Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-03-14 / 846. szám

kiszámolást Önökre bízom. Annyit azonban bizton merek állítani , hogy — a’ vitelbér’ mennyiségének egyik té­nyezője , utaink’ nem legjobb korban léte mellett is , — egyre másra mindig megnyerünk 30 pkrt a’ magyar tengerpartról leendő szállításnál. — Hiányozván kezeim­nél Trieszt és Magyarország köztti forgalmat hitelesen kimutató jegyzék: kénytelenittetem önkéntesen egy som­mát fölvenni, például legyen az 3 millió mázsa. Ez, sokszorozva a’ fentebb említett 30 pkrral is 1,500,000 pft, m­elly az általam ajánlott eljárásnál tisztán zsebünkben maradna, ’s a’ bécsi átviteli kereskedés’ kamatai sem ne­­hézkednének vállainkra, továbbá az eddig évenkint kia­dott fuvarbér (3 millió után Trieszttől Bécsig legkevesebb 8 millió­ért) is a’ bon’ javára forgattatnék. — Azonban mennyit nyerne vagyonosodás’ tekintetében közvetlen az ország a’ Fiumevali közlekedésnél , ugyanannyiban, sőt inkább üdvös lenne arra nézve közvetlen az ez által meg­alapított kereskedelmi függetlenség, mellyel — tisztelet becsület, de igazság is, — önök épen nem birnak. E’ sze­rint nemcsak az I-ső és Il­ik rend, vagy is tehetősebb ré-­­ze önöknek, tenné magát világpiaczczal egybeköttetésbe , hanem a’ III-dik rendbe tartozó — hogy egyebet ne em­lítsek — tiszafüredi kiskereskedő is, ki most Debreczen­­ből, tehát 5-dik vagy 6-dik kézből — a’ kezelés’ minden költségeivel — drágán ’s igen gyakran avultan kapja az árukat; jövendőre a’ gyámság alól kiszabadulván, egye­nesen tengerről fogja megrendelni az üzletéhez szükséges czikkeket. Hogy e’ körülmény önökre nézve tiszta ha­szon, tán nem is szükség megjegyeznem. — Egyébiránt nem ez mindaz, mellyel tengerpartunk’ pártolása a’ hazai kereskedőség’ közös érdekét is előmozditaná. Avagy nem kézzelfogható-e azon egyszerűség, melly a’Fiumévali szo­rosabb kapcsolatnál a’ trieszti — kivált a’ 11-ik és al­ ik rendre nézve complicált egybeküttetés fölött kitűnik? Utak közti legczélszerűbb, melly a’ kitűzött czélhoz minél egyenesebben vezet, és a’ melly sem kapaszkodók által fáradságossá, sem ragadó ár’ rombolásinak kitett hidacs­­kák miatt veszélyessé nem tétetik. Illyennek kell lenni a’ kereskedő’ egybeköttetésinek is, és illyennel önök magok érzik legjobban, mikép’ — nem birnak. Hogy pedig­ a’ dol­gok’ mostani állását Fiuméra nézve — hol mi és czélunk­­hoz képest rakjuk le az alapköveket — kis idő alatt és kevés fáradsággal p. o. takarékpénztárak, fiókbank ’stb. által mennyire lehetne még egyszerűsíteni, magyaráznom fölösleges volna. De nem szabad érintetlen hagynom, mi­szerint jelenleg a’ II-dik és III-dik rendű kereskedőknek csak egyik pesti, vagy debreczeni ’stb. vásárról a’mási­kig, tehát 3 hónapig hiteleznek, holott a’ magyar tenger­parttal lépvén viszonyba, 4 havi határidőt nyernek ugyan­azok a’ visszafizetésre. — Végül ki kell jelentenem , mi­szerint e’ sorokat, nem annyira —­ a’ már civilisatiónk ál­tal nélkülözhetlenekké vált — áruk’ beszállításának, mint termesztményeink p. o. bor, gabona, gyapjú, kender, rep­­cze’ ’stb. kivitelének tárgyában írtam. Egyébiránt ezt tán helyén kivül is van megemlítnem. Hiszen tudják önök, hogy üzletek’ czélja nem csupán a’ saját tőkét minél na­gyobb haszonnal forgatni, vagy a’ hazai szükségeket mi­nél olcsóbban fedezni, hanem egyszersmind, **­ ’s főkép’ — felvirágoztatása is a’ honnak; mennyiben az ott talál­tató fölöslegnek lehetőkép’ legnyereségesebb piaczra szál­lítása által az előrehaladt munkásokat tökélyesbülésre buzdítani, az elmaradottaknak amazok’ követésére, sőt azokkal versenyzésre ösztönt adni, a’ hon’ termesztő ere­jét kikémlelni,­­s a’ külföld’ kilesett szükségeihez képest még meg nem levő iparágak’ teremtése által, a’ lakosok­nak uj jövedelemforrásokat nyitni a’ kereskedés’ hivatása. Tudják önök, mikép’ csak azon kereskedés üdv a’ hazára, melly mindezeket megteszi; ellenben az, melly a’ hont a’ helyett, hogy gazdagítaná — tönkre juttatja, nem áldás, hanem átok. Szinte képzelem az ellenvetést, melly minden oldalról létetik, ’s körül-belől igy hangzik : igen, de Trieszthez van, Fiume felé pedig nincs út. ■— Mielőtt az ellenvetésre megjegyezném, hogy csak gyáva retteg akadályoktól, ’s a’ lelkest kitűzött czéljához haladtában az erős ellenzés tűzre ragadja, — szabad legyen kérdeznem : valljon lemonda­nának-e önök üdvösségökről azért, mert az ahhoz vezető ösvényen némi gát tűnik fel szemeiknek, mellyet elháritni saját magoktól függ ’s tehetségökben áll? Hogy főleg Fi­ume szép jövőnk’ nyitja, igen kevés ember van e’ honban, ki kétségbe vonná; ’s hogy a’ hozzá juthatást most korlá­tozó nehézségeket egy részben le tudják önök győzni, alább ki fogom fejteni. Most, ha úgy tetszik, lássunk do­loghoz. Vizsgáljuk először is, valljon az, hogy Trieszt és Bécs között jó töltött út létezik, ’s idetova a’ vaspálya is elkészül, elegendő ok-e Fiume’ elhanyagolására. Épen nem. Ha nem vesszük is figyelembe Trieszt’ viszonyait, maga azon tudat,­hogy a’ Trieszthez vivő közönséges úton, vagy vaspályáni közlekedés, a’ hegyes-völgyes és sovány vidékek miatt, kényelmetlen és költséges, továbbá kivált az utóbbi — magas pontokon húzódása miatt — az elemek’ dühének szüntelen ’s nagy mértékben ki lévén téve — mint ezt a’ tapasztalás eddig is már bebizonyí­totta — olly könnyen megszakasztathatik , — vezé­rel bennünket olly vonal’ keresésére ’s választására, melly mind jutányosabb, mind alkalmasabb, mind biztosabb voltánál fogva inkább ajánlja magát. Hátha még megte­kintjük az ottani terhes vámokat és a’ jelenleg is olly ki­­állhatlan egyedárusságot, melly mindkettő későbben — ha t. i. csak ezen utakon lenne juthatásunk tengerhez, — mivel fölötte egy pennavonással rendelkezhetnek, ránk nézve igen nyomasztóvá válhatnék: akarva, nem akarva, meg kell vallanunk, mikép’ igen nagy könnyelműség, avatatlanság vagy elfogultság kell, hogy legyen azokban, kik — mind ezek’ daczára is — az eddig divatozott eljá­rásnál kivannak maradni, ’s nem igyekeznek szorosabb kapcsolatba jőni a’ magyar tengerparttal, merre — e’ te­kintetben is — semmit rólunk, nélkülünk. — De térjünk az ellenvetés’második részére, t. i. hogy Fiume felé nincs út. Ez, kérem alázatosan, nem áll. Maga a’ jó természet gondoskodott e’ részben rólunk, adván birtokunkba Ká­roly várostól egyfelől Pozsonyig , másfelől Tokajig az év’ 3­5-ben, annyira mennyire, használható vizi közlekedést. Mi a’ tengelyen szállítást illeti,­*- erre nézve sem vagyunk mi olly igen szegények. Avagy midőn önök Triesztből Laibachnak rendelnek meg árukat egyenesen Budapestre, nem a’ dunántúli kerületen át történik-e fele részben a’ szállítás , melly a’ Fiuméhez vivő útnak is épen fele ré­sze ? ’s nem közönségesen tudatik-e, miszerint a’ közle­kedési eszközök Fiúmétól a’ Dráváig meglehetős állapot­ban vannak ? — Hát felső Magyarországba mikép’ szállí­tunk Fiúméból —­ kérdezik önök , — téli időben, holott Titteltől Szeged vagy Debreczenig macadamizált utaknak hire hamva sincsen? Való, hogy azon vidéken macada­mizált utaknak hire hamva sincsen; de azért szállíthat­nak önök , még pedig addigi kényelmükből egy hajszál­nyinak feláldozása nélkűl. Hát mi módon vitettek eddig a’ trieszti áruk Budapestről Debreczenen át a’ Szilágy­ságba, vagy Szathmármegyébe ? Sem a’ távolságra, sem a’ millyenségre a’ 2 irány közti olly nagy különség nin­csen , ’s ha le tudják önök az egyik’ nehézségeit győzni, pedig ezt mindennapi tapasztalás bizonyítja, le fogják győzni a’ másikéit is, csak erős akarattal lépjenek ki a’ térre. — Igaz, nehéz lesz, kivált eleinte, mozogni ez irányban; de a’ dolog csak egypár év múlva is egészen máskint fog állani, mert azon tetemes ősziét, mellyet eddig önök a’külföldnek, polgártársaik’ zsebéből, fizet­­gettek, és — mivel minden haszon nélkül, — lehet mon­dani elfecséreltek, az országban benmaradván, ott jólétet idéz elő. Szóval nemcsak azt mutatják meg önök Fiume felé fordultak által, hogy az arra vezető utakra szükség van, hanem egyszersmind — ’s jól jegyezzük meg, min­den áldozat nélkül, — eszközt is nyújtanak a’ lakosok­nak, mellyből ezek azokat jobb karba helyezhessék. És akkor aztán 22—26 helyett, 12—14 nap alatt szállíthat­nak önök árukat. Nem mellőzhetem itt el, hogy ha ne­künk— csak meglehetős utaink is lesznek, mivel a’ten­­gelyen vitel mellett alsó Magyarországba a’ Dunán, felső­be pedig a’ Tiszán, vizi közlekedésünk is van, melly Trieszt és Bécs között nem létezik, — az előlépett ver­seny miatt, a’ szállítási költségek hasonlíthatlanul alább fognak szállani az eddigieknél. — Egyébiránt tagadni nem lehet, mikép’ közönséges szekeren vitel, lassúsága, ’s vizi közlekedésünknek az év’bizonyos részében és ekkor is megszorítással használhatása miatt, együtt sem felel­nek meg a’ kereskedő-világ’ igényeinek. És elértem azon pontot, melly soha sem tűnhetik föl lelkemnek a’ nélkül, hogy fájdalommal ne töltené azt meg. Számos év folyt le, mióta a’ pest-fiumei vasút megpendítetett. A’ vállalat óriás, de azt egész fontosságában felfogni lassankint meg­ért a’ nemzet’ minden osztálya. Fényesen tanúsítja ezt azon buzgó részvét, melly irányában legközelebb is or­szágszerte mutatkozott. Találtatnak­—­ a’ t. ez. közönség’ ebbe is eljuttatott áldozók között, minden rendű és rangunkból szép számmal; de olly kevesen önök közül,— önök közül, kik már életnemüknél fogva is — legkö­zelebb esnek a’ tűzhöz, annak dermedtséget elűző mele­ge’ jótékonyságából résztvehetni. E’ jégkeblüség ott, hol más országi kereskedők készek mindenüket a’ mérő-ser­penyőbe tenni, hogy részekre billenjék le, — szinte meg­foghatatlan. Azt mondják, a’ munkás tán legkevésbbé tudja fölfogni jelességeit a’ remek épületnek, mellyben napszámoskodik, de önökre ez nem alkalmazható. Kilé­pett már — minden oda mutat — önök’ osztálya is ho­nunkban azon fejletlen gyermeki korból, mellyben az egyén, növényi életet folytatva, ballag az apja által tapo­sott mezőn , mint a’ bárány , melly legel ott, hol anyja jár, ’s ennélfogva én e’ hidegség’ okát inkább ujitástéli félénkség, vagy kényelem ’s tudja isten mi másban hi­szem rejteni; de értetlenségben nem kereshetem. Azon­ban legyen szülője annak bármi, félre kell azt tenniük. Mindennek — ki a’ haza’ érdemes, fia akar lenni, — szük­ség betölteni a’ maga’ helyét. Álljanak önök ’s pedig mielőbb, — mert a’ dolog sürgetős — és minél nagyobb erélyességgel — mert a’ kivinnivaló sok a’ teendők’ élire, ’s mutassák meg, hogy az irányukban történt bölcs intézkedéseket nemcsak elfogadni, de megérdemelni is tud­ják. Különben, ha önök továbbá is tétlen maradnak, és a’ lakosok által fizettetik — saját malmukra legkisebb ha­szonhajtás nélkül — magoknak a’ külföld' számára éven­kint azon — nekünk minden krajezáronkint annyira szük­séges — nagy somma-pénzt , mellynek csak egy ’s Európa’ jelen mozgalmai után naponkint kevesebbre szá­mítható részét szivárogtatja vissza kivitelünk , mivel egyén mint nemzet, melly többet ad ki, mint vesz be, csak elszegényedésnek nézhet eleibe: eljő az idő, mikor sem magok, sem más’ számára a’ kizsákmányolt földnép­től kamatokat többé szedni nem lehetene. — Föltéve, hogy kereskedőkhöz írtam e’ sorokat, kiknek már űzött foglalkozásuknál fogva sem szabad fellegvárakat épiteni és álomképek után kapkodni, vagy pedig az Ígéret’ föl­dére magokat bekötött szemmel vezettetni engedni; ha­nem mindent úgy, a’ mint van, higgadtan megvizsgálni, megfontolni, sőt latolgatni, ’s csak a’ találtak szerint mű­ Fővárosi ujdonságok. Irinyi Józsefnek „Az országgyűlés’ rendezéséről“ irt röpirata megjelent ’s kapható. Benne a’ tanácskozási rend tüzetesen van tárgyalva. Kétszeresen érdekes munka, midőn a’ másik táborban olly igen kívánnák biztosítani a’ tanácskozás’ szabadságát. Szintúgy figyelmeztetjük különösen vásárra feljött vendégeinket, hogy a’ holnapi naptól kezdve Petőfi Sándor’ „összes költeményeinek“ gyönyörű kiadása is kapható leszen már Emich G. kiadónál. A’ munka’ kelendőségét bizonyosnak hisszük. — Váczon, a’ kir. siketnéma-növeldében f. hó e­l­ső napján nyilvános próbatétellel bevégeztetett az 1845/7-ki tanév’ első fele. Ezen évben 48 növendék (33 fiú és 15 leány) nyer kiműveltetést; ezek között van országos ala­pítványi 30, egyes jóltevők’ alapítványaiban 10, fizető 6, és az intézeti tanodába járó 2. — Az ingyeni neveltetésre a’ tanév’ lefolytéval 11 üresség támad. S mire az érdeklett családokat ezennel figyelmeztetjük. — Azon tisztelettel lelkesítve, mellyel a’ pesti polg. magyar gyalog őrhad hold, nádorunk’ emléke iránt visel­tetik, a’ József-emlékszobor’ felállítására három éven át fizetendő, évenkinti 100 pftot ’s igy összesen 300 pftot ajánlott, miről a’ had’ őrnagya, Nádassy István, már tudó­­sitá az emlékegylet’ elnökségét. — ,A’ nemzeti szinház mozogni kezd. Hivatalos lap­ja, az Életképek, nehány illy újabb mozgalomról tesznek említést. Névszerint: Magyar táncztanitó kerestetik. Az intézet’ előkelő tagjai a’ beálló szinházi évre mind meg­maradnak (de azért hátra nem maradnak.) Paksyné fel­mondott. (April’ 1-jén hagyandja el a’ színházat, ’s nem lehet tagadni, hogy a’ szinház áprilist járand, ha helyé­be — mint hírlik — Téli Róza lép.) Vendégekül váratnak a’ bécsi dalszínháztól: Maywood első tánczosnő Barry első tánczossal; és Brussi első tánczosnő Campilli első rendű tánczossal. — Váray bassistával alkudoznak. — Wurda hamburgi tenorénekes , egyébiránt hazánkfia , vendégszerepekre váratik ; remélik, hogy állandóul itt fog maradni. (Igen valószínű, mert egy helybeli lap mint bizonyos hírt közli , hogy ezen hazánkfia a’ pesti német szinház’ igazgatósága után vágyakozik. Mondják , hogy esze is van hozzá , pénze is. Már hogyan kelljen ezt ér­teni ? A’ német szinház’ igazgatója csak nem leszen egy­szersmind a’ magyar szinház’ tenoristája ?) — A’ kar­személyzet erősittetik. (Reméljük, hogy a’ fizetése is , melly az intézet’ előkelő fizetéseihez képest mód nélkül aránytalan, — ámbár a’ choristák a’ teherhordók itt is, mint másutt.) — Új előfüggöny iránt is egyezkedik az igazgatóság Schilcher festész és academiai professorral. — Mindezen intézkedések ellen alig lehet kifogás, legfölebb is azon kérdés merülhet fel lelkünkben : hát a’ drámára nézve mi történik? De igaz, — erre nézve is olvasható már egy intézkedés, melly annyiból áll, hogy ,,a’ t.ez. drámaíró urak kéretnek egész tisztelettel, hogy darabjaikat egye­dül a’ szinházi titkárhoz m­éltóztassanak küldeni.“ — Ré­szünkről is kérjük őket, hogy csak, de csak egyedül ő hozzá, a’ titkárhoz, küldjék a’darabokat. Mert csupán erre van kiáltó szükségünk, hogy fellábaljon a’ dráma. Máskor majd több is lesz. — Az ellenzéki kör jövő Jakab napkor elhagyandja eddigi szállását, a’ hatvani-utezai Horváth-házat, ’s az ursutezai Laffertházba költözendik. Mondják, hogy ezen körnek egy töredéke, melly az ellenzéki körtagok közé nem akarta magát aláirni,­ a’ régibb Nemzeti kör czim alatt egyesülend, alakuland,’s valószinüleg a’ mostani hatvani-utczai szállást bérlendi ki. Ma közgyűlést tartand az ellenzéki kör. A’tisztválasztó gyűlés’napja is közelget. — Pestváros jövő májusban tartandja tisztujitását. Bizonyos barátságos érintkezések napról napra gyakoriab­­bakká lesznek. — Megvalósult a’ hir, hogy a’ budai nádori lak illő diszbe és fénybe fog öltöztetni. Kijavítására tetemes pénzöszveg fog fordittatni. Egy uj Mátyás királyféle kor­szaknak nézünk elébe, mellyben egyebek között a’ tudo­mány és művészet’ leghőbb pártolása is az akkor fényes budai lakból hinté áldásait az országra. — A’ magyar színházban naponkint láthatók bizo­nyos egyének , kik a’ két bejárás közötti nyitott támlás karszékek’ üres üléseit czélszerűnek látják önmagok’ por­hüvelyeivel betölteni a’ nélkül, hogy erre feljogosítva volnának. ’S van azután több olly jogszerű tulajdonosa a’ támlás széknek, ki ha később bejön, ’s helyét elfoglalva látja, elbámul,’s egy szende mozgással a’ földszin’ álló né­pe közé temetkezik, megfogadván, hogy soha többé támlás széket nem bérel. Nem mindenkinek van ugyanis kedve a’ veszekedéshez és szakirtáshoz, különösen ha épen a’ vidéknek illy helyen csendesebb emberei közül való. Azon urakat tehát kérjük, hogy ne boszantsák a’ csendes em­bereket, ’s ne ártsanak a’ szinház’ pénztárának. — Múlt vasárnap délben Arányi egyetemi tanár úr ismétlendő vala az egyetem’ nagy termében német nyel­ven a’ kénégényrőli azon magyar előadást, mellyről mi­nap cailizést tevénk. Azonban az előadásnak el kelle ma­radni, mivel felsőbb rendelkezés’ folytán , mint az orvosi rendőrséggel ellenkező lépés, betiltatott. — Az iparos tánczvigalom jövő aprill­énak­ velni kötelességüket, azon édes reménynyel teszem le tollamat, hogy önökhöz intézett számaim, miután azok­ból Fiuméra nézve érdeküknek a’ hazáéval ugyanazonos­sága elég világosan kitűnő, nem lesznek kőszirtre hintett magvak. — Fiuméban, febr. 8-án 1847. — K. S.

Next