Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-06-21 / 87. szám

Szerda 8?, Junius 21 1848. Megjelenik e’ lap minden héten hatszor , vasárnap,­­kedden fljszerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton; félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 0 frt 30 kr, a'kiadóhi­vatalból elhordva 6 frt, postán borítékban hetenkwt k'b­­ fe 7-er küldve 8 frt, kevesebbszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utczai szabadsajtó udvarban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt minden kir.'i postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. Fö­­josta­ hivaltal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények­ idvétetnek, ’s egy 4-s­z­e­r hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pgö kr, a’ kettős hasába sorért pedig 10 pgé kr szimilatik. Hivatalos rovat. A „K­ö­z­l­ö­n­y“ után: I. A­r­a­d- Csanád- Csongrád- Bács- Krassó­­T­e­m­e­s- és Torontái v.m­egyéknek; — és Arad- Temesvár- Szeged- Szabadka- és Zomborvárosoknak. Azon elszakadási szándék, mellyet az ország déli határain leidéznii a bujtogatók folytonos igyekvése volt, újabb tudósi­ások szerint tettleges lázadássá fajult. A horvát tartományi gyűlés ő felségének közvetlen tilal­ma ellenére, törvénytelenül megtartatott. A nép fegyverre­l elittazott, és a felszólításnak engedelmeskedik, engedelmes­edni kényszerittetik. A kormány kisértetlenül semmit sem hagyott, mi a tor­ony korlátain belül a tévútra vezetett nép balhiedelmeit osz­tható, semmit, mi a nemzet törvényhozása akaratának teme­tésére vezethetett, mert a szabadság és jogegyenlőség hatal­­mának kívánt diadalt szerezni békés után, mellynek áldásait­­ erőszak csökkenti. Azonban késznek kell lenni a végsőre is , mert törvényes vályunkat védeni, az ország és alkotmány egységét fentár­­ni, a veszélyeztetett személy- és vagyonbátorságot helyre­­hltani mulaszthatlan kötelességünk, és ezt teljesíteni fogjuk m­inden áron. Szükséges azért erőt gyűjteni , mellynek lelkesedése, ellynek súlya képes legyen legyőzni a hálátlanságot és vak­erőséget, melly legszentebb viszonyainkat megtámadni ke­ll. Ennélfogva Szeged város táján nagyobb számú nemzeti sereg és katonaság fog táborba szállíttatni, és a köröskörül­i­6 megyékben alkalmaztatni, mellynek ellátásáról helyben útközben gondoskodni szükséges. Hogy ez renddel és pontossággal eszközöltessék, Krassó, Ács, Temes, Torontálmegyékre és az ezekben fekvő szabad r. városokra nézve Csernovics Péter temesi gróf és Vukovics libas temesi alispán királyi biztos urak fognak nevezni pol­­ri biztosokat, — Arad, Csanád, Csongrádmegyékre és az íkben fekvő szabad kir. városokra nézve pedig Török Gá­­l aradi polgármester neveztetik ki általam polgári biztosnak, i. az önkéntesek úgy, mint a rendes katonák szabályszerű el­ltását, elszállítását, élelmezését vezérlendik. Nem kételkedem, miképen önök jelen pillanatban polgári jelességü­knek megfelelni szintolly áldozatkézséggel , mint ilylyel sietendőnek , mert a határvédőket kellő ellátás nélk­­ hagyni nem szabad. Hogy azonban ezt annál czélszerűb­­b­ tehessék, meghagyom önöknek, miszerint az említett pol­­ri biztosokkal, a szállítótokra, élelmezésekre és egyéb hadi átásokra nézve folytonos egyetértésben legyenek , gyorsan sikeresen intézkedjenek, és az e részben veendő parancso­­t haeladéktalanul foganatosítsák, ezt kívánja önjavukt, ezt g támadott hazánk megmentése. A polgári biztosok részére a szükséges