Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-06-06 / 75. szám

dical (!) emberek. Nevezetes, hogy a Honderű utósó fámában, mint ajánló Nádaskai Zerffit (reméljük, hogy most csak nem fog már haragudni, ha nem urazzuk) unt Metternich fekete könyvébe szabad elvei miatt bejgyzett szilárd honfit. A Reform egyébiránt nem volna tszlap, de a radical epithetont nem lehet csupán azzal megérdemelni, ha Metternichet és suite-jét minden számán vagy tizszer legazemberezzük. On ne prend pas le évre au tabourin. — Az Ungar a márcziusi napok ,ott is magyar szellemű lap volt, elveihez máig következtes maradt, s ezt becsüljük benne, annyival inkább,inthogy nemcsak sajtó útjáni, de physicai megtámadásnak is kitéve volt. A magyar olvasóközönségnek egysze a sajtószabadságra valóban még nagyon is kiskorú, mutatják ezt az Ungar és közelebbről a Márczius 5-ke elleni ólmosbotos készületek. Épen most jut kezeinkhez egy Bécsben megjelenő újoliticai lap. Czimre „Völkerbund, socialesBlatt iit besonderem Hinblick auf Ungarn“ szereszti Orosz József, a néhai Hrnök volt szerkesztője. A kezeink közt levő első szám után ítélve, az a bécsi lapk közt minden bizonynyal a legjobb szerkezetű leend,szellemére nézve is hisszük, hogy a Pesti Hírlapra tett liebenswerthes Blatt) bókocskáját röviden visszaadhatjuk. — Az erdélyi utósó országgyűlés követei, Veér Falus és Pálfi János polgártársaink tegnap egész csendeiében a várt idő előtt érkezének meg, s ma már útban vannak Innsbruck felé Batthyány ministerelnökünkis. A testvérváros derék polgártársainknak többszörű meglepetéseket tervezett, de megérkezésük és elutazásuk ily gyorsasággal történt, hogy arról sokan még ma sem adnak semmit. Ezért maradt el a kivilágítás is, mind amellett is, hogy a Spiegel ezt, mint megtörténtet tudatjavasóival. Hazai mozgalmak: Erdély. Folytatjuk a nagyszerű testvérhoni ülések tvábbi tanácskozmányait a Kolozsvári Hiradó után. Országgyűlés. A már csak volt Erdély országíftk karai és rendei május 3- án délelőtt tartott országos ülésükben kimondák „legyen“ szavukat a honegyességre. S azt hiszitek talán: egy többségben levő párt vívta azt, mellyel szemben a figyelemre sem méltatott kisebbség békétlenséget rejtve keblében vonult vissza. Egy mennydörgő különvéleményről s arról vártok tőlünk adósitást, miképen ment föl az egyesülési tövényjavaslat itak két pecséttel hitelesítve nemde ? Csalatkoztok hála istennek! Máju£30-át örömemléküvé nemcsak az unió kimondása teszi, mellynek úgy is többsége volt e hazában, hanem a vénményegység, a testvéries összetalálkozás, melly e napon ülte Erdélyben soha nem látott nagyszerű diadalát. De halljátok a történtek folyamát. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után , az országs elnök kinevezi a biráló bizottságot 37 tagból. Ekkor bejő a kormányszék, s a kormányzó elnököl. A teriim karzatainak minden zugát zsúfolásig megtömött s mégis sokkal tírigyobb számmal künrekedt hallgatóság zaja csilapul/.i,val s az kir. előadások három első pontjának felolvasása után legelőször A W éssselényi Miklós emelte fel dörgő szavát, siallván úgymond, a kir. előadásokat, kétséget nem szenved, miszerint a három első pont olly szoros kapcsolatban 111, hogy egyiknek megoldása által van föltételezve a más ksettő: természetes hát, mikép e három pontot együtt kell