Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)
1847-06-01 / 889. szám
gyakoribbak azon esetek, mellyekben a’ megyepártok észszel mérkőznek, és provinciális közvélemény bunkók vagy letorkolás által meg nem zavart diadalt ünnepel. Jól van, fogadjuk el ezen esetet. Azonban kérdem : ollyanok-e egy nemzet’ életkérdései, hogy a’ helyi érdekek és a’ tiz vagy husz mérföldre gondoló bölcseség’ lombikjában letisztáltathassanak ? — Ez-e azon chemiai eszköz , mellyben minden salak leszáll, minden rész szag elenyészik, hogy az idegen vegyülettől fölszabadult nemzeti akarat különváljon ? Lehetséges-e a’ megye’ termeiben az egész haza’józan érdekét, a’ tárgyak’valódi nehézségeit, a’ fönállónak és létesitendőnek viszonylagos súlyát’s egymásrai hatását, a’ különböző pártok’arányát és befolyását, a’kérdéseknek olly részleteit, mellyek az inditvány’ mértékét, a’ foganatosításnak olly eszközeit, mellyek a’ kiindulási pontok’ helyzetét változtatják meg, — lehetséges-e mind ezeket megfontolni ? Bizonyára csak úgy, mint egy keskeny völgyből az egész ország’ terét belátni. Nem kétkedem, hogy, ha Göröghont tekintet alá se venném, Tájó’partjaitól Orsováig igen kevés országlati férfiú — min nem orátort értek — találkoznék, ki komolyan állítaná, miként a’ megyék jobban tudhatják a’ dolgokat, mint a’ diéták, ’s miként a’ kérdések’ tisztábahozatala, az érdekek’ kiegyenlítése a’ törvényhozás’ függetlensége nélkül lehetséges volna. ’S ha valahol mégis e’ tehetség képzelhető, nem legkevésbbé állhatna-e elő ott, hol az eszmeessre’ vehiculumai, a’ sajtószabadság és az associatiok, nincsenek divatban ? Azonban nálunk szoros és részletekig ágazó utasitások jármazzák a’követeket, gyakran éretlen vágyakhoz és olly tervek mellé , mellyeket csak a’ jámbor papiros tűr békességgel, ’s csak azon nyers erőre támaszkodó agitatio, melly keresztülvitte, tart helyeseknek. Az utasítás úgy bánik a’ politicai kérdésekkel, mint a’ perek körül járna el azon forum, mellyben cynosura volna, hogy egy tárgyról mindig összefelelkezés előtt a’ lovata szerint mondassák derekas ítélet, min aztán csak annyira lehessen változtatni, a’ mennyire az uj fölvilágositások szerint facsarni és módositgatni tud a' biró. — Illy biróéhoz hasonló szerep követeinké, ’s mi mégis néha azzal ámítjuk magunkat, hogy nálunk lehetséges a’ kérdéseket, kitisztázás és kiegyenlítés helyett,le nem szavazni és le nem dorongolni. Fejtegetéseimből önként merülnek fel a’korteskedésre vonatkozó eredmények. Minthogy a’ megyei tanácskozásoknak nemcsak nagy befolyásuk van az ország’ sorsára, sőt indireete ott dől el majd minden; minthogy megyei szerkezetünk szüntelenül csábit a’ nyers erő’ használatára; minthogy az ember, ha ezer alkalom kecsegteti, gyakran tántorollik el, kivált midőn előítélete vagy valódi érdeke hasznot lát a’ bűnben; minthogy alig lehet olly súlyos büntetést a’ megvesztegetésekre szabni, melly mellett a’ hazafiság’ palástjába burkolt becsszomj, a’ pártszenvedély és az osztályzati korlátoltság néha olcsó vásárnak ne tartsa a’ kortesek által nyert diadal’ eredményeit, mind ezen okok’ együtthatásából nyilván következik , hogy bármilly jó törvényeket hozzunk a’ megyei kihágások’ megbüntetésére, ’s bármilly részrehajlatlan birák által ítéltessenek el a’ pörbe fogott egyének; mégis előre meg lehetünk győződve, miként tanácskozási formáink szép számmal szerzendenek foglalatosságot a’ büntető törvényszékeknek ’s aggodalmat nekünk e’ foglalatosságokért. Tovább megyek municipalis viszonyaink’ taglalgatásában, a’ mennyiben t.i. azok fölvett tárgyammal kapcsolatban állanak. Tekintsünk a’ követekre. X.—megye azt kívánja , hogy az országgyűlés ne törődjék azzal: ő küldi-e a’ törvényhozás’ termébe követeit, vagy pedig helyette néha egyik máskor másik helység?— Noha kétségtelen, miként ha egy helységnek, két követet lehet választani , mint a’ múlt hongyűléskor a’ mi pártunk’ érdekében is történt, ez esetben az egész megyének legalább hatvan egyént kellene Pozsonyba indítani, hogy a’ nemesség’ számaránya szerint illetőleg képviseltessék. De bocsánatot kérek olvasóimtól , mert csak tévedésből állitottam, a’ fennebbi követelést— megyeinek , holott az — ha emlékezetem nem csal — az egész országé. Mind az ötvenkét törvényhatóság igy okoskodik. Egy töredék, mellynek kortesei bátrabbak, vagy kortesvezérei alaposabban értik a’ bunkó-had’ stratégiáját, beül a’ megyeudvarba, és kikiáltja a’ követeket. Ezen ténynek két eredménye van : a’ megye elhiszi, hogy ő választotta képviselőit, noha szemei és számtudománya ellenkezőt mondanak: a’törvényhozás meg’tartozik elhinni ezt annál fogva, mert a’megye már elhitte. Miért ? Illy kérdésre magyarázatul okos és nem okos ember egyaránt öt szót szokott mondani: megyéink’ autonomiája hozza ezt magával. Ne háborgassuk most a’ régi igazságokat, ha szintén nem is örök igazságok , hanem tudakoljuk meg a’ tapasztalástól: kevés szerepe van-e követeinknek? Bizony a’ franczia kamara vagy angol alház’ tagjainak hatásköréhez mérve nem sok; mert a’ mi követeink inkább mandatariusok, mint független törvényhozók , de ha figyelembe vesszük, mennyifelé lehet magyarázni az utasításokat, ’s milly könnyen sikerülhet a’ kérdések’ föltétele által elütni valakit küldőinek utasításától, akkor megint napfényre derül, hogy a’ hitszomnjnak , hatásvágynak , a’ reactiora törekvésnek, a’ reform utáni sóvárgásnak ’s más egyéb hajlamainknak, tűrhetőleg nyújt pályatért, kivált ha meggondoljuk, hogy csak 98 vagy legfölebb 101 megyekövetünk van, és a’ kormánynak az alkotmányos élet’ kivonata szerint is, ezekből kell a’ hivatalnokok’ nagy részét választani. Ha állításaim igazak, remélhetjük-e, hogy azért, mert a’ korteskedésre büntetést szabtunk, ’s mert a’ bevádlott fölött jó birák ítélnek, tehát a’ követség után sóvárgó ember nem fog a’ corruptio’ eszközeihez nyúlni ? — Én nem remélem, miután gyarló természetünkből okvetlenül következik, hogyha egy megvesztegetett többség vagy egy házsártos kisebb szám által diétáit megbizólevél a’ törvényhozás’ termében autonómiánk miatt tisztelettel fogadtatik és érintetlenül hagyatik , akkor elég hazafi találkozandik, ki nem szakítja szét vágyainak és hatékonyságának gyönyörű panorámáját a’ korteskedésre vetett büntetés miatt; sőt minden lehető meglakolásokra vértanúi kedélylyel előre elkészülvén, sietni fog credenczionalisával Pozsonyba, vagy oda, hol az uj országház felépülend. És a’ birák mit cselekesznek ? Ezt azért kérdem, mert a’ mai és a’ közelebbi czikkemben elszórt fejtegetések’ fonalszálait össze akarom vonni ük, a‘ birák, ha t. i. mindeniknek neve Sever, Szilárd leend, és e’ névnek tettei is megfelelnek, büntetni fognak ernyedetlenül ’s többször mint némellyek hiszik,’s mint én az alkotmány’ érdekében óhajtanám , ha pedig megröstellenék, — mi a’ bűnesetek’ gyakori előfordulásakor sok országban történt már — az örökös elmarasztalást, az örökös faggatást és zaklatást, tehát ekkor legalább félig behunynák szemeiket, a’ sok fa miatt az erdőt sem látnák, azaz, engedékenyekké válnának. Ezen okok’ öszvege győzött meg arról, mit e’ tárgyban írott negyedik czikkemben kiindulási pontul állitok föl, miszerint nincs elme, melly némelly megyei intézményeink’ reformja nélkül olly büntető szabályokat tervezzen, mellyeknek szigorú végrehajtásakor ki ne süljön, hogy a’ méltó büntetés alá esők’ száma nálunk aránylag sokkal több, mint más alkotmányos országban, ’s hogy hazánkban, ha szintén csak a’ megvesztegetők és kortesvezérek lakolnának, még akkor is a’jó rendért fizetett dij magasabbra rugna , mint a’ mennyit nagy aggodalmak nélkül fizethetünk. — Kemény Zsigmond. Törvényhatósági dolgok. SÁROS, május 24-kén. — Gyűlésünk’három első napi botrányos vitáit számos gróf ’s nehány nemes által, múlt gyűléseink’ határozatait megsemmizni törekvő írásban benyújtott ellenmondásuk idézte elő. Mielőtt azonban ezekre térnék, meg kell említenem, összejövetelünk’ első napján azaz : 17-én kisgyűlési jegyzőkönyvek’ olvasása alatt felmerült egy hosszadalmas meddő vitát, melly a’ gr. D. család’ nyilvános öröködési kérdése’ nyomán merült szőnyegre. A’ körtáncz a’ grófi család’ tagjainak fel- és alperessége körül forgott, e’ kérdés körül több órákig fejtegeténk — mert mi sárosiak hires tánczosok vagyunk — daczára a’ grófi tagok’ nyilatkozatainak, kik a’ folyamodó felperest kivéve, mindnyájan alpereseknek vallák magokat. Végtére azon elv , miként a’ közapa’ nyilatkozata szerint egy jószágra (de csak egyre, pedig az osztandó alap több birtokból áll) három testvér áll követelőleg egy’ irányában; a’ hármat felperesnek ’s az egyet alperesnek nevezénk ki, ’s a’ felperes-részt oda utasitánk, hogy törvényeink’ értelmében 15 nap alatt 2 birót válasszon egyetemben, minekutána eddig maga a’folyamodó felperes választott már kettőt, — ellenkező esetben a’ megye járand el törvény szabta után. — Nehogy e’ keményen ostromlott tárgyban részrehajlással vádoltassam, melly bizonyos előzmények miatt csak nálunk lehete illy nagy fontosságú , meg kell még jegyeznem , hogy az öröködést sürgető családi tag magát folyamodványában , mint idősb testvér irta alá, ’s innen származott azon védők, hogyha a’ felperes, mint idősb testvér vala alá irva, természetes, hogy a’ felperesség több tagokból áll. E’ minőséget azonban sem a’ leérkezett cancellariai parancs nem emliti, sem a’ testvérek el nem fogadák, mit nyilatkozatukon felül azzal is bizonyitanak, hogy az egyik alperes testvér által kijelölt két birák’ egyikében meg nem nyugodtak, helyében mást jelölvén ki. E’ tények azonban mit sem értenek, mi egyet tevénk meg alperesnek , hogy ez magában választhasson két birót, — nem tudom mi oknál fogva, talán csak nem azon nézetből, mintha a’ választott biró törb szabad választottját pártfogolná ? Bizony különös egy vita volt ez ! Ez nap a’ húst 2 krral felemelvén, unalmas üléseinket elhagyók. Estve nagy tanácskozmány főispán ő magánál, főleg a’ miatt, hogy 2 grófnak, a’ nemesség’ számára felvett adósság elleni tiltakozásaival mitevők legyenek. Másnap kisgyűlésink jegyzőkönyvei tovább hiteltetvén, arról értesittettünk, hogy közgyűlésünk’ megbizása’ nyomán nitgy b.Vay Miklós király biztos úrnak kiadott kötelezvények mellett, a’ nemesi pénztár’ számára 35.000 pft 4 száztéli kamatra, 2 év alatti lefizetés’ terhe alatt, az összes nemesség’ jótállása mellett felvétetett. — Melly összegen Ujhozy László ’s Máriássy Ágoston fáradhatlan buzgalommal verék össze a’ vető magot , mi már telkeseink közt, a’ szükség’ e’ legelhatározóbb pillanatában, szét is osztatott, ’s általok bevettetett. És hittük, e’ tettünk áldást hozó leend, mert mint gondolók, lelkesedésünk’ egyik legszentebb forrásából fakadt: éhenhaló népünk’ kínait jövőre enyhíteni, a’ most nyújtott segély ’s a’ majdan emelendő magtárak által. Közgyűlésünk a’ kisgyűlés’fentebb érintett eljárását jóváhagyta. És eddig, összevetve múlt politikai vallomásunkat az adó körül, jelen e’ tettünkkel, dicsően állanánk. Mert habár nézeteinkkel a’ közteherviselés’elvéig most még,mielőtt törvény kötelezne erre, egy magasztos polgári erényig, nem valánk képesek felemelkedni; teljesíteni látszánk legalább egy keresztyéni erényt az által, hogy a’ köznyomor’ c’ pillanatában, szegény népünk’ felsegélésére egyhangúlag megajánlottunk egy olly összeget, melly bizony, pénzetlenségünket ’s szegénységünket tekintve, nem csekély áldozat vala, 50,000 pftot. — És ime e’ tettünk hová törpül ? Mi egyhangúlag megrójuk magunkat, 35,000 főot kölcsön veszünk , elköltjük , ’s akkor eszünkbe jut adósságunk’ fizetése ellen protestálni. A’ protestatiokat két gróf Sz. I. és K. I. nyitók meg írásban, kik minden megyei megrovás ’s minden pénztári kölcsön-felvétel ellen ünnepélyesen tiltakoznak, ’s nyilvánosan ellenemondanak annál inkább , mivel a’ kényszerítő fizetést megállapított gyűlés nem vala marcalié. Egyenesen kérvén e’ nyilatkozatukat jegyzőkönyvbe igtatni, mivel decemberi ellentmondásuknak sincs abban nyoma. E’két gróf azt véli tehát mentségül használhatni, miként a' még decemberi e’ tárgyban tartott gyűlésünkön a’ kényszerítő megrovás ellen tiltakozott, azon gyűlésen, midőn még a’ többség is a’ kényszeritett fizetés ellen volt, ’s igy ellentmondásuk (megrovó határozat nem hozatván) feleslegessé válván, még csak jegyzőkönyvbe sem jött, annyival inkább nem, mivel szóval adatott elő. A’marcalis gyűlés, szorongattatván a’ környülményektől, megszülte a’ kényszerítő fizetést, ekkor a’ két gróf ellene nem mondott ennek, sőt az egyik illetőségét be is fizeté , a’ másik per alatt van. Élénk vitát szült e’ nap, voltak némellyek, kik az ellentmondásokat nem akarták elfogadni , mert ha elfogadtattatnak , bizonyára még többen fognak ellentmondani, a’ mint sokan ki is jelenték ebbeli szándékukat. Mások viszont ’s főleg az ellenzék is, azon elvből: miként a’ polgár’ szavát elnyomni nem lehet, ’s miként a’ megyéhez benyújtott minden irományoknak okvetlen tárgyaltatniok kell , ezeknek elfogadását sürgeték, a’ megye’ jogához tartozván ezek felett bírálatát kimondani. A’ főispán által is helyeselt e’ vélemény nyert többséget. A’ határozat egy táblabirónak írásból felolvasott véleménye’ folytán , nem csekély megvitatás után, szóról szóra igy fogadtatott el: .... melly , mint törvényes határozat ellen történt ’s ezért érvénytelen ellentmondások , főügyészünk’ viszont ellentmondása után, jegyzőkönyvbe igtattattak. Mint emlitem, több ellentmondások is következtek, de irott nyilatkozatokra lőnek utalva. Ez nap történt inditvány egy pártfőnök által, miszerint a’ kisgyülések’ tartása rendes napokra állapíttassák meg , például minden hónapnak elejére, hogy igy mindenki tudván annak idejét , ezekben résztvehessen. Éz inditvány, melly csakhamar a’ közgyűlésekre ’s a’ törvényszékek’ rendezésére is ki van tágítva, az ellenzék által hőn pártoltatott. Azonban azon elvből, hogy mostani szerkezete mellett semmi visszaélés nem történt, megmaradt a’ régi alakjában. Harmadik nap. A’ botrányok, következetlenségek’ napja! Előbbi nap’ jegyzőkönyvének — az említett ellentmondások ’s a’ még tegnap szóról szóra elfogadott ’s felebb már érintett hitelesítése után — főügyészünk’ viszont ellentmondása, mint idetartozó olvastatott fel. Melly iratban, a’ marcalis gyűlésről körül-belől e’ gondolatok állanak. Törvényeink a’ marcalis gyűlésnek semmi elsőbbséget nem adnak, hatáskörét semmivel sem tágítják. Egyedül abban volt különbség , hogy az erre meg nem jelenők birságot fizettek ; de a‘ szokás még ezt is eltörlé, ’s igy gyűléseink egészen egyforma hatásúak. E’ szerint, minden gyűlésnek határozata egyformán érvényes, egyformán köt jelenvoltat és távollevőt, és mivel ez így van, nem lehet arra hivatkozni, "hogy mert valaki jelen nem volt, joga van az ellentmondásra, különben csak azért nem jelennek meg sok, hogy ellentmondhasson.------És eddig csak megvolnánk, bár ez egyhangúlag elfogadott kötelező kivetést, két ellentmondás már is meghomályositá. — A’ megyei megrovás ’s fizetés ellen (mit már a’ tegnapi nyilatkozatokból lehete látni) ma is számos ellentmondások nyujtattak be. Az aláirók többnyire grófok ’s nehány nemesek valónak. — Ha e’ tárgyban tegnap a’ vita heves volt, ma kitüző jön. Első alispánunk kezde ezt meg, hatálylyal nyilatkozva e’ merények ellen, botránynak nevezvén ezeket. Ő nem falakban keresi a’ megyét, hanem a’ közönségben, ’s ez egyhangúlag nyilatkozott a’ kötelező megrovás mellett. Hol hát az egyhangú közönség, ha ennyin a’ protestálók ? vissza akarja adatni a’ protestatiokat. Egy conservativ ’s egy ellenzéki tiszti keresetet kíván. Az ellenzék’ vezérszónoka már a’ tegnapi esetet nevezé botrányosnak, a’ maira, bélyegző szót nem talál. Nem tudja miféle jogi ábrándokban merengnek azok, kik a’ megkötött szerződést meg akarják semmizni. O, a’ tegnap kifejlett okoknál fogva, jegyzőkönyvbe akarja ugyan igtatni ez ellentmondásokat is; hanem nemcsak érvényteleneknek, de egyszersmind botrányosoknak nyilvánítani. — Két utánaszóló ki akarja a’ jegyzőkönyvből hagyni, ne hogy törvényes nyoma legyen, ’s ha érintés történik, legalább a’ nevek hagyassanak el. — Ezek ’s még pár nyilatkozók után, felszólalt egy köztiszteletben álló magas hivatalnok, a’ tegnapi határozatot ostromlandó, melly által a’ két ellentmondás jegyzőkönyvbe fogadtatott. E’ határozatban — ha gyöngélkedése részt enged tegnapi gyűlésünkben vehetni — ő személyére meg nem egyezett volna, mert különösnek találja, hogy egy 354