Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-07-05 / 99. szám

elfoglalná a helyet, melly azt méltán illeti, s adna a stá­tusnak legüdvösebb beruházásaihoz kamatlan tőkét , a mezőgazdaságnak csekély kamatú felszerelési eszközt. Ez eszközölné, hogy a vasutakat nálunk nem státus terheivé, mit mértékkel s lassaban kell kiállitani, sőt státus egyenes jövedelmeivé lehetne átváltoztatni,­­ a vasútjö­­vedelmet körülmények szerint vagy új beruházásokra, vagy bankjegyek visszaváltására fordítni. A bányászat is kiszámíthatlan hasznokban részesednék, mert ha e fontos állást a státusban elfoglalja, lehetlen, hogy olly aránytalan s igazságtalan terhek súlya alatt hagyassák, és a bankjegy-munkálat mérsékelt jövedelmé­ből új életet s ösztönt nyerne. Eredményei ezen pénzügyi rendezésnek igen világosak. A bányászat hihetetlen lendületet nyerne s terjedne— a státus minden áldozatán kívül. A vasút­vállalatok fejlődnének , a­nélkül, hogy a státus terheit szaporítnák. A mezőgazdaság olcsó felszerelési tőkével láttatnék el a státus minden részvétén kívül. A bankjegyeket garantírozná részben tettleg jövedel­mező státus-vaspálya, részben emelkedő földbirtok. Mi hozhatná ingásba a bankjegyeket, mellyeknek hiteléhez ennyi osztályok érdeke csatlakozik, mellynek alapja illy erős, s folyvást nő. A bankügy vitelében kizárva kellene lenni minden másszerü pénzmunkálatnak, részint, mert az okvetlen megrontaná a bank szilárdságát, részint, mert másszerű munkálatok nyereményeit nem helyes elvonni saját kö­rüktől. A kereskedelmi pénzforgatás nyereményei, azon osztályt illetik joggal. E bank igazgatása illetné természetesen a termesztő­ket. Ez a státus nevezetes részben és magánosok. A bank­igazgatóságban tehát a bányászati ipar solidaritásban kép­viseltetnék. Ez által a státus szükséges befolyása megtar­tatnék, s a magánosok részvéte megadná azon garantiát a közönségnek, melly nélkül a bankjegy biztos hitelre nem számolhat. Az igy rendezett banknak főtámasza a nyilvánosság volna, mert nem létezhetnék ok a titkolózásra. Ez számunkra a legegyszerűbb a legbiztosabb pénz­ügyi rendezés , melly ellen megkísértem a lehető ellenve­téseket felhozni s kifejteni közelebbről. — Kovács L. Pest, jul. 4-én. Magyarország első nemzeti gyűlése előtt ma délelőtti 10 órakor nyíltak meg a volt redoute-terem ajtajai. Ugyanazon ajtóknál, hol élvvágy-dagasztotta keblek­kel szoktunk beszökellni, ma megrendülve éreztük valón­kat, mert a vigalmak helyéből a nemzeti akarat szentegy­háza van. Minden bemenetelnél a nemzetőrség tartá fenn a rendet. Belépve a terem ajtaján, legelőször is egy kétemeletü alkotvány ötlik szembe a duna felőli oldalon , mellyek mindenikéhez két oldalról lépcsők vezetnek. A magasbik az elnöki hely, jobb- és baloldala felől három-három jegy­zői székkel. Az alsóbb emelvény a szószék, az eszmék s politicai vélemények csatatere. A szószékkel szemben jobbra és balra, valamint jobb- és baloldalával egyenfutólag, vannak a képviselők helyei. E felosztásnak egykor tán politicai jelentése leend, ha majd jobb és balközép, vagy szélsőbal és szélsőjobbol­dalról szólhatunk. Most úgy hisszük, a nagyobb résznek csupán a történet jelölte ki helyét. Midőn beléptünk — egy kevéssel 10 óra után — már együtt voltak a nép választottai. Nem csupa új emberekkel találkozunk ugyan itt, mert a pozsonyi utósó országgyűlés tagjai nem tőnek úgy, mint az assemblée legislative tagjai, melly a nemzeti gyű­lés előtt kimondá magára az ostracismust. Láttunk fér­fiakat, kik tapasztalásból ismerik már e szellemi csatatér­nek mind babérjait, mint sebeit. Tisztelet a kipróbált ha­zafias becsületességnek. De a nagyobb rész mégis uj emberekből áll, a ne­vekből, mellyek vizcseppként voltak eltemetve a nép­­óczeán hullámaiban, de a népakarat, e legnagyobb erő a legdiszebb állásra emelé őket. S ki tudja mennyi fényes tehetség , mennyi jóakarat, mennyi hősi feláldozás rejlik