Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)
1847-06-03 / 890. szám
gyűltünk össze, hol alkotmányos jogainkat, alkotmányos szabadságainkat az igazság’ és törvény’ szellemében gyakorolhatjuk; felhiván őket, hogy a’ felveendő tárgyak felett szokott komoly és higgadt lélekkel tanácskozzanak, és mind a’ köz- mind a’ magánügyek’ elintézésében részt vegyenek. Elvégezvén a’ főispáni helyettes megnyitó beszédét, felállott rendszerinti alispánunk, ki a’ gyűlés’ nevezetesb tárgyait elősorolá; azután elmondd, miszerint az egészség’ állapota, a befolyt tiszti jelentések szerint, jó, de mivel eddig szokásban nem volt, hogy erről a’ megyei főorvos jelentsen, biztos alapon nyugvó tudósítást nem adhat, mit hogy jövendőben tehessen, az évnegyedenkénti jelentéstétel a’ főorvosnak elnökileg meghagyatott. A’ közbátorság, kivevén a’ furluki földesúrnak szándéklott kirablását, melly csirájában fojtatott el, jó karban van. A’rabok’ száma napról-napra keresbedik. Felolvastatott ezután a’ helytartó tanácsnak azon intézménye, mellyben e’ megye István főherczegnek kir. helytartóvá lett kineveztetéséről tudósittatik.E’ részben mi semmi kivételt nem tevénk, azt határozván, hogy követeink a’ jövő országgyűlésen István főherczeget, épen úgy, mint édes atyját, nádorrá válasszák. Ennélfogva Pest-, Vas-, Mosony-, Szepes-, Csanádmegyék és Budaváros’ tanácsának körleveleit tudomásul vettük. Borsodvármegye’ ismeretes levelére pedig azt határoztuk , hogy miután a’ történeti adatokon alapuló ideiglenes helytartói kinevezésben nemcsak semmi sérelmet nem látunk, sőt ő felségének eme, törvényen alapuló törvényes intézkedésében a’ haza’ boldogitása iránti atyai szivében táplált legmagasabb szeretetének és hajlandóságának félremagyarázhatlan jeleit látjuk megtestesültnek, miután továbbá az országgyűlésnek felírása útjáni szorgalmazását feleslegesnek tartjuk, pillanatig sem kétségeskedvén , miszerint jó fejedelmünk, vele született törvénytiszteleténél fogva, az országos RKet a’ törvény szabta időben összehívni kegyelmes leend;— ez indokoknál fogva nemes Borsodmegye’ levelét tudomásul vesszük. A’ dicsőült nagy nádor’ emlékére vonatkozólag, kötelességünknek ismertük, már a’ múlt országgyűlés’ megnyitása előtt követeinknek utasításba adni, hogy a’ dicsőültnek halhatatlan bokros érdemeit a’ nemzet hálája’ nagyszerűségéhez arányos maradandó emlékben megörökíteni buzgólkodjanak; mi a’ múlt országgyűlésről elmaradván, eme’ rendelkezésünket a’ legmegelőzőbb készséggel felélesztjük, ’s adandó utasításul előre feljegyeztetni határoztuk. Ugocsa’ levelét, mellyben a’pesti ipartanodának egy, az elhunyt nádor’ nevére építendő eszművészeti intézetbeli egyesítéséről vagyon szó, az országgyűlési választmánynak , melly azonban még nem létez, rendeltük kiadatni. Egyébiránt ezen kegyed, tekintetes szerkesztő úr , meg ne ütközzék ; mert 1839-ben meggyőződtünk , hogy a’ legjobb utasítások csak úgy adathatnak , ha a’ választmány az nap neveztetik, mellyen a’ követek választatnak. De ez által nemcsak a’ lehető legjobb utasításokat, hanem más előnyöket is nyerünk : 1) fejeinket ahelyett, hogy három évig, csak három napig törjük ; 2) nem ronthatjuk tüdőinket. Ezek , úgy hiszem , oly dolgok , mik mindenkit, ki tudja, mily veszedelmes portéka az idővel párosult gondolkozás , tökéletesen megnyugtathatnak e’ részbeni eljárásunkra nézve. Kolozs és Felső-fehér, erdélyi megyék’ leveleit, mellyekben arra kéretünk, hogy a’ részek’ visszakapcsoltatásának sürgetésétől állanánk el, hitte a’ nem létező választmánynak adtuk ki. Sáros’ ismeretes levelére ezt végeztük: Krassómegye’ rendes mindenkor, valahányszor csak arról volt vagy van szó, tenni bármit az emberiség, de tenni kivált a’ hazánk’ érdekében, túlzás nélkül mondhatni, miként mindenkor a’ kész cselekvők’ elsőjei közé tartoztak ’s tartoznak ; és midőn tisztelt Sárosmegye’ azon felhívásához, melly szerint dicső emlékű József, volt nádorunk’ tiszteletére Pesten egy országos kórház lenne felállítandó, melly valamint minden rendű, úgy mindenféle betegeknek is befogadására alkalmas , egy szóval, minden tekintetben megfelelő lenne — nem járulnak, azt csak azért teszik, mert mindent , mi a’ haza’ közszükségei közé tartozik, pártolni, erejükön felül van; — fenhagyák tehát magoknak e’ tárgy iránti nyilatkozatukat akkorra, midőn a’ jövő országgyűlés’ alkalmával reájok rovandó’s illetőleg általok viselendő terhek felől biztos tudomásuk lesz, ’s midőn majdan , a’ netalán még ezeken kívül is viselhető közszükségű terhek felett kellő osztályozást tarthatnak. Egyébiránt mára elég ; a’ legközelebbi alkalommal a’ gyűlés’ többi tárgyairól. — K—y. KÖRÖSMEGYE májushóban főispáni helyettese’ elnöklete alatt tartá közgyűlését. Elhatároztatott István főhgnek a’ jövő höngyízlésen felkiáltás’ útján nádorrá választatása ; egyúttal az elnök a’ Horvátországban is körutat teendő főhg helytartó’ üdvözlésére számos tagú küldöttséget nevezett. — Nevezetessé teszi Körösmegye’ e’ közgyűlését egy, a’ köztanácskozások’ alkalmával Horvátországban ezentúl használandó diplomatikus nyelvet illetőleg tett indítvány. Az indítványt tevő ugyanis, belátván a’ holt latin nyelvveli élés’ korszerűtlenségét, az 1806-kai határozatot a’jövő országgyűlésen oda ajánlá módositani, hogy a’ belügyekben, az emlitett tartományokban, ezentúl a’ nemzeti (?) nyelv használtassék. Az inditvány elfogadtatott. Igen helyesen , mert hiszen holt nyelven uj dolgokat tárgyalni, fejtegetni bajos, ki azt használja, igen könnyen hajlamot kap a’ maradásra, a’ csökönyösségre, látván t. i. milly alkalmatlan egy holt nyelven uj eszméket kifejezni, magoknak ez eszméknek sem leend pártolója. Ámde az a’ nemzeti szó Horvátországban olly kétes értelmű, miként nem ártott volna a’ BR.nek magokat e’ részben világosabban kifejezni, hogy valljon e’ kitétel alatt a’ valódi nemzeti, az az Horváthonban általán divatozó ’s életben levő horvát nyelvet, vagy pedig a’ tót nyelvnek , isten tudja, mellyik különcz dialectusát, vagy pedig , a’ némelly ábrándozók által összezagyvált, úgynevezett ilir nyelvet értik-e ? Ha netalán ez utóbbit nevezik ők nemzetinek, akkor csak ott lesznek , hol voltak a’ latin nyelvvel, csak annyian vagy tán még annyian sem fogják azt használhatni, mint eddig a’ latin nyelvet használták, ’s mint eddig, ezután is csak olly kevesen vehetnek részt a’ köztanácskozásokban. A’ valódi horvát nyelvnek a’ tanácskozási termekbe bevitelét Horváthonban — de nem egyszersmind a’ slavoniai megyékben , mellyek a’ szoros értelemben vett Magyarhon’ határain belől lévén, az anyahonban divatozó magyar nyelvvel élni kötelesek — nem fogja ellenezni az anyáhon, sőt a’ horvátokat, mikép’ a’ múlt hongyülésen Pestmegye’ egyik követe e’ részben nyilatkozott, e’ kivánatuk’ kivitelében támogatandja. — Körösm. a’ jövő magyar hongyűlésre küldendő horvát követeknek egyszersmind azon utasitást is adandja, hogy ott magyarul beszéljenek. E’ törvényes határozatnak minden, a’ közös hon’ boldogságát, előmenetelét és kifejlődését őszintén árható igazi horvát csak szivéből örvendhet; mert ez is egy lépés az anyahon’ és horvát fiai közt, mind a’ két hon’ előmenetelére annyi éveken keresztül zsibbasztólag hatott egyenetlenségek és viszálkodások’ békés utáni kiegyenlítésére. Jőni kell ’s jőni fog az idő, midőn a’ horvátok általánosan belátandják, ’s utálattal fognak elfordulni az ármány és önzés szolgalelkü eszközeitől, kik az anyáhon’ testvérfiai közt annyi századokon keresztül jó és mostoha körülmények közt is uralkodott egyetértést, a’ szenvedélyek’ bőszültségig való felzaklatása által megzavarták, ’s annyi kellemetlen jelenetekre alkalmat szolgáltattak. Mit kíván az anyahon a’ horvátoktól ? Csak a’ századokon keresztül fenállott kapocsnak még szorosbra fűzését, mert tudja, hogy a’korszükségelte haladás’ terén biztosabban mind kettő csak igy haladhat. És ezt ne óhajtnák a’ horvátok, az ebből eredő jót nem volnának képesek soha belátni? — Ezt mi fel nem tehetjük, ’s azért a’ kibékülésnek e’ szép mezején Körösmegye’ rendeit örömmel üdvözöljük. Felkerült e’ gyűlésen szőnyegre zágrábmegyei másod alispán, Preh I—n’ ügye is, már most másodízben. — A’ múlt gyűlésen , miként olvasóink emlékezhetnek, az említett alispán azzal vádoltatott, hogy Precec nevű püspöki urodalomban praedialista társait az urodalomnaki ellenszegülésre ingerelte , ’s az urodalomnak most mindenféle alkalmatlanságot igyekszik okozni. A’ RR. ezért a’ decemberi közgyűlésen ügyészi kereset alá akarták venni , de nem tudván, hogy valljon valósággal kebelbeli nemese, a’ tárgyat eldöntés végett legfelsőbb helyre terjesztették. Preh folyamodott, egyetemben többi praedialista társaival, mellyben a’ többek közt azt is igazolván , hogy ő kebelbeli nemes, az actio a’ zágrábi ellenzéki másod alispán ellen elrendeltetett. Adjuk a’ dolgot minden commentar nélkül. Hasonló sors ért egy lelkészt is, ki, mivel egy úrbéri repositionalis ügyben legfelsőbb helyre folyamodván, folyamodása’ némelly kitételei a’ RR.nek nem tetszettek , az actiot szinte ki nem kerülheté. PÁPÁRÓL. Tekintetes szerkesztő ur! Ő fensége, Magyarország’ szeretve tisztelt kir. helytartója, a’ pápai izraelita község’ részéről boldogult atyja’ végtiszteletére rendezett gyászünnep’ alkalmával, tiszt. Lőw Lipót főrabbink által tartott gyászbeszéd’ átküldetése mellett, fenséges színe’ elébe intézett levelemre, ezen alul következő, magas emberszeretetét és leereszkedő kegyét tanusitó sorokkal szerencsésitette a’ helybeli izraelita község’ elöljáróságát. Midőn a’ tek. urat ezen, hivatalosan hozzánk intézett kegyes sorok’ becses lapjában felvételére minden tisztelettel kérjük, maradunk alázatos szolgái, a’ pápai izr. község’ elöljáróságának nevében és megbízásából Neuman Herman elöljáró, Herczfeld Adolf népszószóló, 175. „Azon buzgóságért, mellyet uraságtok boldogult atyám’ emlékének hálás tiszteletében tanúsítottak, őszinte köszönetet mondok ; ’s annál szívesebben veszem a’ megküldött gyászbeszédet is, minthogy nem kétlem, miszerint abban egész községek’ érzelmei vannak kifejezve. Prágán Szent-György hava’ 22-ben 1847-ig István m. k. kir. helytartó. Toulonban nagy munkásság van a’ kikötőben Joinville herczeg’ hajós népe’ körében, kinek máj. 23 án kellett elindulni. Miután az angol tengerészeti erő a’ középtengeren tetemes erősbülést nyert, ’s máltai levelek szerint parancsnokságát egy admiral, talán Parker vagy sir Ch. Napier veszi át, a’ franczia középtengeri hajóssereget is erősbiteni határozta a’ kormány. Pomare tahiti királynő végre megadá magát a’ franczia uraságnak, ’s visszatért Papeltibe. O’Connell’ halála a’ franczia sajtóban nagy részvétre talált. O’Connell pedig két franczia pártnál sokat ártott magának ; a’ radicaloknál , mivel harczias hajlamukat megtámadta, ’s a’ középrendnél, mivel az egyetemi viszálkodásokban, a’papság’pártját fogva, a’ „Voltaireianus“ Lajos Fülöpöt több ízben keményen szidalmazta. Az ultramontan párt’ közlönye, az Univers, gyászszegélylyel jelenve meg, tudata a’ nagy izgató’ halálát, nem annyira az izgatót , mint különösebben az egyház’ buzgó bajnokát dicsérve és, úgy szólván , canonisálva. A’ hajdankori mértékű democrata nagyság eltűnik az Univers’ szemében a’ kolostor-növendék előtt, ki, különösen vénsége’ haladásával, gyakrabban nyomta meg erősen egyházi érdekekben szavát, mint rendesen a’ politicai mezőn szokás. Május’ 22 -én a’ követkamarában a’ folyamodványok’ során Joffrés párisi ügyvéd’ folyamodványa vétetett fel, mellyben folyamodó azt kéri, hogy a’ kamara szólitsa fel a’ kormányt, egy saját bizottmány által megvizsgáltatni, nem volna-e helyes, hogy a’ hadi szolgálatot nem teljesítő ifjúság , a’ katonáskodók’ javára, birtokaránylag pénzfizetés alá vonassák. A’ sorshúzás megszüntetnék, ’s mindenki megválthatná magát a’ személyes szolgálattól , tehetségéhez mért pénzfizetés által, ’s az ekkép’ összegyűlt pénz a’ szolgálatot vállalók között osztatnék fel. A’ bizottmány helyesli az elvet , ’s a’ folyamodványt a’ hadügyministerhez javasolja áttétetni, mi egyhangúlag el is fogadtatott. — A’ Journal des Debats ezen tárgyról igy szól : Az ujoncz-állitás’ kérdése számos év óta napirenden van, ’s még eddig nem lehetett végkép’ eldönteni. A’ Joffrés ur’ rendszerének annyi érdeme legalább is van , hogy egész , minden részletében igazságosan rendezett, ’s teljesedésbe vétele egyszerűnek, könnyűnek látszik. Nem merjük mondani, hogy semmi ellenvetést sem lehet ellene tenni, de, őszintén szólva, mi semmit sem tudunk ellene mondani. ANGLIA. Az elhunyt Besborough lord’ izlandi helytartó’ helyében Clarendon lord eddigi kereskedésügyminister neveztetett ki, ennek tárczáját pedig Labouchére izlandi státustitkár vette át. Az elhunyt alkirály John William Ponsonby, earl of Besborough és viscount Duncannon mint izlandi, és báró Ponsonby of Sysonby mint angol peer, Munster tartomány’ aladmirálja, Kilkenny grófság’ lord helytartója és Custos Rotulorum, Irland’ alkirálya és főkormányzója aug. 31-én született 1781-ben, tehát élete’ 66-dik évében volt, itt fia és hat leánya