Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-01-01 / 805. szám

Megjelenik e’lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’két fővárosban házh­ozhordással 6 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyebütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. TARTALOM. Pest, január. 1-jén 1847. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Heves (közgyűlés). Sopron (közgyűlés). Liptó (közgyűlés). — Fiu­mei vasút. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. PEST, jan. 1-én 1847. Az év, mellynek küszöbén állunk , sok tekintetben nevezetes lesz. Ha a’ próféták nem csalnak, ennek mé­­héből születik meg, mi a’ közelebb múlt országgyűlés óta, annyi baljóslatok között, fogamzott; ez évre esik ország­­gyűlésünk, hol a’ pártok, az ellenkező rendszerek össze­ütközni és mérkőzni fognak. Ha tudnók, hogy bizonyos eszmék előtt a’ pártok le­rakják fegyvereiket, ha a’ nemzetiség mellett, az alkot­mányosság’ ügye is kívül állana a’ játékon, mellyben nyerni, de veszteni is igen sokat lehet; ’s ha nem ismer­­nők , hogy épen a’ históriai iskola’ hívei azok, kik leg­kevesebb tanúságot szoktak meríteni a’ históriából, melly­­nek lapjait csak közelebb is gyász színbe bob­ták egy szomszéd ország’ eseményei, szóval, szerencsésb párt­viszonyok között, nyugottan néznénk mindazon szokatlan készületekre, mellyeket az ellentáborban­­tapasztalunk; nyugottan várnék a’ lepel’ fölemelését, mi alatt a’ jövőnek titkai rejlenek ; ’s nyugton hallanék mindazon felhíváso­kat , mellyek az ellenzék’ semmivétételére hírlapokban ’s hírlapokon kivül intéztetnek. Nem hisszük, hogy azon többség, melly a’ múlt törvényhozásban az ellenzék’ zászlója alatt táborozott, olly zászló alatt, mellyen hatá­rozottan bevallott elvek állanak, könnyelműen írná alá az általatok nyújtott „alba chartát“, hogy aztán kötelezett­ségünk’ szövegét, annak idején, tetszés szerint írhassátok reá. A’ pártok’ élete nem egy éjeli esőzés’ eredménye; históriai visszaemlékezések határozzák meg réteges mű­ködését, ’s e’ visszaemlékezéseket csak a’jelen’ kedvezőbb benyomásai ingésztethetik el. De ha a jelek, miket ti a’ horizon’ felületén észrevettetek, illy benyomások’ előjelei: miért a’ fenyegető készületek ellenünk? Nem természe­tes-e, hogy ez előkészületek’ zaja után, ama’ jelekből mi csatát jósolunk; ’s példaadástokon tanulva , szorosabb egybetartásra, rendezettebb működésre szólitjuk mi is az ellenzék’ minden elemeit? Tehetünk-e különben? Vizsgáljuk a’ tényeket. A’ lefolyt évben uj aggodalmak támadtak, uj panaszok emel­kedtek; ’s nekünk uj okaink vannak ismételni, miről a’ múlt év’ kezdetén figyelmeztetőleg születtünk, hogy szükségessé vált, a’ jelen idő szerint, együtt tartani az ellenzék’ minden töredékeinek. Más alkotmányos ország­ban is gyakran fordul elő időszak, mellyben a’ rokon párt­elemek , magasabb nézetekből, egybeolvadnak. ’S vala­mint politikai kiskorúságra mutat, ha ugyanazon párt’ egy vagy másik töredéke saját kalapja alá kívánja szoritni, ’s ezt nem tehetvén, anathemával illeti pártja’ külön vé­­leményárnyéklatait, szintolly kiskorúság’ jelensége volt ez ideig közöttünk, hogy a’ párt’ kebelében támadt kisebb meghasonlást, vagy összekoczczanást annyian használták föl apostasia’ ürügyéül. „Ti taszitátok el magatoktól, ’s nem mi hagytuk oda a’ zászlót, melly alatt eddig közösen harczolánk“. — szokták hasonló esetben mondani, kiket méltán vádol a’ közvélemény , hogy saját énöket jobban szerették hazájoknál. Mi nem irigyeljük tőlök e’ vigaszt; nem irigyeljük e’ duodez Coriolanok’ uj dicsőségét, melly idegen zászló alatt