Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-12-03 / 995. szám

abból, hogy az 1790: 10. nem valóság. Az általános monarchiai kormány, mellynek a’ magyar kormány alá van rendelve, nem alkotmányos, ’s miután minden ha­talom a’ maga’ körét terjeszteni, természetesen igyek­szik , ezen általános monarchiai kormány a’ mi haladá­sainkat az alkotmányos reform’ terén el nem fogadja, ’s azok’ gátolására a’ m. kormányt is szorítani akarja; már ha a’ kormánynak az országban nincs többsége, azt fogja mondani: engedelmet kérek, én ezt nem vihetem keresz­tül, mert nincs többségem , ’s ez alkalmat fel fogja hasz­nálhatni némi concessiók’ kivivására, és higy az ellenzék’ itthoni többsége a’ m. kormányt, a’ monarchiai kormány’ ellenében fedezi ’s biztosítja. De ha itt a’ kormánynak többsége van, ’s be akarnak hozzánk hozni mindenféle al­kotmányellenest , és a’ m. kormány azzal menti magát: „nem lehet, mert törvény van“ — erre azt fogják rövi­den felelni: „so lassen sie ein Gesetz machen, sie haben ja die Mehrheit.“ — Én tehát nem is úgy mint pártvezér, hanem mint alkotmányos magyar, azt kívánom, hogy a’ kormány minket kevesebbséggel kormányozzon, csak igy remélem, hogy alkudozás’ útján valamit részünkre kiviv­­hat az alkotmányos mezőn. Egyébiránt, mivel Cs. követe inconsequentiával vá­dolt, hogy quitt-ek legyünk, én is megemlítem egy pár inconsequentiáját: Cs. követe midőn azokat, mik iránt a’ pesti indítványban aggodalom fejeztetik ki, ’s mik már 1825-ben aggodalmat okoztak , megvitatás nélkül elfog­adni nem akarja , ugyanazokat a’ baranyai indítványban, mellyben szinte benfoglaltatik, — pártolja . Én nem aka­­rom Cs. követének constitutionalis theoriáját kétségbe vonni, csupán a’ vádolás szóra jegyzém meg, hogy a’ fölséget magát vádolni nem lehet; ha pedig Cs. követe azt hiszi, hogy király és kormány különböznek , akkor hogy mondhatja, hogy ő fölségét vádoljuk ’s illegálisok vagyunk, holott minden panaszunk csak a’ kormány ellen van intézve. Azon vád, hogy mi a’ valódi majoritás’ nyi­latkozását mellékutakon akadályozzuk, inkább illik a’ ba­ranyai indítványra, mert ha a’ baranyai indítvány elfog­adtatnék, kérdés? van-e utasítások’ többsége arra, hogy az abban foglalt tárgyak mindenekelőtt orvosoltassanak. Egészen máskép’ áll a’ mi indítványunk, mert mi a’ vá­laszfeliratban orvoslást nem kérünk, csupán a’ reform’ aka­dályait ’s ezek’ következéseit soroljuk elő, ’s e’ tekintet­ben, hogy p. o. az említett tárgyak csupán például szol­gáljanak, eléggé meg vannak vitatva, mert erre elég csak annyit tudni, hogy történtek egyoldalú intézkedések a’ törvényhozás’ mellőzésével. Veszprémnek, kinek hosszú elszámlálása szerint 100 esztendőre esik 32 administrátor, azt jegyzem meg, hogy most egyszerre van 32 , ’s ha ezek azért küldettek a’ me­gyékbe , hogy ott rendet tartsanak ’s a’ kicsapongásokat orvosolják, ugy, noha átlátom, hogy a’ megyékben sok orvosolni való van, ezen orvosságot egyszerre nagyon is soknak találom, ’s részemről megköszönném , ha egy nap alatt annyi orvosságot akarnának beadni, mennyi egy évre való. Győr’követétől pedig, ki arra intett, hogy reform iránti kivánataink’ előterjesztésében válaszszuk meg az alkalmas pillanatot, azt kérdem : mikor van hát ezen alkalmatos pillanat, akkor-e, mikor a’ monarchia veszélyben lesz, ’s tőle valamit kicsikarhatunk, — vagy most, midőn béke van,’s neki a’ mi áldozatunkra szüksége nincs ? mellyik e’ kettő közül legalisabb ? Napoleon mi­dőn az ellenségtől szorongattatván, összehitta a’ maga­alkotta servilis senatust és kamarát, ’s ezek jogaik iránt repraesentáltak hozzá, azt mondá nekik : akkor szóltatok volna, midőn reátok nem szorultam, ’s becsülni tudnám nyiltságtokat, most midőn szorultságommal visszaéltek, megutáltak, így, ha mi p. o. katonaadáskor állnánk elő kivánatainkkal, méltán azt mondanák : hiszen nektek is szükséges, hogy az ország védelmeztessék, ’s ha van al­kalmas idő, midőn azon irányt, mellyet követni akarunk, a’ kormánynak legjobban ajánlhatjuk, az épen most van, midőn subsidium’ esete fenn nem forog,’s hatalma’ csonkí­tására nincs alkalmunk ’stb. Egy óra lévén, az ülés eloszlott. 11-ik ker. ülés, nov. 26-án. Elnökök, jegyző ’s tárgy, mint tegnap. Simon (Sopron): Örömét fejezi ki a’ nemzeti nyelv’ diadalán , mellyet az a’ jelen országgyűlés’ kezdetén az által kivívott, hogy ő fölsége’ ajkain zengett; azonban még a’ magyar nyelvre nézve nincs minden bevégezve ; midőn Sopronmegye’ hivatalos levelei, azon okból, mivel érthetetlen, azaz: magyar nyelven irvák, legközelebb is visszaküldettek ; mig ez igy van, addig nyelvünk nincs még természeti jogaiba visszahelyezve.­­ Ugyanazért, midőn a’ válasz-feliratban ő fölsége iránt hálaköszönetet kíván kifejezni, ezen hálaköszönetet főkép’ a’ kir. előadá­sokra vonatkozólag nyilvánítja , remélvén, hogy azok, pusztán írott malasztok nem maradnak. — A’ mennyiben a’ múlt országgyűlésről felterjesztett sérelmek nem orvo­­soltattak, azt óhajtaná, hogy a’ jelen országgyűlés azok’ fonalát felfogva, megszüntetésüket újólag szorgalmazza, ’s e’ tekintetben a’ pesti indítványhoz örömest járulnat; de mivel abban ollyan tárgyak is foglaltatnak, mellyeket küldői sérelmeseknek nem tekintenek, kik különösen az uj rendszert nem sérelemnek, sőt az 1723 . 53. t.cz. vég­rehajtásának tekintik, — Baranyát pártolja. Jankovich (Pozsega): A’ kormányt absolut iránynyal vádolni ’s épen akkor, midőn a’ törvényhozást olly reformokra hivja fel, mellyek’ létesítését a’ nemzet is óhajtja, ’s midőn az a’ negativitás’ terét elhagyva, a’ po­­sitivitás’ terére lépett, mit a’ kir. előadások kétségtelenül igazolnak, — helyesnek nem tartja. A’ kir. előadások’ csatolmányai felől olly hitben van , miszerint azok a’ tör­vényhozó testületet üdvös eredmények’ létrehozására ve­zérlik , akár tetszenek Mármaros’ követének, akár nem. — Beszél azután az ellenzék által kizárólag magának tu­lajdonított hazafisági egyedárusságról ’s alkotmányfentar­­tási szerepről, Csongrád’ követét viszhangozva. A’ kül­földi politicába avatkozást szinte nem helyesli, az ilir párt ’s zágrábi püspök elleni kikelést pedig még most lovagi­­atlannak tartja. — Az uj rendszerben sem lát sérelmet, a’ partiumokra nézve igen, de ezt is eloszlatottnak látja a’ kir. előadások által. Újhelyi S. (Ugocsa): Évenként Pesten tartandó országgyűlést ’s felelős kormányt kíván. A’ pesti indít­ványt a’ borsodi modorban pártolja. Mericzay A. (váczi kápt.): Pestmegye’ indit­­ványt tevő követének egyéniségéről magasztalólag szólva, kijelenti, hogy bármennyire tiszteli is Pest’ követének sok politicai elveit, ’s hízelgő szólóra nézve az, hogy vele sokakban egyetérthet, kénytelen megvallani, miszerint a’ jelen kérdésre nézve a’ baranyai indítvány meggyőző­déséhez közelebb áll. Jozipovich