományi osztályhoz utasittatott Galgóczi Károly’ mun­kája : „Tévedések a’ nyelv körül; továbbá felolvastatott ugyanezen osztály’ részéről Elsasser Ferdinand városlődi lelkésznek a’ németajkú helységek’ magyarosítását illető in­dítványára ’s Szarvas János’ tót nyelven irt magyar nyelv­tanára adott vélemény. Az academia elismeri ugyan , hogy a’meglevő elemi nyelvkönyvecskék, ábéczék, hiányosak, de nem hiszi, hogy neki, mint magasb tudományokkal fog­­lalkodó testületnek, feladása lenne elemi könyveket készí­teni , mire különben is sem ideje, sem pénze. — Marczel Joachim csallóközi tájszavakat küldött be az illető gyűjte­mény szántára. Végre két curiosum mosolyogtatá meg az academiát; egyik t. i. Nagy János nyugalm. tanítónak sze­rény levele , mellyben boldogult Verseghyt ajánlja e­l­ fogadtatód­n­i, ’s Révayt és az azótai haladást k­ic­sa­­pa Hatódni; másik pedig a’hires neves tót király Zva­­toplugnak Báchida (Komárom­megyei) helység’ levéltárában talált eredeti privilégiuma , melly Nagy Sándor’ idejében adatott ugyan ki, de mostani papiroson van írva. A’ közlött kincs eredetije visszakivántatván, szívesen visszaadatik.— A* könyvtár’ számára többféle ajándék mutattatott be. Jul. 6-án a’ bölcsészeti osztály tartotta szakülését szinte Schedius Lajos elnöklete alatt, hol Szilágy János r. tag ol­vasott értekezést arról, mint kellene a’ nevelést hazánkban jobbá s nemzetibbé tenni; Kállay Ferencz r. tag pedig tö­redéket olvasott egy nagyobb értekezésből, melly az „ős világi (azaz helyesebben: ó világi) bölcseleti rendszerek’ összehasonlítását tárgyalja. Schedius Lajos az iránt nyilat­kozván , hogy némelly ekkorig elfogadott ’s használatban Törvényhatósági dalottk* S KRASZNÁBÓL. Sz.-Somlyó , julius’ 3-án. — Kraszna­megye’ RR. f. é. julius’ 1-re tisztújító kisgyűlésre valónak összehiva, — nem azért, mert a’ tisztújitás rendes ideje bekövetkezett, — nem azért, mintha megnyíltak volna a’ sorompók az olly rég’nem élvezhetett választási jogok’ gya­korlására, hanem csak azért, mert a’ legközelebbi június’ 1­8-án tartott kisgyűlésen az annyira népszerü „restauratio“ , a’ vitatkozások’ rendén igen sajátságos combinatioval ki­­s mondatott. — De azért még sem lén tisztujitás! fájdalom ! S mert nem lehetett. — Nem említjük itt a’ szokásos elő­készületeket; mert hol nemcsak hivatal — melly nálunk bár nem olly csillogó, de mégis csak hivatal — hanem elv­kérdések is vannak kapcsolatban a’ tisztválasztás’ eszmé­jével , ott csakugyan — minden devalvatiók mellett is — nem hiányzottak azok. E’ helyen megkísértjük rövid váz­latát adni a’ teremben — és mivel úgy volt — a’ megye­ház’ udvarán felállított sátorban történteknek. A gyűlést megelőző napon conferentia volt, és ez irányt adott a következő gyűlésnek,’s miután itt nyilatkozott az el­lenzék egy hatalmas „maradjon“­ elég szerény volt az ellenfél, látva a’ maga gyengeségét, dicsőségesen vissza vonulni — ’s a’ netalán rendelkezése alatt lévő nyers erőt sem használni fel. — De lépjünk a’ gyűlésbe. Tisztelt főisp. helyettesünk megnyitó beszédében előadá azokat, mik a’ múlt gyűlésen történtek a’ tisztujitás’ megtartására nézve, felolvastatá azon jegyzőkönyvet, mellybe igtatott saját nézeteihez képest egybehívta­’s kívánja is megtartani a’ tisztujitó gyűlést. Ezt követé a’ tisztikar’ bucsuzása , ezek közt azon egyéné, ki a’ múlt gyűlésen — és igy