Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-09-21 / 953. szám

Kedd 953. September 21. 1847. PESTI HIRLA Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 1 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. g®1 Előfizetési fölhívás a’ Pesti Hírlap’ f. évi octob. 1-ső napjával kezdődő évnegyedi (oct.—dec.) folyamára. Az ország­gyűlésről lapjaink terjedelmes és pontos tudósításokat közlendenek. Előfizethetni Budapesten boríték nélkül: 2 ft 48 kr., postán borítékban hetenként 8-szer küldve: 3 ft 42 kr., hetenként 4-szer küldve: 4 ft 6 krral pen­gőben. — Az előfizetés elfogadtatik Pesten a’ kiadóhivatalban (hatvani­ utcza Horváth-ház 583. sz.) és minden kir. postahivatalnál. TARTALOM. Hivat. közrem. Montesiquieu és I. Béla király. I. Törvényhatósági dolgok: Pestmegye (a’ közgyűlés’ vége.) Abony (küvetvál. mozgalm.) Szabolcs közgyűlés.) Fejérvári levelek. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések.­­ MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő fölsége a’ zágrábi székes káptalanban a’ köv. kanonokokat, u. m. Bierling Jánost éneklő kanonokká, Haramusztek Józsefet csaszmai préposttá, Mihicz Mihályt székesegyházi, Vukanovich Antalt dubiczi, Hochreitner Zsidort kamarczi Vuk­ovi­ch Mátét goriczi, Vukassovich Antalt kemleki, Kelemen Mihályt vaskan­, K­rá­ly Jánost csaszmai, Pendel­in Imrét urboczi és Rochich Ignáczot turopolyai főesperesekké; végre Martinchevich Ignácz nedeliczi plébánost, S­u­p­ták Pál belleczi plébánost és M­o­y­s­e­s István bölcsészettanitót a’ zágrábi káptalan’ kanonokivá kinevezni leg­­kegyelm. méltóztatot. — (B.—P. H.) Montesquieu és I. Béla király. I. „Az eszméket is fel kell frissíteni, mint szokták potenci­­rozni a’ mágnest“ , mondá Pestmegye’ közelebbről tar­tott közgyűlésén az igen tisztelt másod alispán úr. Én a’ mágnes’ potencirozása körül kevés jártassággal dicsekedhetem, ’s ennélfogva nem tudnám hirtelen elha­tározni, hogy épen a' mágnes’ mysticus tulajdonaiban keressük-e a’ legnagyobb rokonságot agyunkkal, és a’ melly móddal az egyiknek erejét emelni szoktuk , azzal kisértsük-e meg a’ másikat is élénkebb működésre birni?, de e’ tudatlanságom mellett is arról tökéletesen meg va­gyok győződve, miszerint eszméinket, ’s különösen a’ po­litikáikat igen hasznos volna felfrissiteni, sőt nagy rész­ben újakkal cserélni be. Mert tagadhatlanul igaz, hogy sok korhadt, avas és elrothadt gyökerű eszme van még nálunk divatban, ’s mondatik szilárdnak, az al­kotmányos élet’ földében mélyen fekvőnek és meg­­dönthetlennek. Igaz továbbá, hogy nyomasztó bő­sége alatt sinylődünk az eredeti eszméknek is, mely­­lyek semmi civilisált koponyától nem kölcsönöztettek, soha a’ világirodalmi sajtó által sem Párisban, sem Lon­donban , sem Koppenhágában le nem nyomattak, és olly sajátságosak, mint Wirth tanár és Gruithuisen’ nézetei az astronomiában, vagy mint bizonyos honfi társunké, ki, tulajdon vallomása szerint, örökké egy lépéssel fölebb jár mint Carter és Newton. Bölcsen figyelmeztet tehát a’ másod alispán ur, midőn kér, hogy reformáljuk eszméinket. Ő viszonyaink m üterére tapintott,’s kitalálta nemzeti betegségünket, melly a’ nagy mennyiségű elért és éretlen nézetek’ materiapeccan­­s­á­b­ó­l