tárgyalás alá venni, s közülök is legelőbb a fölött határozni, mellytől leginkább függ sorsa a más kettőnek. És e pont az, melly a két haza egyesüléséről szól. A három pont közül azért is bir minden más tárgy fölötti elsőséggel az unió, mert azt felséges urunk királyunk legfelsőbb királyi akaratával bár egyszer szentesítette, s csak a mi megkérdezésünketagyta fenn : akarunk-e mi is járulni a honegység ki- mlondásához vagy nem ? Véleményem tehát az , hogy őt mindenekelőtt az unióról kell tanácskoznunk. Bátorkodom ismét emlékezetbe hozni , miszerint a két hongyesülését fölséges urunk már előre megerősítette a pozsonyi 1848. 7. t.czikkben. Ott t. i. ki van mondva az unió üdvös és elkerülhetlen volta, ki van mondva, hogy a magyar király óhajtja létesültét, és ki van mondva, hogy Erddély mikép vegyen részt a legközelebbi közös országgyűlésen, ehhez képest azt hiszem, hogy az uniót illetőleg legelőször T.ról kell szólanunk : s az 1848 . 7 ik. czikket elfogadjuk-e s vagy nem ? E kérdés az mellyre a KK. és RR. országosanbég nem mondtak ugyan feleletet , de a mellyet a közvélemény mennydörgő szózata a két hazában már rég megoldott, samellyre úgy hiszem nincs királya és honához hű magyar polgár, ki „igen“-nel ne feleljen. Az unió üdvös voltát hoszsas szónoklattal bizonyítgatni még akkor is fölösleges lenne, ha idő volna rá, mennyivel inkább az most, midőn minden szeret tenni, sürgetően tenni parancsot. Nem akarom hát arága időt hosszas beszéddel elrabolni. Annyit legyen szabad nyilvánitnom, mikép boldognak érzem magamat, hogy nekem jutott osztályrészül a szerencse, hogy olly magasztos egyben, mellyért fiatal korom első éveitől küzdöttem, mellyírt szenvedtem; most már szenvedéseimre enyhítő balzsamut, Istelly valóban nagyobbszerü küzdelmeknek is méltó bére lejtőt, én emelhetem fel a diadalmas lobogót. E szent lobogóra hívom föl a tRR-ket, mondják ki egy lélekkel, egyfájjal : nekünk unió kell az 1848 : 7-ik törv.czikk szerint, blikkor egy hatalmas „unió!“ reszketteté meg a terem fajit, s az utcán levő roppant tömeg általi viszhangzása emeli a jelenet nagyszerűségét.) Ez örömrivalgás, mond Wesselé- nyink, a hon buzgó óhajtásának e menydörgő kifejezése sokkal ékesebben és szívrehatóbban szól az unió mellett, mint ahogy én támogathatnám indítványomt. Azért még egyszer kiáltom : Éljen s örökre létezzen az unió! Az iménti jelenet itt ismét megújult, s a leirhatatlan lelkesedés zajos kitörése csak néhány percz múlva engedé szóhoz jutni . Szász Károlyt, ki — miután úgymond, az országgyűlés minden tagja felállva, kendőjét lobogtatva és kardját csörgetve kiáltotta : éljen az unió! — fölöslegesnek tartott az elv fölötti minden további tanácskozást, hanem felkérendőnek indítványozta az elnököt a határozat kimondására. Kemény Domokos: Átalakulásunk egy illy fontos időpontjában , mikor valódi feladatunk nem lehet csupán az, hogy minden áron egyesüljünk, hanem az is, hogy a fenforgó kérdés iránt létezhető aggodalmakat a tehetségig eloszlassuk, a kételyeket felvilágosítsuk, ez után lehetvén eszközlését remélem, hogy nem úgy egyesülendünk a testvér Magyarhonnal , mint heterogeneitások által szaggatott elem, melly önmagával viszi a megoszlás kóranyagát, épen nem tartom fölöslegesnek, hogy a tárgy különböző oldalokróli felfejtése végett többen is