Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-09-26 / 956. szám

Vasárnap September 26. 1847. Orfi Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál — Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a'megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, 's egy 4 szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért a pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. Scisf* Előfizetési fölhívás a’ Pesti Hírlap’ f. évi octob. 1-ső napjával kezdődő évnegyedi (oct.—dec.) folyamára. Az ország­gyűlésről lapjaink terjedelmes és pontos tudósításokat közlendenek. Előfizethetni Budapesten boríték nélkül: 2 ft 48 kr., postán borítékban hetenként 2 -szer küldve: 3 ft 42 kr., hetenként 4­-szer küldve: 4 ft 6 krral pen­gőben. — Az előfizetés elfogadtatik Pesten a’ kiadóhivatalban (hatvani­ utcza Horváth-ház 583. sz.) és minden kir. postahivatalnál. TARTALOM Halálozás. Montesquieu és I. Béla ki­rály. III. Fővárosi újdonságok. István főher­­czeg’ körútja. Törvényhatósági dolgok: Po­zsony (közgyűlés). Szathmár (töredék egy levélből.) — Kis­dedóvás’ (vége). Nemz. szinh. Nemz. Képcsarnok. Kül­föld. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Halálozás. Egerben, sept. 15-kén halt meg Rutt­­ner Ferencz cz. püspök, egri nagyprépost ’stb., élete’ 75-ik évében. Baráti nem könnyen fogják feledni a’ páratlan házi gazdát. Szegények iránti jótékonysága példás volt, főleg a’ közelebbi ínség’ napjaiban. Montesquieu és I. Béla király. III. Vannak reformereink , kik még Hunnia’ felvirágzásában sem igen gyönyörködnének, ha aztán a’ civilisationak más népfajok szakitanák le gyümölcseit, és a’ négy folyam’ mentén lehetne ugyan itt-ott magyar nyelven beszélő la­kosokra találni, de az ország maga, mint ország, nem volna Árpád’ vérének birtoka. Ezen reformerek a’ közjogi formákra is ráütik meggyőződésök’ bélyegét, aggódva mérlegelnek minden adatot a’ vagyon’ és népesség’ kü­lönböző arányairól, a’ legparányibb institutiókban is némi túlsúlyt igyekeznek szerezni a’ magyar vagy a’ könnyen magyarosítható elemnek a’ többiek fölött, és ha a’ sza­badság’ érdekei összeütközésbe jőnének a’ nemzetiségé­vel, már ekkor készek az elsőt minden malasszaival együtt korlátolni, sőt háttérbe is szorítani a’ másodikért. Vannak viszont reformereink, kik elhinni nem akarják, hogy nemzetiségünk a’ haladás’ eszméivel valaha olly constellatióba hozathassák, miszerint azon reformok, mellyek a’ szabadság’ ügyét biztosítják és terjesztik, részt­­hozólag folyhassanak be nemzetiségünk’ sorsára; — ’s ha e’tényt kénytelenek lennének el is hinni, mindazáltal, lelkök’ mélyében meg vannak győződve, hogy az örök gondviselés pálczát tör azon nemzetiség fölött, melly a’ polgárisodás’ közelítésénél gyöngittetik, a’ szabadság’ fris lehelletére hervadoz, és üvegházi ápolás’ útján tarthatja fönn sáppadt zöldeletét, beteg terményeit. Az illy refor­merek tehát vezércsillagul tűzik ki a’ szabadságot, minden közjogi formák által egy stádiummal közelebb akarnak ahhoz jutni, a’nemzetiséget semmi kedvezményben, melly az egész igazságnak ártana, nem részesítik, ’s ha történni fogna, hogy a' magyar nép’ jövendője koczkáztatnék