gyűlt vérünkbe. De ne vegye tőlem rész névén a’ tisztelt szónok, ha kívánságát, mellyben egész lélekkel osztozom, nem hihe­­tem felette könnyűnek. Mert bizonyos gyorsaság ter­veink’ változtatása körül, ’s az, hogy ma a’ honoratiorok’ szavazatjogától, holnap pedig a’ földesúri hatalom alatt levő községek’ képviselőitől reméljük nemzetünk’ újjászü­letését , még semmi kezesség arra, hogy agyunkban az eszmék reformálódnak. Illy felfrissitése az eszméknek eszembe juttatja régi királyaink’ finanezszabályait, kik a’ nem teljes értékű pénzeket, mihelyt azok kopni kezdettek — ’s e’ kopás igen hamar napi rendre jött — tüstént újakkal cserélték be, mellyek szintén rövid ideig maradhattak forgásban; mert névbecsök nagy, de belértékök kevés volt, nem bir­­tak az ezüst’ igazi súlyával, és a’ rézvegyiték már a’ pén­zek’ külszinén is elárulta magát. — E’ finanezszabály sok zavarra és egy kevés lucrum cameraera vezetett. Én eszméink’ felfrissitésére legjobb módnak tartanám, ha szónokaink és íróink sokacskát olvasnának,’s még töb­bet gondolkoznának; mert az élet nem neveti ki olly gyakran a’ theoriát, mint Magyarországon hiszik. Illy satyricus hajlama nincs az életnek. Ezen előzménynyel csak annyit akartam kifejezni, hogy noha nem vagyok politicusaink iránt olly szigorú véleményben, mint a’másod alispán ur, ki megunta már a’ régi elemet, melly 1790 óta újat nem hoz fel,’s csak ugyanazon eszméket pengeti ke­vés sikerrel; mégis tökéletesen átlátom, hogy nem minden terv jó, melly valamelyik megyében több­séget viv ki, — nem minden nézet uj, melly eredetinek tartatik, és nem minden inditvány vezet­­reformra csak azért, mert változtat viszonyainkon. Most már tárgyamra térek. Montesquieu, ki sem az egyiptomi állatbetűk’ kul­csához nem jutott, hogy a’ mumiákróli emlékeinket fel­frissítse; sem Gruithuisen’ telescopiumával a’ holdban csinos alakú műépületeket nem látott. Montesquieu, mint­hogy meglepőleg eredeti eszű ember nem volt, minden zaj nélkül és sok fáradtsággal készített egy munkát a’ törvények’ szelleméről. E’ munka által a’ képviseleti rend­szernek — mellyet egyébiránt nem ő talált fel, sőt új alapokra sem fektetett — fényoldalait világosan kitüntette. Történt pedig, hogy ,,A’ törvények’ szellemét“, noha ez az általános szavazatjog’ előnyeiről és az eszméknek a’tudatlanság általi felfrissí­téséről nem értekezett, addig olvasták az embe­rek , mig kedvök támadt képviseleti rendszerről írni és beszélem, ’s mig majd itt, majd ott az alkotmányos reform a’ képviseleti rendszer’ medrében kezdett haladni. Én a’ politikai andalgásokat versben örömmel olva­som; de ha kötetlen és i­metlen formában jelennek meg, ’s ha még ezen felül mindazt, mit a’ felhevülés’ sugallá­­saiból merítettek, a’ státusbölcseség’ aranyszabályaiként kívánnák elfogadtatni, már ekkor eléggé gyarló vagyok e­ költeményes tudományt minden szépségei mellett ne­vetségesnek tartani, csak azért is, mert eszembe juttatja a’ bolognai universitás’ régibb korszakát, midőn ha a’ professor, ki Martinus’ vagy Hugo’ nyomain magyarázta a’ római törvényeket, leczkére nem mehetett, helyette leánya lépett — fejére parókát bigyesztve— a’ tanszékbe, és édesen csengő hangjával oktatva mulattatá a’ láng­­keblü fiatalságot. Minthogy azonban magára az emberre nézve is igen kellemetlen, azt, mit más komolyan sőt lelkesedéssel mond, lenevetni, — mi akaratunk ellen is gyakran meg­történhetik — , ennélfogva azon óriás szellemek’ mun­káit ritkán veszem kezembe, kik két vagy három nyom­tatott íven lerombolják a’ polgári társaság’ fennálló alapjait, megsemmisítenek minden létező formákat, és egészen ere­deti ’s eddig soha sem ismert elvekre építik föl a’ dolgok’ új rendet. Illy mivelt Odoacerekkel tehát az irodalomban is rit­kán társalogván, hitelesen nem tudom , hány sokkal böl­­csebb, sokkal igazságosabb és sokkal szabadelvűbb kor­mányzási forma lehetne, mint a’ minő a’ képviseleti rendszer ? De annyit veszek észre, hogy az alkotmányos Európa meglehetősen kijön e’ rendszerrel; — annyit veszek észre, hogy vannak országok, mellyek régi állapotaikat megun­ván, épen e’ rendszert sóvárogják; ’s annyit bizonyosan tudok, hogy Montesquieut fölötte kevesen tartják egy ámító syeophantnak, ki csillogó, de csalfa okoskodásaival ártott volna a’ valódi szabadság’ ügyének, meghamisította az alkotmányos élet’ műszereit, ’s tanba foglalta volna akár a’ kevesek’ zsarnokságát, akár a’ tömegek’ anarchiáját. ’S most, uraim, magyar reformerek­ vegyenek elé egy földabroszt és egy kézikönyvet, melly a’ képviselettel biró országok’ alkotmányait tárgyalja, ’s keressenek olly monarchiát, hol az általános szavazati jog, vagy az erre épülő kettős választási rendszer van divatban, a hol a’ törvények leszállanak a’ társadalom’ legalsóbb rétegeibe, galléron ragadják a’ Kordokubászokat, kik a’ sertésnyájat legeltetik, és a’ florenczi Pierrókat, kiknek sertésnyájuk sincs, mit legeltethessenek, ’s galléron ragadván a’ csen­­desvérű vagy nyugtalan kedélyű, de mindenesetre tudat­lan proletariusokat, feltaszigálják a’ tanácskozó terembe és a’ voxoló ládák mellé, ’s megparancsolják nekik, hogy vélekedjenek az országos tárgyak közül, válasszanak kö­veteket, frissítsék fel az eszméket,boldogítsák a’ hazát, ha kitelik saját nézetök, ha nem, a’ megvesztegetők és agi­tátorok’ nézetei szerint. Keressenek, uraim! önök továb­bá, olly képviseleti rendszert, melly a’ legegyszerűbb for­­matiókban , t. i. vagy a’ községeknél, vagy a’ kerületek­nél, vagy departamentoknál csoportosítja össze az állo­mányi erőket, ’s odagyűjti mint focusba a’ törvényhozó hatalom’ főbb hatékonyságát és a’ végrehajtó hatalom’ főbb garantiáit. Találnak-e önök illynemű képviseleti rendszerre ? Felelet: n­e­m. Vizsgálják meg viszont a’ földabroszt és kéziköny­veiket, ’s mondják meg : hány olly képviseleti rendszerre épült monarchiát látnak, mellyben magasabb vagy alan­­tibb census nyújt jogot a’ politicai befolyásra, — ’s melly­ben, ha e’ szabály alól kivétel történik, e’ kivétel nem a’ tudatlanság, hanem a’minden kétségen felül álló miveltség’ számára hozatott be? És mondják meg önök, uraim !, hány olly organisatióra lelnek, mellyben az állományi gép’ szerkezete a’ törvényhozás’ szabad mű­ködésére és a’ végrehajtó hatalom’ alkotmányos felelős­ségére vet minden nagyobb sajt, minden nagyobb fon­tosságot ? Nemde, akár barátai önök különben a’ civilisatio’ mostani irányainak, akár pedig a’ közjólét’ szentföldje