maradt. A’ legidősebb, John George Brabanton, viscount Duncannon, Derby’parlamenti képviselője, lesz most ötödik Besborough earl, ’s örökli atyja’ nagy birtokát. Az elhunyt egész életén át határozott, soha nem ingadozó szabadelvű volt. Midőn Grey lord kormányra lépett, a’ reform-kormánynyal összeköttetésbe lépett, ’s a’ koronajavak’ felügyelője (ministeri hivatal) jön. Ezen hivatalt a’Melbourneministerium’ kezdetéig viselte, mellyben, a’ whig kormány felbomlásáig, a’ belügyeket igazgatta. Lord John Russell ’s vele a’ whigek 1846-ban ismét kormányra jutván, Belborough lord az izlandi helytartói annyira nehéz hivatalt vette át, ’s a’ legfenyegetőbb és legveszélyesebb körülmények között Izland’ minden politicai pártjának megelégedésére viselte, ’s hivataloskodása alatt az izlandi nép’ emlékezetében tartósabb emléket hagyott hátra az oszlopok és feliratoknál. Máj. 18-án a’ felsőházban a’ kormányi bili a’ katonai szolgálatidő’ alábbszállítása iránt, harmadszor is felolvastatott. O’Connell öregségi gyöngülés’ következtében, hasmenésben, halt. Betegsége’ utóbbi szakában csak egyetlen egyszer volt képes környezete rábírni, hogy gyógyszert vegyen be. Ha ettől nem vonakodik, még nehány nappal tovább élhetett volna, irta egyik orvosa, Duff, ki Genuában orvosolta. Utósó kérése, orvosaihoz intézve, a’ nagy izgatónak az volt, hogy ne zárják reá hamar a’ koporsót. Félt tetszhalottként eltemettetni. Buzgó kívánsága volt Rómában, IX-ik Pius’ áldása alatt szenderülni el, ’s már Genuába utaztában nyilvánitá kívánságát, hogy ha útközben meghal, legalább szivét vigyék el a’ kath. világ’ fővárosába. Ezen kívánsága teljesittetni is 359 MÜEifiTÖKD *). FRANCZIAORSZÁG. Hivatalos adatok szerint, a’ 200 franknál kisebb lakbérek’ kivételével, Párisban 98.000 lakbérlet van, ’s az ezekért egy évre fizetett lakbér 62 millió frank. *) A’ protestáns egyházi lap’ közelebbi számában, a’ P. Hírlap ellen is intézve, egy czikk van közelebb azon állítás ellen , mintha Péter 25 évig lett volna pápa. A’ prot. egyházi lap megbotránykozik, hogy e’lapok’ 704-ik számában előjő ezen állítás. Feleletünk : Lapunk nem lévén egyházi lap, nem volt feladatunk ez ügyben azon állást, melly Pétert az akkori egyházigazgatási fogalmak, de különösen Jézus’ tanai szerint is illethető , kimutatni. A’ római egyház’ tanai között van azon hagyomány, mi nem a’ mi dolgunk , hogy Péter 25 évig volt pápa. Mi ezt mint illyet csak egyszerűen említettük meg. A’ kér. vallás’ kutforrásaival ’s régibb egyházi történetekkel csak valamennyire ismeretes olvasó, úgy is bir e’ tárgyban véleménynyel. Ha a’ prot. lapnak ez némi megnyugvást okoz, örömest nyilvánítjuk , hogy mi is vele vagyunk véleményben. Az sem lehetett feladatunk, hogy annak fejtegetésébe bocsátkozzunk, ha valljon általában lakott-e Péter Rómában. A’ prot. lap itt is olly dologban kívánt minket fölvilágositani, mellyről nekünk kétségünk soha sem volt, ’s azon hitét, miszerint minket, kik hasonlóan ismerjük az egyházi történeteket , annyira járatlanoknak tart e’ részben , azon megjegyzéssel vagyunk kénytelenek eloszlatni , hogy , tudomásunkra , ezen tárgyban, a’ critica historia’ szempontjából, az érintett egyházlapi czikknél sokkal egyszerűbb és nyomósabb czikket is lehet írni. 86*