Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-07-05 / 99. szám
elfoglalná a helyet, melly azt méltán illeti, s adna a státusnak legüdvösebb beruházásaihoz kamatlan tőkét , a mezőgazdaságnak csekély kamatú felszerelési eszközt. Ez eszközölné, hogy a vasutakat nálunk nem státus terheivé, mit mértékkel s lassaban kell kiállitani, sőt státus egyenes jövedelmeivé lehetne átváltoztatni, a vasútjövedelmet körülmények szerint vagy új beruházásokra, vagy bankjegyek visszaváltására fordítni. A bányászat is kiszámíthatlan hasznokban részesednék, mert ha e fontos állást a státusban elfoglalja, lehetlen, hogy olly aránytalan s igazságtalan terhek súlya alatt hagyassák, és a bankjegy-munkálat mérsékelt jövedelméből új életet s ösztönt nyerne. Eredményei ezen pénzügyi rendezésnek igen világosak. A bányászat hihetetlen lendületet nyerne s terjedne— a státus minden áldozatán kívül. A vasútvállalatok fejlődnének , anélkül, hogy a státus terheit szaporítnák. A mezőgazdaság olcsó felszerelési tőkével láttatnék el a státus minden részvétén kívül. A bankjegyeket garantírozná részben tettleg jövedelmező státus-vaspálya, részben emelkedő földbirtok. Mi hozhatná ingásba a bankjegyeket, mellyeknek hiteléhez ennyi osztályok érdeke csatlakozik, mellynek alapja illy erős, s folyvást nő. A bankügy vitelében kizárva kellene lenni minden másszerü pénzmunkálatnak, részint, mert az okvetlen megrontaná a bank szilárdságát, részint, mert másszerű munkálatok nyereményeit nem helyes elvonni saját körüktől. A kereskedelmi pénzforgatás nyereményei, azon osztályt illetik joggal. E bank igazgatása illetné természetesen a termesztőket. Ez a státus nevezetes részben és magánosok. A bankigazgatóságban tehát a bányászati ipar solidaritásban képviseltetnék. Ez által a státus szükséges befolyása megtartatnék, s a magánosok részvéte megadná azon garantiát a közönségnek, melly nélkül a bankjegy biztos hitelre nem számolhat. Az igy rendezett banknak főtámasza a nyilvánosság volna, mert nem létezhetnék ok a titkolózásra. Ez számunkra a legegyszerűbb a legbiztosabb pénzügyi rendezés , melly ellen megkísértem a lehető ellenvetéseket felhozni s kifejteni közelebbről. — Kovács L. Pest, jul. 4-én. Magyarország első nemzeti gyűlése előtt ma délelőtti 10 órakor nyíltak meg a volt redoute-terem ajtajai. Ugyanazon ajtóknál, hol élvvágy-dagasztotta keblekkel szoktunk beszökellni, ma megrendülve éreztük valónkat, mert a vigalmak helyéből a nemzeti akarat szentegyháza van. Minden bemenetelnél a nemzetőrség tartá fenn a rendet. Belépve a terem ajtaján, legelőször is egy kétemeletü alkotvány ötlik szembe a duna felőli oldalon , mellyek mindenikéhez két oldalról lépcsők vezetnek. A magasbik az elnöki hely, jobb- és baloldala felől három-három jegyzői székkel. Az alsóbb emelvény a szószék, az eszmék s politicai vélemények csatatere. A szószékkel szemben jobbra és balra, valamint jobb- és baloldalával egyenfutólag, vannak a képviselők helyei. E felosztásnak egykor tán politicai jelentése leend, ha majd jobb és balközép, vagy szélsőbal és szélsőjobboldalról szólhatunk. Most úgy hisszük, a nagyobb résznek csupán a történet jelölte ki helyét. Midőn beléptünk — egy kevéssel 10 óra után — már együtt voltak a nép választottai. Nem csupa új emberekkel találkozunk ugyan itt, mert a pozsonyi utósó országgyűlés tagjai nem tőnek úgy, mint az assemblée legislative tagjai, melly a nemzeti gyűlés előtt kimondá magára az ostracismust. Láttunk férfiakat, kik tapasztalásból ismerik már e szellemi csatatérnek mind babérjait, mint sebeit. Tisztelet a kipróbált hazafias becsületességnek. De a nagyobb rész mégis uj emberekből áll, a nevekből, mellyek vizcseppként voltak eltemetve a népóczeán hullámaiban, de a népakarat, e legnagyobb erő a legdiszebb állásra emelé őket. S ki tudja mennyi fényes tehetség , mennyi jóakarat, mennyi hősi