Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)
1847-09-21 / 953. szám
Kedd 953. September 21. 1847. PESTI HIRLA Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 1 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. g®1 Előfizetési fölhívás a’ Pesti Hírlap’ f. évi octob. 1-ső napjával kezdődő évnegyedi (oct.—dec.) folyamára. Az országgyűlésről lapjaink terjedelmes és pontos tudósításokat közlendenek. Előfizethetni Budapesten boríték nélkül: 2 ft 48 kr., postán borítékban hetenként 8-szer küldve: 3 ft 42 kr., hetenként 4-szer küldve: 4 ft 6 krral pengőben. — Az előfizetés elfogadtatik Pesten a’ kiadóhivatalban (hatvani utcza Horváth-ház 583. sz.) és minden kir. postahivatalnál. TARTALOM. Hivat. közrem. Montesiquieu és I. Béla király. I. Törvényhatósági dolgok: Pestmegye (a’ közgyűlés’ vége.) Abony (küvetvál. mozgalm.) Szabolcs közgyűlés.) Fejérvári levelek. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő fölsége a’ zágrábi székes káptalanban a’ köv. kanonokokat, u. m. Bierling Jánost éneklő kanonokká, Haramusztek Józsefet csaszmai préposttá, Mihicz Mihályt székesegyházi, Vukanovich Antalt dubiczi, Hochreitner Zsidort kamarczi Vukovich Mátét goriczi, Vukassovich Antalt kemleki, Kelemen Mihályt vaskan, Krály Jánost csaszmai, Pendelin Imrét urboczi és Rochich Ignáczot turopolyai főesperesekké; végre Martinchevich Ignácz nedeliczi plébánost, Supták Pál belleczi plébánost és Moyses István bölcsészettanitót a’ zágrábi káptalan’ kanonokivá kinevezni legkegyelm. méltóztatot. — (B.—P. H.) Montesquieu és I. Béla király. I. „Az eszméket is fel kell frissíteni, mint szokták potencirozni a’ mágnest“ , mondá Pestmegye’ közelebbről tartott közgyűlésén az igen tisztelt másod alispán úr. Én a’ mágnes’ potencirozása körül kevés jártassággal dicsekedhetem, ’s ennélfogva nem tudnám hirtelen elhatározni, hogy épen a' mágnes’ mysticus tulajdonaiban keressük-e a’ legnagyobb rokonságot agyunkkal, és a’ melly móddal az egyiknek erejét emelni szoktuk , azzal kisértsük-e meg a’ másikat is élénkebb működésre birni?, de e’ tudatlanságom mellett is arról tökéletesen meg vagyok győződve, miszerint eszméinket, ’s különösen a’ politikáikat igen hasznos volna felfrissiteni, sőt nagy részben újakkal cserélni be. Mert tagadhatlanul igaz, hogy sok korhadt, avas és elrothadt gyökerű eszme van még nálunk divatban, ’s mondatik szilárdnak, az alkotmányos élet’ földében mélyen fekvőnek és megdönthetlennek. Igaz továbbá, hogy nyomasztó bősége alatt sinylődünk az eredeti eszméknek is, melylyek semmi civilisált koponyától nem kölcsönöztettek, soha a’ világirodalmi sajtó által sem Párisban, sem Londonban , sem Koppenhágában le nem nyomattak, és olly sajátságosak, mint Wirth tanár és Gruithuisen’ nézetei az astronomiában, vagy mint bizonyos honfi társunké, ki, tulajdon vallomása szerint, örökké egy lépéssel fölebb jár mint Carter és Newton. Bölcsen figyelmeztet tehát a’ másod alispán ur, midőn kér, hogy reformáljuk eszméinket. Ő viszonyaink m üterére tapintott,’s kitalálta nemzeti betegségünket, melly a’ nagy mennyiségű elért és éretlen nézetek’ materiapeccansából gyűlt vérünkbe. De ne vegye tőlem rész névén a’ tisztelt szónok, ha kívánságát, mellyben egész lélekkel osztozom, nem hihetem felette könnyűnek. Mert bizonyos gyorsaság terveink’ változtatása körül, ’s az, hogy ma a’ honoratiorok’ szavazatjogától, holnap pedig a’ földesúri hatalom alatt levő községek’ képviselőitől reméljük nemzetünk’ újjászületését , még semmi kezesség arra, hogy agyunkban az eszmék reformálódnak. Illy felfrissitése az eszméknek eszembe juttatja régi királyaink’ finanezszabályait, kik a’ nem teljes értékű pénzeket, mihelyt azok kopni kezdettek — ’s e’ kopás igen hamar napi rendre jött — tüstént újakkal cserélték be, mellyek szintén rövid ideig maradhattak forgásban; mert névbecsök nagy, de belértékök kevés volt, nem birtak az ezüst’ igazi súlyával, és a’ rézvegyiték már a’ pénzek’ külszinén is elárulta magát. — E’ finanezszabály sok zavarra és egy kevés lucrum cameraera vezetett. Én eszméink’ felfrissitésére legjobb módnak tartanám, ha szónokaink és íróink sokacskát olvasnának,’s még többet gondolkoznának; mert az élet nem neveti ki olly gyakran a’ theoriát, mint Magyarországon hiszik. Illy satyricus hajlama nincs az életnek. Ezen előzménynyel csak annyit akartam kifejezni, hogy noha nem vagyok politicusaink iránt olly szigorú véleményben, mint a’másod alispán ur, ki megunta már a’ régi elemet, melly 1790 óta újat nem hoz fel,’s csak ugyanazon eszméket pengeti kevés sikerrel; mégis tökéletesen átlátom, hogy nem minden terv jó, melly valamelyik megyében többséget viv ki, — nem minden nézet uj, melly eredetinek tartatik, és nem minden inditvány vezetreformra csak azért, mert változtat viszonyainkon. Most már tárgyamra térek. Montesquieu, ki sem az egyiptomi állatbetűk’ kulcsához nem jutott, hogy a’ mumiákróli emlékeinket felfrissítse; sem Gruithuisen’ telescopiumával a’ holdban csinos alakú műépületeket nem látott. Montesquieu, minthogy meglepőleg eredeti eszű ember nem volt, minden zaj nélkül és sok fáradtsággal készített egy munkát a’ törvények’ szelleméről. E’ munka által a’ képviseleti rendszernek — mellyet egyébiránt nem ő talált fel, sőt új alapokra sem fektetett — fényoldalait világosan kitüntette. Történt pedig, hogy ,,A’ törvények’ szellemét“, noha ez az általános szavazatjog’ előnyeiről és az eszméknek a’tudatlanság általi felfrissítéséről nem értekezett, addig olvasták az emberek , mig kedvök támadt képviseleti rendszerről írni és beszélem, ’s mig majd itt, majd ott az alkotmányos reform a’ képviseleti rendszer’ medrében kezdett haladni. Én a’ politikai andalgásokat versben örömmel olvasom; de ha kötetlen és imetlen formában jelennek meg, ’s ha még ezen felül mindazt, mit a’ felhevülés’ sugallásaiból merítettek, a’ státusbölcseség’ aranyszabályaiként kívánnák elfogadtatni, már ekkor eléggé gyarló vagyok e költeményes tudományt minden szépségei mellett nevetségesnek tartani, csak azért is, mert eszembe juttatja a’ bolognai universitás’ régibb korszakát, midőn ha a’ professor, ki Martinus’ vagy Hugo’ nyomain magyarázta a’ római törvényeket, leczkére nem mehetett, helyette leánya lépett — fejére parókát bigyesztve— a’ tanszékbe, és édesen csengő hangjával oktatva mulattatá a’ lángkeblü fiatalságot. Minthogy