Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-01-14 / 812. szám

sát: mennyire alapja a’ bányatörvénykönyvnek a’ polgári törvénykönyv, mennyire nem ? más, avatottabb kezekre bizván — dr. S. urnak ezen nézetét nem osztom; nem osztom pedig azért, mert a’ várvavárt polgári törvény­­könyv’ behozatalának időszaka vagy közel van, vagy még távol esik tőlünk. Ha közel van, akkor a’ törvényhozás­nak nem lesz nehéz , azon alapelvek iránt már most tisz­tába jőni, mellyekre a’ polgári törvénykönyv’ épületét rakni szándéka, és igy ezen alapelvekre a’ bányatörvényt is bizvást épitheti; vagy pedig — a’ mi nem kivánatos, de igen hihető — távol van még ezen időszak, akkor kár volna a’ jobbért a’ jót sokáig nélkülöznünk. A’ mi dr. S. urnak azon hasonlatosságát illeti, mellynél fogva ő a’ bányatörvényt a’ polgári törvénykönyvön épitendő első emeletnek tartja; erre nézve sem vagyok vele egy véle­ményben. Nézetem szerint a’ polgári törvénykönyv — a’ büntető törvénykönyvvel együtt—az állam’ tágas udvara’ közepén önálló nagy épület, mellynek oldalán a­ bánya­­törvény egy mellékes épületként van felállítva, mellyet kijavitni lehet a’ nélkül, hogy az omladozó főépület’ újra felállítását be kellene várni. A’ törvényhozásnak , mint építőmesternek, csak azon kell lenni, hogy a’ mellékes épület’ kijavítása, a’ czélbavett főépület’ kiigazításával kellő összehangzásba hozassék. Azt is szóba hozta a’ montanistikai levelek’ írója, hogy a’ kormány’ állása a’ felterjesztett bányatörvényja­vaslat’ irányában— kivált az újonnan rendezett polgári törvénykönyv’ hiánya miatt — igen nehéz , ’s egyenesen kimondja, hogy ő (dr. S. ur) itt magán máskép’ segíteni nem tudna, hanem csak ha az ország képviselőinek őszin­tén megvallaná, hogy a’ bányatörvényjavaslatot, mos­tani körülmények közt, megvizsgálnia lehetetlen. — Én a’ nehézségeket teljesen méltányolni tudom; de annyi is bizonyos, hogy a’ fenálló bányatörvény’ iparölő hiányait javítani, a’ kormánynak komoly szándéka, már pedig a’ jogon ’s méltányosságon alapuló erős ’s elhatározott aka­rat előtt ködfátyolként eloszlanak a’ nehézségek, ’s e’ gordiusi csomó’ megoldása épen nem lehetetlen, ha a’ kor­mány’ részéről az alkotmányos szempont mindig szem előtt tartatik. Az országgyűlés a’ korona’ jövedelmét ’s befolyását ok nélkül bizonyosan nem csökkenti.“ — A 1 a g­­. Fővárosi újdonságok. A’ Kisfaludy-társaság által kiadott „Szépirodalmi szemlé“-ből eddig két szám jelent meg. — Mi egy illy kritikai tartalmú lapot , irodalmunkban első szükségi czikknek tartjuk, ha nyelvünk’ közelebbi időkben tett elő­­haladása után, nem többé, főleg grammaticai harczokkal foglalkozik, hanem magasabb szempontokból indulva ki, tudományos irányadója lenne az irodalomnak. Csakhogy ismét ez irány ne ferde, egyoldalú elveken és különcz vagy pedant világnézeteken alapuló legyen. A’ szemle, mint indult , a’ költői iskolák’ egyikéhez úgy akar tar­tozni , hogy a’ többieket föltétlenül kárhoztatja , pedig minden iskola mutathat a’ maga nemében remeket , a’ classical, a’ görög ’s a’ franczia romantica egyiránt. Vé­leményünk szerint nincs szerencsétlenebb modor, mintha például valaki német criticai szemüveggel nézi a’ franczia iskola’ elmeszüleményeit; a’ német szemüveg’ sárga sziné­­ben teljesen