Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)
1847-10-12 / 965. szám
Kedd 965. October 12. 1847. Megjelenik e lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a’ megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 1 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. TARTALOM. Követválasztás. Vasúti büntető törvények. III. István főherczeg’ körútja. Törvényhatósági dolgok: Arad (közgyűlés.) Sopron (még egy tudósítás a’ közgyűlésről.) Kül fid. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Megyei követválasztás. — Zalamegye’ közgyűléséről előlegesen csak annyit irhatok, hogy követeink Tolnay Károly és ifjú Csuzy Pál urak lettek. Legelőször Deák Ferencz kiáltatott ki egyhangúlag , de ő, betegsége miatt, a’ követség’ viselésére magát elégtelennek nyilvánitván, azt el nem fogadta.—g. Sz. k. városi követválasztás. — Szeged, octob. 7-én. Örömmel fogok tollat , valahányszor olly jelenetről tudósithatom e’ haza’ közönségét, melly kétségtelen bizonyságul szolgál arra , hogy a’ királyi városok’ lakói, sok álpróféták’ daczára, tökéletesen megértek az alkotmányos szabadság’ teljes élvezhetésére. Igazolja ezt Szeged’ történetében a’ mai nap is, mellyen, városunk’ részéről, országgyűlési követeinket megválasztók. Ugyanis: a’ tanács, választópolgárság és az összes polgárság által szabadon választatott 42 képviselők, roppant számú hallgatók’jelenlétében, közgyűlést tartanak, mellyen, az elnök’ megnyitó beszéde után, közfelkiáltás’ utján egyhangúlag Wéber György főbíró ’s Benyey Ferdinand főügyész országgyűlési követekül megválasztattak. Békén, csendesen ment véghez ezen alkotmányos ünnepély, melylyen a’ szabadabb légszülte lelkesedés’ örömkitörései, előhangjaiként csendültek hozzánk egy szép jövendőnek. Egyébiránt Szeged, Szeged marad. — A’ másik Szatmár-Németi, oct. 4-én. Követekül két olly egyént választánk, kikre városunk büszke lehet. Választás előtt élénk vitára adott alkalmat azon kérdés, valljon a’ választópolgárokhoz, már egyszer felsőbb engedmény után tett gyakorlat szerint, ne adassák-e az összes polgárság közül húsznak szavazati jog. Végre azon elv győzött, hogy vagy valami vagy semmi, ’s hogy e’ tény nem lenne törvényszerű. — Választók pedig követekül, mint talán soha még nem, közfelkiáltással Stanaczky András derék kapitányunkat és Laky Sándor szeretett alügyészünket. Hisszük, hogy mint ők is mondák, épen a’ városi követeknek kell reformunkat eszközölni. Ők azt tenni ígérték is, ’s testestől lelkestől polgárok maradnak. — Tisztujitásra is engedély érkezett. Kir. biztos báró Perényi Gábor. Vasúti büntető törvények. III. A’ büntető igazságszolgáltatásnak törvényei és elvei is azt követelik, hogy a’ vasutak körül elkövettetni szokott büntettek, ne a’ többi közönséges vétségek’ neve alatt, hanem, mint külön vasúti bűnök ítéltessenek meg. A’ büntető jog’ egyik alapelvéül általában el van fogadva, hogyha nem kizárólag is, mint Beccaria és más jogtudósok akarják, de mégis mindenkor beszámítás alá jöjjön, a’ bűnösség’ fokának kimérésénél és az ahhoz alkalmazandó büntetés’ kimondásánál, a’ bűntettnek tárgyilagos kifolyása is; azaz azon kártétel, mellyet okozott a’ szerint, hogy az előidézett anyagi sérelem’ fokozatához alkalmaztassák a’ büntetés is. Ezen elv’ folytán a’ vasút körüli vétkes tettek nem sorolhatók a’ gyilkosság , kártétel , vagy testi sérelem’ közönséges esetei közé. Már a’ múlt századokban — sőt a’ legrégibb időkben is voltak némelly tárgyak , mellyek, különválasztva más egyebektől, a’ státusnak különös utalma alá vétettek , azért, mivel a’ közjóval szorosb kapcsolatban állottak , egyenesen a’ közhasználatra tartottak, vagy anyagi hasznaik befolyással voltak a’ társaság’ összes vagyoni állapotára. Azért, minthogy bántalmaik és csonkításaik, úgyszólván, státuskárt és közveszélyt foglaltak magokban, szükség volt azokat, kiváló biztositékkal és pártolássá ellátni. Ezen tárgyak a’ németek között : befriedete Sachen nevet viseltek; ’s illyenek valának az utak, hidak, csatornák, földészi műszerek, kolostorok, ’stb. Ezen elv nemcsak a’ lefolyt ököljogi és lovagi karnak volt sajátja , hanem átszállt a’ tudományoknak és nevezetesen a’büntető jognak újabb, kifejlődött korszakára is , mivel a’ codexek az anyagi kártételeknél és elidegenitéseknél jelenleg is megkülönböztetnek bizonyos tárgyakat, mint p. p. az utakat, postákat, terményeket, státusjavakat, kórházakat, ’stb. úgy, hogy az azok közti elkövetett elsajátítást, gyújtogatást, vagy kártételt nagyobb büntetéssel rendelik fenyittetni, mint más illynemű eseményeket. Illy rendelkezések vannak Porosz-, Bajorország- és Würtemberg’ törvénykönyveiben. Az alapelv ezen rendelkezéseknél az, miszerint a’ kár, melly okoztatik , nemcsak egyénileg nagyobb, hanem befolyássa és hatással van magára a’ státusra is, mennyiben az egész nemzetnek érdekében fekszik a’ nevezett tárgyakat fentartani. — Ezen tárgyak közé tartoznak a’ vasutak is. Ezeket jármikép’ és bárki által épittessenek is, nem lehet másnak mint köztárgyaknak tekinteni, azaz, habár magántársulatok’ pénzén állíttatnak is fel, ’s habár a’ kezelés kezeik közt marad is, a’ tárgy maga a’ nemzeté maradand. Nemcsak azért, mivel a’ föld, mellyre fektetve van a’ vonal, a’ nemzet’ tulajdona, — hanem mert épen csak ezen nemzet’ használatára van felállittatva. Ha valamelly társuat bizonyos dolgok’ sürgős’ elvégezhetésére egy ponttól a’ másikig vasvonalt csak azért huzatna, hogy azon tulajdon emberei és eszközei szállíttassanak, p. o. valamelly kőszénbányából raktáráig, ezen esetben a’ társulat’ kizárólagos tulajdona leend, és másnak hozzá köze nem lehet. De mihelyt a’ vasút használat végett megnyittatik, és a’ közönségnek átadatik, megszűnik magántulajdon lenni, mert akkor már átment a’ nemzet’ birtokába. Az igaz, hogy a’ mint a’ dresdai kamarában egy követ mondotta volt, csak bizonyos társulati kocsikon lehet a’ vasutakon utazni — de azon kocsik — igaz az is — a’ nép’ számára készíttettek, és mindenki fel van jogositva azoknak használatára, abból kizárni épen senkit sem lehet. Hogy a’ vasutak magántárgynak nem, hanem státustulajdonnak tekintendők, bizonyítják az expropriatio’ törvényei is, mellyeket, midőn általuk az állomány a’ magánbirtok és tulajdon’ szent rejtélyeibe tolakodik, és azon magán-sajátot háborgatni és csorbítani nem vonakodik — bizonyosan meg nem hozna kisszerű , magán-tárgyak’ kedvéért, mellyek illy fontos és nagy befolyású törvényekre érdemesek nem lehetnek. Midőn az állam részint a’ kisajátítási, részint más törvények által, mellyek p. o. meghatározzák a’ vonalokat, kiszabják a’ tariffát, és bizonyos évszám múlva a’ státus’ közvetlen birtokába eresztik ’stb. a’ vasutak felől rendelkezik — tettleg kimondja, hogy azokat saját tárgyainak és közügynek kivánja tekintetni. — Azon érdekek, mellyekkel a’ vasutak összekapcsolvák, nem engedhetik, hogy azok a’ köztárgyak’ köréből kimaradjanak. Ezen közlekedési eszközöktől függ a’ kereskedési forgalom — a’ vagyon és ipar’ értékesítése — a’ gondolatok, tudományok és műveltség’ haladása is. Sőt még tágasabb körrel is bírnak, mivel befolyással vannak az egész világ’ viszonyaira. A’ nemzeteket a’ legkülönbözőbb éghajlatok alól egy testté olvasztják össze. Nincs néposztály, mellynek valami hasznot, habár a’ tőkepénzesek’ túlsúlya miatt nem nagy mértékben is, ne hoznának, — a’ keresetnek minden nemét, — a’ nemzeti vagyonosodás’ kulforrásainak minden ágát tökéletesítik, és nyereséggel látják el — nem is említve a’ honvédelmi előnyöket. Illy fontos és nagyérdekű tárgyat, melly a’ közjóléttel elválaszthatlan kapcsolatban áll — az állománynak különös pártolás és védelem alatt kell tartani. Innen következik, mikép’ szilárdul arra kell törekednie , hogy attól minden bántalmak és akadályok elhárittassanak, ’s köréből elmozdittassék mind az, mi a’ közhasználatot fentartóztatná, vagy nehezithetné. Nincs pedig semmi a’ vasutak’ létére és fentartására károsabb, mint azon bűnös és vétkes tettek, mellyek a’ vonal’ kárositására, vagy más merények’ ottani kivitelére czélozvák. Midőn tehát az állomány a" vasutakat köz, nyilvános tárgynak tekintve, azokat különös pártolása alá venni kényszerült — minek szüksége a’ vasutak’ szükségességéből és a’ közjóra gyakorolni szokott nagy befolyásukból eléggé kitűnt — valamint több illy közérdekű tárgyak a’ büntető codexekben a’ büntetésekkel istápoltatnak és biztosíttatnak — úgy azokat is mint külön bűntetteket kell venni, őket a’ közönséges vétségek’ sorából kiemelvén. Mert ha a’ vasutak köztárgyak , és közérdekkel birnak, mit tagadni nem lehet, akkor az ellenökben tett bűntetteket nem lehet úgy beszámítani, mint azokat, mellyek hason érdekkel és szükségekkel összeütközésben nem állanak. Mivel ha elfogadjuk, hogy a’ büntetti beszámításnál az okozott kárt tekintetbe kell venni, úgy a’ vasúti büntettek igen nagy beszámítás alá esnek, minthogy a’ vasutakban magát az állománynak jólétét, boldogságát , vagyonosságát támadva meg , e’ tekintetek’ folytán igen nagy kárt idéznek elő. A’ szász legislatio a’ vasúti bűntetteket csak a’ magánbirtok’ sérelméből fogja fel és ítéli meg. Ez a' fentemlitett dresdai követ’ nyilatkozatához igen is illő; de a’ büntető jog’ elveivel és a’ közérdekkel össze nem férhet. Az illy bűntettekben nemcsak birtoksérelem, mi számtalanszor nem is létezik, p. o. a’ jeladássali visszaéléseknél, köfeltevésnél, hanem valódi publica injuria fekszik. Mert valamint a’ régi „befriedete Sachen“, úgy a’ vasutak is a’ közvélemény által, mi valódi jogérzetté alakult — olly védelem alá helyeztettek, mikép’ minden, bármilly bántalmaik magasb szempontból ítéltetnek meg, mint más egyéb magánszinezetű tárgyak. A’ nép ugyanis azon tényekkel, mellyek a’ közjóval szorosb kapcsolatban állanak, és a’ mellyek olly roppant veszélyeket okozhatnak, mint a’ vasutak , igen magas fogalmakat köt össze, és ha a’ legislatio által ollyanoknak el nem fogadtatnak, és ha azon magas, sokat kivánó fogalmak szerint nem bűntetteinek, meg szokott botránykozni. És különben, minthogy a’ vasutaknak természete és szabályaik, működéseik, mindenütt egyformák — és e’ szerint az ellenök elkövethető vétségek is egymáshoz hasonlók, úgy, hogy, bárhol követtessenek el, mindig ugyanegy eredményt, ugyanegy sérelmet idéznek elő — ennélfogva a’ felőlük hozandó büntető törvények a’ legkönnyebben olvaszthatók egy compact testté , mellynek minden részei egy főelvre vonhatók. Innen azon könynyebbség származik, miszerint a’ helyek és vidékek’ változata nem teszi szükségessé a’ törvények’ változtatását. Miután pedig kimutattatott, mikép’ a’ vastuti bűntetteket, részint közveszélyességük, részint közállami befolyásaik és roppant hatásaik miatt nem lehet egyenlőn