pénzmennyiség isványoztatott. De ha az ellátás körül bármiképen zavar­t adna, azt hiszem, mindenkinek nyitva leend erszénye, tára,­észen állanak lovai, ha azokra szüksége leend a hazának, iden meg van téve, hogy hiány­a készpénzben ne legyen, débiránt bizton hiszem, hogy előlegezni szükség esetében h­azának mindenki fog, mert a haza meg tudja, meg akarja,­­ fogja fizetni, a­mit nem követelés, hanem előlegezésképen ad el. Jelszavunk legyen: a haza minden előtt. Budapest, junius én, 1848. Szemere Bertalan, belügyminister. II­­ila, Somogy, Tolna, Arad, Vas, Bá­nya, Bács, Temes, Krassó, Toron-­­, Csanád, Csongrád, Jászkun kerü­­t s Pestmegyékhez, 3649/B. s­z. alatt n­i­u­s 13-án kelt belü­gyministeri ren­delet mása. Naponként fenyegetőbb alakban tör ki az ország deli­jé­­n a lázadás. Az ámitók, csalók, bujtogatók serege a népet írói napra inkább a zendülés örvényébe ragadja, s attól le­tartanunk , hogy e felbőszült sokaság a türelmet félelem­­, a higadtságot gyöngeségnek, a dolgok törvényes ösvényre ulásának várását tehetetlenségnek tekintvén, előbb össze­ül, aztán rabol, aztán öldököl, s ekkor talán akaratlanul védölegve vitetik a törvénytelen és jogtalan feltámadás fe­ntien mélységébe. Veszélyben vannak azon részeken a békés lakosok, a biz­­az ipar, a családi boldogság, nők és gyermekek, a tör­­az alkotmány, a rend, maga a haza és a korona veszély­van. [Kinek mindez kedves és drága, ki érzi, hogy természetes ijje szeretett háza népének, ki hálás gyermeke honának,­­ a királynak , az tegyen a mit tehet , és fogjon fegyvert ,den, a ki bírja.­­ Ha ellenerő gátul nem álland a szélvészes tömegnek, el­borítja a szomszéd megyéket is, dúlás közben előbb előbb ha­ladva az ország szíve felé. Mi hódítani nem akarunk, de a törvénynek uraságát és a királyi tekintélyt vissza kell állítanunk, a déli részeken és mindenütt. De isten nem fog leszállni az égből, hogy minket otalmazzon, a hont polgárai, a házi szent tűzhelyet a család férfiai mentsék meg. A kormány a­mit tehet, mind azt megteszi. Eszék mellett sorkatonaságból algyukkal ellátott tábort húz össze, és más tábort Szeged körül Al­­t, és minden katonai erőt a déli me­gyékbe pontosít össze, s minden fegyvert oda szállít. De kell, hogy azok maguk is óvják magukat a veszélytől, kik annak épen torkában vannak. A ház és haza védelme alól magát becsületes polgár nem vonhatja ki. Föllépni erélyesen és elszántan, megriasztja a lázadást; rövid kitartás csak a készületben is diadalra vezet, melly meg­hozza a kívánt nyugalmat. Ezennel tehát felhivom önöket, hogy házuk és a haza védelmére legalább 2 — 4000 polgárt állítsanak ki*), két hét alatt fegyverezzék fel a mint lehet és tudják. Fegyvereit és kaszáit hordja össze számukra a nép. A­kik nem állanak ki, azok otthon békében dolgozhatnak, a kiállottak lesznek az ő­r­háznépek élő bástyái, őrködni fognak a megyei határszéle­ken. Ha szomszéd megyék veszélyeit elhárí­tani segítenek, ezzel hazafias tiszteket tel­jesítik. Ez esetben fizetéssel láttatnak el. Ami fegyvert és lőszert küldhet nekik a kormány, azt időnként elkülden­i sietve. A kiindulás, alkalmazás, elhelyzés és ellátás iránt pa­rancsot (királyi biztos Csernovics, Vukovics, vagy illetőleg Csányi uraktól és Jovics vagy illetőleg Ottinger vezérőrnagy­tól) veendenek. Buzdítva szólítsanak fel mindenkit, nyelv- és valláskü­­lönbség nélkül. A magyar, német, oláh eddigelé hű maradt a testvériség szent szózatához; a bujtogatók