vár reájok; de sokkal nemesebb, sok­kal férfiasabb morált óhajtunk a’ pártnak, mellyhez tar­tozunk. Igaz, a’ félreértéseket tűrni, a’ gyanúsításokat elviselni több lelki erőre van szükség, midőn azok saját pártunk’ embereitől jőnek. Azonban, ki ezek iránt is szá­mot nem vetett magával, miért lépett ki a’ kü­zdtérre? Haragból, daczból itt következetlenségbe esni, a’leg­­kiméletesben szólva is, nagy jellemgyöngeség. ’S nem kisebb gyöngeség, sőt valódi bűn, véleményárnyéklatok miatt szétszakadozva állani a’ rokon elemeknek, midőn a’ körülmények egyezségre intenek , midőn az ellenpárt a rokon elemeit szinte egyesülni látjuk. Nem mondunk titkot, ha bevalljuk , hogy mi némelly reformkérdésre nézve némileg eltérő utakat jelölünk ki, mint a’ mellyeken járt eddig az ellenzék. Ennek okai talán publicistái tanulmányainkban, de részben legalább a’ körülmények’ változásában is rejlenek. Innen vagyunk hajlandók magyarázni, miszerint pártunk’ több kitűnő egyéniségei az egyes kérdések közül már is nem egy né­zetünkben osztoznak, melly a’ közönség’ nagy része előtt talán még szokatlannak tetszik. Vannak azonban lénye­ges pontok, mikre nézve köztünk ’s az ellenzék’ több tö­redékei között soha különbség nem volt, mellyek egye­sitő kapcsokul szolgálnak a’ rokon pártelemek között. Illy találkozási pontok a’ tisztán ellenzéki kérdések általá­ban , midőn a’ létező alkotmányos garantiák’ védelméről van szó, mielőtt újakat tudnánk szerezni. ’S ha e’ rész­ben pártunk’ és a’ hon’ összes érdekeinek nem tehetünk a’ lefolyt évben olly szolgálatokat, minőket óhajtánk vala, mielőtt erőnk’ parányisága ’s talán szándékunk’ határozottsága fölött is pálczát törne az olvasó, jussanak eszébe a’ journalistai pálya’ tömérdek nyűgei, mellyek olly leverőleg, olly szárnyaszegőleg hatnak a’ magyar publicistára. ’S a’ mi pályánk kétszeresen súlyos, szokat­lanul terhes volt. Egyetlen tekintet a’ szőnyegen forgott napi kérdések’ kényes természetére, mindent megma­gyaráz. Azonban elég a’ múltakról. Személyes és politikai ellen­szenvek miatt, ha okunk volna, sem emelnék itt panaszt. De hálás köszönetet mondok tisztelt hazámfiainak, kik a’ lefolyt év alatt nem azon törték fejeiket, mikint juttassák zátonyra különben is annyi szírt, örvény ’s hullám között hányatott hajónkat, mellyben, úgy hisszük, az összes el­lenzéki pártnak is van némi vesztenivalója , hanem ve­lünk együtt folytonosan munkások valának, hogy köze­lebb juthassunk a’ közösen óhajtott pártokhoz. Lehet, hogy vágyainkban nem egészen egyformán tűnik fel a’ még ismeretlen ország’ képe, mellynek fölfedezése után fáradozunk; de czélunk, egy jobb, boldogabb magyar alkotmányos lét után, mindnyájunknak közös. Fogadják egyszersmind tisztelt levelezőink és munka­társaink, új évi szives üdvözletünk mellett, hazafias fölhí­vásunkat , miszerint nagybecsű fáradozásaikat, a’ közügy’ é s a’ közhaza’ érdekében továbbra is kikérjük. Fővárosi újdonságok. Elmúlt már az ó esztendő. Vagy hát uram dicsérendő. Szent ének. Eltemettük biz’ ezt is tisztességesen, mint a’ többit temették Krisztus urunk’ születése előtt és után. Felkap­tuk az 184.fi. év’, hült tetemei, Imid virágait, n­órenyid­ ragyogó Sylvester-ét’ 12-ik óra’ kongásánál rátettük az enyészet’ sirásó képviselőinek vastag köteleire ; a’ kötelek keresztülsimultak e’ képviselők’ megviselt, ránezos mar­kain, és a’ koporsó szép csendesen leereszkedett a’ sötét mélységbe, hová emberi szem’ pillanata nem követhető : az örökkévalóság’ örökké tátongó gödrébe.