Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)
1847-07-01 / 906. szám
Csütörtök Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten hatvani utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek , 's egy 4 szer hasábozott apró betüjű sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számíttatik. TARTALOM. Hív. közl. Teendőink. VI. Fővárosi újdonságok. — Nyilatkozás a’ nemzeti színház’ igazgatói’ hivatala iránt. Törvényhatósági dolgok: Vasban, Nógrádban (közgyűlések). Külföld. Hirdetések. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Öfelsége, Miltenberger Mihály és Schneller Antal tolnamegyei táblabírákat magyar nemeslevéllel megajándékozni kegyelmesen méltóztatott. Rózsahegyi István, magyar kir. udv. kamrai járulnok legfelsőbb engedelmet nyert, a bajor-frauendorfi kertmüvelő társulattól neki megküldött tagsági oklevél’ elfogadhatására. A’nagy kir. udv. kamara, a’ keblebeli kiadóhivatalban Fejérpataki József’ nyugalmaztatása által megüresült irnokságra Roszmann József járulnokot, ’s az ekkép megüresült járulnokságra Holnstein Ferencz hivatali gyakornot léptette; továbbá a’ zimonyi megüresült harminczados-segédi állomásra Petrovics Lázár samaczi k. harminczadost alkalmazta. — (B.P. H.) Teendőink. VI. — Politicánk első feladata — mint utósó czikkünkben megmutattuk — felvigyázni, hogy az alkotmányosság’ mezején ne tegyünk visszalépéseket. Kincs a’ szabadság, melly eldődeinktől ránk maradt, ’s mellynek az idegen nem gyanítja becsét. Mint a’ köszörületlen drága kő, ollyan e’ szabadság; formátlan, nem fénylik, sokaktól talán haszontalan kavicsnak tartatik, melly csak terhünkre van, ’s mellyet eldobhatnánk , de mi ismerjük becsét, ’s féltékenyen őrizni fogjuk azt jelen szerény alakjában is, nehogy felettünk sajnálkozva elmosolyodjék a’ jövőkor, mint mi elmosolyodunk azon vad népek’ együgyüsége felett, kik, az útleírások’tanúsága szerint, tiszta aranyat, üveg-gyöngyökért ’s pálinkáért cserélnek fel. Nép, melly anyagi jólétért, vagy rendesebb közigazgatási formákért, rendezetlen szabadságát cseréli fel, egy hajszállal sem áll civilisatio’ tekintetében magasabban, mint ama’ vad népek. Védeni jelen alkotmányos rendszerünket, mig azt más jobbal nem cserélhetjük fel : ez tehát első feladatunk. ’ E’ tekintetben az ellenzék, mint conservativ párt lép fel. — Elleneink e’ tekintetben azt fogják válaszolni, hogy ezen oldalról működésünk felesleges, mert hisz’ alkotmányunk’ megtámadása nem vétetett czélba senki által. Annyival jobb, kevesebb bajunk lesz, de azon században, hol a’ kénégény feltaláltatott, ’s Francziaországban a’ júliusi mozgalom történt, egy kis vigyázat még sem árt, nehogy, tudtunk nélkül, valahogy egy zápfogunkat húzzák ki, vagy a’ respublicák’legjobbikából, a’ restauratio’bővített kiadása váljék, ds mi ennélfogva e’ tisztünktől sem dispensálhatjuk magunkat. Ha őrködésünk felesleges , azon őrsereghez leszünk hasonlók, mellyet a’ királyok’ udvaránál látunk. Mint a’ király, úgy állítólag alkotmányunk sem szorul védelemre, mint a’ király’ személyét közös szeretet, úgy állítólag az alkotmányt ugyan e’ pajzs védi meg legbiztosabban; az őrsereg szükségtelen, hol, mint állítólag alkotmányunknál, megtámadás senki által nem czéloztatik; ez esetben őrködésünk tisztelet’ jele leend. Olly régi ez alkotmány, bizony megérdemli e’ látszólag felesleges tisztelkedést. De ez egy maga, feladatunknak csak egy részét fejezi ki. Abból, hogy valakinek köszörületlen drága követ, azért, mivel fényesnek nem látszik, nem kell eldobnia, korántsem következik, hogy azt örökre köszörületlen állapotában tartsa meg; mivel azon vad népeket, mellyek