Pesti Hírlap, 1846. november (771-787. szám)

1846-11-03 / 772. szám

Kedd IT2. November 3.1946. pesti hírlap „egy««, vasárnap, M. , r­MM ^^e. PélWe'Mre.é.LÄ'XÄ'l H J±rÄA*i*hl«!,S' fSÄ^H “Ähie”- Mindenféle Mrterményei felvétetnek, 's eg,-eg, Us Itasabsorellapróbelűkkel 5 peng« k. «teil Megjelenik •’ lap minden héten __ Landerer Lajo­s kiadó-tulajdono»nál. — Byrok ,ám a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahi­vatal utján El Aflietbetűl helybe* küldetni kívánt peldé­­számítta­k. •’lapok’szerkesztőjeh*­*. I. Főv­árosi újdonságok, enyhetósági dolgok: Mosonmegye’ (folytatása) Ilivaf. köpjem. Úrbéri viszonyok 111. Párisi­ tartalom. levelek Karolyváros (­*’ nádori ünneprly). Árvából (szamadás’ vége.) Vagyar közlemények. Magyar Gazd. Egylet. Műegyesület, Kamleti Kör. Külföld. Dunavaállás. Hirdetések. MAGYAARORSZÁG és ERDÉLY. ő és kir. fölsége, Reus­ig altáborvezért, slavoniai kormányzó tábornokot, hasonló tisztminőségben Biivinbe áthelyezni, báró Hra­­bovszky János al táborvezért és osz.tálk nokot pedig — titkos taná­csosi ranggal díjmentesen felruházás mellett— kormányzó tábornokká Slavoniába kinevezni legkegy. méltóztatott. 0 és k ap. felsége F a b i­n­i János gyógytanárt ’s a pesti k. egye­temnél a’szemészet’ nyilv. rendes tanutóját, ,kir. tanácsos' czimm­el di­zesiteni; S­z­ege­dy Antal tisztib. fogalmazói pedig a fiumei kir. kormányszéknél tiszteib. titoknokká kinevezni legkegy. m­éltózlatoit. - eB-1’- H.) ________ Úrbéri viszonyok. III. Ism­ érdekes kérdés az: adkép’ eszközöltessék az örökváltság? S«»kan, kik a’ megváltás’pártolóinak mondják magokat, a’váltsá­g’léte­sítésének nehézségein akadnak fel, mellyek végett azzal, mit elvben pártolni látszatnak, a’ kivitelnél felhagynak. Eze­ket én hű barátoknak nem tartom, mert az akadályok, bár­miilyenek is, erőfeszítésre és ne ellankadásra buzdítsanak 11 előadom azon fél­i elveket, mellyek szerint tán czélszerű lenne eljárni az örökváltság’ létesítésében. M­indenekelőtt vigyázzunk , nehogy az örökváltság által csak hitbizományokat és haszonbér-rendszert hozzunk be, m­e­lynek káros oldalait eléggé láthatni Angliában és Izlandá­ban , hol az , az ismeretes pauperisms' előállítására , az absentismus , bérnek önkényes felemelése , az önkényes elűzés és más eredményei által igen nagy befolyást gyako­rol. Iparkodjunk, hogy szabad, független birtokot hozzunk ltre, mint van Francziaországban’s némelly német státusok­ban ég Olaszország* egy részében. És illy értelemben főelv legyen az, hogy a’ megváltás avhoza’ minden jobbágyaira kiterjesztessék ; mert különben el ne­m érhetjük azon nemzetgazdasági, de fi,kép’ erkölcsi hasznot, mellyet a’ hűbéri viszonyok’ átalakításából és a* földmivelőknek önállókká tételéből remélünk. Egy nagy része ugyanis a* jobbágyoknak megmaradna azon anyagi és szellemi terhek alatt, mellyek az urbérnek elválhatlan kí­sérői. Ezen elkülönzött terhesbe állás újabb idegenkedést szülne, és pedig ugyanegy osztály* tagjai közt is. Ez nem ingert és öss­tent idézne elő nagyobb iparra, hanem ellen­kezőleg sokszor levertséget és elhanyagolást szülne; mert sok községek, bármiképp törekednének is magokat megvált­­hatási helyzetbe tehetni, ezt el nem érhetnék, mivel pusz­tán permissiv törvények mellett a* földesúr szabadon meg­tagadhatja a* váltsági engedélyt, ha nem nyilván is, de az egyezkedés’ nehézségeiben.