Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-10-22 / 971. szám

nos ünnepélyességek közt érkezett estveli 10 óratájban Trencsin’ városába, hol még az estve tiszteletére fáklyás menet tartatott. Másnap, oct. 9-én, fogadta a’ megye, Trencsinváros’ és a’ katonai tisztikar’ tisztelgéseit. Ennek végeztével a’ várost elhagyd mintegy 9 óratájon, ’s to­vább utazván, délután 3 órakor ért Budetinba, hol ő fensége gr. Csákyné’ várában megszállván, mind ebédre, mind pedig , mivel az utak az esőzés miatt megrongálva voltak, hálásra is az nap ott maradott. Oct. 10-én, kö­vetkező napon, Budetint elhagyva, Trencsinmegye’ kül­dötteinek kíséretében útját Árvamegyébe folytatta. A.-RUBIN. Trencsinmegye’ határánál e’ megye’ őt odáig kisért küldöttségétől búcsút vevén a’ fönséges utazó, Árvamegye’ határi küldöttségétől ünnepélyesen üdvözöl­­tetett. Innen útját A-Rubin’ városába folytatta, hol a’ tiszteletére felállított diadalívnél e’ város’ küldöttsége tévé ő fenségének szives hódolatát. A.­Rubinban csak kevés ideig méltóztatott a’ főlig mulatni, ’s még az nap, oct. 10-én, útját innen tovább Liptómegyébe folytatta. ROSENBERG. A’ főherczegnek láptómegyébeni fogadtatásáról Írja tiszt. levelezőnk: A’ honszerte magasz­talt magyarországi királyi helyt, főlig István, e’ megye’ határára, folyó évi octob. 10-én délutáni öt órakor meg­érkezvén,miután az őt ottan üdvözlendő küldöttség’ vezér­lete­ ’s szónoklatára megbízott első alispán közsajnála­tunkra megbetegedett, az elfogadást megelőző majdnem utósó pillanatban, nevezett választmányi szónok által csak egyszerű szavakkal ugyan, de senkinek tért nem engedő tisztelettel ’s lelkesedéssel üdvözöltetett, mit ő fensége tiszta magyar, honunk’ boldogitását lehellő sza­vakkal legnyájasabban megköszöne, és, a­ három szlécsi alapítványi javakhoz tartozó mezőváros’ jobbágyaiból alkotott paraszt bandérium’ előlovaglása mellett, állomási helyül eleve kitűzött Rosenberg’mezővárosába útját foly­tatta. Itten szent Zsófia nevű kincstári épületben meg­szállván , ’s eleve a’ vághi hidfőnél Rosenberg mezőváros’ tanácsa és a’ felszámlálhatlan nép’ sokasága által üdvözöl­­tetvén, szinte üdvözlő tisztelgésére ide érkezett Liptó-, Árva- és Turóczmegyék’ küldöttségeit, a’ megyebeli kincstári ur­odalmak’ tiszteit és az izraelita község’ kül­döttségét külön-külön elfogadd. Liptómegye’ küldöttsége’ érzelmeit szeretve tisztelt főispánunk b. Majthényi Antal egy kis politicai fűszerrel remekül tolmácsold, mit a’ főlig férfias erős hangon viszonozva, midőn a’ többi közt a’ kedélyekre olly erősen ható magyar egyéniséggel a’ hon’ szeretetét is megemlité, az által olly éljen­ vihart idézett elő, mellyet a’ szomszéd’ viszhangjai felfogva, még mesz­­szire elvihették, ’s ez által a’ jelen nem levő szomszédink­nak is tudtul adhatták , hogy az óhajtva várt magyar fő­­herczegi vendég körünkbe megérkezett. Ezt követé a’ liptói rendek által rendezett kétszáz teritékü ebéd, mely­­lyet több, de főképen másod alispánunk és a’ főjegyzőnk által ritka szónoki ügyességgel készített ’s előadott áldo­mások fűszereztek , mellyek’ egyikére ő fönsége, poha­rát emelve, ezeket mondá : „adjon isten minden jót, bő esztendőt, jó aratást, boldogságot, vigságot, éltessen az úristen mindnyájunkat, kedves honunk’ bol­ogitására.