Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-06-27 / 92. szám

nyelve berántott vallásár,¡^ 8 nyelvének áldozzák, ajkaira téve annak nevét, ki m^rczius 15-ke előtt saját vallását és nyelvét szégyenlett«* Egyébiránt «negyünk népe általán véve csendes. A folszaba«l *„ nép, mind az állandó megyei bizottmányban, mind a kői önti vállsztmányban illő arányban van képviselve; 145 filsiró bizottmányi tag között 17 lelkész, 54 régi birtokos, 12 imsző, 82 felszabadult jobbágy. — Az uj elem, jogait lez , j,»/nk ügyeimben tartásával s itt-ott talpraesett népies csrvitalásokkttl gyakorolja. — A megye két követ után két ttókerületre osztatott. A tiszántúli kerület főhelye Halii, a ■ áninnenié Tiszaujlak. Ez utóbbi egészen a megye s ke- szélén- Innen egyenlő vagyonosság s kevés népességi filcség mellett a tiszaujlaki kerület választói száma jóval is . Hivatalos összeírás szerint a halmi kerületben 2798, s ujlasdban 1772 választó van. — A nemzetőrsereg alakulsa a múlt hó elején helységenként megtörtént, kivált derékispánunk sürgetéseire. De Kolozsvárra távoztával, mindig, a törvényes összeírás felküldése menthetetlenül elkésett, thál pedig a ministérium nemzetőrségünk betanításáról, Ifej érzéséről s fegyelemben tartásáról nem gondoskodhatt, nagyobbrészt ismét szép csendesen feloszlott. Csak egy a fővárosban és községben folytatja ünnepenként gyatran. Nemzetőrségünk keblébe fogadta mindenütt a zsikót is. Ennyiben civilizált fővárosunk tanulhat tőlünk. De hitvallású nemzetőrtársainkat tanúságért viszont a főroszldájára utasítjuk, hogy gondatlanul elszórt szavaikkal tetteikkel a seperatismus daemonát közénk ne idézzék. A végen forgó hon oltárára tett áldozatunk, pénzt, drágáér fc£,ermékértéket összevéve, mintegy 4000 pengő forint, sokaik a hon védelme alatt felgazdagodtak, és a fölszadult , íp, adományaikkal nem nagy lelkesedést árultak el. A per nincs miért csodálkozni, mert a haza körülményeit nem non , 8 áraitól azt hintegeték el közte, hogy a beszedett mi az urak fogják zsebre rakni.De annál inkább csodálkoztunk azokon, kiket a haza áldásaival legnagyobb mértékig halmozott el. Apropos! Csoda-e, ha a nép az uraknak turisa, midőn küldöttségek nagy pathossal hirdetik megszerte, hogy a hon veszélyben van, s mig rajta a közeli nemzeti gyűlés segíthetne, addig is fiainak áldozatára, selelmére van szüksége, és a nemzeti gyűlés már ajtókon fogtat, s az önként tett ajánlatok nálunk ez ideig sincset beszedve. Itt nincs logikai összzefüggés a szavak és tetközt, de annál több a végrehajtási pontatlanság. Büszörményi, Ugocsa megye, június 20. Követválasztásunk majdkét kerületben szép renddel megtörtént. A tiszaújlaki ület egyhangú felkiáltás mellett Abonyi Istvánt, a halmiri Jánost választotta. Az utóbbi kerületben a választási készületek után a szavazatoknak erős megoszlását vártafe . Eger fölléptével a Közbizonaimat személyében egyesitő, s szemben minden ellenző szózat elnémult. Orosz ajkú gáztársaink hitszónokai,a vallás és nemzetiség nevében űzött irásoknak idejében véget vetettek, s ezzel a magyar nemrég mellett tett dicséretes nyilatkozatukat tettleg beválik. Halmiban választás után egy pár órával, mintegy másfélve menő tömeg jelent meg botokkal, követelve új választást tömeg, néhány oláh helységnek a választásról elkésett teree , megtudván Egri János elválasztását, Troknya Gy. a a szomszéd