— Az elkülönzés a’ piaczon is káros versenyt szül, kedvezésére azoknak , kik, mint megváltott, szabad birtokosok, mentsek már az úrbéri adó- és munkáktól, 's e' végett nagyi­bb ipart 's tőkéket is for­dítanak földészetükbe. Illy állásban a’ képviseletet és poli­ticai jogokat is nehéz általánosan behozni.— Az örök­­váltságnak tehát általánosnak kell lenni; mire az kívántatik, hogy a’jelen permissiv törvény, melly csak megengedi, hogy a’jobbágyok magokat megválthassák, de őket egészen a’ földesúri önkénynek teszi ki, úgy, hogy ez a’ váltságot mindig megakadályozhatja; — ezt tehát kényszerítő tör­­vénynyé kell alakíttatni, m­ellynek többé a’ földesurak ellent ne állhassanak, é s melly alól a’jobbágyok magokat ki ne ha­nssák. Csak illy kényszerítő szabály által érhetjük el azt, hogy az országba a’ szabad és önálló birtok általánosan behozattassék. Innen természetesen azon kérdés folyik: miképp eszkö­zölhető, hogy a’ jobbágyok magokat valamennyien egyszerre megválthassák? Ezt valamennyi község bizonyosan nem tehetné, csak az olly dúsak , mint Nyíregyháza, Szentes, Csong­rád , vagy jelenleg is még Vásárhely, szenvednének kivételt; a’ legnagyob­ rész régi állapotában maradna. Azért is, a' czél’ általános haszna és szüksége­ következté­ben , a’ megváltás’ létesithetésére cselekvőleg magának a’ Státusnak kell fellépni. A’ státus azt, mit a’jobbágyok valamennyien szegény­ségük végett nem tehetnének, t. i. a’ váltsági öszveg’ elő­állítását valósítsa , mellyel a’ földesurakat a’ jobbágyoknak örökösen átadandó földekért ki lehessen fizetni. Itt azon elvet tartom illkerü­hetlen szükségün­­k, hogy a’ földesurak necsak a’ kamatokat , hanem magát a’ tőkét is , melly a’ földeknek értékét képviselendi, rögtön megkapják. Mert ha jelenleg, ámbár némellykor bizonyos korlátok közt, ren­delkezhetnek földbirtokukról, kell, hogy rendelkezhesse­nek az azt képviselő tőkéről is. És a' nemesség’ részéről a’ megváltásnak legfőbb haszna az lenne, hogy nagyob­b­ösz- föld pénzt kaphatna, mellyel tetemes adósságait leróhatná, nagyobb erővel , szóval földmi­allodiális birtokát jobban felbérelhetné , láthatná el, különbféle javításokat tehetne vetését tökéletesíthetné, és sokkal jövedelmezőbbé tehetné. És ideje már, hogy a’törvényhozás a’mi polgári institu­­tióink közé is behozza a’ valódi tulajdonjogot, melly sze­rint, mint minden műveltebb népeknél, szabadon lehessen, minden korlát nélkül rendelkezni javainkról, minden figye­lem nélkül az utódokra. Ma már elismert elv az, hogy a’ státusnak nem az áll érdekében, hogy nehány család fen­­maradjon — hanem az, hogy egy szorgalmas és vagyo­nos nép létezzék a’ honban. Az utódok iránti figyelmet a’ közerkölcsök által kell meghonosítani. A’ státus váltsági hitelbank’ segélyével elégíthetné ki a’ földesurakat. A’ jobbágyok évenkint fizetnék a’kamatokat,— és ezen­kívül egyket v­e­tet a’ töke’ letisztázására is. Azon közsé­geknél, mellyek eléggé gazdagok, lehetne kivételt tenni — de a’ többire nézve , ámbár elvem az , hogy ingyen nem kell a’ földbirtokot átadni — üdvös és igazságosnak lát­nám mégis, ha a* státus is venne némi részt a’ megváltási tökének letisztázás­ában. A’ nemesség­­­i akkor már adózni fog; és ez által a’ közszükségek’ fedezésére több fog bejöni, mint a’ mennyi eddig kivántatott — ezen többnek egykét %-jét kívánnám ma a’ váltság’ elősegéllésére fordi­­tatni, így p­l. Badenben az 5"/a kamatoknak '/1-ét maga a’ státus fizette. Ezen segély bőven visszapó­toltatnék az előmozdított anyagi vagyonosság által emelkedendő adózási képesség által. Nagy hasznú befolyása lenne az eddig m­ajd­­nem ellentétben álló osztályi érdekek’ asz­im­itálására is És lenne-e ebben legkisebb igazságtalanság is, ha visszagon­dolunk, milly hosszas időtől viseli a’ nép kizárólag a’ stá­tus* terheit, a’státus’jótété­ben , magában a’ birtokban is alig részesittetvén. Az némileg szolgálhatna a’ jogok és kötelességek között eddig létező aránytalanságnak némi ki­egyenlítésére , és az a­bből eredt igaztalans­ágnak némi fe­­dezgetésére, mert azt egészen eltörleni soha sem lehetene. Elég némelly másod­rendű jegyzete­k is fordulnak elő; nevezetesen ha jobbágy és földes­úr között az egyezség nem sikerülne, én nem egyenesen a* megyének adnám át a’ bí­ráskodást, hanem választott bíráknak; mert igy a’ részre­hajlást jobban ki lehet zárni. — Nimellyek kétkednek, vall­jon képesek leendnek-e a* föld *nivelők­er fizetni a’váltsági kamatokat? Ez valószínű, mert a’minden tehertől ment birtok, szabadidő, az önállás és innen eredő kedv és ösztön a’ jövedelmet sokszorozni fogják, a’ mint ezt p. o. Vasmegye’ megváltott 13 községének példája mutatja, mely­­lyek, a’ jobblét és kereset’ emelkedése’ folytán, még a’ kö­telezett idő előtt is képesek valának leróni tartozásaikat. A’ szabad birtok és önálló polgári helyzet a’ legszegé­nyebb községet is jólétre fogja emelni, és képessé teendi a’ fizetésre. — Sz. I. Párisi levelek e’ lapok’ szerkesz­tőjéhez. I. Úgy hiszem , édes barátom , hogy ezen példabeszéd: „jobb későn, mint soha sem“, a’tett ígére­tekre vonatkozólag, minden népnél elismert tény.­­S ha ön e’ sorokat később veszi is, mint akarnám, ön azokat mégis mint barátságos megemlékezést a’ távolból úgy tekintendi, ön látandja­, miképen rokonszenvünket sem a’ vámegyesü­­leti státusok, sem a’ közbenső vámvonal nem volt képes megszakítani. Egyébiránt utazásomban újólag alkalmatlan láz lepett meg, és ha az ember naponkint két órahosszat kénytelen fogait vaczogtatni,­­s később három egész óráig egy autó dafék furrogatumával jóllakni, akkor lehetetlen, magyar lapba írni. Csak nagy férfiak bírtak annyi erővel, hogy súlyos testi bajaik’ daczára is folytonos munkásságban tárták szellemi gépek’ kerekét; kis embereknél — kikhez magamat nem szerénységből számítom — a’ gondolkozás! erő azon teher a’ lélek’ hajóján, mit a’ fájdalom legelőbb hány a’ tengerbe Egy német tudós — kinek neve Thiersch erősen állt rá egyszer előttem , hogy Homer legbetegebb állapotban irta Odysseaját. Talán onnan következteti, hogy Achilles’egyik lova, Xanthus, a’csata közepett beszélni kezd, ’s egész tyrada hexametert végig dedlairál; hogy a’ dodoni erdőbeni hires bükk tiszta hangon craculumokat monda; hogy a’leölt marhák’bőrei fel­e s alá járkálának; a nyársra húzott l­ú ■? bőgni kezde, és az Argo-hajón, mely­­lyen Jason Colchisba evezett, a’ gerendák egymással tár­salgának! Mind a’ mellett nagyobb költő volt ő — ha nem csalódom — mint Geibel Emmánuél ur, kivel egy rajnai gőzösön volt alkalmam megismerkedni, habár Homer’ tehet­­j szge­l?em va*a *s peg f görög belügyminister ált*! nyug­­dijja! jutalmazva. A’ többi között eszembe jut itt a’ kérdés: miért hogy Magyarországon még mindeddig conserva­­tiv költők nincsenek ? Val­jón ennek oka lelkesítő tárgyak’ hiányában rejlik-e, valljon „azon szép ’s csodálatos leány ki minden megujuló évvel megjelenik, ennek virágot­­ annak gyümölcsöt osztogatva“. Szóval „a’ költészet“ soha sem leend­ e képes Magyarországon egy szétrongyolt kö­zépkor prózai földéből a’légbe emelkedni, hogy a’jelen magyar jogállapot’ fényű’dalait egy epos vagy sonettek által idealizálja ; — vagy ott talán csak egyedül „a’ próza“ azon „szerető pár“, mellynek „az adományok’legszebbje* jut osz­talékul ? A’ dunai és rajnai gőzhajózást illetőleg, nehány »phori­­sticus megjegyzést kell önnel közlenem. A’ dunai gőzhajó­­társaság’ hajói szebbek és jobbak, mint mind azok, miket a* Rajnán láttam. Pest és Linz között i */a-szer utazik az ember gyorsabban, mint a’ Rajnán ’• a’ bajor Dunán, azon­ban az utazók’ kényelme iránti gondosság sokkal nagyobb a’ rajnai hajókon, mint a’ monopolizált Dunán, jóllehet a’ rajnai társaságok’ osztalékai (Dividende) felényivel cseké­lyebbek, mint a’ dunai gőzhajótársaságéi. Hallgatással mel­lőzöm azon különös körülményt, miszerint a’Dunáni emész­tési tarifiak — kivévén a’ középáru table d’ hute-ot — a’ rajnaiaknál magasabbak, holott az élelmiszerek* árára nézve tetemes különbség van Magyarország és a’ rajnai tar­tományok között, csupán azt akarom kiemelni, hogy az élelmiszerek’ jósága, minősége a’ rajnai hajókon olly arány­­i­ban áll a’ dunai hajókhoz, mint 100: 10-hez, ’s hogy­anazok' mindenikén 7 — 8 hírlapot találhatni, miknek a’ Dunán csak hírét is alig találjuk. — Sőt még a’bajor ha­jókon is, mellyek 2'/1 procentnél többet nem hoznak be. tálálhatni töl­b hírlapot, és jobban, olcsóbban él rajtok az én bér, mint a’dunai hajókon. Jó volna, ha a’ magyar sajtó némi ellenzésbe állítaná magát a’ dunai gőzhajótársa­­ság’ protectionális rendszerével, megkérvén őt, hogy egy ügynökét külföldre küldje , melly meggyőződjék ott arról, miszerint az utazó nemcsak szállítási portéka, hanem azon kívül ember is. Augsburgban Listet és Kolbot látogatom meg. Az első épen akkor érkezett meg Angliából, és gyöngélkedett, testi­leg fáradtnak érezvén magát. Kevéssel az előtt látott egy nagy látványt Angliában, és midőn nem sokára azután ked­ves