Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-04-29 / 35. szám

sütörtök 3*. Ápril 29. 1848. ^jelenik e’ lap minden g­y­s­z­e­r küldve pedig «Hiányokba küldetni helyéért 5 pengő K^vS.’, k­ertes­b hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. Hivatalos rovat. A ministérium határozatából a nemzetőrség első felál­­ása s rendszeritése a minis­ter­eln­ök teendői közé joztatott. A hadügy vezetése , Mészáros Lázár hadügyi m­inister megérkeztéig , ideiglenesen szinte a m­i­n­i­­e­r-e­l­n­ö­k­r­e bizatott. Pest, ápril 19-én 1848. Nem hivatalos rész. Pest, ápril 19-én. Mit csinálnak Erdélyben ? Minél inkább tétetlenkedik a kormány, annál nagy­­srübbé, mozgalmasabbá és kiterjedtebbé vált a körve­­mény, mellynek felszólalásai végre nem maradának si­­r nélkül. Országgyűlést sürgetni, melly az uniót föltétlenül es­etlegesen elfogadva, egyszersmind az urbér és adó tár­ában alkotott törvényeinket életbeléptesse, továbbá adjárt követeket választani, kik ha Erdélyben ország­ülés nem lenne, a magyarországira menjenek : ez vala irány, mellyet Alsófejér adott. E nyomon vo­­ltak Kolozs s a több megyék, olly sikerrel, hogy magyar megyékben, a mint értesülve vagyunk, a vá­­ltások már nagy részben be is vannak végezve. A kormányzó és kormányszék darabig késtek, vártak a­zonban, az alsófejéri iránynak a székelyek hamar meg­ák a nyomatékot, de minőt! Ezt a hősfajt sokan egység elleni iránynyal vádolák, laki azt mondá rá egyik erdélyi lapban : „halljátok, íkelyek, kiáltsátok fel az uniót olly hatalmasan, hogy mására rendüljön meg a fél Erdély!“ Valóban mégis cselekedtek, nem e felszólításra, hanem veiknek sugallatából, erejüknek teljességéből. A kormányzó még márt. 31-től Alsó-Fejérhez így írt, mint újabb, meg újabb események merültek fel, nem riasztottam el én, ő felségét újra meg újra kérni, hogy egészen közzévált kivánságnak engedve , alkalmat utoztassék nekünk nyújtani arra, mikép bajainkról pr­­sgosan tanácskozhassunk, még pedig minden haladék likül. Egész bizodalommal várom én és várhatja Erdély iden órán ő felségének ebbeli kedvező elhatározását. Eyébiránt — igy rekeszti be levelét Erdély kormányzója legyenek meggyőződve , hogy csekély tehetségem ,sz erejével őrködöm e kis haza felett, s rendkívüli ese­­tben, rendkívüli módokhoz is nyúlni kötelességemnek sem tartani.“ És mig nálunk röpült az idő, m­ig mi azt kívántuk,­gy állapodjék meg a nap, mint egykor megállitá isten igite kérésére, az Ő népének harczáért, Erdélynek addig 3.szu napjai valának, a tétlenség és aggodalom miatt, itt soha nem álla jobban, erősebben az egység ügye; és ami nem veszélyezteté Erdély megmaradását úgy, mint késedelmezés. A magyar megyék vetélkedtek határa­­inkban; a véleménykülönbségek ellágyultak, ritkultak, fient öröm bob­ta el őket, midőn Magyarország függet­­tségét kiküzdve, s az első felelős ministériumot az él­­székből kikelni láták. Többi között B­e­l­s­ő-S­z­é­­­­kmegye igy írt ministereinkhez : „üdvözlik e megye ledei a minister urakat, uj és dicső pályájukon. Önök­­, a nemzet megváltóit tekintjük, kiket a mindenható idott, százados szenvedések után , hogy önök által a ma állandó boldogsága elkezdődjék. Mielőtt honunknak oszthatlan egyesülése megtörténnék, már előre is e me­­rendei birod­almukat s függésöket klvánitják a magyar ministérium iránt, s minden lépé­se áldásos sikert óhajtanak.“ A szászok, ha nem is tar­­talmi , de prudens és circumspectus modorban, rokon- hiveket tanusiták; az oláhokról pedig kétkedni alig le- 513, kiket robot és taksa és papidézma terhel, a mellett, hy a hivatalviselést és képviselői jogot a szászok ő erő­­velkiváltságolák. 