Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-05-28 / 68. szám

Régileg fölkéretett, — osztályuk kárhozatos előítéleteitől men­ten,— a tisztelgést és a tisztelt nő azon becses ígéretét nyerte, miszerint nemcsak keresztanyja, de készítője is leend zászlónk­nak. — Illy körülmények között hisszük , hogy népünk, — lehető bujtogatóktól menten,— a közszabadság malasztját bé­kén óhajtja élvezni, s buzgó imájának hangoztatása mellett, szem előtt tartandja a költő e szavait : ,,Hazádnak rendület­lenül légy hive magyar,“ — sőt élte feláldozásával is kész leend honát, bármilly balsorsban is védeni. — Kalocsa, máj. 22-én. Hogy a 12 pontok nálunk mekkora lelkesedéssel fogadtattak , szükségtelen megemlít­­nem, miután azt más helyt már röviden érintem. Most csak néhány jeles polgárainknak igen korszerű indítványáról aka­rom a közönséget tudósítani. Ezen indítvány a rendezett ta­nács behozatala volt, melly azon okból is sürgettetek, hogy­­a nép, miután az uj törvények üdvös rendelete szerint az uru­­­székek részrehajló törvényszékei eltöröltettek, ne kénytele­­hittessék minden perekkel Pestre futkozni. Kívánságunk meg­nyerésére már küldöttség is választatott, midőn egy ember, kis városunk életfáján már régen rágódik, azzal ámitgatá a népet, hogy ez által a tanácsválaszthatási jogától elüttetik. Egy az egész eredményt nemcsak meggátolá , sőt v­­rosunk csendét és békéjét egy időre fel is zavará. És ezen ember olly avatalt visel, mellynek a város érdekeit nem összevonni, sőt azokat tágitni lenne főkötelessége. De ez önzésszülte cselszö­­r­ények széjjeltépettek lelkes polgártársunk N. J. által. Ez a nép bizalmát birván, egy népgyűlés alkalmakor előadá a nép­iek, a kérelem sikeresitése jótékonyságait. Ez hatott a népre, azonnal elhatároztatott a kérelem foganatositása. Ez meg is történvén, azon örvendetes hírrel tért vissza a bizottmány, hogy mint 12,000 lakossal biró város, a rendezett tanácsot neg fogja kapni. — S. t — Trencsén megyéből. Multévi utósó gyű­rűnkről tett tudósításunk óta, az európai nagyszerű esemé­nyek átalakító működésöket megyénkkel is éreztették. Az, k­i korában a pártok elkeseredett küzdelmének szemlélete után úszonyodva, azon ügynek sikerét, mellyért küzdőnk, legalább kétesnek m­ondható, most rögtön felébredve, nem bírna hi­fit adni a dolgok teljesen megváltozott fekvésének. Azon slkesedést, mellyel a kivívott szabadság első hire körünkben igadtatott, leírni lehetlen. Mindenki, bárminő volt is azelőtti ártszine, az uj állapot megszilárdításán őszinte közremunkál, az uj kormány iránti bizalmunkat s nádor ő fenségének loo­ánk átalakulása körül tett érdemei hálás elismerését felirás uján kijelentettük. A nemzetőrség alaki­ága és fegyvergya­­korlatai szorgalmasan folynak."A legujabb­ események fájdalom!­ogyon is korán bizonyították be ezen alkotmányos institutió t­akorlati szükségét s hasznát. Az úrbéri terhek megszűnése, coép által legnagyobb örömnyilatkozattal fogadtatott. Kihir­­ítése óta a nemzeti hármasszin legcsekélyebb hegyi falvak h­angozóin is látható. Szóval , a jelenkor dicső jelszava, a abadság és egyenlőség egy új élet küszöbére látszik előva­­lásolni. Ez, habár az emberi intézetek közös tökéletlenségé­­t, a visszaélésektől, nálunk ment nem maradott is, de a ke­­jt­é­lyek lecsillapodása után teljes reményünk szerint hazánk v­irágzását eszközlendi. — Május 1 én közgyűlést tartunk, Idlyben a törvények kihirdettettek. A 16. t. sz. értelmében számos tagból álló központi választmány minden születési éintet nélkül kineveztetett. Mindez pedig a megyeház előtti­ben