Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-07-01 / 96. szám

Mind a kettő lerészegült az örömhír által Az ittasság természetében fekszik — mint olvasóim Boccacciótól kezdve s«-k Írótól és a tapasztalásból is tud­hatják — hogy a szív feltárja redoit, és a vérmérsék a leg­érdekesebben kitünteti magát. így történt most is. A Jelenkor, miután a ministerek elleni szitkokban elfáradt, fény egetőzéphez kezdett, sőt mámoros exaltátió- jában látta, hogy omlik a vér, hogy kurtittatnak meg egy nyakkal az emberek, és őszintén bevallá, miként ő e szép jelenetnek örvend. Kellemetes volt a Máixzius álma. Ö Kossuthot az ifjú nemzeti párt vezérévé tette, s világosan látta, mint szár­nyal e párt az aranyos felhőken, a képzelődés minden légvárain által föl a hetedik égbe, hol a hatalom és befo­lyás — mint János pap országában a sült galamb — kérve-kéri a megérkezuket, hogy tátsák ki szójukat érette, és lakjanak jól vele. Jean Paul mondja, hogy két nemtője van az álomnak. Egyik P h o b e t o r, melly az állatokat altatja el, a vér, a martalék és a büzhödt csontok képletei által; a másik Phantasus, melly az emberi szemekre hoz szendert, a tündérország gyönyörű tájrajzait lebegtetve. Úgy látszik, a vén, a mogorva és életunt Jelenkort PhobetO'- látogatta meg; mig az ifjú, fris vérü és köny- nyelrnü Márczius pilláira a kellemes Phantasus hintett mákonyport. — Kemény Zsigmond. Pest, jun. 30 án. Nem tartozom azok közé , kik a radicáliemust a va­gyonosok elleni invectivákban keresik, vagy azt hiszik, hogy a népfolségnek nem is lehet részese az, ki hízott pofában árulja el, hogy jól szokott lakni, s nem tűr meg roug' okát testén. tíu nemzetet akarok, mellyben a vagyonosság minél- inkább elterjedt legyen, s tudom, hogy az ország védelme erős s nagyszámú kisebb birtokon , a civilisátió 3 cultura előhaladása a nagyobb birtoku osztályon nyugszik, és ezért mindezt a nemzetiség, ipar, kereskedés és műveltség ér­dekeben erősnek s védettnek óhajtóm. Nem szabad egyi­ket is nyomni a másik rovására, sőt az adó körüli rend­szabályainkban öszhangzás kell, különben egyiket gyön­gítve, veszélyeztetjük a culturát, másikat elhanyagolva, g)öngitjük az ország védelmi erejét. Szegény nagy birto­kos nem adhat támaszt a culturának b ez által a nemzeti­ség szellemi emelkedésének, koldus nép nem fogja meg­védeni a hazát. Jelenleg felszabadult az úrbéri birtok , tulajdonosai — csak ápolás kell — emelkedni fognak erőben s vagyo- noSíágban. Mit azonban ezek nyertek, az az urbériség birtokosai­tól vétetett el. Ezeknek evaluátió igértetett. Ennek meg kell töriénni, mert a nemzeti becsület köt­tetett zálogul. Azonban lássuk Mi ezen evaluátió 6ajátkép ? í Pia ezt elemezzük, veganalysisben ez nem egyéb, mint az aránytalanul szenvedett kar egymásközti kiegyenlítése az allodialis b rtokosokra nézve ; kis részben öiökváltsági dij az úrbéri birtokosokon ; azokra nézve , kik ezen osztá­lyokon kivül léteznek, csekély teher, mellyel a viszonyok kényszerítő köiülményeiben osztoznak a státusért. Hiába okoskodunk, hogy az evaluátió a státus jószá­gaiból vagy jövedelmeiből történik , mert mennyivel ké­vést bb leend ez által a státujövedelem, anoal több adót kell fizetnünk a stáius szükségeire, úgy, hogy önámitás lenne hinni, hogy nagy részben nem az urbénséget vesz­tett birtokos evaluálja önmagát. En