a’ haladás’ kérdései miatt, akkor elmondván a’ szent könyv­vel , hogy „damnatio tua ex te Izrael“, tovább mennek megkezdett pályájukon, szomorúan ugyan, de szilárdul és tántorithatatlanul. Mellyiknek van a’ két fél közül igazsága, vagy tán egyiknek sincs, de egy közép-árnyalatnak van ? — ez olly kérdés, mellyet most vizsgálni nem akarok. Csak annyit jegyzek meg, hogy a’ közelebbi időkig nem akadt magyar ember, ki reformterveivel mestersége­sen akarja háttérbe nyomni nemzetiségünket; ki, midőn az alkotmány’ sánczai közé új elemeket szándékoznék be­venni, ezt olly formák szerint kívánta volna tenni, hogy a’ beveendők közt annyi magyar se legyen, mint a’ meny­nyit a’ különböző népfajok’ lélekszámának aránya követel. Sőt merném állítani, hogy ha Gaytól, Kollártól, vagy — hogy idegen szláv barátokat említsek — Palacky- és Safáriktól kérdeztük volna meg : minő arányban részel­tessük a’ kiváltságtalan osztályt az alkotmány’ malasztai­­ban ? ők bizonyára többet nem mondottak volna, mint ezt: uraim, álljanak el a’ censustól, mert a’ Magyarországon lakó idegen nyelvűek közül a’ vagyonosabbak és mivel­­tebbek, divatból és a’ diplomaticai polczra emelt nyelv’ előnyei miatt, kezdik ősi nyelveiket elhagyni, ’s tanulgat­nak magyarul. Ne használják kegyetek ezek’ gyöngesé­­gét, ne legyenek önzők népfajunk’ rovására. Hanem, mél­tóztassanak a’ nemeslelkü utasitáskészitők — hiszen a’ magyar soha áldozatban fukar nem volt — azon rétegek közé szállani le, hová a’ magyar irodalom’ melegitő és ol­vasztó fénye még nem hatott le, ’s úgy részeltetni az al­kotmányos jogokban a’ kiváltságtalan elemet, a’minő arányban áll egymáshoz a’ Kárpát és Adria közt lakó kü­önböző ajkú népek’ számmennyisége. Bizonyosan ők ennél többet nem követeltek volna tőlünk. De Pestmegye, midőn I. Béla király’ reformtervét fel­­melegitette, ennél sokkal többre ment. Bonczolgassuk bár a’ községi képviseletet nemzetiség’ tekintetéből. Lássuk: mit nyer a’ haza, ha mindenik hely­ség két-két képviselőt küld a’ megyetermekbe ? — Magyarországon — Erdélyt ide nem értve — Fényes szerint van : Magyar : 4,745,900. Szláv­­­: 4,470,500. — A’ két népfaj közt a’ számkü­­lömbség nem igen nagy ugyan, de mégis a’ szlávok van­nak kisebbségben. Azonban II. József’ parancsából, a’ múlt század’ vége felé — 1787-ben — a’ magyarországi helységek az ural­kodó nyelvek szerint különösen felszámláltattak, ’s mivel 3668 magyar, 5789 szláv, 1024 oláh és 921 német helység találtatott, általánossá vált azon meggyőződés, hogy a’ magyar faj fölötte kevés, ’s hogy minden más népnél erősebbek a’ szlávok. Tudva vannak e’ tévedés’ következményei, ’s én tisztelettel hajtom meg térdemet Ráday’ sirja előtt, áldást mondok a’ kimeríthetetlen buz­­góságu Kazinczy’, a’ tüzlelkü Virág és nyelvünk’nagy re­formátorának Révainak szent porára. Ok, a’ dicsők, a’ fe­lettünk virasztó ég’ eszközeivé váltak, ’s azon mennyei kéjben részesülének, hogy közremunkálásaik által még hasznunkra fordult az, mi, ezer csoda, hogy sülyedésün­­ket nem okozta. De hagyjuk el a’ históriát, ’s térjünk a’ jelenre. Méltóztatott-e Pestmegye azon csekélységre figyelmezni, hogy egy magyar helységre