Németországát pillantá meg, megrázá fejét. Sokat be­széltek neki a’ német nép’ lelkesedéséről a’ schleswig-hol­­steini ügyért, erélyéről és uj ébredéséről — : ő fejét rázá; midőn azonban a’ való életben látá , mi magasra emelkedett a’ rokonszenv, akkor nem rázá meg többé fejét, — csak­hamar meglátá azon nagy eredményeket, mellyek ezen egyesülésből a’ becsületes német népre származandnak. — Hiszi-e ön — kérdé tőlem — hogy el fog valaha azon nagy comoedia játszatni Németországon, mellyet én írtam szá­mára ? Én természetesen igent mondok, azt gondolván mellette, a’ mit jónak látok. — Oh igen , én is hiszem — folytatá List — ha Arminius, a’ berlini egyetem’ nemzet­­gazdaságtani tanára és a’ Thusnelba szerkesztenék a’ Zoli—­vereinsblattot. Kérdezem tőle, nem szándékozik-e magyar­­országi utazásáról írni valamit? Mire azon választ adá, hogy nem lehet egyszerre két forró burgonyát lenyelni , Kolb panaszkodott, hogy az Allgemeine Zeitung* szer­kesztése mellett semmi sem okoz neki annyi boszuságot, mint a’magyar ügyek. Tudja, hogy semmi népszerűséggel sem bir a’magyar ellenzék között; ennek ellene való ki­­fakadásai által sértve érzi magát, miután Magyarországot illető egyéni véleményének nem szabad az Alig. Zeitung­ viszonyaira és politikájára befolyással lennie. Felszólítom, hogy látogassa meg egyszer hazánkat, hogy saját szemei­vel nézzen egyszer körül. Fél a’ macskazenéktől. — Ezek megszűntek , Pest nyugott — válaszolám neki. Vallási, világtörténeti jelentőségén és kolbászain kívül, Augsburg még sok érdekest nyújt az idegennek, ’s külö­nösen a’ magyar ember’ számára itt különös meglepetések várnak. Itt találja a’ nagy Ottót ’s a’ közel környékben a’ nagy Lechmezőt! A’ nagy Otto az aranyos császári terem­ben függ, a’ Lechmezőn már régóta rozs, búza , burgonya és komló terem, de a’ városban magában egy másik divatos Otto van , ki maga és mások’ érdekében Guttenberg’ ezre­deivel szokott Magyarországba rontani, ’s a’magyar ős vezérek’ sétáit ezer év múlva korszerű módon utánozni iparkodik. — Sajátszerű érzés lepi meg az­ embert, ki Augsburgban a’ 3 szerecsennel lakik, mellynek kapuja előtt a’ német história’ egy nagy és következménydus része folyt le. A’ ház még mindig ugyanaz , talán még a’ piszok és trágya is a’ régi, sőt még a’ frescok is csak felig vannak eltörülve a’ szomszéd házon , melly a’ Fuggerek’ lakhelye vala. Ezen Fuggere­k sajátszerü emberek voltak. Zsidóskodtak, uzso­­­­ráskodtak, egyedárulkodtak, még Magyarország is beszél­hetne e’ tárgyról történeti dolgokat, azonban ezen pénz­emberek nem hordának szívok’ helyén egy érzéketlen darab aranyat, mert midőn a’kalmárból aristocrata jön, a’szó’ igazi értelmében lön azzá, 's Augsburgban még ma is 52 Fugger ház van, kerkét lakásra osztva , mellyek hajdan a’ szegények’ számára építtettek, ’s még máig is szegények által bírálnák , kik évenkint csupán 2 forintnyi szállásbért fizetnek a' család’ pénztárába. Azon kívül ezen Fuggerek valának — mint tudva van — azon egyedüli capitalisták, kikről a’ történet azt beszéli, hogy tetemes észletű rádló- 72

Next