nem hiszem, hogy az evaluatiónális tőkének 20°/0-je essék a felszabadult biriokra. Legyen ez azonban bármi kép, arról meg vagyok győződve, hogy 2/3-dát vagy tán 3/4-ét az evaluatiónális tőkének ugyanazon birtokos togja viselni, melly az evaluátiót kapjv, t. i. az allodiális bir­tokos, s rá nézve az evaluátió nem egyéb, mint az arány tatamii szenvedett kár egymásközti kiegyenlítése. Es miután ez tisztán áll előttem, igen szerencsétlen pénzügyi eljárásnak tartai ám azt, ha arán)tal»nul meg- bzaporitott j) pirókkal bebonyolitnók pénzügyeinket ön­magunk, s önmystifieátióból, ügyetlenkedve, épen azoknak okoznánk kórt, a kiken segiteni akartunk. Ez történnék pedig, ha a felszabadított úrbéri adózá­sokat az értéktőkének kifizeté-ével akarnók evaluálni. Mert az urbérvesztett földbirtokosnak beruházási tő­kére van szüksége, se miatt az evaluatiónális papírokat kényt« len volna forgásba tenni Már most képzeljük , ha hazánkban 100 millió evaluatiónális tőke a mostani pénz­viszonyok közt forgásba jő, mi lenne ezen papírok értéke? A birtokos tehát megkapná az evaluatiónális tőkét, de csak papíron, s abból okvetlenül következnék : Hogy azon papírokat csak nagy °/0 veszteséggel te­hetné pénzzé, s ez által nagy kárt szenvedne. Hogy a beváltásban , mellyet a státus névszerinti ér­tékben teljesitend, újra sokat vészit. Hogy a papírral elárasztott országban a pénz becse mesterségesen leszállittatnék. Hogy minden más papirkibocsátás, hitelintézeti, köz­lekedési czélokra lehetetlenné válnék. Innen következik tehát világosan, hogy az evaluátiót tőkében végrehajtani épen az urbérvesztett birtokos érde­kében veszélyes , mert a pénzforgalmat egy státusban rögtön több zörözni nem lehet a nélkül, hogy a pénz be­csét szükrégkép aránytalanul ne szállítsuk alá, sőt az or­szág pénzügyeit zavarba ne hozzuk. S ezért az evaluátiónab valódi értelme csak úgy lehet, ha az evaluálandó tőke évi kamataiban történik. T. i. meghatározza az ország a fizetendő tőke évi kamatát, s ez a birtokosnak évenként kifizettetik. Ez nevelheti az adót , de illetetlen hagyja a státus financziális állását, nem érinti a pénzforgalom viszonyait , mert mesterkélt utón nem szaporítja a pénzt. Sőt még ezen munkálkodás is egyszerűbbé válhat az által, hogy az évi jövedelem — rente — s fizetendő adó különbsége egyenlittetik ki a státus és urbérvesztett birtokos közt. Azt fogják ez ellen sokan mondani teljes igazsággal, hogy ezen el árás a) beruházási tőke nélkül hagyja a íöldbirtokost, s ez által lehetetlenné teszi a gazdálkodást. b) Nem szaporittatik az or.-zág forgalmi tőkéje, ho­lott most a tőke hiánya tart mindent pangásban, pénzt te­remteni egyáltalában nem lehet. E bajokon segiteni más pénzügyi munkálat feladata, de hogy ez sikeresen megtörténhessék s pedig minden veszély nélkül, épen ezért nem szabad evaluátiónáiis pa- pirokat kibocsátani. Miként reudeztessék ez, erről közelebb. — Kovács Lajos, Bécs, jun. 2G-án. A Pesti Hírlap 20-dik számábaa közlőit s a testőr­sereget illető nézeteimre Itemóle ur felelöleg azt állítja, hogy azok a testület egész tisztikarát (?) és elöljáróit megsértették. Önkéntelenül azon kérdés tamad : ki ezen Reméle ur ? hogy magát a testület védnökéül tolja fel; fel van-e erre hatalmazva, vagy minden felszólítás nélkül puszta ellenmondási vágyból vette-e kezébe a tollat, 8 