helységbe követeket küldött , a őrjöngéssel áros fanatismus jeleivel hordozta keresztül a választó főt utczain kedvenczát, kinek részére a vallás fegyvereivel találtatott. Egri János lakhelye előtt ismét tombolva kélte kedvenezének követte üttetését. Egri udvarán a mai választók hátramaradt része botokra kapott a rács a tlankodás láttára. Néhány a kapu előtt felállított nemi hárította el az összeütközést. Az ármány, mi e dologszerepelt, ezért ért. Egri nem fog felmenni, bár lemenni a választókerület úgy látszik elfogadni nem fogja. — B. 1. Hajdúkerületben. Junius 19-én rendkikösülés tartatott. Erre legfőbb anyagot honvédelmi minvünknek a szerb és rácz gyülevész csapatok Újvidék tájé, le jentésöket tudató s hazánk legmagyarabb népét sok minket is fegyverbeni készen állásra felhívó körlevele gáltatott. — E levél már érkeztekor főkapitányunk által -len városokkal közöltetvén , nem vala újság előttünk, rt itt, mint hon, habár kissé megdöbbentett, de azért ugyan a hazánk szerelmétől lelkesedett kebellel, szilárd távozottságban talált bennünket. Hoztunk határozatoa nemzetőrség rendezése körül. És fegyverek — kése iránt is rendelkeztünk; dsida és rövidnyelü fokos ízt ütött, amaz mint távolróli feltartóztatás, ez mint közeregtámadásra legczélszerübb eszközök.— Ez foglalkodaott mindenkit, ez legfőbb teendője városi elöljáróinknak eseterembereinknek. Nyíltan mondhatom , hogy bár re■f éltünkben a határszéli zavarok békés becsillapodáse, mi véletlenség bennünket készületlenül találni nem Olvastattak több ministeri rendeletek is, elhatároztat elajtásuk minden vita nélkül. — Figyelmet ébreszcsekély meglepetést okozott a munkácsi szent szék ily a vegyes házasságok feletti itélhetés jogát, mint íny esetben a kerület által megsértettet, igen féltévi vta, és nem leggyöngédebb hangú óvást nyilvánít. —et egyszerűen ez. Egy biharmegyei g. e. vallásu nő fér’^40 éve, Böszörményben újabb házasságra lépett. Ez kivilágosodván , a kerület büntényi eljárást indított. S a tt, hogy a virványszék a házasság érvényességéről — a törvények szerint az illy semmit házasságokban szüksem vitta — ítéletiben csak szót is tett volna, a nőt fogi hazájába előbbi férjéhez leendő visszakísértetésre ítéltetik. Ilon a felsőbb törvényszéken nemcsak kifogás nem létetett, sőt a nő fogsági ideje egy évvel megszaporittatott. Ezen eljárás ellen emelt szót a szentszék. Nem tudtuk, mit bámuljuk : a dologfelőli szerencsétlen fogalmat-e, vagy a törvénybeni járatlanságot, vagy a levél szavaiból olly fennhangon beszélő vallási önkényt, minek kora már letűnt ? Azért mi sem késtünk , kivált főkapitányunk erélyes felszólalása után, a levélhez mért nem legszelidebb , de egyenes s illy alaptalan tárogatások és hatósági közbeavatkozások ellen tiltakozó határozatunkat meghozni, s azt válaszul megküldeni. — Nánáson az 1500 főnyi nemzetőrség megalakulván, tiszteit is megválasztotta. Gyakorlati időül, e munkanapokban minden vasárnap reggeli óráit állapította meg. Az a bajunk, hogy tanítóink hiányzanak, de reményünk van, hogy a debreczeni hadfogadó kormány által kérelmünkre, mint szomszéd városaink, e bajból is kisegittetünk. — y—s. — Tornából, június 19-én. Ma görgei kerületünkben követválasztáson bukott a vészes idők politikai nehéz harczában küzdeni s győzelmet vivni tanult volt ellenzék. Bukása egyedül önerejében tulbizott megbocsáthatlan bűnének