Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-02-08 / 1032. szám

Osegovich M. (Kapcsolt részek’ k.) Az irá­nyában felhozott személyes sértegetésre nem akar czáfo- lólag felelni, hanem egyáltalában kijelenti, hogy olly el­járás sem a’ parlamentáris szellemmel, sem a’ méltányos­sággal , sem végre a’ törvényhozói higgadtsággal össze nem fér. Mindazt, mi személyét illeti, rágalomnak nyil­vánítja, ’s mint illyet visszautasítja, ’s magát a’ rágalom ellen biztositó 1723: 7. t. paizsa alá helyezi. Hogy né- melly kÖvoturak követi állását el nem ismerik, illy egyes kijelentésekben a’ RR. határozatát még nem látja,’s azok ellen óvást tesz (zaj). Mi a’ tárgyat illeti, Pestmegye követe méltányosságára hivatkozik, ki maga is elismerte, hogy ha a’ magyar nyelv’ tudása a’ honosításra mulhatlan feltétel gyanánt elfogadtatnék, az a’ kapcs. részekre nézve méltányos nem lenne. Illy eljárás tehát a kapcs. részek irányában nem méltányos , ’s azt a többség mégis elfog­adta. — Szabolcs’ követének, ki őt sophisticus okosko­dással vádolá, ’s ki azt, hogy a’ kapcs. részek, a’ hono­sítási jogot gyakorolva, törvény ellen cselekedtek, onnan akarja megmutatni, mert e’ jogot törvény nélkül gya­korolták, azt feleli: hogy egészen más törvény nélkül ’s törvény ellen tenni valamit, ’s épen azért, mert törvény nélkül tették, nem a’ törvény ellen tették, pedig al­kotmányos elv, hogy a’ mit törvény nem tilt, azt tenni szabad. A’ RR. határozata ellen, a’ magyar nyelvet ille­tőleg, óvást tesz. Kossuth L. A’ horvát követek’ törvényes állása iránti intézkedés a’ horvát ügyben kiküldött választmány’ munkálatának felvételétől lévén függőben, szóló örömest megelégedett volna csupán annak kijelentésével, a’mit előbb mondott, hogy t. i. a’ kérdést még elintézettnek nem látja; de miután a’követur még ezt is kétségbe vette, azt mondván, hogy e’ kérdésen már túlvagyunk, újra meg kell jegyeznie, hogy a’verificátionális választmánynak nem ada­tott ugyan hatalom, hogy a’választások’ érvényességének vitatásába bocsátkozzék, de a’ horvátügyi választmány­nak meghagyatott, hogy a’ horvátországi bonyodalmakról in complexu adjon véleményt. Kijelenti továbbá Pozsony’ követével hasonló utasítását, hogy sem a’ tartománygyü- lést, sem annak tetteit ’s választását törvényeseknek nem tekinti. Egyébiránt a’ tárgy iránti érdemleges határoza­tot praeoccupálni nem akarván, azzal is megelégszik , ha semmi határozat sem keletkezik, csak az ne mondassák ki, hogy e’ kérdésen már túlvagyunk. Horvátország’ követe’ ismételt előadásaira pedig azt feleli, hogy ha a’ horvát követek igy szólották volna: a’ RR. a’ törvény- hatóságoknak honosítási jogot adtak, adjanak hát a’ tar- tománygyülésnek is , ez nem vala ingerlő követelés, de ők azt nyilatkoztatták , hogy e’ joguk már megvan, ’s ahhoz ragaszkodnak. Ez jogtalanság és bitorlás. ’S ha a’ követurak ezt el nem ismerik, szóló határozatban kivánja kimondatni: hogy a’ horvátországi tartománygyülés által ekkorig állítólagosán, de törvénytelenül gyakorlott hono- Bitási jog ezennel megszüntetik. Mint utóhangok a’ keserű vitában, még Pozsega, Ve- rőcze, Szerém és Buccari’ követei szólaltak fel a’ turme- zei gróf által használt comoedia kifejezés ellen. Egyéb­iránt, mint már felebb említettük, a’ szerkezetbe a’ magy. nyelv’ feltétele beiktattatott, ’s Horvátország’ képtelen igényei elmellőztettek. Törvényhatósági dolgok. SOPRONMEGYEBŐL. Emlékezni