ez ismeretlen nevek alatt ? Azért tisztelet az új bajnokoknak is. A királyhágón túli képviselők közül tudtunkra csak ollyanok voltak még jelen, kiket, mint e lapok egyik szerkesztőjét, itt helyben kerese fel a választók közbizalma. Horvát atyánkfiai lázban sínylenek, betegek, u­tán majd meggyógyulnak. A miniszerek közül K. Eötvöst, Klauzált, Kossuthot és Széchenyit láttuk. Mintegy féltizenegy órakor felszólalt valaki „kezdjük meg az ülést“ é s az ősz P­a­­­ó­c­z­y azonnal kikiálta­­tott korelnökül, ki az elnöki széket azonnal is elfoglaló. Úgy tetszett, mintha­ a múlt beszélne a pezsgő élet­­erejű jelenhez. ,,A szerencsét — úgymond — hogy a sors rejtélyes medréből az ő neve len fényező, nem polgári érdemeinek, nem is a szabad választás bizalmának köszönheti, hanem azon napok számának, mellyeket az isteni gondviselés nekie meg­érni engedett. De szóló mégis örvend ezen ideiglenes szeren­csének, örvend, mert fülébe hallja csengeni, mit az irás mond: „a hely, mellyen állasz, szent hely.“ Nemzeti képviselők! e helyről üdvözöl benneteket az öreg szolga, a hazának meg­ 620­ ­­őszült fia. Megemlité szóló, miszerint ő volt az, ki az 1832/6-ki országgyűlésen mint jegyző a magyar jegyzőkönyvet vezette, tehát, minthogy a pusztaszeri s­z. e­­. gyűlések jegyzőköny­veit nem birjuk, tudtunkra a legelső magyar jegyzőkönyvet, „örvend szóló, mert a tőlünk sokáig elszakasztva volt Erdély képviselőit, a rég óhajtott, a szeretett testvéreket e nemzeti gyű­lésen látandjuk ismét körünkben. Végezetül a képviselők ko­moly hivatásához szóló istentől áldást kért“. Ezen üdvözlet után, mellynek több helyet éljenekkel fogadtattak, az ideiglenes jegyzők nevei olvastattak fel, a szerint, mint magán-tanácskozmányban legfiatalabbak­­nak találtattak neveik : Dániel Pál, Simonyi Lajos, Voj­­nics, Manics, Irányi Dániel , Dedinszki, — a négy első 24 — a két utóbbi 25 éves. Következett az Irányi által felolvasott házirend nyo­mán az ő fenségét holnap meghívandó 11 tag sorshúzás út­áni megválasztása. Egy hang: „Választunk 12-őt, az apostolok is annyian voltak“ (ez aligha pap nem volt.) Madarász hangja: „Jobb lesz 13“ (már miért épen e szerencsétlen szám?) Felkiáltás: maradjon. Az elnök következő neveket húzta ki (nem említve a még távollevőket) Repeczki Ferencz, Budai Sándor (Be­­reg), Csupor Gábor (Sopron), Vermes Illés (Pápa), Szap­­lonczai József (Máramaros), Bencsik Pál (Pozsony), Szidor Ferencz (Nyitra) , Ivomlóssi Imre (Debreczen), Bernáth József (Bihar), Szeles Lajos (Pest megye), Fer­­dinandi Bertalan (Abaúj). További teendők iránt Kossuth Lajos szólalt fel röviden. „Mielőtt — úgymond — tudnók , kinek van itt joga tanácskozni, tovább nem mehetünk. Mutassák be tehát a képviselők megbízóleveleiket a korelnök­nél, hogy így a képviselők lajstroma elkészülvén, a verificationális választmányok megkezdhessék hivatásu­kat. „Helyes!“ jön a felkiáltás, s a megbízólevelek csoportosan tolultak a korelnök felé. Ezzel az elő­­leges ülés eloszlott. A verificátióra kíváncsian várunk. A redoutteremből, a képviselők házából a múzeumba, az antiquitások gyűjteményébe vezetjük olvasóinkat. Itt ülnek a főrendek. Minő ellentét. Amott népképviselők, itt rendek és pedig főrendek. Milly anachronismus. Azonban legyünk türelemmel kis ideig. Nemzeti lé­tünk van kérdésben. Ha ezt biztosítottuk, aztán folytas­suk az építést, az újabbkor szelleme szerint: vessük le az elkorhadt tetőt az új épület díszes falairól. Illy gondolatokkal, illy kedélyhangulatban léptünk a főrendi tanácsterembe. Csoda e, ha e hangulatban külö­nösen hatott ránk minden. A halál jelenségeit láttuk a tagok erőtetett vidámságában. A szokatlanul csendes tár­salgást, csak Beöthy és Wesselényi erődűs hangjai tették kissé zajosabbá. Midőn ők is elhallgattak, úgy tetszett, mintha egy halottas ágy körül gyülekeztünk volna, azon különbséggel, hogy a beteg mellett nem láthatunk köny­­nyüs szemeket, s