elvesznek a’franczia iskola’ világszerte elterjedt legkitűnőbb szépségei. Azon könnyű előadás, mellyel az illy művek dicsekszenek, a’ német előtt hanyagság, pon­gyolaságnak tetszenek. A’ franczia sokszor apróságokkal, közbeszólásokkal, egy ecsetvonással, mint a’ nagy festé­­szek, szokott jellemezni; a­ németnél az jellemzés, ha az írók hosszú hasábokon keresztül a’tudományos, psycho­­logiai fejlesztéseket rá csavarják a’ személyekre, ’s az ol­vasót fárasztják a’ helyett, hogy a’jellemet, rövid com­­mentárok mellett, magában a’ cselekvényben tüntetnék föl.— Az első szám a’ többi között b. Eötvös’ Falu’jegy­zőjének birálatát adván, határozottan roszalja az úgyne­vezett irányregényt, irányköltészetet. Ugyanazon szám az „Őrangyal’“ beszélyeiben azt roszalja, hogy nincsen meg bennök az irány, melly különben ki volt tűzve , a’ vallásosság. Itt elfeledték a’ kiadók , mit előbb mondot­tak, hogy a’költészetnek, valahányszor eszköznek használ­­tatik, nemes természete ellenszegül a’ szolgaságnak; vagy mint ugyanők más szavakkal ismétlik, a’ költészet önmagában, önmagának czélja. Nem czélunk most e' né­met eszme’ alaptalanságát kimutatni. Lesz idő, mikor bebizonyitandjuk , ha szükség kivánja, hogy ez egész mélynek tetsző phrasis nem egyéb formaharcznál. Azt teszi például, hogy a’ költői formákat rhetori, politicus, vallásos vagy egyéb szenvedélyeknek feláldozni nem sza­bad ; azt teszi, hogy midőn valaki regényt ir, ne tudo­mányos értekezést, politicai szónoklatot vagy praedicatiot készítsen. Mi más értelmet nem tulajdoníthatunk azon phrasisnak. Mert ha például felállítjuk, hogy a’ regény­nek politicával foglalkozni nem lehet, ez azt teszi, hogy a’ regénynek nem szabad az embert feltüntetni a’ so­­cialis intézetek közt. Mi ezt nem tartjuk. ’S mit tesz, miről annyit beszéltek , a’ költői igazságszolgáltás ? Az erkölcsiség’ e’ kivánatát miért követelitek a’ regény­írótól, ha a művészet önmagának czélja? Mi nem tart­juk a’ művészetet valami az élettől egészen különvált ’s annyira fölötte álló dolognak, hogy vele erkölcsi vagy társadalmi viszonyok’ felvilágositására élni szabad ne le­gyen ; sőt erősen hisszük, hogy a ki munkáiban a’ költői leirás és művészi formán kívül még egyéb czélt magának ki nem tűz, nem érdemli, hogy művésznek tartassák.­ Mi tökéletesen osztozunk a’„Falu’ jegyzője’“ szerzőjének va­ Törvényhatósági dolgok. SZÉKESFEJÉRVÁR, január’ 6-kán. Tisztelt szer­kesztő úr ! Nem gondolom, hogy ez évben valamelly me­gye előbb tartotta volna közgyűlését, mint mi, kik azt folyó hó’ 4-kén kezdtük főispáni helyettes’ elnöklete alatt, ’s pár nap múlva tán bevégzendjük. Az ember örömest hiszi, a’ mit óhajt; mi is tehát hittük, hogy januáriusban nem lévén mezei munkaidő, számosan fognak az uj évben tán megújult KK. és RR. összeseregleni; azonban na­gyon csalatkozánk. A’ kiket 1846-ik’ nyarán hőség és aratás visszatartóztatott, azokat 1847-ik’telén a’sütött kemencze ’s az utazásra nem igen alkalmas longissimá­­nak bűvös ereje, otthon marasztotta. — Hiában, a’ me­­gyei gyűlések’ fontosságát nálunk még 1847-ben sem fogják fel. Sokan úgy gondolkoznak : elég , ha a’ köz­ügye­kbel befolyhatási jogot születés által kiérdemlették, minek azt — tiszt- vagy követválasztásokon kívül, midőn komám vagy pajtás uramnak becses köréről van szó — közgyűlési tanácskozásokban is gyakorolni? —Dőljenek itt az ügyek jobbra vagy balra , az országra nézve mind­egy . Fejér megye az országgyűlésen csak egy voks, egy zsidó pedig vásárt nem tesz. — Elnököljön a’ megyei törvényszéken alispán uram, vagy az administrator; ez mind csekélység; legszebb privilégiuma a’ nemes embernek a’ minden közterhektőli mentesség; már pedig, hidegben egypár óráig kan szánkázni, ’s közgyűlésen annyi különböző gondolkozásu urak közt úgy perorálni, hogy a’ kecske is megéljen, a’ ká­posztafej is megmaradjon, annak, ki udvarán maga is ur szokott lenni, nem kis teher. — Majd itt lesz nem sokára a’ követválasztás , ez nem elvkérdés , itt lehet kö­vetni személyes sympathiánkat, erre tartjuk fel voksain­­kat! — így és még párduczabb módon okoskodnak keleti vérű atyánkfiai, ha Ugyan okoskodnak ? — mert a’ leg­nagyobb rész még ezt sem teszi. — Elég az hozzá, hogy mind a’ két félen igen kevesen valánk. — Illy szomorú constellatiok közt, az ellenzék, nem akarván a’részvétlen­ség’ ördögének konczot vetni, semmi közérdekű indít­­ványnyal elő nem állt, hanem felszob­ta az elnökséget, nincs-e valami felsőbb intézmény vagy körlevél, melly közügyi természeténél fogva az első naponi tárgyalást igénylené ? — Az elnökség válaszolt: nincs. — Erre következtek a’ tiszti jelentések, mellyeknek részle­tes leírásával, mint belügyeinkhez tartozó dologgal, nem kivánom az olvasó közönség’ türelmét fárasztani, csak általánosan megjegyzem , hogy az uj rendszer, melly épen administrativ oldaláról magasztaltatott olly igen a’ fontolva haladó urak által , nálunk ekkorig csodát nem tett. Múlt évi octoberi közgyűlésünk­ből, a’ közmunkák’ összeírása az illető tisztviselőknek határozatikig meghagyatott, ’s a’ törvény’ értelmében teendők’ megtételére választmány neveztetett. A’ vá­lasztmány jelen gyűlésünkre egy ibis redibis-féle jelen­tést ten, mellyből, az igazi oknak, minél fogva megbízatását nem teljesítheté, futólagos megemlítése mellett, csak az jött ki, hogy bizony a’ közmunkákról hozott törvény nagyon impracticabilis, ’s hogy azt végrehajtani tán nem is lehet. E’ véleményben osztozott főispáni helyettes úr is, és igen jól emlékezem, hogy most másod ízben nyilatkozott egy gyűlésünkön ; egyszer, midőn az érdeklett törvény’ foganatosítása először szőnyegre került, és most. Meg­vallom, én már első ízben nem tartom nagy ildomnak, azokkal, kiknek a’ törvény’ végrehajtása tiszti kötelessé­gük leend, előre elhitetni, hogy a’ törvényt végrehajtani nem lehet, és sejtelmemet a’ tapasztalás igazolá. Egy kis puhatolás után, az ellenzék’ részéről, hogy hol van hát impractibilitás a’törvényben Fejérmegyére nézve, midőn ez más megyékre nézve, hol a’ törvény már életbe lépett, nem létezik ? — vagy hogy megkisértettek-e hát a’ tisztviselők ’s a’választmány mindent,hogy megbízatásukat teljesíthessék? — kisült biz’ az , hogy tisztviselő urak az összeirást meg nem tették; a’ választmány pedig, összeírás’ nem léténél fogva, — igen természetesen, el nem járhatott munkájában. — Pedig, a’ B. P. Hír­adó’ kívánsága szerint, nálunk az ellenzék minoritás­ban van a’ gyűléseken; az administratióba meg’ egy idő óta épen nem folyik be. — „Tisztán az ő mivelte kürtöl­heti a’ Hi­rad­ó országszerte — de nincs köszönet ben­ne, írhatnánk még több illy pontossági curiosumokat, de, úgy hisszük, elég egy az ö­r­e­g­­­b­ő­­, mint a’ magyar mondani szokta; — a' nagyról a’ kicsinyre lehet követ­keztetést vonni. — Még egy tárgy vala, melly magára vonta a’közfigyelmet.Szóba hozatott, mikint egy megyebeli nemes árvának gondnoka, Bécsben, a’ nm. kanczellaria’ há­rom kiküldött tagjai előtt, az árva’ javára nézve, a’ megye’ tudta nélkül valami perbeli egyességet ’s eladási szerző­dést kötött; a’ rendek ezt törvényellenesnek nyilvánít­ván,a’gondnoknak a’ dolog’ mibenléte’ előterjesztését meg­hagyták, ’s határidőül a’ gyűlés’ harmadik napját kitűz­ték. — Mi fog történni, még nem tudjuk, azért erről később. Gyűlésünkről most egyebet nem irhatok, a’ gyű­­lésenkivü­li közélet’ jeleneteinek fejtegetésébe bocsátkoz­ni pedig igen bajos, mert könnyen harcz és háború tá­­madhatna; mit olly békés században , midőn az európai diplomatia Kraków ügyét sem tartja érdemesnek, hogy a j ó egyetértés miatta megzavartassék, kerülni kicsinyben is az ildomosság parancsolja. — Majd jó idő és jó alka­lom, midőn, önnek engedelmével, becses lapjainak egy­pár hasábját, furcsasági gyűjteményei’ számára, igénybe veendem. Isten önnel! ZÁGRÁBBÓL. A’ B. P. Híradónak zágrábi levele­zője, a’ nevezett lap’ 510. ’s 511. számaiban Zágrábme­­gyének november’ 20-án tartott közgyűlését erőködik „jellemzeni.“ E’ jellemzésben a’ levelező’ saját jellemére ismerhet az olvasó. — Nem tudjuk, a’ vakmerőséget cso­dáljuk-e, mellyel olly dolgok hordálnak föl, mikről soha senki sem álmodott, vagy azon szándékot, melly a’ tu­dósítás’ minden betűjéből fölemeli fejét. Különös lélektani tapintattal áldotta meg az úristen e’ levelezőt; bepillant ő az ember’ belsejébe, ’s a’ szivek’ és vesék’ védőiből kiolvassa az indokokat, mellyek e’ vagy amaz indítványt szülték, így a’ „turmezei ispán“-nak azon indítványát, hogy a’ megye felírásban jelentse ki köszönetét ő felségének, Péchy Imrének megyénk’ kormányzójává történt kineve­zéséért, — „csodálatos megtérésének nevezi. Ha a’levelező’roppant elmésségén kételkedni tudnék, megkérdezném a’ jámbort: ki az a’ turmezei ispán ? mi­után Turmezőnek kiváltságos leveleiben, régi ’s újabb törvényeinkben, a’ felsőbb kormányszékek’ levelezéseiben illy czimezésnek semmi nyoma sincs. Ha a' Comes Ter­­restris a’ levelező szerint annyit tesz mint ispán, úgy a’ turmezei gróf alig fog egyedül maradni az ispánok’ sorá­ban. De ne zavarjuk a’ levelező’ kedvét, ’s nézzük, mit nevez „csodálatos megtérés“nek? Egy éve múlt már, hogy Zágráb megye főispánját el­vesztette ; ez idő alatt annyi főispánunk volt, hogy fél Magyarországnak szolgálhattunk volna főispánnal. Ma Á-t, holnap B-t, holnapután C-t kiáltotta ki a’ hír me­gyénk’ kormányzójává. És a’ nevek , a’ milly ismeretesek voltak előttünk, olly kevés reményt nyújtottak, hogy megfelelendnek várakozásainknak, sőt aggodalomba ej­tettek bennünket a’ megye’jövendője fölött, a mig elle­neink a’ neveket a’ győzedelem’ előérzetével harsogtaták után útfélen. Illy kétes ’s bizonytalan helyzetben talált bennünket a’ kegyelmes kir. leirat, mellyben Péchy Imre nevezte­tik ki megyénk’ főispánjává. — Minő hatással birt es kir. kinevezés elleneinkre, csak azon egy körülményből is megítélheti az olvasó , miszerint nem késett az ilir párt azon álhírt terjesztgetni, hogy Zágráb megye a’ kine­vezés ellen kifogást fog tenni,­­s megtámadja a’ főispán’ személyét, mikor aztán dicső szerep jutand elleneinknek védelmezhetni az ártatlan személyt. De számításaikban ezúttal is rutul csalatkoztak az ábrándozók. Kinek is jutna eszébe még egészen ismeretlen személy ellen kifo­gást tenni. Hisz’, az egyszerű természeti törvény’ szabálya szerint, mindenkit jónak kell tartanunk, míg az ellenke­zőről meg nem győződünk. Ez volt indoka az indít­ványozott felírásnak, — mit a’ hiradói levelező „csodá­latos megtérésének nevez. — Ki törvényes és igaz ösvé­nyen jár, — az régen megtért, annak megtérésre nincs szüksége. Holdkóros ábrándozók’ számára azonban vajmi óhajtható, hogy jöjjön el végre a’ megtérés’ órája. Coquettirozással vádol bennünket a’ levelező. A’ va­­rasdi és körösi készületek nyíltan tanúsítják,kiket illethet e’ vád. A’ mi ügyünk nem szorult coquettirozásra; erő­szakkal, ármánynyal el lehet ugyan azt egy időre nyomni, 30 lakos itt következő állításában: „Sokan a’ költői“ mive­ket a’ virágokhoz hasonlítják; én azt hiszem , hogy a’ virág nem veszit semmit szépségéből , ha felőle tudjuk, hogy gyümölcsözővé válandik. A' régiek Orpheusról épen azt említik legnagyobb dicsérettel, hogy lantja’ hangjai­val városokat épitett. E’ példa intésül szolgál, mikint a’ művészet, mint minden egyéb e’ világon, csak annyiban érdemli dicséretünket, mennyiben valamelly nagyszerű czél’ elérésére, vagy nemes eszme’ életbeléptetésére esz­közül szolgált.“ — De most legyen elég e’ rovatban. A’ következő számban folytatjuk a’ „Szemle“ iránti észrevé­teleinket. — Soha kevesebb készületek nem tétettek a’ táncz­­vigalmakra, mint az idén , egyik egyesület a’ másik után hozza a’ határozatot, hogy bált nem ad. A’ redoutteremből nem lesz kizárva a’ magyar zene. Előbbi, tudósításunkra az illetők azon választ adák­ , hogy a’ tavalyi czigány zene igen gyönge volt, ’s azt alig lehe­tett az egész teremben jól hallani. Olly tágas helyen, mint csak a’ kisebb redont is, erős hangszerek kívántatnak. Ez ’s még e’ mellé a’ magas árkövetelések voltak elha­tározók a’ bérlőre nézve , hogy az idén más zenéről gon­doskodjék. Egyébiránt ezen zenekar szinte azon arány­ban fog magyarokat játszani, mint a’ tavalyi. Meglát­juk , ’s meghalljuk majd, a’ czigányok is mit mondanak e’ mentségre. — Múlt szombaton fővárosunk’ utczáin azon osztály tőn fényes demonstratiot, melly eddig az illyesmiknek csak bámulója volt. A’ helybeli mesterlegények és kontá­rok gyűltek össze , és ollyan fáklyás zenét csaptak Pest­­megye’ derék két alispánjának, mint az iparszabadság’ védőinek ’s a‘ mesterjog’ korlátai’ lelkes ostromlóinak, miilyen még alig volt Budapesten. Ablakunk előtt vonult el e’ hosszú fáklyasor. Örvendettünk a’ demonstratiónak. Hiában, azoknak kell mozogni, kik érzik a’ bajt. ’S Pesten csak házmesteri minőségben mennyi úgynevezett kon­tár fungál. •— A’ már említett „Honleányok’ lapjai“ vállalaton kí­vül ismét van egy ehhez hasonló készülőben : Kalmár J úr arról tudósít bennünket, hogy nemesebb nőérzelme­ket tárgyazó prózáit „Nők’ könyve“ czim alatt sajtó alá bocsátja. Egy előfizetési iv a’ NI. Körnek is van küld­ve. — Q

Next