Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-05-23 / 53. szám

t­vivő bécsiek régebben mindig a német szövetség­­felolvadásról beszélettek. Ha e szándékuk komoly - hogy lehetett a forradalom által olly elveket procla­­ulni és kicsikarni, mellyel? a frankfurti nézetekkel nézésben látszanak lenni? Illy modor kiskorúságra­­-e, vagy az őszinteség hiányára? S van-e bölcse­­ibban, hogy Schwartzer úr, ki erős rokonszenvét hiv­­a a német szövetségbe olvadás iránt, most, miután a :a forradalom minden valószinűség szerint hatalma­­s tévé Prágát, mint eddig volt, a könnyelműek szo­­r­etykeségével ekként nyilatkozik: mi osztrákok szá­­n­tünő férfiakkal bírunk, kik bátran mérkőzhetnek K­t ország legeszesebb embereivel; ezek őrködni fog­­jaogy tőlünk ne rabolják Frankfurtban el azon sza­got , mellyet vérünkkel szerzénk ? Ha Bécsben olly sok eszes státusférfi van, akkor m­ár jobb lett volna e státusférfiaknak a május 15-ki­z­almat általában elhagyni, mint most Frankfurttal eredni. Én e vélekedésem mellett azért is vagyok, -l tudom, hogy a bécsiek nem republicánusok. Már­­ nagyobb oktalanság alig lehet, mint olly emberek­és kik a monarchia mellett nyilatkoznak , az örökös írások által arra kényszeríteni uralkodójukat, hogy klétáját alkalmatlannak, személyét véletlen kelle­­műsségekre kitétetettnek találja, és inkább eltávozzék, nem szemtanúja legyen olly jeleneteknek, mellyek, a rdidebb kifejezést használva, a monarchiai nimbus­­z homályosodására befolyhatnak. Kemény Zsigmond­ , „Pester Zeitung“ 67-ik számában azt olvasom , hogy a pestvárosi tömlöczöket és dolgozó házat miniszeri kiküm­­­mellett megvizsgálván, a vizsgálat megelégedésem sze­­n­tött ki. Ennek folytán, nehogy elhallgatás által azon tudósításában megnyugodni látszassam, addig is, mig­é­tes jelentésem folytán, mint remélem, a ministérium al­­v ölelkezés történik , felhiva vagyok kijelenteni, hogy a­rra örömmel szemlélem a dologházban a csinossággal pá­­r csak jól eredményezhető munkásságot s rendet, épen a fájdalommal tapasztalára, hogy a tömlöczök nemcsak iszélszerüek, de egészségtelenek is. Pesten, máj. 21-én. • — Bónis Sámuel. sz .,O p p o s i t io n“ német lap tőlem bécsi hirekről fu­­­­ódván, azt feleltem, hogy nádor ő fönségéhez Bécsből­­­s különös tudósítások nem érkeztek. A mi ezen kivül az Iratt „Opposition“ tegnapi számában, mint állítólag tőlem­­ít­t foglaltatik, mindaz koholmány, mellyet tőlem a szer­bség sohasem hallott. Budán, május 22-én 1848. O­ob­o­v­i­c­s Antal, titoknok.­­ Vidéki mozgalmak: Komárom, május 13. E hó 1-jén megyei köz­­es tartatott. Főispánunk elnökölt. Követeink benyujták esősöket, s a szép, tartalomdus lelkes beszéddel a szeretet­­ bizalomvilágát vivta ki Pázmándynk. Törvényeink köz­ti tétettek. Törvényszékeink nyilvánosoknak jelentettek , ennek büntető osztálya a miveltség­e­s népszámban mnosan haladó Tatában tartandja üléseit. A bizottmányt a megválasztottak. És itt már egy kissé komolyabban kell t­­ekintenünk. Midőn a törvényhozás a több s kevesebb hűtlenségekkel párosult közgyűlések helyébe a bizottmányt idé, más czélja annak bizonyosan nem volt, mint redv­­e a rendetlenség eddigi elmeit, s képviseltetni az eddigelé bárás nélkül levőket. Szükséges volt tehát, hogy kevesebb, ér­telmesebb ember tanácskozzék, mint hajdanra, midőn inyire szám és nyers erő győzött,­­ ritkábban értelem. M­a is ez lett volna alphája a népképviselet rendszerének, ennek