súlya. — Nehogy a zsönge szabadság a korteskedés mérges lehelletével már bölcsőjében meggyilkoltassák, — a nép teljes bizalmát birt múlt országyülési követeink terveztettek a jövő hengyülésre elküldetni. Legbiztosabb eszköznek tartatott, a káros hatású pártoskodást a részben forgó haza szilárdítására egy testté fárasztani. De az egyik jelölt gr. Andrássy Manó közkívánatra főispánnak kineveztetett. A beigtatásakor tartatott conferentiában helyette egy gróf által egyik követnek Soltész János ajánltatott. E miatt ingerültség keletkezett. A conferentia, megállapodás s irány nélkül szétoszlott. — Követ akart lenni minden, ki erre magában hivatást érezett. A volt ellenzéki heves ifjak a görgei kerületben volt követünket Zsarnay Imrét jelölök ki. A széni kerületben pedig a higgadtabbak tanácsát félrevetve, Gedeon János főbirót, kinek erélyes hatályos föllépése az ellenzéket már többször kiragadta a bukás örvényéből — elmellőzték. És az ingatag, nagyravágyása által a volt ellenzéket sokszor veszélybe dönteni törekvő Lovász Miklós főjegyzőt karolták föl követül, így oszlott meg az ellenzék ereje. Az ifjak egy része csupán hálajelül a szeni kerületben erélyesen fellépett Gedeon János mellett. Sőt Lovász Miklós ellenében, ki mindig conservativekkel fogott kezet, — igen nagy többséggel követül megválasztó. — L. M. a G. J. nagy pártját látván, csekély számú embereivel szavazat nélkül visszavonult. A görgei kerületben a kath. papság, melly czélja kivitelére minden lehető eszközt föl szokott használni, a vallás szent zászlója alatt, vétkes toborzást indított. Népét éjjelenként titkon összegyűjtő , s a kath. vallást veszélyben forogni hirdeté , ha Soltész János — ki mindig a népérdek és szabadság ellen küzdött — a vallás őrangyala követté nem választatik. Az ellenzék pedig jelöltével Zsarnay Imrével, ki a korteskedést mindig, de fdiege veszes időben bűnnek tartá , a nép erkölcsében veté bizalmát, mellynek szabadságát kivívni olly hő kebellel óhajtá S igy nyugodt lélekkel s öntudattal várá be a választást. — Mi lett az eredmény ? A papok által elcsábított háládatlan nép, védőjét s pártolóját megvetette. Soltész Jánost a bukott kormány egyik hősét, 63 szótöbbséggel követte megválasztó. — Soltész János már volt Torna követe, és akkor a papok ügyében utasítását és esküjét megszegte, miért Posonból haza jővén, a borsodi ifjak által macskazenével jutalmaztatott. — A hiú, nagyravágyó és büszke Soltész köpenyét mindig a szél irányában fordítja. Ő a ministériumnak alázatos szolgája leend, hogy hivatalt kérhessen. Ezért zaklatta fel ismét a kedélyeket, és szaggatta fel a még most is sajgó sebeket Tornában. — Ő az uj rendszer, ez uj gépezet öszveszerkesztésében tolakodással fog részt venni, de csak azért, hogy annak szétrombolására kellő jártasságot szerezzen. — Most kereitek közt van a kormányzó választmánynál az erő, igyekezzetek vesztésteket a legközelebbi helyettesítés alkalmával kétszeresen kipótolni. A papság által vallásdühre izgatott s lerészegített köznép egy veszélyes kitörését köteles vagyok a bűn előtt feljelenteni. A választás utáni éjjel Újfalu helységbe a katholicusok részegen hazamenvén, egyesült erővel a zsidókorcsmáros házára rohantak. Az ajtókat betörvén , mit értek összezúztak , és elraboltak. A korcsmárost családjával megölni szándékoztak, a mi meg is történik, ha mindnyájan az