Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-02-10 / 1033. szám

alatt gátoltatnám, mindenesetre nagy sérelemnek tarta­nám; de ülésenkivüli dolgok’ felhozatalával a’ főrendek’ türelmét nem fárasztanám. Tolnai főispán ő mlrga rende­zésről szólt; de én azt hiszem, hogy mi e’ teremben ren­dezve vagyunk, hiszen most nem régiben rendezkedtünk ő fönsége’ befolyásával, ’s ez eddig elég; és nem gondol­nám, hogy, miután olly sok tárgygyal el vagyunk fog­lalva, mindig a’ rendezéssel kellene bíbelődnünk. Ha ren­detlenség történik — mi hogy a’ mai ülésben történt vol­na, előttem bizonyítva nincs — a’ lovászmester’ köteles­sége a’ rendre felügyelni. Kérem tehát a’ m. főrendeket, hogy, mellőzve most a’ rendezést, szóljunk a’ haza’ fonto­sabb dolgairól. Gr. Szécseny. Gr. Z. ö. indítványát illetőleg meggyőződésem az, hogy valamint senki e’ teremben nincs, ki a’ megéljeneztetésben olly különös megtisztelte­tést találna, miszerint véleménye’ kijelentésére annak be­folyást engedne, úgy viszont nincs senki, ki a’ pisszegést a’ vélemény’ korlátozása’ olly módjának tekintené, melly őt meggyőződése’ szabad kijelentésétől elzárná. A’ kérdés tehát csak azon csend’ és rend’fentartására van irányozva, mellynek itt lennie kell, hogy törvényhozásunk Európa előtt nevetséges színben ne tűnjék fel. Nem az a’ kérdés, hogy véleményünk’ szabad kijelentését a’ hallgatóság’ irá­nyában biztosítsuk, hanem hogy e’ tábla’ méltósága fen tartassák. Ha azon kitörő pisszegés, melly gróf Z. - nek mai felszólalását követte, tekintetbe nem vétetik is: nem annyira az a’ czél, hogy ülés alatt, hanem hogy a' főrendi teremben ne történjenek illy kitörések, és szokja meg a’ hallgatóság e‘ teremet, mint a’ törvényhozás’ sanctuáriu­­mát tisztelni. Mondatott, hogy sok fontos tárgyaink van­nak ; ennél fontosabb egy sincs, ’s jelenleg az örökváltság és magyar nyelven kívül semmi tárgyat nem tudok , mi sürgetős tárgyalást várna. Óhajtom én is, hogy a’ lovász­mester, hivatásához képest, a’ rendre felügyeljen; de tud­juk, hogy ő e’ részben a’ szükséges törvényes eszközökkel szűkölködik. Azért én is gr. Z. D. és a’ tolnai főispán’ ké­relméhez járulok, ’s kivánom, hogy a’rendezés’kérdése tanácskozás alá vétessék. (Egy részről: Mindnyájan?Más részről pedig: Menjünk további napirendre!) Gr. Almássy Móricz. Szinte meg van győ­ződve , hogy senki nincs itt, kire a’ pisszegésnek, a’ vé­lemény’ szabad kijelentése’ tekintetében, gátoló hatása volna, ’s személyét illetőleg, hivatkozva múlt országgyű­lési pályájára, büszkén kimondja, hogy őt véleménye­ előterjesztésében soha semmi nem tartóztatta ’s fogja tar­tóztatni. Azonban a’ csendnek ’s a’ tábla’ méltóságának előmozdítása az, mellynek tekintetéből ő is az előtte szó­lókéhoz csatolja kérését, miszerint ő fönsége nyújtson al­kalmat e’ tárgy fölötti tanácskozásra. (Tovább! napi­rendre !) Annyival inkább kéri ezt, mert ennek szüksége a’ k. kir. előadásokban is kimondva van. (Tovább !) B. Vay Lajos: Ha uj szabályokat kívánunk al­kotni, illő lenne előbb a’ régieket fentartanunk. Régibb szokás az volt, hogy sokszor bejöttek a’ m. főrendek e’ terembe a’ nélkül, hogy tudták volna, milly tárgy fog felvétetni; újabb szabály szerint azonban azt most mindig előre tudjuk. De ha újra elhagyjuk e­ szabályt az­által, hogy egy előre nem tudott új indítványnyal előlépni sza­bad, ismét azon helyzetbe jövünk, miszerint nem tudand­­juk, milly tárgy körül fogunk tanácskozni. Azért tartsuk meg a’ régi szabályt, ’s menjünk a’ napi rendre. Gr. Zichy Henrik mosoni főispán, napot kér határoztatni, mellyen a’ tábla a’rendezésről tanácskoz­­hassék. Nádor ő fönsége: Mint ma már tevém, is­mételve intem a’ hallgatóságot, hogy magát akként vi­selje, mint azt a’ hely’ méltósága kívánja. ’S kijelentem, hogy első alkalommal, midőn zaj leend, bizonyosan az is tanácskozás alá fog jőni, hogy lehet-e illy hallgatósággal a’ nyilvánosságot úgy fentartani, mint az eddig fen­­tartva volt? Ő fönsége’ e’ nyilatkozata a’ kellemetlen előzménynek véget vetvén, G­h­i­c­z­y K. nádori itélőmester felolvasta a’ t. rendektől áthozott következő irományokat: 1) a’ honosítás’ tárgyábani izenetet. (Gr. Batthyány Lajos’ felszólalása’ következtében az e’ tárgybani hosz­­szas törvényjavaslat felolvasottnak tekintetvén, nem ol­vastatott) ; 2) sz­ínség’ tárgyábani izenet ’s felirási ja­vaslatot; 3)sérelm­ek’tárgyábani izenetet; 4)gr.Schmidegg K. és b. Horeczky A. meg nem hivatása’ tárgyábani ize­net ’s f.j­avaslatot. H­u­b­a­y J. oraz.bírói itélőmester által pedig felolvastattak: 5) a’ vág­ujhelyi prépost’ és Po­­zsonyváros’ ’s 6) b. Baldacci Á. meg nem hivatása’ tár­gyábani izenetek ’s felirási javaslatok; 7) a’ bánya-tör­vénykönyv’ tárgyábani izenet. Ezután n­á­d­o­r ő fönsége a’ napi tanácskozás’ tár­gyául előrekitűzött örökváltság’ ügyében­ ize­netet olvastatta fel Ghiczy K. it.mester által. E’ tárgyban B. Vay Miklós koronaőr lépett föl következő inditványnyal: Báró Vay Miklós: Nem hiszem föns, nádor, mlgos főRR ! hogy ez országgyűlésen az előttünk fekvő tárgynál sok fontosabb kerülhessen még tanácskozási sző­nyegre,— legalább idő ’s alkalomszerűbb bizonyosan nem ! Az örökváltság’ minden viszonyainkra mélyen ható kérdésének ezélszerű megoldását részemről békés átala­kulásunk tsilpkövének tekintem, ’e azért lehetetlen nem üdvözlenem a’ k. k. előadásoknak ’s a’ nemzet’ e’ tekin­­tetbeni óhajtásának e­ fontos tárgybani találkozását. Egyébiránt ez nem lehet­ váratlan előttünk, mert ha igazságtalanok nem akarunk lenni, meg kell vallanunk, miként az úrbéri viszonyokat illetőleg, törvényhozásaink eddigelé is kellőleg fordítok mindenkor figyelmöket és kellő időben a’ föld’ népe’ állapotára ’s viszonyaira, —­a’ minthogy magának az örökváltság’ eszméjének felkarolá­sában is, nem maradának sokkal hátra más nemzetektől; mert avagy az 1836-os év, midőn a’ 8-ik t.cz. e’ tárgy­ban alkottatott, olly messzire esik-e azon időtől, melly­­ben az örökváltság más nemzeteknél megindult ? — meg­indult mondom, mert hiszen teljesen bevégezve alig van bármelly országban is még! — s kétségtelenül méltány­landó azon körülmény is, miszerint mi a’ mondott tör­vényt magunk’ jó szántából, önkény­­en szabad akara­tunkból hozánk meg,a mig az másutt szigorú kormány parancsok, státusszövetségi határozatok ’s végzések ál­tal hozatott létre! Tudva van ugyan is mindnyájunk előtt, miként a’ szoros értelemben vett feudális terheknek az urbériektőli elkülönözése , vagy is igazabban, amazok’ megszüntetése ’s ezek’ korlátozása volt mindenütt első stádiuma az örökváltság’ ügyének;— e’ korszak, mint fe­lébb már említém, nálunk 1836-ban vette eredetét. — Második stádiumát e’ kétségtelenül fontos ügynek, más miveit nemzeteknél, azon időszak képezé, melly­ben a’ már constatirozott úrbéri terhekbéli kibontakozhatást, az engedélyező törvények’ paizsa alatt, a’magánjogi térre álltták az illető státuskormányok, — a’ mi honunkban is csakhamar, úgymint már az 1840. 7-ik t.cz. létrehoza­tala által, megtörtént. — És ime e’ második stádiumnak csak alig folytak még nehány évei le honunkban, ’s már is újabb, hatályosabb eszközökről gondolkozik e’ tekintet­ben a’ magyar törvényhozás, világos tanúságául annak, miként a’ magyar aristocrátia az örökváltság’ eszméjének őszinte barátja! Nem oszthatom tehát én, a’ t. R-nek, a’ felolvasott izenetben nyilvánított abbeli véleményét, mintha az engedélyező törvények melletti eredménytelensége az örökváltságnak, nagy részben a’ földesurak’ ettőli ide­genkedésének lenne tulajdonítandó, ’s ha tehát ezek’ irá­nyában kötelezőleg fognak hatni az innentül hozandó tör­vények, minden bajon segitve leend; — sőt az erős meg­­győzetésem, hogy ha módja lett volna vagy lenne ma is még a’ föld’ népének kármentesíthetni földesurát, enge­délyező törvények mellett is dúsan arathatná honunk an­nak gyümölcseit, ’s csak ritka esetekben lenne érezhető a’ kötelező törvények’ hiánya. — Mert avagy mellyik föl­­desúr az, ki ha nem is valamelly magasztos érzetből, vagy közgazdászai tekintetből, de merő tiszta önzésből ’s ha­szonkeresésből, édes örömest ne válna meg tökéletes kármentesítés mellett a’ dézmálás’ nyűgétől ’s a’ robottali dolgoztatás’ kellemetlenségeitől ! Földnépünk ellenben avagy csak gondolkozhatott e eddigelé — igen kevés eseteket kivéve— a’ megkívántató módok ’s eszközök’ hi­ánya ’s a’ létező akadályok miatt, úrbéri terheinek meg­váltásáról, ’s ha mindjárt ma meghozzuk is a’ kényszerítő törvényt, lesz-e annak mind addig sikere, mig a’ népnek módot nem nyújtunk a’ kárpótlási eszközök’ megszerez­­hetésére. Mert avagy nem marad-e puszta szó a’ kárpót­lás, mellyet a’ t. RR. biztosítani kívánnak a’ kényszerí­­tendő földesúr’ számára, mig csekély kamatokra nem ké­pes népünk pénzt szerezhetni magának! Birunk-e mi hi­telintézetekkel? ’s létező köz-vagy takarékpénztáraink’ irányában mutathatott e az adózó mind ez ideig olly biz­tosítékokat, mellyekre azok, fennálló törvényeink mellett, szigorú szabályaiknál fogva, egész bátorsággal kölcsö­nözhettek volna nagyobb summákat, —­a’ minthogy épen e’ hitel’ hiánya miatt a’ pénztőzséreknek is zárva maradt még akkor is erszényök előtte, midőn egész községekként akará felvenni a’ törlesztési summákat azoktól. Ki nem tudja továbbá, miként egy nagy német birodalomban, az örökváltság a’ pénz­ ottani olcsósága ’s a’ státus’ kedvező financziális állapota’ gazdálkodása mellett, főképen azon kormányi rendelet által segíttetett elé, melly szerint az érintett megváltásnak földben is kellett eszközöltetnie. Illyesmiről nálunk eddigelé álmodni sem lehetett, az adó’ alapja’épségben kellő tartása mellett; e’tekintetben azon­ban egy új időszak látszik a’ honra derülni, ’s talán nem messze a’ pillanat, mellyben a’ törvényhozás bátran ki fogja mondhatni, miként a’ földdeli megváltás is azon módok közé leszen sorozható mellyek által az úrbéri örök­váltság eszközöltethetik. Ugyan is nem remélhető-e, hogy legalább az ország’ még rendezetlen helységeiben, mely­­lyek pedig körülbelől 20so át teszik honunknak, sok he­lyen véghez fog ekként mehetni, az úrbéri rendezések ’s legelőbeli elkülönzések’ alkalmával, az örökváltság. Ho­nunk’ térémi földben ’s a’ felföldön erdőkben történ­vén az meg. Ha még ehhez arról is lesz gondoskodva, hogy az úrbéri rendezések’ alkalmávali eljárás némileg egyszerű­sittessék, gyorsittassék, azt hiszem, nem kevéssé lesz téve arról, miszerint honunkban az örökváltságok mentül gyakoriabbak lehessenek. Ezeken kívül, ha azt akarjuk, hogy népünk a’ nyúj­tandó ’s magának a’ fentebbiek szerint megszerezhető se­gédeszközöket maga’ megváltására használja föl, az adó’ kivetésére , annak kulcsára is több figyelmet forditsunk jövőben ; mig a’ földre nagyobb adó vettetik, vagy leg­alább annyi állandóságot nem fog az nyerni, hogy az adózó biztosítva lehessen, miszerint megváltandó földére nem fog évenként több’s több teher rovatni, addig ugyan az örökváltságot soha meg nem kisértendi. Da ha mindez így van, nem az lenne e a’ jelen tör­vényhozás’ főfeladata, hogy e’ bajokon, mint tapasztalá­son alapulókon, segítsen előbb , hogysem figyelmét kire­kesztőleg a’ földesurak’ kényszerítésére és igy olly ese­tekre szorítsa, mellyek az érintett bajok’ előleges orvoso­lása után alig lesznek képzelhetők, vagy legalább minden esetre csak a tárgy’ végmegoldására, a’ dolog’ utósó stá­diumára tartoznak. Mert hiszen azt én sem vonom kétségbe, hogy ott, hol a kárpótlás lehetővé van téve, hol a’ megváltási esz­közök már léteznek, annak akadályai elhárítvák, hogy mondom ott ki nem kerülhető a’ státus’ beavatkozása olly földesurak’ irányában , kik még akkor sem akarnák föl­menteni jobbágyaikat úrbéri terheik alól, habár ezek ké­szek ’s képesek lennének is tökéletesen kármentesíteni őket. Ámde mi az érintett előzmények’ hiánya miatt messze vagyunk még e’ stádiumtól, ’s részemről nem cso­dálkozom rajta, hogy sokan időelőttinek vélik még most e’ kötelezésnek a’ földesúr’ irányábani kimondását, ’s azt hiszik, miként a’ mostani törvényhozás még bízvást meg­állhatna az engedélyező törvények mellett, ’s eleget tenne feladatának, ha ezek’ akadályait elhárítván, a’ kellő meg­váltási eszközöket ’s módokat előállítván, a’ tárgy’ végső stádiuma’ előidézését, úgy, mint a’ kötelező törvények’ létrehozatalát, egy későbbi országgyűlésnek tartaná föl, ezt pedig annyival inkább, mivel a’ k. k. előadások’ 5-dik pontja is inkább ezt láttatik czélozni. A’ minthogy én magam is, abban legalább, hogy a’ kötelezési törvény egész átalánosságban ’s egyoldalúlag akként mondassák ki, mint az a’ t. R­. izenetében van, ’s csak azon esetben lennék hajlandó egy lépéssel tovább menni, azaz csak úgy egyezném bele, hogy a’ kiküldendő választmány kötelező törvényeket is tervezhessen ollyas földesurak’ irányában, kik még akkor is vonakodnának felszabaditni jobbágyaikat, midőn ezek képesek lennének őket kármentesíteni, ha a’ mondott választmánynak e’ tárgyat illetőleg is bővebb ’s határozottabb utasítás adat­nék.­­ Feladata lenne ugyanis annak a’ gyakorlati téren fejteni ki a’ kötelező törvények’ eszméjét, felmutatni an­nak egyes eseteit, megfontolni, vallyon nem lehetnek-e esetek, hol a’ kötelezésnek a’ dolog’ természeténél fogva viszonosnak kelletik lennie, a’ választmányra kellene bizni annak kifejtését, hogy az engedélyező törvényeknek ép­­ségbeni tartásuk mellett, a’ kötelezést csak öszves köz­ségek’ vagy egyesek’ irányában is ki lehet-e a’ földes­­urakra mondani; ugyancsak ennek lenne feladata, a’ tö­kéletes kárpótlás’ eszméjét az expropriátió’ eszméjével azonosítva mutatni fel, a’ kényszerítéstől annyira remegők előtt, ’s végre tisztéhez tartozna, egy részrehajlatlan, sza­bályos eljárású ollyan bíróságról is gondoskodni, melly a­ földesurat illető kárpótlásnak mennyiségét, minden egyes esetekben meghatározza, ’stb. Azt hiszem m. főRR.­ ha a’ kötelezés’ eszméjét illy óvatossággal ’s gyakorlatilag léptetjük életbe, ki lesz an­nak falánkra véve, sőt azt meggyőzettetésem, hogy illy kötelező törvényeket, kivált ha a’ földdeli megváltást le­hetővé akarnók tenni , nem is fogunk nélkülözhetni. Avagy a’ rendező, elkülönöző úrbéri törvények nem köte­lezők ? nincsen-e ezek által a’ földesúr kötelezve ? nincs sok esetekben viszont a’jobbágy ? és mégis, mivel a’mellett permissivek is, senki azokat agitátió’ eszközéül, mitől pedig annyira félnek sokan, nem használhatta ; Így lesz az, ha az én eszmém szerint fogja az országos választmány az örök váltsági kötelező törvényeket tervezni, ezekkel is. És ime ezek azok, mellyekben én a’ t.­RR-k’ szenetétől eltérek, ’s azért alázatos véleményem az lenne, miszerint izennék vissza a’ következőket, ugyanis. Mondanék ki abbeli meggyőződésünket, hogy az eddig létező örökváltsági törvények’ eredménytelensége épen nem a földesurak’ ez ügytőli idegenségében keresendő, hanem számos egyéb akadályokban , mellyeket hiszem nagyjából meg lehetne említeni, illyen például a’ föld’ népe műveltségének különböző fokozata, a’ megváltáshoz szük­séges értéknek hiánya ’stb. Nyilvánitanak továbbá, hogy miután szerintünk ezen elvnek kimondása által, hogy innentől kötelezőkké fognak az eddigi engedményező törvények válni, ezen ügy még különben is elintézve nem lesz, de kezdetben az elvet illy általánosságban, több okoknál fogva, kimondani, méllyé­n­két hiszen, ki lehet az üzenetben fejteni — sem nem taná­csos, sem nem czélravezető, ez okból, ’s mert az örök­váltság szerintünk is csak tökéletes kármentesítéssel tör­ténhetik meg, e’ feltétel’ teljesítése mellett pedig a’ kény­szerítő törvénynek szüksége majd nem magától megszü­­nend, czélszerűbbnek tartjuk a’ törvényhozás’ figyelmét leginkább oda fordítani, hogy a’ k. k. előadások’ 6-dik pontjának útmutatása szerint is, mindenekelőtt a’ fennálló egyéb akadályok hárittassanak el, és olly módok idéztes­senek elő, mellyek a’ föld’ népét képessé tegyék arra, hogy saját romlása nélkül földesurának teljes kármentesí­­tést adhasson. Itt aztán elősorolnám az izenetben azokat, mellyeket beszédem’ folyama alatt az expropriátió’ eszmé­jéről, birói eljárásról, a’községek’’s egyesek’ magok’ megválthatásáról, a’ kényszerítés’ viszonosságáról ’stb., mondani szerencsém volt; ’s végül a’ választmányt illető­leg kinyilatkoztatván, miként szívesen megegyezünk abban, hogy : A’ k. k. előadások’ 6-ik pontja’ következtében, kime­rítő, részletes törvényjavaslatok’ előterjesztése végett, országos választmány küldessék ki; — de az e’ tárgy­bani végelhatározásunkat magunknak fentartván — ezen országos választmány’ főfeladatául azt tekintjük, hogy egyéb létező akadályok’ elhárítása mellett, min­denekelőtt azon módok és eszközök’ előállításáról gondoskodjék, mellyekkel a’ földesúrnak, a’ mago­kat megváltani kívánók általi teljes kár- 110

Next