Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-03-28 / 12. szám

Maffielenik e­­lan minden héten négyszer vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a­ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, néggyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben . Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utczai Horváth-házban 5­3.sz.a.a kiadóhivatalban, egyébütt minden kir.postahivatalnál.—Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek , ’s egy 4 s­z­e­r hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek­­ helyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. Nádor kir. helytartó ő fenségétől a ministerelnökhöz: Kedves gróf Batthány, ministerelnök úr ! Addig is, mig az ön által javaslatba hozott miniszer­társainak bizton várt megerősítése bekövetkeznék, ennek javaslatára a jelen rend­kívüli körülmények közt a közcsend és rend érdekében szük­ségesnek tartom, hogy azok közül, kiket ön a miniszeri tár­­czákra előterjesztett, Klauzál Gábor és Szemere Bertalan urak a szükséghez képest netalán még ön által kinevezendő más tekintélyes férfiakkal egyetemben ideiglenesen mindazon in­tézkedés hatósággal megbízassanak és felruháztassanak, melly az egész országban 03 kapcsolt részeiben a rend fentartására megkivántatik. Felhatalmazom önt erre nézve a szükséges in­tézkedéseket megtenni, s minden hatóságokat ezen ideiglenes rendőri országos bizottmány rendeleteinek sikeresitésére uta­sítani. — Kelt Pozsonyban, mártius 23-án 1848. István, nádor. —-------------­S­z­e­m­e­r­e Bertalan belügyminiszernek tart. 25-én este mondott beszéde, midőn a főváros polgárai által fák­lyás zenével üdvözöltetett : Tisztelt polgártársaim! Vannak idők, midőn a népek lelke, mint a menynek kapuja, megnyilatkozik, és benne a szabadság érzete csodamódon revelálja magát , mint egykor az isteni vallás magát a megváltóban revelálta. Az i­lyen időket én az emberiség történeteiben szent pil­lanatoknak tekintem; a mi bűnök és kihágások i­lyenkor elkövettetnek, azoktól undorral fordítom el szemeimet, de más részről gondolatom a lélek mélyébe száll, hol la­kik a szabadság, melly elnyomatásában hasonló azon tűz­höz a földnek keblében, mellyre a sors egy vezuvot hen­­geritvén, terhe alól magát rezgés és rázkódás közben sza­badítja ki. Ilyen időnek éljük mi első napjait, első heteit. Most minden perez komoly és szent, mint az életé s mint a ha­lálé. Európa népei zajlásnak indultak, tehát mi sem tes­­pedhettünk, mi sem hallgathattunk , organizálni kellett magunkat, különben elhordja a vihar e nemzetet és annak királyi székét. És nem késtünk, nem töprenkedtünk, az idő maga gondolkodott helyettünk, mi tettük azt, a­mit rögtön tennünk lehetett, a népnek megnyitottuk az alkot­mány sánczait, az osztályok közt leromboltuk a válasz­falakat. Mi nem kérdeztük többé küldőinket, hanem a hazát, az utasítások elnémultak, mert a nemzet szólalt fel, azon fatum, melly Európa sorsát megragadta, rendelke­zett velünk is; a haza szívéből a pártok eltűntek e pilla­natban, előlépett a haza szent és a korona ősi képe, s e kettő körül, mint oltár körül gyülekezett össze az imádó hazafiak serege. Tehát a népekre is megjön elvégre az idő a maga tel­jességében. Az a hoszúi szenvedés, az a sok tűrés egy jel­­leggé sürüdött össze a népek lelkében, melly néhol leü­tött mint menykő, néhol pedig, mint záporeső, áldása lett a földnek, mellyre hullt. Hazánk e boldog, e szerencsés országok közé tarto­zik. Eljött a jelleg, de a veszély elment, csak áldása ma­radt meg. Tudniillik. A nemzetet ezután nemzeti, független magyar ministérium fogja kormányozni. Tehát Ma­gyarország többé nem gyarmat. — A lélek, e roppant óriás, kiszabadult rozsdás békáiból, a sajtó szabad. — Csaknem egészen valósággá vált hazánkban is ama szent elv : egyenlő jogok és egyenlő terhek. — A föld szabad, mellyet a nép bir, és szabad a nép, melly azt bírja. — Nemzeti őrség őrködik felettünk, melly palládiuma a sza­badságnak. Tehát mindent még nem nyertünk meg, de megnyer­tük azt, melly alapja mindennek. Megvan már a föld lá­baink alatt, mellyen álláspontot vehetünk, megvan már a nap fejünk felett, melly világít és melegít, még kevés fejlődés, kevés előhaladás kell, és mint nemsokára a vi­lágra nézve a természet tavasza bekövetkezik, úgy bekö­vetkezik hazánkra nézve is a szabadság tavasza. Egy szóval, nem sok hiányzik már ahhoz, hogy a nem­zet minden érdekeiben egység legyen, melly egység alapja minden hatalomnak, alapja minden dicsőségnek, mellyre a magyar nemzet számot tarthat Európa népeinek magas sorában. Legyetek bizonyosak benne, hogy mi híven megőriz­zük az elveket, mellyeket kivivtunk. És alkalmazni fog­juk azokat minden következményeikben. Az­­ alkotmány, mint egy vén épület, összedőlt, új fog omladékainak he­lyén emelkedni. De ehhez idő kell, és az időben rend és béke és bizodalom, de félre ne értsetek : béke, rend és bizodalom soha nem a szabadság rovására kell. Hanem az igaz elveket könnyű megismerni, nehezebb kivívni, legnehezebb alkalmazni. Hosszú idő is kívánta­tik hozzá. Tehát legyetek várakozással és bizodalommal is. Hiszen e néhány nap alatt, a villámnak gyorsaságával, félszázadot éltünk át, istennek különös gondviselése vi­­lasztott felettünk, és a­ki eddig kételkedett, most meg­győződhetett róla, hogy a magyaroknak saját istene van. Ennek kegyelmét kérjük ki a további nagy munkához. Üdvözlek tisztelt polgártársaim. Üdvözlem Pest vá­rosát, mint a hazának szívét, üdvözlem Budával együtt, mint a hazának két szemefényét, mint példaadót és ha­talmas tényezőt a rendben és szabadságban országszerte. Üdvözlem imádom hazámat a való szabadság küszöbén, a paradicsomnak ajtajánál. Üdvözlem e három szent elvet: szabadság, egyenlőség és felebarátság. És még egyet, mi, t. i. Batthyány Lajos miniszerelnök és azok, kik mint miniszertársai jelenleg királyi megerő­sítés alá vagyunk terjesztve, más biztosítékot a jövendőre nézve nem adhatunk, mint, hogy mi a szabadságot nem tartjuk eszköznek, hanem czélnak, mi a rendet is a sza­badságért óhajtjuk, és azt a szabadság szempontjából a szabadság eszközeivel óhajtjuk fentartani; mi azok le­szünk a kor­mányon is, a­kik valánk az ellenzék soraiban, mi a­melly elveket hirdettünk , azokat életbe is léptetni igyekezünk,­­ Íme itt a szabad ég alatt, az éjnek ün­nepi csendében, az örökkévaló isten szine előtt esküszünk, a­mint e fogadásunkat megtartjuk, Isten minket úgy se­­géljen! Folytatása a 46-ik országos főrendi ülésnek, márt. 23-án, esti 7 órakor. Tárgy : a megszüntetett úrbéri úri javadalmak státusadóssággá változtatása stb. Áthozatván a rendek másodszenete a ministérium alakí­tása tárgyában , az abban foglalt javaslatok azonnal minden ellenvetés nélkül elfogadtattak. Tárgyalás alá vétetett az úrbéri megszüntetett magának­ javadalmak státusadóssággá változtatásáról a törvényjavaslat. Az 5. §-ban, mellyben a birtokosoknak adandó státuskö­telezvények kifizetésére a kincstári fekvő javak köttetvén­ye, a ministérium felhatalmaztatik azok alapján kölcsön eszköz­lésére, vagy azon javak részletenként eladására, — gr. Bar­­kóczy János, a mennyiben azon javak elegendők nem len­nének, a kincstári s egyéb országos jövedelmeket is zálogjelül kitüzetni kívánta. Elfogadtatott. A 7. §-ban meghagyatik a ministériumnak, hogy a státus­adósság mikép leendő kamatozása s törlesztése iránt jövő or­szággyűlésre törvényjavaslatot tegyen. Gr. Barkóczy P. és gr. Z­i­c­h­y Henrik azon óhajtásukat fejezték ki, hogy a kamatozás iránti javaslat, mi egyedül képes a kötelez­vényeknek hitelt szerezni, mielőbb beadassék, a törlesztés iránt későbben is lehetvén rendelkezni. Később pedig kivo­­natukat oda módosíták , hogy jövő országgyűlésen a kamato­zás megállapítása a törlesztés kérdéséről ne föltételeztessék. E kívánat öszhangzásban lévén a többség és a miniszerelnök szándékával, utóbbi csak azt jelenté ki, mikép nem akarja megköttetni kezeit az iránt, minő kamatozást s minő és mi­kori törlesztést javaljon. Megszűnvén az e részbeni nehézség: dr. Batthányi Kázmér az egész törvény­­czikkre nézve megjegyzi, miszerint abban két fontos dolog érintetlenül maradt, mikről szükséges világosan rendelkezni, hogy a perlekedés útja elvágassék. Egyik a birtokos és ha­szonbérlő közti viszonyok, másik az úrbéri örökváltság iránt eddig kötött s még egészen nem teljesített szerződések. Mon­dassák bár ezekre, hogy semmiseknek tekintetnek, vagy hogy az utóbbiak következtében fenmaradt adósságokat a státus ki­fizeti, részéről mindenikben megnyugszik; csakhogy bizonyos­ság végett valami intézkedés történjék. Többen úgy látták, hogy az örökváltsági szerződések iránt semmi intézkedésre szükség nincs, mivel a jelen törvénynek visszaható ereje nem lévén, azok, mint egyéb magánszerződések, ezentúl is teljesí­­tendők lesznek; a haszonbéri szerződésekre nézve pedig ön­magában érződik, hogy , miután azok tárgyai, az úri javadal­mak megszűnnek, maguk a szerződések is megszűntekül fog­nak tekintetni. Mások azonban minden magyarázatok elkerül Hazafiak! Európa nagyobb része küzdött, s kivívta az utóbbi időben a szabadság és jogegyenlőség elveit. Magyarország is fellelkesült e szent ügy­ben. A pesti 12 pont által, s részint az országgyűlés által is ledöntöttek azon korlátok, amellyek az ország miait különszakasztották. Az úrbéri viszo­nyok megszüntetve, a közös teherviselés meghatározva, a népképviselet és nemzetőrség elve kimondva, a sajtó bilincsei összetörve : szabad a föld, szabad az ember, ki e földet lakja, szabad a szellem , nincs többé nemes és nemnemes, polgár és nempolgár, mindnyájan egyenlő fiai vagyunk Magyarországnak, osztozok annak minden jogaiban és minden terheiben. A szabadság és jogegyenlőség a vész pillanataiban egygyé olvadt nemzet közvéleménye s az országgyűlés által egyértelműig kimondva s elfogadva van. Ezeknek biztosításául nem volt egyéb hátra, mint hogy a nemzet összes ügyei önálló magyar kormány, magyar felelős ministérium által kezeltessenek. Ez is megigértetett. Ö fölsége a magyar király gróf Batthyányi Lajost felhatalmazta önálló magyar kormány alakítására. Jogunk, sőt kötelességünk azt hinni, és honfiaink előtt annak hitelt szerezni, hogy a mit ö fölsége V­ik Ferdinand saját neve aláírá­sával megerősített, az szent és visszavonhatatlan. Jogunk van követelni, hogy a nemzet minden ügyei a nemzet többsége kifolyásának, a magyar felelős kormánynak kezében legyenek. Ez volna szabadságunk és függetlenségünk koronája és biztosítéka, s e­z, tisztelt hazafiak, most veszélyezve van. A régi országnyomorgató rendszer barátai arra kívánják bírni felséges királyunkat, hogy a had- és pénzügyet, — tehát a nemzet idegét és vérét, — a nemzeti magyar kormány kezéből kivegye, s igy királyi szent szavát álmagyarázatok által meghiúsítsa. Mi ezen czél ellen, melly kijátszása volna a nemzet igazságos követelésének s nyílt megcsalása a nemzetnek, határozottan tiltakozunk. A pragmatica sanctió, mellyben a nemzetnek s az országló háznak jogai kölcsönösen biztosítva vannak, kétoldalú köt­és; eddig csak egyik része volt életben, melly az országló ház javát érdekli , jelenleg szükség, hogy kormányunk függetlenségének biztosításával másik része is teljese­désbe lépjen , a nemzet jogai is biztositassanak. A nemzet vérét áldozta a pragmatica sanctió egyik részéért, ugyanazt fogja tenni, ha kell, másik részéért is. Azon tanácsosok, ki a jó fejedelemnek a nemzet kívánságaival ellenkezést tanácsolnak, nyíltan kijelentjük , nem csak a nemzetnek, hanem dynastiának is ellenségei, mert a dynastia érdekével játszanak. így érzünk, igy nyilatkozunk mi, s hasonló értelemre számolunk az egész országban. Éljen a király, éljen a szabadság, éljen a magyar független felelős kormány! Kelt Pesten, mártius 27-kén 1848. A rend fentartására megbízott pestvárosi állandó választmány ülésében.

Next