fognak a’ Pesti Hírlap’ olvasói, mikép’, az uj rendszer’életbeléptetése óta, a’ magát conservativnek nevező párt, gyűlésenként rend­szeresített szavazatával, az itteni, csupán alkotmányos irányban haladni kívánó ellenzéket, a’ vitatéren minden áron törekedett megbuktatni; ’s gyakran, megállapított határozatokat is felforgatott; mint p. o. a’ nógrádi felszó­lítás’ folytában, azon első ’s egyedül intelligens erővel ki­vivőit végzést, mikép’ az uj rendszer’ ’s administrátorok’ behozatalát törvényellenesnek, törvényen ejtett sérelem­nek vallotta ’s ismerte. ’S nem figyelt okra, nem hajolt hazafi kérő figyelmeztetésre, nem, mert közjogi kérdések’ leple alatt, csak saját hasznát ismerte kitűzött czélnak. A’ honszerte ismeretes tartalmú programm’ szavai­hoz híven ragaszkodva, jelszóvolt: ,,minden[árontöbb­ség, ’s nem fogadni el semmit, ha legjobb is, mi az ellen­zéktől jó.“ — A’ dolgok’ folytonos illy helyzetében kö­vetkezett be, január’ 10 ikén szokott helyettesi elnöklet alatt tartatott közgyűlésünk. Már előző estvéjén számos ’s többnyire rábavidéki nemességet lehete látni székvá­rosunkban ; mit conservativ uraink gyanús szemmel néz­vén, éjjel sietve kiküldték szolgabiró Kéry Pétert ’s es­küdt Németh Józsefet, hogy reggelig, az annyiszor fel­használt völcsei urakat, kik, szokás szerint, minden bővebb megfontolást mellőzve, az elnöki nézeteket híven istápo- landják, beszállítsák. Ez meg is történt; azonban ezekkel tetemünkben hazafiui lelkesedéssel állott szembe a’ kor’ igényeivel megbarátkozott, rendithetlen jellemű farádi, jobaházi, dőri és edvi helységbeli, pgy a’ szilisárfeányi ne­mes közönség’ képviselő nemessége; azon férfias szán­dokkal, hogy szabad polgárokként, csak az alkotmányos­ságot védő nézeteket pártolandják. Jóval a’ bemondott 10 órán túl, néma csend közt, lé­pett helyettes ur, alispáni kíséretben teremünkbe. Meg­nyitó beszédében újévi kiváDatokat halmazott az egybe- sereglett rendekre. Ezután Tóth Bálint alispán olvasta fel a’ megye’ állásáról szóló hivatalos jelentését, mellyből meg­értvén, hány rab Ítéltetett el, hány szolgabirói relátió kül­detett be, és mennyi adó szedetett be a’ misera plebs con- tribuenstől megyénk’pénztárába’stb.; tudomásunkra esett az is : mikép’ Sopronymegye conservativ irányban haladó megye, ’s hogy politikai téren az itteni két párt egymás­hoz engesztelőleg közelit;— quod restat probandum; en­nek mindig t. alispán ur fog útjába állani. Mindez tudo­másul jegyzőkönyvÜDkhez fog mellékeltetni. Főjegyzőnk fololvasta követeinknek az országgyűlé­sen ekkorig történteket magában foglaló jelentéeöket; mi­nek folytán vita támadt, hogy érdemileg általában, vagy pontonként tárgyaltassanak-e? az első nézet fogadtatván el, gróf Széchenyi János derék hazánkfia az ország­gyűlési eseményeket jelesen fejtegetvén, ügyes tapintat­tal érintette a’ válaszfelirati körülményeket; de minthogy a’ Pestmegye’ szellemében indítványozott remek-szerke­zetű loyális válaszfelirat a’ főrendek’ ellenszegülése miatt már letétetett, ’s igy a’ régi gravaminális útra szoritta tunk, alkotmányunkon az administrátoroknak provisórius behozatalával ejtett tetemes sérelmeket, e’ tárgyban adan­dó utasítás által indítványozd orvosoltatok E’ közben éljenüdvözletek közt lépettt teremünkbe Bezerédj István, lelkes előadásában megmu­tatta, mikép’ szokták absolutisticus tendentiák az al­kotmányokat tervileg megsemmisiteni. Kényesnek