Pesti Hírlap, 1846. október (753-770. szám)

1846-10-22 / 765. szám

Ügyvédi szózat Hornból. Miket Tóth Lörincz uz „ü­g­y­vé­d­i s­z­ó­z­a­to­k“ czim alatt e* lapokban több számokon kereszt vitt czikke­ben előadott , — lehet­­ően , hogy minden jo­g érzésű , kivált hivatásánál fogva „j­o­g­v­é­d­ő“ egyén’ k­ében élű­k viszhangra ne találtak legyen. A’ hazai ügy véd­­ek, honunk’ a’nevezetes értelmi tényezőjének, a’ közvélemény előtt hanyatlott hitele méltán magára vonja a’ jelesbek’ figyelmét, annyival inkább, mert az ügyvédkar’ szellemi állapota polgári törvényeink’ szelle­mének is mértéka. Itt az idő, korszerű reformokkal lépni valahára elő, páratlanul rész rendezett törvényszolgáltatá­sunk’ érdekében; mert nincs, civilisás népet tekintve, fon­tosabb ügy — még a’ politicai jogokat sem véve ki,— mint a’ törvényszolgálatás’ ügye; m­íg ugyanis amaz általában ad irányt a’ nemzeti kifejtésnek, ez minden egyes polgárnak közvetlenül foly be érdekébe, ’s a’ természetjog’ legegy­szerűbb szabályaiban, az „enyim“ és „tied“, a’„bűn“ és „erény’“ fogalmában gyökeredzik. Szükség ennélfogva, hogy az a’ mesterkélt elucubratio és fogások’ üvegcsarno­kából az igazság’ meztelen földébe ültettessék át. — Igenis, én azt mondom: minden sérelmünk a’mesterkéltségböl, vagy Kölcseykint „sujtásosság“-ból ered; ’s azért kell, hogy leg­lényegesebb institutióink addig is, mig az alkotmány’ szirtei ezt gyökérből tenni megengednék — legalább egyszerüsit­­tessenek , mivégre szakorganumok szükségesek; szakor­­ganumoknak levén egyedül mind feladatuk , mind lehetsé­ges, a’ tárgyat szorosan és folytonosan ostrom alatt tartani, ’s ostrom közben a’ megrögzöttség’ bydrájának sárkány­­fogait az értelmiség’ vasával egyenkint kiszaggatni. És im’­ itt volnánk a’ mindannyiunk által érzett hiány’ gyógyszerénél, a’„jogtudományi lapnáll“ — ’s mi­nél inkább késik ez megjelenni, annál világosabb sejtelmem, hogy legalább hat évig (a* maximuma ezen 1­e­g a­l­á b­aj­nak határozatlan mennyiségű évszámra terjedhetvén ki) még szépen a’ régi és illetőleg mostani formában leszünk öntve. — Az országgyűlés egy év alatt megnyílik , ’s mi még csak módot sem adtunk az országnak gondolkodni a’ törvényszolgáltatás’ javítása felett, pedig ideje volna már egyszer jobb erőnket ide is öszpontositanunk; ’s bár joris­­táink javaslatokkal, tervezetekkel állnának inkább egy uj törvényszolgáltatási és törvénykezési rendszer’ kidolgozá­sára elő , hogysem elavult codexek’ fordítására pazarolják drága idejűket, mellyek, noha tagadhatlanul szép elme’ bön­gészdés, életerővel többé nem birnak, ’s maholnap hason­lók lesznek egy tisztes aegyptusi múmiához, m­elly ha leg­újabb honi kartonba öltöztetnék is, magán fogná viselni a’ hosszú századok’ nyomát. — Keletkezzék tehát minél előbb jogtudományi lap , vitassa meg — mennyire lehet — még országgyűlés előtt a’legbotrányosb jogkinövéseket, adjon módosításuk vagy újból készítésük iránt javaslatokat, igye­­kezzék kivinni, hogy ezek hatósági utasításokba menjenek, ’s ekkép’ tegye lehetségessé, hogy a’ közelebbi országgyű­lés után a’ legvilágosabb szóbeli pert másfél évig vonni többé ne lehessen; és nemcsak a’ törvényszolgáltatásnak adand más alakot, de az ügyvédi jó nevet ’s becsültetést is mulhatlanul visszaállitandja azon fokra, hol annak minden igazán alkotmányos hazában , mellyben a’ jogok 's azok’ védői iránt kellő figyelem van, állani kell; — mert a’ mi hiba az emberek közt van, ennek nem annyira az emberek, mint a’ hibás törvények okai. — Még egyszer: „keletkezzék minél előbb jogtudományi lap!