A. (turmezei gróf): Horvátország’ állapota nemcsak hazánkban , hanem külföldön is ismere­tes , ’s ezen rendetlen állapot’ okát leginkább abban ke­resi és találja fel, mivel a’ kormány a’ zavarok’ okozóit megbüntetni elmulasztja. Emlékezetbe hozza szóló , mi­kép’ a’ múlt országgyűlés által Horvátország’ ügye sére­lemnek már elismertetett ’s kimondatott, ’s e’ tárgyban egy küldöttség is neveztetett ki, melly azonban munká­latát mai napig sem adta be. Annál csodálatos­ , hogy ezen világszerte ismert állapotot, melly iránt Zágrábme­­gye ’s Turmező minden hatóságot felhívott, némellyek itt ismerni nem akarják. — Verőcze’ követének azt feleli, hogy hiszen maga is megvallá, miként az egész Corpus Jurisban nem talál a’ tartománygyülés’ rendezéséről szóló törvényt, — ’s nem lévén törvény, melly a’ nemeseket kizárja; természetesen minden nemesnek fenn van rész­­vevési joga. A’ municipális jogokat, horvát­ létére , nem ismeri. — Csongrádm. követét, ki szólásszabadsága’ kor­látozásáról panaszkodott, utasítja Zágrábba, hogy lásson példát, mennyire tiszteli egy bizonyos párt, mellyet a’ B.P. Híradó ilir-conservativnek nevez, a’ szólásszabad­ságot. A’ pesti indítványt pártolja: S o m s i d i P. (Baranya). A’ turmezei grófnak vá­laszolóig megjegyzé, mikép’ a’ kormány most két éve, Péter és Pál’ napján , a’ rakonczátlankodók ellen egész erélylyel ’s hatalommal lépett fel, ’s a’ rendet katonai erő­vel is , bár némellyek áldozatul esének, helyreállítani késznek mutatkozott, ’s ezen tény által a’ turmezei gróf’ állítását teljesen megczáfoltnak hiszi. Előrebocsátván azután, hogy az egymásról kölcsönösen feltett bona tides’ alapján bocsátkozhatni alapos discu­sióba,’s hogy sajnálva hallá, mit Zemplén’ követe mondott, hogy t. i. az alkot­mányos életre nézve csak az ellenzéknek vannak érdemei, holott pártok nélkül alkotmányos élet nem lehet, — szóval, hogy a’ jó szándék’ kölcsönös elismerése nél­kül nem lehet alkotmányos vita, ’s pártok nélkül nem lehet alkotmányos élet, — ’s kijelentvén, hogy indítványa’ tételekor sem valami uj philosophiáról, sem valami mesterséges taktikáról nem gondolkozott, az inditványára tett észrevételeket három részre osztja, a’ szerint a’ mint azok a’ külpolitikára, vagy az örökös tar­tományok’ viszonyaira, vagy különösen a’ magyar kor­mány’ jelen állapotára vonatkoznak. Az elsőre megjegyzi, hogy azon férfiút, ki 30 év óta olly európaiig elismert ügyes tapintattal kormányozza Ausztria’ külügyeit, a’ 32 évi béke’ főbb garantiájának tartja, avagy nem e’ szakbeli bölcs belátását igazolja már csak az is, miszerint az 1830. franczia alkotmányt, — mert látta hogy életrevaló —■ azonnal elismerte, midőn a’ spanyol alkotmány feletti vé­leményét felfüggeszti. A’ másodikra: az örökös tartomá­nyok’ alkotmánytani helyzetét, mellyet alkotmányossal felváltatni szóló is óhajt, — nem a’ kormány’ absolut ten­­dentiájának, hanem a’ középkori falumnak tulajdonítja; — akkor ugyanis a’ féktelen aristocratia’ korlátozása nem alkotmányrablási vágyból, hanem egyenesen a’ népek’ ér­dekében történt, ’s igy nem kizárólag Ausztria, hanem a’ kor’ irányzata volt. A’ harmadikat t. i. a’ magyar kormányt illetőleg, ha az 1790: 10. csak azért emlittetnék a’ pesti javaslatban, mert a’ BR. némi változásokat óhajtanak a’ kormányrendszerben, mellyek erősb életet adjanak a’ tör­vénynek , — ez ellen semmi kifogása nincs , de a’ dolog nem igy van állitva, mert azonnal 5 — 6 sérelem soroltatik elő. A’ pesti indítványban tehát szinte van gravamen, öt hat pontban, ’s mégis az mondatik szóló’ pártjáról, hogy gravaminális térre szorítja az ellenzéket. Szólónak azt vetik szemére, hogy minden sérelmet fel akar terjeszteni, mi a’ múlt országgyűlés előtt történt; ő ellenben azt mondhatja a’ pesti inditványról, hogy mindent el akar mellőzni, ’s csak azokat terjeszteni fel, mik a’ múlt or­szággyűlés óta történtek.