bi- zonyitá szónok jelen átalakulási szakunkat, mert sze­rinte nem elég a’ reformszándokot kijelenteni és irányt téveszteni. Szónok nagyon fél, hogy a’ jövő nemzedék csak könyvekből tudandja meg, hogy alkotmányunk volt, és más körülmények közt neveltetvén — tán anyagi jobb­létbe elaltatva — nem fog felvillanyoztathatni az alkot­mány’ szeretetére; nem fog elég lelkesedéssel birni a’ törvényen alapuló szabadságot visszakövetelni. Figyel- mezteté továbbá a' rendeket, mikép’ ő előadásában nem ezen gyűlés’ elnökét szándékozik megtámadni, hiszen ez is magyar hazafi, azonban maga sem tudhatja, mire hasz­náltaik fel, és nem látja előre, minden jóakarata mel­lett, befolyásának eredményét, melly hazájának vermet ás. Boszantó volt Szemerey Sándor urodalmi ügy­véd’ ’s Tóth Bálint alispán’ gyanúsítása, miszerint az ellenzék, minden aránykivetési kulcs és biztositék nélkül, csak vakon kívánja a’ kiváltságos osztályt adóztatni. Ezek’ ellenében Széchenyi János gróf és Beze­rédj István, az ellenzék’becsületét védve, czáfolólag léptek fel. — N i c z k y Sándor táblabiró pedig kimerí­tően és részletekben mutogatá a’ Buda és Bécs felé hala­dás közti lényeges különbséget. Bámulta a’felszólalt con­servativ urakat, mikép’ annyira resteliik, hogy az ellenzéki nézetek is találnak a’ nemességnél pártolókra; holott ők évek óta csak számszerinti többség’ alkalmazásával vívtak ellenünk. Pártolólag szólalt még fel P a t t h y István táblabiró és az ősz bajnok F i á t h János, holmi lueri bonus odor féle körülményeket említvén meg. — Nagy P á 1 legelőször nyilatkozott e’ tárgyban, mondván, hogy a’ kormány’ minden jó szándoka sikereden marad, mert az útját elhibázta. Ha az országgyűlésen törvényt alko­tott volna, hogy minden főispán tartozzék megyéjében lakni, a’ jó admimstráiióra felügyelni, és hogy jövendő­ben a’ főispánság nemcsak méltóság, hanem kötelességgel ellátott hivatal leend, mindenki megköszönte volna; mert szerinte nem volt leghelyesebb, hogy ezelőtt sok főispán magyarul, de deákul sem tudott, és csak beiktatás’ alkal­mával vagy tisztujitáskor jelent meg megyéjében, az ily- lyen bizonynyal megérdemlette, hogy a’ megye’ kormá­nyától elmozdittatván, administrátort kapjon. Azonban a’ jelen eljárást nem helyesli, mert tapasztaljuk, miszerint ezen uj administrátorok nem függetlenek, mert pártfőnö­kök lévén, pártjuk’ érdekében kényszerittetnek eljárni, és gyakran olly dolgokat is elnézni, mellyeket elhallgatni nem kellene. Mindezek’ ellenében elnökünk is elmondá az e’ tárgy­ban tőle annyiszor hallott ind- és védokokat, ’s pro re nata többnyire akarva , egyesek’ czáfolásában emésztette fel erejét; vagy tán időt akart nyerni ? nem tudjuk. Mo­dorát utánozta Tóth Bálint alispán, ki mind a’ mellett hogy az ellenzéki szónokok’ nyilatkozatait elferdítve vette bonczkés alá (miért egykevéssé meg is leczkéztetett az illetők által) utóbb már ijesztgetni kezdett, felveszi ő az elébe dobott krztyüt, majd igy lesz még a’ jövő gyűlésen, ’stb. Illyésekhez úgy hisszük commentár nem kell. ’S igy keveseket kivéve, nagy szótöbbséggel elhatároztatott, hogy Sopron’ rendei az uj rendszer folytá­ban alkalmazott administrátoro kát tör­vényelleneseknek nyilvánítják; melly határo­zat követeinknek meg is küldetett. Másnap mulatságos ingerültségnek valánk tanúi. He­lyettes és alispán urak a’ derék jegyzői kart, azért, hogy ez a fenn említett határozatot