Pesti Hírlap, 1846. október (753-770. szám)

1846-10-18 / 763. szám

tiak felségi jogai, megkívánja szónok , hogy a KK és RR. is egyenesen mondják ki, mikint a’ kormánynak ezen haloga- s tája a’ megerősítések körül, törvénysértés; és kérjék meg, hogy a* kormány illy stratagemával ne éljen. És pedig ezt, mint elöbocsátó szónok, azon hangon, melly egy törvény­hozó testülethez, a’ törvényhozás’ egyik feléhez illik, mellyről szintúgy lehetne sőt kellene mondani: felséges testület, a’ hogyan mondjuk fejedelmünknek: felséges fejedelem. A’ fejedelemnek épen úgy kötelessége a nép­ jogait oltalmazni, mint magának a’ népnek. Kolozsmegye indítványán kívül gr. T. D. hozzáadását is pártolja. Krasznám­ e. köv. Kolozsm. indítványát a felirat­­javaslat’ pontjai és elvei iránt egybekapcsoltatni kívánja gr. T . hozzáadásával. Igen is — úgymond — legyenek az alaperősségek törvényből merítve, szóljanak maguk a megsebbedt törvények; de hozassanak fel politikai okok is, mondassák ki, különösen a’ megerősítések’ elhalasztását ille­tőleg, mennyire van ezáltal a’ törvénynek czélja" eltévesztve, mennyire hiusul meg a’ KK. és Rt. törvényhozási joga. A’ törvény azért lévén alkotva , hogy ő felsége az igazság’ kiszolgáltatására felállított hivatalokat betöltse, minél to­vább halasztatik ezen betöltés , annál tovább esik a’ tör­vény’ czélja; különben is a’ fenforgó itélőmesteri állomás­nál mind háromnak külön és annyi teendője van, hogy azt kettőnek vagy tán épen egynek vinni majdnem lehetetlen. Háromszék’ c. köv. minden oldalról megegyezést lát a’ felirat’ elveire és az abban említendő sérelmekre nézve, csak a’ kifejezéseket illetőleg vesz észre némi kü­lönbséget. Azonban szónak hiszi, hogy a’ RR. és RR. mint mindig , úgy ez alkalommal is eltalálandják feliratukban a’ kellő hangulatot; a’ további vitát szükségtelennek tartja. (Helyes.) Egy gr. kir. hiv. Kolozsm. indítványát — úgymond — mindnyájan pártolták. Gr. T. D. kissé ugyan kemény ki­­fejezésü hozzáadását is , úgy, mikint azt Fogarasvidék’e. köv. lágyította, miszerint t. i. kérnök ő felségét, hogy a’ törvény’ megtartása lévén a’ fejed, és nép közötti bizalom’ alapja, sőt a’ törvény’ megtartása már magában érdekében állván kormánynak úgy, mint nemzetnek, elfogadhatjuk. A’ kolozsmegyei szótár mellett szavaz. Kükül­lő’ m. k. kijelenti, mikint a’választások mel­letti felirat’ elveit Kolozsm. által előadott okokból ugyan pártolja, mindazáltal utasítása’18 pontja’ nyomán a’vá­lasztást bevégzettnek nem tekintheti mindaddig, mig a’ leo­­poldi hitlevél’ 7­­8. pontja’ értelmében ország’ generálisa is nem választatik. Kéri tehát a’ KK. és RR. küldői’ nevében, hogy ezen hivalra is a’ választást megtevén, az ő felségé­hez megerősítés végett felterjesztessék. Egyszersmind fel­hívja a’ KK. és RR-ket, hogy a’ nemességnek fegyverben való gyakorolhatása’ életbeléptetése iránt is méltóztassanak­­ czélszerű módokról gondoskodni. Elnök ö­nmaga. Erről tanácskozhatnak a’ KK. és RR., ha egyszer a’ szőnyegen levő kérdésen túl vagyunk. Töb­ben kivánnak ugyan még szólani, de megmaradhatnak a’ KK. és RR. Kolozsm. indítványa mellett, gr. T. D kívánsá­gának a’ fogarasvidéki módosítás’ értelmébeni hozzáadásá­val , miszerint t. i. kifejezendik a’ feliratban, hogy a’ tör­vények’ szigorú megtartása az, mi a’ kormánynak és or­szágnak egyiránt érdekében van, ez lévén különben is a’ kormány és nemzet közötti bizodalomnak