azonban magára az emberre nézve is igen kellemetlen, azt, mit más komolyan sőt lelkesedéssel mond, lenevetni, — mi akaratunk ellen is gyakran megtörténhetik — , ennélfogva azon óriás szellemek’ munkáit ritkán veszem kezembe, kik két vagy három nyomtatott íven lerombolják a’ polgári társaság’ fennálló alapjait, megsemmisítenek minden létező formákat, és egészen eredeti ’s eddig soha sem ismert elvekre építik föl a’ dolgok’ új rendet. Illy mivelt Odoacerekkel tehát az irodalomban is ritkán társalogván, hitelesen nem tudom , hány sokkal bölcsebb, sokkal igazságosabb és sokkal szabadelvűbb kormányzási forma lehetne, mint a’ minő a’ képviseleti rendszer ? De annyit veszek észre, hogy az alkotmányos Európa meglehetősen kijön e’ rendszerrel; — annyit veszek észre, hogy vannak országok, mellyek régi állapotaikat megunván, épen e’ rendszert sóvárogják; ’s annyit bizonyosan tudok, hogy Montesquieut fölötte kevesen tartják egy ámító syeophantnak, ki csillogó, de csalfa okoskodásaival ártott volna a’ valódi szabadság’ ügyének, meghamisította az alkotmányos élet’ műszereit, ’s tanba foglalta volna akár a’ kevesek’ zsarnokságát, akár a’ tömegek’ anarchiáját. ’S most, uraim, magyar reformerek vegyenek elé egy földabroszt és egy kézikönyvet, melly a’ képviselettel biró országok’ alkotmányait tárgyalja, ’s keressenek olly monarchiát, hol az általános szavazati jog, vagy az erre épülő kettős választási rendszer van divatban, a hol a’ törvények leszállanak a’ társadalom’ legalsóbb rétegeibe, galléron ragadják a’ Kordokubászokat, kik a’ sertésnyájat legeltetik, és a’ florenczi Pierrókat, kiknek sertésnyájuk sincs, mit legeltethessenek, ’s galléron ragadván a’ csendesvérű vagy nyugtalan kedélyű, de mindenesetre tudatlan proletariusokat, feltaszigálják a’ tanácskozó terembe és a’ voxoló ládák mellé, ’s megparancsolják nekik, hogy vélekedjenek az országos tárgyak közül, válasszanak követeket, frissítsék fel az eszméket,boldogítsák a’ hazát, ha kitelik saját nézetök, ha nem, a’ megvesztegetők és agitátorok’ nézetei szerint. Keressenek, uraim! önök továbbá, olly képviseleti rendszert, melly a’ legegyszerűbb formatiókban , t. i. vagy a’ községeknél, vagy a’ kerületeknél, vagy departamentoknál csoportosítja össze az állományi erőket, ’s odagyűjti mint focusba a’ törvényhozó hatalom’ főbb hatékonyságát és a’ végrehajtó hatalom’ főbb garantiáit. Találnak-e önök illynemű képviseleti rendszerre ? Felelet: nem. Vizsgálják meg viszont a’ földabroszt és kézikönyveiket, ’s mondják meg : hány olly képviseleti rendszerre épült monarchiát látnak, mellyben magasabb vagy alantibb census nyújt jogot a’ politicai befolyásra, — ’s mellyben, ha e’ szabály alól kivétel történik, e’ kivétel nem a’ tudatlanság, hanem a’minden kétségen felül álló miveltség’ számára hozatott be? És mondják meg önök, uraim !, hány olly organisatióra lelnek, mellyben az állományi gép’ szerkezete a’ törvényhozás’ szabad működésére és a’ végrehajtó hatalom’ alkotmányos felelősségére vet minden nagyobb sajt, minden nagyobb fontosságot ? Nemde, akár barátai önök különben a’ civilisatio’ mostani irányainak, akár pedig a’ közjólét’ szentföldje felé új