feláldozás rejlik ez ismeretlen nevek alatt ? Azért tisztelet az új bajnokoknak is. A királyhágón túli képviselők közül tudtunkra csak ollyanok voltak még jelen, kiket, mint e lapok egyik szerkesztőjét, itt helyben kerese fel a választók közbizalma. Horvát atyánkfiai lázban sínylenek, betegek, után majd meggyógyulnak. A miniszerek közül K. Eötvöst, Klauzált, Kossuthot és Széchenyit láttuk. Mintegy féltizenegy órakor felszólalt valaki „kezdjük meg az ülést“ é s az ősz Paóczy azonnal kikiáltatott korelnökül, ki az elnöki széket azonnal is elfoglaló. Úgy tetszett, mintha a múlt beszélne a pezsgő életerejű jelenhez. ,,A szerencsét — úgymond — hogy a sors rejtélyes medréből az ő neve len fényező, nem polgári érdemeinek, nem is a szabad választás bizalmának köszönheti, hanem azon napok számának, mellyeket az isteni gondviselés nekie megérni engedett. De szóló mégis örvend ezen ideiglenes szerencsének, örvend, mert fülébe hallja csengeni, mit az irás mond: „a hely, mellyen állasz, szent hely.“ Nemzeti képviselők! e helyről üdvözöl benneteket az öreg szolga, a hazának meg 620 őszült fia. Megemlité szóló, miszerint ő volt az, ki az 1832/6-ki országgyűlésen mint jegyző a magyar jegyzőkönyvet vezette, tehát, minthogy a pusztaszeri sz. e. gyűlések jegyzőkönyveit nem birjuk, tudtunkra a legelső magyar jegyzőkönyvet, „örvend szóló, mert a tőlünk sokáig elszakasztva volt Erdély képviselőit, a rég óhajtott, a szeretett testvéreket e nemzeti gyűlésen látandjuk ismét körünkben. Végezetül a képviselők komoly hivatásához szóló istentől áldást kért“. Ezen üdvözlet után, mellynek több helyet éljenekkel fogadtattak, az ideiglenes jegyzők nevei olvastattak fel, a szerint, mint magán-tanácskozmányban legfiatalabbaknak találtattak neveik : Dániel Pál, Simonyi Lajos, Vojnics, Manics, Irányi Dániel , Dedinszki, — a négy első 24 — a két utóbbi 25 éves. Következett az Irányi által felolvasott házirend nyomán az ő fenségét holnap meghívandó 11 tag sorshúzás útáni megválasztása. Egy hang: „Választunk 12-őt, az apostolok is annyian voltak“ (ez aligha pap nem volt.) Madarász hangja: „Jobb lesz 13“ (már miért épen e szerencsétlen szám?) Felkiáltás: maradjon. Az elnök következő neveket húzta ki (nem említve a még távollevőket) Repeczki Ferencz, Budai Sándor (Bereg), Csupor Gábor (Sopron), Vermes Illés (Pápa), Szaplonczai József (Máramaros), Bencsik Pál (Pozsony), Szidor Ferencz (Nyitra) , Ivomlóssi Imre (Debreczen), Bernáth József (Bihar), Szeles Lajos (Pest megye), Ferdinandi Bertalan (Abaúj). További teendők iránt Kossuth Lajos szólalt fel röviden. „Mielőtt — úgymond — tudnók , kinek van itt joga tanácskozni, tovább nem mehetünk. Mutassák be tehát a képviselők megbízóleveleiket a korelnöknél, hogy így a képviselők lajstroma elkészülvén, a verificationális választmányok megkezdhessék hivatásukat. „Helyes!“ jön a felkiáltás, s a megbízólevelek csoportosan tolultak a korelnök felé. Ezzel az előleges ülés eloszlott. A verificátióra kíváncsian várunk. A redoutteremből, a képviselők házából a múzeumba, az antiquitások gyűjteményébe vezetjük olvasóinkat. Itt ülnek a főrendek. Minő ellentét. Amott népképviselők, itt rendek és pedig főrendek. Milly anachronismus. Azonban legyünk türelemmel kis ideig. Nemzeti létünk van kérdésben. Ha ezt biztosítottuk, aztán folytassuk az építést, az újabbkor szelleme szerint: vessük le az elkorhadt tetőt az új épület díszes falairól. Illy gondolatokkal, illy kedélyhangulatban léptünk a főrendi tanácsterembe. Csoda e, ha e hangulatban különösen hatott ránk minden. A halál jelenségeit láttuk a tagok erőtetett vidámságában. A szokatlanul csendes társalgást, csak Beöthy és Wesselényi erődűs hangjai tették kissé zajosabbá. Midőn ők is elhallgattak, úgy tetszett, mintha egy halottas ágy körül gyülekeztünk volna, azon különbséggel, hogy a beteg mellett nem láthatunk