alapja. (Minden oldalról: elfogadjuk.) Tordam. k. és Küküllőm. másik követe kü­lön, de csaknem egy szellemű előadásban, előterjesztik mi­szerint a’ KK. és RR­ ezen állomásra választásukat 1837- ben is megtették, de arra fensőbb megerősítés nem érke­zett. 1840. ez ellen óvást tettek, ’s a’ dolog a’ nemzeti katonaság’ kérdésének tárgyalására utasittatott; ennek nyo­mán tehát megkérendőnek vélik ő felségét, hogy a’ gene­ralis­ választásra, melly mellett tiszta törvényen kívül igen fontos politicai okok szólnak, a’ nemzetnek utat nyitni mél­­tóztassék. Második szónok annak idejében indítványt te­­end, miszerint a’ nemzeti katonaság’ állítása tárgyalás alá jőjön. Elnök korm. e’ nézeteket akkor látja elmondan­­dóknak. M a r o s s­z é k’ e k, nem azt látja ’s épen politicai okok­nál fogva, szomoritónak, hogy generálisa, hanem azt, hogy egyáltalán katonája nincs a' nemzetnek. E­g­y g­r. k­i­r. h­­­v. Malboroughról írják — úgymond — hogy ő, ki fiatalabb korában sok ütközeteket nyert meg, vénségére katonásdit játszott. Szóló gr. is attól tart, hogy­ha a’ fenforgó tárgyban a’ KK.és RR. igen messze mennek, könnyen azzal vádoltathatnának, hogy miután többé nem katonák, katonásdit játszanak. A’ BR. a’ közelebbről fel­küldött feliratban kifejtették, miszerint kötelességüknek tartják minden ürességben levő országos hivatalokat meg­választani. Az ország-generálisi hivatal ürességben van, ’s ha ezt megválasztani nem akarják, okát kell adniok, miért teszik azt. 1837-ben a’ rendek választották ország’ gene­rálisát , de ő felsége által megerősítés nem történt, ’s ez sérelmes volt; szükség tehát — folytatja szóló — most va­lami ollyat tenni, mi a’ nélkül, hogy a B RR. valamelly ered­ménytelen és csupa külső formaságot magában foglaló ténybe elegyedjenek, az ország’jogát fentartsa. Szóló gróf ezt leginkább az által gondolná elérhetni, ha kifejeznék, miszerint az ürességben levő ország-generálisságra nézve fentartják jogukat, miszerint azt, mihelyt szükségesnek látandjék, azonnal megválasszák. Szónok ezt helyesebbnek tartja, mint a’ mit Tordamegye’ érdemes követe indítvá­nyozott. Ugyanis ő felségétől kérni, miszerint a’ választás­ra a’ KK. és RRnek módot nyújtson, szükségtelen, ez jo­guknak könnyen gyöngitésére szolgálhatna; a’ RR. és RR­ 263 - nek a’ jogot és módot a’ törvényt.megadta, ezt hát senkitől­­kérniök nem szükség. Szóló gr. ugyan teljesen jótállani nem merne , de mint emlékszik, a’ RR. 1837-ben, midőn ő fel­sége a’megválasztott ország-generalisi hivatalra senkit nem nevezett ki, az általa tett indítványhoz hasonló értelmű ki­fejezéssel éltek , mit most is alkalmazhatónak vélne, annyi­val inkább, mivel ez mind jogukat fentartaná, mind pedig talán nevetségre okot nem nyújtana. Felsö-Fejérm. e. k. A’generalis-választásra nézve a’ múlt országgyűlési határozatot felolvasván , annak jelen alkalomra is elfogadását a’ KK. és RRnek ajánlja. Az előbb nyilatkozott gr. kir. hiv. czélsze­­rűbbnek vélné, mit maga javaslótt. Egyébiránt tegyenek a’ RK és RR. a’ mit jobbnak látnak. Fogarasvidék’ c. köv. Gr- T. D. indítványát e’ tárgyra nézve szorül szóra elfogadni annyival jobbnak látja, mivelhogy jelenleg — mint volt 1841-ben — idevonatko­­zólag a’ RK. és RR nek sérelme nincs. Állana pedig ez, ha jól fogta fel szónok, mintegy illyformán: az ország’ gene­rálisára nézve törvényes jogukkal midőn szükségesnek lát­ják , a’ törvények’ értelmében élhessenek. (Közhelyeslés. Min­dnyájan elfogadjuk.) (Folyt. köv.