3S mig ekkép forra a világ, midőn az embereknek tü­­►ne már kifáradni kezde, akkor adának székely roko­­bik nyomatékot az ügynek. Udvarhely széknek egy nagy ielettsége érkezik Kolozsvárra ápril 8-án. Megérkezésök­­ve lángbaborult minden szív Kolozsváron; elejökbe lettek az útra, s a­hol szállva voltak, a merre jártak, a a megjelentek , a lelkesültek serege fogta körül, fák­­akkal, zenével, zászlókkal. Illy jelenetnek közepette írt­ák: „most harminczan jöttünk országgyűlésért, de nem kapunk, eljövünk mi harminczezeren is.“ Az er- H lapok részletei, mellyekben ezen látvány leiratik, nancsak hatalmasan czáfolják meg a BK P. Hiradó­n kétségét, hogy a székelyek az egyesülést óhajtanák; átváltig megmutaták, hogy akarják, s azt mutaták­­ vele , hogy tudják , mit kell akarniok. A közvéle­ménynek e hatalmas áradása Kolozsváron tiszta volt min­den gizgaztól. Az unió-menet egészen testvéri színben járdalta az utczákat; csak a Jósika-ház előtt forditá fel lobogóit, és tompán kiáltá: „le a hazaárulókkal!“ a mint az erdélyi lapok tudósítanak. Ez történt ápril 8-án. Másnap a küldöttséget a kormányzó fogadta el. Harma­dik napon a kormányszék udvarán roppant tömegben állt a nép, mellynek kihirdetteték, hogy a kormányszék meg­bízta a kormányzót, mikép törvényes jogánál fogva május 29-dikére országgyűlést hirdessen. Erdély iránya tanusítja, hogy nyomva volt, de elal­­jasodva nem. Az udvarhelyszéki küldöttség egyik lelkes vezérétől, s a mint tudjuk , azon széknek már megválasztott köve­tétől, Pálffy Jánostól, egy czikk jelent meg az Erdélyi Híradóban, közelebbi országgyűlések teendői iránt. Ki­vonata ez: az Országgyűlés ideje hat hét, egy órával sem több. 2) Feltétlen unió. 3) A közös teherviselésről, az úrbéri viszonyok meg­szüntetéséről , a papi tizedről, a népképviseletről, a mi országgyűlésünkön alkotott törvényekneknek elfogadása, egyetlen szóváltoztatás nélkül. 4) Ezek után, a teljes organizátióig is , Erdélynek a magyar ministérium kormánya alá helyezése, és a köze­lebbi , Budapestre egybehívandó nemzeti gyűlésen már Erdélynek is képviseltetése. Ezek fővonásai a czikknek, mellynek írójában régi s a nehéz napokban is állhatatos elvbarátunkat, s most a feltétlen és tettleges uniónak egyik harczosát örömmel köszöntjük. Nézetei ugyanazok, mellyek Kemény Dénesé, ugyan­azok, mellyek miénk, s mellyek mindazoké, kik az uniót igazán akarják, mert igazán meggyőződtek , hogy ez az időnek lenni vagy nem lenni kérdése. Csak pár megjegyzésünk van. Az országgyűlés május 29-kére van kitűzve. Fatális napoknak ennyi idő sok. Aztán hat heti országgyűlés megint­ félő, hogy a czél megnehezíttetik általa, most, midőn kevés az építő elem, több a romboló; s midőn még a régi, a csökönyös elem is a romboláshoz szegődik, csak­hogy nehezítse az építésnek, a megszilárdulásnak mun­káját. Erdélynek vigyázni kell óráira; az uniót nemcsak kimondani, hanem tettlegesen végrehajtani: ez óráinak, nem heteinek feladása; s a­mint ezt megtette, megtett mindent , a­mit magában még tennie kellett. Azontúl együtt kell tennünk , ugyanazon kormány által kell kor­­mányoztatnunk. Azontúl két magyar hazát nem fogunk ismerni; egy leszen sorsunk , történetünk, jóban, rosz­­ban, mint volt. Bécs, ápril 15-kén. A magyar kir. udv. kanczellária mai napon tartotta utósó ülését, mellyben a magyar ministé­­rium abbeli rendelete olvastatott fel, miszerint ezentúl