könynyüs szemeket, s az orvosokban nem látunk igyekezetet, daczolni a kor hatalmával. De térjünk a tanácskozásokra. Megjelenvén a belügyminiszer, Kossuth és Eötvös miniszerek társaságában, az elnöki széket a ház legidősebb tagja. Sztojka Imre foglalá el, s hálát adott az az istennek, hogy életét 72 évig tartá meg, s ezáltal illy rendkívüli szerencsére érdemesítő. Szemere belügyminister felolvasa egy k. leiratot, mellyben a mágnási tábla elnökének gr. Majláth György, alelnöknek pedig b. Perényi Zsigmond neveztetett ki. A korelnök felszólítja a kinevezett rendes elnököt helye elfoglalására, mit ez következő szavak kíséretében tesz meg : Elnök. Midőn ő fölsége kegyelmes akaratának hódolva, ezen elnöki széket elfoglalom, ismerem azon terhes kötelességeket, mellyeknek teljesítése a felelősség terhével nehézkedik rám, de bizton hiszem, hogy a háromszáz évi elválás után valhára egyesült nagy Magyarország körülöttem levő lelkes polgárai mind bizalmaikkal , mind pedig tanácsadásaikkal támogatni fognak, s igy állásomnak saját jó szándékom és fáradhatlan igyekezetem mellett megfelelendhetek. — Most pedig térjünk át mai teendőinkre, nevezzük ki a kebelünkbeli küldöttséget, melly a követi tábla tagjaival egyesülten, a k.helytartót holnap a nemzeti gyűlés megnyitására tisztelgőleg felszólítsa. A küldöttség tagjai sorshúzás utján neveztettek ki. De a sors kedveltjei legtöbbnyire nem voltak jelen, úgy, hogy valami 50-szer kellett húzni, míg a meghatározott 11 szám kitölt, s hogy tulajdonképen kikből áll, nem is vehettük ki. A sorshúzás alatt gr. Széchenyi is megjelent, s kézszorításaival emelte a ház komolyságát. Megtörténvén a küldöttség kijelölése, az elnök felszólita az illetőket, délután 6 órakor az alsótábla (sic) teremében jelenni meg szónokválasztás végett. Erre az elnök elhagyván székét, az ülésnek vége jön. Azonban Biharvármegye főispánja egyszerre meghúzá a lélekharangot. Következő tartalmú indítványnyal lépvén elő. „Úgy hiszem, nincs senki közöttünk, ki a jelen viszonyok fontosságát felfogva, a körülmények hatalmával daczolni akarna. A főrendi tábla jelen alakjában meg nem állhat, ezt józanul tagadni nem lehet. Figyelmeztetem azért tagtársaimat , hogy a tábla rendezésére mi tegyük meg az első lépést , úgy legalább megmutatjuk , hogy az avas institutióknak barátai lenni nem akarunk. Én nem akartam most még formulázott javaslattal lépni elő , Szélem csupa barátságos . Hazai mozgalmak: a Pest városnak megválasztott 247 képviselői júliu 1-én tartották első közgyűlésöket, a vármegye nagy teremében. A czimezés feletti némelly apró megjegyzések után, eskütetétel iránt létetett indítvány, némellyek — és véleményünk szerint helyesen — a képviselőkre nézve az eskütéte szükségesnek nem találták ugyan , de a nagy többség az inditvány mellett ülve maradván : az eskü letétetett. A hónapi követválasztást illetőleg figyelmeztetés tétetett az« egyénekre, kik nemzetőri szolgálaton lévén, választói joga gyakorlatában ez által gátoltatnának.Hosszasabb vita után abban történt megállapodás, hogy a szolgálaton levők váltásnak fel ollyanok által, kik választási jogaikat már használták s ha valamellyik városrész képviselője felkiáltás útján válastatnak el, az elnök a határozat kimondásával reggeli 8 óráig vavjon (a választás 6-kor kezdődik), hogy a 7 órai felváltás ala nemzetőri szolgálatukból szabadult választók is megjelenhessenek, megegyezésüket vagy szavazati sürgetésöket kijelenti tendők. — E tárgy bevégezte után Nyári Pál indványt ten, hogy — miután a képviselők közgyűlésének köteliségei és jogai a legutabbi törvényczikkely által kifejtve élé nincsenek, s hatásköre a megyei gyűlésekével egyenlőé lenni határoztatik — egy választmány küldessék fel, mi addig is, mig a törvényhozás ez ügyet tisztába hozhatná a képviselők közgyűlésének, a városi tisztviselők hivatalosttása s általában