é­vemről leendő czimelését, illetőleg nevem alatt adathatását helybe hagynám. Valamint az ország’ bármelly néposztályának v­agy a­ pesti izraelita községnek őszinte örömérzése és mind nádori hivatalos­kodásom’ egész ideje alatt mindenkor, mind jelenleg is tanúsított szives hajlandósága már magában igen kedves volt előttem ; nevelte azonban ennek becsét méginkább az, hogy ezen, a’közhasznú intézetek’ létrehozá­sánál készségben soha el nem maradt testület, ezúttal ismét egyrészről a’ közjólét’ emelé­sére annyira szükséges ipar, másrészről a’ ne­m­­zeti nyelv és irodalom iránti részvevőjének adta újabb jeles tanúságát. — Legnagyobb készséggel fogadván tehát hozzám intézett mint két rendbeli kérelmét, ezennel felszólítom a­ városi nemes taná­csot , hogy mind jelen nyilatkozatomról, mind az irántam muta­tott figyelmen való különös tetszésemről azon izraelita községet értesítse.4. Budán, septemb. 30-án 1846. — József m. p. nádorispán. Isten éltesse a' magyarnak ősz nádorát, ’s köszönet részünk­ről az izraelita közönségnek hazafias eljárásáért!­ kta lemét­yeiÉL* Az iparmű kiállítási d­i­j bírálatok’ eredménye. (Folytatás.) Dicsérő oklevelet nyertek: 1) Hertsch és társa, gyapotkelmegyárnokok Pesten; 2) Stan­­zel Imre’ finom gyapjuk elmegyára Nagyszombatban ; 3) Hummel, selyemgyárnok Szeniczen, Nyitra megyében; 4) Trajtler és Sán­­dory, posztósok Beszterczebányán; 5) A’ Jászkun kerületek’ dol­gozóháza ; 6) Steinhoffer, fehér takács Pozsonyban; 7) Horváth Ferencz, m. szabó Pesten ; 8) Lezsimirszky Manó, szabó Pesten; 9) Singer József, szabó Pesten; 10) Kajdán Miklós, gombkötő Pesten; 11) Grosz Mihály, borított gombgyám­ok Pesten; 12) Füzy Lajos, szűrszabó Miskolczon ; 13) Malatinszky Sámuel, szűr­­szabó Miskolczon; 14) A’ debreczeni gubacsapó czéh; 15) Heim Leopold, nyers selyemgyárnok Verseczen; 16) Lobe Ká­roly, nyers selyemgyárnok Pozsegában; 17) Bezerédy István, Hidján; 18) A’ tolnamegyei szederegylet; 19) Goth Gábor, heves megyei selymészeti felügyelő; 20) Kostyelik Mih. és 21) Kostyelik Andr., kordoványosok Fejérvárott; 22) Sonnauer, czipész Pesten; 23) Pór László, m. csizmadia Pesten; 24) Skorda József, m. csizmadia Szeniczen; 25) Gosch Ágoston, nyerges Pesten; 26) Kovách Miklós, nyerges Rimaszombaton; 27) Kis Miklós, nyerges Tiszafüreden; 28) Vladár György, kertyűgyára Pesten ; 29) Jungbauer Mihály, szűcs Pesten ; 30) Czuszky, lámpabél és mézgaműkészítő Budán; 31) Pozdets Jó­zsef, kovács Gerencséren, Nagyszombat mellett, fúvókert; 32) Rudolf Antal, sinnersdorfi hámoros kovács; 33) Weissenau J. és Kleiner J. szerkovácsok Pesten ; 34) Mészáros János, Kovács N. Czenken ekéért; 35) Knefel Alajos, műszerész Pesten ; 26) Ré­vész György, Kiskunhalasról lakatos; 37) Schindler György, bá­dogos Pozsonyból; 38) Markhot Miklós, bádogos Pozsonyból; 39) Franke Vilmos, tűműves Nagyváradon ; 40) Rétsig Károly, pakfonyműves Pesten ; 41) Gall András, bronzmüves Budán ; 42) Stojka M. és fia, bronzmüvesek Pesten; 43) Steibl József, sar­­kantyus Pesten; 44) A’ beéli üveggyár; 45 Turnusz József, üveges; 46) A’murányi köedénygyár; 47) Id. Prohaszka Fe­rencz, fazekas Pesten; 48) Ifj. Hónig Mihály, cserép-pipaműves Selmczen ; 49) Eggenberg, vegyszergyárnok Temesváron ; 50) Riedl, vegyszergyárnok Eszéken; 51) Mosch és Boscovitz’ illat­­gyáruk Pesten; 52) Amtmann’ gyufagyára Pesten; 