Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)
1847-09-19 / 952. szám
Vasárnap 95* September 19. 1847. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a’ megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. hr Előfizetési fölhívás a’ Pesti Hírlap’ f. évi octob. 1-ső napjával kezdődő évnegyedi (oct.—dec.) folyamára. Az országgyűlésről lapjaink terjedelmes és pontos tudósításokat közlendenek. Előfizethetni Budapesten boríték nélkül: 2 ft 48 kr., postán borítékban hetenként 3-szer küldve: 3 ft 42 kr., hetenként 4-szer küldve: 4 ft 6 krral pengőben. — Az előfizetés elfogadtatik Pesten a’ kiadóhivatalban (hatvani utcza Horváth-ház 583. sz.) és minden kir. postahivatalnál. TARTALOM. Halálozás. Az örökváltság körül. IV. Fiumei vasút. Fővárosi újdonságok. István főherczeg’ körutja. Törvényhatósági dolgok: Hont (közgyűlés.) Nógrád (pótlék közlés.) Fejérvár (életbiztosítás.) Külföld. Hirdetések. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. HALÁLOZÁS. Szitányi Ullmann Móricz János, sz. Gergely pápai rend’ keresztes vitéze, több vmegye’ tbirája, sz. kir. Pestváros’ választott polgára, sept. 15-én délelőtt 8. órakor, szélhüdés’ következtében, életének 65-ik évében — rögtön meghalt. A’ boldogultnak a’ központi vasút’ ügye’ előmozditása körül érdemei feledhetetlenek. Tetemei a’ családi sírboltba tétetnek. Az örökváltság körül. IV. *) Hazánk az európai tartományok közt kiterjedésére nézve a’ nagyobbak közé tartozik , ’s ugyanazért nehezebb nálunk az agrariai törvényhozás, mint más kisebb tartományokban. Mig a’ törvényhozás’ tárgya csak az ember, szenvedélyeivel ’s bűneivel ’s különböző viszonyaiban hazája és polgártársai iránt, addig a’törvényhozó az észjog’alapjain fejti ki elveit, mellyeknek hatása , legyen az jó vagy rész, mindenesetre általános ’s az egészre mint az egyesekre egyaránt kiterjedő; de midőn még egy más factor is tekintetbe veendő, t. i. a’ földbirtok , akkor sulyosb a’ törvényhozó munkája, mert a’ törvény’ hatása a’ földbirtok' mennyisége és minősége szerint különböző. — Agrariai törvényeinkben, vagy is az úrbérben , a’ régiben mint az újban , nem kerülték ki ezen nehézséget; hatásuk az ország’ különböző vidékei szerint különböző, mert miután a’ mindenütt egy kaptára szabott úrbéri szolgálat nincs semmi arányban a’ jobbágytelek’ megyénként változó kiterjedéséhez ’s minőségéhez, a’ jobbágy’ állapota is különbözik az országban, ’s az ötvennégy napos szolgálat hol nyomasztó haszonbér, hol csekélység. — Ezen állapot’ ingatagságát még növeli, a’ porták’ rendezetlen állapota’ következtében, az aránytalanul felosztott hadiadó, a’ katonai élelmezés’ egyenetlen súlya, a’ háziadónak évenként ’s megyénként változó terhe; úgy, hogy nincs ember, ki az adófizető’ állapotát az egész országban tökéletesen ismerné. Igaz, hogy ezen aránytalanságoknak egy része meg fog szűnni, ha majd a’ közteherviselés el lesz fogadva, a’ földesúri szolgálatok’ aránytalansága azonban a’ törvény által van szentesitve,s így jogtalanság volna a’ szolgálatok’ arányát a’ telek’ constitutivumához szabni, ’s azért a’ megváltásnál csak a’ jelenlegi állapot vétethetik alapul. Ha azonban az úrbéri szolgálat a’ sopronyi telektől törvényesen nem kisebb , mint a’ békésitől, a’ békési telek mégis jóval nagyobb a’ sopronyinál, mi