nyilvánítsák véleményeiket. Ha viszszatekintünk hazánk múltjára, úgy találjuk , miként egy főbűn vonul keresztül nemzeti s politikai életünkön — a meghasonlás bűne. Hogy a magyarnak, ez összevéve sem nagy számú népnek két hazája s két királya volt, magában is nagy szerencsétlenség ; de hogy egy királya s mégis két hazája legyen, ez már szörnyűbb valami, ez valóságos politikai absurditás. A nagyobb testvértőli elszakadás után következett nemzeti fejedelmeink korszaka bebizonyította, mikép isten átka fekszik azon, ki saját nemzetétől elszakad. Átlátták ezt később eleink, s kimondották, hogy vissza kívánnak térni a magyar korona alá: a korona alá igenis visszatértek , de nem az alkotmányhoz , mert a separatismus daemona dúlt közöttök. Vigyázzunk uraim, hogy mikor egyesülünk a testvér hazával , ne vigyük a separatismus magvait keblünkben, ne csatlakozzunk Magyarországhoz, hanem olvadjunk össze vele. Erdélyben eddig élő, jogi tekintetben, kétféle nép volt: bevett és eltűrt. Mindenik félnek vannak kötelességei. A magyar és székely megtette kötelességét, midőn példátlan áldo-zatkészséggel osztályra ajánlá jogait és birtokát eddig jog- és birtoktalan polgártársainak; kétséget nem szenved , hogy a szász is megteszi, ha más indokból nem is, legalább azért, mert kénytelen lesz vele. Kötelességünk mindnyájunknak, kik eddig bevett nemzetek valánk, hogy az úgynevezett eltűrt nemzetek fiait ne mystificáljuk. Legyünk nyíltak irántuk ; mutassuk meg , hogy áldozatkészségünk nem volt puszta hang, hogy szavainkat tett is követi. Az eltűrve volt népfajoknak kötelessége, bizalommal viseltetni irántunk. Hogy nem igen hisznek nekünk, nem csodálkozom, mert sokszor csalatkoztak. Kötelessége hát azoknak, kik polgári viszonyaiknál fogva leginkább befolyhatnak a nép kedélyére, kelteni, gyámolítni bennök az irántunk a bizalmat. Túlzó emberek mindkét részen vannak, ámde e túlzók rivalgása korántsem a nép szava. Átalakuláskor valamint túlzás, úgy reactió is kikerülhetlen. A túlzók gondolják meg , hogy nemcsak a részakarat, hanem sokszor előre nem számító buzgalom is igen sokat árthat a jó ügynek. Részemről óhajtom, hogy mindnyájan, kik eddig Erdélynek polgárai voltnk , e pillanatban megszűnvén köztünk minden jogi különbség , fogjunk kezet az általam érintett szent kötelességek teljesítésében, s kiáltsuk újra meg újra : éljen az unió! (Éljen.) Roth (Brassó köv.) Látván, miszerint a nemes magyar és székely nemzet Erdélynek Magyarországgali egyesülését nem mondom általános szavazattöbbséggel, hanem a leglelkesebb, legihletettebb egyetértéssel, leghőbb nemzeti óhajtásuknak nyilvánították ünnepélyesen, megfontolván továbbá, hogy a jelen országgyűlés által ez ügyben hozandó törvényjavaslat csak ő felsége, szeretett fejedelmünk és királyunk legfelsőbb akaratának hozzájárultával váland kötelező törvénynyé; s végül tekintetbe vévén,hogy Erdély a magyar korona tagja: az uniót, a pragmatica sanctió fentartása mellett, küldőim nevében pártolom. (A szász követek mindnyájan felállanak, pártolják. Kitörő éljenzés.) Küldőim előtt leendő önigazolásom tekintetéből azonban nem tehetem, hogy Erdély, Magyarhon s az egész miveit Európa előtt ne nyilvánítsam , mikép nemzetemnek nyeljünk, politikai és közgazdászati municipális jogaink fentartása iránti kivánatait azon reményben