Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-04-14 / 29. szám

Péntek# nyusztai rományokba 29 April 14.1848. helyeért Kispejig S ilje ,ny ke 11 é s hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. Pest, april 13-án. Mig a magyar országgyűlés a horvát nemzeti nyelv iránt minden eljárásában a legméltányosb kiméletet tanúsítja, s illy értelmű megnyugtató proclamátiót határoz a Száva s Dráva közt lakó testvérekhez , és a ministérium elnökségével épen azon férfiú bízatott meg, ki ezen méltánylatot már azon napokban, midőn ez még sokaktól rész néven vétetett, férfias nyíltsággal kimondá, mig a pesti bizottmány , a hazai mozgalmaknak nagytekintetü vezére, testvéri érzelem szivreható hangjait intézi a horvátokhoz; mig a kapcsolt országok népe, józan eszével s a szabadság édes öntudatában magyar testvérei iránt őszinte rokonszenvre melegült szivével, a Magyarhojnali kapocs szentsége mellett a izgatóinak dühös és esztelen iránya ellen határozottan nyilatkozik : addig némelly egyesek, Gaj et Comp., bitorolva a nép nevét, melly rólok semmit sem tud s tudni nem is akar, bűnös merénynyel tör a sok százados kapocs széttépésére. Hiteles kútfőből tudjuk, hogy ezek (talán rosz akaratú s büntetésre méltó muszka-bérlettek, talán őrült ábrándozók) Bécsben járván, ő felségét olly kivánatokkal merészelték ostromolni, mellyeket a vallásos fejedelem viszszautasitott. Ő felsége színe előtt lévén , azon választ nyerték, hogy horvát nyelvek, nemzetiségek s municipális jogaik épen fognak ugyan tartatni, — és ez minden, mit egy okos és becsületes horvát kívánhat — de ő felsége minden ollyan irányt s törekvést, melly a Magyarországgali kapocs gyöngitésére czélozna, mint fejedelmi esküjével is ellenkezőt, határozottan roszul; s egyszersmind oda utasittattak, hogy ezen fejedelmi szót, írásba foglalva, Haulik zágrábi püspök s helyettes bán önmagánál vegyék át. Az ilir sereg, melly magát, senki által sem küldve, küldöttségnek nevezi, nem akart megjelenni azon főpapnál, kit egykor istenitett, nem pedig azért, minthogy ez a magyar országgyűlésen magyarnak merte magát mondani, s e legális nyilatkozata által az ilir repealerek gyűlöletét vonta magára. Némi alkudozás után mégis elhatározák magukat, nem ugyan hivatalos küldöttségi minőségben, (mivel úgy sem bírtak) hanem mint magánügyének, a helyettes bánnál megjelenni. Átvévén ettől őfölsége kir. kéziratát, szenvedélyes kitörésekben mutatákki törekvéseik irányát, ők a király törvényes és méltányos válaszával megelégedve nincsenek, tehát egyenesen felválást akarnak a magyar koronától, mellynek árnyéka alatt Horvátország a magyarral testvéri összeforrásban ,mai napig meg tudá tartani alkotmányos szabadságát sönálló nemzetiségét, rut fenyegetésekkel illeték a helyettes bánt, egykori bálványukat, ki most, kötelessége szerint, magyar színre van festve, s tanácsolák, hogyZágrábba ne jöjjön, hol reá veszély vár. Hasonló szidalmak s fenyegetések szórattak Jozipovich Antal, a turopolyai erélyes gróf ellen, és Haulik és Jozipovich — mit aligha hitt volna valaki s ők magok legkevésbbé - egyazon szerencsében részesültek, hogy t. i. egy őrült és kötelessége felejtett párt gyűlöletét vonták magukra. Ezek a tények, miket közfigyelembe s a közindignáló súlya alá ajánlunk. A Bécsben járt illr küldöttség eljárása iránt már azrszággyűlésen is tétetett kérdés , s a kapcsolt részek sem volt követe Bunyik úr, úgy szinte a kapcsolt részek asni megyék követei kijelenték, hogy ezen küldöttségről s annak megbízatásáról semmi tudomásuk sincs, és így van urak, kik Bécsben Horvátország nevében zajongatak, semmi hivatalos minőséggel nem bírnak, s csak saját óvásukra követék el mind azt, mit Horvátország józan ebbségének s mondhatni Horvátország egészének — csak vvés ábrándozó vagy rosz akaratú egyén kivételével — világosult közvéleménye épen úgy nem fog helyeselni, ont nem helyesel s büntetést érdemlő garázdaságnak bélgez azon anyaország, melly a testvér Horvátországont legszívesebb testvéri érzelemmel viseltetik. . A horvát testvéink, kiket hozzánk jó és balsorsban gyesülve eltöltött s a hazavédő hősiességnek annyi dicső ■ dáival átzománczozott századok közös emlékezete köt, s át fogják látni, hogy a kivívott szabadság s jólét áljai csak egyesült erő paizsa alatt virulhatnak szilárd s jobb-tovább fejlő diszlésre; a horvát nép összesége , m ilynek az absolutismus és feudalismus által kovácsolt óei egyazon perczben hullottak le, mellyben magyarvéreikéi; s a horvát birtokosok, kik csak az egyezes zászlója alatt csoportozva remélhetnek a szabadság békében szenvedett anyagi veszteségekért illő kárpótl kétség kívül, mint beteg és mételyes elemet, nem sük magok közt tűrni azon néhány rendbontót, ki hiú mndjának, vagy mellékes önző czéljainak a közboldogot áldozatul venni nem iszonyodik. Az egyesült ma- és horvát nemzetnek elég ereje lesz megfékezni e gpongókat. — # — Pozsony, april 11-én. Reggel 8 órakor elegyesülés tartatott, mellyben az ő fölségeik tiszteletére kiküldött üdvözlő választmány szónoka, Scitovszky J., referált a választmány eljárásáról s ő fölségeik általi fogadtatásáról. Az ez alkalommal tartott beszédek következők : Az országos küldöttségnek 1848-ki ápr. 10. ő fölsége előtt mondott üdvözlő beszéde: Fölséges császár s apostoli király , legkegyelmesebb urunk! „Az öröm árja önti el keblünket, midőn ez országgyűlés befejezésén királyi trónjához közelitünk, — és a legőszintébb hálaérzéssel a törvényhozói testületnek nevében felségedet hódoló tisztelettel, körünkben üdvözelet szerencséltetünk. Mert visszatekintvén az országgyűlés kezdetére , — eme valóban fejedelmi s az egész hazát hála s tisztelet leghangosabb nyilvánítására buzdító nagy tetteire figyelmeztetünk; hogy a nemzet bizalmával átkarolt főherczeg Istvánt ország nádorául adni, — édes honnyelvünkön hozzánk szólani, — s ekkép a magyar nyelvet, mint nemzetiségünk főpalládiumát, a királyi trónra emelni kegyeskedett. Felséged e dicső tetteinél még nagyobb teend az, — hogy a nemzet közkívánatát teljesíteni óhajtván , korszerű átalakulásunk nagy művét, e jelen országgyűlésen létesíteni, — s ezt megállapítandó törvényeknek szentesitése végett, e nemzeti nagy ünnepre köztünk megjelenni méltóztatott. — Fogadja fölséged az országos rendek hálateljes tiszteletét azon atyai kegyességgel, — mellyel e nemzetet szentséges személye — s uralkodó fölséges háza iránt tántorithatlan hűségre lekötelezte. — Valóban boldog azon nemzet, — melly koronás fejedelmében olly gyöngéden szerető atyját tisztelheti, — de boldog azon király is, kinek trónját a lehető legnagyobb számnak megelégedése és milliomoknak egygyéolvadt tántorithatlan hűsége támogatja! — Tartsa azért a jó isten fölségedet hű népeinek javára, utalmára, az emberi kornak legvégsőbb határáig! E forró kivánatunket fölséged trónja zsámolyához letevén, az ország rendeli,“ az egész nemzetet — s magunkat cs. k. hűségednek atyai magas kegyelmébe jobbágyi alázattal ajánljuk ! Éljen!“ Őfölségének ez üdvözlő beszédre adott válasza: „Örömmel jöttem hozzátok, — mert kedves magyar népemet most is ollyannak találom, mint mindenkor tapasztaltam ; — s azért kívánva kívánom a hü rendeket magam körül látni.“ Az országos küldöttségnek a királynő előtt mondott üdvözlő beszéde: „Fölséges császárnő s apostoli királynő, legkegyelmesebb asszonyunk! Midőn urunk királyunknak, mint valódi honatyának tróna zsámolyához, az országos rendek nevében, hiv magyarjai közti megjelenésén tapsoló örömünket s legforróbb hálánkat üdvözölve letennénk; engedje kegyelmesen, hogy hasonlólag fölséged, mint honunk leggyöngédebb szeretetreméltó anyja előtt, az örömnek s hálának érzelmeitől duzzadozó keblünket fiúi tisztelettel megnyissuk.—Mert mi sem lehet, fölséges aszszonyunk! az országos rendeknek megnyugtatóbb, mint látni, tapasztalni, — miként a hon gondos atyjával, a hon áldott anyja karöltve, ha nemzetének úgy kedvetlenitő , mint most szerencséltető — úgy szomoritó, mint most örvendeztető viszonyaiban kész mindig résztvenni. — Miért is bátorittatunk fölséged előtt fiúi bizodalommal esdekelni, miszerint e hont, főkép jelenlegi átalakulási korszakában, anyai szeretetére, gyöngéd ápolására kegyelmesen méltassa. E mély hódolatunk s esdeklő könyörgésünk mellett, küldőinket s magunkat, egész magyar hazánkat legmagasb anyai kegyelmeibe alázatosan ajánljuk. Éljen!“ A királynénak az országos küldöttség üdvözlő beszédére adott válasza: „Quod saepe alias testabar, esse milii nobilis gentis hungarae ergamestudia longe gratissima,— hoc non verbis solum inclytae Deputationi huic significo, sed toto etiam pectore sentio. — Cupio eam felicem, et partaeper avos nominis hungarici glóriae seris etiam in nepotibus parem. Atque hoc est , quod cunctis regni Ordinibus referri peto.“ Az országos küldötségnek Ferencz Károly és Ferencz József főherczegek előtt mondott üdvözlő beszéde: Fönséges cs. kir. örökös főherczegek ! „Midőn a magyar nemzet szerencsés átalakulásának diadalát örömtelve ünnepli, örömeit véletlenül öregbiti az, hogy fönséges főherczegségnek a milliomoknak boldogabb létét alapító és szilárdító törvények szentesítésére kegyesen’megjelenni, s e nemzeti ünnepben résztvenni méltóztatnak. — Fenségednek, különösen (Ferencz Károly) hozzánk ismételt kegyes leereszkedése keblünket a legforróbb hálára gerjeszti, mert legbiztosabb tolmácsa ez azon hü ragaszkodásnak, melylyel fönséged a hű magyar nemzethez viseltetik nemcsak, — hanem annak nyelvét kedvelve, általában fönséges családja ajkairól, a Magyarhonra hinti bájoló kellemeit. — Fönségednek pedig (Ferencz József) mint nemzetünk kedveltjének, ki 7 hónapok előtt Pestről az egész hazára eme szerencsét jósló szavakat hangoztatta : „Magyarországba olly perczben léptem, midőn ez egy boldog korszak küszöbén áll, ezen jósló szavainak teljesedésén egész tisztelettel örvendünk. Legyenek ezért fönségtek meggyőződve, miszerint ezen gyöngéd részvétért a magyarok szivében a hála érzelme sora megszűnni nem fog. Az isten áldása lebegjen fönségtek felett, s legdrágább életöket nemzetünk közörömére, boldogitására számos éveken keresztül tartsa! Az országos rendeket, magunkat s egész hazánkat magas kegyelmeikbe hódoló alázattal ajánlván. Éljenek!“ Főherczeg Ferencz Károlynak az országos küldötség üdvözlő beszédére adott felelete: „Kedvesen veszem az országos rendeknek jeles küldöttség által nyilvánított üdvözlését. Úgy tartom, hogy minden, mit e nemeslelkü nemzet és ennek nemzetisége dicső felvirágzására csak óhajtani lehetett, azon törvényekben , mellyek szentesitése ünnepében résztvenni különös nyereségemnek tartom, bőven föllelhető. — Senki a magyar névnek dicsőségét nálamnál jobban nem kívánhatja. Mit is e jeles küldöttség által az országosan egybegyült rendeknek válaszkép jelentetni kérek.“ 10 órakor a primási belső palotában az ő fölsége által szentesített czikkek ünnepélyes átadása következett, melly alkalommal, azon nagyszerű hivatást, mellyet ekkorig az udvari kanczellár szokott bitorolni, az első független felelős magyar ministérium elnöke gróf Batthyány Lajos teljesité. Beszédét közelebb, ö fölsége a felszabadult magyar hazának felszabadult királya, kinek híven szeretett személye közül ez alkalommal a bécsi udvari camarillának Bábel lovagjai közül senki sem mérgező lehelletével a fejedelem s népe közti birodalom s rokonszerv szűz szentségét, — következőleg szólott: „Hiv magyar nemzetemnek szivemből óhajtom boldogságát; — mert abban találom fel a magamét is. — A mit tehát ennek elérésére tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem , hanem királyi szavammal erősítve, ezennel által is adom neked kedves öcsém , s általad az egész nemzetnek, úgy, mint kinek hűségében leli szivem legfőbb vigasztalását s gazdagságát.“ Kitörő lelkesedés örömhangjai törték a teremet, mellyeket István főherczeg nádor erős és mély érczhangja némitott el nehány perezre. Szép beszéde, melly a jelenlevőket mélyen meginditá, s mellynek egyes helyei lelkesült felkiáltásokkal szakittattak meg, a következő: „Nagyobb örömmel nem tölthette volna el fölséged hiv magyarjait, mint, hogy ezen örökre emlékezetes országgyűlés berekesztésére személyesen körünkben megjelenni méltóztatott. Egy boldogított, háladatos nép környezi itt fölséged királyi székét, s a nemzet szive soha forróbb szeretettel, több hűséggel nem dobogott fejedelme iránt, mint dobog most felségedért, ki a jelen törvények szentesítése által honunk ujjáalkotója lett. Szegény a nyelv, hogy ezért fölségednek illő köszönetet mondhasson; hálánkat tetteink fogják bizonyíthatni. Mert valamint uj, életerős alapra fektettetett ezen törvények által a magyar alkotmány, úgy biztosabb alapot nyert általuk azon fzent frigy is, melly e hazát felségedhez s királyi házához édes kapocscsal köti. Legyen isten áldása fölségeden, koszoruzza hit és szerencse fölséged fejét, — ezt óhajtjuk szivünk mélyéből, s magunkat és édes hazánkat fölséged királyi kegyelmébe hódolattal ajánljuk.“ Ő felsége a király s a karzaton megjelent királyné, s ez utóbbinak kíséretében levő Ferencz Károly és Ferencz József főherczegek, dörgő éljenektől kisértetve, eltávozván a teremből, az országgyűlés visszatért saját házához, s elegyes ülésben a 31 törvényczikk , az utóbbi napok óriási eredményei, felolvastatván, az országgyűlést befejező búcsúbeszédek tartattak . A nádor főherczeg igy szólt: Méltóságos főrendek ! tek. KK. és RR. ! Urunk királyunk jelen országgyűlést berekesztvén, — ezen alkalommal utószor gyülekeztünk egybe. Ha visszanézünk országos tanácskozásainkra, ha ezek eredményeit tekintjük, bátran el lehet mondanunk, hogy a jelen törvényhozás örökre nevezetes fog lenni hazánk évlapjaiban , mert általa nyertük meg azon alapot, mellyen egy új alkotmány dicső temploma emelkedhetik. De épen ezért, mert most saját kezünkbe van letéve nemzetünk sorsa, a törvényhozó testület tagjainak magasztos kötelességei koránsem szűnnek meg , hanem csak változnak ; s innen hazatérvén, mindnyájunk hazafias kötelessége, őszintén azon törekedni, hogy az itt elért átalakulás, melly viszonyaink legmélyjébe hat, az országgyűlés által adott irányban, békésen s igy üdvesen menjen át az életbe is. 72