Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-04-20 / 866. szám

az ajánlatokat tevők’ névjegyzékével együtt a* május’ s 25-kén tartandó közgyűlésre leszen felhozandó. — 5. §. Minden hivatalnok, történendő előléptetése’ alkal­mával , fizetésének növekedését , első évben az intézet’ pénztárának átengedi, miért is ez évben az 1 -ad rész­nek lerovatásától menten hagyatik. — 6. §. Mindazok, kik megyei fizetéses szolgálatba lépnek , első évi fizeté­süknek 1­4-jét egészen az intézet’ pénztárába fogják be­fizetni , a’ többi évnegyedekben pedig a’ rendes­­,,-ad rész fog csak fizetésükből levonatni. Il-ik Szakasz: Az intézet’ kormányzásáról. 7. §. Ezen intézetnek pártfogója a’ tekintetes nemes vár­megye lévén, a’ közvetlen felügyelés ’s kormányzás’ ér­­dekébeni intézkedések’ tétele mindenkor az alapitók’ nagy­gyűlését illetendi. — 8. §. Az intézet’ ügyeinek czélszerű vezetésére ’s az alaptőkék' pontos kezelésére választottság neveztetik, melly az első alispánnak, mint intézeti gond­noknak elnöklete alatt, két — az alapítók’ nagygyűlése által nevezendő táblabirákból — főadószedő , mint pénz­tárnok , főügyész , mint ügy­viselő , első aljegyző, mint tollvezető ’s egyik főszolgabiró és esküit urakból ál­lami, melly választottság az intézetnek állapotáról évne­gyedenként az alapitók’nagygyűlésére kimeritő jelentését beadandja. — 9. §. Ezen választottság a’ pénztárba be­gyülendő bármilly mennyiségű őszi eteknek kikölcsönözé­­sére felhatalmaztatik, azon megjegyzéssel mindazonáltal, hogy a’ kölcsönadások egyedül pupillaris biztositékra ’s az adós’ költségén történendő előleges betáblázás mel­lett engedtetvén meg , a’ felelősség a’ bekövetkezendő első évnegyedes nagygyűlésig a’ választottságot ter­­helendi, melly alkalommal, ha az alapitók a’ kölcsön­adást helyeselve, az eziránti eljárást magukévá teen­­dik , a’ választottság e’ részben többé feleletre vonat­­tathatni nem fog. — 10. §. A’ kölcsönvételben külsők előtt a’ megyebeliek mindenkor elsőbbséggel birnak, ma­gától értetődvén, ha a’ fentebbi §-ban megállapított bizto­síték nálluk fellelhető. — 11. §. A’ kötelezvények óvato­san és pedig az 1832/« XX. ’s 1840 : XI-dik törvény­­czikkben határozott szóbeli eljárásnak nyilvános megérin­tésével lesznek szerkesztendők, ’s ez alapszabályokkal együtt intézeti költségen kinyomatandók. — 12. §. A’ gondnoknak tiszti kötelessége leend, az intézet’ minden viszonyaira felügyelni, — a’ pénztár’ állapotáról magának szükséges tudomást szerezni, ’s ez okból azt gyakran vé­letlenül megvizsgálni, a’ vizsgálat’ eredményéről az ala­pítók’ nagygyűlésének jelentését megtenni, ’s végre a’ netalán késedelmes fizetőket szükség’ esetében az ügyvi­­selő’ közbejöttével biróilag is kötelezettségük’ lerovására szorítani. — 13. §. A’ pénztárnok az intézet’ pénzének ’s a’ tőkék’ kamatainak rendes befizetését szolgálandja, a’ késedelmes fizetőket, kik a’ határidő’múltával kötelezett­ségüknek legfelebb 8 nap alatt eleget nem teendnek a’ gondnoknak kellő intézkedések’ tétele végett bejelenti, a’ pénztár’ állapotát ábrázoló kivonatot évnegyedenként az összes bevétel ’s kiadásokról vezetendő számadást pedig minden év’ végével elkészitendi, ’s a’ választottság­­nak beadandja, melly is ezt számvevőileg megvizsgáltat­ván, a’ számadásokat vizsgáló választmány által történen­dő bővebb átnézés végett az alapitók’ nagygyűlésére felho­­zandja. — 14. §. Kellő bátorságositás’ tekintetéből, a’ ne­mes megye’ engedelméből, az intézeti pénztár az adósze­dői hivatalban lészen elalkalmazandó, ’s egy külön — két kulcscsal ellátott ládában tartandó — melly kulcsok­nak egyike az intézeti gondnok, másika a’ pánztárnok’ ke­zeinél leend. — 15. §. Mind ezen tiszti eljárások, az ille­tőknek e’ szent ügy iránti ismert buzgalmuknál fogva, díj­mentesen fognak addig teljesitettni, mig az intézet’ kö­rülménye kedvezőbbre fordulván , e’ részben újabb hatá­rozat’ hozatalát engedendi. III. Szakasz. A’ nyugdíjazás’ módjáról. 15. §. Ezen intézet’ jótékonyságára igényt tarthatnak a’ 1-ső §-ban érintett minden megyei hivatalnokok— ezek’ öz­vegyei és árvái. — 17. §. Minden nyugdíj­aztatni kivánó az alapítók’ nagygyűléséhez intézendett folyamodványát az első alispánnak, mint intézeti gondnoknak nyujtandja be, ki is azt a’ választottsági tanácskozmányban felvétetni, és ennek véleményes jelentésével a’legközelebbi’ alapitók’ nagygyűlésére végelhatározás végett felterjeszteni fogja. — 18. §. Nyugdijt igényelhetnek mind azok, kik vagy tisztválasztás’ alkalmával hivatal nélkül maradtak, vagy elaggott koruk — betegségük ’s balsors- okozta más csapások miatt hivataloskodni nem képesek , — továbbá az özvegyek és árvák még azon esetben is, ha férjeik és illetőleg atyjok már szinte nyugalmazva volt. — Ellenben 19. §. Visszaható erővel nem birván ezen intézet’ jóvolta, azon, habár egykori megyei hivatalnokok vagy ezek’ öz­vegyei és árvái, kik ez intézet’ alakulásakor már nem hivataloskodtak, ’s igy az alaptőke’ elősegéléséhez nem is járulhattak, az intézet’ jótékonyságában nem is része­­sittethetnek. — 20. §. Úgy azon megyei hivatalnokok , ezek’ özvegyei ’s árvái sem, kik hivatalukról önként le­mondván, más — nem megyei hivatalba lépnek. 21. §. Végtére azok sem, kik valami bűn miatt, törvényes birói ítéletnél fogva, hivataluktól elmozdittatnak, fenmaradván mégis ez esetben a’ hitvesnek vagy gyermekeknek a’ választottság’ útjáni folyamodhatásuk. — 22. §. A’ nyu­­galmazási dijmennyiség a’ nyugalmazandónak szolgálati ideje vagy is tulajdonkép’ az intézet’ gyarapításához­ tett­leges hozzájárulása szerint három részre osztatik ollyfor­­mán, miszerint ha valaki 6 évi szolgálat előtt nyugdijaz­­tatnék — az összes fizetésének egy harmadát — ha 6 éven túl , de mégis 12 évet meg nem haladatólag '' szolgált — fizetésének felét, — végtére 12 évi szolgálat­­ után — az egész fizetését nyerendi; — fenhagyatván még­is az alapítók’ nagygyűlésének e’ részbeni rendelkezhetése azon esetben, hahogy az alaptőke időközben bármelly segélyforrások — avagy más adakozások által tetemesen növekedvén, az intézet olly kellemes állapotba helyheztet­­nék, mellynél fogva a’ nyugalmazandókra nézve kedvezőbb határozat’ hozatala lehetségesittetnék, az mégis egyelőre itt megjegyeztetik: miként a’ nyugdíjazás által nyeren­dő ősziét a’ volt egész évi fizetést semmi esetben felül nem haladhatja. — 23. §. Az intézeti alaptőkének biztosabb gyarapodása tekintetéből, jövő 1850-dik évi november­hó 1-e napja előtt ez intézeti pénztárból nyugdijaztatni ki sem fog. — 24. §. A’ pénztárba befolyandó jövedel­mek addig , a’ mig ’s a’ mennyiben a’ kijelölendő nyug­dijakra nem szükségeltetnek, az intézeti alaptőkéhez fog­nak csatoltatni, ’s azon esetben, ha a’nyugalmazások’ ne­taláni sűrű volta miatt a’ jövedelem ezek’ fedezésére ele­gendő sem lenne, akkor ennek 1­1 része is az alaptőké­hez fog csatoltatni, ’s csak a ■­­­ rész fog a’ nyugalmazan­­dottak köztt aránylag felosztatni mind addig, mig a’ pénztár’ állapota kedvezőbbre nem forduland, ’s a’kijelölt nyugdijak’ egész mennyisége kiadathatik. — 25. §. Az illetőknek magok’ alkalmazása végett megjegyeztetik, mi­szerint a’nyugdíjazások félévenként november , vagy má­jushónapok’ első napjain veendik kezdetöket, ’s a’ nyug­díjfizetések mindig a’ múltra fél év’ végével történend­­nek. — 26. §. Az özvegyek — avagy árvák, férjeik­ ’s il­letőleg atyjok’ nyugdijazási járandóságának felében fog­nak részesittetni. IV-ik Szakasz. Az intézeti j­avadalmak’ meg­szűnése’ eseteiről. 27. §. Azon nyugalmazott me­gyei hivatalnokok , kik időközben más — nem megyei hivatalba lépnek át — az intézet’ pénztárából továbbá is nyugdijukat nem követelhetik , ’s igy ezen jótékonyság reájuk nézve megszűnik; — mindazáltal ha azon általuk vállalt nem megyei hivatalt ismét elhagyván, utána sem­mi némű javadalmaik nem lennének, ez intézet’ jótékony­ságában való ujonnani részesülhetésre folyamodási joguk fenhagyatik, — ide nem értve mégis azokat, kik nyug­díjaztatásuk előtt önként mondván le hivatalaikról, más— nem megyei szolgálatba mennek át — habár ennek meg­szűntével szinte legkevesebb javadalmuk sem volna. — 28. §. Az özvegyeknek nyugdija haláluk — avagy újabb házasságra való léptük’ esetében szinte megszűnik, — ez utóbbi esetben azonban a’ megyei hivatalnok-férj után maradott árváknak — néhai atyjok’ nyugalmazási járandó­sága’ felére folyamodhatási joguk sértetlenül hagyatik.— 29. §. Mind két nemű árváknak a’ nyugintézet általi el­látása éltük’ 20-dik évének betöltéséig tartand — ha csak­ a’ fiuk előbb fizetéses hivatalt nem nyerendnek , — ’s a’ leányok házasságra nem lépnek, — az elnyomorodott ’s éltük’ fentartására tehetetlen árvák azonban, ha 20 éven túl haladtak is — segedelmezésért az alapitók’ nagygyű­léséhez folyamodhatnak. — 30. §. Ezen alapszabályok a’ n. m. m. k. h.tanácshoz helybenhagyás végett felterjesz­­tendők lesznek. SZEGED. Már nagy ideje, hogy városunkról hirlap­­jainkban vagy semmit, vagy csak keveset olvastunk. Úgy látszik, mintha abban életmozgalmak sem léteznének, és régi állapotába, a’ tespedésbe kívánna visszaesni. Azon­ban nem így áll a’ dolog, mert a’ társadalmi után nagy vállalatoknak nézünk elébe. Alig hangzott el azon hir, hogy a’ kecskemétiek aj középponti vasúttársasággal egy vasútvonalra nézve Czeglédig szerződtek, azonnal nálunk is nyilsebességgel alakult egy társulat, melly czélul tű­zé ki, Szegedtől Kecskemétig szinte vasutat építtetni, é 's nem telt el egypár hónap, már is 300 ezer pftig talál­koztak aláírók, ’s folytonosan szaporodik számuk. Az érintettem társulat mihelyest magát alakultnak nyil­­vánitá, tüstént folyamodott a’ helytartótanácshoz az elő­munkálatok’ megkezdhetésére engedély’ kinyeréséért, és azt azon főkormányszéktől példás gyorsasággal ki is nyeré. Ezek’ folytán tehát több hazai és külföldi mérnökö­ket ’s illetőleg vállalkozókat szólitott fel az előmunkála­tok vagyis szükséges vasúti tervezet’ elkészítésére, melly­­nek az lön sikere, hogy bizonyos előbbkelő bécsi ház, melly már több vasutaknál ügyesen működött, jelesen pe­dig Klein testvérek, ezen