nehány napokkal ez előtt bizonytalan időre nyert hivatalát is, igen dicsérendőleg, most önkénytesen létévé! Ekkor a’ ki­jelöléshez kívánván fogni az elnökség, szót kért K. L. tábla— biránk, kit ismét maga helyén vala szerencsénk látni, — ’s elmondó, milly öröm tölté keblét, a’ tisztujitás’hirera , hogy azon jog , mellyet 5 év óta nem*haszálhatánk, ismét gyakorlatba fog vétetni, gondolta, hogy valamelly időközben érkezett felsőbb rendelés által megnyílt az út a’ törvényes­ség’ mezejére , — de hozgy ez nem úgy van, fájdalommal értesült az előadottakból. Mivel vannak dolgok,vannak sebek, mellyek illetetlenül jobban gyógyulnak, mennek előre, most midőn a’ BR. tisztujitási jogukkal a’ törvény’ értelmében nem élhetnek, — azonban minden hivatalok betöltve van­nak, indítványozza: szólittassanak fel a’ tisztek, mint 1844, hogy maradjanak hivatalaikban. Elnök ö m­ag­a azokhoz intézi előbb szavait, kik a’ zöld asztal mellett nem tanács­kozhatnak, kik csak szívókból szólhatnak; ők azért hivat­tak öszve, hogy válasszanak, mert közelebbről nagy több­séggel kívánták a’ tisztválasztást. Ekkor kifejtetett az is, hogy nincs semmi újság a’ múltra nézve is , mert azon törvény-magyarázat mellett, mellyet a’ kir rendelés tesz, 50 évi gyakorlat áll, olly gyakorlat, melly az unionis jura­­mentumon, a’ 3 nemzet, 4 vallás’ egyenlősége’érdekén ala­pul. Nem lehet itt más kérdés, mint akarják-e a’ tisztújitást az 50 éves gyakorlattal támogatott törvénymagyarázattal, vagy nem? — K. L. a’ tisztválasztásról szóló törvényeket hozza fel, megemlíti,hogy a’ Leopolldali körlevél’ 86.nálunk csak az alispáni hivatalt kívánja kir. megerősítés alá ter­jesztetni; az 1790: 21. t.czikk a’ felterjesztést a’ 3 több­séget nyertre szorítja. Ennek ellenében, ha ellenkező gya­korlat csúszott is be, azt ő felsége 1833, 4349 szám alatti kirendelésében elismervén, ígéri, hogy „afiuluris r. co­­mitiis cuncta ad legalem tramitem reponuntur“ 1837. ő fel­sége a’ leopoldi kötlevele­t ’s esküjével minden törvényein­ket megerősítvén, azóta ellenkező gyakorlat nem volt; sőt 1841. épen ezen törvények’ értelmében választottunk. Gróf K. G. pártolva az előadottakat, kifejti, hogy ha törvény­magyarázatra van is szükség, azt csak törvény teheti nem a’ kormány; mig az országgyűlés a’mostani állásból ki n­ő részén, addig maradjunk a’­mostani állásban. Ez ér­telemben szólott még K. J. G. Zs. Esty szomszédmegyei ellenzéki tag, kit ezúttal is tán a’ barátsági viszonyok hozó­nak körünkbe , következetlenséget igyekezett kitüntetni abban, hogy miután a’ substitutio’ ellenében olly erős hatá­rozatunk van, most is helyettesitni akarunk? hibáztató továbbá,hogy ezen kérdések miért nem a’ múltkor határoz­­tattak el; most a’becsőditett 5—600 ember illy szorgos dolog’ idején ok nélkül tölti az időt. K. J. megmutató , hogy a’ múltkor a’ tisztu­­tás’ kérdését elhatározni nem is lehetett, mert exb­esi ki sem volt tűzve, de nem is kellett, mert 1844 már el volt határozva, ’s ha kivántatott a’ resta­­uratio, nem más értelemben kivántathatott, mint 1841ben. Az idővesztésre nézve megjegyzé, hogy midőn 40,000. ember dolgozik az utón — nemes atyánkfiái is egy napot tölthetnek jogaik’ védelmére. Ellenkező értelemben csak L, levő bölcseleti műszavakkal nincs megelégedve, indítványa miszerint e’ műszavak az osztály által átvizsgálta sí aruk elfogadtatott.

Next