Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)
1847-01-01 / 805. szám
Megjelenik e’lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 6 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyebütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. TARTALOM. Pest, január. 1-jén 1847. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Heves (közgyűlés). Sopron (közgyűlés). Liptó (közgyűlés). — Fiumei vasút. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. PEST, jan. 1-én 1847. Az év, mellynek küszöbén állunk , sok tekintetben nevezetes lesz. Ha a’ próféták nem csalnak, ennek méhéből születik meg, mi a’ közelebb múlt országgyűlés óta, annyi baljóslatok között, fogamzott; ez évre esik országgyűlésünk, hol a’ pártok, az ellenkező rendszerek összeütközni és mérkőzni fognak. Ha tudnók, hogy bizonyos eszmék előtt a’ pártok lerakják fegyvereiket, ha a’ nemzetiség mellett, az alkotmányosság’ ügye is kívül állana a’ játékon, mellyben nyerni, de veszteni is igen sokat lehet; ’s ha nem ismernők , hogy épen a’ históriai iskola’ hívei azok, kik legkevesebb tanúságot szoktak meríteni a’ históriából, mellynek lapjait csak közelebb is gyász színbe bobták egy szomszéd ország’ eseményei, szóval, szerencsésb pártviszonyok között, nyugottan néznénk mindazon szokatlan készületekre, mellyeket az ellentáborbantapasztalunk; nyugottan várnék a’ lepel’ fölemelését, mi alatt a’ jövőnek titkai rejlenek ; ’s nyugton hallanék mindazon felhívásokat , mellyek az ellenzék’ semmivétételére hírlapokban ’s hírlapokon kivül intéztetnek. Nem hisszük, hogy azon többség, melly a’ múlt törvényhozásban az ellenzék’ zászlója alatt táborozott, olly zászló alatt, mellyen határozottan bevallott elvek állanak, könnyelműen írná alá az általatok nyújtott „alba chartát“, hogy aztán kötelezettségünk’ szövegét, annak idején, tetszés szerint írhassátok reá. A’ pártok’ élete nem egy éjeli esőzés’ eredménye; históriai visszaemlékezések határozzák meg réteges működését, ’s e’ visszaemlékezéseket csak a’jelen’ kedvezőbb benyomásai ingésztethetik el. De ha a jelek, miket ti a’ horizon’ felületén észrevettetek, illy benyomások’ előjelei: miért a’ fenyegető készületek ellenünk? Nem természetes-e, hogy ez előkészületek’ zaja után, ama’ jelekből mi csatát jósolunk; ’s példaadástokon tanulva , szorosabb egybetartásra, rendezettebb működésre szólitjuk mi is az ellenzék’ minden elemeit? Tehetünk-e különben? Vizsgáljuk a’ tényeket. A’ lefolyt évben uj aggodalmak támadtak, uj panaszok emelkedtek; ’s nekünk uj okaink vannak ismételni, miről a’ múlt év’ kezdetén figyelmeztetőleg születtünk, hogy szükségessé vált, a’ jelen idő szerint, együtt tartani az ellenzék’ minden töredékeinek. Más alkotmányos országban is gyakran fordul elő időszak, mellyben a’ rokon pártelemek , magasabb nézetekből, egybeolvadnak. ’S valamint politikai kiskorúságra mutat, ha ugyanazon párt’ egy vagy másik töredéke saját kalapja alá kívánja szoritni, ’s ezt nem tehetvén, anathemával illeti pártja’ külön véleményárnyéklatait, szintolly kiskorúság’ jelensége volt ez ideig közöttünk, hogy a’ párt’ kebelében támadt kisebb meghasonlást, vagy összekoczczanást annyian használták föl apostasia’ ürügyéül. „Ti taszitátok el magatoktól, ’s nem mi hagytuk oda a’ zászlót, melly alatt eddig közösen harczolánk“. — szokták hasonló esetben mondani, kiket méltán vádol a’ közvélemény , hogy saját énöket jobban szerették hazájoknál. Mi nem irigyeljük tőlök e’ vigaszt; nem irigyeljük e’ duodez Coriolanok’ uj dicsőségét, melly idegen zászló alatt vár reájok; de sokkal nemesebb, sokkal férfiasabb morált óhajtunk a’ pártnak, mellyhez tartozunk. Igaz, a’ félreértéseket tűrni, a’ gyanúsításokat elviselni több lelki erőre van szükség, midőn azok saját pártunk’ embereitől jőnek. Azonban, ki ezek iránt is számot nem vetett magával, miért lépett ki a’ küzdtérre? Haragból, daczból itt következetlenségbe esni, a’legkiméletesben szólva is, nagy jellemgyöngeség. ’S nem kisebb gyöngeség, sőt valódi bűn, véleményárnyéklatok miatt szétszakadozva állani a’ rokon elemeknek, midőn a’ körülmények egyezségre intenek , midőn az ellenpárt a rokon elemeit szinte egyesülni látjuk. Nem mondunk titkot, ha bevalljuk , hogy mi némelly reformkérdésre nézve némileg eltérő utakat jelölünk ki, mint a’ mellyeken járt eddig az ellenzék. Ennek okai talán publicistái tanulmányainkban, de részben legalább a’ körülmények’ változásában is rejlenek. Innen vagyunk hajlandók magyarázni, miszerint pártunk’ több kitűnő egyéniségei az egyes kérdések közül már is nem egy nézetünkben osztoznak, melly a’ közönség’ nagy része előtt talán még szokatlannak tetszik. Vannak azonban lényeges pontok, mikre nézve köztünk ’s az ellenzék’ több töredékei között soha különbség nem volt, mellyek egyesitő kapcsokul szolgálnak a’ rokon pártelemek között. Illy találkozási pontok a’ tisztán ellenzéki kérdések általában , midőn a’ létező alkotmányos garantiák’ védelméről van szó, mielőtt újakat tudnánk szerezni. ’S ha e’ részben pártunk’ és a’ hon’ összes érdekeinek nem tehetünk a’ lefolyt évben olly szolgálatokat, minőket óhajtánk vala, mielőtt erőnk’ parányisága ’s talán szándékunk’ határozottsága fölött is pálczát törne az olvasó, jussanak eszébe a’ journalistai pálya’ tömérdek nyűgei, mellyek olly leverőleg, olly szárnyaszegőleg hatnak a’ magyar publicistára. ’S a’ mi pályánk kétszeresen súlyos, szokatlanul terhes volt. Egyetlen tekintet a’ szőnyegen forgott napi kérdések’ kényes természetére, mindent megmagyaráz. Azonban elég a’ múltakról. Személyes és politikai ellenszenvek miatt, ha okunk volna, sem emelnék itt panaszt. De hálás köszönetet mondok tisztelt hazámfiainak, kik a’ lefolyt év alatt nem azon törték fejeiket, mikint juttassák zátonyra különben is annyi szírt, örvény ’s hullám között hányatott hajónkat, mellyben, úgy hisszük, az összes ellenzéki pártnak is van némi vesztenivalója , hanem velünk együtt folytonosan munkások valának, hogy közelebb juthassunk a’ közösen óhajtott pártokhoz. Lehet, hogy vágyainkban nem egészen egyformán tűnik fel a’ még ismeretlen ország’ képe, mellynek fölfedezése után fáradozunk; de czélunk, egy jobb, boldogabb magyar alkotmányos lét után, mindnyájunknak közös. Fogadják egyszersmind tisztelt levelezőink és munkatársaink, új évi szives üdvözletünk mellett, hazafias fölhívásunkat , miszerint nagybecsű fáradozásaikat, a’ közügy’ é s a’ közhaza’ érdekében továbbra is kikérjük. Fővárosi újdonságok. Elmúlt már az ó esztendő. Vagy hát uram dicsérendő. Szent ének. Eltemettük biz’ ezt is tisztességesen, mint a’ többit temették Krisztus urunk’ születése előtt és után. Felkaptuk az 184.fi. év’, hült tetemei, Imid virágait, nórenyid ragyogó Sylvester-ét’ 12-ik óra’ kongásánál rátettük az enyészet’ sirásó képviselőinek vastag köteleire ; a’ kötelek keresztülsimultak e’ képviselők’ megviselt, ránezos markain, és a’ koporsó szép csendesen leereszkedett a’ sötét mélységbe, hová emberi szem’ pillanata nem követhető : az örökkévalóság’ örökké tátongó gödrébe.— A’ temetést figyelemmel kisérte az egész emberiség , mert a’ kimúlt nagy halott rá gondolt életében annak minden egyes tagjára, kisebb nagyobb mértékben, de minden személy- és rangválogatás nélkül. Kebleitekben hordozzátok, oh emberek , azon fiókot, melly az elhunyt’ hagyományainak tarka vegyületét magában foglalja, — az emlékezet’ fiókját. Nem kell azt felnyitni, megnyílik az magától, valahányszor közelmúlt napjaitok’ örömein nyugszik szemeitek’ pillanata, avvagy a’ múlt napok’ újra felmerülő fájdalmaival, viharaival fog küzdeni lelketök’ szellemkarja, míg azokat végképen a’ felejtés’ örvényébe taszítja.......... De ezek nagyon is mindenségi, nagyon is világi újdonságok , mikkel , ha jókor fel nem hagyunk, az enyészet’ ezen sovány tárgyalásába még úgy bele találunk enyészni, hogy időnapelőtti elenyészésünket csak min magunknak fogjuk köszönhetni. ’S miért is volna komorkodásra, busulásra okunk? Egy hazánkra nézve nagy részt küzdéssel, ínséggel, nyomorral, szükséggel, drágasággal megterhelt esztendőt kisértünk sirjába, — majd parentálnak fölötte a’ krónikák. ’S elvégre is örüljünk, hogy mi temettük el ő kigyelmét, ’s nem ő kigyelme minket. — Nekünk itthon fővárosi újdonságokra van szükségünk. A’ mi egyébiránt nem olly csekélység az uj év’ napján. Nem azért, mintha a’ kéményseprők’, levélhordók’, súgók’ ’stb. országosan szabadalmazott jogába kellene ma okvetlen belevágnunk, egy kacskaringós uj esztendei „rigmussal“ lépendők elő közönségünk’ színe’ elébe. E’ vágy nem gyötré lelkünket, lévén a’journalisticai pályán mások, kik e’ tekintetben tapasztalt occasionalis ügyességgel bizonyosan kitesznek ma három annyiért, mint máskor. — De békét kell hagynunk az újdonság hírek’ vadászatának ’s elbeszélésének ez egyszer, más, ünnepélyes!? lélekállapotunknál fogva. Év’ fordultával magába száll minden ember. Legalább azt parancsolja az Írás, hogy magába szálljon. ’S midőn mi e’ keresztyéni kötelességünket teljesítjük, más halandó’példájára feledünk mi is politicát, rendőrséget, kihágásokat , ipart, tudományt, irodalmat, művészetet, vámost, bérkocsist, hidaskaliát ’s mind azt, mire különben figyelmünk ki szokott terjedni. Magunkba szállunk, és elgondolkozunk csekély magunkról ’s állapotunkról.— Állapotunk közé tartozik többi között az uj dondászat. A’ szó uj, ’s a’ fogalom sem bir még nálunk históriai jogokkal. Az újdondász szót mi faragtuk egyszer, midőn az újdonság-vadászt már nem értünk rá leírni. Azóta sok komolynál komolyabb férfiú használta e’ szót, ’s miért ne használhatnék mi is? Jobbért egyébiránt szivesen fölcseréljük. — ’S hogy mi légyen ezen újdondászat? még most bajos meghatározni. Egy neme ez a’tárcza-irodalomnak, melly azonban talán sehol sem mutatkozik olly alakban , mint nálunk. Az éghajlat’, a’ sallang’, a’ bajuszbőség’ sajátságai megvannak neki is. Napról napra nagyobb kifejtésnek indul. Theoriáját egyébiránt még egy műphilosophánktól sem birjuk , a’ mi fiatal újdondászatunknál igen természetes , mert hiszen Homer’ Iliasa régen megvolt, mikor azt kezdték értelmezni: mi az epos? Majd jőni kell,jőni fog a’ nagyszerű tudós,— (p.o. az állatkínzás elleni egyesület’érdemes, de tudós jegyzője ? !) ’S valamint a’ káposztát, a’ nép’ hiedelme szerint, Káp hozta be Magyarországba, szint’ azon módon köszönhetjük, a’Honderű’ minden félévi programmja szerint, az újdondászat’ hazánkbai átültetését t.cz. P. Horváth Lázár’ szerkesztő urnák. Ipse dixit. Áldassék érette mindenkoron. Azt is mondta , hogy ő született ujdonságiró. ’S mikor illy érdemteljes hazafiakat látunk illyes érdemkeresztek’ mellékre aggatásán dolgozni, az újdondászok’ fontosságát ki legyen olly vakmerő, hogy elvitázza ? ’s ki fogja rész néven venni, hogy uj év’ napján ő rájok bátorkodunk fordítani a’ közönség’ pillanatait ? Az újdondászok szép kis sereget képezhetnének már napjainkban. Az a’ harangozó, az a’ napló vivő, az a’ szemlész, az a’ hírnök, futár, és ki tudná mind számba venni, mind csupa, csupa újdondász. Polgári állásuk napról napra javul, s legalább felejteni kezdjük azon időket, midőn a’ hazában létezett egykér segédszerkesztők’ conventiója 12 bankó forint volt hónaponkint,’s azon kivül évenkint egypár fejelés csizma, meg’ egy piquet‘Tajbli pünkösd’ napjára. Ezen régi scala’ helyébe most más lépett, hálistennek, — ’s innen mérik napjainkban az ember’ polgári állását. — Felesége az újdondásznak ritkán van, a’kinek van meglátszik !-ben, mert rendesen sokat küzd mészárossal, pékkel, szolgálókkal ’stb. Hatalmuk, hatáskörük nem csekély, ’s ámbár tudják, hogy nagyon sűrűen olvastatnak, ezért még sem bizzák el magukat, mert tudják, hogy ez inkább a’ dolog’ természetében fekszik ’s az emberek’ kíváncsiságában, mint saját érdemükben. —Igen is, az újdondászok szerényebbek, mint hiszi a’ világ. Olly ephemeron , olly napi életű, divattól függő tünemény ő, mint akármelly előadó művész; kint, fájdalmat épen úgy érez, mint p. o. akármelly szinész, ki a’ szinpadra kiáll nevetni akkor, midőn kedve volna inkább koporsóba feküdni; az újdondász szinte elmartyrkodik sokszor előadó, executivozó erejével, hogy a’ másnap megjelenő lapban kiteljék az éhes rovat, mellyet ő szokott jól tartani eledellel. És az újdondászok nem panaszkodnak e’ miatt soha! Bocsánatot kérünk, ha uj év’ napján rá tesszük mutató ujjúnkat e’ szerénységre. ’S az újdondászok’ rögtönző, hevenyésző tehetségét is, ritka van , a’ ki méltányolná. Minden pillanatban hord körünkbe a’ sors egy külföldi improvisatort, ki megtapsoltatik, ’s honi rögtönzőink magok azok, kik megbámulják őket, ’s szétkürtölik hiröket a’ hazának. Az újdondászokban a’ mellett, hogy szerénység van, nincs irigység. Pedig hányszor vannak olly körömre égett helyzetben, hogy a’ nyomda’ szedői nem az illető betűszekrényekből, hanem egyenesen az újdondászok’ fejéből szedik a’betüket! Nem mondunk többet , mert felette nagyokat találnánk mondani elragadtatásunkban, mit magunk sem hinnénk el máskor.— Mai improvisálásunkból az a’ nyereség legalább megvan, hogy az új évi köszöntéstől megmenekültek olvasóink. Mi, az újdondászpályán másfél éves működésünk után , újra kiállunk a’ síkra, küzdendők csekély körünkben lelkünk’ egész erejével a’ nemzetiség’, alkotmányosság, irodalom, tudomány’ és művészet’ érdekében. Főczélunk, mint eddig, ezután is: az újdondászatot nemesiteni, azt az üres pletykaság’ teréről komolyabb, becsesebb térre viendvén által. Isten segítsen! — Törvénylutósági dolgok. HEVESBŐL. Gyöngyös, decemb. 23-án 1846. —* Decemb. 7-én helytartói elnöklet alatt megnyilt közgyűlésünkre , ritkán látott jeles számmal sereglettek össze rendeink, ’s a’ szokottnál ünnepiesb kifejezésű arczokon elömlött komoly merengésből ’s a’ feszítve felhangolt kandiságból, melly a’ teremünket telisded telivé tömött hallgatóság’ vonalmain nyugtalankodott , könnyű vala jósolni nem mindennapi érdekű tárgyak’ szőnyegre kerülendését. Az elnök’ megnyitó üdvözlő szózatát az első alispán’ szokásos évnegyedi hivatalos jelentése , ezt ismét a’ helytartó’ azon inditványa követé, miszerint küldöttséget ajánlott neveztetni, melly az egri érseknek, mint megyénk’ örökös főispánjának, jövő nap ülendő félszázados áldorsága ünnepére, a’ Hit. tiszteletét, örvendezését