— Szóló a’ maga’ indítványát a’ pestinél legálisabbnak is tartja, mert ő olly sérelmeket kívánt megemlittetni, mellyek már elismertettek, ’s egy­szersmind az újabbak iránt is intézkedéseket tenni javas­­lott, mig ellenben Pest ollyakat is, mikről még vitatko­zás lesz. A’ kormány és király közti megkülönböztetésre nézve azt jegyzi meg, hogy vannak ugyan törvényeink, mellyek azt mondják, hogy „Imperium et gubernium sit apud K. majestatem,“ de ő e’ felett nem vitáz,csak any­­nyit kíván, hogy az ellenzék ne csak amúgy tetszése sze­rint alkalmazza, vagy vesse el az elvet, ’s ha a’ roszat a’ kormánytól jöttnek mondja, ismerje el, hogy a’ jó is at­tól jó, — ’s emezt kir. kegyelemnek, amazt kormánybün­­nek tulajdonitani nem lehet.— Szóló is elmondhatja ma­gáról, mit Pest’ k. mondott, hogy t. i. ugy áldja meer isten, a’ mint sikert akar. Akar szóló sikert ’s remél­nék, de erre nézve a’ pártoknak egymáshozi közeledését szük­ségesnek tartja; közeledhetnek pedig a’ pártok egymás­hoz addig ’s annyiban, meddig ’s mennyiben a’ közeledés elvfeláldozás nélkül történhetik. — Hogy tehát közele­dési szándékát szóló tettleg is megmutassa, örömest bele­egyezik abba, hogy a’ válaszfelirat Mosony szerint mó­­dosittassék. Hunkár A. (Veszprém): Meghiszi, hogy a’ kor­mány jót akar és szándéka tiszta, de kénytelen tapasz­talni , miszerint az eredmény, melly eljárásaiból foly, gyakran rész. Rendet kíván, de csak törvényes értelem­ben, ’s ollyat, melly a’ törvények’ kifolyása legyen. Azon magas, de méltó állása nyelvünknek, mellyre az ő felsége által emeltetett, csak azon 300 esztendős adósság’ kivál­tása, mellyet még I. Ferdinánd király tőn, midőn koro­náért csak szép szót adott, — ez azonban ’s a’ nádorvá­lasztás’ megerősítése, hálára kötelezők, ’s ezt szóló öröm­mel adja meg ; de kívánja megmondani azt is, a’ mi fáj, kívánja tehát, hogy a’ felírásban fájdalom is fejeztessék ki, de egész általánosságban, minden keserűség nélkül, — ’s e’ mellett az évenkénti pesti országgyűlést is pártolja. Ruttkay I. (Zólyom): Arany korszakot lát fel­­tüntnek, ’s óhajtja, hogy ez tartós és végetlen legyen. Magyar szót hallván királya’ajkain, könnyezett örömében, ’s hitet nyert, hogy a’ magyar élni fog, mert nem sybarita vár többé. Pest’ értelmében köszönetet szavaz, de egyszer­smind az ország’ állásának hű képét is mellé akarja csatol­ni ; felelős kormányt ’s évenkénti országgyűlést kíván. — Azon baranyai állításra nézve, hogy az ausztriai és magyar érdekek elválasztva nem kormányozhatók, megkülönböz­teti a’ szellemi és anyagi érdekeket; az utóbbiakra nézve látja az összefüggő intézkedés’ lehetségét, de a’ szellemi téren , hol t. i. absolut és alkotmányos elvekről van szó, — nem tartja azt lehetségesnek. Gr. Széchenyi I. Olly értelemben van szóló, mintha szerénytelenség volna (mivel Magyarország’ pil­lanatai drágák), másodszor is felszólalni; de