Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-09-17 / 163. szám

ferlődjön, míg Béczből határozott válasz nem értézik, olly intézkedésikit re tegyen a láz, mellyel a törvényesség kor­látain túl mennének. Ezenkiül minthogy ő fensége egy­ben értesitve , hogy Teleki Ádám ezen árulása által C­s­é­n­y­i László ereje megfogyott: holnap gr. Batthyány mínisterelnökkel értekezni kíván az iránt, hogy minél több erő összegyűjtésé­ről gondoskodjék. Végre megbízta a nádor a küldöttség elnökét, tenné bi­zonyossá a házat, hogy ő fensége visszaemlékezve azon ka­pocsra, melly őt édes atyjánál fogva is e hazához köti, h­a e nemzetet mindenki meg fogja is csalni, ő halála után is tisztán akarja fentar­­tani a maga emlékét (hosszas taps és éljen). Kossuth: Én, ha élek, meg fogom várni a tetteket, és a szerint leendek hálás vagy hálátlan , szóval: igazságos fogok lenni. Mi ő fensége feltételét illeti: díecs időm polémiára, ha­nem annyit mégis meg kell jegyeznem, hogy ő fensége a tör­vényesség alatt mást nem érthetett, mint azt, hogy a magyar törvényhozó test ne de­­clarálja üresnek a királyi széket. Ám hiszem jól van. De, hogy a fejedelem és nemzet közti ka­pocs fentartása mellett e ház törvénytelenül tegyen, ez absur­­dum. Legfeljebb a sarctió tekintetében foroghatnak fenn né­­melly formák , mellyeket szívesen megtartanánk, ha őfen­sége itt köztünk lévén , egy óra alatt tisztába jöhetnénk egy­mással. Hanem midőn ő felsége beteg, hogy mi még a had­erő szaporításához se merjünk nyúlni sac­ió nélkül: ez ré­szünkről legnagyobb hűtlenség volna a trón iránt. Mert ha a nemzet halála következnék, miről szóló még akkor sem igen tartana ugyan, ha itt, vagy Budán tartatnék is a híresztelt szláv országgyűlés, mert istennek hála! nemcsak itt van még a magyarság, s tartottak itt már török divánt is, mi mégis csak több volt, mint az a 20- 30 ezer horvát, kiknek ere­jét csak illy alávaló módokon lehetett növelni; — ha azonban mágia e nemzetre rá volna mérve a halál, szóló meggyőződése szerint a dynastia nem él 3 hetet. Ha mi meg nem tartjuk V. Ferdinánd trónját, sze­gény fejedelmünk nem fogja azt megtartani maga, sem a ca­­marilla. Egyebet tehát nem érthetett a nádor a törvényessé­gen , mint, hogy fel ne mondjuk a király iránti hűséget. Óhajtom — mond szóló, hogy a körülmények ne alakuljanak úgy, hogy e nemzet még ezen kénytelenséggel is számot vetni legyen kénytelen. —Mit a haza megmentésére a ház szükségesnek látott elhatározni mind törvényes, s mi intézkedni fogunk a fejedelem iránti hűség alapján, a trón megtartására, mint a körülmé­nyek engedik. Itt szóló elő sorolja az intézkedéseket, mellyeket a kato­nai erő növelésére szükségeseknek tart. Egyébiránt szóló megújítja a képviselő­házból leküldendő 3 tag iránti indítványát, e czélra legalkalmasabbaknak jelöl­vén ki Perczel Mór, Asztalos Pál, és B­ó­n­i­s Sámuel képviselőket (helyes, elfogadjuk). A ministerelnök ezen indítványra megjegyzi,­­ miként ellene magában észrevétele nincs, csupán arra kívánja figyelmeztetni a házat , hogy most , midőn a nádor késznek , nyilatkozik lemenni a hadsereghez , tán ne állítanánk mellé jolly hatalmat, melly állását nehezítené szabad mozgását aka-­­­dályozná. Mindenesetre oda kívánná utasíttatni a kiküldendő­­három egyént, hogy a nádorral magukat ellentétbe annál ke­­­vésbbé tegyék, miután tőle, mai nyilatkozata után ellenkező­­működést látni úgysem fognak. Kossuth: Félreértés kikerülése vágott indítványát­­megmagyarázza, ő fensége, mint ha fia e hazának lemegy s ,átveszi a vezérletet, hogy az országot védelmezze, s arra skéri a házat, mikép azon szándékában , hogy Jellachichot­­ megverje — a ház őt gyámolitsa. A ház ezt kétfélekép teszi, il-öz a biztosok által ő fenségének azon szándéka, hogy Jel­­ilachichot megverje, támogattatik a nemzet részéről, 2-ér a .A hadsereget szaporítja a ház. Szóló tökéletes bizalommal van a tandor iránt, ezért tette indítványán. Egyébiránt a körülmé­nyek olly sürgetők, miszerint Szóló kérni bátor a ministerel­­nököt, hogy ő fenségével még ez éjjel értekezzék , s holnap­­az indulás meglegyen. A ház részéről végre teendőnek véli szóló, hogy mivel i\'''melly rögtöni intézkedésekre lehet szükség, de jelen körül­iér­nyek közt a g­y­a­k­o­r­i interpellátiók elkerülése végett is nevezzen ki egy (6 tagú) választmányt, melly­­ disponibilis erőről tudomást szerezzen, s szükséghez képest , háznak javaslatokat tegyen, sat. Gr. Batthyány ministerelnök: Szívesen ad klvilágositást akár a háznak, akár bi­­ottmánynak. Mi a végrehajtást illeti:­­ részben szabad kezet kér, mig hely­­z­etében megmarad. Ha ezt a ház megtagadná, pa­­rancsára kész minden pillanatban letenni hivatalát. K­o­s­s­u­t­h felvilágosításul kijelenti, miként a ház bi­­zottmányát nem úgy érte, hogy ez rendelkezzék, banom hogy szerezzen magának tudomást a hadsereget illető dolgokról, s ahhoz képest lehessen választani az eszközök közt ez árulás i­genében. — Ugyszi­nte azt is kívánja megjegyezni szóló, hogy a fentebbi kiküldése által a képviselő háznak valaki ne próbálja C­s­á­n­y­i országos biztos eljárását gyanúsítani, s a n­y­i olly hazafi, kinek létele felett örvend a szív, ő jéyen van, s a haza háláját érdemli (éljen!) A biztosok vele • -'/etértőleg munkáljanak. N­y­á­r­i : A kiállítandó erőmennyiségnek egyes hatósá­­g­okra eső arányára nézve megjegyzi, hogy itt alapul az im­­­pulátiót lehet felvenni, úgy a­mint az eddigi statisticai ada­­­k szerint tudva van. Szóló készített e részben dolgozatot, s 877 azt a Hrnsk be fogja mutatni. A kiállítást olly módon kívánja­­ eszközöltetni, hogy egy rövid határideig toborzás útján men­­­­jen, ha ekkorra a kivárt mennyiséget valamellyik hatóság illy­­ módon ki nem állíthatná, a többi történjék a megállapított cathegóriák szerint. A ház elnöke Kossuth mindkét indítványát kitűzvén,azok egyhangúlag elfogadtattak, s az ülés éjfél után 1 óra tájban oszlott el. A képviselőház sept. 16 -án d. e. 10 órakor tartott ülésében ismét a honvédelem ügyével foglalatoskodott. Nyári Pál, a hon védelmére rögtönállítandó ujonczok iránt, hogy a szükséges felosztást a törvényhatóságok közt megtehesse, s a kiállítás iránt a h­z biztosai által intéz­­kedhessék, az arány megállapítását kívánta. Magyarország népessége a királyhágón túli kerületen, a végvidékeken s Hor­­vátországon kívül Fényes statisti­ája szerint 10,661.000. E számból 80,000 ujoncz után 127 lélekre esik egy állítandó honvéd. Mivel a veszély rendkívül reánk nehezedett s 80,000 katonánál többre is szüksége van e honnak, kívánta, hogy minden 127 lélek után a törvényhatóságokra két-két újoncz állítása vettessék ki, óhajtván, hogy a nemzet min­den lelkesedése e körül egyesüljön. Ezen arányt egy pár képviselő sokalván , épen mintha V­ik Ferdinánd lombard­ velenczei birtokainak megmentéséről volna szó. Kossuth Lajos megjegyzi, hogy midőn a magyar nemzet ellen ármány és pártütés irtó háborút kezd , akkor e szót „sok“, e szót „áldozat“ ismerni nem szabad. Ki sokalja saját és nemzete éltéért az áldozatot, ám nyújtsa oda nyakát gyáván a pártütő pallosa alá, de a nemzetet ne akadályozza saját védelmében. Az arány, mit Nyári Pál ajánlott, elfogadtatott. Erdélyre a magyarhoni mennyiség egy­ötöde fog kivettetni. K­os­s­u­t­h Lajos és Szentkirályi Móricz egy­bevágó indítványaira nádor ő fensége, a tegnapi határozatokon kívül, felhatalmaztatott, hogy a magyar sereg élén a horvát egyenetlenségeket, ha alkalma nyílik , a magyar nemzet jo­gainak területi érdekeinek , becsületének sérelme nélkül bé­kés uton eloszlathassa. E végett a háznak ő fensége vezérke­­detéről szóló határozatához pótlólag három pont adatott : 1) hog­y Magyarország az ausztriai dynastiához t­örv­ényei értelm­éb­e­nuha ki­v­án maradni; 2) hogy a nemzet képviselői az összes monar­­chia s Ma­gyarország t­alálkozó érdekeinek kiegyenlítéséhez olly módon mindenkor ké­szek, mi Magyarhonnak jog és érdek szem­pontjából nem árt az ausztriai birodalomnak pedig hasznára van; 3) ez érdekek kiegyen­lítését megkísérteni a nemzet becsülete csak úgy engedi, ha Jellachich pártütő seregei Magyarország határából kitakarodnak. V­égül Kossuth Lajos­nak az úrbéri kár­mentesítés iránt tett törvényjavaslata az általános tár­gyaláson egy pár észrevétel után átesvén, az esti ülésben részletes tárgyalás alá fog vezetni. Hazai mozgalmak: — Fővárosi hírek. Sept. 14-kén délután érkez­tek meg a Szeredi hazánkfia vezérlete alatt Bécsben toborzott önkénytesek egy része, mintegy 300 ember. A lelkesedés mind az érkezettek, mind az elfogadók részéről rendkívüli volt. A szabadság­ terén volt az első megállapodási hely , honnan — kölcsönös üdvözlő szónoklatok után — a roppant tömeggé alakult közönség Kossuth laka elé ment, üd­vözlöm őt, kinek népszerűsége a bécsiek előtt is újabb fényre derült. Az ünnepelt roppant éljenzések után lelkes szavakat intézett a tisztelgőkhöz, kiknek több magyar nemzeti lobogói közt egy német háromszinű is látható volt. A nagy tömeg a legnagyobb renddel oszlott szét . Sept. 15-én indult el a Hunyadi-csapat, előbb a képviselőház erkélye alatt állíttatván fel. Meleg búcsúsza­vak és ezer jó kivonatok késérik e lelkes csapatot, melly rö-­­­vid idő alatt mind a fegyelemben,, mind a tanulásban hihetet­len előmenetelt tett. A honönkéntesek az újépületben sept. 15-kén esküdtek fel az alkotmányra. Egy-két szónok lelkes rövid beszédet tartott, melly ul harezfiaink tetszését annyira megnyeré, hogy a derék két szónokot tábori papjokká választók, mire az ő megegyezését is adta. Fehértemplom, sept. 6-án. Múlt hó 23-án kicsiny, de győzelmes csatánknak — mert egy álgyat verénk el — hírlapi koszorúit az nyeré, ki inkább büntetést érdem­lett vala­m­t­­i. Kálnok, főhadnagy. Ez azon éjjel sánczban volt, az ellenséget egy álgyuval 1­50 lépésnyire bocsátá magához, a mikor felváltására menénk, 4 *­, órakor még akkor sem sej­té, hogy ellenség előtt áll. Felváltás után hadnagyunk, Lesz­­korn — a zászlóaljj legügyesb , de szegény tiszte — felmen­­vén a sánczra, figyelmeztetett az ellenségre ; de már későn, mert az álgyu fellobbant, azonban el nem sült. Ekkor hadna­gyunk parancsára az álgyura lövénk, solly szerencsésen, hogy 5 percz múlva ott hagyatott ; Kálnoki pedig künnlevő embe­reivel a már csak nem éra negyedig védetlen állott álgyuba befogatván , magával együtt a városba vitette. Ezt mi is ép olly könnyen megtehetjük vala, de hadnagyunk , tartván, ne­hogy más oldalról tám­adtatunk meg, bennünket, kik az álgyu elfoglalására siettünk, nem hagya menni. S igy jön a dicsőség­­ Kálnokié. Aug. 30-ikán, nyolcz órai folytonos tűzben valánk; 3 századunk — mert 2 Moldván volt, 1 pedig Verseczre ment eleségért — 6000 embert vert vissza. Az ellerséget 4 órakor­­ reggel síkon támadtnk meg; háromszor verettünk vissza a roppant csorda­nép által; az álgyu- és puska­golyó mint zápor­­ ! hullott; többet voltunk hason mint lábon, fekve tölténk fegy­­­­vereit­ket, guggolva lővénk. Erőm délfelé már el akart hagyni, de mikor a falkát, mint juhokat kolompos után, futni láttuk, szuronyszegezve rohantunk neki, s csaknem a táborig tizenk. ’ Még csak sebet sem kapott egyikünk sem; részükről mennyi­­ esett el, nem tudni, mert halottaikat szekérre rakják ; csak­­ kettőt kaptunk meg, s az ír szurony által esett el. Ellenben­­ a városban több esett el, mert ott 80— 40 lépésről lődöztünk­­ egymásra; közülünk 1 maradt halva, eebet több kapott, mind­­ a fején , mert a torlaszból csak az volt ki; nemzetőr több esett el, és 1 árgyas; ráczok közül mintegy 200. Szép tréfa volt: egy házba szorult 27 szerb puskázni kezdett; ezt észre­­­­vévén a fiuk, neki a háznak , belődöztek az ablakon, mig 19 halott nem volt, a többi pardont kért, s fegyvereit lehányván, elfogatott. Milly szépek fegyvereink , de a tisztek a legény­­­­ségtől e kis prédát is elszedik; pisztolyt vagy handsort tar­tani tilos ; vannak készületek , mellyek 200 po­ntot is meg­éritek, s a szegény honvéd egy pár haszast kap érte , míg a tiszt, ki a küzdők háta mögött legénykedett, egy-egy Kinizsy­­ként lépdeli át a tábor utczáit. Hja !­­lyen , itt is, a közle­gény dolga. A tisztek, nagyjára, épen úgy néznek bennünket, mint a sorkatonaságnál; gorombák mint a pokrócz: minden legkisebb hibáért hunezfut , gazember­rel trak­tálnak. De min­­deniknek van egy-egy kegyencze; az illyek közül ajánltatik, sőt neveztetett ki már , a ministérium teljes melleztével, 6 hadnagy stb. Elleneink, ütése megveretésökön annyira megijedtek, hogy táboraikat rendre hagyogatják. Tegnapelőtt (4 d.) reggel sürü­lődözést hallánk (mert táborunk óra­ negyednyire van török); mondják, hogy a ráczok békélni akarnak , de a szerbek, kik két pad közé szorultak, nem akartak beléegyezni, összevesz­tek s egymást lődözték. S hogy illyforma történt volna Per­­leszen is ... . adja isten. Ma kezdtünk támadók lenni !két tábort támadtunk meg egyszerre, de népe üresen hagyá, lehajtottunk 8500 juhot, 520 ökröt, 82 tehenet, 100 lovat ,120 sertést s végre 20 foglyot, ezek közt egy nyugdíjas kapitányt Zaivanicsot és egy pópát. A kusiczi kolostort felégettük. Krusicz is be van véve ; holnap indulunk, alkalmasint a főtáborba Vracsegájra. Majd lesz ott meleg. — Viszonlátásig , ha élünk. — X. Y. Z. — Fehértemplom, sept. 6-án. Hétfőn este felé egy kocsi jött a vracsegáji táborból, hírül hozván, hogy előtte­­való nap