kívánom az unió végrehajtásáról, tervdolgozással megbízandó választmányhoz utasítni, miszerint azok, a tegnapi nemzeti gyűlésen nyilvánult ígéret szerint, ajánlás mellett fognak a pesti közös országgyűlésre fölterjesztetni.,Szünni nem akaró Örömzaj. A terem falait diszítő nemzeti lobogókat kezdik leszedni. Azt, mellyet budapesti véreink hoztak nekünk testvériség zálogául, egy fiatal barátunk, az ő fölsége életnagyságú képe alatti emelvényen ünnepélyesen kitűzi. Emelte a nap érdekességét a véletlen azon szép játéka, hogy épen május 30-ka, fölséges urunk névünnepe volt, mi rendkívüli fokig magasztosította a király iránti hűség és szeretet nyilatkozásait. E nagyszerű jelenetet csak látni és élvezni lehetett, leirni nem. Lemény püspök és Schmidt szebeni követ, nemzeti lobogókkal kezeikben, az utczán csoportozó nép közé mentek, s tartottak lelkes beszédeket. Kormányzó. Kimondja határozatilag az uniónak egyes akarattali elfogadását. Délután öt órakor ismét országgyűlés volt , mellyben a már letisztázott szerkezetek hitelesítve lőnek, három pecséttel megpecsételve és dissentiens nélkül felinditva, az ő hűségéhez szóló kir. biztos ő exclja utján futár , a nádor és ministériumhoz intézett pedig Veér Farkas és Pálfi János, mint e végett országosan megbizottak által felküldve. Tartalmuk itt következik : I. TÖRVÉNYCZIKKELY. Magyarország és Erdély egygyé alakulásáról. A magyarországi törvényhozásnak a honegység tárgyában I. 1848-ik évben hozott VII. törvényczikkelyét Erdélyország hő rokonérzettel fogadván, Erdélynek Magyarhonnal egygyé alakulását, a pragmatica sanctióban szentesített birodalmi kapcsolatnak épségbentartása mellett és teljes kiterjedésében magáévá tevén ; ennek következtében, valamint a testvér Magyarhonban minden lakosok jogegyenlősége kimondva és életbe lépve van; ugyanaz, ugyanazon módon itt is, e hazának minden lakosaira nézve nemzet-, nyelv- és valláskülönbség nélkül örök és változhatlan elvül elismertetik , és az ellenkező eddigi törvények ezennel eltörölteknek nyilváníttatnak. Az említett VII. törvényczikkelyr’ alkalmazásául következő meghatározások léteznek. 1. §. A képviseleti joggal bíró erdélyi városok száma, Kolozsvár, Marosvásárhely és Gyulafejérvár k. városokon kívül 15, s ezek közül is kettő t. i. Szamosujvár és Erzsébetváros szintén szabad kir. város lévén, az említett VII. t.cz. 3-dik §-ába csúszott számitásbeli vétség helyrehozásával, az ugyanott kimondott vezéreszméhez képest, az erdélyi szavazatok száma nem 69, hanem 73. 2. §. Királyi kormányzó gr. Teleki József s ennek meg nem jelenhetése esetében országos elnök b. Kemény Ferencz elnöklete alatt; Toroczkay Miklós gr. főispán ; Balázsi Józs. főkirálybiró ; Lemény János fogarasi püspök ; ifj. Bethlen János gr. kir. hivatalos; Józsika Miklós báró k. h. ; Kemény Domonkos báró k. h.; Horváth István k. h.; Kemény Dénes k. követ; Zeyk József k.; Weér Farkas k.; Ifj. Bethlen János k.; Pálfi János k.; Mikó Mihály k. ; Berde Mózes k.; Schmidt Konrád k.; Groosz Károly k.; Roth Ilyés k.; Lőw Vilmos k.; Wesselényi Miklós báró k.; Szász Károly k.; Teleki László gróf k.; Demeter József k.; Boheczel Sándor k.; Saguna András gr. n. e. püspök és Debreczeni Márton személyeikben egy országos bizottmány neveztetik ki, melly bizottmány a teljes egygyé alakulás részletei iránt a magyar ministériumot fel fogja világosítani, Erdély érdekének a Magyarországéba illesztésén közremunkálni, és a közelebbi közös höngyűlésre a ministérium által e tárgyban előterjesztendő törvényjavaslatokra anyagot nyújtani. 3. §. Erdélyben a közigazgatás és igazságszolgáltatás folyama és személyzeti szerkezete a közelebbi közös hongyülés általi elrendezésig, jelen helyzetében marad. Az udvari cancellária functiója ellenben teljesleg megszünend, és azon hatóság, mellyet ő felsége az. 1848-ik évi magyarországi III. tcz. értelmében nádor ő fenségére és a magyar ministériumra ruházni kegyeskedett, Erdélyre is kiterjedend , mind polgári, mind egyházi, mind kincstári, mind katonai igazgatás tekintetében és általán az igazgatás minden ágazataira nézve. 3. §. A közigazgatásnak a ministeri felelőséggel öszhangzásba hozatala tekintetéből az. 1848-ik évi magyarországi XXIX-ik törvényczikkelyek öszhangzásban , a törvény utján kívüli elmozdihatlanság, a kormányi kinevezéstől függő közhivatalok közül, csak az igazságszolgáltatásra rendelt birói hivatalokra szorittatik. Felirat az unió-törvényczikk mellett. Szentséges császári, királyi és apostoli felség ! Legkegyelmesebb urunk! A felséged e jelen országgyűlésre leküldött kegyelmes kir. előte ijesztésének három első pontját azon szoros függésben találván egymáshoz, hogy a harmadik czélszerű megoldása által, a két első feleslegessé válik : az említett három pontot kapcsolatban kivántuk felvenni, s legelőbb is a 8-dik pontról intézkedni, s tanácskozásunk eredményét bátrak vagyunk felséged elébe terjeszteni. Magyarhonnak kétfelé szakadása volt a legnagyobb csapás a magyar nemzeten, s míg az erős testvér nem tudott alkotmányos élete mellett elég erőt fejteni ki, Erdély csak senyvedt, s napról napra hanyatlott. Ennek érzete szülte bennünk a két hon egygyé alakítása iránti vágyat, egyedül a két hon egyesítése által látván mind alkotmányos szabadságunkat biztosítva, mind pedig a felséged trónját kemény s ingatlan alapokra helyezve, s ezen óhajtásunk az újabb időben, midőn Magyarhon széles s szilárd alapokra helyzé alkotmányát, újabb táplálékot nyert. A legnagyobb öröm dagasztá tehát keblünket, midőn Magyarhon a i. e. 7. törvényczikkelyt fölajánld, látván, hogy testvérünk minket is részesíteni kíván azon javadalmakban, mellyeket fölséged kegyessége által nyert. S a legnagyobb háladatosság fölséged irányában , midőn látok, hogy fölséged ezen törvényezikket szentesíteni kegyeskedett. Úgy tekintjük mi ezen fölséged által szentesített törvényczikket, mint a jelen, általunk most fölterjesztett törvényczikk szentesítésének biztosítékát, mert a magyar korona tagjai vagyunk , s hazánk egész boldogságát abban helyezi, hogy a magyar király és erdélyi fejedelem a fölséged személyében egyesül, s megadta már nekünk fölséged mint magyar király azt, a miért most ugyancsak felségednél, mint erdélyi fejedelemnél, esedezünk. Magyarhon fölött viharteljes fellegek tornyosulnak; mi forrón óhajtjuk résztvenni azoknak eloszlatásában; csak összesített erővel lehetvén reméleni a fenyegető zivatar legyőzését s felséged trónja szilárdítását. Könyörgünk annak okáért felségednek : méltóztatnék a Magyarország és Erdély egygyé alakulásáról szóló törvénycikkel haladók nélkül szentesíteni, s olly rendelést adni magyar 1 519