büntetni a’ többi bűntettekkel — szükség, hogy az e’ körül működő büntető jog’ főbb elveiről, a’ vasúti viszonyokra alkalmazókig, tegyünk rövid említést. — Sz. I.... n. István főherczeg’ körútja. POZSEGA. E’ lapok’ 958. számában ő fensége’ körutazása’ rövid leírását avval szakasztánk meg, hogy Eszékről sept. 20-án Diakovárra ’s onnan a’ bródi határőrvidék felé utazott. Bródból, a’ gradiskai határőrvidéken keresztül, jött Pozsegamegyébe. A’ határnál a’ megyei küldöttség fogadá a’ diakovári kápt. főprépost’ latin szónoklatával, mellyre ő fensége is szinte latinul válaszolni méltóztatott. Innen a’küldöttség’ kíséretében Pozsega’ városába vette útját, melly város’ határszélén a’ városi küldöttség által üdvözöltetett. Beérvén a’ városba, a’ megyeházba szállott, hol egy számos tagból álló megyei küldöttségtől, a’ főisp. helyettes’ vezérlete és szónoklata mellett, fogadtatott. Ezt követte a’ helybeli testületek’ és karok’ tisztelkedése, ’s végre jött a’ főispáni helytartó által adott lakoma, melly számos áldomásokkal fűszereztetett. — Ebéd után ő fensége Pozsegavárost elhagyva, Pakrácz felé utazott, hova csak estve érkezett. Megszállván itt J. J. lakában, a’ helybeli küldöttségeket azonnal fogadta. Estve a’ város kivilágittatván, ő fensége azt ’s mindennemű ünnepélyességeket megtekintetni kegyeskedett.Még ezen éjjel 10 órakor, a’ főispáni helyettes és az első alispán’ kíséretében, ő fensége innen eltávozván, útját Jessonováczon keresztül Károly városba, onnan pedig Fiúméba folytatta. Mikép’ fogadtatott ő fensége Károlyváros és Fiúméban, lapjaink’ közelebbi számaiban már röviden előadók, ’s ott hagyták el, midőn sept. 26-án Fiúméból Zágrábba utazott. VARÁSD. Zágrábból, hol ő fensége 27-én mulatni méltóztatott, 28-án reggel 8 óratájban elindult, útját Varasdmegyébe folytatandó. Varasdmegye’ határán, a’ Bednya folyó’ hidjánál, Varasd’ határi küldöttségétől latinul üdvözöltetett. Innen, ezen küldöttség ’s a’ krapinai lovaspolgárok és némelly szabadosok’ kiséretében délután 4 ’/* óratájban Varasd’ városába megérkezett, melly város’ végén felállított ilir feliratú diadalivnél a’ város’ birája és tanácsa által üdvözöltetett. Szállását a’ püspöki lakban vette, hol ő fensége, nem sokára megszállta után, a’ megye’ fényes küldöttségét M. J. csázmai kanonok’ latin szónoklata mellett elfogadta. Ezután különbféle helybeli testületek és karok’ küldöttei által üdvözöltetett, minek végeztével a’ tiszteletére felállított varasdi egyenruhás polgárokat szemlélte meg. Öt órakor, a megyei kormányzó által a’ püspöki lakban adott lakomához ültek. Estveli 7 órakor pedig Varasdról ő fensége eltávozván, számos néptömegtől a’ Dráva’ hidjáig kisértetett, hol reá Zala’ küldöttsége várakozott. ZALA-EGERSZEGH. Midőn a’ kir. helytartó ő fensége Horvátországot elhagyva, sept. 28-án Zalamegye’ határba lépett, a’ Dráva’ hidjánál felállított diadalivnél Zalamegye’ küldöttségétől, a’főispáni helytartó’ vezérlete és szónoklata mellett , üdvözöltetett. Akkor nap éjjel Csáktornyán hált, ’s csak másnap délután 1—2 óra közt érkezett Egerszeghre, hol a’ legnagyobb ünnepélyességgel váratott. Megszállván az úgynevezett quartier-házban, azonnal fogadá, a’ főispán’ vezérlete és szónoklata mellett, Zalamegye’számos tagú és fényes küldöttséget. Az üdvözlő beszédre adott kegyes válasza után, a’ megye’ teremében rendezett pompás lakomához hivatott, ebédután a’ küldöttség’ egyes tagjait, a’ főispán által bemutatva, fogadá, kik közt midőn a’ sor Deák Ferenczre kerülne, ’s a’ főispán ő fenségétől kérdezné, hogy valljon őt ismeri-e ?