a város minden közügyeit illető intézkedés feletti ellenőrködhetése eszközléséből tervet készítsen, ma még—helyessége esetére—a törvényhozásnak is mintául megálhatna a városi kérdés elintézése feletti vitáiban. Az inditinyező szeretné , ha e választmány minél kevesebb tagok állana, mert soktagú deputációkban rendesen egyik a físikra szokta hagyni a gondolkodást, míg utóljára egyik gondolkodik. Ez indítvány hosszas felszólalásokra adott anyat, Rottenbiller polgármester örvendett, hogy mit ő isdékozott indítványozni, azt Nyári tévé meg. Egyébiránt ij ütésétől annyiban eltér , hogy a kiküldendő választmám, sectióra kivárja osztatni, melly sectiók magok közt a teet'két felosszák , például az 1-ső sectió tervet készítene a gyűlés rendezéséről, tisztek fizetéséről, jövedelmek kimunsáról, ak-ik a tanács és más hivatali osztályokról stb. Ml képest véleménye szerint, a választmány több tagokból 6 állam. Nyári erre indítványa alakját fejtegetvén, megjet, hogy ő nem kívánna egyebet e választmánytól , mint tej mert a törvényhozás kezeit úgy sem lehet megkötni. Secco csak maga az általános elvek tervbeöntése után akarna o tant, ő csak a törvénynek akarna előlegesen is valami imet adni. A törvény e részben olly homályos, hogy belőll igazodni épen nem lehet. A közgyűlésekre nézve meg is rázza, hogy minden hóban legalább egyszer megtartassd, ha az elnök szükségesnek látja, fontos körülmények többször is tartathatnak. Azt hallotta ugyan , hogy egy anyos városban a fecskendőket három nappal szokás a ta is megpróbálni, de hogy a fontos körülményeket, a tervényelme szerint, az elnök előre láthassa, nehezen hiszi, pedig, hogy az elnökre bizatik a közgyűlés szükségének cistározása, a szabadság megszorítását látja. — Sllylyosságok ki- és felvilágosítása végett kívánna egy, a tervező választmányt küldeni ki. Indítványozó Nyári az ülésből eltávozván, hosszabbá és mellett-nyilatkozatok után kimondatott a végzés, Rotteler polgármester módosítása mellett , melly szerint sens osztott választmány fog kiküldetni. — Nyitrából. A Pesti Hirlap 95-dik számú vágvecsei kerület követválasztása iránti közlemény estis-lanatnyi hatásra volt számítva. Mysticus hangjából f kivettő volt, hogy abban részrehajlás hadakozik e,e követjelölt mellett, kit e megyében a közvélemény » megvetett. Erkölcsi kötelességünk tehát a dolgot legs»« mivolta szerint adni elé. Rudnyánszky János, a vágyesrületben senki másnak, mint a nyitrai felső járás tisztjének követjelöltje volt. Azon tisztviselőké, kik közü s tőbbeket e megye s különösen a járás egész népe azononszerű gyűlésben, midőn a közigazgató bizottmány a figyelmeztetés az e tárgy iránti gondolkodásra, nehogy a kérdés majdan rögtön és véletlenül lepjen meg. A figyelmeztetést egy tompa éljenzés követé , mire a tagok eloszlottak, magukkal vivén azon öntudatot, hogy az ember életének napjai meg vannak számlálva. Követválasztások: Sopronból, jun. 29-én követekké lettek: a nagymártoni választókerületben , Tar János; a nyékiben ,gr. Széchényi István közakarattal ; a lövőiben, Niczky Sándor felkiáltás utján ; a kapuváriban, Lukanich Mihály nagy szótöbbséggel ; a kismartoniban , Glózer Ferencz; új csornaiban Csupor Gábor, Kassán, b. Luzsénszky Pál választatott. Biharban a hosszúpályi kerületben a vérengezés miatt uj határidő tűzetvén ki a követválasztásra, julius 2-áig 992 szavazattal, id. Fényes Károly ellenében, ki 691 szavazatot nyert, és igy 301 szótöbbséggel követté Irinyi József választatott el. Borsod dédesi kerületében jul. 1-én több mint 1500 választó által közakarattal Ágoston József választatott el képviselőül. A múltkor vérengzett papi párt meg sem jelent. Hír szerint óvást adott be a választó elnöknek, panaszolván , hogy őket ijesztik, mert 300-nál több fegyveres nemzete rendeltetett ki Miskolczról. Az óvást 3 plébános vezérlet alatt aláírták 11-en.