a’ törvényhozó’ figyelmét el nem kerülheti, midőn olly nevezetes feladat’ föloldásával foglalkodik, minő az örökváltság. Az örökváltsági tervek általában két osztályba sorozhatók, egyikébe azok tartozván , mellyek szerint az úrbéri viszony’ megszűnése bizonytalan időre halasztatik, ’s e’ megváltás csak a’ jobbágy’ szorgalmára ’s takarékosságára alapittatik.; másikába azon tervek tartoznak , mellyek szerint a’ feudális jobbágyi állapot, bizonyos , törvény által meghatározott idő alatt éri véget. Amazok ellen mindig megmarad az ellenvetés , hogy általok az úrbéri viszonyok az ország’ szegényebb részeiben , hol a’ nép miveletlen, a’ föld terméketlen ’s a’ kereset nyomorult , soha meg nem fognak váltatni, ámbár senki sem kezeskedhetik arról, valljon — ha az ország’ legnagyobb része szabad birtokosok által miveltetik , ’s a’ váltság’ jótékonysága szembetűnő , — nem fogadtatik-e el a’ franczia megváltási rendszer, mellynél a’ földesúrra sok dicsőség háramlik de semmi haszon. — Azon váltsági tervek továbbá, mellyek szerint az urbér bizonyos idő alatt megszűnik, megint kétfélék, a’ mennyiben a’ váltságdíjat vagy pénzben vagy földben állapítják meg. Sok alapos ok harczol a’ földbeni megváltás ellen; a’ fölmérés’ és elosztás’ költsége, a’ birtoknak bolygatása, a’ földesúrnak kényszerítése adósságcsinálásra, midőn olly tőke helyett, mellyel majorsági erőt szerezhetne magának, az elvesztett úrbéri szolgálatok’ pótlására, még több majorsági földet nyer, főleg pedig sok helyütt a’ hazában, a’jobbágy telkek’ töredékeinek kicsinysége, melylyeknek uj megcsonkítása nem tanácsos, nehogy földmivelői proletáriusainkat ir módra szaporítsuk; végre azon ragaszkodás , mellyel a’ jobbágy telkéhez viseltetik. — Azonban mindezek csak az ellen hozathatnak fel okszerüleg, ki mindenütt, az egész országban, földben akarná megváltani az úrbéri szolgálatokat; ellenben a’ földbeni megváltás’ legnagyobb ellene is át fogja látni, hogy vannak esetek és viszonyok, mellyekben a’ földbeni megváltás mind arra, mind jobbágyra egyiránt jótékony. A’ pénzbeni megváltás ellen szintén nem kevés, nem is alaptalan ellenvetések hozatnak fel; leginkább az országra nézve a’ bekövetkezhető pénzzavarok, ha az általános megváltásnál nagyobb pénzmennyiség hozatnék egyszerre forgalomba ; a' jobbágyra nézve , a’ pénzszerezhetés’ nehézsége, minek következtében lehetséges, hogy a’ megváltás csak arra szolgálna, miszerint a’ jobbágy csak urat váltson, ’s földesura helyett hitelezőjének szolgáljon; végre sok földesurra nézve nagy alkalmatlanság, mert vannak olly földesurak, kiknek tőkére nincsen szükségük, ’s jobban szeretik a’ fekvő birtokot, vagyis fekvő birtokon gyökerezett feudális munkát, mellynek becse alább nem szólhat, mint a' tőkepénzé, melly több veszélynek van kitéve, ’s mellynek jövedelme a’ kamatláb’ leszállításánál, sőt értéke is, a’ vagyonosság’ emeltével, mindenesetre apad. A’ földbirtok’ mobilisatiojának illy természetes ellenei különösen a’ kamara, az egyház, a’ testületek, közalapítványok és hitrebizottságok, mind ezeknek nincsen érdekében a’ pénzbeni megváltás. Mind a’ két részről vannak tehát nehézségek, melylyeknek kiegyenlítésére nem ismerünk czélszerűbb eszközt, mint, ha a’ pénzbeni megváltás szabályul mondatik ki; de a’ földbeni megváltás