elleneink maguk közt összeveszvén, a köztük volt szerbeket elverték. A hírhozók két oláh eskütt s egy langen­­feldi, különben ismeretes egyén voltak, híveiket mi cselnek tekintvén, őket biztos őrizet alá vettük, és szokott módon est­­éli 9 órakor a torlaszokra mentünk, a vélt támadás azon­ban nem történt, sőt egész délelőtt a lázadók táborai felől lövések hallattak, ők alkalmasint megunván szomorú állapo­tukat, Boballichnak, Drakulics elestével lett megfutamlását használván, kitörtek. Ma reggel a rácz táborokban lövések ismételtettek.­­ Ugyancsak Fejértemplomból a hondvéd 9-ik zászlóallja , sept. 7-ről következő tudósítást küldé. September 6-án kiindult a zászlóallj­a körüllevő tájékot megvizsgálni, és az ottan fekvő ellenség ereje felől tudomást szerezni. Zászlóalljunknak fele egy álgyuval a városi parancs­nok Maderspach őrnagy ur rendelete nyomán, Plicz százados ur vezérlete alatt Krusicz felé küldetett, hogy onnan , a­hol eddig a szerbek táboroztak , az ellenséget visszaverve, a falu lakosait meghódítná. Ez meg is történt. Az ellenség sáncza szétromboltatott, 400 elrablott szarvasmarhát, 40 lovat, vagy 2000 juhot és több sertést találván, azokat a fejértem­plomi polgároknak kárpótlásul behajtották. A zászlóal­jnak másik fele Roen százados vezénylete alatt Kukics és Szlaticzára küldetett. A százados ezen helységek lakóit a dolgok mibenlétéről körülményesen tudósítván, ma­gukat minden tétovázás nélkül megadák, és a magyar ministé­­rium iránti hűségre kötelezők, megjegyzik egyszersmind, hogy ők papjaik és más lázadók által úgy tudósíttattak, hogy nekik ezentúl anyanyelvökönt beszédük, sem vallási szertar­tásuk nem fog engedtetni. Az itt megerősített sánczok szinte elromboltattak. A szla­­ticzai kalugyerek kolostora ,­hol a rabló szerbek és ráczok főnökei összejövetelt tartottak, mint legveszélyesebb hely, a főparancsnok rendeletére hamuvá tétetett; itt 5000 töltény, 5 mozsárálgya czélszerűen elkészülve és kerekekre állítva, egy dob, 14 szuronyszijj, 14 tokmányszijj és 8 tokmány ke­zünkre került. Ez alkalommal elfogatott a zárdában Zsivano­­vics fejértemplomi születésű rácz kapitány, a­ki Fejértemplom elpusztításának legnagyobb eszközlője volt. Sept. 7-én reggeli 4 órakor a zászlóaljj egy határőr szá­zaddal és 4 álgyuval kiindult a Vracsegájon tartózkodó ellen­séget kipuhatolni ; azonban a ráczok jövetelünket észrevevén, sánczaikból mintegy 2000 lépésnyire erősen kezdettek reánk puskázni; de honvédőink rájuk rohanásától és vagy három­szori árgyuzásuktól megijedve, Vracsegájt egészen odahagy­ták, melly helység, minthogy a rablók főgyülhelyeül szolgált, előbb sánczai szétromboltatván, felgyújtatott. Az ellenséget a Taros vizén túl kergettük, és igy Fejér­­templom vidékét az ellenségtől minden felől megtisztítván, szabaddá tettük. Mind a k­ét alkalommal még csak egy emberünk sem se­besittetett meg. Egy század által kifürkésztük , hogy az ellenség város vize túlsó oldalán, a homokban egy nagy megerősített sánczba hátrahuzódott és ott tartózkodik , de a nagy homok miatt ál­­gyúval oda menni csaknem lehetetlen, a gyalogsággal pedig lovasság nélkül semmivé tenni nem lehet, mert már 8000 lépésnyire az ellenség futásnak indul. Általam, honunk nemeslelkü női alázatosan felszólittat­­nak, a Hunyadi-ezredtől hátra csupán e miatt maradván, pó­

Next