Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-01-03 / 806. szám

Vasárnap 806. Januarius 3.1847, PESTI HÍRLAP Megjelenik e’lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. TARTALOM. Hiv. közrem. Halálozás. Szót kérek ! F­ő­­városi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Nyitrából (közgyűlés). Pozsony (közgyűlés’ folytatása). Czu­­korgyár egyesület. Nőegylet. Külföld. Hirdetések. Duna­­vizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ö­f­sége b. Jósika Sámuelt az erdélyi kir. udv. kanczellaria­­rt ásó­­-elnökét erdélyországi kir. udv. kanc­.ellárrá kinevezni jeg­­kegy méltóztatott. ő felsége ungvári k. kamarai protfectussá Pálffy István ottani kamrai ügyészt érdemesíteni fegkegy. méltoztatott. rB—P. H.J Halálozás. Dec. 29-én, kilencz napi súlyos szen­vedés után, élte’ 54-ik évében szenderült át az örök nyuga­lomra péchujfalusi Péchy Petronella asszony, néhai dráskócz-jordánföldi Ivánka László’ özvegye, a’ gyengéd gon­dos anya, példányképes egyike azon honleányoknak, kikben a’ női szelídség párosulva szent honszeretettel, üdvös példájuk és buzdításuk által szintúgy a’ szerényebb családi, mint a’ magasztos, polgári erénynek hű ápolói, terjesztői. Legyen áldott emlékezete! Szót kérek! — Rosz ízlésű ember, ki nem sze­reti a’ tisztaságot mindenben, de innen nem következik, hogy a’ simaságot is kell mindenben szeretnünk. Több ízben tapasztalhattuk , hogy a’ melly politicai szónoklatot örökké azon egy sima habjáték emeli és tovább sodorja , az közelebbi vizsgálat után üresnek , ízetlennek mutatkozik. ’S igy van a’ dolog általában a’ publicistica’ mezején, és mert igy van, soha se panaszkodjunk az ér­desség ellen, melly szúr és karczol, ’s tűrjük el a’ hang­nak ollykori nyerseségét, — illyesmi rendesen épszövetü kelmére, egészséges anyagra mutat. Rendesen, mondom, mert van ollyatén nyers hang, mellyet magam sem szívelhetek. Mikor a’ tizenhárom, tizennégy éves gyermeknek rögtön megcsattan a’ hangja, ’s mikor ezen álf­érfias hanghoz még a’ fejlődési időszak’ egyéb csecsebecséi is csatlakoznak, akkor olly harmóniát hall az ember, mellyet még az atya is csak azon remény’ fejében tűr el, mert hiszen nehány év majd kicsiszolja a’ kissé gonoszul nyilatkozó érczet. A’ magyar publicistica csak minapában bontakozott ki pólyáiból, de hangja már is megcsattant, ’s e’ hangon nem ritkán indítványok létetnek nagykönnyeden a’ leg­fontosabb közjogi tárgyakról, mellyekhez az érett férfiú csak óvakodva mer hozzászokni. Ha az ember kissé kö­rülnéz, eszébe jőnek ama’ leedsi és manchesteri clubbocs­­kák, mellyeket kirekesztőleg csak nyolcz, kilencz éves gyárgyermekek látogatnak meg, kik egytől egyig alacso­­nabbak az asztalnál, hová az ale-korsót h­elyzi a’ pinczér, ’s kik mégis, ó-angol szokás szerint, egy-két political „re­­solved­“del rekesztik be banquettjöket. Illyesmin vagy nevet az ember, vagy boszusággal fordul el tőle, — poli­­ticai érettséget csak a’ vakok láthatnak benne. De jegyezzük meg jól: politicában a’ legénykedés nincsen szükségképen ifjúkorral összekapcsolva; az éret­lenség’ keresztlevele néha már Mária Terézia’ és József idejében kelt, ’s Pitt huszonnégy éves volt, midőn a’ fél­világ’ kormányát ragadá magához. Elmondták ezt már mások is előttem, ’s e’ nézetben minden bizonynyal a’ politicai irodalomnak tetemes része osztozkodik velem; de szükséges volna, hogy azok, kik a’ felekezetek’élén állanak, ’s lak, akár radicalok legyenek, akár mérsékelt reformerek vagy conservativek, illyes formákban egyiránt nem gyönyörködnek, nem gyönyör­ködhetnek, — szükséges volna, mondom, hogy a’ magok’, az értelmiség’ érdekében gátolnák elvégre ama’ ragálynak szerteharapódzását, gátolhatnák pedig az által, ha nagyszerűebb básist mutatnának ki illető pártjaiknak, ’s igy közvetve a’politicai vitának is. Higyjétek nekem, a’ melly nap elvek és eszmék lépnek a’ prosceniumra , ’s a’ szenvedelmek és személyességek a’ háttérben maradnak , az nap a’ chorus is nemesbülni fog szükségképen, — a’ melly nap telje­sülni fog, mit Carrel óhajtott: eszmék és nyiltan beval­lott érdekek lépvén az ármány’ vagy a’ véletlen’ helyébe, az nap szükségképen nemesbülni fog a’ hang is , mellyen az ország’ ügye közteremekben és hirlap-hasábokban fel­szólal. Stahlnak physiologiai th­eoriája, melly szerint a’ lélek teremti magának a’ testet, tökéletesen áll a’ politi­cai irodalom­ és művészet’ mezején. Nagy eszméket még soha sem láttam koldustarisznyába fűzve. A’ genius reá­veti palástját művére, szinte mint a’ torzomborz gondo­latokat mindig borzas köntös takarja el. Gyülekezzünk a’ műveltség’ zászlaja körül, az minket a jó ügy’ országa felé fog vezetni. Jól tudom, hogy a’ ki a’ politicának terére lép, annak nem szabad noli me tangere-féle feszelgéssel fel- alá sé­tálnia , nem szabad magát ereklyének tartania, mely­­lyet üveg alá zárnak , hogy ajkaikhoz vigyék a’ hivek; — tudom azt is , hogy az insinuatiók’ egész seregét , a’ szerint, mint vagy bárgyuság’ vagy részlelküség’ szü­leményei , vagy megsajnálja vagy megveti az ember, nyugton tovább haladva , mert önérzete mondja neki, hogy azt még nem szülték meg , kinek joga volna az ő jó szándékát kétségbe vonni; — tudom mind­ezt, de hi­szen azzal nyitottam meg jelen czikkelyemet, hogy a’ szerfeletti simaságnak selejtességét mutattam ki, ’s én nem az erős dolgok’, hanem az éretlenségek’ és ízetlen­ségek’ alján látom az eszmék’ tökéletes elsatnyulását. Igyekezzünk, urak, az előítéletek’ és szenvedelmek’ hinárából az elvek’ magasságára feljutni. Nagy baj az, mikor a’ magunk’ pártjának elvei nem birják összes rokonszenvünket, de az ellenpárt’ emberei birják összes gyűlöletünket. Nagy baj, ha vannak, kik, conservativ elveik’ tanúsí­tására, Sámson’ rókáit szeretnék az ellenzék’ legüdvö­­sebb vetései közé bocsátani , — illyesmiben több a’ gla­­diatorság mint a’ státusférfiság ; ’s nagy baj, ha vannak, kik magokat ellenzékieknek tartják annálfogva , mert a’ korona’ tanácsában még azon esetre sem fognának helyet, ha itt elveiket ’s öszves kormányrendszeröket létesíthet­nék; — illyesmiben több a’ vak bálványozás mint a’ val­lásos hűség. Nagy baj, szóval, ha vannak , kik nem bizonyos el­lenzéknek vagy bizonyos kormánynak , hanem minden ellenzéknek vagy minden kormánynak már in­thesi ellen­ségei. Jelen viszonyaink köztt minden nagyobb státusnak kormánya, szükségképen képviseleti bázison nyugszik, ’s minden képviseleti kormány lényegesen a’ többség’ kor­mánya. ’S innen az következik, hogy azon esetre, ha a’ többségre jutott ellenzék nem foglalná vagy nem foglal­hatná el a’ kormányt, vége volna a’ képviseleti rendszer­nek; következik továbbá az, hogy miután sokféle eszközök­kel szerezhetünk magunknak többséget, ’s miután a’ leg­alkotmányosabb többség’ ellenében sem válik jogtalanná a’ kevesebbség,— következik, mondom, hogy ezen kevesebb­­ség jogosítva van mint ellenzék fellépni, és hogy ebbeli fellépése néha az alkotmány’ ügyében elkerülhetlenül szük­séges , ’s mennyiben a’ közigazgatás felett ellenőrködik, mindig kívánatos. Következik végre , hogy valamint a’ képviseleti rendszer el van ferdítve, ha a’ többség’ birtoká­ban levő kormányt paralysálhatni, úgy el van ferdítve akkor is, ha a’ kormány nem lép le, mihelyest kevesebb­­ségbe jutott. Ha ezen alaptételek’ valóságáról azok, kik a’ kormány­nál vannak , ’s azok, kik az ellenzék’ padjain fogtak he­lyet , egyiránt meggyőződnek, akkor a’ kormány és el­lenzék közötti antagonismus az alkotmányos erők’ gravi­­tatióján fog alapulni; akkor az antagonismus minél neme­sebb formákban fog nyilatkozni, ollyanokban, mellyek az embert a’ parliamenti közigazgatásra emlékeztetik , nem a’ helység’ házában összeülő kupaktanács’ eljárására. De a’ kormánynyal nemcsak az ellenzék áll szemközti. A’ kormány , semmi kétség, bizonyos tekintetben a’ nemzet’ erejének és irányának leghívebb, legbennsőbb formulázása, de mennyiben mint kormányzó egység szük­ségképen különélt a’ kormányzottak’ tömegétől, nézetei ellentétbe jöhetnek a’ kormányzottak’ érdekével, ’s mű­ködése néha oda is terjedhet ki, hol visszás hatásának kártékonyságától még azok is tartanak, kiknek egyéb­iránt legparányiabb hajlamuk sincsen a’ múlt század’ „lais­­sez faire, laissez passer “-féle, mindig cure grano salis alkalmazandó bölcseségét a’ kormányok és nemzetek közötti összes viszonyra alkalmazni. ..A’ főhatalom — mondá Roger- Collard a’ restauratio’ ministereinek, — hajdanában egymaga ’s korlátlanul állott a’ centrumban , de a’ körnek számos pontjain korlátolva volt, másoknak is lévén benne részök. Jelenleg korlátolva van a’ centrumban, de másutt mindenütt egymaga áll ’s korlátlanul. Ebben ellenmondás is, veszedelem is rejlik. A’ rend’ ’s a’ szabadság’ meggyökereztetésére szükséges, hogy a’ hatalom mindenütt feltételezve legyen és körül­írva.“ Ez annyit jelent, hogy a’ puszta országgyűlési képviselet, ha mindjárt nemcsak a’ szabaditékosok vol­nának képviselve , ’s habár a’ nemzet’ küldöttei évről évre gyűlnének is együvé, — hogy, mondom, az or­szággyűlési képviselet egymaga még nem elégséges a’ nemzet’ érdekeinek biztosítására; és hogy nem elégséges, azt különösen nekünk illik kiemelnünk, kik az alkotmá­nyos központosítást elsők sürgettük e’ hazában, de kik ezt mindig életrevaló községi rendszer’ alapján akartuk felépíteni, mint ezt jelenleg, lecsillapodván az első in­gerültség, mindenki fogja bevallani, ha korábbi táboro­zásainkra visszatekint. Ismétlem, a’ puszta országgyűlési képviseleten fe­­neklő felelős kormányforma egymaga nem elégséges a’ közügyek’ biztosítására. Én Francziaország’ választási rendszerét nem tartom a’ lehető legtökéletesebbnek; de ezen rendszer mellett is, — minthogy Francziaország egy úttal birtokában van a’ jurynek, melly által a’ nem­zet’ tagjai közvetlenül járnak el az igazságszolgáltatás­ban , ’s birja a’ szabadsajtot, a’ nemzet’ öszves értelmi erejének ezen hű képviselőjét, — ezen rendszer mellett is inkább látom biztosítva alkotmányos érdekeit, mint ha egy oldalról a’ kamarák ollyas választási rendszer’ útján alakulnának, melly még a’ Garnier-Pagés’ „political szó­tárának“ magyar tanitványait is kielégítené, — magistro docto discipulos doctiores ! — más oldalról pedig jury és szabadsajtó olly állapotra juttatnának, minőben azok, a’ német adeptusok’ emlőin nagggyá nőtt magyar publici­sták’ tudomása szerint, Francziaországban süllődnek, — azaz: a’ tökéletes nullificatio’ állapotára. Magyarország a’ juryt és a’ szabadsajtot — fájdalom — nem számlálhatja institutiói közé ; ’s én nem tartozom azokhoz, kik magokat azzal vigasztalják, hogy sajtónk csak de facto nem szabad, de jure igen; ’s kik a’ kecs­keméti bírákban a’ jurynek hasonmását látták; — de Magyarország