utakon akarnak zarándokolni, annyit mégis megvallani kénytelenek, hogy nincs képviseleti monarchia, nincs képviseleti organisatio, melly jelenleg az egész széles világon illy alapokon ne nyugodnék? ’S már most méltóztassanak reformereink, kik az ellenzék’ lobogói alá tartoznak — mert a’ más pártuakkal most semmi közöm — azon aranjuezi szép napokra emlékezni vissza, midőn nehány eszélyes ’s egyértelmüleg elfogadott megállapodás által a’ keblünkben támadt apró békétlenségek lecsillapittattak, és olly irány tűzetett ki, mellyet a’ civilizált világ’ tribunálja előtt is — hol nem igen tudják, minő mellékes érdekei lehetnek Szabolcsnak vagy Turócznak ? de annál jobban ismerik a’ szabadsággal párosult rend’ kellékeit — önérzettel magunkénak vallhatánk. ’S nem voltak-e kénytelenek még a’ más párt’ bajnokai is nyilvánítani, hogy bár különbözzenek nézeteik a’ teendők’ módjai és mértéke fölött, annyi csakugyan tagadhatatlan, miként mi semmi olly elvet nem állitánk fel, melly mellett a’ reform legyőzhetetlen akadályokra találjon, ’s melly mellett vagy a’ szabadság koczkáztattassék, vagy ne lehessen erélyesen kormányozni ? És mindezek egy rövid óra’ mulatságáért történtek-e? Játszódni akartuk-e az eszélyes ember’ szerepét, vagy követni hivatását ? ’S az, mit olly öszhangzással alapitunk meg, magva akart-e lenni a’ józan reformoknak, vagy a’ kivihetőség’ mázával befestett involuciuma ábrándozó terveknek ? Bátran merem erősíteni, hogy mi, tagjai az ellenzéknek, nem mint a’ blazirozott ember, idegeink’ fölizgatásáért ’s élvezetvágyból, de szilárd szándékkal és komoly czélokért kerestünk tájékozási pontokat a’ politica’ széles mezején, hol gyakran a’ szomszéd ösvények is egészen más vidékekre vezethetnek, ’s annál inkább a’ távoliak. Mi komolyan akartunk. És egyenesen azt akartuk, a’ mit bevallánk. ’S mi valt az egyik főeszme, melly iránt pártunkban különvélemény nem létezett ? Az, hogy alkotmányos reformaink által a’ képviseleti rendszerre törekszünk. ’S viszont kérdem önöktől, uraim, valljon, midőn a’ képviseleti rendszert említettük, ezzel ollyat értünk-e, miilyen — hála Istennek ! — van már a’ világon; vagy pedig ollyast értettünk, miilyen nem találtatik az ismeretes földön, ’s miilyennek fölfedezésére politicai Columbusokra van szükségünk ? Én állhatatosan hiszem, hogy mi a’ képviseleti rendszert úgy fogtuk föl, miként a’ gyakorlati élet által definiálva van, és az alkotmányos monarchiákban létezik. Nézetem mellett következő okok küzdenek : Jól ismerem azon tekintélyeknek, kik e’véleményt inditványozák , támogatók és keresztülvivék , doctrinaját, mellyet ha magoktól eldobni akartak volna, nem hiányzók vala a’ bátorság keblökben, e’ szándékot nyiltan meg is vallani. Továbbá: midőn legelőször közjogi reformról volt szó, t. i. a’ városi szavazat’ kérdésében, nem a’ census mellett maradott-e ezentúlra is meg pártunk , ismétlem, nem a’ census mellett-e, melly egyik criteriuma az európai értelemben vett képviseleti rendszernek, melly, mint fönnebb emlitettem, nem találja czélszerűnek a’ társadalom’ legalsóbb rétegeiben keresni fölfrissítő eszméket, magas politikai számításokat, óriás világnézeteket ? 48