megengedtetik mellette a’ jobbágynak ; mert illyen törvény mellett Békés , Csongrád, Csanád, a’ Bánság, Bácska és Szerém könnyen megváltanák magokat, részint a’ helység’ közlegelőjéből kiszakítandó allodiaturák által, részint a’ jobbágytelek’ egy részének feláldozásával; mi őket tönkre nem tenné, mert a’ telek’ megmaradott része még mindig nagyobb volna, mint a’ sopronyi constitutivum. Illy megváltások által lejebb szállana az összes ország’váltsági összege, pénzéris is nehezebben adhatná magát elő, a’ földbirtok’ mobilisatioja elmaradna, ’s azon földesurak közül, kiknek nem pénzre, hanem földre van szükségük, sokan ki volnának elégitve; ’s miután az, vallyon a’ megváltás pénzben történjék-e, vagy földben, a’ jobbágy’ elhatározására ’s nem a’ földesur’ önkényére bízatnék , a’ jobbágynak sem volna oka panaszra, mert földétől csak ottan válna meg, hol az állal állapotán segítene. Egy ellenvetés marad még hátra, mellyre meg kell felelünk, mert ez a’ földbeni megváltás’ elleneinek legnagyobb ágyúja, mellyel ellenünk puskáznak; az t. i., hogy a’ telek’ constitutivumának csonkítása, egyszersmind az adóalap’ csonkítása. Lesznek ugyan, kik ezen ellenvetést figyelmükre sem méltatják, mert remélik, hogy a’ közteherviselés’ elfogadásával az adónak jövőre erősebb és szélesebb alapja lesz, mint a’ jobbágytelek, azonban , bár meg vagyunk győződve, hogy a’ közteherviselés’ elvének igazságossága elébb vagy utóbb kivivja magának a’ győzelmet , még sem akarnék az örökváltság’ szent kérdését mind addig háttérbe szorítva látni, mig a’ gróf Széchenyi által kitűzött végczélt el nem érjük, ’s hazánkban közös lesz a’ jog, közös a’ teher; ’s ugyanazért ezen ellenvetés megérdemli, hogy közelebbről vizsgáltassék, ’s kitűnjék: vallyon igaz-e, hogy a’jobbágy teleknek megváltás miatti csonkítása, megcsonkítja a’ közadó’ alapját. .,A’ jobbágy fizeti az adót, tehát a’ jobbágynak birtoka, a’ telek, csakugyan az adó’ alapja, ’s a’ telek’ csonkításával csonkul az adó’ alapja is.“ — Ezen tétel azonban közelebbről vizsgálva még sem axióma , mert a’ jobbágy nem telkével fizeti az adót, hanem a’ telek’ jövedelmeivel ; ’s ha az adó csak a’ telek’ jövedelmeiből kerülhet ki, akkor az adót nem biztosítja az egész telek’ kiterjedése, hanem csak azon része, melly a’ jobbágynak jövedelmez. A’ hol tehát tized- és kilenczed-czim alatt a’ jobbágytelek’ jövedelmének egy ötöde, hetede, vagy kilenczede más kezekbe, nem a’ jobbágyéba, jő, ott a’ teleknek csak négy ötöde, hat hetede, vagy nyolcz kilenczede teszi az adó’ alapját; melly e’ szerint újra nem csonkittatik, ha a’jobbágy azon szolgaság’ (servitus reális) megváltására, melly a’ telket terheli, ennek megfelelő részét természetben adja ki; sőt a’ jobbágy még nyer ez által, mennyiben a’ szántást , boronálást vetésmagot és aratást meggazdálkodja. De a’ telek önmagától nem hoz jövedelmet, hanem csak mivelése által; csak a’ munka termékenyíti a’ telket, ’s a’ jobbágy’ munkája szintúgy alapja az adónak, mint a’ telek maga. Midőn tehát a’ jobbágy összes évi munkanapjának egy hatodát, sőt, ha az esős időt leszámitjuk, bizonynyal egy negyedét, még pedig legjobb negyedét, az által megnyeri , hogy telkének ismét egy töredékét földesurának oda adja, — feltéve mindig, hogy a’ megmaradott résznek kiterjedése elégséges egy család’ fentartására, hogy például még mindig a’ sopronyi telek’ kiterjedésével ér fel, a mi az alföldön, hol a’ telek nagyobb, a’ közlegelő mivelhető 's a’ föld termékeny, legtöbb helyen megtörténik; ott az adó’ alapja épen nem csonkul a’ földbeni megváltás által; sőt, az ötvennégy meggazdált igás nap czélszerűen használva elégséges arra, hogy a’ megmaradt szabad telekrész, jobban miveltetve, mint azelőtt, több jövedelmet hajtson, mint azelőtt, több jövedelmet hajtson, mint elébb az egész telek. Azon ellenvetés tehát, hogy a’ földbeni megváltás által az adó’ alapja csonkulna, csak ott bir nyomatékkal, hol a’ telek’ constitutivuma csekély, hol közlegelő vagy épen nem létez vagy mivelhetlen, végre olly vidékeken, hol a’ napszám olcsó, vagy hol a’ pénzes munka épen nem kerestetik ; mert illy helyen azon idő ’s azon marhaerő, melly a’ megváltott jobbágynak telke’ becsületes bemivelése után fenmarad, pénzre nem fordítható. Ismételjük jelenleg a’ következményeket. Az általános földbeni megváltás sok helyen a’ földesúrnak, sok helyt a’ jobbágynak válik kárára; sok helyt a’ jobbágyok’ azon ragaszkodásánál fogva, mellyel telkeik iránt viseltetnek , csak hatalomkarral volna végrehajtható; ’s ha e’ szerint szükséges, hogy a’ pénzbeli megváltás mindenesetre főszabályul szolgáljon, úgy más részről hibás lépés volna, ha törvényeink’ eddigi rendeletét— melly a’ földbeni megváltást tiltja — tovább is fentartanék, ’s a’ jobbágy megfosztatnék megváltásának azon módjától, melly, Magyarországnak közel egy negyedében, rá nézve a’ legjutányosabb ’s e’ mellett sok földesúr előtt legbecsesebb. — Pulszky Ferencz. Felszólítás a’ vukovár-bimei vasút’ ügyében. A’ vukovár-fiumei vasútra egyesült társaság’ igazgatósága , a’ múlt novemberi közgyűléstől nyert megbízatása’ következtében, el nem mulasztá az építési terveket ’s költségvetéseket olly állapotra juttatni, miszerint a’ közelgő országyűlésnek előterjesztetvén, azoknak alapján, a’ múlt országgyűlés által e’ vasútvonalra már megajánlott kamatbiztositásnak törvénybe iktatása mellett, ezen országos fontosságú vasútnak építésére társaságunknak ajánlkoznia, ’s a’ szerződésnek, méltányos feltételek’ alapján, még országyűlés alatt megkötése ’s annak folytán az építésnek haladéktalan megindítása iránt, az ország’BR- nek, ő fels.’ kegy. megegyezésével, intézkedniük lehessen. A’ vasút’ terve, miszerint a’ vonal Vukovártól Eszéknek ’s onnan a’ Dráva’ völgyén , Baranya- és Somogy- megyék’ tőszomszédjában, Zalának pedig közelében , a’ lehető legkedvezőbb területen megyen, majd ismét a’ Dráva és Szávavölgy közti hegyválasztékot szintúgy igen kedvező helyen áthágva; a’ Szávának mindenütt a’ magyar *) Óhajtjuk, hogy azon kérdéseket, mellyek az örökváltsági bonyodalmas ügy körül táborunkban fölmerülnek, lapjaink minden oldalról megvitassák. Illy kérdés, a’ földdeli örökváltság’ megengedése. A’ jelen czikk’ tisztelt írója kívánja, hogy engedtessék meg , ’s argumentumai tagadhatlanul nagy figyelemre méltók. Részünkről mindazáltal tulnyomóbbaknak tartjuk azon okokat, mellyeknél fogva Pestmegye’ többsége az utasítások’ készítésekor közelebb azon nézet ellen nyilatkozott. Ez okok’ ismétlése helyett, utasítjuk olvasóinkat a’ lapjaink’ 947. számában közlött pestmegyei tudósítás’ megtekintésére. — Szerk. 47