Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-05-26 / 66. szám

szomszéd országokkal­ kereskedést hátráló akadályok, u. m. a vámok. 5. Az Oláhországban és török földön tartózkodó ju­hászok sorsa jobbittassék meg, az őket nyomó adók töröl­tessenek el, és a török porta és dunamelléki tartományok­kal a juhászokra nézve tartott tractátusok életbe léptes­senek. 6. A honi érczekből venni szokott tized töröltessék el. 7. A szólás- és nyomtatási szabadságot a censura el­törlésével, úgy szintén sajtószabadságot cautió nélkül. 8. Kívánja a személyes szabadságot, hogy senki meg­­itéltetés nélkül, csak gyanúra el ne fogattathassék, úgy­szintén, hogy minden akadály nélkül gyűléseket tart­hasson. 9. A szóvali törvénykezési rendszert (Jury). 10. A külső és belső béke fentartására nemzetőrséget, egybekapcsolva a szélbeli nemzeti katonasággal, nemzeti tisztek alkalmazásával. 11. Határjártatási elegyes biztosság kineveztetését, mellyben az oláh nemzet részéről is aránylagosan tagok legyenek kinevezve, mellynek kötelessége leszen, az erő­szakkal és minden ok nélkül mind a megyékben , mind a kir. földön és katonai vidékeken akár a magánosoktól, akár a közönségektől elfoglalt földek és közhelyek kike­­restetése és az illető tulajdonosoknak visszaadatása. Ide tartoznak a kir. földön lakó oláhok sérelmei is. 12. A papok élelmezését a státus pénztárából, egyenlő­en a többi felekezetek papjaival. 13. Mind elemi, mind tanulmányi nemzeti iskolák fel­állítását a státus költségén, úgy katona- és polytechnikai intézetek alapítását, az igazgatók és tanítók választása a nemzettől függvén. 14. Közadó- és közteherviselést. 15. Kiván egy új, a szabadság, egyenlőség és testvé­riség jogain alapított alkotmányt és ezekből folyólag új büntető törvénykezési stb. rendszert, — és hogy az Appr. és Comp. Const. foglalt ezen nemzetet meggyalázó kité­telek töröltessenek el. 16. Az oláh nemzet óhajtja, hogy az illető nemzetek ne vegyék az unió kérdését tárgyalás alá addig, míg az oláh nemzet nem fog mint alkotmányos nemzet az ország­gyűlésen követei által képviseltetni, — ellenkező esetben óvást teszen. —-------------­Mi e petitiót nemcsak magából ez okiratból, de min­den körülményekből együtt, mik azt megelőzték és ki­sérték , akarjuk birálni. Ü­dvezeljük örömmel az oláh nemzetet minden kivá­­nataiban, hol a civilisátió tanaihoz csatlakozik. Alkot­mányos szabadság minden kellékeivel, vallásegyenlő­­ség, jogok s terhek közössége, nekünk is hitvallásunk. De miért mind ezt az unióval ellentétbe hozni, midőn az egy szó ,U­n­i ó£ mind ezt megadja ? Ezen eljárás értelme nagyon is világos. Ez az, mi kedvetlenül lepett meg bennünket. Állásunk az oláh faj irányában egészen különböző volt, mint az ik­rekkel. Ezek idegen isteneknek hódolá­­nak eddig is, s midőn a testvéri szövetséget visszatasziták, váratlanul nem lepett meg. A végzés e szakmát ránk mérte, s készen kelle lennünk. Hogy a magyar fajnak küzdeni kell az ilirséggel előbb vagy utóbb, ezt nem ig­­norálhattuk. Erdélyben az oláh nemzetnek voltak elnyomói, de ezek nem mi valánk. Ellenben, kik velök sőt értök egye­dül küzdöttek — hogy nem sok sikerrel, nem a mi hi­bánk — azok mi voltunk. Őszinte rokonszenvük, ragasz­kodásuk jeleit birtuk régóta. Ez