középszámítás­­ban 1294 lélek esik, míg egy szláv helység viszont közép­­számításban 773 lakosnál többre nem emelkedik ? Ha erre figyelmezett, bizonyosan észre fogja venni, hogy midőn, a’ székesfejévári eldobott minta szerint, min­den községből két-két képviselőt akar a’ megyetermekbe küldeni, akkor egyebet nem követel, mint azt, hogy az országgyűlés az alkotmány’ lánczain kívül állókat úgy ruházza fel befolyással, miszerint a’ magyar nyelvűek ne igen bírjanak több képviselővel, mint a’ mennyi joggal illetné őket, ha számuk félannyi volna, mint jelenleg; a’ szlávok pedig csaknem két annyi képviselőt küldjenek, mint a’ mennyi népességök’ arányából folyik. Esdeklem, magyarázzák meg nekem az érintett re­­formterv’ pártolói , minő szabadsági doctrina’ örök igaz­ságaiból követelik tőlünk, hogy képzeljük, mintha ha­zánkban 7,473,861 szláv laknék, noha tisztán tudjuk, hogy, statisticusaink szerint, csak 4,478,500 lakik ? ’S pedig higgyék el önök, hogy ha az általános szava­zatjog’ barátai volnánk is, csupán illy ábránd mellett tarthatnék I. Béla király’ megcsodált reformtervét igaz­ságosnak. Hátra volna még, hogy kimutassam, milly közjogi fejleményeket von e’ terv maga után, ha alapeszméihez a’ későbbi reformoknál is hivek akarnak lenni kegyetek, ’s ha nem azért fogadták el az egész javaslatot, hogy az ország semmit se fogadjon el belőle, vagy a’ mit elfoga­dott , rögtön, mint haszonvehetetlent, félredobja : — hátra volna, hogy világosságra derítsem azon sajátságos tant, mellynek a’ községi képviselet ékköve; oldalfalai a’ megyei rendszernek főbb attribútumai; oszlopsora, mely­­lyen a’ halandó szemek által még soha nem látott épület’ terhe nyugodnék, az általános szavazati jog és a’ kettős választás. De én, uraim­­, végig hallgattam ugyan az anató­miát, jártam halottházakban, hosszú asztalokat láttam magam körül földarabolt tetemekkel, kezembe vettem a’ bonczkést, hogy vizsgáljam a’ senyvedésnek indult részek’ izmait, idegzetét,’s e’foglalkozás közt, soha undort sőt visszatetszést sem éreztem; azonban a’ bírálatom alá vont reformterven, melly a’ szülés’ görcsei közt már cadaverré vált, olly mértékben uralkodik a’ koporsó’ szaga, hogy félbe kell szakítanom műtételemet, ’s kissé megpihennem, és szabad levegőt szívnom. Majd, talán még a’ jövő hét’ folytán, folytatni fogom analysisemet — Kemény Zsigmond: Fővárosi újdonságok. Bizonyos kútfőből tudjuk, miszerint a’ jövő ország­gyűlésre meghívó kir. levelek mind a’ megyéhez, mind Pestvároshoz immár megérkeztek. — Pestmegye ezek’ felolvasása végett f. hó’ 30-án közgyűlést tartana, melly­­ben a’ követválasztás’ napja is ki fog tűzetni. — Az ügyvédek erősen mozognak ’s gyüléskednek. A’ lapjaink’ 954-ik számában közlött javaslatot tanácsko­zás alá vevén gyűléseikben, főelveire nézve többnyire elfogadják,­­s csak apróbb részletekben tesznek változta­tásokat. — Becsületére válik az ügyvédi karnak, hogy a’ testületi szellemnek visszaéléseket sújtó erejétől ’s a’ fegyelemtől nem remeg többé. — A’ fontos tárgy’ fejlemé­nyeit feszült figyelemmel fogjuk kisérni. — Hozzánk beküldött tudósitás szerint, a’ helybeli izraelita közönség f. hó’ 20-kan az úgynevezett