— A’ temetést figyelemmel kisérte az egész emberiség , mert a’ kimúlt nagy halott rá gondolt életében annak minden egyes tag­jára, kisebb nagyobb mértékben, de minden személy- és rangválogatás nélkül. Kebleitekben hordozzátok, oh em­berek , azon fiókot, melly az elhunyt’ hagyományainak tarka vegyületét magában foglalja, — az emlékezet’ fiók­ját. Nem kell azt felnyitni, megnyílik az magától, vala­hányszor közelmúlt napjaitok’ örömein nyugszik szemei­tek’ pillanata, avvagy a’ múlt napok’ újra felmerülő fáj­dalmaival, viharaival fog küzdeni lelketök’ szellemkarja, míg azokat végképen a’ felejtés’ örvényébe taszítja.......... De ezek nagyon is mindenségi, nagyon is világi újdonságok , mikkel , ha jókor fel nem hagyunk, az enyészet’ ezen sovány tárgyalásába még úgy bele talá­lunk enyészni, hogy időnapelőtti elenyészésünket csak min magunknak fogjuk köszönhetni. ’S miért is volna komorkodásra, busulásra okunk? Egy hazánkra nézve nagy részt küzdéssel, ínséggel, nyomorral, szükséggel, drágasággal megterhelt esztendőt kisértünk sirjába, — majd parentálnak fölötte a’ krónikák. ’S elvégre is örül­jünk, hogy mi temettük el ő kigyelmét, ’s nem ő kigyel­­me minket. — Nekünk itthon fővárosi újdonságokra van szükségünk. A’ mi egyébiránt nem olly csekélység az uj év’ nap­ján. Nem azért, mintha a’ kéményseprők’, levélhordók’, súgók’ ’stb. országosan szabadalmazott jogába kellene ma okvetlen belevágnunk, egy kacskaringós uj esztendei „rigmussal“ lépendők elő közönségünk’ színe’ elébe. E’ vágy nem gyötré lelkünket, lévén a’journalisticai pályán mások, kik e’ tekintetben tapasztalt occasionalis ügyes­séggel bizonyosan kitesznek ma három annyiért, mint máskor. — De békét kell hagynunk az újdonság­ hírek’ vadászatának ’s elbeszélésének ez egyszer, más, ünnepé­lyes!? lélekállapotunknál fogva. Év’ fordultával magába száll minden ember. Legalább azt parancsolja az Írás, hogy magába szálljon. ’S midőn mi e’ keresztyéni kötelességünket teljesítjük, más halan­dó’példájára feledünk mi is politicát, rendőrséget, ki­hágásokat , ipart, tudományt, irodalmat, művészetet, vámost, bérkocsist, hidaskaliát ’s mind azt, mire külön­ben figyelmünk ki szokott terjedni. Magunkba szállunk, és elgondolkozunk csekély magunkról ’s állapotunkról.— Állapotunk közé tartozik többi között az uj dondászat. A’ szó uj, ’s a’ fogalom sem bir még nálunk históriai jogokkal. Az újdondász szót mi faragtuk egyszer, midőn az újdonság-vadászt már nem értünk rá leírni. Azóta sok komolynál komolyabb férfiú használta e’ szót, ’s miért ne használhatnék mi is? Jobbért egyébiránt szivesen föl­cseréljük. — ’S hogy mi légyen ezen újdondászat? még most bajos meghatározni. Egy neme ez a’tárcza-irodalom­­nak, melly azonban talán sehol sem mutatkozik olly alak­ban , mint nálunk. Az éghajlat’, a’ sallang’, a’ bajuszbő­ség’ sajátságai megvannak neki is. Napról napra nagyobb kifejtésnek indul. Theoriáját egyébiránt még egy műphi­­losophánktól sem birjuk , a’ mi fiatal újdondászatunknál igen természetes , mert hiszen Homer’ Iliasa régen meg­volt, mikor azt kezdték értelmezni: mi az epos? Majd jőni kell,jőni fog a’ nagyszerű tudós,— (p.o. az állatkínzás elleni egyesület’érdemes, de tudós jegyzője ? !) ’S valamint a’ káposztát, a’ nép’ hiedelme szerint, K­á­p hozta be Magyarországba, szint’ azon módon köszönhetjük, a’Hon­­derű’ minden félévi programmja szerint, az újdondászat’ hazánkbai átültetését t.cz. P. Horváth Lázár’ szerkesztő urnák. Ipse dixit. Áldassék érette mindenkoron. Azt is mondta , hogy ő született ujdonságiró. ’S mikor illy ér­demteljes hazafiakat látunk illyes érdemkeresztek’ mel­lékre aggatásán dolgozni, az újdondászok’ fontosságát ki legyen olly vakmerő, hogy elvitázza ? ’s ki fogja rész né­ven venni, hogy uj év’ napján ő rájok bátorkodunk for­dítani a’ közönség’ pillanatait ? Az újdondászok szép kis sereget képezhetnének már napjainkban. Az a’ harangozó, az a’ napló vivő, az a’ szemlész, az a’ hírnök, futár, és ki tudná mind számba venni, mind csupa, csupa újdondász. Polgári állásuk napról napra javul, s legalább felejteni kezdjük azon időket, midőn a’ hazában létezett egykér segédszerkesz­tők’ conventiója 12 bankó forint volt hónaponkint,’s azon kivül évenkint egypár fejelés csizma, meg’ egy piquet­­‘Tajbli pünkösd’ napjára. Ezen régi scala’ helyébe most más lépett, hálistennek, — ’s innen mérik napjainkban az ember’ polgári állását. — Felesége az újdondásznak ritkán van, a’kinek van meglátszik !­-be­n, mert ren­­desen sokat küzd mészárossal, pékkel, szolgálókkal ’stb. Hatalmuk, hatáskörük nem csekély, ’s ámbár tudják, hogy nagyon sűrűen olvastatnak, ezért még sem bizzák el magu­kat, mert tudják, hogy ez inkább a’ dolog’ természetében fekszik ’s az emberek’ kíváncsiságában, mint saját érde­mükben. —Igen is, az újdondászok szerényebbek, mint hiszi a’ világ. Olly ephemeron , olly napi életű, divattól függő tünemény ő, mint akármelly előadó művész; kint, fájdalmat épen úgy érez, mint p. o. akármelly szinész, ki a’ szinpadra kiáll nevetni akkor, midőn kedve volna in­kább koporsóba feküdni; az újdondász szinte elmartyrko­­dik sokszor előadó, executivozó erejével, hogy a’ másnap megjelenő lapban kiteljék az éhes rovat, mellyet ő szo­kott jól tartani eledellel. És az újdondászok nem panasz­kodnak e’ miatt soha! Bocsánatot kérünk, ha uj év’ nap­ján rá tesszük mutató ujjúnkat e’ szerénységre. ’S az újdondászok’ rögtönző, hevenyésző tehetségét is, ritka van , a’ ki méltányolná. Minden pillanatban hord körünkbe a’ sors egy külföldi improvisatort, ki megtap­­soltatik, ’s honi rögtönzőink magok azok, kik megbámul­ják őket, ’s szétkürtölik hiröket a’ hazának. Az újdondá­szokban a’ mellett, hogy szerénység van, nincs irigység. Pedig hányszor vannak olly körömre égett helyzetben, hogy a’ nyomda’ szedői nem az illető betű­szekrényekből, hanem egyenesen az újdondászok’ fejéből szedik a’betüket! Nem mondunk többet , mert felette nagyokat talál­nánk mondani elragadtatásunkban, mit magunk sem hin­nénk el máskor.— Mai improvisálásunkból az a’ nyereség legalább megvan, hogy az új évi köszöntéstől megme­nekültek olvasóink. Mi, az újdondász­­pályán­ másfél éves működésünk után , újra kiállunk a’ síkra, küzdendők csekély körünk­ben lelkünk’ egész erejével a’ nemzetiség’, alkotmányos­ság, irodalom, tudomány’ és művészet’ érdekében. Fő­­czélunk, mint eddig, ezután is: az újdondászatot neme­­siteni, azt az üres pletykaság’ teréről komolyabb, becse­sebb térre viendvén által. Isten segítsen! —­­ Törvénylutósági dolgok. HEVESBŐL. Gyöngyös, decemb. 23-án 1846. —* Decemb. 7-én helytartói elnöklet alatt megnyilt közgyű­lésünkre , ritkán látott jeles számmal sereglettek össze rendeink, ’s a’ szokottnál ünnepiesb kifejezésű­ arczokon elömlött komoly merengésből ’s a’ feszítve felhangolt kandiságból, melly a’ teremünket telisded telivé tömött hallgatóság’ vonalmain nyugtalankodott , könnyű vala jósolni nem mindennapi érdekű tárgyak’ szőnyegre kerü­­lendését. Az elnök’ megnyitó üdvözlő szózatát az első al­ispán’ szokásos évnegyedi hivatalos jelentése , ezt ismét a’ helytartó’ azon inditványa követé, miszerint küldött­séget ajánlott neveztetni, melly az egri érseknek, mint megyénk’ örökös főispánjának, jövő nap ülendő félszáza­dos áldorsága­ ünnepére, a’ Hit. tiszteletét, örvendezését

Next