az orvosokban nem látunk igyekeze­tet, daczolni a kor hatalmával. De térjünk a tanácskozásokra. Megjelenvén a belügyminiszer, Kossuth és Eötvös miniszerek társaságában, az elnöki széket a ház leg­idősebb tagja­­. Sztojka Imre foglalá el, s hálát adott az az istennek, hogy életét 72 évig tartá meg, s ezáltal illy rendkívüli szerencsére érdemesítő. S­z­e­m­e­r­e belügyminister felolvasa egy k. leiratot, mellyben a mágnási tábla elnökének gr. Majláth György, al­­elnöknek pedig b. Perényi Zsigmond neveztetett ki. A korelnök felszólítja a kinevezett rendes elnököt helye elfoglalására, mit ez következő szavak kíséretében tesz meg : Elnök. Midőn ő fölsége kegyelmes akaratának hódolva, ezen elnöki széket elfoglalom, ismerem azon terhes kötelessé­geket, mellyeknek teljesítése a felelősség terhével nehézke­­dik rám, de bizton hiszem, hogy a háromszáz évi elválás után va­lhára egyesült nagy Magyarország körülöttem levő lelkes polgárai mind bizalmaikkal , mind pedig tanács­adásaikkal támogatni fognak, s igy állásomnak saját jó szándékom és fáradhatlan igyekezetem mellett megfelelend­­hetek. — Most pedig térjünk át mai teendőinkre, nevezzük ki a kebelünkbeli küldöttséget, melly a követi tábla tagjaival egyesülten, a k.­helytartót holnap a nemzeti gyűlés megnyitá­sára tisztelgőleg felszólítsa. A küldöttség tagjai sorshúzás utján neveztettek ki. De a sors kedveltjei legtöbbnyire nem voltak jelen, úgy, hogy valami 50-szer kellett húzni, míg a meghatározott 11 szám kitölt, s hogy tulajdonképen kikből áll, nem is vehettük ki. A sorshúzás alatt gr. Széchenyi is megjelent, s kézszorí­­tásaival emelte a ház komolyságát. Megtörténvén a küldöttség kijelölése, az elnök felszó­­lita az illetőket, délután 6 órakor az alsótábla (sic) teremé­ben jelenni meg szónokválasztás végett. Erre az elnök elhagyván székét, az ülésnek vége jön. Azonban Biharvármegye főispánja egyszerre meghúzá a lélekharangot. Következő tartalmú indítványnyal lépvén elő. „Úgy hiszem, nincs senki közöttünk, ki a jelen viszonyok fontosságát felfogva, a körülmények hatalmával daczolni akarna. A főrendi tábla jelen alakjában meg nem állhat, ezt józanul tagadni nem lehet. Figyelmeztetem azért tagtár­saimat , hogy a tábla rendezésére mi tegyük meg az első lé­pést , úgy legalább megmutatjuk , hogy az avas institutiók­­nak barátai lenni nem akarunk. Én nem akartam most még formulázott javaslattal lépni elő , Szélem csupa barátságos . Hazai mozgalmak: a Pest városnak megválasztott 247 képviselői júliu 1-én tartották első közgyűlésöket, a vármegye nagy teremé­ben. A czimezés feletti némelly apró megjegyzések után,­­ eskütetétel iránt létetett indítvány, némellyek — és vélemé­nyünk szerint helyesen — a képviselőkre nézve az eskütéte szükségesnek nem találták ugyan , de a nagy többség az in­ditvány mellett ülve maradván : az eskü letétetett.­­ A hó­napi követválasztást illetőleg figyelmeztetés tétetett az« egyénekre, kik nemzetőri szolgálaton lévén, választói joga gyakorlatában ez által gátoltatnának.Hosszasabb vita után ab­ban történt megállapodás, hogy a szolgálaton levők váltás­­nak fel ollyanok által, kik választási jogaikat már használták s ha valamellyik városrész képviselője felkiáltás útján válas­tatnak el, az elnök a határozat kimondásával reggeli 8 óráig vav­jon (a választás 6-kor kezdődik), hogy a 7 órai felváltás ala nemzetőri szolgálatukból szabadult választók is megjelenhes­senek, megegyezésüket vagy szavazati sürgetésöket kijelenti tendők. — E tárgy bevégezte után Nyári Pál ind­­ványt ten, hogy — miután a képviselők közgyűlésének köteli­ségei és jogai a legutabbi törvényczikkely által kifejtve élé nincsenek, s hatásköre a megyei gyűlésekével egyenlőé lenni határoztatik — egy választmány küldessék fel, mi addig is, mig a törvényhozás ez ügyet tisztába hozhatná a képviselők közgyűlésének, a városi tisztviselők hivatalost­tása s általában a város minden közügyeit illető intézkedés feletti ellenőrködhetése eszközléséből tervet készítsen, ma még—helyessége esetére—a törvényhozásnak is mintául me­gálhatna a városi kérdés elintézése feletti vitáiban. Az inditi­nyező szeretné , ha e választmány minél kevesebb tagok állana, mert soktagú deputációkban rendesen egyik a­ fí­sikra szokta hagyni a gondolkodást, míg utóljára egyik­­ gondolkodik. Ez indítvány hosszas felszólalásokra adott anyat, Rottenbiller polgármester örvendett, hogy mit ő is­dékozott indítványozni, azt Nyári tévé meg. Egyébiránt ij ütésétől annyiban eltér , hogy a kiküldendő választmám, sectióra kivárja osztatni, melly sectiók magok közt a teet'­két felosszák , például az 1-ső sectió tervet készítene a­­ gyűlés rendezéséről, tisztek fizetéséről, jövedelmek kimun­sáról, a­k-ik a tanács és más hivatali osztályokról stb. Ml képest véleménye szerint, a választmány több tagokból 6 állam­. Nyári erre indítványa alakját fejtegetvén, megjet, hogy ő nem kívánna egyebet e választmánytól , mint tej mert a törvényhozás kezeit úgy sem lehet megkötni. Secco csak maga az általános elvek tervbeöntése után akarna o tant, ő csak a törvénynek akarna előlegesen is valami i­met adni. A törvény e részben olly homályos, hogy belőll igazodni épen nem lehet. A közgyűlésekre nézve meg is rázza, hogy minden hóban legalább egyszer megtartass­­d, ha az elnök szükségesnek látja, fontos körülmények­ többször is tartathatnak. Azt hallotta ugyan , hogy egy a­nyos városban a fecskendőket három nappal szokás a ta­ is megpróbálni, de hogy a fontos körülményeket, a tervén­yelme szerint, az elnök előre láthassa, nehezen hiszi,­­ pedig, hogy az elnökre bizatik a közgyűlés szükségének cis­tározása, a szabadság megszorítását látja. — Slly­­­lyosságok ki- és fel­világosítása végett kívánna egy, a tervező választmányt küldeni ki. Indítványozó Nyári az ülésből eltávozván, hosszabbá és mellett-nyilatkozatok után kimondatott a végzés, Rotte­ler polgármester módosítása mellett , melly szerint sens osztott választmány fog kiküldetni. — Nyitrából. A Pesti Hirlap 95-dik számú­ vágvecsei kerület követválasztása iránti közlemény estis-­­lanatnyi hatásra volt számítva. Mysticus hangjából f kivett­ő volt, hogy abban részrehajlás hadakozik e,e követjelölt mellett, kit e megyében a közvélemény » megvetett. Erkölcsi kötelességünk tehát a dolgot legs»« mivolta szerint adni elé. Rudnyánszky János, a vágye­s­­rületben senki másnak, mint a nyitrai felső­ járás tisztjé­nek követjelöltje volt. Azon tisztviselőké, kik közü­ s tőbbeket e megye s különösen a járás egész népe azonon­szerű gyűlésben, midőn a közigazgató bizottmány a figyelmeztetés az e tárgy iránti gondolkodásra, nehogy a kérdés majdan rögtön és véletlenül lepjen meg. A figyelmeztetést egy tompa éljenzés követé , mire a ta­gok eloszlottak, magukkal vivén azon öntudatot, hogy az em­ber életének napjai meg vannak számlálva. Követválasztások: Sopronból, jun. 2­9-én követekké lettek: a nagymártoni választókerületben , Tar János; a nyékiben ,gr. Széchényi István köz­akarattal ; a lövőiben, Niczky Sándor felkiáltás ut­ján ; a kapuváriban, Lukanich Mihály nagy szó­többséggel ; a kismartoniban , Glózer Ferencz; új csornaiban Csupor Gábor, Kassán, b. Luzsénszky Pál választatott. Biharban a hosszú­pályi kerületben a vérengezés­ miatt uj határidő tűzetvén ki a követválasztásra, julius 2-áig 992 szavazattal, id. Fényes Károly ellenében, ki 691 szava­zatot nyert, és igy 301 szótöbbséggel követté Irinyi Jó­­­zsef választatott el. Borsod dédesi kerületében jul. 1-én több mint 1500 választó által közakarattal Ágoston József választatott el képviselőül. A múltkor vérengzett papi párt meg sem je­­lent. Hír szerint óvást adott be a választó elnöknek, panaszol­ván , hogy őket ijesztik, mert 300-ná­l több fegyveres nemzete rendeltetett ki Miskolczról. Az óvást 3 plébános vezérlet alatt aláírták 11-en.

Next