egybegyült számos népnek tót nyelven megmagyaráz­­­ott. Azon hit, hogy ez alkalommal a megyei teremben pán­­káv demonstrátiók fognak megkisértetni, alaptalannak bizo­­mit, mert erre nézve a legcsekélyebb jel sem mutatkozott. Eyébiránt az uj szabadság ezen ünnepe azon borzasztó pusz­­sisok­ hitével szomorittatok el, mellyek felbőszült népcsop­atok által határszélünkön fekvő Vágujhelyen a zsidók lak­­n elkövettettek. Éjfél­ tájban egy segélyt kérő sürgöny ér­tvén a vész helyéről, mintegy 20 főnyi nemzetőrcsapata ££y órás távolságú V.-Ujhelyre azonnal gyalog kiindult, aiadóra oda érkezvén, az egész várost a feldulás borzasztó pilátában találta. Mintegy 4000 főre rugó rabló nép, vagy 6 óra óta fosztogatott. Az utczák szétzúzott bútorzattal elbo­­nta, az oda rendelt lovas katonaság a helybeli sóháznál bé-­i nézőként felállítva, és sem tisztviselőnek, sem nemzetőr­­leg csekélyebb nyoma sem volt látható. Tanakodásra idő is lévén, a maroknyi nemzetőrcsapata kardvágásokkal azon­­b­a fosztogatókra rohant? Többször ismételt megtámadások ,számos rablók elfogatása után, sikerült a népet előbb pi­áról, utóbb az egész városból kiűzni. A városon kit­ül fekvő­­kányán megállt ugyan a futók tömege, s üldözőire kőzáport v lde lebocsátani, de egy jól irányzott puskalövés , melly a milók egyikét földre terítette, a többit uj futásnak inditotta, iv visszatéréstől elriasztá. — Alig tért vissza székvárosunkba tőztes sereg, és másnap alig kezdetett meg a kinevezett köz­­u­ti bizottmány ülése, már megyénkbeli Pruszka m.városban istett zsidórablásról tétetett a bizottmánynak jelentés. Erre ah­ogy 40 főnyi nemzetőrcsapat nyomban szekerekre ült. Még L­a­jókor érkezett a hely­szinére, hogy a megkezdett dúlást fel­­ülakassza. Miután abban a helybeli bíró és elöljárók vitték a t­erepet, azok azonnal elfogattak , s az odarendelt lovas ka­­tonicsapat megérkeztéig őrizet alá tétettek. Elvezettetésök­­s azonban ellentállván a néptömeg, sőt hangos szitkok (»lett kiszabadításokra indulván, a katonaság által egy perez­e .­ Szétveretett, a vétkesek további akadály nélkül börtönbe írattak.­­Apróbb illynemü kihágások a megye más számos is­ein is történtek, de a rendzavarók nyombani befogatása­ko­renn leírt két esemény gyorsan elterjedt hire lassanként alapitani kezdi a pozsonyi lakosságra örökös szennyet vető hitára hivatkozó tömeg vágyait. A közelebb múlt hét csen­­a­ leforgása után, biztosan számolunk, a csend és rend tv-­­ ként kinevezett csendbiztosok működése. Ezek nemcsak a tisztviselőkkel, de a rendes katonasággal is teljhatalmilag rendelkezhetvén, a bárhol mutatkozó csendzavarásokat csirá­ban elfojthatni, annál sikeresebben, mert a bizottmány a szükséghez képest törvényszékké alakulhatván, a bűnösökre rögtön­ büntetést is ítélhet. A minden oldalról fenyegető moz­galom tekintetéből egyébiránt kénytelenek voltunk rögtönítélő jogért s a rendes katonaság megszaporításáért folyamodni. Az elsőt csakugyan meg is nyertük; a másikra, mivel hazánk­fiai még mindig a szabadságért küzdő olasz testvéreink elleni meddő harczban áldoztatnak fel, s ezért az ország még a bel­­béke fentartására szükséges fegyveres erőt is nélkülözni kény­telen , a ministériumtól tagadó választ nyertünk. A rend fen­­tartása érdekében tisztviselő karunk is némi epuráziót igé­nyelt. Hírlapi tudósításaink olvasói ugyanis emlékezni fognak azon pártbonyodalmakra, mellyeket Apponyi kárhozatos po­­litikája a megyei ellenzék parálysátlójára négy évig gondosan ápolni tudott. A közigazgatás és igazság­szolgáltatás ezek folytán tökéletes felbomláshoz