irt annyit ösz- sze ? Reméle ur a testületnél a magyar nyelv taniiója. Az, hogy a közlótt czikk Írására felszólitta ott, aoDak egész szer­kezetéből és azon körülmény által világos, miszerint oll/ ada­tokkal lép fel, mellyeket állásánál fogva is csak úgy tudhat, ha avatottabbak által azok véle közöltének. De én azért Re­méle urnák csak úgy felelek, mint válaszolnék akkor, ha a tisztikar és az elöljárók háta mögé nem bujt volna. Azt mondja Reméle ur, hogy a tesiörseregnek két czélja van. Egyiá : őrködni a király magas személye körül Másik : a katonai tudományokat Bujájává tenni En azt jól tudom. Ezt nem is tagadtam. Hanem azt állítottam, vagy ha nem állítot­tam, most állítom, mikép, ha az elsőnek eddig meg is felelt, a másodiknak eleget sohasem tett, most sem tesz, és mint képező intézet, egész szerkezetében hibás. Ezt igy mutatom meg. Minden nevelő intézetnek úgy kell rendezve lenni, hogy a tanulási és a vetélkedesi vágy a növendékben bizonyos ju­talom elérése reményével tóplaltassék , es az sem ennek el­maradása, sem előrei megadása által el ne Dyomassék. Mert Céak igy felelhet meg legjobban hivatásának , csak így adhat a honnak eliggé kiképezett ifjakat. Meg(eiel-e a testorsereg, mint képező intézet, ezen követelésnek? Nem. Ott az ilju be léptével mindjárt höduagygyá tetetik, s mint illyeu, olly állást foglal el, honnan a maga sorában a legfelsőbb katonai rangia emelkedhtfűk. Azt, mi soknál számos évi hü szolgalat után elmarad, azt, mit sok öszbecsavarodoit fővel el nem ei hatéit, az ifjú testőr egy boldog órában eléri. A jénai a törekvés megvan, ezen kitüntetést utólago.-an iLegérdemleni. De az emberek gyöngék. Méginkább azok a fi italok. Az allodalom- nak tehát kötelessége, az emberi gyöngesegnek minél isevósbbe kedvezni. Tudom , hogy a testőrsereg szabályaiban az all, mikep csak azok, kik már szo'gáltak, s ez aliai eidcmet sze­reztek, neveztessenek ki testőrödnek. De erre az újabb idők­ben tekintet nem volt. Egy, két hónapos hadüak , bőt a pol­gári állásból i« vé ettek fel egyének a les őrseregbe. I y az, mit fólebb mondottam, megczáfolnatlanul all. Igaz, veiéinek fel ollyak is, kik hos-zabb időig szolgáltak; ollyak id , kik más kaionai intézetekben neveltettek. De epen ezek eiő bi­zonyságul szolgálnak arra, hogy a lestőr-ereg mint képező intézet, a semminél nem sokkal ér többet. Mert ezek minden megerőieiés, minden szorgalom nélkül a többi', kiknek a sors jutott, a tes.uletnel kinepezietni , jóval fölülmúljak Ezek többnyire azok , kik mint főhadnagyok lépnek ki. És egecz érdemök c-ak annyiból all, hogy nem tanullak, és nem is fe­lejtettek. De ezek után azt mondja valaki , hogy ha a testőr mint főhadnagy kilephet , úgy a tanulá-i ösztön nincs el­nyomva, és a jutalom remény megvan. Ezen osztón, ezen ju­talom csak látszólagos. Mert azon ót év , mellyet a testőr a testületnél ebölt, olly sok , hogy azok, kik a lovassághoz mint hadnagyok lépnek ki , nem sokára kilépések után a* ezrednél főhadnagyokká lesznek.A hadnagy- vayy tőhadnagy- ranggali kilépés csak a gyalogokra lesz egy kis kulonb-ó^et. Hogy mennyire nem felel meg a teftőibereg. mint képező intézer, ebbeli czéljának, az is bizonyítja — miről Reméle ur, mint bec-uleies hazafi, leginkább bizonyságot tehet — hogy azok közül, kik a magyar nyelv bir'o&ában nincsenek, egyet­len egy sem tanulja meg azt. Mert a testületnél a tanitas, mint a keresztelés, csak azért történik,hogy agyéi meknek neve legyen. Valamint a keresztelesnél nem lörrdunk azzal , ha fog-e a gyermek később keresztyéni elvekben felneveltetni, úgy a tesiőrseregnél is tanítanak, a né kul, hogy valaki az eredményre gondolna. Tanítanak, hogy tanítsanak. És ha az elöljárók olly igen magyar szelleműek volnának , mint azt Reméle ur szeretné a világgal elhitetni, ők ereszben sokat, mindene tehettek volna és tehetnének. Valóban nem-tanulás miatt még egy testőrnek sem kellett tisni ran; ju elhagyni A 66 hadnagynak és 22 főhadnagynak a testületből 8 óv alatt történt kilépésével mit akar bizonyítani, ha nem azt, hotry nyolez óv alatt mindössze 88 testőr lepett ki? vagy szoktak a testőrök mint őrmesterek is kilépni ? vagy arra 608 akar engem emlékeztetni, hogy az tiiabb időkben két testőr oc évi rang helyett egy évivel osztatott be a fennálló szabá­lyok goromba megsértése áltál? Aztán bizony évenként 11 tiszt, — mert ha a számadást úgy, mint tétetett, vesszük is fel, csak ennyi tiszt esik nj olez évből egy évre. A tömérdek költség tekintetbevételével nem olly roppant, és bizony igen dragín vásárolt nyereség. A „henyélő" szót illetőleg : fei kell nyilatkoztatnom, hogy ón epen nem akartam azt állítani, mintha a testü­let semmit sem tenne. Én testestől lelkestől magyar va­gyok. Szivemnek minden dobbanása a szeretett magyar ha­záé. A veszély pillanatábin nekem ugy tatszik, hogy min­den kar , melly nem a hon védelmire fordittatik, henyél. Jón idő, bár elmaradna, midőn azt fogom mondani, hogy minden kar, melly nem emelteik a haza védelmére, át­kozott és átkozott lesz a sirban is. Minden polgárnak köte­lessége a h-lyet, hová őt a fejedelem és haza szólítja, híven betölteni. És én tudom , hogy e testület )elke*bjei ezen elv­nek hódolnak akkor, midőn a mos*ani körülmények között még Becsben tartózkodnak. Di ha nagyobbodik a veszély, ninc9 hatalom, melly őket visszatarthat«. 11a kell, lemonda­nak ők tiszti rangjokró1, 8 mint közvitézek fonák megjelenni a harczo'ók között. És törekednek megvédeni a hazát, rnely- lyen kivül számunkra nincsen öröm, bőid igság és üdv. Iliy lelkesek mindig voltak és vannak a testületben. Ezt én Re- mele úrtól nem tanulom. Ezt egy szóval sem tagad am. De azok az elöljárók . . . CLak azokkal hallgasson el. No da se baj. A szokás a szerencsével, a szeszély az éghajlattal, a vé­lemény a könyvvel, az elv az idővel változik. Ha az ő szoká­saik, szeszélyeik, véleményeik, elveik meg most Bem változ­nak meg, akkor — jó éjszakát örökre ! Azon pmzta tagadásra, hogy az elöljárók nem akarták akadályozni a tisztikart a honvédelmi költségekhez valamivel járulni, feleletem : a megtért bűnöst nem bántom. Hazai mozgalmak: Mosonyból, juriius 25. — Árassza a szabadság, mint a nap, sukárait mindazokra, kiket isten kéjére te'ern- tett. Ez eszme lelkemnriel egybeforrt; különben hajlandó len­nek az nj-yorki alkomány egyik czikkónek, melly szerint az egyház szolgái semminemű polgári tisztséggel föl nem ruháa- taihatrmk, nálunk tagasb értelmet is tutajdmmtatni. De hasz­ná ják ők fel bárrn nt a vallás fegyverét a szabadelinüseg el­lenében, azért VII ik Ferdinaud, X ik Károly és hasonló or­száglók időszakát elővarázsolni képesek nem lesznek. Azt pedig jól tudhatnák, hogy a vallás világi érdekekre fektetve, szintolly romlandóvá válik, minők a föld minden hatalmassá­gai. Áttérek azonban tárgyamra. Az esztergomi ismeretes petitéó iránt az aláiráso’. me­gyénkben is megkezdődtek Buzdittat'k , késztettetik arra ki­csiny, nagy; de nem a tárulom kellő megmagyarázásával, hanem több helyen illyíele ámításokkal: ,,a pro'estánsok a ca- tboliotisokat el akarják nyomni, az alapítványi javakat azok­nak kiváljak ad istb. Mindezek vHetiére már néhány köz­ség, jobb his2emmel leven protestáns testvérei iránt, az al í- irást rnegtagadia. Iily . lőzmónyek után, reánk virradt követválasztásaink is a vallás színét visztek. A zurá falu-i kerület több községei­ben, az ági átiók megkezdése előtt, a nép önakaratulag a P. Hírlap első éveiből ismeretes szabad szellemű Major Pál mellett határozta szavazatát adni; de ez, vetelytársának sze- renc-éjére. evang. vallása lévén, ellene a vallási demonstráuó megkezdődött. A papság a vallva fegyverével, mások tekiu- télyökkel küzdöttek, ugyannyira, hogy a födött eredmény szerint a választók nagy tobbvóge, a catholicuso,i, Z chyre sza­vaztuk. É- igy Major, a mostani kormány híve, ki a kedé­lyek ezt-n izgalmai között polgári kötél‘sség-mek érezó telje­sen visszavonulni inkább, mintsem tettleges föllépése által cath. ugyfe'eiberi az emberi kebel legnenm-sb érzelmeit : a bi­zalma es vallást ellentétbe hozni, és a külóavallásuak között az edd gi békét s testvériséget fóibo tatni, — megbukott. Ked-ezöbben mosolygtak reánk az egek másnapon a Bi.- jánosi kerületben. Eleidén több jelötről volt a szó, mig végre Imréd/ L'póf és Jaokovieh Antal mellett a párt »k megalakullak. Az előbbi napon olly ked ező sikeriel ka-znált vallási fegyver itt is m-gkiserieiett. Imiédy, a Volt ellenzők buzgó tagjsra több helyen ráfog ák, hogy lutheránus, más helyen i-mét ,.hogy a proteaian-okat inkább pánolja. De n ind hiabs, az ellene fölhasznált fegyven-k a népnek irantai raga«7kodá-án meg ompultak, és 17 mii d megannyi község nemzeti zászlójától köiülvéve, villáikon fmzdozták fól s alá, és éljenezti k. — A sok kiabálás u'án szavazni kezdettünk, mellette a ker-skedők, íparü-ók, n hány urod. tiszt és a nép nagy része; ellene a papság, megyei tisztek és a nép egyik töredéke szavazott. — Az eredmeny tudva van. A határo­zott kormánypárti megvála-z atása után, választóitól zenes 6- v»l az utczan végig hord>>zt»tott, és beinutattatott a népnek, kiért jó és ro z időben egyaránt mindenkor küzdött. — Isten éltesse. — Pintér Miklós. — Eszékről Írja a pécsi német lap: miszerint ott június 10-en közgyűlés tartatott. Minden rendűek , de kivált az ilirek igen nagy számmal jelentek meg. Az elnök. Scallopek Lajos, tót nyelven nyi otta meg az ülést. Előterjeszté, rnikóp a most megnyílandó orsz.gyűlésre a meghivó levél elérkezett. Kérdés tehát: kelle és mikép, milly módon képviselőket küldeni. Erre Elkelt pénztárunk Janknvics , egyike a legdü- hósb iltreknek. Ez mar múltkor arra dolgozott, hogy a király alairá;á al ellátott rendele ek vette-senek el, s igy az engedelmesség tagadás-ék meg. Most hasonlóan duhö-mn kezde’t izga’ni, és a szegény falusi népet tévútra vezetni. Jel- laclrch hatalmára és ioyalitá-vára hivatkozott. Merész-ége aunyba terj«deit, mikép Sedlarich városi aljegyzőt a terem-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék