Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-05-14 / 880. szám

tani képesek,ekkép’ tehát a’ vagyontalan, kiért lakos-s társa jótállani, vagy épen tartozását leróni nem köteleztethetik, abból nem részesülhetne, azért más pénzforrás’ hiányában azt volt kénytelen a’ választmány megállapítani, hogy a’ vetőmagra ajánlott ősziét a’ két felső járásokban, hol a’ vetés még folyamatban van, kiosztassék, a’ nemesi ajánlatból korábbi intézkedés következtében fönmaradt 3000 pft pedig, mint egyedüli pénz, melly a’ megye’ szabad rendelkezésétől függ, és vissza nem térítendő, számtalan egyesek közt, kiknek egyike sem érezne abból tetemes enyhitést, fel ne apróztassék, de kizárólag a felvidéki betegeknek jó tápszerrek ellátására fordittassék, ekként legalább a’ pusztító ragályoknak tovább terjedése meggátoltatni reméltetvén. — Jövő törvénykezéseink f. é. junius’ 14-re, közgyűlésünk pedig azon hó’ 30-ra van kitűzve. — — SZATMÁRBÓL. Május’ nyiltával megnyilt közgyűlésünk is. Ha a’ közdolgoknak is májusa lett volna! De mig a’ tavasz virágozék künn, benn teremünkben a’ politicai fonnyadást láttuk, mellyet a’ meddő órák fel nem frissitének. ’S azok, kiknek nem is gyűlés, ha csak vitáiban a’ honboldogitókat egymással hajbakapni nem látják, mihamar visszatértek parlagaikra, ’s igy a’ tisztikar’ kevesebbsége ’s a’ státus’ kicsiny része, ősgyülést képezve, tárgyald a’ megyei dolgokat, mellyeknek folyamában egyedül ébreszte közfigyelmet, sőt közmeglepetést azon edictalis idézés, miszerint a’ tiszavölgyi birtokosok f. é. julius’ 1-jére Debreczenbe, nádori bíróság’ elébe meghivattak. Az nap, mellyen ezen edictalis idézés kihirdetteték, jelent meg gyűlésünkben a’ tiszavölgyi társulat’ központi igazgatója is. A’ tétlenség’ hangjai nem valának többé hallhatók; az edictalis idézés elnémitotta a’ munkátlanság’ szavát, és kapacitálta embereinket, hogy várni már nem lehet A’ megye azonnal kinevezé alispánját, főügyészét, egyik főbiráját és mérnökét, hogy a’ nádori bíróság előtt megjelenjenek, ’s a’ megyei érdekeket védelmezzék; az edictalis idézést pedig köröztetni fogja, hogy az egyes birtokosok magok’ jogaira felvigyázzanak. Más részről a’ tiszavölgyi társulatnak ezen vidéki osztálya, még e’ hónapban , Szatmárra gyűlést tűz ki, mellyben a’ központi igazgatóval tradtálni fog maga dolgai felől. Magánügyeink ollyasok valának, mellyekkel hasábot tölthetnénk, de közérdekkel nem bírnak. Sietnek is rendeink a’ gyűlés’ befejezésével, hogy május’ 10-dikén helyet adhassanak azon törvényszéknek, melly az 1843- diki követválasztási kihágások’ tárgyalására és elitélésére királyi biztosság által delegáltatott, ’s melly ezúttal alkalmasint végitéletet mondand. Irodalmi értesítő. Petőfi Sándor’ összes költeményei. Bírálatot ígértem Petőfi költeményeiről. Most, midőn e’ szavam’ beváltásához készülök, érzem, hogy olly valamit vállaltam magamra, minek megfelelni nem tudok. A’ lyrai költészet, melly nem fárasztó munkának, hanem pillanatnyi fölgerjedésnek gyermeke, mellyben a’ költő nem aestheticai theoriák’ létesítését keresi, hanem legbensőbb érzelmeit fejezi ki, ’s melly csaknem öntudatlanul árad el ajkairól, hasonlóan ama’ kis patakokhoz, melylyek hegyes vidékekben a’ sziklák alól néha erőszakkal kitörnek, mivel a’ bérez nem zárhatja többé magába gazdag forrásait, a’ lyrai költészet’ érdemeit a’ kritika’ bonczkésével méltányolni, felfogásom szerint, igen nehéz, — ’s főkép’ én nem érzek e’ műtételre semmi hivatást magamban. Egyike vagyok azoknak, kik a’ csalogánynak énekétől elbájolva, nem igen kérdik, mennyire szabályos rithmus szerint zengé el énekét, kik ha a’ virág’ szinein ’s illatán örültek, hogy botanicai nevét feltalálják, kelyhét széttépni nem szokták, ki várhat tőlem szabályos aestheticai birálatot; főkép’ miután Petőfi’ költeményeiről szólva még elfogulatlannak sem mondhatom magamat, kevés költői mű lévén, mellynek több kedves benyomást, több valódi élvezetet köszönnék , mint épen Petőfi’ dalainak ? — Legfölebb egyes gondolattöredékeket mondhatok el, mellyek most, midőn Petőfi’ verseit a’ nem rég’ kijött gyűjteményben újra elolvasám, támadtak bennem. Nem emlékszem irodalmunkban senkire , ki első föllépése után olly rövid idő alatt a’ közfigyelmet magára vonta volna, mint Petőfi. Alig jelentek meg első dalai, ’s Vörösmarty, kinek e’ részbeni tekintélyét talán senki nem vonhatja kétségbe, örömragyogó arczokkal hirdeté fényes reményeit, alig múlt nehány hét, ’s a’ dalokhoz zene készült, ’s a’ költő mára’népnek ajkairól hallá szavait. Honnan ez általános hatás ? Nincs senki, ki az irodalmi hit’ elnyerésére olly hatalmas pajtáskodás’ mesterségéhez Petőfinél kevesebbet értene, nem szegődött bizonyos iskolához, ’s igy első föllépésénél mestereinek magasztalásaira nem számolhatott; dalaiban nem vala semmi, mi egyes épen divatos eszméknek vagy érzelmeknek hizelgene. ’S mi szerzett hát műveinek illy rendkívüli hatást ? Ha Petőfi’ költeményeinek gyűjteményét végig nézzük , nem nehéz okát föltalálnunk. Kétségkívül sok van e’ gyűjteményben , mi művészi belbecse által teljes mértékben igazolja a’ dicséretet, mellyel a' költemények’ nagy része fogadtatott, azonban , nézetem szerint, nem csupán e’ költői érdemek azok, miknek Petőfi népszerűségét leginkább köszöni, — a’ varázs, mellyet közönségére gyakorolt, másban is keresendő. Petőfi kitünőleg magyar, legkisebb műve a’ nemzetiség’ bélyegét hordja magán, ’s ez az ok , miért nemcsak , mint sok költőinknél, szavai, de az érzés is minden magyar által megértetik, mellyet dalaiban kifejez. Távol vagyok attól, hogy minden költeményt, melly e’ nagy gyűjteményben foglaltatik, remeknek hirdessek ; vannak egyesek, mellyek követeléseimet nem elégitik ki, ’s mellyeket, épen mivel a’ költő’ tehetségeit ismerem, ez uj kiadásban szívesen nélkülöznék : de, bátran merem állítani, ez egész vastag kötetben nincs egy dal, melly nem lenne kezdettől végig magyar, gondolatában, érzéseiben, minden szavában ; a’ költőnek hibái ’s tökélyei , mintegy nemzetiségünk’ kifolyásának látszanak ; bámulhatjuk-e , ha midőn dala a’ legfellengzőbben emelkedik , az egyszerűbb olvasó is könnyen követi röptét, ha a’ legpajkosabb tréfa, melly előtt a’ finom műbiráló elborzadva aljasságról szól, senkit nem sért, ’s a’ kisebb művészi becsű munkák is legalább kedvesen hatnak majdnem mindenkire? Petőfi, a’ szó’ legszorosabb értelmében, magyar költő, ’s ez az, mi valamint magyarázatául szolgál a’ nagy hatásnak, mellyet művei gyakoroltak, úgy egyszersmind irodalmi érdemeinek legfőbbikét képezi. De honnan van, hogy a’ kritikának egy része, melly nálunk dicséreteiben fukar lenni nem szokott, 's annyi nevet és álnevet egekig emelt, a’ közvéleménynyel épen Petőfire nézve helyezé magát ellentétbe ? Egyes kitörések’ magyarázatát irigységben kereshetjük, melly, mint máshol, úgy az irodalomban is sok, egyébként megfoghatatlan rejtélyeket megold, de kritikánk’ Petőfi’ irányában követett eljárását még nem magyarázza meg, ’s én hajlandó vagyok azt szinte azon okban keresni, mellyben Petőfi’ népszerűségének alapját találom. Petőfi népszerű a’ közönségnél, mert magyar; nem népszerű kritikusaink’ nagyobb része előtt, mert kritikánk eddig minden művet egészen idegen szempontból és szabályok szerint itélt meg. Miben egyszersmind okát találjuk azon csekély hatásnak, mellyet kritikánk eddig irodalmunkban gyakorolt. Az újabb irodalmak nagy részint utánzással vevék kezdetöket. Talán az angol és spanyol irodalmakat kivéve, hol mind az epicai, mind a’ dramaticus költészetben több önállóságot találunk, a’ többiek , majd nem kivétel nélkül, minták szerint dolgoztak, ’s a’ befolyás, mellyet a’ régi classicusok az olasz ’s franczia írókra, ezek ismét a’ németekre gyakoroltak, ismeretesebb , hogy sem arról hosszasabban kelljen szólanom. — Nálunk a’ német irodalomnak jutott e’ befolyás , ’s ha meggondoljuk , hogy mikor irodalmunk uj életre ébredett, nemzetiségünk épen legszomoruabb napjait élte, ’s a’ magyar nyelv és érzés miveltebb osztályaink között csaknem kivétellé vált : nem csodálhatjuk, ha íróink működésök’ szabályait azon nemzetnél keresték , mellynek nyelve csaknem sajátunkká vált, ’s a’ diákon kivül miveltségünk’ majd nem egyedüli eszköze volt. Irodalmunknak kezdete kevés kivétellel a’ német irodalom’ utánzásául tekinthető, kevés kivétellel, mondom, mert hogy a’ franczia és classicus művek szinte nem maradtak befolyás nélkül, tagadhatatlan, ’s a’ versificatio, mellyben, a’ nyelvünk’ sajátságai által szükségessé vált módosításokkal, egészen a’ német rendszer szerint jártunk el, ’s azon számos germanismus, mellyet — bármit mondjanak puristáink — irodalmi nyelvünkben találunk, elég világosan bizonyítja a’ mondottakat. Nincs is mit bámulni e’ tüneményen. Csak annak ismétlése az, mit más nemzeteknél találunk, ’s nálunk anynyival természetesebb , mivel irodalmunk nem egy, már erős nemzetiségből fejlődött ki, hanem egyesek által, épen a’ nemzetiség’ kifejtésének eszközéül használtatott, ’s a’ kritika mit tehetett egyebet, mint, hogy elfogadva az irányt, melly irodalmunknak vezérei által adatott, szinte a’ németeknél keresse szabályait; hisz’ a’ kritika azt tette ’s teszi mindenütt, vezeti az irodalmakat, de ildomos vezérként, nem seregei előtt, hanem utánok jár. Uj irodalmunk’ kezdetén a’ kritika nem is tehetett mást. De most, midőn főkép’ lyrai költőinknél több önállóságot kezdünk tapasztalni, midőn irodalmunk nem csupán a’ nagy német folyónak mesterségesen átvezetett gyönge ere többé, de nemzetségünk’ mélyéből látunk fakadni forrásokat, vallyon nem jött-e el ideje, hogy kritikánk is kissé önállóbb felfogásra emelkedjék, hogy átlássa, miként a' Tick és Schlegelek’ theoriás irodalmunk’ valóban eredeti műveinek megbírálására nem egészen illenek. A’ német és angol irodalomnak nincs őszintébb tisztelője, mint én; teljes meggyőződésem , hogy magyar iró nem tehet jobbat, mint, ha e’ nemzetek’ nagy íróival minél tökéletesebben megismerkedik; de hiszem azt is, hogy ha a’ magyarnak is egykor nagy irói leendőnek, miről én soha nem kételkedtem, — azok nem a’ külföldi nagy példák’ utánzása által, hanem csak úgy fognak támadni, ha a’ lehetőségig önállólag lépnek fel, ’s nem a’ külföld’ kritikai nézeteit, hanem nemzetök’ sajátságait tartják szemük előtt. Wilhelm Meister, Werther, Faust, Emilia Grafetti, Uhland és Göthe’ költeményei, nemcsak remek művek magokban véve, hanem németek egész jellemük által; ’s ha magyar regény, dráma ’s költeményeink lesznek , érdemesek arra, hogy ezekkel egy sorba állíttassanak, azok bizonyosan nem fognak hasonlítani a’ nevezettekhez , mellyeknek analysisából kritikánk szabályait gyártja. — Nem az a’ kérdés : franczia vagy német modort kövessünk-e műveinkben? — ez az, mi felett kritikusaink olly erősen vitatkoznak, — feladatunk magyar műveket alkotni, ’s a’ mód, miszerint mübizálóink eljárnak , e’ czélt nem segíti elő. — Nemcsak egyes szókötésekben , magában az egész mű’ conceptiojában és kivitelében is lehetnek germanismusok, ’s kritikánk úgy jár el, mintha ez utóbbit csaknem erénynek tartaná. Mint előre mondám, Petőfi’ költeményeinek bírálata helyett, másról írtam. Bocsássanak meg az olvasók; mondom, nem születtem birálónak , ’s Petőfi’ dalai annyi élvezetet szereztek, ’s szereznek most is, midőn azokat ismét és ismét olvasom, hogy csak mint megvesztegetett biró szólhatnék. Ha azonban a’ szerző, kit a’ kritikus oktatni szokott , e’ sorokból semmit nem tanulhat, ha egyes verseinek hibás rhitmusa, egyes kitételek’ póriassága ’s az iránt, miként vált múzsája , a’ piros csizmáju király leány német philosophussá — magyar menyecskétől minden kitelik , hisz’ hány magyar asszonyság tündöklőit egykor, mint nagy Verbőczianus jurista—, mindezekről részletes tudomást máshol kell keresni; ha végre nagy meglepetésére másoktól hallja a’ hirt, hogy Petőfi Sándor cosmopolita lett, egyet megtudhat e’ sorokból — mit eddigi kritikáinak nagy részénél talán elfeledhetett, ’s ez az, hogy irótársai között vannak ollyanok is, kik eddigi működését méltányolják , kik kifejlődését figyelemmel követve, ’s látva a’ haladást, melly későbbi műveit jellemzi, tehetségeiben biznak. Ki huszonnégy éves korában ennyi jelest alkotott, mint Petőfi , mindenkit kielégíthet , de magát bizonyosan nem, ’s törekvéseit arra fogja forditani, hogy még jelesdeket teremtsen. — B. Eötvös József. 315 KÜLFÖLD. FRANCZIAORSZÁG. Ápr. 28-án a’ követkamarában a’ görög kölcsön’ közelebb lefolyt félévi kamatának fizetéséről szóló törvényjavaslat volt napirenden. Larabit figyelmeztette a’ házat, hogy midőn ezen tárgy 1833-an először szőnyegre jött, egy ellenzéki tag azon föltételt kívánta Görögországnak szabni, hogy alkotmányos kormányt vigyen be képviselő kamarákkal. Ezen indítvány akkor e házban mozgással fogadtatott, és megbukott. Most már Görögország csakugyan bír alkotmányos kormánynyal és nemzeti képviselettel. Most az ezen törvényjavaslatot vizsgált bizottmány is örömét fejezi ki, hogy Görögországban mindinkább komolyan meghonosul az alkotmányos élet. Szónok tehát csak azt akarja kiemelni, hogy most a’ kamara’ bizottmánya egyhangúlag azon inditvány’ elve mellett nyilatkozik, melly még 1833-an elvettetett, így fog, urak, remélem, az alkotmányosság’ termékeny elve körutat tenni a’ világban, daczára a’ fejedelmek’ balitéleteinek, a’ népek’ egykedvűségének ’s az érdekeltek’ ellenállásának , kik meg akarják a’ népek’ haladását gátolni. — Ezután a’ törvényjavaslat, melly a’ Görögország által 1833-an felvett kölcsön’ Francziaországra eső részének félévi kamata’ fejében , ha ezt a’ görög kormány teljesíteni nem képes, 527,241 frank’ fizetésére felhatalmazza Francziaország’ kormányát, 237 szóval egyetlen egy’ ellenében elfogadtatott. — Menynyivel sokkal nemesebb ’s nagy nemzethez illőbb eljárás az emelkedő , de még gyönge Görögország’ irányában , mint a’ házsártos Palmerston lord’ politicája, ki három hadi hajót küldött Piraeusba, hogy a’ görög kormányt az Angliára eső rész’kamatának fizetésére szorítsa. Francziaországnak is volna joga Görögországot az általa biztosított rész kamatának fizetésére szorítani; de inkább háláját kivánja megnyerni, ’s ha egyszer pártfogó hatalmaknak mondák Franczia, Oroszország és Anglia magokat, tisztességgel nem is követhetni más utat, a’ minthogy Oroszország sem sürgeti és szorítja a’görög kormányt. Bu Maza, későbbi hírek szerint, nem fogott Parisba , hanem valamelly pyrenei várba vitetni. Még későbbi hírek szerint, miután a’ kormány értesült, hogy Bu-Maza nem elfogatott, hanem magát megadta, visszavette a’várfogságba vitető parancsot. Most még, sorsa iránti határozatlanságban, Marseilleben van, hol nagy részvét mutatkozik iránta. Egyébiránt fogsága tisztességes, színházba jár , ’s nem látszik előtte kellemetlennek, hogy' közfigyelem’ tárgya. Midőn meghallotta, hogy nem fogják Párisba vinni, hanem valamelly várat kap lakhelyül, leirhatlan méregbe jött; a’ Hôtel des Empereura' termei harsogó orditását viszhangozák Dahra’ oroszlánénak, és semmikép’ sem lehetett lecsillapitani; végre kellemes szoba-szomszédnői, a’ Milanello testvérpár, kik mostanában épen nagy tetszést aratnak Marseilleben hangversenyeikkel, hegedűikkel tettek kísérletet, ’s ez csakugyan megszelidité ezen új Saul’ vad tombolását,a mi által Bu-Maza, különösen a’ zenebarátok előtt, még inkább érdekesen. A’ párisi lapok’ kezdetbeni szigorú bírálatai a’ porosz országgyűlésről, mindinkább méltánylóbb hangra változnak át, látván annak szembetűnő haladását, melly mellett rövid időn messze maga után fog hagyni minket, nyolczszázados alkotmányu nemzetet, ANGLIA. Ápr. 30-án az alsóházban a’ kormány’ indítványa volt napirenden, miszerint három izlandi fő vasúti vonal összesen 1120,000 font sterling kölcsönnel segittessék. Roebuck a’ bizottmányilag leendő tárgyalást mellőztetni indítványozta, de indítványa 203 szóval 14 ellenében megbukott. Tárgyalás után pedig a’ kormányi bili 208 szavazatot nyert 75 ellenében. A’Timesnak most 28 — 29,000 előfizetője van. Ápr. 28-i száma kettős melléklappal adatott ki , mellyekben • 2062 hirdetés volt. Egy rövid hirdetés ára, mikép’ már a’ hirdetések’ stylusa rövidségre ki van fejlődve, Angliában 2 schilling. Azonban nagy adót is kell fizetni. Azon napi számáért a’ Timesnak 154 font sterling 13 schilling fizetnivaló adója volt. I Lord Cowley, a’ Peel-kormány alatt párisi angol kövvet, a’ franczia fővárosban ápr. 27-én meghalt. Az elhunyt lord, Wellington herczeg’ testvére volt, ’s mind ketten 76.