Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-10-19 / 969. szám

— Zágrábvgyének a’ mult évben e’ tárgyban irt levelére azon alkalommal határoztatott, miszerint ha ezen ügy Zágrábmegye által a’ jövő országgyűlésen, mint sérelem, szőnyegre hozatik, követeink által pártoltatni fog. Olvastatott Sopronmegye’ levele , mellyben ügyesen (!) van kifejtve az adó’ és insurrectio’ eszméje; vagy adóznunk, vagy insurgálnunk kell. Írják Sopronmegye’ rendei, kijelentvén, miszerint ők e’ két „vagy“ közül egy nemzeti őrsereg’ felállítása’ tervével az utósó „vagy’­* zsinórjához fűzék véleményüket, általunk az országgyű­lésen e’ tárgyban teendő indítványukat pártoltatni kérvén. Voltak, kiknek ezen katonáskodás' eszméje csiklandásba hozta véleményét. Talált pártolókra, mert vannak em­berek , kik adózni az executio’ szomorú létrejöttéig nem akarnak , instrgálni szeretnének, ha soha török és tatár vagy orosz nem mutatná magát. A kassai mészárosok, azon nagyjelentésű szavait az Urnák : „zörgessetek és megnyittatik, kérjetek és meg­adatik tinektek“ a’ hús’ ára’ felebbem­elése körül szem elől nem tévesztve, kopogtatának; a’ felebbszállitási ter­vek azonban meghiúsulva buktak alá a' semmiség’ örvé­nyének fenekére, maradván 11 kr. a’ hús’ fontjának ára. Évnegyedes közgyűlést 15-dik novemberben tartan­­dunk. Törvénykezési napjaink’ kezdete: a’ polgári tör­vényszékeké nov. tlkén, fenyitő törvényszékeké pedig ugyanezen hó’ 29-kor. A’ választmány által kidolgozott utasítások a’ követ­választási gyűlésen lesznek megrostálandók. Ritka vagy sűrű leend­ő ezen törvényhozási műszer, megh­andjuk. Még egy tárgyat kell említenünk, melly a’ gyűlés’ utósó napján vonta magára a’ rendek’ figyelmét. Az idő’ rövidsége nem engedé ez ügy’ bevégeztét, ’s ez ok’ nyo­mán mi sem adhatunk kimerítő tudósitást. A’ dolog’ ér­demét azonban leplezetlenül ’s kurtán elmondjuk. Egy al­­sz.biró bizonyos szuperbeni eljárás’ tisztátalanságáról vá­­doltatott. A’ megye ez ügy’ kipuhatolására egy vizsgáló bizottmányt nevezett, mellynek jelentése mielőtt tárgyal­tatnék , a’ cancellaria’ ez ügyre vonatkozó másod izbeni parancsa is az egész pert felküldetni rendeli. Némellyek megyei tárgyalás előtt felküldeni a’ pert, a’ parancsolat’ nyomán, jónak véleményezték; mások szerint a’tiszti kar’ érdekében áll egy mocskos vádakkal terhelt tiszttárs’ vá­­doltatásának igaz vagy hamis voltáról tudomást szerezni, ’s valamint olly birónak, ki irományok’ elsikkasztása’ vét­kébe esik, körükbéli kirekesztését a’ tiszti, de különösen a’ bírói kar’ jellemének becsületessége ’s törvényes hitele igényli, — úgy, ha a’ vád’ alaptalansága, a’ vádlott tiszt’ ártatlansága ’s tiszti eljárása kiviláglik, ismét a’tiszti kar’ becsületessége, hol egyesek’ személyében az egész testü­let sértetik meg, parancsolja egy tiszta jellemű birónak illy szennyes vádakkal hazugul lett bemocskolásáért a’ törvény’ legszigorúbb vesszejével boszút állani. Ezen in­dokokból menvén ki, a’ nagyobb rész’ véleménye szerint, mielőtt a’ per felküldetnék, a’ megye’ joga ’s kötelessége, saját tisztviselője felett — történjék ez jobbra vagy balra — ítéletet hozni. És igy jön. A rendek figyelmezni kez­denek a’ jegyzőre, ki az e’ tárgybani irományokat olvasá. — Egy főhivatalnok’ véleménye szerint jó volna, ha a’ vádló urak , kik a’ teremben jelen voltak, kivonulni mél­­tóztatnának. Boldog isten! ergo quid hoc generalis gyű­lés? mellynek nyilt ajtai senki előtt be nem zárathatnak! Az őrhajdu’ „válts fel!