közeledett. Tisztviselőink kö­zül számosan bízván pártjuk védelmében, mulatságuk vagy dolgaik után járva, hivatalos teendőiket teljesen elhanyagol­ták. A nép zsarolását szégyenpk­ nélkül űzni kezdték. A min­denünnen emelkedő panaszok természetesen sikeretlenül han­goztak el, mert vagy a megyei terem küszöbén behatni nem tudtak, vagy a kirendelt nyomozások huzavonája közt el­enyésztek. Most tehát a tisztújítási pártok és polgári kasztok teljes egybeolvadása után, a közvélemény néhány kitűnőleg bélyegzettek ellen hangos vádakban tört ki. Két sz.bíró és egy eskütt hivatalaikról azonnal leköszönni kényteleníttettek. Más, tiszta jellem és erélyről ismeretes egyénekkel pótoltattak. Egy másik esküdt zsarolásai ellen szoros nyomozás rendelte­tett. S ezen esemény, úgy hisszük, tanuságos pro-notaként fog szolgálni több másoknak, kiket a népből leginkább hal­latszó elégedetlenség hatalmas szózata már is elég határozot­tan kijelölt, kik bűneik emlékét csak az eddig mutatottnál szeplőtlenebb jellem- a nagyobb hivatal-buzgalommal fogják elenyésztethetni. A nepotismus és kasztérdek miatti legyezés aranykora lejárt, és kell, hogy a polgárerény, melly Mon­­tesquieu szerint csak a köztársaságok alapja, monarchiai al­kotmányos viszonyaink alapjává is tétese­k. A földesúri hatóság megszüntetése folytán két törvényszéket alakítottunk, mellyek büntető és szóbeli ügyek ítélése végett minden hó első napján Trencsénben, a felvidékieké Bittse­m,vá­rosban egybegyülend.­Ez utóbbi helyen egy Eszterházy börtöneit használnandják a rabok tartására .A nemzetőrök, sajtóvétsé­gek iránti esküitek és képviselőválasztók összeírását elrendeltük, a választókerületeket pedig akként alakítottuk, hogy körül­belül 30.000 lélek után egy-egy képviselő választatik. A szomszéd Nyitra-, Turócz- és Liptó megyékben megkí­sérlett pánszláv mozgalmak jelenségei nálunk eddig még nap­világra kilőni nem merészkedtek, örvendetes tudomására hozhatjuk a magyar hazának, hogy bármint számol Jellasich et Comp, a megyei tótság rokonszenvére, ennek nálunk sem a pórnép , sem a miveit osztály közt legcsekélyebb nyoma sincs. És ha a nép közt általános gyakorlatban levő magyar „éljen“ kiáltások, a magyar hármasszín közönséges viselete, számos helyeken , különösen a fiatalabb nemzedék ajkairól hangzó magyar köszöntés , azon készség, mellyel a nemzet­őrségnél a magyar parancsszó elfogadtatott, és számtalan más illy jelességek számbavétetnek, a nép nemzetiségünkhezi ra­gaszkodására nézve kétség nem lehet. A miveit osztály pedig, nemes és nem-nemes közti különbség nélkül, hőn pártolja a honi nyelv használatát. A szomszéd megyei szláv izgatások felett társalgás közben nem egyszer hangosan tör ki ezen kö­rökben a közindignátió, miknél és megyei viszonyaink tevő­leges ismereténél fogva bízvást állíthatjuk , hogy még na­­gyobbszerű izgatás is , mellynek az értelemben és akaratban egy intelligentia erélyesen gátat vetni tudand , nálunk ba­josan boldogulna. A tót propaganda vérmes hősei megyénket illetőleg alkalmasint örökké csak fellegvárakat fognak épí­teni. A dolgok illy állásában nem aggasztó nehány felvidéki papnak agyában támadt délibábjáték sem , melly szerint az „Oros tatranski“ czikkeiből lelkesedést merítve, egy nagyszerű tót birodalomról s a magyarhoni tót ajkú vidékek ahhoz csat­lakozásáról álmodoznak. Ezen jó uraknak csak azon őszinte , hazafi indulatból eredő tanácscsal szolgálhatunk, hogy ha már a kath. elérus a szabadságérti küzdelem örökös ellene volt, s ez által a vallás és közmorál érdekeit nem csekély mértékben veszélyeztető , most legalább a nélküle , sőt ellene kivivott szabadság megszilárdításának szentségtelen kézzel gátat vetni óvakodjék. Ne aljasodjék vak eszközzé olly hatalom kezében, melly emberi, polgári és vallási jogokat nem ismer. Mert a pánszláv izgatás rugói iránt senki sincs homályban többé. A hatalmas léptekkel haladó korszellem, valamint a népek szol­gabilincseit széttörni képes volt, úgy a reactionális politica itt-ott mutatkozó törpe eszközeit is könnyen elérendi sújtó karjával. Azon ábrándozósának hazaáruláshoz vezető lépteik­­tőli tartóztatása végett egyébiránt, az illető kath. és evang. egyházfőnökökhez olly tartalmú megkeresés intéztetett a me­gye részéről, hogy a felügyelések alatti lelkészeket törvény­­ellenes politikai izgatástól tiltsák el , mert a világi hatóság jelen izgatott időszakban minden legcsekélyebb kihágást szi­gorúan megfenyíteni felelősségénél fogva tartozik. És így bármelly rendű izgatók ellen rögtönitélő hatalmát alkalma­zásba venni kényszerülend. — o — ~t~~~ — S e l­m e c z. A belü­gyministerhez a selmeczi ág. hitv. lyceum nevendékei következő nyilatkozatot adtak be: Ama ferde állítások és alaptalan gyanusizgatások, mely­­lyek özönökkel mai, hallatlan események és változásokkal telt időkben, honunk majdnem minden részében számtala­­n’ti meg nem háboritására. Erre nézve, nem csekély nag­­­ nokat, kivált a magyarhoni tanuló ifjúság közül, általok nem Lis volt a felállított központi csendbizottmány és járáson­’­ sejtett fenéktelen örvénybe sodrottak, s mellyek bizonytalan, honnan eredve, de az alulirottak csendes munkálataiknak kertecskéjét is gátatlanul túláradva, azokat véghetlen veszély­­lyel fenyegetik; arra kényszerítik a selmeczi ág. hitv. lyceum növendékeit, hogy ez ügyben felszólalva, olly nyilatkozatot, melly az őket szemtelenül gyanusitgatókat megczáfolni, s azo­kat , kik irántuk szeretettel és bizalommal viseltetnek, remé­nyükben szilárdítani képes volna, adjanak és tegyenek. En­nek következtében mi, a selmeczi ág. hitv. lyceumnak minden ajkú és nemzetségü növendékei, az egész drága Magyarhon, — mellynek polgárai vagyunk, s annak jövendő boldogságát tőlünk kitelhető módon hatékonyan előmozdítani iparkodunk, szine előtt nyilvánosan és őszintén nyilatkozunk, hogy mi, — miként eddig, úgy ezentúl is, megmaradva mindenki saját is­tenadta anyai nyelvének — mellynek netalán majdani hivatá­sunkban szükségét veendjük — szeretete s mivelésénél, a magyart, mint a hazánkban lakó különféle érdekű nemzetek szent és sérthetlen füzérét, diplomaticai nyelvnek elismerni, abban mivelődni, benne szerkesztett, honunk szellemi és anyagi javának előmozdítását c­élzó törvényeknek hű polgá­rokként engedelmeskedni, szóval mindazt, mi annak szi­lárdítására, felvirágoztatására és terjesztésére szolgál, sa­játunknak vallani, ellenben mind­azt, mi őt akár közvetve, akár közvetlenül gyöngíthetné, vagy épen megszüntetését tervezné, elhárítani legszentebb kötelességünknek tartottuk, tartjuk és tartandjuk , s sokkal jobban felfogtuk az iskolai pályának feladatát, mintsem hogy némelly túlbuzgók agy­rémeiktől elcsábittatva, drága és hasznos tudományok meg­szerzésére szentelt időnket, netalán a békés polgároknak lá­­zitására s igy azon békének, mellyre az országnak és az en­nek szebb jövőjét elővarázslandó törvények életbeléptetésükön erélyesen munkálkodó lelkes ministériumnak olly nagy szük­sége van — háboritására elpazarolni akarnánk. Miért is ün­nepélyesen ellenemondunk s visszatoroljuk mind azon váda­kat, mellyekkel minket némellyek a magyar nyelv és alkot­mány rögzött és konok ellenségeinek, a polgárok lázitóinak, a panslavismus honunkbani hatalmas előmozdítóinak hiresztelni nem átalkodnak , s még egyszer nyilatkozzuk, hogy mindenki közülünk, megtartva és megmaradva anyanyelvénél, a ma­gyart szeretni, tisztelni, s tudásában előrehaladni legszen­tebb kötelességének mindig tartotta, most is tartja és örökké tartandja. — Selmeczen, május 16-dikán 1848. Aláírva töb­bek által. — Körmend, május 23-dikán. Első­ biróságu m. városunkban törvényünk értelmében a tisztvá­asztás f. hó 11-én legnagyobb csenddel és legszebb renddel történt meg. — Ápril 29-én az előbbi tanács és választó polgárság — ez­előtt úgynevezett külső tanács, közülést tartván, a választók összeírására bizottmány és ehhez — úgy a tisztujitás ve­zérletére elnökül Riedl Pál polgártársunk választatott. Ennek pártatlan elnöklete alatt mind a választók összeírása, mind a tisztujitás létrehozatott. Ez utóbbinak eredménye következő: biró : Mittli Fer. ; jegyző: Nemes Fer. ; tanácsnokok: Papp József, Kedli Ferencz, Biró György, Németh János, egy­szersmind adószedő, Leitner Andor, egyszersmind gyámi pénztárnok, Házas Ferdinánd, Köhler Pál, egyszersmind közjavadalmi pénztárnok , Németh György, Horváth József, Kerecsenyi Mihály, Korponay János és Littich János; — Számvevő Binder János. Másnap folytatott választás alkal­mával mezei rendőri kapitánynak Katafai József; — katona­­szállitónak Sermon István; — s a népességhez arányzott 4­0 képviselők megválasztattak. A hivatali eskü lététe után elnö­künk a benne helyzett bizalomért, h­ogy a választó közön­ség példás magaviseletéért köszönetét jelentette ki. Ez utób­bit megkérte, hogy a béke és rend fentartásában eddig tanú­sított buzgalmát tovább is kövesse. — A nagykőrösi lyceum részéről a szülők megnyugtatása végett ezennel közhírré tétetik, hogy a taní­tások folyó év június végéig fognak tartatni. Júliusban köz­vizsgálatok fognak kezdetni, s a szigorát adó ifjak bizonyit­­ványnyal láttatnak el. — Varga János igazgató tanár. Tudomásul azoknak, kik minden láptemet gya­núsítani törekednek, hogy én sem álnév alatt, sem név­telenül, valakinek becsületét s­o­h­a meg nem támad­tam; mert szokásom, elleneimmel becsületes uton ny­ilt si­sakkal találkozni, mit ezután is tenni akarok és fogok. Pesten, május 27-d. 1848. Frankenburg Adolf m.k. Külföldi hírek. AUSZTRIA. Bécs. A kereskedelmi minister Dobblhof, ő felségéhez Innsbruckba küldetett, hogy mint constitutioná­­lis tanácsadó legyen mellette, s megakadályozza mindazon ab-­solutisticus irányú befolyásokat, mellyek netán ő felsége sze­mélye körül keletkezhetnének. Bombelles gr. által Chorins­zky tanácsosnak adott utasítás — mellynek folytán a már általunk is közlött salzburgi proclamátió keletkezett — e lépés szük­ségéről mindenkit meggyőzhet. — Bécs. Tyroli tudósítások szerint, a bécsi ministé­­rium küldöttei május 22-én ő felségénél rövid audienczián voltak, s Innsbruckot azonnal elhagyták. Azt hiszik, hogy János főherczeghez vették volna útjukat. Hoyos a küldöttek egyike, május 25-én Bécsbe megérkezett. — Innsbruck. Május 17-én a Ferdinánd Este ne­vet viselő gyalogezred Voralbergről Innsbruckon át Salz­burgba ment. — Salzburg, május 19-én. A linczi küldöttek több salzburgival abban egyeztek meg, hogy jun. 1-re előkészitő gyűlés hirdettessék; az ausztriai, német és szláv tartományok felszólittatnak,hogy követeiket a határnapra Linczbe küldjék. — Bécs. Pillersdorf minister, az Innsbruckból megjött gr. Hoyos és gr. Wilczek által, május 24 kén őfelségének illy tartalmú nyilatkozatát kapta, kihirdetés végett : 111*

Next