csak a rácz népet szédítették el leginkább. De a­ki közülök ment maradt ettől, ezt is isten hozza a táborba, mellynek jelszava leend : hó­dolni a törvényeknek, hiv lenni a királyhoz, 8 nyelv és val­­lat-különbség nélkül egyenlően osztozni a jogokban , miket az 1848-ki törvényhozás minden nyelvű népekre a korona alatt egyenlően terjesztett ki. Azon hatalom ugyan, melly Varasdtól kezdve Krassó ha­vasáig, a Dráva innenső részén eső déli megyékben fekszik, s 1,323,402 magyar, 485,836 német, 651,055 oláh és 66,425 tót, tehát 2,526,718 lakos kezében van, kik bol­dogul és békésen együtt éreznek, ezen hatalom ugyan olly roppant , hogy annak 378,352 rácz, 72,949 horvát, ha mind engedetlen volta is, mi a rácz nép becsületére legyen mondva , nincs úgy , mitsem tehetne , mindazáltal egyesülni kell, készen kell lenni, talpon kell állani, és rövid idő alatt az elámítottak ki fognak józanodni, a tévelygők meg fognak térni, és a ráczok ismét testvéreink lesznek, mint azok vol­tak , mióta a magyar földön vendégszeretettel megtelepit­­tettek. Íme ide rekesztek egy táblát, melly kimutatja nyelvre nézve a különböző népek egymáshozi arányát: ellenségről. Csak a belső háborút kívánjuk elkerülni, vissza­varázsolni a szabadság után a rendet. Nem hazafi az, a ki most polgári kötelességét teljesíteni vonakodik. Gyalázat éri nevét, mellyet önök nem felejtenek el megörökíteni. Budapest, junius 13-kán 1848. Szem­ere Bertalan, III. belügyminister. A belügyminister több megyék főispánéit az ország déli részein, f. hó 10-ről figyelmezteti, hogy miután ő fölsége a bánt a tartományi gyűléstől eltilta, és az mégis megtartatott, miután Innsbruckba felidéztetett, és ottan meg nem jelent; világos ezekből is, hogy minden bizonyitgatásai az uralkodó ház iránti hivségnek ámítás és csalás a horvátok részéről, világos , hogy készen kell lennünk, mintha a háború meg­volna szenve, mert minden napnak sükere vakmerőbbé teszi a szláv-ilir mozgalmat. Aggasztó hírek jőnek a Duna és Dráva mellékéről. Új­vidék körül lázongó emberek ezerei tolonganak; a csajkisták egy része tiszteinek nem engedelmeskedvén, föltámadt, és álgyukkal ment Újvidék felé, minthogy a kormány oda kato­naságot küldött. Ha ez igy megy, a polgárháborút, mit a kormány elkerülni kivánt, alig lehetend elkerülni. Ezért főispán úr minden erejét s hatalmát szedje össze, és a magyar és német népet fegyvereztesse fel. Buzdítsa bátor­ságra és együttartásra. Ne húzzanak szét, hanem szövet­kezzenek. Az egyesült erőben van a hatalom. Erre kell figyel­meztetni a népet. Senkinél ne függjön a fegyver szegen. Min­den adja férfiú kezébe, ingyen ha hazafi, de pénzért is átve­endő. A lelkesb polgárok álljanak elbre a sereggyűjtésnek. Az egyenesre vert kasza hatalmas fegyver. Czélja nem más, mint készen lenni, a község s mindenesetre a megye hatá­rain belől. A haza majd mindenkinek kijegyzi helyét a nem­zeti gyűlés végzése szerint. Erőt kell gyűjteni, erőt kell mutatni, hogy ha mi nem támadnánk is meg senkit , megtámadni se merjenek. Különben a lázongó raj még vakmerő lesz beütni a ha­társzéleken. Az orosz folyvást gyűjti táborát éjszakán és dé­len. Tarthatni általános gyuladásoktól Európa délkeleti részén. Ezután a különféle népekkeli szövetkezésre buzdíttatnak, az oláhokat, németeket testvérül tekintvén. A mentség az összetartásban van. Egymás veszedelméről jelek által értesittessenek, de akképen, hogy azok az ellenfél­nek is felül ne szolgálhassanak. Szóval