Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)
1847-05-28 / 887. szám
összehasonlításokat tenni, hol a’ formák különbözőknek látszanak. Avagy talán a’ porosz viszonyok azok, mik a’ mi alkotmányos „universitas“-unk’ idegeit föleleveniték ? Az ottani trónbeszéd, Bodelschwingh minister’nézetei a’porosz ministeri felelősségről, a' szélkergetés az ottani parlamentben, Beckerath úr’ centralisatio-eszméi, vagy a’ feletti büszkeségünk, miszerint a’ magyar or.gyűlési testület’ életnedvéből némi oltási anyag a’ Spree’ partjain egyesült rendekkel lön közölve ? Nem. Vannak Zalában gondolkodó emberek, kikben fogékonyság van mind az iránt, a’ mi vonatkozással bir a’ szellemi életre, érzelemre és politicai kifejlésre; kik figyelemmel kisérik a’ külföldi viszonyokat; kik előtt nem ismeretlen , a’ mit másutt nemzeti érzet, szoros összetartás, tudomány, administrativ és törvényhozó rendek a’ nép’ javáért teremtettek ; vannak férfiaink , kiknek polgári érzete magasabb czélt tüze ki magának, mint hamisított és elavult tanok’ fentartását, mellyeknek öldöklő mérge minden jobb mivelődést, rendet, igazságosságot és nemzeti kifejlődést agyon fojt. De mint Magyarország’ minden megyéjében, úgy Zalában sem ért még annyira a’ dolog, hogy a’ kaputos nemesek érdekkel viseltetnének az iránt, a’ mit másutt a’ szellemi és politicai élet a’ műveltség’ és elismerés’ épen azon nemében nyert, mellyet saját házi szükségeink múlhatatlanul megkivánnának, ámbár a’ világ’ egy országában sem áll, Magyarországhoz hasonlólag, a’ szabadalmas osztály előtt olly tág hatáskör nyitva, munkás részt vehetni a’ hazai viszonyok’ kiművelésében; egy szabadalmas osztályt sem terhel isten és ember előtt olly iszonyú felelősség, ha esztelen és kárhozatos önzéstől elkapatva, szép előjogait minden nemesebb nemzeti mozgalom’ elfojtására ’s az édes haza’ lealacsonyitására használja fel. Avagy talán Széchenyi’ legújabb könyve az, mi az itteni kedélyeket lázadásba hozá ? Ismét nem! A’ magyarnak nemes szive van, és — habár a’ jelen viszonyok ellenkezőt mutatnának is — jól organizált feje. Azonban ezekkel nem rendelkezik mindig öntetszése szerint: könynyenhivőség, önzés és öncsalódás erős tételeket tábláztak be a’ szivre és fejre, ’s a’ gondolkozási és érzési erő számos ér által van az ősiséggel egybekötve. Ha az igazi hangot eltaláljuk, elmondhatjuk a’ magyarnak : „Nekem higgj ’s ne annak!“ — ’s a’ hóditás talán sikerülend. Lehet , hogy valódi szabadságnak nézendi, a’ mi nem az; angol vasrudaknak holmi papiroskorlátokat, igazságnak az égre földre tett állitásokat, különösen ha ezek bajuszt viselnek, melly — hogy egy magyar komphaeus’ styljében szóljunk — az önzés’ zsírjával és sentimentalis öncsalódással van kikenve. Bizonyos tekintetben azonban tökéletes skeptikussá vált a’ magyar, ’s illyen ő akkor, ha procentekről beszél neki az ember. Gr. Széchenyi könyvének egész hatását azon kevés szóval gyöngité meg, mikkel mondja, hogy ő 10 procent conservativ és 90 procent reformer. Nem jutand ugyan eszébe senkinek, azt gondolni, hogy gr. Sz.-től ama’ 90 helyett ezen 10 conservativ aranypénzecskét kapjuk valuta gyanánt; — üzlet, melly sok más szomorúra emlékeztet Magyarországon , hol a’ pénzöszlet hálósapkák, savanyu borok ’stb. által képviseltetett, de utoljára mégis meg kellezt fizetni. Hasonlóképen nem fog senki azon derék férfiú" hazafiaságán és nemes gondolkozásmódján kételkedni, kiről egy nevezetes férfiú mondd: „Soha nem hozhat a’ hazára annyi roszat, mint a’mennyi jót tett vele.“ Azonban én meg vagyok győződve , hogy a’ procentekkeli argumentatio ártott a’ könyv’ hitelének. Távol vagyok attól, hogy azon bizonyos nézetekbe beleegyezzek, mik szerint gr. Sz. szándékosan vagy öntudatlanul egy orgatace haladni akaró olly mozgalmat gyámolit, melly Magyarország’ physical és szellemi létének megváltoztatásán és feloszlatásán dolgozik,melly végre sírba lenne döntendő az országot. Ha azonban figyelemmel olvassuk ezen könyvet, azaz olvasunk a’ sorok között is, akkor bízvást meg lehet vallanunk, a’ nélkül, hogy csak legkevésbbé is akarnánk gyanusitgatni, miszerint a’ benne foglalt nézetek nem mindig tanúsítnak feltűnő belátást a’ nemesi osztály’ kifejlési és intensiv erőképességébe , sem pontos becslését a’ kiviendő lehetőségeknek, hanem inkább egy puszta gondolatot, azt t. i. hogy az alkotmányos hatalmak’ természetszerű befolyása és az ország’ miveltségére, rendre ’s politicai emelkedésre ható elemek egyetlenegy alkotmányos hatalom’ bölcseségének és organikus működési erejének rendeltessenek alá, melly támaszpontját ismét „az eszélyesek’, belátók’ ’s mindent tekintetbe vevők’’ pártjában találja fel az országban. Bármilly hiányos legyen is a’ gyakorlatban és összeállításban a’magyar középponti országos képviselet, mégis kevés hajlandóság mutatkozik itt, azt hannoveri rendek’ gyülekezetévé vagy a’ hold. eml. római szent birodalom’ azon országgyűlésévé változtatni által, hol hiában vakargattak a’ „Lasciate ogni speranza“ ajtófeliraton, melly a’ szegény, megmenthetetlen gravaminákhoz vezetett. Zalában is kevés barátja van illyen önmagoktól roskadozó rendszereknek. Fölötte magukon hordják ezek szagát a’ berni patrícius’ izószobájának, amaz erényelv’ metaphysicus virágainak, melly a’ 18 és 19 század’összes parókáit mozgába hozta, melly elv, nemcsak az újabb alkotmány-lényeggel, hanem magukkal a’ történet’ tapasztalataival is ellentétben áll, és legfölebb is azon mysteriosus egyptusi szoborhoz hasonlít, melly minden évben lehullatá fátyolainak egyikét. — Hogy valljon efféle költői rendszerek hajtnak-e hasznot az időnek, ’s nem csalják e meg a’ számítást, valljon,lehet-e velők összekötő hidakat épiteni, vagy valljon nem lehet-e biztossággal előre mondani , hogy egyéni megtestesülésökben az igazságérzet, honszeretet ’s a’ hazai viszonyok’ mély belátásának alapelvét tartandják meg folytonosan ? — erre könnyen megfelelhet magának mindenki, a’ ki a’ múlt’ ’s jelen’ történetében kissé szétnézett. Illy gép túl a’ rendén magasabb nyomással működik, mintsem hogy bizalomteljesen lehessen a’ hajóba beleülepednünk. Egy „független és becsületes reformer’“ szerepe bizonyára igen tiszteletre méltó, azonban a’ függetlenség, azaz : a’ minden párttóli tökéletes különválás, a’ magyar, sőt bármilly más politikai állások között is lehetlenségnek látszik, ha „kalapács“ akarunk lenni. Ha egyik lábunkat a’ jobb, másikat a’ balpartra tesszük, akkor megtarthatjuk ezen állást, hogyha egyébiránt rhodusi coloss az ember, de akkor szünetlen csak állanunk kellene, mozogni nem volna szabad — és gr. Sz. az utóbbit akarja. Annálfogva ő a’ függetlenséget csak abban találja, miszerint tiszta szemmel nézi