Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-01-26 / 819. szám

polgárház, mellyben nyelvünket nemcsak értő, hanem egyszersmind meglehetősen beszélőkre nem találsz. Pe­dig egy évtized előtt a’ magyar nyelv ritka volt, mint fejérholló, ’s a’ ki beszélte is cselédei’ körében , törede­zett nyelven mutatá fel tudományát. Arad illy szép ha­ladásában jelentékeny térre lépett. Országos teremben hatályos szavak emelkedtek érdekei mellett, s igy jön kitűzve a’ törvényszék és kerületi börtön’ székhelyéül. A’ Szolnoktól ide tervezett vasút mellett ismét nagyszerű lépést ten, ’s ismerve az aradiak’ buzgalmát, isten’ segé­lyével nem sokára közelebb hallandjuk országunk szive­­tének dobbanásit. Egy van még különösen elérendő. Az. inarticulatio. Polgártársaim­ ennek magva a’ nemzeti­ség , melly az országos BR-dek­ képviselő testületében hozand virágokat! És a’ képviselő testület kérdezend majd bennünket: „Aradiak ! mi hónapokat vesztünk nemzetiségünk melletti élethalálra vivottt csaták’ zajá­ban, mi a’kir. városok’ bizton eljövendő rendezésekor nem akarnánk erősbiteni elleneink’ küzdő sorát, mutas­sátok fel, mennyire haladtatok nemzetiségünkérti von­­zalmatnkban.“ És mi nekünk nemzetisülni kell még job­ban , — fel kell mutatni nemzetiségünkhezi forró ragasz­kodásunkat, mert különben be nem kebelesittetendik Arad világ’ végéig sem. Ezt megérték Arad’ jobbjai. Megtevőnek mindent, mi czélhoz vezet, mi nemzetisé­günket biztosítja. Színházunk’ magyarosodásáért keres­kedett derék polgármesterünk’ adott szava. Kereske­delmi czimeink egytől egyig magyarok. Utczaink’ nevei­nek tiszta magyar felirata szinte polgármesterünk’ buz­galmától bizton várható. Ugyancsak az ő hozzájárultá­­val, több lelkesek — mondhatni Arad’ értelmisége— fel­­ébreszték álmából a’ részvétlenség miatt rég’ szunyadott polgári magyar őrhadat. És a’ nemesség, polgárok és tisztesb rendűek, karöltve sietének olly fénypontra he­lyezni ez ügyet, hova azt nemzetiségünk’ sürgető köve­telései hangosan parancsolták. Kétszázad áll Arad’ ma­gyar őrhadából fen, legohajtottabb virágzásban, minden igaz és becsületes aradiak’ meleg pártfogásával megaján­dékozva. Nemzetiségünk’ egyik hatalmas emeltgyekinti haladásáért Csernovits Péter, országosan ismert derék őr­nagya, Szalbek Jakab lelkes kapitánya és Domiján An­tal másod kapitány’ fáradhatlan buzgósága kereskedend­­nek. Illy szivemelő körülmények ’s városunk’ javának mi­nél magasb fokra leendő felküzdhetési vágyaink közben, fájdalom borul kebleinkre, midőn találkoznak egyesek, kik testületi nyomatékos súlyt vetnek felvirágzásunk’ akadályozásának mérőserpenyőjébe. — Engedjen tisz­telt szerkesztő úr helyet erre­ vonatkozó legközelebbi eseményünk’ elsorolására. — Magyar őrhadunk, városunk’ érdekének minden egyenes utakoni hatályos előmozdítá­sát kötelessége’ rovatában látva, felszólitá a’ német öltö­­nyű­ vadászosztályt, engedne a’ kor’ intéseinek, ’s Eszter­gom’ derék polgárai’ példáját követve, — miután már az eddigi rácz őrhad egyesülési hajlamát tettleges feloszlá­sával és határozott kijelentésével nyilatkoztatta , — egyesülne vele a’ közérdek’ mezején. Még el sem kü­lde­­ték a’ felszólító levél, ’s folyó hó’ 17. a’ vadászőrhad’ első kapitánya városházánk’ teremében gyűlésre hivá öszve seregét. Az elnöklő kapitány’ ajkai némán veszteglőnek. Szót emelt azonban a’ másod kapitány , ’s először is őrhadának még a’ múlt század­ végén szolgált agg tagjait, majd ifjabb egyéneit illy minőségben leendő meg vagy nem maradásuk iránti nyilatkozatra felszólitá. „Ja ja“ viszhangzó a' terem’ minden oldala. — Nem akarom commentálni , mennyyi kár és viszszaélésre ve­zet az illy fellépések’ számíthatlan eredménye , nem akarom sejteni sem , milly visszalökést ad az illy száj­hős Arad’ érdekei’ ellenében, csupán az Aradmegye’ gyü­­lésérőli közlés’ szavait ismétlem, hol a’ beköltözés végett irt vasmegyei körlevél’ pártolására annál hajlandóbbak valának Arad’ rendei, mivel gyűlésünk’helyén is tünedez­­tek elő némelly kávéházak’ zugábani jelenetek, hol a’ nyo­morúság’ képét visszatükröző bőrönd’ soványan bágyadt teherhordozója , megvagyonosodott korában , nemzeti­ségünk’ gunyolásában szerepel. E’ nyilatkozatra Arad’ eré­lyes , különben oláh ajkú bírája, tanácsának a’ nemzetisé­get sértők iránti kötelessége’ ismerésével válaszolt. ÚJVIDÉK, jan. 16-kán 1847. — Önnek becses, közösen szeretett hazánk’ érdekeit figyelemmel kisérni szokott lapja, emlékezetet meghaladó időtől fogva sem­mi , de ezen semmi tudósítást sem közlött olvasóival az újabb időben elhirhedt Újvidékről. — Valljon mi lehet ezen mely hallgatásnak oka? — talán nem nyújt a’ mi városi életünk elég közérdekű tárgyat, vagy ha nyújt , ollyat nyújt talán, mellyet ön olvasóival közleni késleke­dik azért, nehogy nemzeti magasztos érzettel eltelt va­lóikat fájdalommal érintse? — de én azt hiszem, fájjon bár minden igaz hazafinak közérdekű dolgaink­ állásának megtudása , — mindenesetre e’ század’ mozgonyának, a’ sajtónak, nemcsak joga, sőt kötelessége, nyilván és igazán, az idegen elemű foltokat ’s rák’ módjára hara­­pozó sebeket a hazának kimutatni , levenni az álarczot azoknak abrázatáról, kik a’ nemzeti érzelmek’ megfogam­­zását (mert nálunk még csak erről, nem annak terjesz­téséről van szó) gátolván , idegent ápolnak , — de egy­szersmind, mint igazi samariabeli, jóakarókig gyógyszert is javasolni, melly a’ közéletből a’ ragadványos anyagot el­távoztatván, éltető egészséges nedveket teremtene.-----­- Ki volna olly örök siketséggel megvert e’ hazában , kinek hallo érzékeit a’ hatalmas tárogató­ kürtszó meg nem rázkodtató, avagy tompa és kábult álmából életre nem ébresztő, hogy más nemzetek’ sorába lépvén, cselekvőle­ges álapotba helyezkedjünk ? — ‘s ki az, kit a’ hatalmas hang cselekvésre nem ébresztett ? és végre, mellyik szeg­lete az e’ hazának , hova nem hatott vagy a’ hol örven­dezve nem fogadtatott??! — mindenütt örömmel telt kebellel idvezeltetett, maguk az idegen származású ma­gyar hazafiak, a’ kedélyes német, mint a’ következetes szláv, a’ hidegvérű római sarj, mint a’ komoly szász faj , elődeiktől öröklött anyanyelvökhez kiolthatatlan szerete­­tök ’s vonzalmuk’ daczára, a’ magasztos nemzeti érzethez simulva, örvendtek a­ bekövetkezendő áldást hozó időszak­nak, bizton remélve, hogy az ernyő, melly az idő’ viszon­tagságai ellen védelmi szerül kiterjesztetni fog, nekik is szolgáland. — Csak és egyedül a’ mi másod rangú váro­sunk, a’ nagy Bácsmegyének ezen legfontosabb helye az, hova sem a’ hatalmas hang nem hatott, sem a’ zászlónak lobogója lelkesítő hatással nem lobogott; — a’ mi rugé­­konytalan falainkon a’ rázkodtató hang viszhang nélkül megtört, — ’s ha utasoktól avagy a’lapokból nem értesül­nénk a’mozgalmakról, azt hinnők , Magyarország még mindig hortyogva alussza halálosan kábult álmát! Na­gyot hallunk talán , vagy füldobhártyánk olly rugék­ony­­talan-e ? Isten ments­e meg! sőt inkább rendkívüli hal­lással áldott meg a’ sors bennünket, úgy annyira, hogy még a’ fü’ növését is halljuk, — ’s ha délfelől csak egy kis estszellő lengedez is, megérezzük, hegyezzük fülein­ket, ’s igyekszünk a’ légvonal’ minemüségét kipuhatolni szenvedelmes kíváncsisággal, lobogva égő hazafias érzel­mekkel , zajos palaczk-csörgések és török dohányfüst-fel­­leg közt minden korcsmákban, közhelyeken, sőt még a’ szerb olvasó társaság’ teremeiben is. — Jaj azon szerencsétlen flótásnak, a’ ki magyar nemzeti érde­kek mellett szót emelni merészlene, mert gunynyal avagy szitokkal bizonyosan lemenydörögnék, ’s ha ezt ismételni elég vakmerő lenne, legalább is e­g­y pofiéra számot tart­hatna, a’ minthogy ez egyik előkelő ebédlőben valóság­gal megtörtént. — Ezen lázas bódultság, — vagy minek nevezzem ? — hazánk’ legszentebb érdeke, a’ magyar nem­zetiség elleni idétlen fecsegés, rugdalózás, csúfolódás, e’ mellett mindennek, a’ mi d­élfelől jó, annál nagyobb fanatismussal ’s bachanticus örömmel való felkarolása, magasztalása és ennek tettleges meg bizonyí­tás­a — napi­renden levő tárgyaink, ifjaink­ törekvése, vagy az örvénybe belesodrott idősb és gondolkodóbb nemzedék’ ámene, exceptis paucis excipiendis. — . ki ne tudná a’ részrehajlatlanul gondolkodók közül, hogy mind ezen nemzetelleni, büntetést érdemlő tett­dolgok csak néhány ravasz ’s bélyegzett kalandor’ müve ? kiket már egyszer e’ haza, gyógyulása közben, kiizzadt, de ismét kebelébe, mint hitte, megjavultat, de fájda­lom csalódott, nagylelkűleg befogadott. — Ilogy az illy nemű idétlen s helytelen fiszkálódások által fájda­lom ! a’ békés lakosság közti közélet és társadalmi viszo­nyok megbomlanak, mindennemű nyilvános intézeteink elsatnyulnak, a’ keletkezősélben levők a’ semmiség’ ör­vényébe sodortatnak, szóval semmiféle mag egészséges csirát nem hajt ’s nem tenyészt, — igen természetes, mert a’ jelen körülmények közt mind városunk, mind nyil­vános viszonyaink’ nemzetietlen vagyis inkább nemzetiség elleni tengéséből egyebet várni nem lehet. — Vegye T. szerkesztő úr ezen, talán kissé igen is általánosságban mondottakat szivesen ’s olly meggyőződéssel, hogy sem ezen, sem jövendő részletes tudósításom, ha ez en­nek terhére nem leend * *), más czélt elérni nem óhajt, mint a’ közös haza ’s e’ ú’ város’ érdekét; ’s ha talán néha élesebb leend is, mintsem némellyeknek tetszenék , ezt csak azért teszem , mert a’ baj sokkal fontosabb ’s mé­lyebb gyökeret vert, hogy sem palliativ szerektől sikert remélhetnénk. — A’ rebarbara keserű, — de tisztit. — PÁPÁN, január’ 20-án. Nem lesz talán felesleges ’s érdektelen, az uzsoráskodás körüli nyilatkozatot, mellyet a’ pesti zsidó község’ érdemes elöljárósága a’ Pesti Hirlap’ 813-ik számában közrebocsátott, a’ következő közlemény által kiegészíteni, ’s isten’ segélyével sikeresbiteni. A’ 12 kérdés között, mellyek, Napoleon’ parancsá­nak nyomán, 1806-ik évi julius’ 29-én a’ zsidóság’ 110 képviselői’ elébe terjesztettek, azon kérdések is valának: valljon az atyafiak elleni uzsoráskodás a’zsidóknak törvé­nyesen tiltva vagyon-e ? s valljon szabad vagy tilos-e a’ zsidónak idegenekkel (keresztyénekkel) uzsoráskodni ? Melly kérdésekre a’ gyűlés következő értelemben nyi­latkozott : Mózes P amaz ismeretes kamat­ törvényéből ##) puszta félreértés által következtetik, miszerint a’ zsidónak egye­dül a’ zsidóvali uzsoráskodás volna tiltva, de nem a’ ke­resztyénnel! ; mert az érintett törvény kizárólag a’ Pa­­laestinában lakó és csupán csak földmivelést gyakorló izraelitákra vonatkozik, ’s nem mond egyebet, mint: ,,A’ külföldinek, ki kereskedés’ űzésére letelepedett hazádban, adhatsz kamatra, de izraelita atyádfiának, ki a’ földet miveli, kamatra adnod nem szabad.“ ’S e’ szerint a’ tör­vény csupán csak törvényes kamatról szól; az uzsorás­kodás ellenben mindenesetre utálatra méltó vétek, és semmi különbséget nem tesz , valljon az zsidó vagy ke­resztyén adós’ irányában gyakoroltatik. Azon rabbik pe­dig , kik ollyan különbséget állitanak, tévedésben vol­tak, ’s hamis tant terjesztettek. A’ képviselők’ ezen határozata későbben, 1807-ik évi martius’ 2-ik napján, a’ nagy, 71 személyből álló Sanhed­rin’ *) részéről egész terjedelmében helybenhagyatott, ’s az elnök, Linzheim Dávid’ erélyes beszéde’ következtében, a’ Sanhedrin oda nyilatkozott, miszerint Mózes’ kamat­törvényének eddigi megmagyarázása, melly zsidó ’s nem­zsidó közötti különbséget állit, meg vagyon semmisítve, ’s a’ franczia zsidók az uzsoráskodás elleni honi törvénye­ket szenteknek ’s megszeghetetleneknek elismerik. Eddig a’ párisi Sanhedrin. ’S kétségkívül a’ magyar rabbik igen becsületesen ’s korszerűleg cselekednének, ha az említett franczia zsinat mellett nyilatkozni eltökélnék magukat. Mivel pedig egy magyar zsinat’ tartása nem olly hamarjában lehető , mint a’ fontos ügy’ eldöntésére kívánatos volna, elég lesz, ha minden rabbi saját nevében nyilvános lapokban következőképen nyilatkozik : Én alulírt, lelkiismeretem és szentírásunknak meg­­felelőleg, őszintén nyilvánítom, mikint én, a’ párisi San­­hedrinnak az uzsoráskodás elleni határozatát magamévá tevén, ’s mindent, a’ mit casuisticus munkáinkban, mint, ezen határozattal ellenkezőt találhatni, érvénytelennek ’s elavultnak tartván, a’ valósághoz képest kimondom, hogy, szent vallásunk, helyesen felfogott elvei szerint, az uzsoráskodás utálatos vétek, semmi különbség nem lé­vén , valljon az uzsorás kamattal terhelt adós zsidó vagy keresztyén legyen. Feltévén, hogy tisztelt kollegáim hasonló nyilatko­zattal nem késendenek, ezennel hivatalosan kijelentem, miszerint én föntebbi nyilatkozatomat, mellyel összehang­­zólag hét esztendő óta tanítok, zsinagógában és iskolában, részemről ünnepélyesen megerősítem. — Löw Lipót, főrabbi. *) Sőt előre számot tarhat ön köszönetemre. — Szerk. **) Móz. V. K. 23, 20. 58 Erdélyi országgyűlés. A’ 25-dik országos ü­l­ésben, január’ 19-én, be­végződött a’ tanácskozás e’ kérdés felett, rendezés­sel kapcsolatos, vagy általános mérték szerintiür­bér? Határozat Alsófehérm. e. köv. in­dítványára következő: Kimondják a’ KK. és RE., hogy 1) az urbér’ halaszthatlan szükséges behozatalát országos felméréstől feltételezni nem lehet; egyébiránt kimondják a’ KK. és RR., 2) hogy az urbér’ behozatalukon számba­vétel sem a’ földesurakat, sem az úrbéresek’ többségét nem fogja semmi esetre elrekeszteni a’ birtok’ elkülöníté­sének tagosztály’ utjáni eszközlésétől, mi nem kevésbbé van az úrbéresek , mint a’ földesurak’ érdekében ; ugyan azért, a’ javaslat’ tekintetéből, múlhatatlannak tartják a’ KK. és RR. e’ részben is úrbéri tárgyalásaik közt a’ maga rendén hozandó külön törvény által intézkedni. 3) Az úrbériségek’ számbavétele’ alkalmazásáról és módjáról maga rendén fognak a’ KK. és RR. tanácskozni,­miután azon kérdés, mi az urbériség? tárgyalva lesz. Ezután elnök ő­nmaga jelenti, hogy mivel a’ minap kitűzött kérdés’ második ágára nézve, mint értette, a’ KK. és RR. előleges tanácskozásaikkal még nincsenek készen , újból ezt tűzi ki; t. i. azon kérdést: mi az ur­bériség? Továbbá miután az itélőmesterek’ kinevezéséről szóló k. k. leiratok kéziratra adattak, méltóztassanak a’ KK. és RR. e' tárgyról is gondolkozni. A’ collationali­­sok a’ kinevezett másod itélőmester uraknál megtekint­hetők. Vegyes közlemények. Vélemény a’ tó­t-m­agyar szótár’ ügyé­ben. A’ múlt évi P. Hirlap’ decemberi számaiból érté­sére esett a’ t. közönségnek, miszerint a’ magyar tudós társaság maga költségén szándékozik kiadni a‘ Jancso­­vics ur által munkába vett „tót-magyar“ szótárt. A’ t. társaság, mint hinni szeretem, jó szándéktól vezéreltetik"; hiszi, hogy e’ szótár hatalmas tényezője leend a’ magyar nyelv’ tótok közti terjesztésének. Ha a’ t. társaság e’ hit­ben él, akkor én hazafius kötelességemnek tartom itten kijelenteni, hogy e’ hite nagyon csalja. Mert kinek szá­mára van írva e’ szótár ? Azon tót ajkú honfiak’ számára, kik magyar könyveket olvasnak, vagy kik a’ magyar nyelvet meg akarják tanulni; más közönsége e' szótárnak nem lehet; azonban szabad legyen nekem e’ közönségről, melly közt nevelkedtem és hivataloskodtam is, mint két­­ségbevonhatlant, megjegyezni, hogy rá nézve a’ kérdé­ses szótár felesleges munka, és világos veszteséggel ösz­­szekapcsolt költség, vállalat. A’ világi tót urak közt alig­­alig akad vevője e’szótárnak, mert ezek, midőn pályá­jukon föllépnek , már tudják e’ nyelvet, mellyet tót szó­tár nélkül is szerencsésen megtanultak, tudják azért, mert diplomaticai nyelv, melly nélkül hiába igyekeztek a’ pá­lyára ; az aristocratia pedig még a’ legtótabb vidékeinken is majd­nem kirekesztőleg a’ magyar nyelvet használja házaiban. A’ kereskedők is, kivált a’ mesteremberek, tud­juk, hogy szótárak’ segedelmével nem tanulják a’ nyelve­ket, — ámbár ez óhajtható volna, — a’ ki pedig tanulni akar magyarul a’ szótár’ segedelmével, megtalálja ezt a’ már megirt szótárainkban. Az egyháziak egyedül azok, kikre számolhat a’ t. társaság; azonban mi a’ kath. pap­ságot illeti, annak magyar nyelvbeni oktatásáról igen jól gondoskodva van a’ kath. tanodákban; e’ papságnak po­­liticus állása és befolyása is van e’ hazában , és már ez egy maga is hatalmas ok arra, hogy tudjon magyarul; a’ lutheránus papságnak mindenike ex professo tud néme­tül, mert academiai pályáján nem boldogulhatna, és ezek magyar stúdiumaikban haszonnal forgathatják magyar­német szótárainkat, mellyek igazán sűrűen forognak pap­ságunk’ kezein , ezekre nézve felesleges a’ magyarotat, *) Zsinat.

Next