felé új utakon akarnak zarándokolni, annyit még­is megvallani kénytelenek, hogy nincs képviseleti monar­chia, nincs képviseleti organisatio, melly jelenleg az egész széles világon illy ala­pokon ne nyugodnék? ’S már most méltóztassanak reformereink, kik az el­lenzék’ lobogói alá tartoznak — mert a’ más pártuakkal most semmi közöm — azon aranjuezi szép napokra emlé­kezni vissza, midőn nehány eszélyes ’s egyértelmüleg el­fogadott megállapodás által a’ keblünkben támadt apró békétlenségek lecsillapittattak, és olly irány tűzetett ki, mellyet a’ civilizált világ’ tribunálja előtt is — hol nem igen tudják, minő mellékes érdekei lehetnek Szabolcsnak vagy Turócznak ? de annál jobban ismerik a’ szabadság­gal párosult rend’ kellékeit — önérzettel magunkénak vallhatánk. ’S nem voltak-e kénytelenek még a’ más párt’ bajnokai is nyilvánítani, hogy bár különbözzenek néze­teik a’ teendők’ módjai és mértéke fölött, annyi csakugyan tagadhatatlan, miként mi semmi olly elvet nem állitánk fel, melly mellett a’ reform legyőzhetetlen akadályokra találjon, ’s melly mellett vagy a’ szabadság koczkáztattas­­sék, vagy ne lehessen erélyesen kormányozni ? És mindezek egy rövid óra’ mulatságáért történtek-e? Játszódni akartuk-e az eszélyes ember’ szerepét, vagy kö­vetni hivatását ? ’S az, mit olly öszhangzással alapitunk meg, magva akart-e lenni a’ józan reformoknak, vagy a’ kivihetőség’ mázával befestett involuciuma ábrándozó terveknek ? Bátran merem erősíteni, hogy mi, tagjai az ellenzék­nek, nem mint a’ blazirozott ember, idegeink’ fölizgatá­­sáért ’s élvezetvágyból, de szilárd szándékkal és komoly czélokért kerestünk tájékozási pontokat a’ politica’ széles mezején, hol gyakran a’ szomszéd ösvények is egészen más vidékekre vezethetnek, ’s annál inkább a’ távoliak. Mi komolyan akartunk. És egyenesen azt akartuk, a’ mit bevallánk. ’S mi valt az egyik főeszme, melly iránt pártunkban különvélemény nem létezett ? Az, hogy alkotmányos reformaink által a’ képviseleti rendszerre törekszünk. ’S viszont kérdem önöktől, uraim, valljon, midőn a’ képviseleti rendszert említettük, ezzel ollyat értünk-e, miilyen — hála Istennek ! — van már a’ világon; vagy pedig ollyast értettünk, miilyen nem találtatik az isme­retes földön, ’s miilyennek fölfedezésére politicai Colum­­busokra van szükségünk ? Én állhatatosan hiszem, hogy mi a’ képviseleti rend­szert úgy fogtuk föl, miként a’ gyakorlati élet által defi­niálva van, és az alkotmányos monarchiákban létezik. Nézetem mellett következő okok küzdenek : Jól ismerem azon tekintélyeknek, kik e’véleményt inditványozák , támogatók és keresztülvivék , doctrina­­ját, mellyet ha magoktól eldobni akartak volna, nem hiányzók vala a’ bátorság keblökben, e’ szándékot nyiltan meg is vallani. Továbbá: midőn legelőször közjogi reformról volt szó, t. i. a’ városi szavazat’ kérdésében, nem a’ census mellett maradott-e ezentúlra is meg pártunk , ismétlem, nem a’ census mellett-e, melly egyik criteriuma az európai érte­lemben vett képviseleti rendszernek, melly, mint fönnebb emlitettem, nem találja czélszerűnek a’ társadalom’ legal­sóbb rétegeiben keresni fölfrissítő eszméket, magas politi­kai számításokat, óriás világnézeteket ? 48

Next