Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-10-12 / 965. szám

Kedd 965. October 12. 1847. Megjelenik e­ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a’ megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 1 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. TARTALOM. Követválasztás. Vasúti büntető törvények. III. István főherczeg’ körútja. Törvényható­sági dolgok: Arad (közgyűlés.) Sopron (még egy tudó­sítás a’ közgyűlésről.) K­ül fid. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Megyei követválasztás. — Zalamegye’ közgyűléséről előlegesen csak annyit irhatok, hogy köve­teink Tolnay Károly és ifjú Csuzy Pál urak lettek. Legelőször Deák Ferencz kiáltatott ki egy­hangúlag , de ő, betegsége miatt, a’ követség’ viselésére magát elégtelennek nyilvánitván, azt el nem fogadta.—g. Sz. k. városi követválasztás. — Sze­ged, octob. 7-én. Örömmel fogok tollat , valahányszor olly jelenetről tudósithatom e’ haza’ közönségét, melly kétségtelen bizonyságul szolgál arra , hogy a’ királyi vá­rosok’ lakói, sok álpróféták’ daczára, tökéletesen megértek az alkotmányos szabadság’ teljes élvezhetésére. Igazolja ezt Szeged’ történetében a’ mai nap is, mellyen, városunk’ részéről, országgyűlési követeinket megválasztók. Ugyan­is: a’ tanács, választópolgárság és az összes polgárság által szabadon választatott 42 képviselők, roppant számú hall­gatók’jelenlétében, közgyűlést tartanak, mellyen, az elnök’ megnyitó­ beszéde után, közfelkiáltás’ utján egyhangúlag Wéber György főbíró ’s Benyey Ferdinand főügyész országgyűlési követekül megválasztattak. Békén, csendesen ment véghez ezen alkotmányos ünnepély, mely­­lyen a’ szabadabb légszülte lelkesedés’ örömkitörései, előhangjaiként csendültek hozzánk egy szép jövendőnek. Egyébiránt Szeged, Szeged marad. — A’ másik Szatmár-Németi, oct. 4-én. Követekül két olly egyént választánk, kikre városunk büszke lehet. Vá­lasztás előtt élénk vitára adott alkalmat azon kérdés, valljon a’ választópolgárokhoz, már egyszer felsőbb en­gedmény után tett gyakorlat szerint, ne adassák-e az összes polgárság közül húsznak szavazati jog. Végre azon elv győzött, hogy vagy valami vagy semmi, ’s hogy e’ tény nem lenne törvényszerű. — Választók pedig követekül, mint talán soha még nem, közfelkiáltással Stanaczky András derék kapitányunkat és Laky Sándor sze­retett alügyészünket. Hisszük, hogy mint ők is mondák, épen a’ városi követeknek kell reformunkat eszközölni. Ők azt tenni ígérték is, ’s testestől lelkestől polgárok ma­radnak. — Tisztujitásra is engedély érkezett. Kir. biztos báró Perényi Gábor. Vasúti büntető törvények. III. A’ büntető igazságszolgáltatásnak törvényei és elvei is azt követelik, hogy a’ vasutak körül elkövettetni szokott bün­tettek, ne a’ többi közönséges vétségek’ neve alatt, ha­nem, mint külön vasúti bűnök ítéltessenek meg. A’ büntető jog’ egyik alapelvéül általában el van fo­gadva, hogyha nem kizárólag is, mint Beccaria és más jogtudósok akarják, de mégis mindenkor beszámítás alá jöjjön, a’ bűnösség’ fokának kimérésénél és az ahhoz alkal­mazandó büntetés’ kimondásánál, a’ bűntettnek tárgyi­lagos kifolyása is; azaz azon kártétel, mellyet okozott a’ szerint, hogy az előidézett anyagi sérelem’ fokozatához alkalmaztassák a’ büntetés is. Ezen elv’ folytán a’ vasút körüli vétkes tettek nem sorolhatók a’ gyilkosság , kár­tétel , vagy testi sérelem’ közönséges esetei közé. Már a’ múlt századokban — sőt a’ legrégibb időkben is voltak némelly tárgyak , mellyek, különválasztva más egyebektől, a’ státusnak különös utalma alá vétettek , azért, mivel a’ közjóval szorosb