czélját ’s a’ pártok’ hibáit, kiknek ő inclinatióinak arányában szépen megdöngeti érte hátukat. Az ellenzék már jó idő óta nem örvend többé a’ nemes gróf hajlandóságának; nem tegnap óta emlékeztet gróf Sz. az ellenzék’ átellenében azon karmesterrőli anekdotra, ki örök meghasonlásban élt a’ vadászkürtösökkel, kiket ő még akkor is, midőn épen nem is fútták hangszerüket, folyvást még csendesebb fuvásra ösztönze. A’ nagy gróf legutóbbi könyvében nyilvános összecsapásra kerül a’ dolog , egy „scene“-re, mint ezt a’ rajnántuli emberek nevezik. Tüzesen neki vág azon haditest’ centrumának, elő- és utódandárának, mellynek zászlóján az ő 90 procentje ragyog, mi alatt az ő 10 procenteseinek szép szeliden , la Napóleon csak fülczimpáit csipi meg. Mindazon tisztelet mellett, mit Magyarország’ reformátora iránt érzünk, lehetlen észre nem vennünk , hogy strategicus theoriái nem illenek többé a’ jelen időre, habár jók voltak is hajdanában. Szomorú bók volna a’ nemes gróf’ tetterős hatására nézve, ha még ma is ott volnánk, a’ hol politicai nagyszerű pályáját megkezdé. A’ pártok azóta sokat tanultak, ’s habár az, mit ezután teendőnk, nagyobbára politicai elleneink’ akaratkészségétől függ , mégis jobban becsüljük ezeket, mintsem hogy ők, bizalmatlanság és ellenzés miatt, mit viszonyok és nézetek a’ nyilvános életben gyakran hoznak magokkal, magokon kivül ragadtatnának, ’s helyette a’ haza’ közjavát hagynák bűnhődni. Épen olly szomorú volna egy országra nézve, ha az oppositio’ ellenében — legyen az bár még olly esztelen és túlságos — a’ kormány a’ heves pártemberek’ szenvedélyeivel működnék. Mi ezt nem hisszük, ’s ezért jobbat teszünk fel azon befolyásokról, mellyek a’ státus’ nyelét tartják kezökben. Ha a’ „programm’“ magvát , a’ szellemet, modorát és formáját tekintjük, kétségbe kell vonnunk, hogy gr. Sz. Talbot-val felkiálthatna: „Csak magam vagyok-e az egyetlen józan, ’s körülöttem mindennek lázas forróságban kell-e dühöngnie ?“ Hogy tovább ne fárasszam az olvasót , jónak látom végre megemlíteni, hogy júniusban tisztujitásunk lesz Zalában. Erről közelebb. ZEMPLÉNBŐL. - Ujhely, május’ 20. - A’ magyarok’ istene és a’ P. Hírlap’ szerkesztője bocsássák meg bűneimet. Amen. — Fülzugásig kurjongattatik , hogy közéletünk, „túlhajtott géphez“ hasonlag, „sirja felé“ nyargaltatja a’ magyart, tehát, hogy tavaszmozgalom , fiu erő fakad és örül mindenhol; ’s ime én fejem felett összecsapni hagyom az árt, a’ nélkül, hogy a’ hajóromok’ egy-egy deszkatöredékét réveztetném a’ köztudat partjaira , vagy is prosában, a’ nélkül, hogy állapotainkról értesitsem olvasóidat. Első évnegyedes közgyűlésünk’ nagy részét köztetek töltöttem el, annyi, annyi év után ; de meg jutalmaztátok, király pazaron. Utóbbi gyűléseink’ három napi kérész élete még e. hó’ 7-kén ment ad acta ; tudtommal illy hamar soha. Vigasztaljátok magatokat; megérdemelte. De én csakugyan elkéstem megint Jo Paeant vagy Requiescatot kiáltani el fölötte, hallatára a’ két magyar hazának. Elkéstem, de bűnömön kivül. Mig mellbajom fölött tanácsot tarta a’ felebaráti szeretet, hiába kutattam egy tollat, melly helyettesítsen. Mi, itt, cselekedni ugyan nem szeretünk, de in még kevésbbé. Pedig most az egyszer kivételesen is szólhatunk szép magunkról , mert a’ közönség’ eme költői korában olly becsületes akarat nyilatkozók közöttünk, melly megérdemli, hogy némi nyomai fenmaradjanak e’ lapokban is. Engedd, hogy adjam az egésznek rövid vázlatát, kezdet óta a’ mai napig. A’ február’ 1-jén tartott rendes kisgyülésben — mert nálunk már kisgyülések is rendes és rendetlenek vannak — felföldi főorvosunk jelenté, eredményéül 262 hasbeli hagymázban sinlődő betegem tapasztalásának , hogy a’ felföldön naponta aggasztóbblag növekvő halandóság’ mysteriuma igen egyszerű , t. i. a’ rész étkezés ; miről némi fogalmat nyújtandó , egy pár kenyérpéldányt rekesztő jelentéséhez. . . . mit mondok, kenyért! nem, egy sajátszerü , rejtelmes mixtúrát, közvetítőt a’ tezek és agyagrög között, melly bátran helyt foghatna a’ Museum’ XIX. századi nemzeti emlékei közt. Első meglepetés , megszeppent kiséretében egy kis borzadásnak , mert a’ helyt, hogy cselekvéshez nyúltunk volna azonnal, neki feküdtünk az alkotmányos lábtó-fogbeli logicai egymásutánjának; vagy is : megemlékezvén, milly szépen kihúztuk az ínséges tavalyt — levelezéssel : a’ közlött példányt a’ helytartótanácsnak küldtük segélyesdő szónokul. — A’ február’ 22-diki kisgyülés egy intézményt veve , mellyben az 1817. éhezők* *) számára s kincstárilag előlegezett összegnek évnegyed alatti beszedetése rendeltetik. Tudattuk minden illetékkel. — Az ’ alatta’ vészjósló jelentések sürüdtenek. Az inségi biztosság mártius’ 1-jén a’ felföldet feloldozó a’ kibérlett katonai élelmezés’ elviselhetlen súlya alól, mit hivatalos atyáskodás acquirált számára , ’s a’ másnapra átvitt kis gyűlésből, tekintve a’ pénztárak’ teljes kiürültét ’s a’ teméntelen követeléseket, b) a’ hatodnapra megnyitandó közgyűlést (márt. 8-kán) marcalisnak közölteté; előleg is ő felségétől egy teljes hatalmu kir. biztos’ kiküldetését ’s a’ behozandó gabna’ harminczadának elengedését kérvén. A’ k. biztost felhatalmazottnak óhajtánk, hogy — a’ megyében termék nem lévén—szomszédunkban fölnyittathassa a’ magtárakat folyó árért, de minkeblünkben a’ pálinka-égetés' eltiltása, mint a’ tulajdonjogot megtámadó kártétel (pedig most a' tavasz’ küszöbén) nem pártoltatott. — Mártius’ 5-kén egy idétlen ijedés’ következtében nyakrafőre katonaságot szállíttattunk Sztropkóra, (melly azonban, mig pár hét előtt a’ tábornoki parancs el nem szólitá, kincstárilag láttatott el) ’s — hogy csattanjon is — a’ statárium’ hirdetését megnyittatánk. A’ marcalis gyűlés megnyittatott; a’ BR. számosán, nyugton. Nyitányul az elnök közté azon csapást, melly hazánkat az ősz nádor’ halálával sujtá, mit országos veszteségnek méltán mondhatni, mert — saját szavaival — „benne a’ fejedelem legelső, leghívebb jobbágyát, legőszintébb tanácsadóját veszté ’s a’ haza második atyját, ki magas hivatását nem hatalomszó’ gyakorolgatásában, hanem az akadályok’ czélszerű elhárításában kereste; ’s volt az alkotmány’ leghatalmasb véde ’s legszilárdabb bajnoka nemzetiségünknek, ki anyanyelvűnket kunyhókban látta sinteni pályája’ kezdetén, alkonyán meg’ a’ trónra emelve nézte kevély elégedéssel.“ De a’ gyászos jelen fölött a’ jövőről megfeledkeznünk nem szabad ; a’ dicsőült’ helye üresen nem maradhat. És „nekünk nádor kell, ki, állásánál fogva már , túlemelkedve a’ magánélet’ nepoticus befolyásain, ne pártnak, hanem a’ nemzetnek legyen embere.“ E’ kellékek a’ dicsőült férfiú’ ideiglenes örökösében öszpontosulnak ugyan, de a’ nemzet’választó jogát sérthetlen kincsül kellvén megőrzenünk: István főherczeg’ megválasztandását inditványozá. — Egyhangúlag elfogadtatott, valamint az elhunyt’ érdemeinek törv.czikkel ’s méltó nemzeti emlékkeli megörökitendése. — En passant érintve: való-e a’ Jelenkor’ értesítőjének helyeslése, ’s eltaláltam-e azon szempontot, mivől az ellenzék’ emberének a’ dicsőült férfi’ pályáját nézni kell: elitélni nem hozzám tartozik; de annyi igaz, hogy resteltem biz’ én papirosra vetni e' mondákat, hogy aztán jegyzőkönyvi ravatalon szunyókálja háborutlan hosszú álmait. Mindez most, esőutáni köpenyül, csak a’ szükséges lánczolat végett iratik itt le. Ezután fölmutattatván 12,832 tehetlen , éhhaló koldusaink’ összeirása , ellátásuk , negyvenezer ezüst forintnyi segedelemmel , a’ KK. és RR-ek’ nagylelkűségébe ajánltatott; ’s mivel, ha előre nem gondoskodunk , vetőmag’ hiánya miatt a’ jövő tavaszszal ezen ínség’ sokszorozott folytatását előreláthatjuk, a’ szűkölködőknek magyari ellátásait javasoltatván, melly termékbeni segély aztán egy meghatárzott napon volna megyeszerte elvettetendő. — ’S kezdetét véve egy nagyobbára szép és nemes vitatkozás , mellyben senkinek nem volt ellenfele, mert kiki akart, ’s ez általános akarás’ melegében elfuradoztak a’ feltévedező scrupulositas’ kicsinykedései. Azon sok sántikáló és életrevaló nézet közül, melly elmondatott, nincs helyén kivül elsorolnunk egypárt, mert fényt vet állapotainkra , mik , fejlésünk’ mostani menete mellett, tekintetet, sőt figyelmet érdemelnek. Mondatott: az ínség nagy, de korántsem újság azok előtt, kik a’ néppel gyakoribb érintkezésben vannak, különösen a’ megye’ felső részein. A’ felföld’ helyzete sok tekintetben szerencsétlen, de népe roszabbul is, tehát olcsóbban élt mindig; ’s olcsóbban azért is , mert lomhább, hogysem állapotán munkaerővel akarna segélni, úgy, hogy szintén rész néven vehetné az alföld, miért szabatott e’ megye olly hosszúra, midőn felső szárnya nélkül bízvást ellehetnénk. Azért: munkát nekik; az éhhalál még mód leend talán, melly e’ lusta fajt cselekvésre készteti. Kaphat mindig, csak keressen ; a’ megyei három vizszerkezet ’s a’ Hegyalja’ parlag szőllői sok embert eltartanának. Aztán: philantropiánk ne feledtesse a’ tért, hol állunk. A’ Krajnya’ kopáram vészszé nőheti ki magát a’ jótevő könyör’ áldása. Ha alamizsnát adunk, még csak azt sem várhatjuk, hogy megtudják kitől jó, mert e’ nép mind azért, a’ mi sújtja, a’ megyét átkozza. — És még vetőmagot nekik! Hogy a’ pórnak aratása legyen, az gondja dézmaszedő urának; ki azt különben is a’ haza’ vagy legalább e’ megye’ határain túl fecsérli el; mert hiszen látjuk, hogy a’ benlakók ’s kisebb birtokuak’ emberei közt alig van ínség, de van az uradalmakban. — Mind a’ mellett nem ellenzik, hogy megadóztassuk magunkat. Az 1486: 64. sz. megengedi, az irgalom’ érzései sőt önérdekünk parancsolja, hogy keresetet nyújtsunk azon tájak’ lakosainak, hol az, forgalom’ hiánya miatt, nincs. Ismerjük bár a’ mostani összeirás’ czélszerűtlenségét ’s kiáltó aránytalanságait *), mik az utóbbi kivetéskor a’ megyét azon ha 346 *) Például : a’ katonai élelmezés’ vállalkozói kijelenték, hogy ha novemberi anyamájok e’ hónapban sem fizettetik ki, felmondandják kötelezéseiket. **) Az utóbbi közgyűlésen, például, Ábrányi Emil barátomnak folyamodványa tárgyaltatott, miszerint megyei