“ — Az esti kivilágitás szegényül ütött ki. — Másnap reg­geli nyolcz órakor, mintegy nemzeti nemző, e’ megyéből, számtalan szererencse-kivánatunk közt, ismét eltávozott, ’s a’ megyei rendek, Zólyom és Liptó közt létező Sturecz’ hegyére rendelt választmány által, a’ másod alispán’ szó­noklata mellett, tőle elbucsutanak. —­r. I. Törvényhatósági dolgok FEJÉRMEGYÉBŐL. Székes­fejérvár, odtob. 14-én. Tisztelt szerkesztő úr! Folyó hó’ 12-dikén tartott követválasztásunkról bővebb tudósítást ígértem önnek, sietek tehát szavamat beváltani. — A’ mi megyénkben előleges alkudozások’ utján meg nem történhetett, hogy tudniillik az ekkorig annyira ellentétben álló pártok, va­lamit kölcsönösen engedve, egyesüljenek, az a’ múlt na­pokban tényleg bekövetkezett. Az ellenzék, bizva ügyé­nek igazságában, ismeretes erélyével sikra szállt, köve­teit kitűzé és megválasztá; a’ conservativ fél pedig, meg­szállva az ég’ jóságos malasztjától, az ellenzék’ követvá­lasztási működését, ellenkitüzöttek melletti kilépéssel nem nehezité, ’s ez által az utasítások’ készítésénél a’ kü­lönböző nézetek’kölcsönös méltánylatát lehetségessé teve. — E’ tényleges összeolvadásnak szüleményei azon anya­­utasitások, mellyeket követválasztási ’s egyszersmind uta­sítási gyűlésünkből követeinknek adtunk, ’s a’ mellyek, bár néhol a’ coalitionalis szint magokon viselik, mert az ellenzék, látván a’ conservativek’jó szándékát, a’ kezében levő erőt egész mértékben használni a’jövendő végett nem akarta, mégis a’ haladó kor’ szellemének annyira megfelelők, hogy követeink becsülettel megállhatnak a’ haza’ szine előtt. — Lássunk csak azokból nehány pontot: elfogadjuk a’ közteherviselés’ elvét; fize­tünk háziadót, az alimentatió’ megváltá­sára ajánlott évenkénti egy milliót arány­lag viseljük; az abse­nti­sm­u­sra adót kivá­­nunk. — Milly metamorphosis! három rövid év’ lefor­gása alatt! — Múlt országgyűlési utasításainkon a’ nem­fizetés’ elve vörös fonalként van keresztülszőve; ’s ma már csupán a’ h­idiadótól borsódzik hátunk, mert még mindig azt hisszük, hogy született katonák vagyunk, ha­bár mint illyeneknek, mai időben, sem isten, sem ember hasznunkat nem veheti. —­ Akarunk országos pénztárt, ’s kivánjuk, hogy abból a’ fiumei vasút gyámolittassék; — kívánunk kényszerítő örökváltsági törvényt; kivánjuk az ősiség’ eltörlését; a’ kir. városok’ ügyének a’ múlt orsz.­gyűlési alsóházi szellemben elintézését. — Akarjuk min­den újabb sérelmek’ orvoslatát, a­­mennyiben azok az or­­szággyűlésen kifejlendő körülményekből, követeink által alaposoknak találtatnak. Akarunk követigazolási tör­vényt, addig a’ múlt országgyűlési gyakorlathoz ragasz­kodunk; akarjuk a’ protestánsoknak megadott vallássza­badságokat a’ nem egyesült görögökre is kiterjeszteni. — Igen sok jót akarunk még, mi az által még több , hogy követeinknek meggyőződése részletes minutiakkal lenyű­gözve nincs , sőt kimondtuk nyíltan és végzésileg , hogy a’ vezérelvekkel ellenkező pótló utasításokat követeinknek adni nem fogunk, hanem a’ részletekben tartoznak mago­kat, a’ követválasztás és anyautasitásnál nyilatkozott va­lódi többség’ szelleméhez alkalmazni. — Ez utóbbi végzést sokan a’ conservativek közül inpracticusnak mondották, és elfogadni nem akarták; de az ellenzék, tiszta szándék­kal lévén ’s illyet tevén fel másokról is, illy körülmények közt, nem látá lehetségesnek egy más véleményű többség’ alakulását, azért a’ kölcsönös