“ kiáltása a’ tanácskozási idő’ el­­szárnyalására figyelmezteté a’ rendeket, ’s a’ gyűlés elosz­lott; az ügy’megvizsgálása a’ jövő közgyűlés’ teendői közé soroztatott, mellynek mikénti kimenetelét figyelem­mel kisérni, ’s ha a’ vádlott tiszt’ bűne bebizonyul, azt a’ nyilvánosság’ terén szigorún megróvni kötelességének is­merendi Kálmán is. HAJDÚKERÜLET, September’ 24-én. Nincs tör­vényhatóság, hol annyira félnének a’nyilvánosságtól, mint kerületünkben. Több napokig tartott múlt gyűlésünk’ majd minden idejét egy hírlapi czikk iránti élénk tanakodások emész­­ték föl, még pedig a’ nélkül, hogy az abban elősorolt ese­mények’ taglalásába csak egynek is főtekintélyeink közül eszébe jutott volna bocsátkozni. Gyűlésünk’ elején főka­pitányunk mindjárt, több sajátszerű­ kifejezések között, e’ czikkre hivá föl az érdeklettek’ figyelmét, — ezt jegyző­könyvileg rágalomnak nyilvánittatni indítványozván. Al­­kapitányunk, kinek, mint mondá, különösen roszul esik, hogy B. város’ hadnagya és városgazdája, mind a’ mellett is, hogy általa személyesen felszólittattak, hogy az ebéd iránt hirlap’ útján nyilatkozzanak, — mégis ezt nem tevék, — az ebéd’ árát kivánta előszámittatni, — maga és minden városi képviselőkért,­­kiket pedig a’ székváro­siaknak a’ történet’ fonalát nem is lehetett volna a’ leg­szívesebben nem látniok) rögtöni fizetést ajánlván, — ’s az indítványt a’ kerület közérzelmének vallván. — B.-vá­­ros’ hadnagya, minthogy az egész költség részvény’ útján már feledékenységbe is ment, de B.-város valóban min­denkor is szivesen *) látta a’ kerületet, — fátyolt óhajtott vetni a’ történtekre. — Szóltak még többen az indítvány mellett, ’s ez nap , bár a’ czikkbeli események közül csak egyet sem érintenek meg, — ’s bár az abban előso­roltak, a' közgyűlés iránt mutatkozott be jegyzőkönyvbe nem vitetett közohajtáson kívül, ugyancsak jegyzőköny­veinkben kimutathatók, — a’ czikk jegyzőkönyvileg rá­galomnak elvégezteték. — Másnap, midőn főkapitányunk történetesen épen haza vonult, — ezen egész pontnak ki­maradása inditványoztatott, ’s többek’ ebéd nyilatkozatai után, midőn jegyzőkönyvből­ kihagyatása iránt már szinte megállapodának, azon kérdés merült föl, valljon az épen most távollevő főkapitányunk nélkül lehet-e kihagyásba bocsátkozni ? ’s minthogy e’ kérdésre csak főkapitányunk­tól remélettek legbiztosb választ, e’ pont’ meghitelesitése a’ következő napra halasztaték. — Ugyanez nap NI. vá­ros’ tanácsa’ azon jelentése, miszerint egy, a’ múlt törvény­szék által elitélt ’s a’ kerület’ közgyűlése által bekisértetni rendelt gonosztévőt főkapitányunk bekisértetni megtil­tott, ’s jelen pillanatig is szabad lábon tart, olvastat­ván fel, a’ kapitányi rendelet általánosan nem helye­sel­tetett, — de midőn a’ végzés’ kimondása következik, minthogy főjegyzőnk keze’ mosására hivatkozott, — e’ tárgy főkapitányunk’ bejöveteléig szinte függőben hagya­tott. Gyűlésünk’ - ik napján a’czikk iránt tegnap történt megállapodás,— főkapitányunk’meg nem egyezése miatt, hosszas tusa után, csakugyan az első napi helyzetre vará­­zsoltaték vissza, — és ime az olvasó közönség a’ czáfolat­­nak egy uj, még eddig ismeretlen kútfejére talál. — Ez nap a’ tegnapi kap. parancs’ nyomán szabad lábon álló gonosztevő is szóba hozaték, — de miután átlátták min­den jelen voltak, hogy a’ tél, melly ideig magát feloldatá, még nem jött el, ez ügy a’ téli gyűlésre áttétetett. Gyűlésünk’ végperczeiben alkapitányunk, a' kebelbeli városok’ közgyűléseiben századokon át divatozott nyilvá­nosság előtt záratá be az ajtót.—Különös, hogy a’ mi ma­gokat’s tekintélyöket sérthetetlennek tartó tisztviselőink nemcsak arról feledkeznek már meg , a’ mivel nekünk, kik őket fizetjük , tartoznának, hanem megfeledkeznek arról is , mit a’ kor tőlök jogosan igényel. Városaink’ közgyűlései eddig nyilt ajtóknál ’s olly módon tartat­tak , hogy az értelmiség bennök szivesen meghallgat­tatott , ’s csak nem szavazhatott , minthogy azonban alkapitányunk mostanában a’ böszörményi közönség’ pénztárára — annak megkérdése nélkül — valamelly somma pénzt utalványozott, — ’s ezen utalványát e’ vá­rosi közönség jogszerűnek el nem ismerhette ; ezen okon inditványozá , hogy az ügyvédek, kik miatt, úgymond, már a’közigazgatás is fennakad, a’ városok’ közgyűlé­seibe be ne bocsáttassanak; sőt onnan mindenek, kik azoknak szabály szerint nem tagjai, egyenesen kitiltas­­sanak; ’s az inditvány elfogadtatott, ’s a’ városok’ hadna­gyai ezen végzés’ megtartására komolyan felszólittatnak. Mit nem teszen még alkapitányunk, a mikre nem veszi még a’ tőlünk magokat egyébként is megmérhetet­len távolban képzelő örökös tisztviselőséget ? — micsoda gyomokat nem fog még teremni kertünk ? — ha a’ küszö­bön levő országgyűlés föl nem karolja ügyünket, ’s czél­­irányos rendezés által nem segit oda, hova kebleink rég­óta vágynak. — Vallók. Erdélyi országgyűlés. Az oct. 8-ai XCvi. országos ü­l­és’legnagyobb részét a’ közelebbi ülésben megállított feliratok és tör­vényjavaslatok’ összeolvasása ’s ünnepélyes alakbani hite­lesítése foglalta el, mellyeknek királyi biztos ő nagy méltóságáhozi átvitelére küldöttség neveztetett. Az ülés’ vége felé: D o l o­k a m. e. k . v. sort kér utasítása’ következté­ben előterjesztendő következő indítványainak, miilyenek : 1) A’ nemzeti színház, muzeum és országház’ tárgyában múlt orsz.gyülésről felterjesztett törvényjavaslatok’ ő fel­sége által leendő k. k. megerősítése iránti kérelem. 2) A’ műipar’ fejlődésének a’ ezéhek által görditett akadályok elleni biztosítása. 3) Szószólói meghívás és folyamodások általi visszaélések’ korlátozása. 4) A’ gazdasági egylet’ or­szágos pártfogás alá helyezése. 5) A’ magyar megyék és vidékek’ hivatalnokainak utasításkészítés. 6) Marhanya­valyák’ akadályozása’ tekintetéből báromorvosi állomások’ létesítése. 7) Czélszerü erdészeti rend’ felállítása. 8) A’ kor’ kivonatainak megfelelő büntető törvénykönyv’ rend­szeres kidolgozása. 9) Marhák’ elhütlése’ tárgyában czél­szerű intézkedés. 10) Dobokamegye’ praetoriumának el­intézése. 11) Közkertek’ dolga. 12) Az adóalatti egyházi nemesek és székelyek’ adó alóli felmentése. 13) Tűzkár­mentő intézet’ országosan leendő felállítása. Ezen előter­jesztést nagy pártolás kisérte, Kolozsmegye és Fo­­garasvidék’ követei pedig utasitásaik’ értelmében kü­lönösen is nyilvániták pártolásukat, ’s kérték elnök ő nm, hogy az elősorolt fontos tárgyak’ mentől előbbi felvételére alkalmat nyitni méltóztassék. Elnök ő nm, erre azt nyilvánította, miszerint jelenleg több tárgyak állanak a’ KK. és RR. előtt, részint mellyeket szóló elnök tűzött ki, részint pedig mellyeket magok a’ KK. és RR. kívántak ki­­tüzetni. Ha ezek’ bevégzésével idő lesz, felvehetik a’ Dobo­­kam. által elősorolt tárgyakat is. Küküllőm. főisp. a’dobo­kai inditványokat, mellyeket részéről is pártol, nem tudja, miért kellene mind külön-külön napi­rendre tűzni; szóló bizottságra utasítná. Mire elnök ő­nmaga azt jegyezvén meg, miszerint némelly tárgyak, mint színház, múzeum ’stb. épen nem lehetnek bizottság’ tárgyai, az ülést azon felszólítással zárta be, hogy a’ KK. és RR. a’ kitűzve levő úrbéri t. czikkekkel készüljenek el. Francziaország’ marsalain, kik eddig az első sorban hitték magokat, ’s most egyszerre második sorba jutottak. Ez alkalommal egyszersmind a’ kormánynak a’ nemesi czim’ osztogatása miatt is kemény életek (witz) szóratnak az említett lapok által. A’ Journal des Debats erre igy fe­lel: Az alkotmány’ 69-ik czikke igy szól: ,,A’régi ne­messég visszanyeri czimeit, az uj megtartja a’ magáéit. A’ király nevezhet ki nemeseket; de csupán rangot és czimet adhat azoknak, minden kiváltság nélkül a’ t­ár­a­­­dalmi te­rhek és kötelességek alól.“ Ebből az következik, hogy teljes alkotmányossággal há­rom nemességünk van: 1) a’ régi, melly, czimein kivül, mindent elvesztett; 2) a’ császári nemesség; 3) kiknek a’ király’ jóváhagyásával tetszik avagy tetszeni fog ne­mességet venni fel. Csakhogy a’ király nemeseket ne­vezvén ki, csupán czimet ad, minden kiváltság nélkül a’ társadalmi terhek és kötelessé­gek alól, mi a’ Constitutionnek­ megnyugtathatja, hogy egy újabb aug. 4-ki éjét ne kivánjon nemeseink el­len előidézni. Czim kiváltság nélkül a’ politicai életben épen semmit sem ér ugyan; de azért tisztelni kell az al­kotmányt, ’s nem kell megtagadni azoktól a’ jogot, ezen czimet kérni és hordozni, kik azt szeretik. De ez még nem minden; a’ Constitutionnel talán nem is tudja, hogy mind­nyájan birunk joggal magunkat nemessé tenni, minden kir. engedelem, minden pecsétdij nélkül ? A’császár igen komo­lyan vette a’ nemesi czimet; a’ császársági büntető törvény­­könyvben volt egy czikk, mellyet a’ restauratio gondosan megőrzött, melly elég szigorúan bünteté a' nemesi czimek’ bitorlóit. Ezen czikk most nem létezik többé; az 1832-ik apr. 28 ik törvény által eltöröltetett, ’s most már akárki herczeggé, marquisvá ’stb. teheti magát, ha neki úgy tetszik. Mi megvalljuk, hogy az alkotmány’ és törvény’ ezen szabadelvűsége a’ nemesség és czimek iránt az egyen­lőség’ legjobb biztositékának és legerősebb bástyájának látszik előttünk. Mi nem ismerünk biztosabb módot, vala­melly megkülönböztetést eltörölni, mint mindenkinek jogot adni, hogy azzal élhessen. A’ köztársaság még együgyű­­ebb volt mint barbar, midőn a’ nemesség’ eltörlése végett, uj kiváltságot állított a’ nemesek’ számára: vérpadot! A’ nemesség’ elhatalmasodása iránti aggodalmakat értettük volna a’ császárság alatt. A’ császár, ki komolyan igye­kezett nemességet felállítani, nemcsak czimet osztogatott, hanem adomány, senatorság, jószág volt ahhoz kapcsol­va. Ez a’ győzelem­ jutalma volt; de igen gyakran a’ szol­­gaiságé is. A’ mostani három nemesség, ’s ide számítván a’negyediket is, melly mindenkit illet, senkinek sem tesz bajt. Vannak emberek, kik örvendenek magokat her­­czegnek, marquisnak czimeztethetni: baj-e ez? Nevet­séges ? nevessenek tehát önök , a’ mennyit tetszik, senki sem akadályoztatja meg abban. De azt mon­dani , hogy ez visszatérés a’ régi monarchiához, hogy ez reactio. Már ekkor önök nevetségesek. Bastille’ lerom­­bolói­ ne ijedjetek meg illy csekélységtől. Jelenleg a’ király egy régi katonának, a’ császár’ dicsőséges és utósó társának, maréchal général czimet adott, ’s ime ez minő ingerültséget okozott! Ezen czim azonban semmi fizetés, semmi kiváltsággal sem jár, hanem pusztán csak tiszte­letbeli. Soult marsal ezt nélkülözhette volna , megismer­jük. Midőn az ember Soult marsai, semmi szüksége sincs rendkívüli czimekkel disziteni fel nevét. Mi részünkről igen keveset adunk a’ czimekre; de midőn olly emberek­nek adják, kik megérdemlik, mint például Soult marsai, legalább is azt tartjuk, hogy jól vannak elhelyezve. ’S mivel nem törekszünk az emberi nemzetet reformálni, mi­vel mindenki’ ízlése iránt tisztelettel kell lenni, mivel az alkotmány a’ királynak jogot ad nemeseket nevezhetni ki, a’ kinek tetszik, ám szerezzen magának czimeket, mi sem­mit sem aggódunk rajta. Ez soha sem megy túl Franczia­­országban a’ nevetségesség’ korlátain, valameddig két kamara lesz az országban , ’s Francziaországnak vala­mennyi nagy ura nem fog annyit nyomni a’ mértékben, mint azon embere, kinek neve egyszerűen: Guizot! SPANYOLORSZÁG. Azon rendelet, melly a’még el nem adott egyházi javak’ árulását felfüggeszté, meg­szüntetett. Az ország’közigazgatása újonnan rendeztetett. A’tar­tományok tizenegy kerületre osztattak fel; minden kerü­letnek polgári kormányzója, minden tartománynak tar­tományi kormányzója ’s ezeken kivül a’ tartományokban ismét alkormányzók vannak. Oct. 4kén kir. rendelet jelent meg a’ hivatalos lapban, melly szerint következő tagokból álló uj kormány van alakítva: Narvaez vezér külügyminister és ministerelnök; Sartorius belügyminister; Orlando pénzügyminister; Ros de Olano közoktatásügyminister; Cordova hadügymini­­ster. A’ két utóbbi tag a’ korábbi kormányból van meg­tartva. — Espartero, kit már 10-én vagy 12-én vártak Madridban, ezen hit után hihetően nem fog sietni. A’ moderadok nagy örömmel vannak eltelve az uj kormány’ létrejövetelén, melly meglehetősen véletlenül történt, mi­után közhir szerint Madridban inkább számoltak progres­­sista kormányra. A’ progressista kormánynyal, mondják, czél volt, mivel a’ mostani cortesekben sok moderado elem van, uj választásokat rendelni. Az uj követkamarában túlnyomó progressista többségre számolva , czél volt en­nek segélyével a’ megállapított trónöröködési rendet meg­változtatni ; Montpensier herczeg’ nejét az öröködésből kihagyni, az országló királynőt férjétől elválasztva, Don Carlos’ fiával, Montemolin gróffal, adni össze. Ezt mond­ják a’ moderadokat pártoló franczia lapok; a’ progressi­­sták’ barátai pedig azt mondják, hogy a’ jelenleg Fran- *) A’ czikkben sem állíttatott, hogy nem látta volna szi­vesen. — Közlő: 257 KÜLFÖLD. FRANCZIAORSZÁG. Soult marsal dalmatiai her­­czegnek „maréchal général“-lá lett kineveztetése kemény kikeléseket idézett elő az ellenzéki lapok’ részéről, hogy a’ kormány ismét egy lépést ten a’ visszaesésben , midőn ekkép’ egy czimet a’ régi monarchia’ korából föleleveni­­tett. Minő méltatlanság ez, mond a’ Constitutionnel, 64*

Next