terv’ elkészítését magukra vál­­lalák, öt hónapok alatt azt bevégzendők. Illykép’ társulatunk tehát már annyira haladt, hogy jövő őszig bizonyosan az illető tervek az alapszabályok­kal együtt, mellyeknek elkészítése szinte választmányra bizatott, felsőbb megrostálásra fel fognak küldethetni. A’ szeged-kecskeméti vasútnak szép jövendője van. Erről kezeskedik mind a’ szállításokra, mind pedig a’ ter­ményekre nézve dús Bánáttal összekapcsolt vidékünk.Ed­dig úgy állittatik, hogy ezen szeged-kecskeméti vonal 2 millió pftnál többe nem jő ; és ha a’ szállitmány’ mennyi­ségét kitüntető adatok csak azt igazolnák is, hogy két millió mázsányi teher minden mázsánként Kecskemétig csak 2 p­kra véve szállítható legyen,­­ már ez maga is 66,664 pftot tenne; ezen felül a’ személyszállítás is, melly a’gyors közlekedés által 100 ezerre igen könnyen felmehet — ha minden személy csak 30 p. garast fizetend is, a’mi Kecskemétig nem nagy ár—összesen ezen szeged-kecske­méti vasúttól 216,664 pftnyi jövedelem származnék. Már ha a’ 2 millió tőkétől járó kamatot 6 százlélival vennék is, ezt 120 ezer ftjával lehúzván, maradna még a’társulatnak 96,664 ftnyi summája, mellyből a’vasút és gőzkocsik’ fentartására szükséges költségekre, ha 50 ezer ft levona­tik, még 46,664 ft pengőben jutand a’ részvényekre osz­talékul. Ez tehát olly nyereséges szállitás, mellynél jö­vedelmezőbbet kívánni sem lehet. Azért tehát óhajtható volna, hogy ezen vasutvonalt egyedül hazai pénzen épitenék fel, ’s ne engednők ennek hasznait külföldi tőkepénzesek által elnyeletni. Ide tehát honunk’ tőke­pénzesei, itt dús kamatokat igazságos uton biztosít­hattok magatoknak,’s csak 2 millióm az egész, ’s mi ez a’ nagy magyar haza’ dús tőkepénzeseinek? Mégis fájdalom­mal kell megvallani, hogy egy magyar nagy tőkepénzes sem ajánlá még magát e’ vállalat’ élére fel, egyedül kicsi­nyek’ tőket emelék eddig is 300 ezer ftig. Nincs azonban veszve még reményünk, mert napon­ként látjuk iveink’ számain az aláirók’ számát növekedni, ’s még ez jövő őszig nagy mennyiségű öszletig felrúghat, ’s akkor vasutunk biztosítva leend, a’ kivetett 5 százlélit örömmel fizetik be, ’s igy az előköltségek fedeztetnek. A’ temesváriak is felénk mozognak , ’s mi örvendve fogadjuk őket,valami ezt már nekik szives megkeresésök’ folytán ki is jelentők. Nem hinném, hogy Félegyháza és Kecskemét e’ vonalt hőn pártolni ne törekednének , ’s csak ármány lehetne az, melly őket a’ Tiszávali összeköt­­tetéseket eszközlő vonaltól visszaijesztené. Lépjetek tehát soraink közé ti is szomszédaink , hogy igy közös erővel ez üdvös czélt megközelíthessük. Mi történend ezeknek­­utána megi­andom , ha ön lapjaiba szívesen veendi. *) Most pedig isten önnel! — Egy szegedi. HÜLFÖLD. FRANCZIAORSZÁG. Anglia és Francziaország’ ver­­senyzése folyvást tart Athénében és Madridban. Kolettis és a’spanyol ministerium, ezek sarkköveik. Kolettist meg­buktatni , ’s helyébe angol kegyenczet tenni, ez most Palmerston lord’ igyekezete, miután Bulwer madridi an­gol követ’ cselszövényeinek sikerült, legalább fél győzel­met vívni ki, az esparteristákat félig-meddig hatalomra juttatni. Az ébredő görög tengeri hajózás és kereskedés, a’ franczia tengerészet’ érdekével a’ középtengeren, va­lamint az angoléval is annyira összevág, hogy mind két hatalom igen fontos dolognak tartja Görögországban ma­gának befolyást szerezni. Oroszország, ideiglenesen, je­lenleg az angollal tart Athénében , azon tartalék-gondo­lattal, hogy idővel ki fogja Angliát szoritani, mihelyt elő­ször egyesülve a’ francziát kiszorítják. Oroszországnak ösztönében van a’ görögre számítani, vágyni, most azon­ban még megelégli a’ franczia ellen szövetkezni az an­gollal. ANGLIA. A’ Times, melly a’ kormány’ tervét a’ ka­tonai szolgálatidő’ alábbszállitása iránt pártolá, összefog­lalja most az ellene és mellette mondottakat. Ezen érde­kes czikk így szól: Az ellenvetések, mond, három főosz­­tályuak: 1) a’ hadseregre hárulandó következmény; 2) a’ közrend’ ügye; 3) a’ kincstár’ nevében. Sir H. Doug­las vezér az egyik és lord Londonderry a’ másik házban kárhoztatják a’ tiz évre határozott szolgálatidőt, mivel ez nagy zavart fog a’ gyarmati szolgálatra rendelt ezre­­dekbe hozni. Némi bomlás mindenesetre fog e’ részben lenni; az igen messze fekvő ezredekben szolgáló ujon­­czoknak világos föltételül kellene szabni, addig szolgálni ,az ezredben , mig ez azon egy gyarmatban marad, ’s egyszersmind az ezredek’ gyarmati szolgálatát méltányos időre, például 12 vagy 14 évre kellene szoritani. A’ má­sodik osztályú ellenvetés sokkal kevesebb figyelmet érde­mel , ’s már el is van oszlatva , miszerint ugyan is tiz év alatt lehetlen jó katonát nevelni. Ezen esztelen (?) állí­tás’ megczáfolására csak azt kérdjük , mikép’ nyerettek meg tehát a’ Talavera,Busaco, Waterloo melletti csaták? Azon angol katonák között, kik ezen csatákban küz­döttek , volt-e csak egy ötödrésznek is tiz vagy nyolcz évi szolgálatideje ? Komolyabb ellen­vetési alap a’ nyug­­pénzügy. Ha a’ közvitéz , tiz évi szolgálatidő után, joga szerint, eltávozik, nem kap nyugpénzt. Hogy azt meg­érdemelje, még valami húsz évig kell quasi-katonai szol­gálatot tennie, ’s ekkor élete’ hátralevő idejére 6 penny (közel 15 pkr a’mi pénzünk szerint) nyugpénzt kap napon­ként. Ez, félni lehet, népszerűtlen és káros változtatás. Mert semmi sem visz olly jó osztályt a’ hadseregbe, semmi sem teszi a’ katonát hű közességteljesítésre hajlandóbbá, mint a’ szolgálatidő utáni nyugpénzre való kilátás. Talán jobb volna azoknak, kik tíz évig kitűnően jelesül szolgáltak, nyugpénzt adni jó visele­tükért, és mindenesetre jó volna öt évi további idő után, tizenöt éves szolgálat után, ha az alatt semmi becstelení­­tőt nem vétkeztek, nyugpénzt adni, melly további szol­gálat mellett növekednék. Most is már csaknem lehetlen 21 éves szolgálatot kicsikarni a’ hadseregben; az uj bili által a’ kicsikarhatás el van törölve. Azonban továbbá is épen olly nehéz lesz rendes ujonczokat nyerni, avagy a’ katonákat további maradásra birni, ha semmi sem törté­nik sorsuk’ jobbá, boldogabbá tételére. Cardigan lord által egy különös ellenvetés is létetett, és sir H. Douglas által ismételtetett , mi veszélyes bizonyos számú fegyver­­viselésben gyakorlott embereket évenként szabadon bo­csátani az országban. A’ szabadon bocsátandók’ száma azonban nem olly nagy, hogy e’ részben félelemre lehetne ok. Ha évenként 17,000-re tesszük az ujonczok’ számát, ’s 7 /­ századbél halálozást veszünk fel, az évenként szaba­don bocsátandók’ száma legfelebb 13,000. Ezek közül sokan továbbá is a’ hadseregben maradnak; sokan, gyar­matokban szolgálva, ott telepednek meg. Ekkép’ a’ sza­­ t) Köszönettel fogadjak. — S­z­e­r­k, 62*

Next