becsületességre alapitott végzés’ fentartását is practicabilisnak hivé, ’s azt, mint a’ tényleges egyesülésnek megtestesült igéjét,jegyzőkönyv­be igtatni kiváná, mi meg is történt — Őrködjék tehát a’ magyarok’ istene egyesülésünk felett, ’s úgy legyen annak jutalma, vagy a’ nemzet’ átka, azok felett, kik az egyesüléshez járultak , a’ mint szándékuk tiszta honsze­retet, vagy kiszámított fondorkodás vala. — Isten önnel! ZÁGRÁB , oct. 6-án 1847. — Számtalan felszólalá­sok létettek már a’zágrábi német’s illír újságok­’ hirtelen, elferdített ’s mondhatni gonosz közléseik ellen — a’ n. m. helytartótanács is rászalta eljárásukat, de azért ők rágal­maikkal fel nem hagynak: ugyanis az ilir újság utósó gyű­­lésünkrőli tudósitásában azt állítja, hogy minden szólót feljegyzett, ’s az egész világ előtt képes bebizonyitani, hogy a’ többség az ikirek’ részén volt, és igy szeretve tisztelt elnökünket egyenesen gyanusitja ’s rágalmazza, olly elnököt, kinek akár egyéniségét ’s loyalitását, akár alkotmányosságát ’s tudományosságát tekintsük, csak bizodalmat, szeretetet ’s tiszteletet gerjeszthet. De, ne­hogy tisztelt elnökünk’ szerénysége ellen vétsek, áttérek a’ tárgyra. — Főispánunk, magánosan ’s tanácskozás alatt, mindent elkövetett a’ RRket arra birni, hogy a’ tart. gyűlésre követeket küldjenek, de a’ RRek, több fon­tos 's a’ t. hatóságokhoz intézett körlevelekben kifejtett okoknál fogva, ezt nem tehették, elnökünk tehát kény­telen volt törvényparancsolta kötelességét teljesitni, ’s a’ többséget maga meggyőződése ellen kimondani. Ha tehát az ilir tudósitó szerint a’ többség az ilir részen volt, valljon miért nem tett a’ gyűlésen észrevételt, miért nem követelte az elnöktől a’ szólók’számitását, miért nem mu­tatta elő önjegyzését? *) Emlékezzék vissza az ilir con­servativ a’ történtekre, midőn az elnök’ részéről felszó­litás létetett, valljon akar-e még valaki szólni, — ha az alkotmányos rész nem volt volna meggyőződve, hogy a’ szólók’ többsége részökön van, valljon nem gyakorolták volna-e jogaikat azok, kik még nem szólották ? A’con­servativ ilirek ezt nem tehették , mert mindannyian szó­lották. — Valljon nem vetették volna-e a’ mérlegbe az egytelkes nemesek’ szavazatait , kik a’ horvát-magyar szólókat vivat­tál ’s nem zsiv­o­val fogadták ? mindezt bi­zonyosan tudta jól a’ conservativ tudósitó, meg volt győ­ződve , hogy ha számot kérne, azonnal felvilágosítást nyerne , ’s jobbnak vélte rágalmát ’s gyanúsítását le­rakni azon lapba, hol a’ valódiság nélkülöztetik, ellenmondás pedig vagy felvilágositás fel nem vétetik.­­ A’ kegyelmes királyi meghivó levelek hozzánk is megérkeztek, a’ tart. gyűléshez latinul, magánosakhoz ré­szint latin, részint magyarul. Egy udv. parancs is érke­zett megyénkhez, a’ tartományi gyűlésre küldendő köve­tek’ ügyében, mellynek következtében folyó hó’ 14-ben ismét rendkívüli közgyűlésünk leend. GÖMÖRBŐL, Rima-Szombat, oct. 9-én. Még meg sem nyugodtak e’megye’ BR-ei, a’ tartós munkássá­got kipihenők, már is újabb munkára szólita fel őket a’ hongyülésre meghivó kir. levél’ megérkezése ’s annak folytában hirdetett közgyűlés’ tartása. Kettős volt a’ f. hó’ 8-ra hirdetett közgyűlés’ czélja; első a’ leérkezett meghivó levél’ kihirdetése, második az országgyűlési uta­sítás’ tanácskozás alá vétele. Mi az elsőt illeti: itt meg­történt az , miért