a haza valóban veszélyben van. Tartson a főispán úr értekezéseket, és azok szerint intézkedjék haladéktalanul. Készületeinket lássa minden. — Ne várjanak e részben sűrü és bő utasítást a kormánytól. a­ki most a maga körében erőt, védelmi erőt állít ki, azt a haza megmentőjének tekinti. IV. Az igazságügyi minister a királyi Cu­­r­i­á­n­a­k. Miután az úrbéri osztály a királyi táblánál rendszeresítve van, s legközelebb megkezdendi hivatalos munkálkodását, ezt illetőleg rendelem a mint következik. Az úrbéri perekben hozandó végzések ezentúl nem úgy, mint a volt helytartótanácsnál szokásban volt, intézvény vagy leirat, hanem nagyobb ünnepélyesség , a köznép előtt szer­­zendő tekintély végett, pecsétes itéletlevél alakjában minden­kor két példányban adassanak ki, mellyek egyike a volt földes­­uraság, s másika a volt úrbéres egyén vagy községnek ke­zébe szolgáltatandó. Minthogy azonban ezen itéletlevelek leginkább a csekély vagyonú s az eddigi viszonyoknál fogva atyai kíméletet igénylő honpolgárok részére adatnak ki, s nemcsak magánérdeket tárgy­aznak, hanem a közcsend és a rend s a viszonyok békés kiegyenlítése, a kedélyek megnyugtatása tekintetéből állo­­dalmi tekintetben is nagy fontosságúak ; az itéletlevelekért és ugyan mind a kiadásért, mind a bírói pecsétért járni szo­kott dijak úrbéri perekben el lesznek engedendők, s ezen ité­letlevelek ingyen az illetőknek minden terheltetése nélkül kiadandók. Kelt Budán, junius hó 14-én 1848. V. Pénzügyministeri értesítés. Az ország jelen körülményei miatt a hon polgárai haza­fius áldozatokra lévén felszólítva, tapasztaltatott miként né­­melly megyékben az állodalmi fekvő javak igazgatói szintúgy felhivattak, hogy a kezelésük alatt levő kincstári javak ré­széről ajánlatokat tegyenek. Mig a királyi kincstár nem az ország értékének tekintet­hetett , míg minden egyes közczélra különös rendeltetésű kü­lönös kivetés , vagy ajánlat által kellett gondoskodni, helye­sen történt, hogy a kincstár, bármelly más magánbirtokossal egyenlő vonalra állíttatott, s a közterhek viselésében arány­lag részesittetett. Most azonban a kincstár az országé, mellyben a nemzet­nek adandó számadás és felelősség mellett minden omáges T­e­h­á­t: magyar , = 1,323,402 német, = 485,836 oláh, = 651,055 tót, == 66,425 összesen : = 2,526,718 horvát,­­= 72,949 rácz, = 378,352 összesen: = 451,301. A magyar kétszeresen túlhaladja a legtöbbet, német és oláh hiú testvéreivel együtt ellenállhatlan többséget képez. Egyesülni már diadal. Miután tehát a fegyveres készület az, melly a békét s csendet visszaállíthatja, miután e hadi készület nem boszu­­állásra czéloz, mert az ártatlan elámítottaknak kész a bocsá­nat, hanem czélja a törvéynek engedelmességet szerezni, a királyi korona jogait épségben megőrizni, és az ifjú szabad­ságot a rend által biztosítani , önök a házat és hazát v­édő s­­enkitett őrsereg kiállítására köteleztetnek. Nincs szó itt külső *) összesen 39.000 nemzetőrséget. Megye:MagyarNémet Veszprém Tolna Somogy Zala Baranya Bács Csongrád Temes Arad Krassó Torontói Csanád 127,068 132,284 202,938 221,126 132,480 186,102 131,298 5,827 36,061 2,500 54,869 45,849 23,118 58,131 8,954 3,837 76,834 98,408 2,662 93,920 18,107 11,650 88,030 2,180 Oláh Tót Rácz HorvátVend. 194,564 180,268 194,361 61,806 20,056 3,200 1,076 1,308 1,479 3,213 1,789 2,725 5,809 45,826 1,682 3,876 41,000 189,991 1,690 14,260 1,406 124,447 9,370­­53,539 13,080 10,040

Next