a ma­gyar udv. kanczelláriának mindennemű kiadásai végkép meg­szüntetvén , a benyújtott s még nem tárgyalt kérelemlevelek az esedezőknek olly utasítással adassanak vissza, hogy folya­modásaikat az illető ministerhez intézzék; azon tárgyakra nézve pedig, mellyek iránt a helytartó tanács vagy a törvény­hatóságok jelentéseiket felküldötték, minden érdemleges ta­nácskozás megszüntetendő, és ezen irományok valamint szinte a határozattal ellátott, de még ki nem adott ügyek is a mini­stérium elnökéhez átteendők, kivévén a kegyelmezés jogának gyakorlatát illető ügyeket, mellyek herczeg Eszterházy Pál úrhoz utasitandók, annak ellenjegyzése mellett fogván ő föl­­sége által eldöntetni, s végrehajtás végett az igazságügy mini­steréhez intéztetni.­­ A ministeri rendeletnek többi része az irományoknak mikép leendő átküldését illeti, a kanczellária személyzetére nézve pedig az mondatik, hogy a további ren­deletet herczeg Eszterházy utján fogja megkapni. Ezen ren­delet foganatosítására a szükséges lépések megtételvén, al­­kanczellár , állodalmi tanácsnok, Szögyény László úr a ma­gyar kir. udv. kanczelláriát eloszlatottnak nyilvánította, és érzékeny hangon búcsút vett a kanczellária tagjaitól, kiknek nevében gróf Teleky Ferencz bucsuszónoklattal válaszolt. »­ 1 Az országgyűlés folytatása :April 7-iki ülé­sek részletei. A délelőtti kér­ ülésben befejeztetvén a közi. ministérium teendőiről szóló törvényjavaslat tárgyalása, R­ó­n­a­y J. Csa­nádi követ bemutatá­s indokolva ajánlá a kathólikusok peti­­tióját, remélvén, hogy a ház meleg pártolására fog találni. Ő felsége, úgymond, csak a főpapok kinevezését tartotta fel ma­gának , minden egyéb a törvényhozás körébe tartozik; a pe­­titiót benyújtó kathólikusok tehát azon önállást s szabadságot kivánják magoknak, melly más hitüeknek már megadatott.— Asztalos P., kér.­jegyző, felolvasván a kérelmi pon­tokat. D­e­á k F. sajnálatát fejezé ki, hogy e tárgy korábban nem került a tábla elébe; most már az idő rövid, s vannak már megkezdett múlhatlan teendők, mellyeknek bevégzésére alig van néhány óra. Legegyszerűbb volna a petitióra azt mondani: nincs többé idő; ezt azonban nem tanácsolná, mert a petitióban sok van, mi méltányosságon alapul, s a legszá­mosabb vallásfelekezet tagjainak kedélyét megnyugtatás nél­kül hagyni nem lehet. Javasolt tehát, hogy e fontos tárgy­ban másnapon conferentia tartassák. És ez általános elfoga­dásra talált. Ezután szinte Asztalos P. felolvasta a Beöthy O. által benyújtott törvényjavaslatot, Magyarország és Erdély egyesítéséről, mellynek indokolására szinte Beöthy Ö. nyilat­kozott, igen röviden megemlítvén, hogy ezen törvényjavaslat a legtökéletesb jogosság alapján épült, s hogy különös vigyá­zattal készült arra, hogy bármelly jogszorítás vagy megrövi­dítés által idegenségeket ne szüljön. Elfogadtatott. Házmán F. budai követ Pest és Buda fővárosok egyesítését indítványozd. A testvériség uralkodó eszméjéből eredeti azon vágy, hogy Buda és Pest administrativ tekintet­ben egyesittessenek. Ezt bőven indokolni nem is szükség ; ezen egyesülés legüdvesebb befolyást gyakorolna a vélemé­nyek kiegyenlítésére, s nagyszerű emléke lenne a közelebbi napoknak. — Ellenben Károlyi I. Pest követe , nem tudjuk, maga vagy küldői nevében-e, szűkkeblű felfogást bi­zonyított a rokonszenvet érdemlő tárgy iránt. Az indítvány őt meglepi — úgymond — ő Pestről e tárgyban egy szót sem hallott, Pesten ez unióról mit sem tudnak; ő tehát érdemileg a tárgy iránt sem sympathiát, sem antipathiát