Magyarhonban máig ingatlan áll. Ismerjük a férfiakat, kik Erdélyben e nemzet élén állanak most. Vannak köztök, kiket nem kárhoztatható szenvedély vezethet, de vannak saját fajunk renegátjai, kik pár hét előtt megtagadták volna a népet, mellynek nevét most felveszik ; kik rövid idő előtt sokat enyhít­hettek volna e nép szenvedésein, de nem ismerték meg addig, mig kilátásuk nem nyilt, hogy olthatlan ambitió­­juk eszközévé váljék. Ez utasokhoz nincs szónk. Átadák őt nevöket az utó­kornak. Ebben reájok nagyobb büntetés vár, mint a leg­­irtózatosb, mi személyüket érhetné elvetemültségükért. Az elsők helyt adandnak józan tanácsnak. Erdélyben a magyarság nem a legnagyobb szám , ez igaz, de ha fa­junk ott is végső elszánásra kényszeríttetnék, ez nem volt a fenmaradás az első csatája, s hisszük nem utóló. Erdélyt félteni gyávaság volna. De hát ez-e rendeltetésünk, hogy önkebelünkben vív­junk irtó hadat egymás ellen? Nekünk ,U­n­i­óm kell. Minden óra drága. Európa, sa­ját birodalmunk viszonyai perczenként mind inkább bo­nyolódnak. Kell most, hogy együtt egymással leljen ben­nünket az események rohama. Egyesüljünk azért jó kirá­­lyunkhozi hűségben, fönséges nádorunkhozi ragaszkodó­­dásban,a ministérium támogatásában, a szabadság, egyen­lőség , testvériség szilárdítására. Ti pedig Erdély nemes fiai, kik a törvényhozásban az unió zászlója alatt egybegyűltetek, elvbarátaink, kiknek elszántsága a bajjal növekszik, tegyétek fel hosszú mun­kátok utósó zárkövét, hogy július 2-ra együtt leljen ben­nünket az egy és örökre oszthatlan Magyarország máso­dik alapító gyűlésén. Sietünk közleni a május 10-iki katonai vérengzés tár­gyában kinevezett nyomozó bizottmány jelentését a mi­­nisterelnökhöz. A végett küldettünk ki a ministeri tanács által, hogy a május 10 én este elkövetett véres botrány iránt vizsgálatot hajtsunk végre. Miként kezdtük , folytattuk s fejeztük be a vizsgálatot, nyilvánosan tartott négy ülésünkben, megtetszik ide rekesz­tett 33 lapnyi jegyzőkönyvünkből 8 hozzácsatolt 88 oklevélből. Mellyekből rövid kivonatban előterjesztjük az esetet. — . miként t. i. Már május 9-én híre lévén Budán, hogy b. Lederer fő­­parancsnoknak macskazenét csinálni jőnek Pestről. Gr. Zedt­­vicz őrnagy b. Lederer segéde, parancsot adott Cerini főhad­nagynak, hogy a lovaspatrolt azon éjjel a várban járassa, — Rosti gránátos cadetnak pedig, hogy azon esetre 12 legény­nyel b. Lederer kapujához jöjjön. De azon éjjel semmi sem történt. Május 10-én ismét híre jővén a macskazenének, esti 9 órakor parancsot küldött b. Lederer, Arbier kapitány által a gránátos kaszármába , hogy félszázad jöjjön a fegyvertárba. S ezen félszázadot b. Lippe főhadnagy el is vezette oda. Ugyancsak a fegyvertárba érkezett Cerini főhadnagy is 25 vasas lovassal ; mint ő állítja , Sebes kapitány s térpa­rancsnok rendeletéből, mit azonban Sebes kapitány el nem ismer. Maguk, K. Lippe és Cerini főhadnagy, elismerik , hogy nekik a néppel miként leendő bánásra semmi speciális utasí­tás nem adatott. E közben érkeztek Perczel Móricz és Hajnik Pál mini­­steri rendőrtanácsosok b.Lederer parancsnok lakához, s szólni kivárnak vele, de segédtisztjei által nem bocsáttattak hozzá, kérdezvén pedig, ha valljon a katonaság részéről tétettek-e valami intézkedések. b. Lederer adjutánsaitól semmi felele­tet sem kaptak. B. Lippe főhadnagy a fegyvertárban legénységével fegy­vert töltetvén, egy közlegényt állított ki a fegyvertár szögle­tére, hogy neki a nép érkezéséről hirt vigyen. S a­mint ezen őr a nép érkeztéről hírt vitt a fegyver­tárba : Cerini főhadnagy kivezette a lovasokat a gróf Sándor­­ház elébe, s fölállította b. Lederer lakával szemközt. B. Lippe pedig a gyalogságot vezette ki a fegyvertár fala mellett az akáczfák alatt az utczára „in diebalance"­ parancs­szóval. S a­mint a fütty elkezdetett vagy 30 egyén által, a lovas­ság azonnal kivont karddal trappolt a népre; a gyalogság pedig szögzett szuronynyal nyomult rohamra vert dobszó alatt, s a György térre felkanyarodott. És a nélkül, hogy akár a polgári rendőrség , akár a ka­tonaság által szétoszlásra szólittatott volna föl a nép: a lo­vasság karddal vágta s lóval tapostatta, a gyalogság pedig szuronyozta s puskaagyával verte nemcsak a fütyülőket, ha­nem az utczán nézőket s járkelőket is, különbség nélkül, sőt még a házakba menekülteket is üldözte és sebesitette. Midőn a szinház-utczán a vizikapu felé futó népet Lippe gránátosai kergették, a kút mellett találkoztak szembe azon katonákkal, kiket a főőrhelyről gr. Zedtvicz őrnagy paran­csára Csebász főhadnagy vezetett, s kik előbb a vizikapunál a népet már lekergették. A fejérvári kapu felől nem jött katonaság Lederer laka felé a főőrhelyről, noha gr. Zedtvitz nyilatkozatában azt állítja. A lovasok közül pedig néhány egész a casinóig kergette a futókat. Kardvágás által okozott seb van 9 ; — szurony által 7; — lópatkó által 4 ; — puskaagy által, vagy másként okozott zúzás s apróbb sértés számos; — s van egyén, ki fejére két kardvágást, ágyékába egy szuronyszurást s hátán lópatkótól sebet kapott; — azonban csak háromnak sebe életveszélyes; — még egy sem halt meg. A nép szétkergetése után b. Lippe főhadnagy b. Lederer főparancsnok laka elébe állitá föl katonáit, s a rendőri taná­csosokat onnan fegyveres erővel utasítá el. Miután ped­ig az egész zászlóalj — gránátosság — s olasz sorkatonaság is kiállíttatott a György-térre , K. Lippe és Cerini főhadnagyok katonáikat a fegyvertár udvarára ismét vissza­vezették, s vitéz magok viseleteért őket megydicsérvén, b. Lippe kiosztotta köztök azon két akó bort, mellyet gr. Zedtvicz őr­nagy vézetett. Ezek szerint tehát a vérengzésnek közvetlen okai voltak s azért felelősek : Cerini és b. Lippe főhadnagyok, kiknek a nép fegyverrel leendő megtámadására senkitől parancsuk, speciális utasításuk, nem lévén, túlmentek azon általános rendszabályon , miszerint a katonaság csak akkor használhat fegyvert, ha a nép által megtámadtatik ; é­s ámbár nekik a nép ellent nem állott, mégis vagy parancsolok vagy elnézék katonáiknak, hogy az ellenb­em állott népet fegyverrel ro­hanják meg, sőt ezen kihágásért katonáikat borozás közben még meg is dicsérték. De közvetve felelős K. Lederer parancsnok is, egyrészt azért, hogy a haza védelmére parancsa alá adott fegyveres erőt saját személyes ügyében használta, a­nélkül, hogy erre, az ország kormányával megbizott ministériumtól utasitása,­­ vagy csak engedelme is lett volna ; másrészt pedig azért fele­lős, mert a fegyveres erőt nem laba előtt, hanem elrejtett helyen állitotta föl s annak s­peciális utasitást nem adott; mi által a vérengzés nemcsak meg nem előztetett , hanem elő­idéztetett. Mi tehát a leírt szomorú eseten okulva, szükségesnek látjuk, hogy a ministeri tanács rendeletet bocsásson az egész katonasághoz, mellyben meg legyenek határozva az esetek, mellyekben,­­ a módok, miként használhassa és tartozzék használni bármilly fő- vagy alparancsnok tiszt a rendelke­zése alatt álló fegyveres erőt.­­Még csak azt említvén meg a ministeri tanácsnak, miként 478 a gránátos katonaság közül Rosti cadett, Szentpétery altiszt is s Kolinek közvitéz ellen, nagy ingerültség van a kaszármá- 4 bán, jegyzőkönyvünk utósó pontja szerint a miatt, hogy ezek a­ az eset némelly pontjaira nézve eltérőleg vallottak a többi gránátosoktól ; — továbbá, hogy azon három egyén , katon­­o­nai kihágás miatt van bezárva; mig a közönség azt hiszi, fű hogy nyíltan tett vallomásaik miatt bűntetteinek ; mi tehát rs czélszerűnek véljük, hogy mind a kaszármában levő i­ge- -ö­rültség megszüntetése, mind a közvélemény megnyugtatása­­­ tekintetéből ezen három egyént a most alakuló nemzetőrség-­­g­yez tétesse át a hadminister. Végre kívánatos, hogy a május 10-ei esetben érdeke -d­­ettekre nézve szintolly gyorsan mondjon ítéletet a bíróság, ,a­mint a vizsgálat történt. Aláírva Zoltán elnök, Farkas Ifi János jegyző, stb. stb. - --------­Gödöllőről szerkesztőségünkhöz több lelkes 83 honfitársaink a honvédelmi közszükségekre több rendbeli ira 1 ajánlatokkal járultak, mellyek összesen 335 pft és 1 aranyat ta’ tesznek. Nevezetesen ezek : Mednyánszki János 100 ft, Kon­ -D­­zsér János 50 ft, Kárász György 40 ft, Foltíni Ignácz 10 ft, ,G­erndorfer Alajos lelkész 12 ft, Schafranovics Károly 10 ft, Prohászka 1 aranyat, Beller József 5 ft, Benke Mihály 4 ft, ,jl Bartal István 5 ft , ifj. Mednyánszky János bölcsész 5 ft, ,Jl Bayer 5 ft, Gruber Gyula 2 ft, Pap Iván 2 ft, Kárász Mari­cí 10 ft, Mednyánszky Berta 16 ft , Kárász Tini 1 ft, Kárász Sál Lujza 40 kr, Kárász Rózi 20 kr, Schafranovics Sarolta 1 ft, tü Schafranovics Lujza 1 ft, Komáromi Mali 1 ft, mind pengő ég pénzben.­­ A következők pedig 3 évre évenként adnak: :á u. m. Mednyánszki Tivadar 10 ft, Fridi Mátyás 12 ft, Li- -i,i­povniczki István 10 ft, Schmid Bencze 5 ft, Zborovski Andr­­­lb 5 ft , Steger Ferencz 2 ft , Kulifai Ede 2 ft , Gyurikovics ed­ 3 ft, Kulifai Adolf 2 ft, Horvát Ferencz 3 ft, szinte mind­en pengőben. — A derék gödöllői hölgyek egyszersmind , ha fid kell, női munkákat is ajánlottak. — Továbbá hasonczélra Sztrókai Antalné , szül. Kéler­­si Katalin asszony szerkesztőségünknél 24 pftra becsült ezüst teti neműt — 2 evő kalánt s 2 pár kést — tőn le. — Budáról Nyakas Imre nevelő havonként 1 pftot aján- -ni lőtt, mindaddig, mig személyesen is beállhatand az önkénte- -ai sek közé. Ugyancsak az emlitett szent czélra még következő aján- -ni latok érkeztek be hozzánk: A belügyminiszeri iroda tagjai ft­ -fi­zetéseik 3 százlék­ját, melly havonként 12 p.ft 521­2 krt, fi évenként pedig 154 p.ft 30 krt tesz három évre a haza oltá-­­ár­rára önkéntes adakozáskép felajánlván, annak jövő junius 1­1 napjától kezdve havonként részletekben leendő fizetésére kör­­ör­­elezték magukat. Ezenkívül Utasai Károly , a Ferdinánd 3-ik számú ezred- -bí­rói önkényt leköszönt alhadnagy, e lapok szerkesztőjének 101 400 pontot az illető ministériumnak leendő átadás végett olly­aír nyilatkozattal tett le , hogy azt mint segédöszveget, az ország gáz­pénztárába, minden kamat nélkül kölcsön kívánja adni. — Hazai mozgalmak: Pestváros. Midőn a tisztujitási elnökséget f. hó ed 22-én elvállaltam, tettem ezt polgártársaimnak irántam nyil- -lil­vánitott bizodalmát viszonzandó , azon kötelesség érzetéből, ,lóc mellyel illy rendkívüli körülményekben a közügyet tehetségés­sség­től kitelhetőleg elősegíteni mindenki tartozik; s tettem azon­­os reményben , miszerint polgártársaim gyönge tehetségeimet „ha a meghaladó feladatom megoldásában is szívesek lesznek istá­­polni; mert hiszen a czél mindnyájunkra nézve közös: olly vlre tisztikart és képviselő testületet választani, miilyent a város­ban roppant teendői s nagyszerű jövője tőlünk méltán vár és­zzó igényel. Felkérem tehát mindazokat, kik a városi tisztújításra ro­­p,vo­natkozólag bármi kivonatot hordoznak szíveiken, vagy fölvi- frivi­lágosítással segíthetik elő az ügyet, legyenek szívesek azt ve- för sem bizodalmasan közleni. Továbbá mindazon polgártársa­­i-san­kát , kik magukat valamelly városi tisztségre képeseknek, egyszersmind hivatva érzik, bizalmasan szólítom fel, jelent­ -tűt­sék magokat, s nyilvánítsák minél előbb óhajtásaikat. Mától fogva nyitja áll hivatalos naplóm, mellybe a híva-­­sv­­ásért folyamodók, minden okiratok­ kérelmezés nélkül, saját­­kezűleg írhatják be kivánatukat reggeli 6 órától 9-ig, délután fühk­ pedig 3-ig lakásomon, a Teréz külvárosi kereszt-utczában uad, 313. sz. a. Egyszersmind bizonyossá teszek mindenkit, hogy a velem mali közlendők a tisztujitás befejezésével az örök feledésnek fognak dsak­átadatni. Költ Pesten , május 23 án 1848. — Molnáriá György, tisztujitási elnök. V . Zágrábból, május 15-ről írja az Agr. Zeit. .n­at miszerint az nap városi közgyűlés tartatott. A bíró nádorunk bán két levelét mutatá elő felbontatlanul, mivel a bán rendelete szer­­ess­zint, egyedül csak tőle fogadhat el rendeleteket. Ekkor azon­nosi kérdés tétetett: fel kell e a leveleket nyitni, vagy nyitatlanul sr­ra visszaküldeni. Igen nagy heves vita támadt. A többség azt i­s határozta: fel kell bontani , mert e tett által még nem köte­­­sle­teztetnek annak tartalmát is teljesíteni, — a bán parancsa­itól pedig csak azt követeli. A levelek latinul voltak írva, a nádor lobi és belügyminister aláírásával. — Ezen levelekben a bán ren- -nai­delkezései, különösen a statárium iránti, törvényteleneknek dsn. nyilváníttatnak ; ez utóbbi megsemmittetik. Egyszersmind fenk­ Hrabovszky péterváradi parancsnok kir. biztosul neveztetik dita , ki, a rendes s határvidéki katonaság és nemzetőrség feletti ittat szabad rendelkezéssel, hogy a személy-­s vagyon-bátorság.gási elleni merények Tótországban , valamint a Magyarhonnab­ illmi kapcsok szé­tszaggatására ezélzott törekvések meghiusittassa­ nak. — Rendkívüli ingerültségben volt a nagyszámú polgár- -i kg­­­hallgatóság. Ez annyira nyilvánult, hogy tanácskozni nem le-­­at t­e­hetett. Közakarattal azt kiáltották, hogy a két nádori levelet talál

Next