egybehivattunk. Felolvastatott és ki­­hirdettetett a’ kir. kegy. meghivó levél, de a’ második tárgyat tekintve, nem elégittetett ki sokak’várakozása, mert az utasítások’ fölvétele a’ követválasztó gyűlést kö­vetendő napokra halasztatott. Gyűlésünket főispáni helyettesünk maga vezette, ’s fájdalom, hogy a’ közötte, — a’ megye’ szeretetét annyira biró elnök és a’ me­gye’ BB-ei közt ez alkalommal vitatás’ tárgyává tett jog­kérdés erős és kedvetlen tusára szolgáltatott alkalmat. — A’ hongyülésre meghivó kir. kegy. levél’ felolvasása után ugyan is, vezérszónokunk Sz. K. kezdette meg a’ tanács­kozást, előterjesztvén, hogy mennyiben az idő rövid, ’s igy a’ követválasztást messzire halasztani nem lehet; ellenben minthogy a’ választásra egy 15 éd napnál ke­vesebb időt adni még sem lehet, a’ BR. a’ követ­választó gyűlést folyó hó’ 23-dik napjára tűzzék ki úgy, hogy azt követő napokon legyenek az utasítások is fel­veendők és tárgyalandók. — Felkiáltásban nyilatkozó általános helyeslés követvén szónok’ előterjesztését, elnök főispáni helyettesünk a’gyakorlatnál fogva elnöki jogai­hoz tartozandónak követelte a’ választó gyűlés’ tartásá­nak ideje és helye’ kitűzését, ’s igy, mivel ő jogaiból sem­mit sem engedhetne, előbb kérte a’ B­ét jogainak sér­tetlenül leendő megtartására; majd figyelmeztette őket, miképp állásánál fogva, megszorítani kivánt elnöki jogai vé­delmére kénytelen lesz az esetet illető helyre följelenteni; végre komolyan nyilatkozott, hogy hivatalától megválni készebb, mintsem az eldődei után rámaradt jogot semmi­sülni engedje. Minden kijelentés sikeretlen volt, a’ RR. erősen állottak jogaik mellett, és 3 szónokot kivéve, — egy részről azért, mert a’ gyűlés’ tartásának ideje’ megha­tározása mindig az összes tanácskozó RRet illette; más részről azért, mert a’ követválasztásnál a’ főispánoknak’s azok’ helyetteseinek még csak kijelölési joguk sincsen, de azért is, mert a’ követek’ meg nem választása’ esetében a’ felelősség nem a’ főispánokra’, azok’helyetteseire, de egye­nesen a’ megye’ közönségére nehezül, a’ vál. gyűlést 23-án e’ hónak megtartatni sürgetvén, elnök főisp. helyettest a’ többségnek kimondására többszörösen felhívták, a’ mikor is elnök ő mltga a’ Rima-Szombatban tartandó követvá­lasztó gyűlés’ idejéül f. hó’ 23 ik napját kijelentvén, át­tértek a’ BR. a’ második tárgyra, arra t. i., ha a’ követi utasítások jelen gyűlésen fölvétessenek-e vagy sem? Szá­mosan voltak, kik azért, mivel a’ gyűlés’ felveendő tár­gyai közé különösen ki volt tűzve a’ követi utasítás’ föl­vétele, azt, mennyire választmányilag befejeztetett, föl­vétetni már csak azért is sürgették, nehogy a’ gyűlés’ pontos nem köröztetésének sokszor szándékosan is elma­radható oka melly most főerősségű­l használtatott az ellenvéleményüek által — visszaélésre nyisson tág utat; de a’ többség azért, mert e’ gyűlés a’ serki járásban ide­jében nem közöltetett, holott az utasításadás, mint olly lényeges jog’ gyakorlatából kizárni nem lehet, — az el­halasztás mellett nyilatkozott már csak annyiban is, meny­nyiben a’megbizott választmány javaslatával egészben még el sem is készült. —■ Be jön így fejezve e’ gyűlés’ érdekes ré­sze ; most ígéretünkhöz képest elmondjuk a’megyei mozgal­mak’ reménydus eredményét. Múlt hó’ 29 án S.