azzal indokolva szerkeszté, mikép több főispánok hivatalaiktól parancs’ folytában mozdittattak el, gyanúsítva, hitelességét kétségbevon­va, megtámadták; melly indulatos rohamra azonban Tar János, kedvelt főjegyzőnk, tiszttársai’nevében, férfia­sán válaszolt, hivatkozván &’ megye’ rendeire, önkép’ minden alkalommal az elcökileg kijelentett többség’ ’s a’ tanácskozások’ folyama alatt kifejlett indokok’ nyomán hiven, ’e jelesen ezen tárgyban több alkalommal már pro et contra tevék fel a’ végzést; részrehajlatlanul még ak­kor is, midőn az — nem mint most — meggyőződésükkel ellenkezett is. A’ gyűlési többség a’ szerkezetet megha­gyatni rendelé. Szőnyegre került az utasítást készitő választmány’ munkálata; azt ez alkalommal szabad szellem lengi át; meghagyatván gyülésileg követuraknak, önkép’ hazánk’ érdekében ez országgyűlésen a’ külviszonyok’ tárgyában |Pestmegyét kövessék, annak utasításában a’ felelős 107 kormány’ eszméje is ki lévén fejtve. — Jövő köz­gyűlésünk február’ 21-dikén leend, mellyen conservativ uraink öszpontositott erővel szándékoznak ellenünk föl­lépni. — Sokan. Végszó a’ nógrádi követválasztás’ ügyében. E’ tárgy annyiszor ’s^olly terjedelmesen vi­tatott már lapjainkban , bogy a’ hozzánk legközelebb bekül­dött ’s alább, a’ személyeskedésre vonatkozóknak kihagyásá­val , csak kivonatban közlendő vitatkozások’ olvasása után úgy hiszszük, a’ közvélemény’ elégséges adatokkal birand he­lyes Ítéletet hozni. — A’ D. pártiakat lapjainkban czáfoló Sréter Horácz , eddig zárva tartott sisakját jelenben felnyit­ván, D. O-nak e’ részben hozzáintézett szavaira azt válaszolja, hogy sisakja Nógrád előtt elég nyilt volt ’s nyíltabb, mint a’ D. párti leveleződé, kiket, mond, most sem ismernek; ’s azt hitte továbbá, hogy neve, a’ megyéje’ viszonyait nem ismerő olvasót úgy sem érdekli. — A’ D. J. követségtőli visszalépési ígéretét illetőleg azt nyilvánítja : hogy a’ m. ó. augusztusi közgyűlések’ első napja előtti estve Pulszky Ferencz, hozzá és Horváth Elek főszolgabíróhoz jött azon szavakkal, hogy D.J. épen egy pillanattal előbb késznek nyilatkozott, semmi esetre ugyan Kubinyi’, de igen Pulszky’ javára követi igényeiről lemondani. Sréter ezen esetet Kubinyinak tudtára adván, K. azt felelte, hogy pártja tegyen, mit legjobbnak gondol. Más­nap V. P. főjegyző’ szállásán, D. J. a’ pártjabeli V. P. és M. P. urak előtt Sréter H.-nak azt nyilvánító, mikép’ sem K. sem P, javára vissza nem akar lépni így Sréter H.; Pulszky Fe­rencz pedig ugyan e’ tárgyban ekkép’ nyilatkozik : hogy m. ó. aug. közgyűlés’ idejében, midőn D. J. kijelentette, hogy K. F. ellenében a’ követségre szintén igényt tart, élénken le- festé előtte mindazon súrlódásokat , kellemetlenségeket, csend és egyetértés’ felbomlását hosszú időkre, méllyeket fellépése a’ megyében előidézne, 's mik mindenesetre csak az ellenzéket gyöngítenék. Mire D. J- akkép’ válaszolt, hogy Kubinyi F.-nek semmi esetre sem enged, hanem, ha Pulszky Ferencz küldetik Nógrádból követnek , az ingerültség’ elmel- lőzése végett igényeiről lemond. Alig küzlötte azonban P. F. e’ nyilatkozatot félórával későbben Sr. H.-val, midőn D. O., Jób’ öcscse, őt felkereső ’s felszólitá, miszerint „ne fordítsa hasznára azon becsületszót, mellyet bátyjától meglepetésében kivett.