minthogy a’ jelent olly pereznek tartja, mellyben a’ „lenni és nem lenni“ körül forog a’ kérdés, ezért óhajtja nézeteit újab­ban is előadni, ’s talán, mint az uj politica’ egyik veteran közlegényének, szabad még nehány szót szólnia. Vádolta­tok, azért, hogy a’ múlt alkalommal illy komoly tárgyról olly nevettető humorral beszélt , most tehát komolyan figyelmeztetve, de nem ingerelve és nem veszekedve óhajt még némellyeket előadni. (Szerencsének tartja ugyan a’ pártok’ létezését, de más részről állítja, hogy vannak kér­dések, mellyeknél a’ pártoknak el kell hallgatni, ’s mely­­lyek felett csak a’ honfinak kell és szabad nyilatkozni. Illyennek tartja a’ jelen kérdést is, és olly pontnak, hol a’ nemzet’ sorsa jobbra vagy balra dőlni fog). Ő tehát előadja nézetét, ha ugyan még nem késő, lesznek talán, kikre okai hatni fognak, noha capacitationak nem igen szokott helye lenni ott, hol a’ pártok ugy állanak mint nálunk, ’s a’ kérdések előre kicsinálvák. Szónok még a’ régi alkotmányos gályának veterán hajóslegénye; illusio’ embere soha sem volt, de úgy látja, hogy biborodik fe­lénk hajnal, ’s Isten Mária úgyse’ kiviszszük mocsáriból az alkotmányos bárkát, de ezt sem Pest’, sem Baranya’, sem Csongrád’ követe, sem Mosonymegyének egy bizo­­­nyos követe nem tehetik egyedül, hanem mindnyájan együtt, kezet fogva. — Mielőtt Borsod és Tornamegyék’ követeinek előadása’ irányában, állásának elemezésébe bocsátkoznék, egy megjegyzést kell tennie; sokszor ve­tették már szólónak szemére, hogy magáról sokat beszél, azonban állása személyétől, míg meg nem hal, elválaszt­ható nem lévén, természetes , hogy előadásából személyét ismét nem hagyhatja ki. Állása sokak előtt rejtély, nem foghatván meg, miért jött ő ide? És ki kül­dötte őt ide ? Erre azt feleli, hogy senki által küldve nincs, mert holmi levélhordozó szerephez semmi rokon­­szen­vet nem érez; — ’s nem is kérdé senkitől, hogy jöjjön e ide? — hanem megkérdezte Széchenyi Istvánt, a’ tek. R- nek alázatos szolgáját, ’s egyenesen és egyed­.­ az ő parancsolatjából, Mosonymegye’ rendeinek egy kis hozzájárulásával van itt. Ugy áll itt szóló, mint Mosonymegye’ megbízottja, ’s mint illyen, utasitását szo­rosan meg fogja tartani; egyébiránt minden utasításnak megvan annyi elasticitása, hogy abból jó ember jót, rosz roszat tehet. — A’ kormánynak nem küldötte, annak tit­kait nem tudja, hanem a’ most igazgató kormányférfiak’ hon iránti jó érzelmeit ’s akaratát jól ismeri. Vannak ott férfiak, kik a’ négy fal közti erényeket szeretik gyako­rolni, ’s csak ezen ország’ javára törekednek ugy, hogyha látja őket, akaratlan kalapjához nyúl; bár különben van­nak emberek, kik előtt még jobban fejébe szorítja. Hiva­talára nézve, mellyben Tomna’ követe törvényellenest lát, mintha a’kormány az ő személyében valami keserűt csúsz­tatott volna be, mint szokás beadni ostyában a’ pilulát — egyszerű helytartótanácsi tanácsos ’s egy sectioban kikül­dött elnök, ’s igy nem valami embrió-minister, valami pseudo-hid- és ut-minister. — Azt mondják, hogy miért nem várta meg az időt, az országgyűlést, a’ mikor törvé­nyesen történhetett volna mindez? Azért, mivel úgy gon­dolkozott, hogy három év hosszú idő, ő pedig öreg legény, addig talán ki is dőlhetne a’ hámból, ’s nem árt, ha közel lesz azokhoz, a’kik főznek, ’s talán még tőle is kérnek egyben vagy másban tanácsot. — Miért lett követ­­elő- 370

Next