hosszú­­napot ünnepelvén, ez alkalmat az ünnep’ czélján kívül fel­­használó Bach ur héber hitszónok arra is, hogy nagy számmal összegyűlt hallgatóit a’ kor’ igényeinek felfogá­sára is serkentse, így nevezetesen a’ buzgóság’ emelésére szükségesnek nyilvánitá az orgonáknak zsidó templomok­ba­ behozatalát. Továbbá kiemelé a’ tisztelt hitszónok, miszerint eljött már az idő, mellyben a’ magyar zsidónak is honi nyelven kellene imádkoznia, nem pedig olly nyel­ven, mellyet már nem tud. — Mi a’ zsidóságnak saját ér­dekében sok illy jó maghintőt kívánunk, de azt is óhajt­juk, hogy a’ magvak termékeny földbe hulljanak. — A’ honi izraeliták közt magyar nyelvet terjesztő pesti egylet’ igazgató választmánya a’ magyar izraelita naptár’ ügyében jelenti, miszerint ez nem csupán azért nem jelenhetett meg augusztusban, mivel a’ felszólítás csak júliusban történt, hanem bizonyos előre nem látott körülmények miatt, mellyek’ elhárításával azonnal meg­­jelenend. — Színházunkban új operára készülnek, neve „Gróf Benyovszky.“ Szerzője Doppler Ferencz első fuvolás. Múlt pénteken jelenvalánk a’ második próbán, ’s nemcsak ma­gunk’ — hanem illetékes műértők’ ítéletét mondjuk ki, midőn a’ közönségnek előre is ritka élvezetet ígérünk. — Magok a’ szereplők kitűnő szenvedéllyel ’s szeretettel tanulják szakmájukat. Hollósy Kornélia kisasszony, Wolf, Füredy és Benza urak énekelnek benne. A’ karok is igen nagyhatásuak. A’próba’ szabatosságából ítélve, jövő héten meglehet színpadra kerül. — Halljuk, hogy az előszüret már megkezdődött Bu­dán , ’s e’ héten általános szüretelés leend. Bizony pedig mi még igen savanyuaknak találjuk a’ szőlőfürtöket, ki­vált némelly közhelyeken; először mert éretlenek, má­sodszor mert drágák. — A’ központi vasúttársaság’ váczi vonalán a’ sze­mélyjárási forgalom. September’ 13 tól 19 ig bezárólag, tesz összesen 7,691 személyt. Legtöbb esik az utósó nap­ra t. i. 1,910, legkevesebb 18-án, a’ midőn 769 volt az utazók’ száma. — Ő István főherczeg’ körútja. TEMESVÁR. Sept. 15-kén elhagyván ő fensége , miként lapjaink’ 954. számában megírtuk, Arad városát, a’ határnál Temesmegye’ határi küldöttségétől üdvözöltetett. Útközben Vinga mezőváros’tanácsa tisztelkedett. Temes­­városa’ határánál, hol diadalkapu volt felállitva, fogadta ő fenségét a’ megyei bandérium, a’ főispáni helytartó’ vezér­lete alatt, továbbá az ellenzékiek’ disz­lovassága, városi tanács, köznemesség ’s igen nagy számú nép, melly onnan egész a’ várba bucsujárásként elkísérte. A’ várban a’ fő­ piaczon, 2000 bánáti paraszt puskások, falvaik szerint, külön zenekarokkal, az uj-aradi és temesvári őrsereg és megyei bandérium voltak felállitva. Ő fensége a’ Csanádi püspök’ lakába szállott. Megszállása után azonnal fogadta a’ reávárakozott Temes, Torontál és Krassómegyék’ kül­döttségeit , városi küldöttséget, katonai tisztikart, ’stb. Estve 6 órakor a’ Csanádi püspök által 200 személyre térít­tetett lakomához ültek. A’ lakoma után ő fensége a’ város’ kivilágítását tekintette, ’s aztán a’ főispáni helytartó által adott távczestályt tisztelte meg magas jelenlétével. Más­ *)Tót, rácz, horvát, orosz, vindus, bolgár és monte­­pegrinus.

Next