“ E’ felszólításra természetesen más feleletet P. F. nem adhatott, mint, hogy a’ szót nem vette ki, ’s bogy magára ezen felszólításra természetesen már vissza van adva. D. 0. ugyan ezt a’ maga’ nevében tette, Jóbbal azonban a’ következő napon többször találkozván, ő az előbbi nyilatkozatáról mindig hallgatott, Kubinyi Ferencz ellenben ezen tárgyat, midőn azt Sréter Horácz vele közlötte , az egész párt’ Ítéletére akarta bízni, rajta tehát nem múlt, hogy az ingerültség első csirájá­ban el nem fojtatott. — Dessewffy Otto szinte, e’ tárgybeli nyilatkozatában, a’ tényt, hogy bátyja P. F-nek követség! igényeiről lemondani szavát adta, elismeri ; mondja továbbá, hogy ezen szó, az ö felszólítására Pulszky által önként visz- szaadatott, állítja’s jogosan következtethetni véli ebből, báty­jának, Jóbnak, másnap tett azon nyilatkozatát, mire Sr. hivat­kozik, ’s mi őt tévedésekbe vezette, hogy sem Kubinyi, sem Pulszky’ kedvéért le nem mond követségi igényeiről; annyi­val jogosabban pedig, mert Pulszkynak előbbi estve tett nyi­latkozata is azon föltételhez vala kötve, hogy a’ pártok’ ala- kulhatása’ sürgős tekintetéből a’ dolgot halasztani nem lehet­vén, a’ kérdést Kubinyival azon éjjel döntsék et, mert fen- tartja magának, hogy nyilatkozatát másnap nem történtnek tekinthesse. Nem akarjuk e’ tárgyban a’ közvélemény* Ítéletét elfog­lalni, de, úgy hisszük, annyi a’ figyelmes olvasó előtt e’ vi­tákból világosságra jő, hogy Dessewffy Jób a’ kérdéses vádra nézve személyét illetőleg ártatlan. Azonban Sréter Horácznak, a’ D. pártiak’ magaviseleté után, volt némi oka azokat, miket mon­dott, állíthatni. Továbbá hogy a’ miként nem lehete Sr. urnák D, J. személyét vádolni, úgy D.— 0.— ur Sr.— ur’ elle­nében keményebb kifejezéseket használt mint kelle vala. Az egész polémia pedig csak jobban megerősite bennünket azon bitben, hogy Nógrádban a’ követválasztás’ alkalmával D. és K.-pártban egyaránt személyes és nem elvi érdekek voltak tulnyomóak. ’S természetes, ha illy küzdelem csupán szemé­lyes vitákra nyújt alkalmat, mellyekből az ellenzék’ ügyére semmi haszon nem következik, Itt óhajtanánk véget vetni a’ meddő polémiának. Azon­ban Frideczky Lajos nógrádi főjegyző is megsértve érezvén magát a’ lapjaink’ 999. sz. közlött czáfolatban, nyilatkozatát kénytelenek vagyunk, habár rövid kivonatban, közleni. Mon­datott az idézett lapban : hogy Farkas főügyvéd Sr. Horáczczal egy papirost közlött, Fr. főjegyző’ kezeivel irva, hol ő azok­nak neveit jegyezgette, kik ugyan szavazattal birnának , de választásra be nem jővén, neveik alatt másokat lehetne D.-re szavaztatni.“ Fr. e’ vádra nézve előadja: „mikép’a’ kérdé­ses irat S. J. tbiró és vál. tagnak íratott, figyelmeztetésül, hogy a’ K.-pártja a’ kisecseti nemesek közt egy már meghalt nemes’ neve alatt egy más egyént szavaztatni akar, S. sz.biró tehát, mint kér. tisztviselő, e’ felett őrködésre intetett. E’ levél egész terjedelmében P. N. által íratván , csak véletle­nül került Fr. kezébe, ’s az ő figyelmét is felhiván, hátára e’ két szót irta : „Kovács és Palásti“ t. i. e’ két nemnemes egyént akarta K.-pártja, az elsőt Hanzéli, a’ másikat Bolgár név alatt szavaztatni. Az utóbbi szavazott is, az első nem.“ KÜLFÖLD. FRANCZIAORSZÁG. Hír szerint megállapodás van, miszerint, II. Izabella spanyol királynő megújítván meg­hívását, Montpensier herczeg nejével együtt a’ közelebbi nyáron Madridba fog menni. Montpensier herczeg köze­lebb egy palotát vásárolt Madridban, mellyben nejével 22*

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék