Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-03-22 / 6. szám

pótlás, egyesek tetemes terheltetése nélkül, meg fog történ­hetni. Kijelenté továbbá, hogy idegen minden gondolattól, melly szerint a felelős ministérium öszhangzásba nem lehetne hozható a haza municipiumaival, ő az osztályokat felinge­relni nem akarja, sőt az osztályok egyesítését s összeforrását óhajtja, és általános megnyugtatást kíván. 5 d­h n­é e L. hevesi követ, megérintvén, hogy a papi tized iránt is egyúttal intézkedni kellene, — az egyházi ren­det olly nyilatkozatokra birá, mellyek közörömre s megelé­gedésre jelentik, hogy megérté az idő jeleit. — Daróczy (pécsi kápt. köv.) tette az első kijelentést, hogy káptalana a papi tizedről, a haza s a nép javára, egészen s minden kárpót­lás követelése nélkül lemond. Követé őt az esztergomi, nagy­váradi, váczi, nyitrai, szepesi káptalan s sz. Benedek rende és végre közfelkiáltással mindnyájan. — Gr. Forgách (pozso­nyi kápt.) örült a BRek azon határozatának, hogy a kápta­lanoknak fejenkénti szavazatot adtak; nem tudja, meddig tart ezen öröme, de ha ez lenne is utósó szavazata, a dézma elen­gedésére szavaz, mert tudja, hogy elnyomott milliók kényeit törli le. Mericzay (váczi kápt.), midőn a hon boldogsága s milliók java forog kérdésben, nem is lát áldozatot a lemon­dásban, hanem kötelességet. — Az egyházi rend ezen okos és nemes nyilatkozatai a háznak örömteljes méltánylásával talál­koztak. B­ó n i­s S. A körülmények okozák, hogy a káptalanok szavazatába, utasítása ellenére, provisorie beleegyezett; bele­egyezését legjobban kimenti a kanonokok illy nemes nyilatko­zata. Jelen szavazatuk legjobban kivivandja számukra azon tekintélyt, mellyel a vallás szolgáinak birniok kell. Szent­­királyi M. Azon érzésnek, mellyet kebleinkben az egy­házi rend tagjainak nyilatkozata gerjesztett, megörökítéséről is illő gondoskodni. Azon milliók nevében, kiknek érdekében a szavazás történt, s az összes haza nevében, mellynek ezen áldozat­a jelen pillanatban igen fontos szolgálatot tesz, köszö­netet mond a papságnak, melly felfogva magas hivatását, olly áldozatra vala kész, mellyet csak hazafiai érzelmétől lehete várni, de tőle jogszerüleg követelni nem. Bölcseségre mutat, hogy az idő jeleit felfogván , olly állást vettek a nép irányá­ban, melly őket a mozgalmak alá sodortatástól megmenti.­­ Az érd. jegyző azonnal üzenetet is improvisált a főrendekhez, mellyben a felső táblán ülő egyházi rend a nemes példa köve­tésére felszólittatik. A törvényjavaslat formulázása akkorra halasztatott, ha a püspökök is hozzájárulnak az áldozathoz. — Vagyon nyitrai kanonok azon aggodalmára, hogy e rendelkezés által a sedecimából élő lelkészek tönkrejutnak, Kossuth L. megnyugtató indítványt ten, hogy t. i. a BR. jelentsék ki a törvényben , miként a kisebbrendű papság gondtólment ellátásáról gondoskodni szent kötelességüknek -----U. o­v. felelős miniszériumna­k , hogy a nép oktatásával s lelki gonddal foglalkozó papirendnek valláskü­lönbség nélküli illő ellátásáról törvényjavaslatot terjesszen az országgyűlés elébe. — És ez egyértelemmel elfogadtatott. íme egy bizonyság, hogy ha a nemzet tagjai egymás iránt igazságosok s bizodalmasok, — nem csalatkoznak! — Mig Szentkirályi Móricz az országos ülésbe azonnal átviendő szerkezetek elkészítésén dolgozott, Kos­suth L. még két indítványt tett, mellyek azonnal elfogad­tattak. Egyik, hogy ő felsége rögtön erdélyi országgyűlést hívjon össze, melly az unió iránti akaratot , hajlamot, ha van illyen Erdélyben, kijelenthesse, s az unió ennek folytán, Ma­gyarország és Erdély egyezésével, végrehajtathassák.— Most, midőn Európaszerte illy nagyszerű mozgalmak történnek, mi­nőket hazánkban is látunk, erdélyi testvéreink, magyar bará­tink s rokonink, ne maradjanak kitéve annak, hogy a moz­galmak, miket a havasok meg nem állitanak, őket készület­­lenül találják. — Másik, hogy ő felsége a lengyel és olasz­politikai foglyokat bocsáttassa szabadon, s a szabadság napját, melly minden népeire és saját thrónjára is jótékonyan kezd ragyogni, tegye a kegyelemnek is hajnalává; — adván saját indulatából alkotmányosságot, adjon amnestiát is azoknak, kik a szabadság előharczosai voltak, s áldozatai lettek. Emlité szóló, milly erős és szent kapocs a népek közt a szabadság; milly szives fogadtatásban részesült Bécsben, ő, kit annyira rágalmaztak a német lapok! mennyi választmány járult a ma­gyar küldöttséghez, a legkülönfélébb nemzetiségeket képvi­selve! mennyi szivreható jelenet! — de egy sem annyira meg­rázó, mint azon siró lengyel megjelenése, ki társainak, a sza­badság ügyében vívott küzdelem miatt elzárt lengyeleknek kiszabadulása eszközléséért csengve könyörgött. Közlelkesedéssel fogadtatott az előadás - 8 Asztalos P. ker.­jegyző bizatott meg a szerkezettel. 6­­/2 órakor országos üléssé alakulván a kerü­leti ülés, a papi tized eltörlése tárgyábani­­zenet s az úrbéri viszonyok eltörléséről szóló törvs, hitelesíttettek, s ez utóbbi­nak czime, a tartalomhoz képest, módosíttatott. Azután át­küldettek a 8 órakor összeülő főrendekhez. — 9 órakor ismét országos ülés a rendeknél. A mondott tárgyakban szenetek váltatván, éjfélkor oszlott el a törvényhozó test, a fon­tos nap eredményei után, hűn teljesített kötelessége öntuda­tában, egy kicsit nyugodni. — Az egyezés megtörtént. Márt. 18-án. Esti 8 órára ismét orsz. ülés hirdettetvén a fő rendeknél, áthozatott a rendektől az urbér stb. meg­szüntetése iránti törvényczikk, s az pontonként tárgyaltatván, általában elfogadtatott. Az 1. §-ra nézve az országbíró — nem lévén a dolog érdemére semmi ellenvetése — a kifejezést ille­tőleg azon észrevételt tette, hogy nem világos, valljon nem értetik-e benn a szőlődézma is, mi bizonyosan a rendeknek sem volt czélja; óhajtotta tehát bővebb megfontolás tekinte­téből, e törvényjavaslatot reggel jókor tárgyalni. B. Perényi Zsigmond, gr. Pállffy József, gr. Ráday Gedeon s gr. Cziráky János a törvény e szavai által : „úrbéri“ minden nehézsé­get eloszlatottnak mondanak, a mennyiben a szőlő nem úrbéri, hanem tulajdon­birtok ; s egyszersmind kijelentők, hogy a kü­lönös körülmények különös intézkedést igényelnek, s ezért e pillanatban a siettetés legüdvösebb. A 3. §-ost illetőleg, melly olly helyeken, hol eddig úrbéri rendezés, vagy a legelő elkü­­lönzése nem történt, a faizás és legelőre nézve az eddigi gya­korlatot hagyja meg ideiglenesen továbbra is, gr. Szécsen An­tal üzenetben kívánta a rendekkel tudatni, hogy ezt a főrendek nem úgy értik, miszerint a törvény eddigi folyama szerint el­­különzés ott ne történhessék, hol az eddig nem történt; báró Perényi Zs. felelé , hogy a jövő országgyűlésig, mellynek le­hetetlen soká késnie, illy perek úgysem végeztetnének be, s e részben észrevételt tenni szükségtelen. A földesúri hatóság megszűnéséről s az ideiglenes bíráskodásról rendelkező 4. §-ba gr. Cziráky János világos intézkedést kívánt tétetni a jobbá­gyok árvái iránt. Ez nem tartatott mellőzh­etlen észrevétel­nek, a­mennyiben azokra nézve, a gond nélkül maradt árvákat illetőleg, az eddig fennállott gyakorlat megmarad, s nem tar­tatott czélszerűnek észrevétel által az ügyet hátráltatni, bár gr. Batthyányi miniszerelnök felhívta a főrendeket, hogy a sietség ne akadályozza őket méltányos észrevételeik előadá­sára, ha t. i. éjszakájukat nem sajnálják. A papi tized tárgyábani­­zenet felolvastatván, S­ci­to­v­s­z­k­y J. pécsi, Lonovics J. csanádi és R­u­d­­nyánszky J. beszterczei püspökök kijelenték, hogy ők is részekről, mennyiben a tized önmagukat illeti, legkeveseb­bet sem kételkednek, ha a haza nyugalma úgy kívánja, ugyan­azon áldozatot megadni. De a mennyiben a tized egy része több helyeken az illető lelkészek jövedelmeinek egy részét teszi, némelly helyeken pedig az a családoknak örökös szer­ződés mellett tulajdoni joggal át van engedve, e viszonyokat a főrendek figyelmébe ajánlják.­­ A miniszerelnök kinyilat­­koztatá, hogy mindazon méltánylást igénylő viszonyok ki­egyenlítésére nézve a ministérium a legközelebbi országgyű­lésre törvényjavaslatot fog előterjeszteni. R­­­m­e­­­y Mihály, szentmártoni főapát is fölajánlván a nemzetnek azt, mi őt a tizedből illeti, ki kellene — úgymond megindulással — nyi­latkoztatnia, hogy ez nagy áldozatba kerül, s az ő fennállásuk kétes leend; de bízik a nemzetben, hogy róluk, kik illy szí­vesen hozzák az áldozatot, megfeledkezni nem fog. Ifj. Mar-­­­á­th György : nem lehet — úgymond — el nem érzékenyük e hazafius áldozaton , mellyet a hon nyugalma okvetlen igé­nyel; de szólítsuk föl a rendeket, hogy első feladatuk legyen gondoskodni azok nyugalmáról, kik lelkészi hivatásuknál fogva a néphez legközelebb állanak. (Helyeslés.) Ezek értel­mében küldetvén át a rendekhez az izenet . Hubay J. itélő­­mester rövid idő múlva a papi tized megszüntetésé­­ről, törvényczikkel tért vissza. Gr. Forgách Antalnak a 3. §-ra tett azon észrevétele, miszerint az által az örökös haszon­bér útján tizedet biró családok tulajdoni jogáról, a­mennyiben ezekre nézve kármentesítés nem adatott, gondoskodva nem volna. — gr. Szécsen A. és gr. Pálffy Móricz után az összes tábla méltánylá, s a miniszerelnök is kijelenté, hogy annak a rendekkeli közlésében megnyugszik. Rövid uton szenet vál­tatván a rendekkel, ők a főrendi észrevételt elfogadták. 19-én reggel 8 órakor a főRR-di­orsz. ülésében azon fel­­irási javaslat, melly mellett a RR. a tegnap megállapított há­rom t.czikkelyt ő fölsége elé megerősítés végett felküldetni kivánják, minden észrevétel nélkül elfogadtatván: ez iratok a rögtön következett elegyes ülésben le is pecsételtet­­tek, — ugyanakkor igy szólt Nádor ő fölsége: m. főRR. és t. RR! jelentést akarok tenni azon küldöttség eljárásáról, mellyet az ország rendei az országgyűlési teendők iránti felirásnak ő felsége elé juttatására megbíztak. A küldöttség tagjai f. hó 1- én Bécs­ben egybegyülvén, másnap 1 órakor ő fölségénél voltak, melly alkalommal én, mint a küldöttség vezére, a feliratot ő fölségének következő szavakkal átnyújtottam: (olvasta az it­élő­mester a beszédet). Erre ő fölsége szóval kegyelmesen válaszolni méltóztatott, hogy a nemes nyilatkozatot köszöni, kivánatunkat minél előbb teljesíti, s a szeretett magyar nemzeti hűségében mint mindig bizott, úgy arra ezentúl is számot tart (Éljen). Folyó hó 17-én reggel pedig következő legfelsőbb leiratot kaptam (az itélőmester azt felolvassa). És én gr. Batthyány Lajost , kit már azelőtt ő igének megneveztem, tekintve a körülmények sürgetés voltát, azonnal külön levél­­által meg­bíztam a ministérium alakítására, s­őt, mint a felelős magyar ministérium elnökét az ország rendeinek ezennel bejelentem. E jelentést a kir. személynek kinyomatás végett elkér­vén , az ülés eloszlott. — 244 Mart. 19. vasárnap. A Rendeknél 12 órakor tartatott kerületi ülésben, hol gr. Széchenyi Istvánra s Biró Imrére került az el­nöklés sora, Pest és Budavárosok s a pesti egyetem küldött­sége megjelenvén, átadta a petitiókat, mellyek, tekintve a rendkívüli körülményeket, azonnal felovastattak. A küldöttség szónoka Hajnik Pál volt; a tábla nevében Kossuth L. felelt azon tisztelettel, mellyet a haza egyesült fővárosainak a törvényhozás irányával rokon s öszhangzó nyilatkozata ér­demel, de egyszersmind azon méltósággal, mellyel a törvény­hozó testnek minden egyes, bár leghatalmasb municipium irá­nyában folyvást megőrizni kell. — A küldöttség eltávozván, Asztalos P. jegyző felolvasá az erdélyi országgyűlés összehívása s a politicai foglyok szabadon bocsátása iránti felirás-javaslatokat, mellyek helyeseltettek. Szentkirá­lyi. Szükségesnek tartá, hogy a városi s kerület­rendezési törvényjavaslatokból azon pontok, mellyek halasztást nem szenvednek , kiszemeltetvén, törvénybe igtattassanak. Elfo­gadtatott,­­ megbizatott az indítványozó, hogy szemelje ki azon pontokat, miket szükségeseknek tart. S­o­m­s­i­c­h az ő­s­i­s­é­g ügyét pendítvén meg, noha a nyilatkozók nagy többsége az úti possideu­s elvén akart indulni, né­mellyek aggodalmainak megnyugtatására, az indítványozó S­o­m­s­i­c­h P. kéretett meg, hogy törvényjavaslatot tervezzen. 9 órakor a székes­egyházban isteni tisztelet volt a ma­gyar szabadság s függetlenség megünneplésére. — Isten se­gítsen a nagy munka bevégzésében ! Deák Ferenczet esdve várjuk. Wenkh­eim Béla báró s Tolnay K. zalai követ repültek érte, hogy a miniszerelnök, a ministérium alakításában, bölcs ta­nácsának hasznát vehesse. Pest, márt. 24-én. Ma a megye is gyűlést tartott, nem a tekintetes ka­rok és rendek közgyűlését többé, hanem a megyei egész közönségét, az összes polgártársakét, így szólt rá Nyári Pál másodalispán az elnöki székből a jelenlevőket. E czimmel — mondá szóló — vessük le az ó embert. Fel­olvastatott nádor ő fenségénének az uj felelős független magyar ministérium kineveztetését tudató, valamint az uj minister­elnöknek a törvényhatóságok fejeihez intézett s e lapokban már közlött első körlevele. Erre Nyári Pál, mint e törvényhatóság elnöke, számot adott, mit ten e részben, mielőtt e körlevél megérkezett, nehogy a márt. 15-kel dicső események a nép közt balul magyaráztassa­nak. Kisgyűlést tartván ugyanis , egy innen kikerült nyomtatott értesítésben, tudtára adatott s megmagyaráz­­tatott a kivül lakó nép előtt a fővárosi dolgok menete. Hasonló történt az országgyűlési küldöttség által ide le­küldött örvendetes tudósítással s a kinyomatott törvény­­czikkekkel. S a nép, mellynek kezében a szabadságot so­kan fegyvernek gondolák, most örömkönyüket hullatva áldja sorsa javítóit. Szólott számos küldött társai nevében Kacskovics városi főjegyző is, üdvözölvén megyebeli polgártársait s a községek képviselőit, nem mint eddig élő a tanács ne­vében, hanem mint Pestváros 100,000 lakosának képvi­selője. Kiemelé mártius 15-két. S köszönetet monda a dolgok élére állott két jeles férfinak, (Klauzál és Nyáry) az irodalom bajnokinak s a kőkeblü ifjúságnak. Gyur­­kovics pesti polgár szinte a város lakosai nevében még Kossuth Lajost is élteté. A napi indítványokat P­a­t­a­y József tévé. A sza­badság, úgymond, már is csodákat ten. Lejárt azon em­berek napja, kik e terem zugaiba vonulva, minden szóra füleltek, hogy mindenható cancellárjuknak megküldjék. Vannak emberek, kik isten nevét soha szájokra nem ve­szik, csak akkor hánynak keresztet magukra, midőn az ég felettök megdördül. Szóló is látott e napokban embereket, kik eddig elleneink valának, és kik márt. 15-kén azonnal felfűzték villámhárítóul a tricolort. Nem akar sérteni, de tartozik egygyel pártjának. Eddig szemére hányták azon pártnak, hogy mindent egyszerre rögtönözni akar. S ime a következés megmutatta, hogy jobb lett volna engedni annak idejében. — S most láttátok e népet, legnagyobb felgerjedésében, szavára hajtani azon férfiaknak, kik őket soha meg nem csalták. Láttátok az ifjúság nemes maga­tartását. Szóló látott az országgyűlési küldöttség itt léte­kor két, alig 14 éves ifj­at, fentartani a rendet úgy, mint akármellyik torzombort két gránátos. De még nem vonult el a terhes felhő, s azért indítvá­nyozza : 1) Hogy az országgyűlés, ha két hétnél tovább tar­tana, jöjjön le Pestre. Mit is keresne most Pozsonyban? Eddig, meglehet, jobban keze ügyében volt egy német fő­­ministernek és satellesének, ott közelében tapintgatni a követek literére. De most e minister nincs többé, s szóló óhajtja, hogy soká éljen s érezze vétkei súlyát.— Itt most organizált hatalom kell. 2) Egy szabad nemzet katonái nem lehetnek a szabad­ság flagellumai. Azért vissza kell hivatni külföldről. 3) Az eddigi viszonyok között elrendelt közkeresetek szüntessenek meg. 4) Magyarország ismerje el a franczia köztársaságot. 5) A muszka propagandának eleje vétessék, s része­sei haza­árulóknak nyilváníttassanak. 6) E megye követei szabadittassanak fel azon, szomo­rú körülmények­ parancsolta eskü alól, mellynek különben is csak a német kormány irányában volt értelme — mi­szerint kormányhivatalokat nem vállalnak. 7) Végre nyilvánittassék bizalom a nádor és a minis­­ter­elnök személye iránt. Mindezek után pedig — mond szóló — a jelen idők kivonata szerint, rekesszük be e gyűlést. Irinyi József a 4-dik és 5-dik pontot magasb szempontra kivánta emelni, melly a ministérium hatás­körének meghatározásához tartozik, hogy t. i. Magyaror­­­szág mind bel-mind kü­lpolitikájára nézve Ausztriától tel­jesen független, s mind itt, mind ott a nemzet szellemé­hez s becsületéhez méltókig legyen képviselve. Egressy Sámuel főügyész pedig azon indítványnyal lépett elő, hogy az országgyűlés lejővén, legyen perma­nens mindaddig, mig az új választások meg nem tör­téntek. Ezenkívül Besze János hazánkfia az elmondottakhoz egy igen fontos indítványt csatolt, t. i. addig is, mig or­szágosan rendeztetik, nemzetőrségnek nemcsak Pesten, hanem a kisebb községekben is leendő felállítását. Mi közfigyelemre méltattatván, Farkas János úgy vélekedik, miszerint a budai katonai kormányt kellene a szükséges fegyverek kiadására felszólítni. Végre Halász Boldizsár a fővárosihoz hasonló megyei mind középponti, mind vidéki választmányok felállítását tévő indítványba.

Next