“ — Pajor István, ügyvéd. Fővárosi újdonságok. Cerrito Fanni már két ízben lépett fel színpadunkon férjével Saint-Léonnal „a’ markotányosnő és postalegény“ czimü hallétben. Virágok hulltak, tapsok riadoztak, kihívá­sok hangzottak. Azt nem is kell említenünk, hogy mindez tökéletesen meg lön érdemelve. Lesz még alkalmunk e’ tárgyra bővebben visszatérnünk. Addig is ajánljuk minden­kinek , hogy el ne mulassza, magát a’ gyönyörű Fanni’ pajzán mosolyai, lepke könnyűségü lejtései ’s gazellszerü szökései által elbájoltatni. — Színházunk’ két uj szerződött tánczosnői, Sáry Fanni és Idaly Laura, az olasz Fanni mel­lett tehetségük szerint helyt állanak , úgy, hogy ennek tá­­voztával is kilátásunk nyílik ollykor ollykor egypár élvez­hető balletet szemlélhetni színpadunkon. — A’ pest-váczi vasútvonalon oct. 12.—18-a között összesen 7172 személy fordult meg. Minden napra tehát több esik ezer embernél. Vasárnapokon délután még min­dig különösen számosan használják ez ártatlan mulatságot a’ fővárosiak, hogy kimenjenek Palotára avagy Váczra — jóllakandók ottan rosz étellel és itallal. Történnek azután a’ kényelmes kocsikban érdekes találkozások , ismeretsé­gek ’stb. ’S ki nem mondhatóképen bámulatos, hogy még eddig i­lyes novellákat nem olvastunk többnél többet: „Ta­lálkozás a’ gőzkocsin“ — „A’ locomotiv, mint házasság­­szerző“ — „Gőzfüst és szerelmi posta“ — „Gőzki­csi és Laura“ — „Pályafő és a’ szerelem’ hatalma ’stb. — Figyelmeztetjük a’ fővárosi közönséget, hogy ma este lépend fel a’ nemzeti színpadon azon magyar zene- és táncztársaság, melly nem régiben Havy’ és Szabó’ vezér­lete alatt általános tetszéssel utazá be Olaszország’ egy ré­szét. A’ színházi igazgatóság méltánylást érdemel, hogy a’ föllépést ezen, téli tanyájára, Pécsre utazó társaságnak megengedő. Uj dolgokat a’ nemzeti színház’ közönsége ez előadásokban ugyan nehezen tamand, mind a’ mellett úgy hisszük , érdekes leszen mindenki előtt, megtudni, meny­nyiben képviselők ezen lelkes hazánkfiai külföldön a’ ma­gyar művészetet, ’s mi volt az, mi által ők az olaszok kö­zött olly nagy rokonszenvet villának képesek kivívni irán­tunk És pártfogoljuk azokat, kik elég lelkesek valának, élés elég készültséggel birának, vállalkozni olly dologban, a­miről tespedő pangásunkban csak gondolkozni is kevés em­bernek jut eszébe. Végre pedig örüljünk, hogy a’ magyar művészi világ’ szűk határai között is annyira vagyunk már , mégis, miszerint a’ nemzeti színpadon magyar vendége­ket is képesek vagyunk már fölléptetni. — A’társaság’ tagjai közöl talán jó volna egyszersmind egy nálunk meg­­telepítendő tenor után kissé körülnézni. Mert szükségünk van reá okvetetlenül. — □ Vörvényhatósági dolgok* BIHARBÓL (vége). Ezután L. Gy. ekkint nyilatkozott: Feszült figyelemmel kisérte a’tanácskozást, ’s annak folyama alatt lehetlen volt meg nem győződnie, mikint a’ vitatkozások’ során fölmerült kedvetlen körülmények ismer­tető jelei ama’ kórállapotnak, mellyben Biharvármegye siű­­lödik. Erős meggyőződését nyilvánitja, midőn kijelenti, hogy a’ tárgy, melly szőnyegre hozatott, fontossága miatt kitűnő figyelmet igényel. Hiában hoznak ugyan is törvény­székeink jó és czélszerű ítéleteket, ha azok, a’ börtönkö­­rüli fegyelem’ sértése miatt, erőben és hatásban meggyen­­gittetnek, — és hiában záratnak egymástól elkülönözötten a’ rabok, ha a’ felügyelői figyelmetlenség és hanyagság az egymássali közlekedésre alkalmat szolgáltat. A' fegyelem’ fentartása felett tehát minden igaz conservativnek és sza­­badelmünek , ki a’ büntető igazság’ szigorú kiszolgáltatását szivén hordozza, egyiránt őrködnie kell. A’ bihari börtön­fegyelem körül kárhozatos rendetlenség uralkodik, mert egy elitélt ’s bebörtönözött rab folyamodványt irt a’ nélkül, hogy erre engedélyt nyert volna, ’s midőn a’ rendek hiva­talnokaikat kérdőre veszik,azok,kellő értesítés helyett, nem­tudással válaszolnak. — E’ körülmény nem igen nagy fényt vet az illető tisztviselők’ hivatali buzgalmára Előadása’ igazolásául a’ jobboldali urak’ beszédeit rövid vázlatban ismétli, ’s azok felett egy kis futólagos szemlét tart. — Másod alispán S. Gy. táblabiró B. J. által nyilat­kozatra szólittatván, a’jelentést készséggel megajánlotta, de midőn jelentenie kellett volna, a’ fölhangolt ujságvágyat azon nyilatkozattal elégítette ki, miszerint egyes ember’ fölhívására felelni nem tartozik , minthogy azonban a’ köz­­ohajtat hangos kitörésekben nyilatkozék, a’ jelentést újólag megígérte. A’ rendek azt hivék, miszerint a’ börtönökre ügyelő másod alispántól terjedelmes értesítést nyerende­­nek, és miből állott ezen hivatali terjedelmes értesítés ? abból tekintetes Karok és Rendek, hogy Bihar megyének egyik főtisztviselője azt jelentette , miszerint semmit sem jelenthet! — Ezen sajátságos előzmény után, tiszti első alügyvéd H. J. azon sejtelemmel állott elé, hogy T.—val alkalmasint a’ rabok’ feleségei értekeztek. És másod alispán S. Gy. az első alügyvéd’ gondolatát megragadta, ’s most már a’ sejtelmek’ országába utazott, a’ felelőség’ súlyát az által akarván magáról elhárítani, hogy a’ rabok’ feleségei T.—val, ki, megyei engedély’ következtében, levéltárnok J. M. mellé segédül rendeltetett, könnyen értekezhettek. Ez kijelentést a’ levéltárnok’ czáfolata és T. Zs. azon elő­adása , miszerint T. J. nem a’ rabok’ feleségeivel , hanem a’ rabokkal értekezett, követvén , alispán ur ismét más térre ment által, ’s daczára annak, hogy elébb, a’ fegyelmi tárgy’ vitatása miatt, a’ rendeket biztosi vizsgálatba avat­kozással vádolta, T. Zs.t, ki az általa véghezvitt vizsgálat’ eredményét bejelenteni elmulasztá, megfeddette. Ekkor a’ lepirongatott T. Zs. nyilvánította, hogy azért nem jelenté be másod alispán urnak a’ történteket, mert ő azokat sokkal elébb tudta. A’ két hivatalnoknak egymással ellentétben álló nyilatkozatai közül , mellyiket higyje már most a’ jámbor hallgató ? — Az illy visszás dolgok botrányosan hatnak a’ közönségre, ’s a’ tisztviselői tekintély’ szilárdítását nem igen mozdítják elé! — A’ tanácskozás’ folyamából még sok ér­dekes jelenetet tudna „úgymond“ fölemlíteni, de mivel nem vala más czélja , mint a’ jobboldaliak’ készületlenségének , meglepetésének és ezekből származott következetlenségei­nek bebizonyítása, e’ czélt pedig már elérte, ennélfogva a’ megkezdett és, mint látszik, nem igen szívesen fogadott szemlét berekeszti , figyelmeztetvén a’ zajongani szerető jobboldaliakat , hogy beszédeik feletti rövid vizsgálatát egyenesen csak zajongásaiknak köszönhetik. — Felelt még bizonyos urak’ okoskodásaira, kik azon körülmény által akarnának könnyíteni a’ megkérdezett tisztviselőkre nehe­zedő felelőség’ terhén , hogy a’ lezárt rabok nem megyei foglyok. Na feledjék ezen urak , mikint a’ börtönkörüli fe­gyelem nem a’ miatt sértetett meg, hogy a’ rabok fo­lyamodványt írattak , hanem azért, mert azt egy elitélt rab T. J engedély nélkül tette fel. T. J. pedig megyei fegyelem alatt