ablakon ki nem szökdösnek, és a szomszéd Zsarna helységébe nemzetek segélyért nem szaladnak. Ifj. Zsarnay Pál s. k. — Kun-Szentmiklós *). Petőfi Sándor e napokban proclaiuátiót osztatott el közöttünk kis-kunok között, mellyben valódi nemzeties jelleménél fogva, minden himezes hámozás nélkül őszintén kimondja, hogy ha kedvünk van őt megválasztani követnek, biz ő elfogadja a követséget; ha pedig mást választunk, örülni fog rajta, ha nálánál különb emberünk akadt. Ez volt rövid tartalma Petőfi nyilatkozatának. — Voltak mégis olly szánandók, kik Petőfit ezért tolakodással vádolák. Szerintök tolakodók Anglia státusférfiai is, kik szinte hasonló eljárást követnek. Sőt voltak, kik lázítást akartak kierőltetni hozzánk intézett proclarvátiájából, voltak , kik a communismus elveit okoskodták abból ki. Mindennek daczára a szentmiklósi nép nagy része Petőfi pártjára állott. Boszantó körülmény volt ez némelly urakra nézve. Egybegyűrték tehát a népet, s nyilvános helyeken előttük becsteleníték Petőfit, felolvasásokat tartottak a nép előtt, azt akarván megmutatni, hogy hazafi kötelességét teljesíti az, ki Petőfit meggyalázza, Vagy megkövezi. Sőt illy alkalommal — mint hallom — egy tekintélyes ember azt merte kimondani, hogy „megparancsoltam a felszegi lakosoknak, hogy azt az akasztófára való Petőfit be ne bocsássák a városba, kövezzék agyon.“ A nép nemesen viselte magát. Nem férhetett sehogy fejébe, hogy eddig azon rágalmazók Petőfit dicsőítették s istenitették , sőt egykor ittlétében két országra szóló lakomát, fáklyás zenét adtak neki, s most-----------— F. hó 11-én estve későn megérkezett hozzánk Petőfi ,és azonnal — párthiveiből — hosszú sora mutatkozik nála a tisztelgőknek. Másnap szándéka volt föllépni s bemutatni magát a népnek, miként más művelt országban szokás. E föllépésről maguk Petőfi üldözői értesíték a polgárokat , rá akarván őket bírni, hogy ejtsenek gyalázatot Petőfin, ha föl mer állani ; de a békeszerető nemes polgárok maguk átlátták , hogy e jogtalan kívánat teljesítése , a gyalázat keresztvize lenne ifjú szabadságunk korára. — És most annyival inkább égtek a kívánságtól Petőfit hallani. Előadtam Petőfinek híven, mik eddig nálunk történtek. Megneveztem neki azon műveit férfiú személyeket, kiket anynyira elragadt az őrültségi düh, hogy fogadást tőnek, miszerint történjék bármi, ők lerántatják, sőt lerántják maguk s leverik Petőfit a szószékről, s ők el vannak szánva minden áron csúfot űzni belőle. Ajánlatomra megigéré, hogy nem fog föllépni, de mindenesetre számot vetend azon emberekkel, kik őt gazembernek, akasztófára valónak , hazaárulónak nyilvánították a nép előtt. E hó 12-én délelőtt isteni tisztelet végeztével ismét tisztelgő küldöttség jelent meg Petőfi szállásán, kijelentvén, hogy a nép a városház előtti téren várja megjelenését. Petőfi erre határozottan válaszolt, mikép ezúttal közöttük föllépni nem kíván, annyival is inkább, mert mint értesülve van, az elöljáróság ezt megengedni vonakodik. Kevéssel ezután mintegy 300 polgár rohant a követjelölt költő szállására, kérve őt, hogy jelenjen meg közöttök és tartson előttük beszédet a városház előtt. Vagy ha nem , ők elkísérik a városon kívül, vagy bárhová, mert hallani akarják. Petőfi illy határtalan bizalmát a népnek megvetni bűnnek tartotta, s megigéré, hogy kész teljesitni kivánatukat, de előbb bejelenti a helybeli bírónak. Úgy tőn. A követválasztásról szólnia megengedtetett, de a vádak és rágalmak alól magát menteni eltiltatott, s e részben a törvény rendes útjára igazittatott. Petőfi szónokolt, s a kimutatott határt át nem hágta. A nép pedig ekkor megajándékozá leghatártalanabb bizalmával. Ezért ment el kedvük azon elszánt becsületes egyéneknek tréfálni, kik Petőfi- gyalázatot ejteni készültek. A rágalmaknak, becejelentítéseknek, hazugságoknak mindazáltal vége hossza nem volt. Mindenféle fenyegetéseket, aljas bántalmakat kellett tűrniök azoknak is, kik Petőfi pártján voltak. De nem szennyezem be azok leírásával az e tekintetben tisztán megóvni kívánt lapot. Eljött a követválasztás napja, e hó 15-ike. Megindulunk a követválasztás székelye felé Szabadszállásra. E város alatt, mire én oda értem, már több kocsi állott. Mindenfelől beszélték, hogy Petőfit agyon akarták verni a szabadszállásiak, —s maga összekulcsolt kezekkel kérte aztán az elöljáróságot, hogy biztos őrizet mellett távolítsák el őt Szabadszállásából, — és hogy már Petőfi innen tovább is küldetett. Úgynevezett tolvaj után vitetett ő, nehogy párthiveivel találkozzék, s őket a történtekről fölvilágosítsa. A szentmiklósiak közül többen gyalog megfordultak már ekkor a városból azon hírrel: kik Petőfi zászlójával merészkednek a városba bemenni, azokra félreverik a harangokat, s mind agyonveretnek, összhangzólag álliták , hogy a szabadszállásiak, ezen gyönyörű ígéret végrehajtására, derekasan előkészítik a fegyverben álló nemzetőrséget, mert pálinkával is javában fegyverzik azokat. — Nem hihettem el a hallottakat. Koholmánynak, terroristkus ámításnak tartottam azokat. Magam akarván meggyőződni a hit valóságáról, behajtattam a városba. Petőfi szállása előtt megálltam. Síró aszonyok panaszták itt , mikor Petőfit nejével együtt elküldötték, nem tudhatni hová , — a nép agyon akarta verni. — Szörnyűség, innen egyenesen futottam a bíróhoz, s Hiedelemmel kérem őt, mondaná el, mi történt Petőfivel? És a jó öreg a legelégültebb nyugodt kedélylyel válaszolt: — „Ne tessék ezen ollyan nagyon megindulni, hisz ez a Petőfi csak ollyan sehonnai ember, redemziója sincs neki, mégis követ akar lenni, hogy mi is történt vele tulajdonképen, én nem is tudom, hanem csak hogy itt agyon akarták verni.“ És még e nyájas szavakból sem vehettem ki, mi történt Petőfivel, és hol van ő jelenleg. Feleltem a bírónak: — „Főbíró úr! ön felelős Petőfiért, öntől számon fogja őt kérni a haza.“ Isten tudja még mi történik, ha egy rokonom — helybeli tanácsnok — atyafias indulattal következő szavakban nem figyelmeztet a bírói szobában : — „Kedves uram öcsém, ha élete még kedves aröcsémnek, úgy itt ne is tessék Petőfi nevét még csak szájára is venni, az istenre kérem !“ E közben a nemzetőrség kapitánya, e város derék jegyzője ijedten rohant be e szobába azon kiejtéssel: — „Főbíró úr, tessék intézkedni, a város végén a szentmiklósiak a szabadszállásiakkal összekaptak, s gyilkolják egymást !“ Átborzadtam e jelentésre, oda hagytam a városházát, siettem a veszedelem helyére, de a hir szerencsére nem volt való. Békeszerető polgárok közt álltam ott, kiket most láttam ( *) Miután a kunszentmiklósi választásról eddig csak Petőfi Sándor czikkét közlöttük, közöljük a fenntirt czikket is, mellynek írója nincs e tárgyban személyesen érdekelve. A rövidítésért s kihagyásokért bocsánatot. — Szerk.