tiszta, habár formátlan aranyukat pálinkáért ’s üveggyöngyökért cserélik fel, együgyüeknek nevezzük, nem következik , hogy aranyuknak egy részén, a’ civilisatio’ kényelmeit ’s ha kivánják piperéjét magoknak meg ne szerezzék. A’ drágakő csak köszörülés által nyeri meg fényét, az aranynak becse épen abban fekszik, hogy általa ezer élvezet’ megszerzése lehetségessé válik, ’s épen igy van az a’ szabadsággal is, melly józan nemzet által csak azért tartatik a’ kincsek’ legnagyobbikának, mert ki vele bir, minden egyebet megszerezhet. Anyagi jólétet, rendes közigazgatást, egy szóval mindent, mi egy nemzet’ anyagi és szellemi jólétét biztosíthatja. — Mit érne szabadságunk, mit érne, hogy lábainkat béke nem szorítja, ha örökké csak egy helyben akarnánk maradni, ha feladatunk nem volna haladni. — Ha első feladatunk , megőrzteni alkotmányosságunkat — mit talán nem fog senki tagadni — a’ második, melly ennek szükséges következése, az , hogy alkotmányosságunk’ kifejlesztésén munkálkodjunk. Valamint azok, kik a’ rend’ ürügye alatt a’ szabadság’ korlátolását tűzték ki feladatokul, egy bizonyos pontnál, meddig a’ szabadságot korlátolni akarják, nem állhatnak meg, ’s akaratuk ellen elragadtatnak elveik által, mig végre a’ szabadságot semmivé tevék , úgy az alkotmányosság’ őrei sem állhatnak meg egy bizonyos státus quonak védelme mellett, haladtak kell a’ szabadság’ ösvényén, meghazudtolnák elveiket, ha azoknak tágabb körökbeni, vagy czélszerűbb alkalmazását nem óhajtanák. Ez országnak helyzete talán senkit sem elégit ki. Midőn gróf Széchenyi férfias őszintességgel először kimondó, hogy mindenben hátravagyunk, sokan neheztelve ellentmondtak ezen állításának. De azóta a’ váltótörvények hozattak be, ezen urak átlátták , hogy abban, miben hátramaradniok legkedvesebb vala — a’ tőke és kamatfizetésben, hátramaradniok többé nem szabad, ’s szavuk most a’ nagy karban szinte haladásról énekel. Az emberek átlátták, hogy a’merev conservativismus mint egyeseknél, úgy népeknél igen jól illik azokhoz, kik másoknál magasabbra emelkedtek , ’s mint például az angol, a’ jólétet nagy mértékben élvezik, de ollyanoknál, kiknek épen ellenkező helyzet jutott, csak nevetséges; mindenki meggyőződött, hogy a’ ki bundájában jól érezve magát, csak azért, hogy e’ kedvelt ruha-darabtól megválnia ne kelljen , a’ világért sem utazna melegebb ég hajlat felé, végre mégis le fogja dobni a’ meleg bárány-takarót, mert mig őmaga állott, addig a’ világ utazott vele, ’s ki e’ porvilágon maga menni nem akar, az, mint az egykori pataki diáknak mondá Kazinczynk , menetik. Valódi megcsontosult conservativ — kiket gróf Széchenyi Programmjában olly igen helyesen honunk’ antediluvianus exemplárjainak nevez — ollyan, ki valamiben legalább haladni nem akar , mai nap csakugyan a’ ritkaságok közé tartozik. — „De ha mindenki haladni akar, hisz’ akkor, legalább a’ haladásra nézve, a’ két párt megegyezik. Ha az úgynevezett conservativek lassabban , de egy czél felé törekednek, valóban kár annyi szenvedéllyel lépni fel egymás ellen. Vagy miben áll tehát a’ különbség a’ pártok között, a’ haladásnak milly neme az, mellyet mi tűztünk ki feladatul. Meg fogunk felelni e’ kérdésekre. Politicai elleneink haladni akarnak szinte. Megengedjük. A’ legkonservativebb úriember, ki a’ világ’ kerekeit szívesen megakasztaná, még sem szereti, ha saját kocsijának kerekei megakadnak , 's ha octoberi esős napon alföldünkön utazik , időtöltésül és unalma vigasztalására talán szép beszédet készit fejében , mellyel a’ jövő angaricalisnál az útkészités’ czélszerűbb rendszeréről vagy talán a’ vasutak’ szükségéről értekezendik. Kinek fiágat illető jószágai ’s csupa leányai vannak, az ősiség’ eltörlését fel szokta venni programmjába; kinek épen pénzre volna szüksége , hypothecalis intézetek mellett buzog , sőt ismertünk egy urat, kit a’ conservativismus’ mintájának nevezhetnénk, a’ tespedésnek valódi Horatius Coclese, ki ha ereje lelkesedésének megfelelne, egy egész haladó sereget maga egyedül fel tudna tartani, férfiú, ki arany óralánczát adta volna ide , ha az által akadályozhatná , hogy Buda ’s Pest soha lánczhiddal össze ne kötessék , ’s mégis ezen úri ember is, midőn tapasztaló, hogy jobbágyai évről évre úri tartozásaikban hátramaradnak, előbb az örökváltság’ barátjává lett, mig most, miután sok fáradság után meggyőződött, miként jobbágyai magok erejével soha meg nem válthatnák magokat, már a’ státus’ közbejöttével történendő örökváltságot is sürgeti. Mi tehát nem kétkedünk politikai elleneink ebbeli buzgóságán. Hisszük, hogy nyilvánított haladási szándékuk sok esetben komoly értelemben veendő, hisszük, hogy sok egyes kérdésre nézve velük könnyen egyetérthetünk , sőt megengedjük , itt-ott talán részükről olly indítványokat várhatunk, mellyek az általunk tett javaslatokat czélszerűségben felülmúlják, ’s igy elfogadandók , de politicai elleneink’haladási szándékai csak részletekre terjednek, ’s itt fekszik azon különbség, melly a’ haladás’ mezején is köztök ’s közöttünk létezik , ’s e’ különbség óriási. „Magyarország mindenben hátravan.* — igy szólnak elleneink — „fejtsük ki azt minden tekintetben. Közigazgatásunk rendetlen; hozzunk belé több rendet. — Törvénykezésünk hiányos; javitsuk e’ hiányokat. Iparunk fejletlen; fejtsük ki. Nincs kereskedés; segítsük elő ébredését. Közlekedési eszközeink csaknem közlekedési akadályokká váltak , mert hol itt nincs, ’s a’ szekér gyepen jár, könnyebben halad ; teremtsünk újakat. Fejtsük ki anyagi érdekeinket mennyire csak lehet, az anyagi kifejtés elé fogja segíteni a’ szellemit is. Mozdítsunk, változtassunk mindent, ha úgy tetszik , csak alkotmányunkat hagyjuk békével, a’ magyarnak nem lehet a’ mostaninál jobb alkotmánya. Szabadságának a’ megyerendszernél, mellyel bir, egyéb biztosítékai nem képzelhetők. Ki felelősségről szól, ki más alkotmányos nemzetek’ példáját akarná követni, nem fogta fel kellőkép’ helyzetünket. Mi elleneink’ ezen állításainak első részét illeti: részünkről szivesen kezet fogunk velek, csakhogy nem láthatjuk át, miként történjék, hogy egy fának minden ágai növekedjenek, csak a’ törzsök nem, mellyen ez ágak függenek, vagy hogy egy nemzet, mellynek viszonyai minden tekintetben változnak, melly minden tekintetben fejlődik, csak alkotmányára nézve maradjon a’ réginél. Felfogásunk szerint minden haladásnak első föltétele, hogy mind azon tárgyakra nézve, mellyek egymással kapcsolatban vannak, a’ haladás aránylagosan eszközöltessék, ’s miután nincs tárgy, melly alkotmányos állásunkkal összeköttetésben nem volna, nem képzelhetünk haladást, bármilly téren, ha alkotmányos állásunk stagnatióban tartatik. Vegyünk elleneink’ állításait practice. — Engedjük meg, hogy hazánk’ minden tekintetbeni kifejtése lehetséges akkor is, ha alkotmányunk egészen jelen helyzetében marad. Engedjük meg, hogy közigazgatásunkba több rendet hozhatunk be a’ nélkül, hogy annak rendszere megváltozzék, hogy törvénykezésünknek hiányai megszűnnek, ha törvényszékeink a’ réginél maradnak, hogy iparunk ’s kereskedésünk kifejlődhetik a’ nélkül, hogy az iparos vagy kereskedőnek a’ törvényhozásra befolyás engedtessék, hogy jó közlekedési eszközök ’s a’ nemesség’ adómentessége megférnek egymás mellett; engedjük meg mindezt, mi kétségen kívül több, mint mit elleneink magok hisznek , ’s ha alkotmányunkban aránylagos változásokat nem hoztunk be, valljon az illy módon kifejlett nemzet be fogja-e érni jelen alkotmányunkkal ? Ha számtalan érdek támadott, melly jelen alkotmányos formáink által szorongatva érzi magát; ha viszonyokat idéztünk elő, mellyekre nézve jelen alkotmányos garantiáink biztosságot nem nyújtanak, ha ipar és kereskedés által oda jutánk, hogy a’ nemzet’ valóságos ereje az alkotmány’ lánczain kívül áll, mit várhatunk akkor? A’ szabadságnak nincsenek veszélyesebb pillanatai, mint azok, mellyekben a’ nemzet anyagi és társadalmi viszonyaira nézve haladni kezd. A’ történetek ennek anyagi példáit tartották fel. Sokan az anyagi érdekeket a’ szabadsággal csaknem összeférhetetleneknek hiszik. De a’ valódi ok nem ebben keresendő. — Az anyagi érdekek’ lehető legmagasabb kifejlődése összefér a’ lehető legnagyobb szabadsággal, csak az szükséges, hogy a’ szabadság’ formái az anyagi érdekek szerint néha módosíttassanak , ’s mivel ez elmulasztatott, azért vesztek el a’ középkor’ majdnem minden alkotmányos institution Mi átlátjuk e’ veszélyt,s hogy ez elkerültessék, szükségesnek tartjuk valamint egyes viszonyainkra nézve, úgy alkotmányos szerkezetünkre nézve is a’ haladás’ terére lépni át. Mi módon kívánjuk ezt eszközölni, arról más alkalommal. — * * * Fővárosi újdonságok. Ki nem ismeri a’ nemzeti színház’ fontosságát ? Sokat beszéltek, sokat írtak róla, mióta fenáll, ’s oda legalább már eljutottunk, hogy fontosságáról hosszasan elmélkedni, elkésett dolog volna és felesleges. Mert valljon mit mondhatunk még azok után, miket Bajza, nehány év előtt megjelent e’ tárgyú röpiratában megirt? (lásd alább) vagy azok után, miket Kölcsey a’ szinügy mellett tartott lelkes szónoklatában elmondott ? az országgyűlés’ teremében is sok szó hangzott e’ themáról, midőn a’ színháznak adott fél millióról folyt a’ tanácskozás, és a’ hírlapok’ figyelmének egyik főtárgya a’ nemzeti színház. ’S ott állunk már, hogy nem kell többé bizonyítgatnunk, miszerint ez nálunk nem pusztán időtöltési ’s nemesebb mulatságokat nyújtó intézet, hanem nemzetiség’ tekintetéből is egy tényező. A’ fővárosnak magyarosodnia kell, mindenekelőtt, leghatalmasabb léptekkel. Ennek szüksége rég ki van mondva. A’ nemzet’ szivének tökéletesen magyar szellemtől kell áthatva lennie. Várva várjuk e’ szép időt, ’s ámbár még igen messze vagyunk tőle, mindazáltal sok örvendetes és meglepő haladás történt e’ részben az utósó évtizedben, ’s az olly sokáig bitor idegen elemek’ alárendeltségének órája bekövetkezett. E’ rovatban, hol a’ nemzet’ szivének nagyobb 's apróbb érüléseit kisérjük folytonos figyelemmel , többször tevénk már bizonyságot a’ nemzeti színháznak a’ fővárosi élet’ nemzetiségére csodás erővel ható befolyásáról. Minden idegen ajkú család, melly színházunkba beszökik, minden utczagyerek, ki Szigligeti’ népszinmüveiből utánfütyöli a’ népdalokat, minden német hölgy, ki ollykor színházunkba vetődve sajnálni kezdi, hogy színpadunk’ nyelvét nem érti, megannyi hódítása nemzetiségünknek. A’ szinház csatorna , mellyen a’ még olly gyéren olvasott magyar iró* gondolatai, a’ korra hatni czélzó eszméi és magyar érzemények átfolynak a’ népbe; a’ szinház tükör, mellyben a’ nép magára ismer, elborzad vagy megörül, és cselekszik, a’ mint tetteinek rugója felébred; a’ szinház más világ , mellyben múltúnk’ napjait, idegen népek’ nagyobb eseményeit újra keresztüléljük, hogy a’ lelkesedés’ lángja, a’ magasbra törekvés’ szent vágya ki ne haljon közöttünk; a’ szinház fokmérője a’ nemzet’ szellemi miveltségének ’s irány és hangadója az ország’ társaséleti mozgalmainak.