kapcsolatban állottak , egyenesen a’ közhasználatra tartottak, vagy anyagi hasz­naik befolyással voltak a’ társaság’ összes vagyoni álla­potára. Azért, minthogy bántalmaik és csonkításaik, úgy­szólván, státuskárt és közveszélyt foglaltak magokban, szükség volt azokat, kiváló biztositékkal és pártolássá ellátni. Ezen tárgyak a’ németek között : befriedete Sachen nevet viseltek; ’s illyenek valának az utak, hidak, csatornák, földészi műszerek, kolostorok, ’stb. Ezen elv nemcsak a’ lefolyt ököljogi és lovagi kar­nak volt sajátja , hanem átszállt a’ tudományoknak és nevezetesen a’büntető jognak újabb, kifejlődött korsza­kára is , mivel a’ codexek az anyagi kártételeknél és el­­idegenitéseknél jelenleg is megkülönböztetnek bizonyos tárgyakat, mint p. p. az utakat, postákat, terményeket, státusjavakat, kórházakat, ’stb. úgy, hogy az azok közti elkövetett elsajátítást, gyújtogatást, vagy kártételt na­gyobb büntetéssel rendelik fenyittetni, mint más illy­­nemű eseményeket. Illy rendelkezések vannak Porosz-, Bajorország- és Würtemberg’ törvénykönyveiben. Az alap­elv ezen rendelkezéseknél az, miszerint a’ kár, melly okoz­­tatik , nemcsak egyénileg nagyobb, hanem befolyássa és hatással van magára a’ státusra is, mennyiben az egész nemzetnek érdekében fekszik a’ nevezett tárgyakat fen­­tartani. — Ezen tárgyak közé tartoznak a’ vasutak is. Ezeket jármikép’ és bárki által épittessenek is, nem lehet más­nak mint köztárgyaknak tekinteni, azaz, habár magán­társulatok’ pénzén állíttatnak is fel, ’s habár a’ kezelés kezeik közt marad is, a’ tárgy maga a’ nemzeté maradand. Nemcsak azért, mivel a’ föld, mellyre fektetve van a’ vo­nal, a’ nemzet’ tulajdona, — hanem mert épen csak ezen nemzet’ használatára van felállittatva. Ha valamelly társu­­at bizonyos dolgok’ sürgős’ elvégezhetésére egy ponttól a’ másikig vasvonalt csak azért huzatna, hogy azon tulaj­don emberei és eszközei szállíttassanak, p. o. valamelly kő­szénbányából raktáráig, ezen esetben a’ társulat’ kizáró­lagos tulajdona leend, és másnak hozzá köze nem lehet. De mihelyt a’ vasút használat végett megnyittatik, és a’ közönségnek átadatik, megszűnik magán­tulajdon lenni, mert akkor már átment a’ nemzet’ birtokába. Az igaz, hogy a’ mint a’ dresdai kamarában egy követ mondotta volt, csak bizonyos társulati kocsikon lehet a’ vasutakon utazni — de azon kocsik — igaz az is — a’ nép’ számára készíttettek, és mindenki fel van jogositva azok­nak használatára, abból kizárni épen senkit sem lehet. Hogy a’ vasutak magán­tárgynak nem, hanem státus­tulajdonnak tekintendők, bizonyítják az expropriatio’ tör­vényei is, mellyeket, midőn általuk az állomány a’ magán­birtok és tulajdon’ szent rejtélyeibe tolakodik, és azon magán-sajátot háborgatni és csorbítani nem vonakodik — bizonyosan meg nem hozna kisszerű , magán-tárgyak’ kedvéért, mellyek illy fontos és nagy befolyású törvé­nyekre érdemesek nem lehetnek. Midőn az állam részint a’ kisajátítási, részint más törvények által, mellyek p. o. meghatározzák a’ vonalokat, kiszabják a’ tariffát, és bi­zonyos évszám múlva a’ státus’ közvetlen birtokába eresz­tik ’stb. a’ vasutak felől rendelkezik — tettleg kimondja, hogy azokat saját tárgyainak és közügynek kivánja te­kintetni. — Azon érdekek, mellyekkel a’ vasutak összekapcsolvák, nem engedhetik, hogy azok a’ köztárgyak’ köréből kima­radjanak. Ezen közlekedési eszközöktől függ a’ kereske­dési forgalom — a’ vagyon és ipar’ értékesítése — a’ gon­dolatok, tudományok és műveltség’ haladása is. Sőt még tágasabb körrel is bírnak, mivel befolyással vannak az egész világ’ viszonyaira. A’ nemzeteket a’ legkülönbözőbb éghajlatok alól egy testté olvasztják össze. Nincs néposz­tály, mellynek valami hasznot, habár a’ tőkepénzesek’ túlsúlya miatt nem nagy mértékben is, ne hoznának, — a’ keresetnek minden nemét, — a’ nemzeti vagyonosodás’ kulforrásainak minden ágát tökéletesítik, és nyereséggel látják el — nem is említve a’ honvédelmi előnyöket. Illy fontos és nagyérdekű tárgyat, melly a’ közjólét­tel elválaszthatlan kapcsolatban áll — az állománynak kü­lönös pártolás és védelem alatt kell tartani. Innen következik, mikép’ szilárdul arra kell töre­kednie , hogy attól minden bántalmak és akadályok el­­hárittassanak, ’s köréből elmozdittassék mind az, mi a’ köz­­használatot fentartóztatná, vagy nehezithetné. Nincs pedig semmi a’ vasutak’ létére és fentartására károsabb, mint azon bűnös és vétkes tettek, mellyek a’ vonal’ kárositására, vagy más merények’ ottani kivitelére czélozvák. Midőn tehát az állomány a" vasutakat köz, nyilvános tárgynak tekintve, azokat különös pártolása alá venni kényszerült — minek szüksége a’ vasutak’ szük­ségességéből és a’ közjóra gyakorolni szokott nagy be­folyásukból eléggé kitűnt — valamint több illy közérdekű tárgyak a’ büntető codexekben a’ büntetésekkel istápol­­tatnak és biztosíttatnak — úgy azokat is mint külön bűn­tetteket kell venni, őket a’ közönséges vétségek’ sorából kiemelvén. Mert ha a’ vasutak köztárgyak , és közérdekkel bir­­nak, mit tagadni nem lehet, akkor az ellenökben tett bűntetteket nem lehet úgy beszámítani, mint azokat, mellyek hason érdekkel és szükségekkel összeütközésben nem állanak. Mivel ha elfogadjuk, hogy a’ büntetti be­számításnál az okozott kárt tekintetbe kell venni, úgy a’ vasúti büntettek igen nagy beszámítás alá esnek, mint­hogy a’ vasutakban magát az állománynak jólétét, bol­dogságát , vagyonosságát támadva meg , e’ tekintetek’ folytán igen nagy kárt idéznek elő. A’ szász legislatio a’ vasúti bűntetteket csak a’ magán­birtok’ sérelméből fogja fel és ítéli meg. Ez a' fentemli­­tett dresdai követ’ nyilatkozatához igen is illő; de a’ bün­tető jog’ elveivel és a’ közérdekkel össze nem férhet. Az illy bűntettekben nemcsak birtoksérelem, mi szám­talanszor nem is létezik, p. o. a’ jeladássali visszaélések­nél, kö­feltevésnél, hanem valódi publica injuria fekszik. Mert valamint a’ régi „befriedete Sachen“, úgy a’ vasutak is a’ közvélemény által, mi valódi jogérzetté­­ alakult — olly védelem alá helyeztettek, mikép’ minden, bármilly bántalmaik magasb szempontból ítéltetnek meg, mint más egyéb magánszinezetű tárgyak. A’ nép ugyanis azon tényekkel, mellyek a’ közjóval szorosb kapcsolatban állanak, és a’ mellyek olly roppant veszélyeket okozhat­nak, mint a’ vasutak , igen magas fogalmakat köt össze, és ha a’ legislatio által ollyanoknak el nem fogadtatnak, és ha azon magas, sokat kivánó fogalmak szerint nem bűntetteinek, meg szokott botránykozni. És különben, minthogy a’ vasutaknak természete és szabályaik, működéseik, mindenütt egyformák — és e’ sze­rint az ellenök elkövethető vétségek is egymáshoz hason­lók, úgy, hogy, bárhol követtessenek el, mindig ugyan­­egy eredményt, ugyanegy sérelmet idéznek elő — en­nélfogva a’ felőlük hozandó büntető törvények a’ leg­könnyebben olvaszthatók egy compact testté , mellynek minden részei egy főelvre vonhatók. Innen azon köny­­nyebbség származik, miszerint a’ helyek és vidékek’ vál­tozata nem teszi szükségessé a’ törvények’ változtatását. Miután pedig kimutattatott, mikép’ a’ vastuti bűn­tetteket, részint közveszélyességük, részint közállami be­folyásaik­ és roppant hatásaik miatt nem lehet egyenlőn büntetni a’ többi bűntettekkel — szükség, hogy az e’ kö­rül működő büntető jog’ főbb elveiről, a’ vasúti viszo­nyokra alkalmazókig, tegyünk rövid említést. — Sz. I.... n. István főherczeg’ körútja. POZSEGA. E’ lapok’ 958. számában­ ő fensége’ kör­utazása’ rövid leírását avval szakasztánk meg, hogy Eszék­ről sept. 20-án Diakovárra ’s onnan a’ bródi határőrvidék felé utazott. Bródból, a’ gradiskai határőrvidéken keresz­tül, jött Pozsegamegyébe. A’ határnál a’ megyei küldött­ség fogadá a’ diakovári kápt. főprépost’ latin szónoklatá­val, mellyre ő fensége is szinte latinul válaszolni méltóz­­tatott. Innen a’küldöttség’ kíséretében Pozsega’ városába vette útját, melly város’ határszélén a’ városi küldöttség által üdvözöltetett. Beérvén a’ városba, a’ megyeházba szállott, hol egy számos tagból álló megyei küldöttségtől, a’ főisp. helyettes’ vezérlete és szónoklata mellett, fogad­tatott. Ezt követte a’ helybeli testületek’ és karok’ tisz­­telkedése, ’s végre jött a’ főispáni helytartó által adott lakoma, melly számos áldomásokkal fűszereztetett. — Ebéd után ő fensége Pozsegavárost elhagyva, Pakrácz felé utazott, hova csak estve érkezett. Megszállván itt J. J. lakában, a’ helybeli küldöttségeket azonnal fogadta. Estve a’ város kivilágittatván, ő fensége azt ’s minden­nemű ünnepélyességeket megtekintetni kegyeskedett.Még ezen éjjel 10 órakor, a’ főispáni helyettes és az első alis­pán’ kíséretében, ő fensége innen eltávozván, útját Jes­­sonováczon keresztül Károly városba, onnan pedig Fiúmé­ba folytatta. Mikép’ fogadtatott ő fensége Károlyváros és Fiúmé­ban, lapjaink’ közelebbi számaiban már röviden előadók, ’s ott hagyták el, midőn sept. 26-án Fiúméból Zágrábba utazott. VAR­ÁSD. Zágrábból, hol ő fensége 27-én mulatni méltóztatott, 28-án reggel 8 óratájban elindult, útját Va­­rasdmegyébe folytatandó. Varasdmegye’ határán, a’ Bed­­nya folyó’ hidjánál, Varasd’ határi küldöttségétől latinul üdvözöltetett. Innen, ezen küldöttség ’s a’ krapinai lovas­polgárok és némelly szabadosok’ kiséretében délután 4 ’/* óratájban Varasd’ városába megérkezett, melly város’ vé­gén felállított ilir feliratú diadalivnél a’ város’ birája és tanácsa által üdvözöltetett. Szállását a’ püspöki lakban vette, hol ő fensége, nem sokára megszállta után, a’ me­gye’ fényes küldöttségét M. J. csázmai kanonok’ latin szó­noklata mellett elfogadta. Ezután különbféle helybeli tes­tületek és karok’ küldöttei által üdvözöltetett, minek vé­geztével a’ tiszteletére felállított varasdi egyenruhás pol­gárokat szemlélte meg. Öt órakor, a­ megyei kormányzó által a’ püspöki lakban adott lakomához ültek. Estveli 7 órakor pedig Varasdról ő fensége eltávozván, számos nép­tömegtől a’ Dráva’ hidjáig kisértetett, hol reá Zala’ kül­döttsége várakozott. ZALA-EGERSZEGH. Midőn a’ kir. helytartó ő fen­sége Horvátországot elhagyva, sept. 28-án Zalamegye’ határb­a lépett, a’ Dráva’ hidjánál felállított diadalivnél Zalamegye’ küldöttségétől, a’főispáni helytartó’ vezérlete és szónoklata mellett , üdvözöltetett. Akkor nap éjjel Csáktornyán hált, ’s csak másnap délután 1—2 óra közt érkezett Egerszeghre, hol a’ legnagyobb ünnepélyesség­gel váratott. Megszállván az úgynevezett quartier-házban, azonnal fogadá, a’ főispán’ vezérlete és szónoklata mellett, Zalamegye’számos tagú és fényes küldöttséget. Az üdvözlő beszédre adott kegyes válasza után, a’ megye’ teremében rendezett pompás lakomához hivatott, ebédután a’ kül­döttség’ egyes tagjait, a’ főispán által bemutatva, fogadá, kik közt midőn a’ sor Deák Ferenczre kerülne, ’s a’ fő­ispán ő fenségétől kérdezné, hogy valljon őt ismeri-e ?­­

Next