53) Dálnoky, szappanos Miskolczon; 54) Finy Lénárd, liqueurgyárnok Nagy­váradon; 55) Deutsch Móricz, szobafestő, mint a’ lángrontó’ föl­­találója; 56) Scholtz Vilmos, borkafinomító Pesten; 57) Rei­­singer, asztalos Pesten; 58) Hrabje Márton, asztalos Pesten; 59) Neuhold István, asztalos Budán 60) Halliszius, asztalos Pesten; 61) Lindenschmied Mihály, asztalos Pesten; 62) Schön Domonkos és fia, furnirmetszők Pesten; 63) Zimmermann Henrik, kosárkötő Pesten; 64) Förster Lörincz, kárpitos Pozsonyban; 65) Zieher Ede, csepinmöves Pesten; 66) Kattausch, esztergályos Pesten; 67) Ehrenhoffer, esztergályos Pozsonyban; 68) Jelenka Ferencz, Jésűs Pesten; 69) Komornyik Ferdinand, orgonász Pesten; 70) Paczak­ Ferdinand, hangszerész Pesten; 71) Giersl Alajos, ezüst­­műves Pesten; 72) Bicsovszky Károly, diszborműves Pesten; 73) Hollósy Lajos, könyvkötő Nagyváradon; 74) Eibenschütz Matilda leánynevelő intézete Pesten ; 75) Csaforti Tóth Teréz’ leánynö­velő intézete Pesten; 76) Vásárhelyi Nagy Aloysia, okleveles nevelőnő Pesten, a’ beállított csipkéért. A’ szinte általa kiállított fehérített lenmutatványok,mint kísérlet,bírálat alá nem vétethettek ; 77) A’ pestvárosi dolgozóház­ igazgatósága; 78) Wirkardt Fran­ciska, fehérvarrónő Pesten; 79) Wehrié, harisnyatakács Pesten; 80) Gradet Ferencz, paplanos Pesten; 81) Wrchowszky Erzsébet, pitletakács Szakolczán. (Vége köv.) A’ pesti izraelita közönség’ hazafias alapítványai. A’ fenséges nádor múlt hó’ 30-án az itt következő felszólítást intézte sz. kir. Pestvárosa’ tanácsához: „Nemes városi tanács! A’ pestvárosi izraelita közönség nádori hivataloskodásom’ közeledő félszázadának emlékére 4000 pft tő­két magára vállalt, adósságkép­ a’ végre alapítván, hogy annak 200 pstot tevő évenkinti ötös kamatjából a’ közelebb felállított ipariskolának a 3 évi tan­időt bevégzett két ifja, minden vallás­­különbség nélkül, egyik ugyan az ipar, a másik a’ gazdasági osz­tályban jelenleg az én, jövendőre pedig családom’ idősbbikeinek kijelölése szerint, mindegyik 100—100 pftot nyerjen gyakorlati életbe kilépésével segélypénzül; ezenkívül az általa megvásár­lott Luczenbacher féle pénzgyüjteményt azon alkalommal a’ ma­gyar academiának ajándékozni szándékozván, elöljárósága által hozzám intézett folyamodványban azon kérelmét nyilvánító, hogy mind a fettirt alapítványnak, mind ezen pénzgyüjteménynek ne­­ m*e£jr&ui». FRANCZIAORSZÁG. Normanby lord angol követ oct. 5-én a’ külügyministeri lakban volt Párisban , hol Guizot neki a’franczia kormány’ feleletét olvasta fel, az angol kormány’ előterjesztésére, a’ spanyol házasságok' ügyé­ben , ’s egyszersmind szokás szerint annak egy másolata is adatott át az angol követnek. A’ franczia válasz’ hangja, miképp az angol előterjesztésé is volt, általában barátságos és mérséklett, de azért nem kevésbbé határozott. Fog-e erre az angol kormány ismét felelni, nem tudhatni, egyéb­iránt eddig már a’ kettős házasságnak meg kellett történni. Másnap azaz oct. 6-án ülte meg Lajos Fülöp születése’ napját, ’s ekkor (szül. 1773.) 74-ik évébe lépett. Soha sem volt még, mondják, a’Lajos Fülöp’ képe derültebb mint ez alkalommal. Valamennyi unokája, fia és leánya jelen volt, egyedül a’ Spanyolországba vőlegénynek ment Mont­­pensier és kisérő testvérét Aumale herczeget véve ki. ANGLIA. Az izlandi hírek folyvást mindig olly nyugta­lanítók Angliára nézve , mikép’ Francziaország csak kíván­hatja. Már az első vér folyt az egyenetlenkedésben, és tartani lehet tőle, hogy ez nem volt az utósó is. A’ föld népe és munkások nagyon fenyegető alakot ölté­nek fel. Egypár földesúr, lord Stuart Decis és lord Shannon , megtárpadtatott, kik közszeretet’ tárgyai va­­lának, ’s kikről mindenki azt mondá , hogy Izland’ legjobb földbirtokosai közé tartoznak. Lord Shannon az éhes földnépének egy csoportja által épen azon nap szidalmaztatott és fenyegettetett, midőn 100 font ster­ling értékű húst és kenyeret küldött kiosztatni. Ezen tényekből meglehetős világosan látszik, hogy az izlandi sze­gények nem igen tesznek különbséget a’jó és szívtelen föl­desurak között, ’s hogy azok mindnyájan egyaránt veszé­­lyezve vannak. Ez azonban igen természetes , mert általá­ban minden földesur csak „szász“ az izlandi nép előtt, ’s azok ir­ánt megvan benne a’régi gyűlölség. Nem lehet előre kiszámítani, hova fog ezen ínség vezetni, ha a’ földbirto­kosak valahogy nem segitnek rajta, ’s a’ szegénységnek csak az éhhalál avagy puskagolyó között marad választása. A’ kormány eddig legalább még úgyszólván csak szép sza­vakkal segített. Alkalmat nyújtott a’ földbirtokosoknak uj adósságokat csinálni, hogy közmunkákat eszközöljenek. Ez által a’ földbirtokosok és nép tulajdonképen végre is újólag csak magokra vannak hagyja. A’ kormány csak megmutatta a’ népnek az utat, merre kell mennie, ’s az utat, hol kell kopogtatnia. ’S a’ nép valósággal kopog is már és pedig tü­relmetlenül. Lehet ezen csodálkozni? A’kormány annyira vitte a’gondatlanságot, hogy ő maga a’ közmunkáknak semmi rendszerét sem adta elő , ’s mindent az egyesekre hagyott, és bíróit, ’s ezek nem tudják, mit csináltassanak, ’s minden haszon nélkül köveket töretnek ’stb.a’ néppel, nehogy épen a’ minden munka nélküli alamizsnaosztás’ elvét léptessék életbe. ’S ennek daczára a’ Times mégis büszkén felkiált: A’ státus megtette a’ magáét, tegyék meg most az izlandiak is a’ magokét! Ponsonby viscou­, a’ bécsi új angol követ, közelebb már elindult hivatali helyére. Daily News szerint a’ kormány már annyi élelmi­szert szállíttatott Izlandba, hogy annak elegendőnek kell lenni a’ jövő aratásig , ’s ez­ekért több lap azon véleményhez haj­lik, hogy az izlandi izgalmat az ínség iránt titkos izgatók okozzák, kik az ínséget sokkal nagyobbnak mondják lenni, mint a’ minő az valósággal. NÉMETORSZÁG: A’ börtönreform’ barátainak Frank­furt szabad városban tartott gyűlése befejeztetvén, a’ ha­tározatok vagy is inkább megállapodások most már hivata­los alakban is megjelentek. Első pont. A’ magányrendszer­nek ollyképen fognak a’ vizsgálat alatt levő foglyok alávet­tetni , hogy sem egymás között, sem más foglyokkal ne le­hessen közlekedésük, kivévén, ha a’ foglyok’ kérésére maga a’ vizsgálattal megbízott törvényszéki személy, a’ törvény által meghatározott korlátok között, helyét látja bizonyos közlekedést megengedni. Második pont. A’ ma­gányrendszer általában minden elitélt rabra kiterjesztetik, minden szigorúságával és szeliditésével, mellyeket a’ bűn és ítélet ’s a’ rab’ egyénisége és magaviselete feltételez­nek ; ennélfogva minden rabot hasznos munkával kell fog­­lalatoskodtatni, mindennap’ szabad levegőre kell bocsátani, vallási, erkölcsi, iskolai oktatásban, isteni tiszteletben kell részeltetni; a’ vallásabeli lelkésznek,börtönfelügyelőnek, or­vosnak, felü­g­jlő bizottmányi tagnak kell meglátogatni, a*

Next