-Gömörön a’ 116 főből álló intelligentia abban, hogy a’ megye’ első köve­tének Sz. K. választassák, bele nyugodva, midőn a’ 2-ik követnek megválasztani kivánt D. P. minden felszólítást visszautasított, követségre nevezetes többség által R. F. jeles ellenzéki tag lön N. K. főjegyző’ ellenében felfogva. E’, megyénkben olly régi időtől hatalmas befolyást és főszerepet játszó urnak e’ lépés nem volt ínyére, ő hiveivel N. K. vitette követnek mindaddig, mig nem messzire számitott politicájával , folyó hó’ 6-án ismét Gömörön legmeghittebb emberei által oda munkált, hogy D. P. küldessék követül. Nem lehetett a’ mesteri kézzel font kiszámitást által nem látni, de meghiúsult az akkor, midőn a’ tántoríthatatlan hazafi D. P., számos baráti’ ké­résének engedve, első határozott nyilatkozatának ellenére a’ követséget elvállalni ajánlkozott. Most már hisszük, hogy Gömör’ ege felett a’ béke’ angyala őrködik, hisszük, hogy a’ megye’ ereje megtörni nem fog­ — Négyen. ul Bizonyosan úgy számított, mint a’ német újság, ki az óvásttevőket 600-ra rugtatta. — Közlő: 265 K . I, F­Ö­L­D). FRANCZIAORSZÁG. Miközben az algíri lapok Aumale herczeg’ ünnepélyes fogadtatását ’s oct. 5-én helytartóságába iktatását leírják, a’ párisi lapok’ második­szülött fiának, a­ négyhetes Guise herczegnek halálát jelentik. Orleans herczeget, ki, kocsijából lezuhanva, veszté életét, nem számítva, ez az első halál, melly Lajos Fülöp’ számos tagú családából egyet elragadott. A’ hajdani westphaliai király, Jérome Bonaparte, ki a’ kamaráktól kérve engedelmet Francziaországba vissza­térni , ott ezen kérelem’ megadása a’ kormány által elle­­neztetett, de egyszersmind ígéret tétetett, hogy egyes esetekben nem fog a’ kormány a’ család’ valamellyik tag­jának Parisba jövetelében akadályt emelni, jelenleg fiá­val, Bonaparte Napoleon­al együtt, Párisban van, ’s kö­zelebb a’ királynál voltak elfogadáson­ Oct. - bén egy királyi rendelet jelent meg, melly a’ törvény által felhatalmazott 350 millió kölcsönből 250 milliónak fölvételére nov. 10-két tűzte ki. Három száza­dékos státuspapirok fognak kiadatni a’ legjobb föltétel mellett ajánlónak , ’s a’befizetés nem egyszerre, hanem huszonöt ízben havonként, tehát két év alatt fog történni. A’ franczia kormány által ápr. 1-től 1814-en fölvett pénzek’ összege : 2,629,200,759 frank; ebből 1,536,623,925 f. a’ júliusi forradalom előtt 1,092,576,834 f. a’júliusi forradalom után. Ezen összegek a’ státuskincstárba valósággal befolyt pénzeket teszik ’s nem csupán a’ névszerinti kölcsönöket, mellyek különböző árkeleten szereztettek. A' névszerinti összeg, mennyi a’ státusadóssági könyvbe beíratott: 3,423,992,512 frank. Középszámitással következő árkelet szerint szereztettek meg a’ kölcsönök, az ötszázadékosak 75 fr. 27 cent.; a’ négy századékosak 98 fr. 65 cent.; a’ három századé­­kosak 80 fr 82 ■/* centime-al. 1830-an januárban és 1844- ben decemberben állott a’ franczia hitel legjobb állapot­ban. Az utóbbi alkalommal három századékos státuspa­­pirokra 84 fr. 75 centime-jával kapott kölcsönt, 1830-an pedig négy százalékos státuspapirokra épen 102 frankon kapott kölcsönt, ’s mivel két frank a’ befizetés’ kezelésé­nél leszámittatik, tehát akkor a’ névszerinti érték szerint történt a’ kölcsönvétel. Ápr. 1-én 1814-en a’ státusadós­ság öt százalékos beírásokban volt: 63,307,637 ft. évi kamat. Jul. 31-én 1830-an, miután a’ törlesztő pénztár sokat be­­vásárlott, maradt: 66.

Next