álló rab , kiről a’ mi tisztviselőink tartoz­nak számot adni. — Egyébiránt ők sem estek a’ bihari börtönfegyelem’ körén kivül; hisz’ alispán ur maga mon­dotta a’ rendek’ szine előtt , hogy királyi biztos ő mél­tósága az irántoki szabályokat a’ várnagynak eredetiben , neki pedig másolatban megküldötte- Ez ok nélkül nem tör­ténhetett. De ha igaz is az , hogy a’ főfelügyeletet királyi biztos úr önmagának fentartotta, miután Biharmegyéből el­távozott , önként következik, hogy illy körülmények között a’ rabokra nem ügyelhettek fel mások, mint azok, kikre a’ börtönkörüli fegyelem , megyei végzés és szokásnál fogva, bízatott. Ha a’ fenyiték’ szigorúságát a’ többi szerencsét­len rabokkal éreztetni méltóztatnak, méltóztassanak azt T.-ra és folyamodó foglyokra is kiterjeszteni. Röviden ez az elemezett tárgybani véleménye: mikint ő szükségesnek látna az egész dolgot, úgy, mint történt, a’ jegyzőkönyvben, emlékezet végett följegyeztetni, ’s a’ börtönkörüli fegye­lem’ fentartására megbízott tisztviselők’ figyelmetlenségét és hanyagságát rászalván, őket rendre utasittatni, T. J.-t i­spedig, a’ királyi tábla’ ítéletéhez képest, a’ börtönbe lezá­­­ratni. A’ Karok és Rendek, kik, alkotm­nyos szerkezetünk-­­ nél fogva, a’ végrehajtó hatalom’ egy részét gyakorolják, a’ bírói ítéleteknek foganatot szerezni kötelesek. E’ köte­lesség parancsolja, hogy T. J., minden kedvezés nélkül börtönbe zárattassék, ’s büntetését úgy, mikint reá ítéleti­­leg kiszabatott, szenvedje.“ — Miután még azok , kik szólani óhajtanak, véleményüket az ügy felett elmondották, a’ rendetlen tanácskozás bere­­kesztetett. Határozathitelesités’ alkalmával, némellyek a’ jegyzőkönyv’ azon kitételét, miszerint a’ történtek „n­e­m hely­eseltettek ,“ „rász­óláss­a­l“ akarták kicserél­ni, és B. M. urat azért, mert önfejétöl a’ rabokat törvény­szék’ elébe rendelte , jegyzőkönyvileg megrovatni. Mások a’ „nem helyeslés“ szóval elégedettek valának, de a’ rabok’ kikérdeztetéséért magát a’törvényszéket vélték meg­­rovandónak. És jön ismét vitatkozás. Másod alispán S. Gy., mint a’ végzés által érdeklett tisztviselők’ egyike, a’ „n­e­m h­e­l­y­e­s­l­é­s“ és „r­o­s­z­a­l­á­s“ közül, az első kitételt, mint gyengébbet választotta. B M. ur pedig azt kiáltozá: mikint neki mindegy, akármit tesznek is felőle jegyzőkönyvbe. Al­jegyző Cs. I. pedig nyilvánította: miként ő, mint a’ kérdés­alatti törvényszék’ tollvivője, a’ rászalást magától elutasítja, minthogy a’rabok, mielőtt a’ törvényszéken megkérdeztettet­­tek volna, már elnökileg fel voltak rendelve. — A’ vitatkozás’ tárgyaihoz ifjabb A. J. következőleg szólott. Tiszti első al­­ügyvéd Hr. J.-nak tegnapi nyilatkozatából is, miszerint fo­lyamodók, nem lévén a’ megyei rabok’ lajstromába foglalva, a’ megyei fegyelem’ gondjait nem igényelték, következik,­­ hogy B M. urnak mint törvényszéki elnöknek a’ hajdúk’ fel­rendelésére adott parancsa helytelen beavatkozás volt, ’s miután látja , hogy ennek kimondása a’ jegyzőkönyvből ki­maradt, kéri oda beiktattatni. Egyúttal nyilvánitja, mikint B. J urnak azon közbeszólásai: „menjen, hadd menjen a’ jegyzőkönyvbe“ arról győzték meg, hogy említett úr a’ közgyűlés’rászólását kevésbe veszi. Szóló tegnap is, ma is, mindig „authenticatiot“ hall a’ mélt. ur által emlittetni. Nem tudja, mit ért e’ kitétel alatt, de úgy látszik, hogy a’ mélt. ur nem tud az időből kibontakozni. Voltak igen is ezen ra­bok „authenticálva“, akkor azonban még tanuk valának, de most már a’ tanuk lezárt rabok, kiknek „authenticatio“ vé­gett fölrendeltetniök nem lehetett volna. — Másod alispán S. Gy. ur csak ugyi válogat a’jegyzőkönyv’ kitételeiben.Szóló azonban a’ válogatásnak helyét nem találja; mert ha egye­bet nem vesznek is tekintetbe a’ rendek , csak azt, hogy másod alispán ur minő habozások’ kíséretében állott tegnap a’ közgyűlés’ szine előtt, ’s midőn T. Zs-t megtámadá, ál­tala rögtön megczáfoltatott; és azért többen azon kellemet­len helyzetbe jöttek, hogy nem tudhatták , mellyiknek higg­­jenek már most a’ kettő közül? ha, úgymond, egyebet nem vesznek is tekintetbe a’ rendek, az előadottakért másod al­ispán ur a’ rászalást bizonyosan megérdemli.“ — A’ vitat­kozásnak kis idő múlva vége lett. A’ „n­e­m helyeslés“ kitétel meghagyatott. B. M. arra nézve azonban következő sorok iktattattak jegyzőkönyvbe: „Egyébiránt tudomására lévén a’ megye’ rendei annak, hogy a' kérdéses foglyok törvényszéki elnök B. M. által a’ törvényszékre felrendeltettek, és folyamodványukra nézve meghallgattattak, annálfogva megjegyzik, hogy ezen eljá­rást egyáltalában m­agokévá nem teszik.“ — Lukács György, ÁRVAI közgyűlés. Feszülten vártuk e’ gyűlést, ’s azon aggodalommal: „valljon fogunk-e most is, mint előbb, bizonyos, a’törvényhatósági függetlenséggel meg nem férő eljárást tapasztalni ? most azonban kellemes érzéssel irhatok ellenkezőt. Gyűlésünk sept. 22-kén kezdetett, és 27kén végeztetett főispáni helytartó úr’ elnöksége alatt, ki, elnöki széke’ elfoglalásakor, szívesen üdvözlé a’ Rétit, egyszersmind kérvén , hogy, a’ felveendő tárgyak felett, higgadtan ’s a’ vélemények iránti türelemmel tanácskozza­nak.­­— Elsőben tárgyaltatott Szabolcsmegyének a’ főispán­nak törvényszékekent elnökösködése iránti levele; miután már e’ tárgy felett Árvamegye kimondá véleményét, ez al­kalommal csak tudomásul vétetett; a’ beállandó országgyű­lésen azonban sürgetni fogjuk a’ megyék’ rendszeresítését, ’s a’ főispáni kötelességeknek törvényileg világos meg­határozását. — Pestmegyének fenséges nádorunk’ félszáza­dos hivataloskodása’emlékére verendő emlékpénzekhez szük­séges költségekbeni részt vevésre felszólító levele párto­lásra talált, és e’ megye’ részére mind három emlékpénz megszereztetni rendeltetett. Főispáni helytartó ur előadá ez alkalommal, mikint nincsen polgár, a’ ki fenséges nádorunknak e’hazában tett magas érdemeit ne becsülné, nincsen polgár, ki fenséges nádorunkban minden józan haladásnak vezetőjét ’s az iparűző osztály’ legjobb akaratú’s bő keblű pártolóját ne tekintené, ’s méltán elmondhatni, hogy megválasztási napja szerencsés nap volt Magyarországra nézve. Előadá ennek folytán, hogy azon nap a’ megyében közünneppé tétessék , és akkor minden valláskülönbség nélkül az imaházakban isteni tisztelet tartassék, a’ RR-et felszólítván , hogy azon alkalommal magyar ruhákba öltözve megjelenni szívesked­jenek. Egy akarattal fogadák el a’ RR. és RR- ez indítványt, tehát e’ megye nem fog küldöttséget küldeni az ünnepélyre, hanem ide haza fog imádkozni fenséges nádorunk’ hosszas életéért, magyar ruhában, testpredikáczió mellett. Indítvány létetett ugyanis, hogy azon egyházban, hol a* RRdek össze­gyülekeznek , magyar nyelven tartassék ezúttal isteni tisz­telet , de ezt nem fogadák el a’ RR-ek azon oknál fogva , hofgy ezen ünnepély nem egyedül a’ RK. és RR. részére, hanem a’ köznép’ számára is leend. ■— Ezután Z. E. által előhozatott főispáni helytartartó ur’ azon tette, hogy a’ törvényszékre egyik esküdtet szolgabíróvá nevezé ki, 270

Next