rendezése a jövő törvényhozás teendője maradt. .s.azonban mi történt nálunk ? — A bizottmányi tagok a­dók főbirái által előlegesen kijelöltettek. Ezek száma dél­­tel felolvastatott; de mivel egy vagy más kihagyott egyén , a követelések egész zápora lepett meg, a bizottmány faszitése a követelők meghallgatásával délutánra halasz­­t ... Megborzadtunk, midőn 950, mondd kilenczszáz ötven mímányi tag nevét hallok felolvastatni, kik az ülésekben arrint — a tisztviselőket is hozzájok számítván — ezeren át fognak tanácskozni. Gyönyörű választmány, siiztesvilág minden elmei kitelnek belőle. Tanúi voltunk ódhó 4-kén tartott bizottmányi ülés gyönyörű képének. A J­­i tömve volt. Bizottmányi tagokkal volt-e tömve, vagy cs­a bajosan lehetne meghatározni. Elég legyen annyit meg­­naúzni, hogy rendkérő minden esetre több volt, mint rend. ennek nagykiabálásu választások , mellyeknél vagy egy exzer ember torka dicsőn fáradozott. ik°ázmándy Dénes közfájdalmunkra lemondván, első ül­és .1 lett Halasi Ede, második Szatmári Dániel. Tatai járás­ba sz.birák száma egygyel szaporittatni határoztatván, s 3 Szalai Ignácz választatott. A hivataláról leköszönt Beöthi Ioonond helyébe szolgabiróul Aranyosi Dénes, a hasonlókép összönt első aljegyző Ordódi Pál helyébe Bossányi Rudolf, t­fod- aljegyzővé pedig Ghiczi István választattak. A kiadó­­ommondók, határtalan volt. A rend kevés s a követelés 09ien alakról sűrü. A tanácskozók egy része asztalon kin­­e , s noha az első alispán eléggé fáradott a rend és csend ideállítása mellett, de biz azért — nyíltan kimondjuk — is hiszük, alispán ur is meg fog arról győződni, hogy Komá­­­no megye bizottmánya illy roppant számban, midőn az egész 9'-re körülbelől 120 ezer lakossal bir, meg nem hagyatha­ AA járások kerületekre osztattak, s minden fő- és alsz.­­oj­. kerületében köteles tartózkodni.­­ A közönség figyelme 91 . leginkább a f. hó 22-dikére kitűzött városi tisztujitásra szorítkozik, melly Halasi alispán, mint választási elnök ve­zérlete alatt fog megtartatni. Mint e lapokban már mondva volt, két párt van most e városban. Az egyik Kossár Fe­­rencz eddigi városbiró nevével olly programmal bir, miszerint az értelmiséget tartva szem előtt, a beltanácsba minden val­­láskülönbség nélkül olly egyéneket válaszszon, kik a törvény­tudományban jártasak s oklevelesek. A másik párt, melly a nemzeti őrséggel vegyülni kezdetben nem akart, s 140-ből álló fegyveres polgárság takarékpénztári pártja, Sárkány Ferencz jelenleges kapitány nevével működik. Az első párt tősgyökeres magyar elemből, magkövéből áll a komáromi népnek, s örömére válhatik Kossárnak, hogy illy emberek visznek elébe bizalmat. Az úgynevezett fegyveres polgárság pártja élén áll az e lapok minapi számában lerajzolt szószóló s parancsnok (?) Budai, ki az általa megválasztás alá kitűzött főbirájával legcsekélyebb népszerűség- s kedvességgel sem bir. Azonban ez állítással világért sem akarjuk kétségbe hozni, miszerint minden embernek megvan saját körében népszerűsége. E kört alkotják egynémelly talpkereskedők — de nem mindnyájan — kik rettenetes szerelemmel coquettiroz­­nak a politizálás jelennapi divatnőjével. Értik-e aztán egy­mást ? nem tudom, de annyi bizonyos, hogy nagy hévvel co­­quettiroznak. E párt az, mellytől nagy részben támogatva Budai, az e hó 8­kán tartott vegyes ülésben indítványozd, hogy miután a zsidók ellen nagy ingerültség van (bizonyisten, semmit sem hallottunk róla), a zsidó nemzetőrök a keresztyé­nekkel egy papirosra na írassanak. (Ez aztán liberálismus, melly vajmi dicsőn jellemzi e pártot.) Különben ő — már t. i. ő parancsnoksága semmiért jót nem áll. *) Felszólaltak az in­dítvány ellen Amtman főjegyző és Beöthi Zsigmond, mond­ván, hogy nem szabadelvűség az, még papiroson sem férni meg zsidó embertársainkkal, kiket a törvény épen úgy, mint mindnyájunkat, egyenlőn honlakosoknak nevez, s igy kezdő­dött Pesten s Pozsonyban is amaz ingerültség, mi a józan többségnek komoly rászólását vonta maga után. Mi sem hasz­nált. Egy választmányi tag — különben becsületes csizma­dia czéhmester — nagy tűzzel szólt közbe, hogy az ő hat ludját is zsidó lopta el. Mintha­­keresztyén sohasem lopott volna ludat. Többen ugrottak fel egyszerre e zsidóellenes párt­ból, borzasztón zajongva, mig aztán végzéssé nem jón, hogy a zsidók csakugyan külön papirosra írassanak. A pártok ré­széről most nagy toborzások történnek. A választókat össze­író választmány ellen, mellynek tagjaivá a mostani hatvano­­sak illegalitása egyazon pártbelieket választa, panasz és ki­fogás létetett a választási elnöknél, miután az tapasztaltatok, hogy a választói képesség párthajlam szerint s nem a törvé­nyes szigor egyformaságával méretik. A panaszát előterjesztő népes választmányt a hova előbbi intézkedés megtételének ígéretével bocsátá el magától a választási elnök. S mi nem vagyunk pessimisták, nem várni tőle mindazt, mi a méltány- 8 igazsággal megfér. A Kassár pártján levők közül 107-ten petitiót nyújtanak nádor ő fönségéhez, hogy miután a múlt évi oct. 7-én történt hídszakadás s több emberhalál iránti hi­vatalos vizsgálatból kitűnnék, miszerint e tárgyat illetőleg nagy részben a rendőrség hibáztatható , a tisztviselőségre a kijelöléstől mindazok elzárassanak, kik akkoriban a városi tanács által a rendőrség kezelésével hivatalosan megbizattak.­­— Újvidékről, május 14-ről. Levelezőnk arról énesit, hogy a közelebbi számban érintett Hevessi, ki ma­gyar földön egy horvát szláv cocárdáját le merte tépni, 2 napi bezáratás után kibocsáttatott. A miniszeri biztos intő, hogy ezentúl a közbakét ne zavarja. Hajmási városi írnok pedig arról vádoltatott, hogy amazt ingerlő szavakkal buzdí­totta azon tettre. Ezért az állandó bizottmány elé idéztetett, és ellene a bűnvádi vizsgálat megkezdetett. A számtalan ovátiók, fáklyás­ zenéknek tegnap a biztos egy tarta­lomdús proclamátióval válaszolt. Ebben hitsorsosait változ­­hatlan vonzalmáról s vallásuk, népek iránti ragaszkodásáról biztositja. De egyszersmind erélyesen felszólítja, hogy a király­i törvényekhez híven, a hazával egyetértésben, mint becsü­­letetes honfiak viseljék magokat.­­ Ezalatt a város mindin­kább népesebbé lön. Minden tájról számos szerb küldöttek ér­keztek , a nagy nemzeti gyűlés előtanácskozmányaiban részt­­veendők. Voltak igen nagyszámú szerb csapatok felfegyver­kezve, pópáik vezérlete alatt, a tulhatárokról, mellyek azon­ban csak a vidéken mutatták magokat, s tovább nem jöttek. Tegnap 13-án egy nagy küldöttség, a Károly­városi püspök el­nöksége alatt, ment a ministeri biztoshoz, megkérni, hogy a tanácskozmány ideje alatt a rögtönbiróság legyen felfüggesztve. A biztos azt válaszold , hogy azt tennie lehetetlen, s hogy az úgy sem lehet tanácskozmányaikra alkalmatlan.­­ A küldött­ség azonban újólag sürgető , azt adván elő, hogy nemzeti vi­szonyokról is leend szó , és a tanácskozások olly fordulatot is vehetnek , mikép a statáriummal egészen ellenkező termé­szetűek leendnek. Törvényellenes tanácskozmányok ne tör­ténjenek — mondá a biztos. — A küldöttek visszatértek, és trombitaszó mellett hirdették ki, hogy a nemzetgyűlés nem fog összeülni Újvidéken , hanem Karloviczon. — 13-án Kar­­loviczon a számos küldöttségek zászlókkal megjelentek. A nyilt piaczon nagyszerű ülés kezdődött meg. Itt legelőször is Csernovicsnak proclamátiója megégettetett. Ezután átmentek a nemzetiségi viszonyokra, és megemlékezvén a szerbek egy­kori nagyságára, elhatározták azt újólag visszaállíttatni. El­végre vajvodát fognak kinevezni, ki főnöke legyen minden szerbeknek, és a nádor, magyar ministérium s több illy cse­kélységekkel nem is törődve, egyedül a királytól függjön. Illy vajvodának határőrségi ezredes Suplikatz rögtön kinevez­­tetett, a karloviczi metropolita pedig patriárchának. A vaj­daság körébe fog tartozni az egész Szerémség, Bács, Bara­nya és Verőcze megyékkel. A gyűlés folyamában egy szerb falu vénje is fellépett a szónokszékre, köszöntötte testvéreit, és megdicsérte törekvéseiket. És kinyilatkoztatta hazája ne­vében, hogy a legelső hívásra 24 óra alatt 20,000 fegyveres szerb kész segélyükre megjelenni. A nagy nemzeti gyűlésre már 1000 fegyveres íratta be magát. E napokban pedig nagy­szerű küldöttség , mintegy 200 egyénből álló , fog Bécsbe menni, a trón elé terjeszteni a szerbek közös kívonatait és határozatait, mellyeknek helybenhagyását előre is biztosan remélik. — Igen csalatkoznék azonban mind a király, mind az összes birodalom, ha ezen őrültségeket az egész szerb nem­zetnek tulajdonítaná. Úgy van ez nagyban, mint kicsinyben, így p. C. nálunk Újvidéken minden magyarság elleni izgatás csak egy kis számú, nyugtalan s ravasz exaltációktól jön, kik szeretnének mindent felforgatni , hogy a zavarosban halász­hassanak. Csak a nép alja ragaszkodik hozzájuk, elámítva a fényes ígéretektől. A vagyonos és értelmes rész el­lenben megveti ezen törekvéseket , de hallgat , mert fél a megtámadástól, így az egész nemzet is távol van az elválás és külön­ vajdaság eszméjétől — annak va­gyonos, értelmes osztályai együtt akarnak ezentúl is a magyarokkal élni mint testvérek. A kormány erőteljes fellépése mindent kiegyenlítene. — Igen érdekes lenne tudni, hogyan ereszhetett át a zimonyi tábornagy mintegy 500—800 egészen felfegyverzett szerbeket, miután minden szerb, ha a határon átlép, köteles fegyvereit törvény mel­lett letenni. — Kbr. biztos , hir szerint, fel fog Pestre menni. Meg fog majd a városi tisztújítás is tartatni. Az ég tudja, hogy fog kisülni. Újvidéket többé nem kell a régi kis tarto­mányi városkának tekinteni. Most az a szláv mozgalmak egy nevezetes tűzhelyévé vált. És a háziurakat, ha lehet, kidob­ják saját házaikból. Azért a magyaroknak ébren kell lenni. Május 15-ikén. Az izgatottság mindinkább növek­szik. Újvidék most úgy néz ki, mint valami Szerbor­szág fővárosa. Több mint 500 fegyveres szerb tartóz­kodik most e városban. Vannak minden részről más küldöttek is, csak Bács- és Torontálból nincsenek, mert nekik eltiltatott. Minthogy Csernovics a statáriumot fel nem függesztette, őt szidalmazták , és kimondták, hogy őt s a magyar ministériumot el nem ismerik. Most mindenkinek ka­lapja mellett Suplikatz vajdának kinyomtatott neve látható. Csernovics ellen mindenféle gúnyiratok keringenek. Ma fog elmenni Bécsbe a 200 egyénből álló küldöttség. Nem lehet egész nap mást látni, mint fegyveres szerb csapatokat, fel s alá járkálni, szerb dalok s pisztoly-sütögetések közt. Ma kora reggel ismét elmentek zászlókkal Karloviczra. Csinam­ik, a szerbek vezére, a néphez tartott üdvözlő beszédében ki­mondta fejedelme részéről, hogy 20,000 fegyveres mindig készen áll a magyarhoni szerbek, ilirek segélyére. Cserno­vics tegnap este hosszas ideig tanácskozott a péterváradi pa­rancsnokkal. A közvélemény szerint itt minden mozgalmak a bécsi kormány tudtával történnek. — Bizonyos Nenadavits, 90 éves szerb, mint főnök, a szerbek között igen kitűnik. — Liptó-Szent-Miklósról, május 14-ről írják, miszerint a szláv izgatás, petitiók és proclamációk mű­ködése oda is elhatott. E napokban bizonyos tót propagandák veres-fehér színekkel jöttek e városba, és a néppel nyilt s titkos tanácskozmányokat tartottak. A népet egy 14 pontból álló tót petitió aláírására ingerükt, melly a ministériumhoz lenne felküldendő. Önállóságról, függetlenségről beszélnek. Pedig tudhatnák, hogy azon hatalom árnyékában, mellyre ők támaszkodnak, el fognak semmisülni, elvesztik szabadságukat — mint elvesztettek az aldunai tartományok. — Azonban tu­dósitónk biztosítást nyújt, hogy azon vidéknek nagy többsége távolról sem osztja a szláv mozgalmakat. A magyar nemzeti­ség iránt rokonszenvvel viseltetik. És kész mindent feláldozni a haza függetlenségéért. — E város őrségi kapitánya, a liptói alispán, több lelkesekkel éber figyelemmel kiséri a mozgalmakat. A városi nép csak a nemzeti zászló alatt kiván ezentúl is haladni. X y — Csáktornyáról írják, miszerint az ott túlnyomó számban levő horvátok nyugodtak. Tartanak azonban, nehogy a szomszéd vidék izgatásai áthassanak. A kölcsönös kímélet, egyetértés s kivált a népnek felvilágosítása legsikeresebben eszközölheti a béke fentartását.— Mura partjain az ilirek ké­szülnek zászlójukat kitűzni. Ez magában még nem nagy baj. A szilárd, kitartó hazafiaságon minden illy kísérletek megtör­hetnek. — A zsidók, a varasdiak ellentétéül, békében hagyat­nak. Ez valóban szép példája a türelemnek — de polgári kö­telesség is. A nemzetőrség gyakorlataiban igen szépen halad. És ez jelen napjainkban a legelső szükség. 467 *) Ha mi lettünk volna e perezben városi elnök, mint fe­lelős, azonnal nyomozást rendeltünk volna, hogy az in­dítványozó rögtön fedezze fel azok neveit, kikért jót­állni nem lehet. Hisszük, helyeslését nyerte volna meg, a törvények végrehajtása s a csend fölött őrködő minis­­tériumnak. Külföldi hírek. AUSZTRIA. A bécsi alkotmányos ministérium lelépett, s nyilatkozásában kimondá, habár mintegy öntudatlanul, élete, hatása és hibái történetét. Kénytelen volt tudniillik ő felsége személye és a trón biztosítására olly szabályokat ajánlani, mellyekért jótállani kész volt, mellyeknek elfogadását ajánl­hatnak kivé , mellyek után mégis jónak látta elhagyni poli­­ticai hatóságát. így a ministérium a május 15-kei mozgalmat a forradalom jelentősége és elismeréséül tekinté, melly nem a trón, hanem inkább az ő politikai nézetei ellen tére ki. A bécsi mozgalmak Berlinben is aligha jelentékeny utóhang nélkül maradnak, mivel Poroszországban is bevallott demo­­krata irány várható a nemzetgyűléstől, s az odavaló ministé­rium a két kamrai rendszert kabineti kérdéssé akarja emelni. — Május 17-én Pilleredorf, Samaruga, Krauss, Latour, Doblhoff és Baumgartner miniszerek aláírásával hirdetmény 106.

Next