még sem olly annyira árva közjogi in­­stitutiók’ dolgában, hogy diétáján kívül egyáltalán minden politicai biztosítékot nélkülözne; Magyarország úgyneve­zett közhatóságaiban olly institutiókat bir , mellyek’ he­lyébe — semmi kétség — valóságos municipalis rend­szert kell léptetni, de mellyeket nem szabad mintegy mellesleg megsemmisíteni vagy megcsonkítani, mert a’ nemzet’ életerejének egy része rejlik bennök, ’s mig ezt máshová nem szállítottuk, mig szabad működésére al­kalmasabb csatornákat nem ástunk, mig egy részről a’ parliamenti biztosítékokat, más részről a’ községrend­szert életbe nem léptettük, — mindaddig, mondom, illyetén nullificatios kísérlet, a’ beszámítás’ fokozatához képest, vagy hiba vagy vétek. ’S innen az következik , hogy azon kormány, melly Magyarországhoz igy szólana: eldődeim nem a’ legvallá­sosabban tartották meg az országgyűléseket, de ezentúl okvetlenül megtartjuk három évről három évre a’ diétát, sőt annak idejében talán azt sem fogjuk ellenezni, hogy minden évben, még pedig Pesten, az ország’ szivében tartassák országgyűlés ; — következik, mondom, hogy ezen kormány nem szaporította volna az ország’ biztosí­tékait , nem hirdethetné magát alkotmányosabbnak azok­nál, mellyek a’ diéták’ tartását örömest ad tempus imme­­moriale ’s minél hozzáférhetlenebb helyekre relegálták volna, — ismétlem, nem hirdethetné magát alkotmányo­sabbnak eldődeinél, ha ollyatén intézkedésekhez nyúlna egy úttal, mellyek a’ törvényhatósági institutiót, mint közjogi garantiát gyengíthetnék, sőt lépésről lépésre tönkre tehetnék, mielőtt a’ valóságos képviseleti rend­szerhez ’s a’ parliamenti irom­ányhoz vezető lépé­sek ’s előkészületek létettek volna meg, mielőtt az újabb alkotmányos élet’ azon institutiói hozattak volna be, mellyeknek életbelépésével eddigi tökéletlen ga­­rantiáink úgy is magoktól összeporlanak, mert a’ mi életrevaló van bennök, az már által fogott menni amaz institutiókba. Ha pedig a’ kísérletbe vett intézkedés épen a’ választási elemnek megszorítására, a’ választás’ útján alakult hatóságnak korlátozására volna irányozva, még pedig —jól kívánok értetni, — fenmaradván egyébiránt a’ státusquo, ’s a’ nélkül, hogy valóságos képviseleti for­mák léptettek volna a’ feudális rendiség’ helyébe, — ak­kor arra figyelmeztetném az illetőket, mire egy ősz stá­­tusférfiu, a’ Bourbonok’ idős­ ágának egyik legbuzgóbb hive, figyelmeztette volt 1835-ben a’ juryre nézve a’ fran­­czia kamarákat: „Vigyázzanak önök, mert olly institu­­tióhoz nyúlnak, melly nem tartozik azon mindennapi in­­tézvényekhez, mikkel a’ legistának tolla kénye kedve szerint játszik, hol felemelvén, hol lesülyesztvén azokat; mihez önök hozzányúltak, az több, mint törvényhatóság, az political institutio, az szintúgy és szintazon mértékben képviseli az országot, mint önök maguk.“­­ Körülbelül erre figyelmeztetném mindenekelőtt az il­letőket , az ellenzéket pedig először is arra, hogy-----­De hallom a­ gúnyos megjegyzést: önnek mindig ki­fogása van mind kormány mind ellenzék ellen, ön a’ me­leget is, a’ hideget is megfújja, ’s igy bizony, azonképen nem viseltethetik senki bizodalommal önnek political con­­sistentiája iránt, mint nem viseltetett Aesop’ meséjében a’ satyrus azon vendége iránt, ki a’ fagyos kezet is, a’ forró levest is megfújta. Ezen vádakra megfelelt már évekkel ezelőtt az angol radicál sajtónak legjelesebb publicistája, Fonblanque, mi­dőn ő és elvtársai, whigek és toryk által, elvtelenségről vádoltattak. Válasza körülbelől igy hangzott: Satyrus uramnak nem volt igaza. Ö Ítéletet hozott

Next