nem nyilvánít­hat. A vásár kettőn áll — s ő fájlalja és méltánytalannak találja e rögtönzést, miszerint a budaiak, a pestiek elmellő­­zésével, az országgyűlés végperczeiben hozták e tárgyat sző­nyegre. Kéri tehát a budaiakat, egyezkedés végett, Pestre utasittatni. — Kubinyi F. Helyesnek találta, hogy előbb a két város egyezkedjék, s bármellyiket elmellőzni méltánytalan volna. Házmán F. Csodálja Pest követét, ki magát megle­pettnek mondja, holott ő már előre közölte vele az indítványt, s különben is a két szomszéd városok egyikében nem marad­hat titok, mi a másikban történik; ezen eszme a két várost foglalkoztatja, s nagy rokonszenvre talál. Az indítványban, mellyet ő tett, nincs semmi erőszakolás, mellyet, szabadság embere lévén, ő sem szeret; ő csak azt kívánja, hogy a mini­stérium bizassék meg, hogy a két várost kihallgatván, jövő országgyűlésig tegye meg a szükséges előző lépéseket, s ter­jesszen elő javaslatot az egyesítésről. Szentkirályi: a petitiót egyszerűen, minden utasítás nélkül kívánja a mini­­stériumhoz utasittatni; abban, hogy félre nem tétetett, már­­benne fekszik a ház sympathiájának kinyilatkoztatása. — S a dolog ebben maradt. — Nem áll tehát, a­mit a B. P. Hiradó referált, hogy a budai indítvány határozat nélkül meghiúsult. Szentkirályi M. felolvasá a már tegnap bemu­tatott s nyomtatás alá bocsátott törvényjavaslatokat 1) József nádor érdemeinek beczikkelyezéséről, 2) István főherczeg nádorrá választásáról, mellyek változtatás nélkül elfogadtat­tak. — Ugyan Szentkirályi M. előhozván, hogy az országgyűlési szállásokról szóló 1844-iki törvény nem eléggé világos, s annak magyarázata már a főlovászmesteri hivatal­ban is fenforgott, ez utóbbinak s a szerződő feleknek tájéko­zása végett, meghatároztatni kívánja : valljon a fizetési évne­gyedek a helybeli szokás szerint Sz. Mihálytól, vagy január 1-jétől számittassanak-e ? Szóló ez utóbbit vélné megállapi­­tandónak. — Sebestyén G. a városi szokást véli meg­­tartandónak, dum fueris Romáé stb. — N­e­s t­e­r, pozsonyi követ, köszöni ezt a követurnak, mert igy félévi felmondás lévén szükséges, még félévi házbért kellene fizetni. — Tom­­csányi s többen is a pesti véleményhez járulván, határo­zatba ment, hogy a házbér-fizetési évnegyedek nem viszke­­reszt stb. szerint, hanem január elejétől kezdve három hóna­ponként számíttassanak. Végül még az új jászkun követek, Illésy és Ba­­lajthy, mutaták be megbízó leveleiket, s Illésy vissza­voná az előbbi követeknek minden nyilatkozatait, mellyeket azok a jászkun nép nevében tettek, de annak valódi szelleme s akarata ellen. — K­e­n­é­z M. egyik követ egyszerűn csak visszahivatik, és ez még megjárja; de S­z­­­u­h­a úr, a jelen­kor kitünőbb basája, nem annyira visszahivatott, mint eluta­­sittatott. Jól járnának jászkun atyánkfiai, ha ezen egyéniség­től az országgyűlést megszabadítván, ezáltal maguknak sze­rezték volna meg a szerencsét , őt körükben s illetőleg nya­kukon tisztelhetni. — Poór János részéről bizonyos petitió adatott be, melly a ház kíváncsiságát épen nem in­gerlé. 12 órakor országos ülés következett, mellyben a kerületi ülésben elfogadott törvényjavaslatok még egyszer, ex superabundanti, felolvastattak. — Ezután ismét két fi­lét­i ülés, mellyben Vidoss József a közleke­dési ministérium teendőiről szóló kijavított törvényjavaslatot olvasta fel.­­ Némi vita csak a Duna és Tisza közt támadt, í­­­g­y a g T. azt sürgetvén, hogy a só felemelt árából a Duna szabályozására is fordíttassék aránylagos rész. 78

Next