Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-03-16 / 847. szám

Kedd :4¥. Martius 16/1847. PESTI HÍRLAP. Megjelenik e’lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a’ megrendelés csak a' bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek,s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr számittatik. Folyó évi április’ 1-je napjával kezdendő évnegyedi előfizetés a’ „Pesti Hírlapra“ Budapesten boríték nélkül: 2 ft 48 kr., postán küldve borítékban: 3 ft 30 krjával pengőben elfogadtatik Pesten a’ kiadóhivatalban (hatvani utcza Horváth-ház) és minden kir. postahivatalnál. TARTALOM. István főherczeg’ levele. Hivat. közrem. Halálozás. Tájékozás a’ választ, jog’ mezején. I. Gr. Zay Károly’ nézetei az élelemszükség’ tárgyában. Törvényhatósági dolgok : Zágrábi levél. Pozsonyból (közgyűlés). Külföld. Duna vízállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. István főherczeg’ levele, a’ gör. nem egyesült iskolák’ alapjaira ügyelő választmányhoz. Nemes és Vitézlő urak! Felejthetetlen édes atyám’ elhunyta feletti fájdalmuk, mellyet folyó hó’ 3-án kelt feliratuk által brántami gyöngéd részvétük’ kíséretében kifejeztek, legszebb bizonyságot tesz azon jótékony befolyásról, mellyel a’ boldogult’ érdemdús működése a’ czimzett uraságok által képviselt görög nem egyesült iskolák’ ügyére is kihatott — úgy szinte azon hálás indulatról, mellyel czimzett uraságtok a’ dicsőült’ emlékét kebleikben híven megőrzik. — Vegyék ezért, nem különben irántam tanúsított részvétükért ’s bizalmukért, szives köszönetemet; ’s legyenek meggyőződve, miszerint atyám’ példáját híven akarom e’ részben is követni, ’s hogy az iskolák’ és nevelés’ nagyfontosságu ügye, melly mellett czimzett uraságtok is fáradoznak, bennem szinte hő pártolóra ’s előmozdítóra számolhat. Ki egyébiránt minden jót kívánva maradok. Czimzett uraságtok’ jóakarója. Bécs, böjtelő h. 23-án 1847. István m. k., k. helyttartó. Ő felsége a’ báró Bedekovich Lajos’ nyugalomba helyeztetése által megüresült magyar kir. udv. első alkanczellári helyre, Szögyény László második alkanczellárt méltóztatott legkegy. kinevezni. Ő felsége Simoncsits Jánost, pestmegyei volt alispánt,,kir. tanácsos" czimmel diszesiteni; továbbá Jendrassik Miksát, szomolnoki főbányafelügyelőség és kerületi bányaszéki ülnökét egyszersmind bányakamrai ügyvédet ideiglenesen bányatanácsossá, alsómagyarországi előadóvá és főkamaragrófsági ülnökké érdemesíteni legkegy, méltóztatott. Ő felsége a pesti egyetemnél megüresült dogmatikai tanszékre Hoványi Ferencz szilágysomlyói plébánost, Somoskeöy Antal beszterczebányai kamrai ügyvédet pedig főkamragrófsági ülnökké és kamrai ügyvéddé egy valóságos bányatanácsos czimével és rangjával kinevezni legkegyelm. méltóztatott. — (B.P. H.) Halálozás. Az ős- magyar nöjellem’ magasztos példánya, néhai Szilassy József belit. tanácsos és tornamegyei főispán’ özvegye, — nagyváradi b. Inczédy Kata- in, nincsen többé. Pestmegyében Pándon, hosszas ideig tartott sinlődés’ következtében, 78 éves korában múlt ki. — Édes és mostoha gyermekei, unokái ’s másod unokái, öszesen 43, legméltóbb bánattal kesergik a’ patriarchalis családanyát, árvák ’s ügyefogyottak és számos jobbágyai’ érzékeny siralmának öszhangzásával Kiktől nem parancsoló úrnőt, hanem jó és rész sorsban velők osztozott ápoló anyát rablott el a’ halál. Tájékozása’ választási jog’ mezején. 1. „Ha a’ választási törvény az elemek’ ollyas combination alapul, melly a’ legérdemesbnek megválasztatását lehetségessé sőt valószínűvé teszi, akkor a’ jó ügynek utasításokkali okvallálása a’ legesleghiúságosabb dolog , mellyet csak gondolhatni,“ — ezt mondottam minapi czikkelyemben. Ha áll az, a’ mit hiszek, hogy alig van tárgy, mellyre nézve kevésbbé volnánk tisztában, mint a’ választási törvények’ kellékei iránt, akkor talán nem fog ártani, e’ téren is kissé rectificálnánk az eszméket. — Megkisértem, — a’ feladás nehéz, de hiszen csak azzal érdemes megvívni, a’ mi nehéz. Bocsássa meg az olvasó, ha messziről indulok ki, magam is örömest közelebbről kezdeném, — de mikor csak azon esetre érünk czélt, ha távolról kezdjük. Czélt érni, úgy hiszem, a’ leggyakorlatiabb dolog, épen ellentétele az üres speculatiónak, — ’s igy tehát fogjunk fejtegetésünkhöz. — Tagadhatatlan, hogy jó választási törvény’ alkotása egyike a’ társadalmi tudomány’ legnehezebb problémáinak ; tagadhatatlan az is, miszerint több úgynevezett alkotmányos országban ollyan választási törvények át tettek együvé, mellyek a’ társaság’ czéljainak elérésére még kevesebb biztosítékot nyújtanak, mint ha sorshúzás’ útján, vagy persa módra a’ paripák’ nyerítése által eszközöltetik a’ választás, — amazok olly fonákul szerkesztettek, hogy a’ helyes választás épen lehetetlenné válik; emezek — a’ vaksors ’s a’ paripának nyerítése — habár ezer esetben csak egyszer, a’ legjobb eredményeket szülhetik történetből. A’ dolgok’ ez’ állásában............................de máris félbeszakasztatom, halljuk az urnák észrevételét. „Minden választási törvény vagy elvben vagy alkalmazásban szükségképen rész, ha nem alapszik egy részről, minden census’ kirekesztésével, az általános szavazási jogon, a’ suffragium universalén, ’s más részről a’ közvetett választáson. Ne foszszuk meg keskeny választási intézkedések által emberi jellemétől az embert.“ Köszönöm szépen az útbaigazítást, ha mindjárt a’ hány betűből áll, annyi benne a’ tévedés. „Napfénybe néző szem mutatja sas’fiát," mondja az adriai syréna; ’s a’ felebbi megjegyzés’ vérszeme eléggé mutatja, kinek fia legyen politicai vélemény’ dolgában a’ közbenszóló. Egy fiatal nőrokonom azt mondá nekem számos évekkel ezelőtt, hogy a’ melly barátnéja búcsúzáskor e’ szavakkal válik meg tőle: „én az alkonycsillagot adom neked emlékül,“ az bizonyosan a’ hernalsi nevelő intézetből került ki; gondolom, hogy a’ melly patrióták az általános szavazási jogot ’s a’ „census anathema esto-t tűzik mindenik találkozáskor emlékül az ember’ gombházába, azok a’ visionariusok’ növeldéjében nőttek nagggyá. Tagadhatatlan, hogy ezek is, a’ hernalsi növendékek is egyiránt élénk phantasiával bírnak, — de mind e’ mellett roppant közöttük a’ különbség: az utóbbiak igen ártatlan tárgyról, a’ való érzemény’ hangján szólottak; az általános szavazási jog’ apostolai pedig desorganisáló elv mellett buzgólkodnak, ’s az érzelgősség’ azon ál-pathosával, melly egymaga elégséges, jóizlésü ember előtt gyanússá tenni az ügyet. Magam sem tagadom, hogy a’ képviseleti rendszerben az eszmény, az ideál, melly után szünet nélkül törekedni kell, kétségkívül az általános szavazási jog; hiszen józanul senki sem tagadhatja, hogy a’ teljes nemzeti képviselet a’ nemzetet képező valamennyi egyének’ akaratának szabad nyilvánításában áll. De valamint hihetem, hogy az embernek feladása ezen sublunáris világban az erény után törekedni, ha mindjárt a’ világot még koránt sem tartom jelen állapotában az erény’ országának; úgy tisztelem az általános szavazási jog utáni törekvést, de nem hiszem , hogy arra már megértünk volna; — sőt tovább megyek, — nem hiszem, hogy arra valaha, minden kivétel nélkül, érhessék meg az emberiség. Szörnyűség ! — kiáltanak fel erre, — a’ boldogtalan igy mer szólani olly jogról, melly a’ társaság’ mindenik tagjának már eredetileg sajátja, melly nem tartozik azon jogok közé, miket a’ státus, kénye kedve szerint megadhat a’ polgárnak, vagy megvonhat tőle ! Soha se heveskedjenek ; önöknek nincsen igazuk, ’s hogy nincsen, azt legkedvesebb íróikból fogom bebizonyítani. „Az elvek’ szempontjából — igy szól az általános választási jognak egyik legbuzgóbb apostola, Armand Marrast, a’ júliusi napok után a’ Tribune’ szerkesztője, — az elvek’ szempontjából a’ nemzet’ mindenik tagjának van szavazási joga ; ha valamellyik tagja idióta, őrült, eszelős, — teremtsetek kivételt; ha lopott, csalt, vagy más illynemű gonosz tettet követett el, — teremtsetek egy új kivételt.“ Ugyan mi oknál fogva rekeszti ki Marrast a’ szavazók’ sorából az őrültet ? azért-e, mert neve, őrült ? mert a józanok megsértve fogják magokat érzeni, ha az őrült is hozzá fog a’ választáshoz? Nem besz’ ezért, hanem azon oknál fogva , mert az őrült nem nyújt észbeli biztosítékot, ’s mert észbeli biztosíték nélkül a’ választás egy hajszálnyival sem jobb a’ sorshúzásnál. És miért rekesztette ki a’ választók’ sorából az orvot, a’világcsalót ? azért talán, mert a’ csalás’ talentuma ellentéte az emberismeretnek , melly a’ választáshoz megkivántatik ? Korántsem ezért, hanem azon oknál fogva, mert a’ világosaiéban nem találtathatik fel azon erkölcsi biztosíték, melly nélkül a’ választás még nagyobb veszedelemmel jár, mint a’ koczkavetéstől felfüggesztett intézkedés. Innen az következik, hogy mind azok, kik nem nyújtanak elégséges észbeli és erkölcsi biztosítékot, mind azok, kikről fel kell tennünk, hogy nem tudnak, vagy nem akarnak jól választani, mind azok, mondom, nem ruháztathatnak fel választási joggal, akár őrültségekön és gazságukon, akár egyéb hibákon és gyöngeségeken alapuljon az észbeli és erkölcsi biztositék’ hiánya. ’S igen természetesen. A’ kiskorúak p. o. még a’ polgári jogok’ teljével sem bírnak , ’s nem birnak annálfogva, mert a’ törvény azon előfeltételből indul ki, hogy csak egy bizonyos időkor’ elérésével válik képessé az ember, ügyeinek magára és másokra háramló veszély nélküli kezelésére. ’S ha a’ kiskorúak, minden józan embernek megegyezésével, nem birnak a’ polgári jogok’ összes volumenével, ha a’ törvény azt tartja rólok, hogy magok magokon sem tudnak segíteni, hogy parányi magánügyeikre nézve is gyámság alatt kell államok ,hogymint gyakorolhassanak politikai jogokat , hogy mint ruháztathassanak fel a’ választás’, a’ választathatás’ jogával ? Igaz , Magyarországban máskép’ vélekednek az emberek; itt a’ tizenhat, tizenhét éves legényke választani megyen , a’ húsz éves, birónak , követnek, mindennek választathatik meg. De mi hiába adjuk ezen példát, senki sem hivatkozik reánk, ’s nincs olly buzgó pártolója az általános szavazási jognak, ki a’ teljeskoruságra még nem jutottakat választási joggal akarná megajándékozni. Ezen körülmény arra mutat, hogy a’ Marrast által említett kivételeken kívül még másoknak is kell lenniük; ’s mutat, úgy hiszem, arra is , hogy a’ státus’ tagja nem hozza magával világra a’ választási jogot, hanem felruháztatik vele , bizonyos feltételek alatt, a’ státus által. De nemcsak a’ kiskorúak rekesztetnek ki mindenki által a’ választók’ sorából, — kirekesztetnek innen mindenütt az asszonyok is, tehát mindenütt fele az összes nemzetnek. Ezen kivétel’ igazolására vagy azt mondják az általános szavazási jog’ apostolai , hogy az asszony már természeténél fogva nem képes a’ választmányi cselekmény’ tökéletes felfogásáig emelkedni, — ’s ha ezt mondják, akkor megczáfolják az általános választási jog’ támogatására áltatok felhozatni szokott azon argumentumot, hogy üdvös választás’ eszközlésbe vételéhez nem annyira ismeretek kívántainak, mint tapintat, — megczáfolják, mondom, mert az utóbbit rendesen nagyobb mértékben birja az asszony, mint a’ férfiú. Vagy pedig azt mondják e’ kirekesztés’ igazolására, mit Pierre Leroux mond, ’s mit egy kis socialismusi reminiscentiából ollykor-olykor magam is kész vagyok aláírni, hogy a’ gondviselés az emberiség’ életében bizonyosan egyenlő részt szánt az asszonyoknak a’ férfiakkal; hogy jőni fog a’ nap, midőn a’ társaság’ formái lehetségessé fogják tenni, miszerint az asszonyok közvetlenül gyakorolják azon befolyást, mellyet eddigien csak közvetve gyakorolnak. De a’ jelen politicai formák között , midőn a’ kard még főarbitere a’ társasági viszonyoknak , tagadhatatlan, hogy az asszonyok, kevés kivétellel, arra vannak kárhoztatva, miszerint a’ közügyek’ irányában elkerülhetlen tutela alatt álljanak. De ezen válaszszal bevallották azt , hogy a’ státus ollykép’ lehet, sőt ollykép’ van szerkesztve, miszerint addiglan, mig más, egészen más formákat nem nyer, kénytelen, tagjainak egy egész seregét rekeszteni ki a’ politikai jogoknak, tehát a’ választási jognak is gyakorlatából; — ’s bevallották azt, hogy a’ társaság’ tagjának lenni és választónak lenni nem synonymok, hogy más bázison alapul a’ lélegzés’ joga, és máson a’ választás’ joga, szóval, hogy a’ választási jog nem ollyatén, melly nélkül a’ társaság’ tagja még csak nem is gondoltatható, hanem ollyatén, mellyet a’ státus, legjobb belátása szerint, vagy megadhat tagjainak, vagy megvonhat tőlök. Ezen előzményekből kiindulva, mellyeket, úgy hiszem, senki sem fog szerfelett elvontaknak találni, ’s ezen alapon, mellyet szerfelett mélységesnek csak az fog mondani, ki előtt a’ választási intézkedések’ súlya még ismeretlen nehezék, — ezen alapon fogjuk rövid idő múlva tovább fejtegetni ez’ ügyet. — Sz. L. A’hazánkban növekedő inség’elhárítása iránt. Igen tisztelt barátom b. Wesselényi Miklósnak, a’ honi lapokban megjelent, a’ gabonábéli pálinkafőzést tárgyaló igen nyomadékos czikke engem is fölhívott, miszerint ezen ügy és általában a’ hazánkban növekedő ínség’ elhárítása iránt igénytelen nézeteimet röviden előadjam. Míg ezen áldott föld, mellyet a’ gondviselés csak azért nem ajándékozott meg közértelmiséggel, nehogy az irigylő angyalok égi lakukat földivel cseréljék föl, lakosinak egy része zsirjában fúl meg, a’ másiknak ínséggel sőt éhséggel is kell küzdeni. Elmellőzvén kereskedésünk’ eddigi pangása' fejtegetését s orvosló szereinek elősorolását , minthogy amaz kellőleg ismeretes, ezeknek alkalmaztatása pedig nem tőlünk függ; elmellőzvén a’ kitűzött tárgyat illetőleg pusztán elméleti okoskodást, csak azon eszközökről szólandok, mellyeknek előteremtése független másoknak kérdéses és késői jóváhagyásától, és így csak szilárd akaratunktól feltételeztetvén, rövid idő alatt és aránylag csekély áldozatokkal elérhető. De hogy ez orvoslás gyöke-